ápr 062007
 

A múltkoriban készített vörösborban párolt chorizo annyira meghozta a kedvünket a folytatásra, hogy elhatároztuk: tapas-vacsora lesz. 

Összeállítottam, megvettem, megfőztem, lefotóztam, megettük. Az eredmény ha nem is sorrendben, de szép sorjában látható lesz, mert akkora sikere lett! (A teljes vacsora listáját a végén majd egyenként belinkelem.) Egy-egy fogás 2 személyre szól, de ha 4-5 ember eszeget többfajtát, akkor senki sem marad éhes. Spanyolországban úgy szokás, hogy még a legkisebb tálhoz is annyi villát adnak, ahányan körülülik az asztalt.
Na jó, tényleg van vele szöszmötölnivaló, az igaz. Egy részét elő lehet készíteni, sőt jobb is, ha áll néhány órát.

Mivel azonban nincsen tapas sherry nélkül (már csak azért sem, mert jó néhány fogásban önmagában is van sherry), ezért úgy gondoltam, ejtek majd később egy-két szót róla is. Sherryt ihatunk előtte csak egy pohárkával is, a vacsora további részét pedig vörösborral öblögethetjük.

Nem kell megijedni, ha nem találunk eredeti chorizot, de egy szép darab serrano vagy ibérico sonkával sem ajándékoztak meg! (Ezek önmagában kitűnőek, de ha mást is adunk mellé, mint például egy ilyen intenzív ízű salátát, akkor a hangsúly nem feltétlenül a sonkán lesz.) Ami most készült, azt is nagyon jól lehet helyettesíteni, nem kell mindig az eredeti. Ennél most valóban chorizot vettem és olasz pármai sonkát használtam, de durvább szalámit is felvághatunk hozzá, a sonka helyett pedig vehetünk akár pancettát is, vagy a húsvéti sonkából is szelhetünk hajszálvékony szeleteket, úgy is nagyon jó lesz. Vagy vegyünk bármilyen, kétfajta finom, igényes szalámiféleséget. A lényeg ugyanis a szőlősaláta, ami olyan intenzív lesz a bőséges, frissen felvágott  rozmaringtól, hogy az egész valami fenséges harmóniát alkot. (A maradék rozmaringot később le is lehet fagyasztani, áganként vagy a tűleveleit felvágva eltenni.) A saláta meg önmagában is bárhol megállja a helyét. Ha valaki tovább akarja kínozni az ízlelőszerveit, tehet még a salátához félbevágott, fekete olívabogyót is. Fontos azonban, hogy a szőlőt magozzuk ki, én a fehérszőlőt mag nélkül kaptam, csak a kékszőlőt kellett megmunkálni egy kiskanállal.   
    

Chorizo-tál rozmaringos szőlősalátával

A tálhoz
100 g chorizo (szalámi, paprikás kolbász, vagy egyéb)
100 g sonka (serrano, pármai sonka, vagy bármi egyéb)
A szőlősalátához
300 g szőlő, vegyesen
4 ek olívaolaj
2 ek citromlé (½ db citrom leve, vagy mézbalzsam)
1 ek méz (vagy barna cukor)
2 ág rozmaring
½ mk só
bors, frissen őrölve

A szőlőszemeket félbevágom és ha épp nem magnélküli, akkor egy mokkáskanál segítségével kimagozom az egészet. A hozzávalókból elkészítem a vinaigrette-t. A rozmaringágról leszedem a leveleket és apróra vágom, majd hozzávegyítem. A vinaigrette lesz a lelke a salátának, ezért legyen markáns ízű, pikáns, de harmónikus.
Egy tálra elrendezem a hajszálvékonyra szelt chorizot (vagy szalámit, stb.) és a sonkaszeleteket, majd mellé vagy ráteszem a szőlősalátát.
Puha fehér kenyér, ciabatta a legjobb hozzá.
2 személyre / 601 kcal / 39 g zsír / LF30 58,7%

  5 hozzászólás to “Chorizo-tál rozmaringos szőlősalátával”

  1. hát ez valami csodás!

  2. tényleg mesésen néz ki!

  3. Már megint NyamNyam…

  4. már évek óta minden júniusban meg akarom írni, hogy kipróbáltam cseresznyével is szőlő helyett, úgy is nagyon jó:)

  5. @zsófi, köszönöm, jó, hogy nem vártál jövő júniusig :). Szeretem nagyon a szőlőt sós salátákhoz, de most tényleg nem időszerű:))).
    Cseresznyével feltétlen kipróbálom!!

 Leave a Reply

You may use these HTML tags and attributes: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

(required)

(required)

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.