jún 052007
 

Ahogy hallom, otthon már lecsengőben, de errefelé javában tart még az eperszezon. Itt az ideje a eperlekvárnak, de a rumtopf-ot is meg kell lassacskán kezdeni.

Sosem voltam nagy befőzős típus. Nem szoktam nyaranta leizzadva kétszáz üveg baracklekvárt eltenni, a lekvárfőzés nálam nem a mennyiséget jelentette. De gyakran főzök kisebb mennyiséget, épp abból a gyümölcsből, amit kedvelünk, vagy kaptunk, vagy csak úgy, egy recept miatt. Pár üveg árválkodik csupán a kamrapolcon, de gyakorta váltom őket, mert folyamatosan főzök lekvárt. Az egyszerre 3 üvegnyi mennyiség puszta elővigyázatosság és változatosság is egyben. Mi van, ha megromlik (ez még sosem fordult elő, de tényleg), vagy nem ízlik (néha vadul kísérletezgetek), vagy épp elajándékoztam. Ezért a maradék gyümölcsöt általában már felszeletelve, előkészítve lefagyasztom, így ha lekvárfőzésre támad kedvem, akkor csak elő kell kapni. Ezt a módszert követem már vagy 10 éve, és nagyon bevált, igaz, nem nagycsaládra főzök, és lekvárt is csak elvétve eszünk.
Emlékszem gyerekkoromra, ahogy szegény nagyanyám kiment a piacra, ha épp nem termett valamelyik gyümölcs a kertben, nekiállt, egész délelőtt hámozott, magozott, szeletelt, aztán elővette a leghatalmasabb fazekát, és kevert, csak kevert rendületlenül. A pincében zsákban állt ilyenkor a cukor, hogy kéznél legyen a befőzéshez. Ha kész lett a lekvár, vagy befőtt, mikor mi került épp a fazékba, szalicilt szórt a tetejére (annak volt olyan kaparós íze a torkomban), vízbe mártott fóliát tett rá és zsineggel többször átkötözte. Akkor a házban fellelhető összes takarót, plédet elővette és két napra elszállásolta az összes üveget a szárazdunsztba. Igy mondta. Aztán egy-egy lekvárfőzési nap után hullafáradtan esett az ágyba, a konyha meg néhány napig ragadt a lekvártól.

Örülök, hogy ma már nem így mennek a dolgok, mert nem is lenne lekvárunk, ha nyaranta nagy üstben, a hőségben agyonizzadva órákig kellene kavargatnom a télre való lekvárunkat.
És meg kell vallanom, a mostani csupa-gyümölcs, nem émelygős-édes, gyönyörű, friss színű lekvár is jobban ízlik, mint az az agyonfőzött, cukros massza. Ne haragudj, Mama, de így van.
Lekvárt nem mindig azért főz az ember, hogy olcsóbban kihozza. Épp olyan ez, mint a kenyérsütés.  Jó a sajátot enni, és jó vele pepecselni. Mióta meg az ipar a háztartások számára is elérhetővé tette a zselírozó cukrot, azóta gyerekjáték a befőzés!

Néhány szabályt kell, vagy inkább érdemes betartani:
Nem butaság az, hogy csak hibátlan gyümölcsöt dolgozzunk fel! Az a gyümölcs, amit már nem szívesen eszünk meg, az épp az üvegben fog megromlani, akkor is, ha alaposan felforraltuk. Ezt Murphy mondta, nem én.
Az üvegeket, amiben eltesszük a lekvárt, alaposan el kell mosni, vagyis csírátlanítani kell. Ez többféleképpen megy. Én általában beteszem a mosogatógépbe, és úgy időzítem, hogy épp akkortájt járjon le, amikor kell. Ha ez épp nem megy, akkor az üvegeket kevés vízzel beteszem a 130 °C-os sütőbe legalább fél órára, vagy amíg szükségem nincs rájuk. Egyébként ez a legbiztosabb módszer. Ha ezzel sem akarok kínlódni, akkor néhány percig a forró csap alá teszem, de előtte ilyenkor (időben) felcsavarom a boylert, hogy a víz tényleg tűzforró legyen! Ez is jó módszer, de az üveget sosem szabad eltörölgetni, kívűlről sem, megszárad az majd magától. Mindez vonatkozik az üveg csavaros tetejére is.
A lekvárt nagyjából az utasítás szerint szoktam főzni. (Eltérni nem is nagyon lehet tőle, mert annyira egyszerű.) A gyümölcsöt kisebb-nagyobb darabokra vágom, az epret például nem kell mixerrel pürésíteni sem, csak egy-egy szemet 6-8szor elvagdosni. A megfelelő mennyiségű, feldarabolt gyümölcsre ráteszem a fele mennyiségű 2:1 zselírozó cukrot, jól átkeverem, ami addigra már bőven levet enged. Felfőzöm és néhány percig lobogva forralom.
Ha alkohol kerül a lekvárba (ami tovább fertőtlenít, ezért emiatt is előnyös), akkor azt már a tűzről levéve keverjük hozzá.
Akkor előkapom a frissen csírátlanított üvegeket, egy széles aljú lekvártölcsér segítségével majdnem csordultig betöltöm és rácsavarom a tetejét. Ekkor zsupsz, a fejére állítom az üveget, és pár óráig így is hagyom. Néha meg kell forgatni, hogy a tartalma ne tapadjon a tetőre és homogén módon szétoszoljon az üvegben.

Ennyi, ezt az egészet pedig több idő alatt írtam le, mint amennyi idő maga a lekvárfőzési procedúra. Én leginkább a 2:1 cukrot használom, mert a 3:1 ugyan kevesebb cukrot tartalmaz, de ez nem áll el sokáig – na jó, nem is ez a cél.
Most néhány eperlekvárt próbáltam, de nekem mégis a teljesen tiszta eperíz ízlik legjobban. A csokoládés (ez látszik a képen hátul) izgalmas, érdekes, a marcipános úgyszintén. A rebarbaránál a gyümölcsök aránya az én ízlésemet tükrözi, még édes maradt, de nyugodtan lehet több rebarbara is, ezért citromot sem tettem bele. Grappával és whiskyvel is kísérleteztem rum helyett, de rá kellett jönnöm, hogy nem az igazi, rum és konyak a két legjobb társ a lekvárfőzésnél. Likőrt nem érdemes beletenni, mert az íze elvész a lekvárban, akkor már inkább jobb 1-2 kanál töményebb alkohol, esetleg vörösbor, de ezt egy kissé be kell redukálni.

További lekvárreceptek:
Eperlekvár zöldborssal és konyakkal (Dalla cucina)
Rebarbarás rumos eperlekvár (Gourmandula)
Maci mentás, csokoládés és vegyes eperlekvárja
Gabojsza 7féle lekvárt készített egy füst alatt
Eperlekvár hagyományos módon (Mirelle)
Eperlekvár diabetikusan (Pomme-pomme)

eperlekvar_csokolade_1_0500
Eperlekvár, gyümölcsösen

1 kg eper (vagy szamóca)
500 g zselírozó cukor (Dr. Oetker, 2:1)
2 ek rum (min. 42%)

Eperlekvár csokoládéval

1 kg eper (vagy szamóca)
500 g zselírozó cukor (Dr. Oetker, 2:1)
1 ek vanília kivonat
80 g étcsokoládé (min. 60%)

A csokoládét eltördelem és az utolsó fázisban a lekvár közé keverem, azonnal elolvad.

Eperlekvár marcipánnal

1 kg eper (vagy szamóca)
500 g zselírozó cukor (Dr. Oetker, 2:1)
2 db csillagánizs
100 g marcipán (marcipánmassza 1:1)

A marcipánt lereszelem és mint a csokoládét, a lekvárba keverem. A csillagánizst érdemes a végén kihalászni, de nem szükséges.

Eperlekvár rebarbarával

700 g eper (vagy szamóca)
300 g rebarbara
500 g zselírozó cukor (Dr. Oetker, 2:1)
2 tk gyömbér, őrölve

A rebarbarát fél cm-es darabokra vágom és először lassú hőn főzöm vagy 10 percig, amíg a rebarbara meg nem puhul. Az őrölt gyömbér ebben az esetben jobb, mint a friss.

lekváronként 3 kisüveg lesz belőle

  18 hozzászólás to “Eperlekvár csokoládéval és egyéb variációk”

  1. nagyon izgalmasan hangzanak ezek a variációk, bár nálunk is a tiszta eper a nyerő. szeretném megkérdezni, hogy miért kell az üveget a fejére állítani?

  2. Chilii, azért kell azonnal fejre állítani, mert kiszorul belőle az oxigén és ezzel is csökken a romlásveszély.
    Ma pl. csokoládés lekvárt reggeliztünk, de egyre jobban a tiszta lekvárt szeretjük mi is…

  3. No meg azért is kell fejreállítani, mert a lekvár forró (de még milyen, tapasztalja az meberfia ha a kezére fröccsen ! :(( ), olyannyira, hogy amihez forrón hozzáér azt csírátlanítja is !

  4. Ebben igazad van, de az már nincs 100 fokos, de a tetőt így is csirátlanítja. De én azt is beteszem a sütőbe!

  5. Szia!
    És ha kihagyom belőle a rumot, valamint a zselírizó cukor helyett sima cukrot teszek, akkor is eláll és jó lesz az állaga?

  6. Málna, sima cukorral sokáig kell keverni, hogy besűrűsödjön. Így csinálták nagyanyáink. A zselírozó cukor mellett megmarad a gyümölcs összes zamata és a pektin sűríti. Én inkább ezt használom…
    De a rumot nyugodtan kihagyhatod!

  7. Köszönöm válaszod, akkor veszek majd zselírozó cukrot, már fel is jegyeztem, nehogy elfelejtsem.
    Ahogy figyelmesebben átolvastam mégegyszer a bejegyzést, feltűnt ez meg az:
    1) mi az a lekvártölcsér? Helyette hogyan tölthetem be legpraktikusabban?
    2) nem reped szét a sütőben az üveg? Én a minap jártam nagyon rosszul, mert az egyik kedvenc cappucinos üvegpoharam a MIKRÓban szétrepedt, úgyh most már tartok a hőtől
    3) csírátlanítani tiszta, új üveget szoktál, vagy megteszi az is, amiben a boltban vásárolt lekvár volt?
    4) és a rumot nagyon lehet érezni?

    Hú bocs a sok kérdésért, de az első lekvárfőzésemre készülök, és a nagyi lekije nekem sem jön be a szalicillal :)
    Kérdezhetek még, ha vmi eszembe jut?

  8. Már megint én:)
    Zselírozó cukor annyit tesz, mint befőző cukor?

  9. Szia miniMálna! Egy darabig Mammát most én képviselem::)
    Utánakerestem, szerintem a kettő ugyanaz. Itt találsz róla ismertetést: http://href.hu/x/5sgs
    Sok sikert!

  10. Most látom csak a többi kérdést! :)
    1. na erről nem tudok nyilatkozni
    2. szerintem a befőttes üvegek hőállóak, bírniuk kell
    3. a használt is jó, csak mosd szép tisztára, aztán meg mehet a sütőbe 130 fokra
    4. erről sajnos nincs infóm

  11. Szia kicsivu!

    Tegnap este már megfőztem a lekvárt, most készül a poszt :)
    Sikerélmény! :)))

  12. Na, szuper!:) Kíváncsian várom!

  13. Egy pillanatra beugrottam:-))
    Málna, ez egy spéci, szélesebb tölcsér, könnyebb vele önteni.
    Nem, a rumot alig érzed, nyugodtan beleteheted ezt a mennyiséget!:-))

  14. Most már csak az a kérdés, hogy mivel nem raktam bele se alkoholt, se szalicilt, meddig fog elállni?

  15. Szia!
    Hasonlóképpen tettem el én is eprelekvárt, mégsem vagyok kibékülve az ízével. Szalicilt nem tettem bele, még épp dunsztban van.
    De sajnos főzés után (nehezen forrt fel, de csak néhány percig forraltam) nagyon megváltozott az íze. Szinte csípős lett. Mitől lehet ez? Csak eper és cukor van benne.
    Most készülök eltenni a második adagot ezért nagyon örülnék ha megtalálnám az okát.
    Egyébként anyósom lekvárja is hasonló ízű emlékeimben, de idáig a szalicilre gyanakodtam.
    Köszi

  16. Kedves Blogoló!

    Én is most főztem be életem első lekvárját, cseresznyéből és meggyből, viszont tapasztalat híján, olvasva az általad leírtakat, több hibát is elkövettem. Pl.: 3:1-es cukrot használtam és egyáltalán nem sterilizáltam az üvegeket, ráadásul ma megjegyezte az anyósom, hogy ha nem tettem rá szalicilt, meg fognak romlani. Az a kérdésem, hogy milyenek az esélyei a lekváromnak és ha valóban megromlik,mennyi időnk van “elpusztítani” őket.
    Köszönöm!

  17. Kedves Brigi!

    A jobb hírrel kezdeném: a lekvár biztosan megmenthető! Anyósodnak az ő tapasztalata szerint igaza lehet, de ez már túlhaladott módszer. Bár még mindig sokan vannak, akik sűrűre főzve, szalicillal, szárazdunszttal főznek lekvárt.

    Ha nem akarsz a lekvárokhoz nyúlni, akkor azt ajánlom, hogy tedd a hűtőbe és onnan egyétek ki 1-2 hónapon belül. Ha felnyitás után látod, hogy romlásnak indul, a tetejét szedd le, bár én az egészet újra felfőzném. Már régóta vannak olyan üvegek (ilyet használok én is), aminek a csavaros teteje kész részből áll, és ha a lekvár oxigént kap, a teteje felpúposodik. Akkor is ráérnél kinyitni, addig meg vígan elvan.

    A másik, biztosabb tanácsom pedig az, hogy ha van hozzá kedved és időd, főzd fel az egészet még egyszer! Fertőtlenítsd az üvegeket a sütőben (esetleg a forró csapvíz is elég), a lekvárt forrald fel egy lábasban, de elég egyszer rottyannia, és azonnal töltsd át. Esetleg tegyél hozzá 1-2 kanál vizet, mert az újraforralásnál sűrűbb lesz.
    Zárd le és állítsd fejre egy időre. Ez nem vesz sok időt igénybe (a munka nagyját már úgyis elvégezted előtte:-)) és biztosabb lehetsz, hogy nem romlik meg.

  18. Kedves Mamma!

    Köszönöm a jó tanácsokat!

    Brigi

Leave a Reply to kicsivu Cancel reply

You may use these HTML tags and attributes: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

(required)

(required)

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.