Sze 252007
 

Ha ketten megyünk vásárolni, rendszerint olyan dolgokat is megveszünk, ami csak gyönyörű, vagy étvágygerjesztő, de nincs vele célunk. A terv nélküli vásárolgatás eddig az én reszortom volt, de úgy látszik, amióta a férjem többet tartózkodik a sütő és a mosogató metszésvonalában mint az asztal mellett, azóta sikerült ezzel a kórral őt is megfertőznöm:-)
Felfedeztünk ugyanis a városban egy új kis bevásárló negyedet – persze csak számunkra új, mert ezek a kis boltocskák a maguk ajtóban diskuráló, kissé törve beszélő tulajaikkal már vagy ötven éve színesítik a város eme sűrűbb lakta negyedét. Egy óra múlva aztán három, határozottan nem betervezett szatyorral indultunk a kocsihoz, a negyedikben pedig az a nyúl lapult, amiért is indultunk… Közben többek között édesköményt is kellett vennünk, mivel a férjem az egyik zöldséges, hegyekben kipakolt ládái előtt felsóhajtott, hogy mennyire enne megint sült csirkét édesköménnyel. (Vagyis unalmas csirkét unalmas édesköménnyel:-) 
Csak érdekességként említeném meg, hogy másnap benéztem a szuperpatikatiszta biohenteshez is – természetesen mindenfajta vásárlási szándék nélkül -, hát ott az említett állatért írd és mondd a négyszeresét gondolták elkérni. Ezt hívják úgy, hogy piacgazdaság??

Épp akkor este láttam meg Beatbull ihletet adó ánizskapor levesét, miután tisztáztuk, hogy ő pont azt ért az ánizskapor alatt, mint aminek én az édesköményt értelmezem, vagy amit leginkább (olaszul) finocchio néven ismerek. A levesét finomnak találtam, de kevésnek vacsorára, de Beatbull javasolt még néhányat a kedvencei közül. A narancsos társítása tetszett, ezért végül is ebből a receptjéből indultam ki. Jól megleveleztük az egészet, mire másnapra – leginkább főzés közben -, kerek lett a vacsora.
Külön köretet nem adtam hozzá, a hatalmas adag zöldségragu bőven elég volt kettőnknek. Elhagytam az enyhe, keleties fűszerezést is, viszont bőven öntöttem bele fehér-, desszertbort és brandyt is, ez biztos nem ártott neki, sőt. Azt hiszem, valami még került bele, de elég hiányosan jegyzeteltem, ezért az újbóli reprodukálásnál feltétlen pótolom.
Egy nagyon könnyű vinho verde-t ittunk hozzá, ami nem kifejezetten illik hozzá (de már rég ki szerettük volna próbálni), ezért egy másik bort is ajánlok majd.

Aki kísérletező kedvében van, további recepteket is talál édesköménnyel (vagy ánizskaporral):
Leves
Ánizskapor-zellerleves szőlővel (Kísérleti konyha)
Zöldség, köret, saláta
Amerikai színes káposztasaláta joghurtos öntettel coleslaw (Chili&Vanília)
Dinsztelt édeskömény körtével és gorgonzolával (Gourmandula)
Édeskömény-retek saláta (Rossamela)
Édesköménysaláta grapefruittal (Rossamela)
Grillezett édeskömény salátaágyon (Gourmandula)
Lassú tűzön párolt édeskömény császárszalonnával, citromhéjjal (Chili&Vanília)
Sült zöldséges tészta (Receptgyűjteményke)
Főétel, hússal és hallal
Ánizsos-fokhagymás ánizskaporgumó csirkemellel és csípős-édes-savanyú-sós uborkamártással (Kísérleti konyha)
Narancsos ánizskapros csirkefalatok (Kísérleti konyha)
Fehérboros sertéskaraj édesköménnyel (Zsúrkenyér)
Narancsos-zöldfűszeres pisztráng (Kísérleti konyha)
Pastéis Brazil harapnivalók ánizskaporgumós-almás salátaágyon (Kísérleti konyha)

Csirke narancsos-paprikás édesköménnyel

Csirkemell narancsos-paprikás édesköménnyel
(Petto di pollo con finocchio)

A narancsos-paprikás édesköményhez
2 ek olívaolaj
3 db salotta
2 db édeskömény
1 db kaliforniai paprika, sárga
½ db chilipaprika (vagy 1 csipet chilipehely, opcionálisan)
1 db narancs reszelt héja
2 db narancs (nagyméretű, vagy 3 db mandarin)
200 ml fehérbor
100 ml csirkealaplé (vagy egyéb alaplé)
2 gerezd fokhagyma
50 ml marsala (vagy egyéb desszertbor)
3 ek brandy (vagy konyak)
1,5 mk só
bors, őrölve
50 g pínia (fenyőmag)
A csirkemellhez
2 ek citromos olívaolaj
1 ek vaj
2 db csirkemell (kb. 2×150 g csirkemellfilé)
50 ml alaplé
½ mk só
bors, frissen őrölve

— Először a szokásos módon megsütöm a csirkemelleket. 
Egy serpenyőben felforrósítom a vajat és az olajat, kivűlről megpirítom a húst, majd aláöntök egy kevés alaplevet. Közepes hőn, megforgatva, 10-15 perc alatt megsütöm benne a csirkemell darabokat. Közben sót és borsot tekerek a tetejükre. Ha kész, kiveszem, lecsepegtetem és egyenként alufóliába tekerve félreteszem pihenni.
— Egy nagy serpenyőben vagy lábasban felolvasztom az olajat és a vajat, és kissé megpirítom benne a durvára vágott hagymát. Közben felvágom az édesköményt. A hosszú szárát levágom, de a zöldjét félreteszem, nagyon jó lesz és még díszítésre is kiváló. A talpából is levágok egy keveset. Megmosom és negyedbe vágom, majd vastagabb julienne-re, mondjuk már inkább hasábokra. Beleteszem az olajba és kevergetve alacsony hőn tartom. A borból és az alapléből öntögetek hozzá, hogy ujjnyi mindig ússzon alatta.
Közben a paprikát csíkokra vágom, azt is hozzáadom. A naracsokat megmosom, megszárítom és egynek a héját belereszelem. Az egészet meghámozom, a fehérjét is lehántom, amennyire csak lehet, cikkekre szedem és felvágom. Közben a levét felfogom a deszkán. Az egész megy a lábasba, ha pedig szükséges, locsolgatom a borral és a lével. A naranccsal már nem kell sokáig párolni, hozzávágom a fokhagymát, beleöntöm a marsalát és a brandyt (a marsalától kellemesen édes lesz, a brandytől pedig tüzes), vagy ami épp van, de menetközben valamikor még fűszerezem is. (5 perc párolás után az alkohol elpárolog, már csak a zamata marad, így kismama, kisgyerek, mindenki eheti:-).
Itt valamikor készen is van, lesz egy kis lé alatta, de aki nem szereti, az már az elején kevesebbet öntögessen alá. Sűríteni nem szoktam az ilyen mártásféleséget, kár érte.
Ha kész, kiveszem a csirkét az alufóliából, az alatta lévő levet beleöntöm az édesköménybe, a húst pedig felszeletelem. De egyben is maradhat, ki hogy kéri. Közben a píniát egy pici serpenyőben szárazon egy perc alatt megpirítom.
A zöldségragut tányérra teszm, rászórok a píniából, ráültetem a csirkedarabokat, meglocsolom egy kevés mártással és rászórom az édeskömény felvágott zöldjét.
2 személyre /

Borajánlat:
Galeão, Vinho Verde, Portugalia 
Aubergine borajánlata:
….hamarosan következik

  9 hozzászólás to “Csirkemell narancsos-paprikás édesköménnyel”

  1. Szia Mamma!
    Mindig mosolygok, miközben olvasgatlak! És olyan szép képeket csinálsz! Gratula!
    elitkonyha/Anita

  2. Ó, köszönöm Anita, nem is gondoltam volna, hogy ilyen szinten is szórakoztató vagyok:-)))

  3. Látom felkapott lett az édeskömény – chili&vanília is épp ma közölt hozzá egy receptet ;)

    Kicsit leitattad a csirkét ;) fehérbor, marsala, brandy – hozzá meg zöldbor – már csak egy laza kis törköly hiányzott a sorból vagy esetleg narancslikőr, amivel flambírozod ;) A csirkehús alá azért tettél levet, hogy ki ne száradjon? Vagy hogy oda ne égjen a hosszabb sütés során? Én úgy szoktam sütni, ha egyben sütöm, hogy 1-2csepp olajon teflonban megpirítom mindkét oldalról, hogy szép piros-barna legyen (max 2-2perc). Sütés közben sózom és borsozom elég erőteljesen. Aztán egyenként alufóliába csomagolom és sütőben mérettől függően további 10-15-20perc alatt 150-180-200°C-on átmelegítem. Ízét ugyan javítja/fokozza ha alufóliába csomagolás előtt megcsöpögtetem pár csepp citromlével, viszont ezáltal a sült kérge kicsit “elhomályosodik”… Alufóliából kivéve a bentmaradó barnás lé rettentő intenzív és finom! ;)

    Még kimaradt a kezdetek kezdete: a narancssaláta – ebből született a csirkés és pisztrángos kombináció is ;) Most ősszel viszont főleg almával érdemes kipróbálni! A paprikás kombinációt még kipróbálom ;)

  4. Ha már édeskömény, épp ma készítettem muffolette-t, benne sok-sok finom édesköménymaggal. Olyan kellemes íz marad utána a szánkban!! Ahogy kivettem a sütőből, egyből el is fogyott, pedig vacsira szántam.
    Ugye Mamma azért néha rám nézel, gondolok itt a Viva Italiara, ha valami hülyeséget írnék, szólsz ugye?? Bár mindennek utánolvasok, vagy kérdezek, (tele vagyok olasz ismerőssel, baráttal) mégis előfordulhat valami galiba.
    Köszi, még biztosan benézek, és tényleg szívesen olvasgatlak.
    Üdv elitkonyha/Anita

  5. Kedves Mamma! Ismét off, de micsináljak, ha egyszer mindig úgy járok, hogy olasz kérdésekre TE jutsz eszembe:)
    Tudod te, hogy hogy csinálják a makarónit? mármint nem elkészítik, hanem magát a tésztát? Akár a kézi, akár a gyári megoldás érdekel, mert gondolom, hogy ezek erősen hatottak egymásra. Igennagyon hálás leszek, ha jól elmondod a tuttit, mert tudom, hogy benned bízhatok! Köszönöm!

  6. @Beatbull, nem tudom, mi az oka, de mintha tényleg:-))
    Agyonitattam volna?:-))) Namármost, a múlt héten háromszor is főztem a brandyvel, az üveget el se raktam a konyhából. Ennél a receptnél sajnos lazá(bba)n jegyzeteltem, ezért elképzelhető, hogy kimaradt, de tényleg nem hiszem. Ha újra műsoron lesz, hajszál pontosan lemérem, ígérem!
    Szerintem nem sok, mert fűszert semmit nem is tettem bele, valamivel elő kell hozni a viszonylag semleges ízeket. A ragu elég nagy mennyiségű lett, a legtöbb folyadék pedig elpárolog, a marsalából meg csak az mézesség marad. Azon nyomban kóstoltam is utána, nem érződött ki igazán (fél deci, az két és fél evőkanál), szerintem ezért ment még bele a brandy.

    Na, a zöldborról nyilatkoztam, hogy nem volt nyerő, a narancslikőr amúgy jó ötlet, ha lehetne flambírozni:-)))
    Jó a sütési módszered, feltétlen kipróbálom! Én csak melegen tartásra használom a fóliába tekerést, de így is fennmarad a kondenzfolyadék, ami, ahogy írod is, nagyon aromás. Igaz, ettől a hús felszíne minden lesz, csak nem kérges, de a kissé megpirult *héj” egy kicsit puhul. A citrom is jó ötlet, bár én mostanság citromos olívaolajban sütök, attól kap elég savat.
    (Egyébként mindig 1-2 csepp olajról olvasok nálad. Beatbull, NEKED mennyi egy csepp??:-)))
    Narancssalátát pótolom, de még nem végeztem a listával.

  7. @Anita, sokan vannak, akik az ánizst, az édesköménymagot nem szeretik, sok más *sorstárssal* együtt sajnos én sem. Bár lehet, hogy az érzőszerveink által úgy illene:-)), hogy aki az édesköményt szereti, az a magját is…
    Már többször benéztem hozzád, és szívesen bekukkantok a jövőben is, igazán megtisztelő számomra, ha megkérded a javaslataimat:-)))

  8. @Zsuzska, csak nem magad akarsz nekiállni??? Vagy fogadtál valakivel??:-)))
    No, makkaróni sem csak egyfajta van, hanem a csőméret, hossz, stb. határozza meg a fajtáját. A megszokott maccheronin kivül a legfontosabbak pl. a *ziti*, ezen szélesebb lyuk van, míg a *bucatini* a vékonyabb. De még számos egyéb, kevésbé elterjedt változat létezik, például szögletes is. De hát tudod, ezek az olaszok:-)))
    Ahogy én tudom, mind az üzemi, mind a kézi technikájában gyakorlatilag hasonló. A csőmérettől függően a laposra nyújtott tésztát egy vékony fémszálra hengerlik (a tésztaüzemben ez egy járó henger), ha megszáradt, lehúzzák. Az egész kicsit hasonlatos a szicíliai cannolihoz, amit Maci is sütött nemrég. Mármint a technika, csak hogy képletes is legyek, mert hogy azt olajban sütik.

    Megfelelő, spéci kütyü birtokában talán nem is ördöngősség, bár én tuti nem kezdenék bele!:-D:-D Csak a különböző szélességű metélteket, lasagnet és persze a töltött pastát készítem házilag, annyira mazochista azért nem vagyok:-))
    Ha érdekel még valami, írj emailt, légyszi!

  9. Én is nemrég szereztem be citromos olivaolajat, de még nem jutottam el a bevetéséig – majd talán most hétvégén ;)
    Nálam egy csepp az tényleg egy csepp – tehát a teflonban, ahogy kiterül, kb. 1-1,5cm átmérőjű kört terít be. Csirkesütésnél összvissz annyira kell, hogy egymáshoz és a serpenyőhöz ne tapadjanak – amúgy gyönyörűen megsülnek, csak ugye teflonban kell sütni, ha ilyen minimális mennyiségű olajjal sütünk ;)

 Leave a Reply

You may use these HTML tags and attributes: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

(required)

(required)

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.