okt 252007
 

Eddig sikeresen titkoltam, hogy nem csak a mediterrán konyhák iránt érzek nagy vonzódást.
Az angolszász konyhaművészetről ugyan nem sok jót lehet mondani (mások még annál is kevesebbet, mint én), de az édességfronton – nálam legalábbis – sikerült maradandót alkotniuk. Az örök toplistámon jó pár édesség szerepel a répatortán és a brownie-n kivül is, és ha ezek az édességek nem is tartoznak a világ csúcsgasztronómiájának élvonalába, az alapot felturbózva azért ezekből a mostohán kezelt, egyszerűbb édességekből is kulináris élményt lehet faragni.

Akárcsak ebből az almás ropogósból. Az egész nem áll másból, mint egy morzsolt tésztakabát egy felvágott almarétegen. Ez eddig nem lenne túl izgalmas, ugye?
Egészen addig, amíg nem ettem egyszer, valahol egy olyan almásat, ami egyszerűen nem hagyott nyugodni. Vissza is kellett menni, ugyanarra a helyre, hogy újra megkóstoljam.
Biztos ismerős az érzés:-) Addig nem nyugszom, amíg nem találtam meg épp azt az ízt, amit ott, akkor, azon a helyen kóstoltam. Fogva tartott, az kétségtelen. Egy lágy, bársonyos karamellmártás, és omlós, zamatos, kissé fűszeres alma tette az egész crumble-t felejthetetlenné, amire egy gombóc vaníliafagylalt tette rá a koronát.
Kísérletezgettem ugyan, de azt tudtam, hogy apple crumble ügyben mások már feltalálták helyettem a spanyolt viaszt:-)
Hosszas keresés és próbálkozás után aztán végre megtaláltam a saját, ultimatív apple crumble receptemet – épp olyan, amelynek az ízét még a számban érzem. Én mindenkinek készségesen elhiszem, hogy az övé a legjobb, legalmásabb, legropogósabb apple crumble a világon és lehet, hogy ki is próbálom majd őket. Csupán az összehasonlítás kedvéért.
A legtöbb crumble-receptben az almát nyersen teszik tálba, így kerül rá a morzsa. Ennél a verziónál – és épp ez a titok nyitja !! -, az almát egy vajas, narancsleves lében előpároltam, ettől lesz már eleve olyan zamatos és ebből az alatta lévő folyadékból lesz majd utána a karamellmártás. Ez már magában is fantasztikusan hangzik, nem? A morzsában a szokásos vajas-lisztes egyvelegben mandula is van, ez még külön is feldobja a tésztát.
A karamellmártást a végén összefőzöm, de minél hosszabban fő, annál jobb lesz. Nem a megszokott karamellt kapjuk, hanem egy tejszínes változatot. Ha egy külön tálkában cukrot karamellizálunk és ahhoz öntjük az alma alján lévő mártást, akkor még karamellesebb lesz.

Ha valaki egyszer megkérdezné, van-e nékem olyan comfort food a repertoáromban, ami kellemesebbé teszi a borongós, téli estéket, akkor ez számomra biztos ebbe a listába tartozna.

Mások így készítik az almás morzsát:
Alma-crumble karamellizált dióval (Étel, ital, kicsi Vú)
Almás cobbler (Fakanál)
Apple crisp (Zsófi foodblogja) Zsófinál a morzsa cukorból és zabpehelyből készül.
Ropogós almás-morzsás pie (Fűszerkert) 

Hasonló almás morzsák még:
Apple crumble with caramel sauce

Ha valaki összekeveredne a kifejezésekkel, hogy mi is a morzsa, a crumble, vagy a cobbler közötti különbség, phzs összefoglalja itt nekünk a micsodát.

almas_morzsa_apple_crumble1

Almás morzsa karamellmártással
(Apple crumble with caramel sauce)

Az almához
1 kg alma, (ropogós, nem kásás fajta, pl. Granny Smith)
70 g vaj
75 g barna cukor
1 db narancs reszelt héja (esetleg több)
3 ek narancslé
125 ml tejszín (30%)
A morzsához
100 g vaj
100 g mandula
75 g liszt (BL80)
75 g kristálycukor
½ mk fahéj, őrölt
½ mk szegfűszeg, őrölt
1 csipet só

Az almát meghámozom, majd nyolc részre és esetleg még félbe vágom. (Felhasználásig érdemes citromleves vízbe dobálni, hogy ne barnuljon meg.)
Egy széles lábasban felolvasztom a vajat és beleforgatom az almaszeleteket. 5 percig közepes hőn párolom, beleöntöm a cukor nagy részét, a narancshéjat, a levét és még 10 percig párolgatom. Egy nagy szűrővel kiemelem az almákat egy sütőedénybe (amiben sütni fogom) és elegyengetem, de úgy, hogy a leve a lábasban maradjon. Ez lesz a karamellmártás alapja.
Hozzáöntöm a maradék cukrot és a tejszínt és jó 10 percig forralgatom, amíg sűrűsödni nem kezd. Közben a sütőt 180 ºC-ra (alsó-felső) előmelegítem.
A morzsához a vajat folyósra olvasztom és lazán beleforgatom a többi hozzávalót. Két villával morzsává dolgozom a masszát. Kézzel nem érdemes, mert a kéz melegétől elkezd tésztává összeállni.
Ha kész, kézzel az almára morzsolom. Lefedve betolom a sütőbe és 30 perc alatt készre sütöm.
Felvágva a karamellmártással és vaníliafagylalttal tálalom. A mártást mindig újra kell melegíteni, de minden forralásnál egyre finomabb lesz. Ha túl sűrű lenne, 2 kanál tejszínnel lehet oldani.
6 személyre /

  8 hozzászólás to “Almás morzsa karamellmártással”

  1. én először megpirítom a diót, kiveszem a serpenyőből, vajon megpárolom az almát némi cukorral, s néha még rumba áztatott mazsolát is teszek bele. már csak ez a karamellmártás hiányzott hozzá! :)

  2. Szia Mamma! Írtál nekem mélt? Mert aggódom, hogy esetleg elveszett útközben. Mostanában néha/?/ csinál ilyet.:-(

  3. megcsináltam még az ünnepek alatt, hhihetetlen finom volt, és fel is tettem most!
    tolódik-tolódik a GBT.Jössz??

  4. :-)) és kommenteltem is Nálad rá!:) ha megnyugtat, egy ilyen drappszínű pacsniról:-) igazán nem lehet szép képet készíteni!

    A GBT (földrajzi elhelyezkedésemből kifolyólag) nálam sajnos még mindig labilis, bár nagyon szeretnék menni!:-))

  5. Igennn!
    Koszonom!

  6. Csak nem?:-))))

  7. Istenno lettem megint, legalabbis a hazban. Persze sose nevesitem, honnan a titkos recept, igy szuletnek a legendak…

  8. Ó Zsuzskám, élvezd csak ki a dicsőséget:-)) szerényen:-), én meg borzasztó örülök, ha titkos lelőhely kis tulaja lehetek:-)))
    Tudod, legendákból építszik fel …..
    Jaj, de legalább Te is tudod, milyen finom ez az almás, aztán alkoss még sok jót, Steve és Co lelke száradjon rajta:-))))

Leave a Reply to Mamma Cancel reply

You may use these HTML tags and attributes: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

(required)

(required)

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.