jan 222008
 

Akárhányszor azon gondolkodom, milyen süteményt süssek hétvégére vagy akárcsak reggelire, a férjem szó nélkül rávágja: kicsiVú! Na, ebből már tudom, hogy azt a bizonyos diós koszorút szeretné, aminek kicsi Vú oldalán is nagy sikere volt. Nálunk is, ezért ha nem is minden héten, de igen gyakran sütöttem már.

Keresve sem találtam volna jobb alkalmat, hogy bemutassam a kicsivús marcipános koszorút. 
Kicsi Vú blogja ugyanis ma lett egyéves, ezen a helyen is kívánok boldog blogszületésnapot!!

Múltkor gondoltam egyet, és a koszorút dió vagy mandula helyett (mert már olyan is volt) marcipánnal töltöttem meg. Néha még a diós (vagy mandulás) töltelék alá is teszek egy vékonyka réteg sárgabaracklekvárt, de ebben az esetben a lekvárnak teljesen homogénnak kell lenni.
liszt minőségétől függően (ami nálam valószínűleg jobb, mert jóval kevesebb kell belőle) más arányokkal kellett a tésztát összegyúrni, vagyis nem több lisztet, hanem kevesebb folyadékot használok. Ez állandó visszatérő probléma, hogy a liszttől függően a recepteket rendszerint *át kell gyúrni*. 

Ez a koszorú tipikus példája annak, mitől is lesz egy recept sikeres. Legyen egyszerű, akár hétköznapokra való, de mégis rendelkezzen egy csipet rafinériával! Ez a koszorú nem más, mint egy sima kalácstészta diós töltelékkel. És ebben rejlik a titok! A tésztába került egy kevés fahéj (nem is olyan kevés:-), ami a tésztát látványosan feldobja. Mivel a tészta keskeny marad, nem lesz foszlós, mint a kalács, hanem ropogós marad. A töltelékkel pedig nem bajlódunk, csak gyorsan rákenjünk, hisz azt pillanatok alatt össze lehet dobni, nem kell főzni. Ha még szépen kerekre formázzuk, már nyert ügyünk van! Frissen, ropogósan a legjobb.
A koszorúforma bármilyen mutatós is, a mindennapokban jobban megállja a helyét a hagyományos rúdforma, még tárolni is jóval egyszerűbb.
Mindkét tölteléket leírom, természetesen a tésztamennyiségbe csak az egyik szükséges.

Marcipános koszorú

Marcipános koszorú

A fahéjas kelttésztához
250 g búzaliszt (BL-80)
1 csipet só
1 tk fahéj, őrölt
50 g cukor
12 g élesztő, frissen (¼ csomag, vagy 1 tk szárított élesztő)
50 g vaj
100 ml tej (1,5%-os)
1 db tojás (L méretű)
A marcipános töltelékhez
150 g marcipánmassza
2 ek sárgabaracklekvár (vagy narancslekvár)
A diós töltelékhez
75 g dió, őrölt
75 g kristálycukor
1 tk fahéj, őrölt
1 mk koriander / kardamom keveréke
1 csipet só
1 tk búzaliszt
60 g vaj, olvasztva

Ha friss élesztőt használok, akkor azt egy kevés langyos tejben először elkeverem.
Egy nagy keverőtálba teszem a száraz hozzávalókat, majd hozzáöntöm a kissé felvert tojással elkevert tejet és a folyósra olvasztott vajat. Kelttésztát dagasztok belőle majd pár órát hagyom, hogy megkeljen. (Én a kenyérsütőben végeztem el mindezt.)
Ha kész, lisztezett lapon kinyújtom a tésztát, közben elkészítem a tölteléket.
A dióshoz összekeverem a diót a cukorral, a liszttel és a fűszerekkel és belekeverem az olvasztott vajat, de összefőzni nem kell. A marcipántöltelékhez csak a marcipánt kell porcukron egy nyújtófával méretre kinyújtani.
A tésztalapra rásimítom az egyik tölteléket, ízlés szerint egy vizes késsel rá lehet simítani egy vékony réteg lekvárt is. (Főleg a marcipán lesz ettől igen jó.) A tésztát a hosszabb oldalánál feltekerem és egy sütőpapírral kibélelt rácsra vagy tepsire fektetem. A sütőt légkeverésen felkapcsolom 50 °C-ra, 5 perc után elzárom és ha van idő, hagyom még egy órácskát kelni. Akkor felkapcsolom a sütőt 170 °C-ra  fokra. Úgy 10 perc múlva, amikor kezd barnulni a tészta, ecset segítségével bekenem egy felvert tojással, majd 15 perc múlva, amikor az első réteg megsült rajta, újra. Ekkor rá lehet szórni némi kis vagdalt diót vagy morzsacukrot.
Nálam 40 perc alatt megsült.
1 diós koszorú, kb. 16 szelet            – 2.917 kcal / 182 kcal / 9,3 g zsír / LF30 45,8%
1 marcipános koszorú, kb. 16 szelet – 2.456 kcal / 153 kcal / 6,1 g zsír / LF30 35,8%  

  3 hozzászólás to “Marcipános koszorú, kicsivúsan”

  1. :-)) Nagyon jó az időzítés, köszönöm! :)Most már van BL 80-asom, úgyhogy a hétvégén nem ment meg tőle semmi.

  2. Kedveském! Nyertél egy hűséges pártolótagot magadnak. Múlt héten készítettem el a szicíliai citromtortádat, és az utolsó morzsáig istenítettek érte a kollegáim és az olasz pasim is….. Úgyhogy most a blogod bújom állandóan az új receptekért, mivel nagyon szeretek főzni, és enni is…. a stílusod ahogy írsz, nagy kincs vagy
    Grazie d’esistere bacio
    marcipános koszorúra fel!

  3. @Heni, nagyon köszönöm és igazán meg vagyok hatva:-)) próbálom is az autentikus konyhákat bemutatni, ezek szerint van már részsiker:-))
    Rengeteg recept vár még bemutatásra, remélem, továbbra is találtok kedvetekre valót, mostanában több szicíliai ételt főzök:-))

 Leave a Reply

You may use these HTML tags and attributes: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

(required)

(required)

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.