ápr 042008
 

Egy hétvégi főzés után maradt még a hűtőben egy kevés, már megfőtt fehérbab és némi paradicsomkonzerv, amivel egyenként már nem tudtam mit kezdeni – az adott ételbe sok lett. Ezért az egészből főztem egy levest, ami egy átmenet a kenyérrel sűrített toszkán paradicsomleves, a pappa al pomodoro és a szintén toszkán fehérbab-krémleves között.

A klasszikus pappa több kenyeret tartalmaz, a húsleves magába szívja, attól lesz annyira sűrű. Ebben a mostaniban több a paradicsom, kicsit kevesebb a kenyér, és nem áll meg benne a kanál…  és van még egy igen finom titka, amit egyszer valahol elcsíptem: úgy, mint a francia hagymalevesnél, ennek az aljára is tettem néhány szelet fontina sajtot. A forrón rámert leves elolvasztja a sajtot és valami fenséges ízt ad neki!!

Nem egy gyors fogás, mert idő kell, amíg összeforr a leves, de könnyen összedobható, és zöldfűszerekkel, vagy még egyéb zöldséggel meg is lehet változtatni a jellegét.
Épp volt még egy negyedkilónyi, fél vekni saját sütésű, sótlan toszkán kenyerem, ezt tettem bele. A kenyér nem fő szét, szinte egyben marad minden falat (ez a saját sütésű kenyér egyik nagy titka), ugyanakkor a benne lévő liszt egy kissé sűrít rajta. Az az egy kanálnyi finom olívaolaj a tetején pedig ráteszi azt a bizonyos pontot arra az i-re!

Toszkán paradicsomleves fehérbabbal

Paradicsomleves fehérbabbal
(Pappa al pomodoro con fagioli)

1 ek olívaolaj
2 db salottahagyma (vagy 1 nagy vöröshagyma)
2 gerezd fokhagyma
800 ml dobozos paradicsom, darabos (2×400 ml, Polpa di pomodoro, pl. MUTTI)
600 ml erős zöldség- vagy húsalaplé
2 szelet (100 g) házi kenyér
3 ág zöldfűszer (bazsalikom, zsálya, stb.)
200 g főtt fehérbab (100 g száraz, beáztatva)

bors
Tálaláshoz
50 g fontina (néhány szelet)
1 szelet házikenyér, pirítva
1 ek olívaolaj

Egy lábasban felforrósítom az olajat, megfonnyasztom benne a felvágott hagymát és fokhagymát, majd hozzáöntöm a paradicsomot. Felengedem valamennyi alaplével, fűszerezem és félig lefedve legalább 15-30 percig épphogy gyöngyözve párolgatom. Falatnyi darabokban beleteszem az eltördelt házikenyeret és felöntöm még alaplével. Újabb 15 perc, vagy amennyi jólesik, akkor hozzáteszem a főtt fehérbabot és még annyi alaplevet, hogy egy nagyon sűrű levest kapjak. Készre fűszerezem.
Tálalásnál érdemes a tányér aljára tenni egy-egy szelet fontinát és a forró levest a tetejére merni, majd olívaolajjal meglocsolni és egy szelet pirított házikenyeret mellétenni.
4 emberes adag / fontina és olaj nélkül: 195 kcal / 4,3 g zsír / LF30 19,6%

  13 hozzászólás to “Toszkán paradicsomleves fehérbabbal”

  1. Zöldség- vagy inkább hús alaplét használsz hozzá?

  2. Lorien, én általában zöldségalaplevet készítek magam, viszont elég erőset, szerintem az is elég hozzá. (Ha a babot benne főzöd ki, akkor mindenképp.) De egy húslevessel még töményebb, fantasztikusabb íze lesz!!
    A titok itt mindenképp az alaplé, a kenyér és a fontina hármasa:-)))

  3. Én is inkább a zöldségre tippeltem, és magam is inkább azzal készíteném. Ezzel a levessel nagyon felizgattál, nálunk a leves alapvető népélelmezési cikk, ezt mindenképpen ki kell majd próbálnom. Ugyan nem most hévégén, mert a magyar vékáefre ez durva lenne, de jövő héten mindenképpen. Remélem sikerül addig fontinát szereznem.
    Viszont technológiai kérdésem is lenne még:
    ha a babot a zöldségalaplében főzőm meg, akkor az ott csatlakozzon be a technológiai sorba, amikor egyébként is beletennéd a babot, igaz? Kár lenne a hagymákat annyit kínozni :)

  4. Én is sokkal több levest főzök, mint ami ide felkerül, csak azért nem teszem fel őket, mert olyan egyszerűnek tűnnek, de lehet, hogy ezen változtatni fogok:-))) ilyesmi mind, mint ez.

    Ahogy írtam, itt a bab egy salátából maradt és már főtt volt, de a hosszú főzési idő miatt mindenképp az alaplében főzném meg majdnem puhára, aztán levest elkezdeném, és a megmaradt alaplevet fel is használnám kiegészítve. Csak az arányok változnak ezzel, ami az ízén viszont javít.
    Ez egy egyszerű, de tényleg fantasztikus leves, és a fontina…. ha nem kapsz, nem tudok javasolni mást, akkor inkább hagyd ki.

  5. A fontinára jó esélyeket látok, van egy olasz bolt a városban, ahol szinte csak sajt, sonka, pasta meg olaj a kínálat, de van még egy másik csemegebolt is, ahol erős a sajtfelhozatal.

    Levest pedig még jöhet bőven, sőt, akár egy sorozatot is írhatnál az olasz levesekről, nem túl sok authentikus forrás van a neten a témában.

  6. Ez jó hír, akkor biztos lesz:-)) ha meg az ellátás nem lenne folyamatos, akkor érdemes betárazni.

    Ezt a levesötletet nagyon megfontolom, mert lehetni mit írni róla:-))

  7. Hű, ez valami nyálcsordító, utána meg jöhetne a nokellid.

  8. :-)) a végére meg egy tiramisù, egy grappa és mehetnénk is aludni:-))
    Köszi, Cserke!!

  9. Jó terv, tetszik:)

  10. Nagyon megfogta az én fantáziámat is ez a leves, és végre időm is van rá. Szóval épp fő a konyhában.:) Igaz fontinát nem sikerült beszerezni, úgyhogy az kimarad. Az alaplé meg hús lesz hozzá, még volt egy adag a fagyasztóban. Majd beszámolok milyen lett. :)

  11. Remélem, Zsu, nálad is beválik és sikerrecept lesz belőle, ahogyan nálunk:-)
    Egyik titka a megfelelő kenyér, manapság ugyan ritkábban sütök, mert jól el vagyok látva, de többek között az ilyen levesekért szoktam a sótlan, toszkán kenyeret megsütni!
    A fontinát meg inkább hagyd ki, mert vétek lenne valami nem odaillő sajtot beletenni:-))

  12. Elkészült, finom lett. A kenyér pedig kovászos rozskenyér volt benne. Szerintem elég jól passzolt hozzá, de ha elárulod hogyan készül az a sótlan toszkán kenyér, akkor legközelebb azzal próbálom meg. :)

  13. Mivel a leves is elég rusztikus, a rozskenyér még jobban kidomboríthatta:-))
    Ó, nem titok az, próbálok igyekezni a kenyérrel (is)!

 Leave a Reply

You may use these HTML tags and attributes: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

(required)

(required)

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.