Júl 072008
 

Sokáig gondolkoztam, mely súlyos mondattal kezdjem ezt a postot, mert számomra fontos dolgok mondatnak el benne. Így álljon itt az első mondat:

Jó dolog ez a blogtársaság. Ad egy.
Jó dolog ide tartozni (ez már sok helyen, sokunk billenytyűzetéből elhangzott, tudom, de le kell írnom, mert folyománya lesz.), mert mindenféle barátságok köttetnek, amik igen jó hatással vannak az emberi kedélyre. (Meg másra is.) Ad kettő. 
Jó dolog összejárni, együtt ebédelni, vacsorázni, tudni a másikról, mi van vele éppen, megvitatni a világ dolgait, figyelemmel kísérni a gyerekeket, örülni az első lépéseknek, szavaknak, egymásnak ajándékot adni. Egyszóval részt venni, még ha csak egy picinyt is, egymás életében. Ad három, de ezt CSUPA NAGYBETŰVEL!

Vagyunk egypáran, akik egy ilyen, úgy is mondhatnám, baráti gasztroközösséget alkotunk. Előtte nem ismertük egymást, a blogolás, a közös rendezvények hoztak össze bennünket. Azóta levelezünk, tudunk egymásról, együtt vásárolunk, összejárunk és közös programokat szervezünk, ki hogyan ér rá. Mivel külföldön élek, örülök, ha hazajövetelemkor *körémszerveződnek* a programok. És ilyenkor mindent, de mindent ám! pótolni kell!! (Hálás is vagyok ezért a LÁNYOKNAK, nagyon!)  

Mivel kicsi Vú és Doctorpepper épp családilag (és betegségileg, jobbulást, Doki!) nem értek rá, egy ilyen összejövetelen most csak hárman voltunk, Gabojsza, Ízbolygó és jómagam. Ízbolygó felajánlotta, hogy szerény lakjában lát bennünket vendégül, egy könnyed ebéd erejéig, miközben kedélyesen csevegünk, vitatjuk az élet egyre súlyosbodó dolgait (lásd fent), gyömöszöljük egy kicsit Pöttyöt, – ha engedi:-) – és számomra előrelátható, de igencsak reményteljesen módon – Heimann borokat kortyolgatunk.  

Így is történt. Essék szó az ebédről, ami ízbolygósan könnyed, kifinomult és fantasztikus volt! Előételként paradicsomzselét kaptunk kapribogyós joghurtos mártáson, utána – az én kívánságomra pedig – hideg joghurtos, kapros zöldbableves következett. (Ízbolygó már csak ilyen. Kérdeztem, mi lesz a leves, erre ő mondja, hát Mamma, az, amit kértél! Erre én szavakat nem találok…. A leves pedig annnnyira jól esett!!, köszönöm!)
A főétel pedig cukkinis – meg egyebes – bulgur volt zöldfűszeres piskótatésztában sült szűzpecsenyével, a bulgurból, azt hiszem, háromszor szedtem… Elnézést, a jólneveltségemet otthon felejtettem…

A desszertet előzőleg magamra vállaltam, egy citromos ricottatortát terveztem. Nos, végül is semmi nem állt az útjában. Gondoltam én!:-)
A nagy nap reggelén összedobtam a tésztát, és mivel mostanság egy valóságos omlóstészta iskola alakult ki, szeretném hangsúlyozni, hogy ez a mostani a klasszikus szerint készült. Illetve fogalmam sincs, hogy milyen a klasszikus, hisz eszerint készül majdnem az összes nagy séf tésztája (kivéve Möszjö Hermé receptjét), és ember legyen a talpán, aki e tésztadzsungelben kiismeri magát. 

Szóval összeállt a tészta. Nagyjából úgy készítettem, ahogy szoktam, csupán az arányokon változtattam egy kicsit, picivel több vaj került bele, de csak épp hogy… Már nekikezdtem volna a tölteléknek, amikor látom, hogy fogytán van a tojás. (Mondanom sem kell, előző nap szorgosan bevásároltam…) Namármost, épp 10 óra magasságát írjuk, és délre párolgó sütivel kell jelentkeznem….. Ez obergáz… Nincs mit tenni, és igaz, hogy a hűtőből kibuggyan a ricotta, annyi van:-)), de improvizálni kell, nincs mese. (Azért nem volt nagy gáz, a ricottát később másra használtam fel.) Fél kiló ricottára négy tojást kellene beletenni, ehelyett csökkentem a ricottát, és tojásból beleteszem azt, ami éppen van. Hát ez nem sok, épp a fele… túrok még a fagyasztóban egy szem fehérjét, hát ez van, épp *itthon* vagyok, itt pedig kisebb a háztartás. Következetlenségem ellensúlyaként valamennyi tejszínt belecsorgatok, hogy kellemes legyen az állaga, és még egy kevés burgonyakeményítőt is teszek bele. Közben sűrűn magamba szállok, és fohászkodom, csak hogy jó legyen és összeálljon a cucc, és ösztönszerűen eltaláljam az arányokat!! Végül is a keményítő és a tejszín fellazította a ricottát, ezáltal könnyedebbé, levegősebbé tette.

A tészta kisült, kivettem, Gabojszával elindultunk Ízbolygóhoz, a sütivel a formában. Én ugyan fel akartam vágni, mire Gabojsza közbevágott: úgyis mindegy, nem? Milyen igaza volt!
Aztán az ebéd végeztével – na, ekkor már pilledeztünk jócskán, azt hiszem, ezt Sauska Chardonnay-jének is köszönhetjük -, sorra került a sütemény, az addigra már teljesen kihűlt. Felvágtuk, és jó lett. A lányok azt mondták, nagyon jó. Pötty, miután felébredt a délutáni szusszanatból, a mamája ölében megevett egy szeletet. Remélem, Pöttyből egykor étteremkritikus válik, szerintem a legjobb úton halad hozzá!!   

Természetesen volt még egy kérésem Ízbolygó felé. Hogy lesz olyan kedves és fotózza le a süteményt, amit meg is tett. Ahogy mondtam, Ízbolygó már csak ilyen… Olyan szeretnivaló….
És íme a fotó, ami biztos a blogom legszebb képe lesz, egyenest Ízbolygó lencséjéből: 

(Lányok, köszönet a szép délutánért, hamarosan, Veletek, ugyanitt:-??)   

Gabojsza rekonstruált receptje, ahogy kellett volna:-))

                    Citromos ricottatorta

Citromos ricottatorta
(Torta di ricotta al limone)

Az omlós tésztához
300 g búzaliszt (BL80)
160 g vaj
120 g cukor
1 db tojássárgája
1 db citrom reszelt héja
1 ek citromlé
1 csipet só
A töltelékhez
5 ek narancslekvár
400 g ricotta
2 db tojás
1 db tojásfehérje
140-160 g cukor
3-4 ek tejszín (30%)
1,5 ek burgonyakeményítő (vagy búzakeményítő)
2 csipet só
1 db citrom forgácsolt héja (a több még jobb)
5-6 ek citromlé

A tészta hozzávalóiból omlós tésztát gyúrok.
Egy keverőtálba teszem a lisztet, majd késsel vágva vékony, kisebb szeletekben hozzávágom a hűtőhideg vajat. A többi hozzávalót is beleteszem és kézzel gyorsan egyneművé gyúrom. Lassan gombóccá összeáll és minden oldalról szinte magába szívja a morzsákat és egy kerek tésztalabda lesz belőle. Ez nem több, mint 3-4 perc. Akkor még nyomkolászom egy percig, mintha kelt tészta lenne, hogy a kéz melegétől az a picinyke vaj is elolvadjon a tésztában, 30 foknál ez igen gyors művelet:-), de ez sem tart tovább egy percnél. Akkor fóliába csomagolom (alufólia is tökéletes) és félórára eltűntetem a hűtőbe. Tovább nem kell, addigra ugyanis *visszaáll* a tészta és formázható lesz.

Menetközben, vagyis sütés előtt 10 perccel a sütőt légkeverésen 175 ºC-ra előmelegítem.

Elkészítem a ricottás tölteléket.
Egy nagy tálba teszem a ricottát, a tojások sárgáit és a fehérjét, a cukrot és a kézi robottal alaposan összekeverem. Beleteszem a keményítőt, és annyi tejszínt, hogy még sűrű massza legyen, ne folyjon túlságosan! Beleforgácsolom a citrom héját, és úgy 5 kanálnyi levet is, meg pici sót mindenképp. Ezen a ponton érdemes megkóstolni, legyen kellemesen édes és savanyú, akkor lesz jó!

Kiveszem a hűtőből a tésztát. (A kisebbiket felhasználásig még hagyjuk bent, 5 perccel előtte vegyük csak ki.) A 26 cm-es kapcsos tortaformát egy konyhai törlőpapírral alaposan kikenem vajjal. A tészta közben kicsit feléledt és ha mozgathatóvá válik (30 fok = 3 perc) akkor elfelezem úgy, hogy az egyik egy kicsivel nagyobb legyen. Mondjuk úgy 10%-kal, ezért érdemes először a tésztát rádobni a mérlegre, és úgy 60:40 arányban elfelezni.
A nagyobbik tésztát egy nagy, 28 cm-es koronggá kell lapítani. Ezt enyhén lisztezett lapra teszem és alsó kézfejjel illetve az ujjaimmal szétnyomkodom. Én egy hatalmas szilikonlapot használok a tésztaprocedúrákhoz, erre előrelátó módon már különböző méretű köröket rajzoltak, így csak ezeket kell követnem. Ha ez megvan és mindkét oldala lisztes, akkor óvatosan, az egyik kezemet alátolva beemelem a formába, úgy, hogy 2 centis peremet is felhúzok a szélére. Ujjakkal a tészta sarkait benyomkodva lelapítom, hogy ott a tészta ne legyen vastag – ez elég snassz dolog, na. Közben szintén hüvelykujjal felhúzom a tésztát, hogy legalább 2 centi magas legyen. Picit megszúrkálom villával. Rásimítom a narancslekvárt, annyit, hogy vékonyan, de épp ellepje mindenhol. Nem érdemes vastagon, mert később kibuggyan. (Alkoholisták egy kevés Grand Marnier-t is önthetnek bele, de kisgyermek lévén ezt most nem tettem.) Rákanalazom a ricottás tölteléket és elegyengetem.
Most a kisebb tésztát is kinyújtom, ezt épp 26 cm-es körre. Ennek pontosnak kell lennie, különben csúnya és cafrangos lesz a széle. Ha megvan, szintén ráemelem a töltelékre, de ezt már egyengetni nem lehet, csak ráfektetni és a széleit benyomkodni az alsó tésztához.
Ezt már villával alaposan megszúrkálom mindenhol, hogy a gőz ki tudjon távozni belőle, különben a tészta felpúposodik és szintén nem nyújt majd túl esztétikus látványt. 
Betolom a sütő középső részére, lefedni nem kell, de az óvatosak nyugodtan megtehetik. Ezen a fokon nem szabad megégnie, ha mégis, akkor nem mi vagyunk a hibásak:-). 
Nálam 45 perc kész volt, de tűpróbával érdemes ellenőrízni. Kiveszem és a formában hagyom kihűlni, ez akár 1-2 óra is lehet. A végén porcukrot szórok rá.
1 db 26 cm-es sütemény / 

Doctorpepper kérésére pedig a short version:
1.
A tészta hozzávalóiból omlós tésztát gyúrok. Félórára hűtőbe teszem, és két részre vágom, az egyik a tészta pereme miatt legyen nagyobb.
2.
A sütőt légkeverésen 175 ºC-ra előmelegítem.
3.
Elkészítem a ricottás tölteléket. A ricottát, a tojásokkal habosra keverem és beleteszem a többi hozávalót. 
4.
A formát kivajazom. A nagyobb tésztát a formába teszem úgy, hogy oldalt 2 centis pereme legyen. Megkenem a lekvárral és rásimítom a tölteléket. Lappá nyújtom a másik tésztát és ráfektetem, villával megszúrkálom. Fedetlenül a sütőbe teszem és 45 percig, tűpróbáig sütöm.

                       Citromos ricottatorta

  14 hozzászólás to “Citromos ricottatorta”

  1. Mamma, ez nem egyszerűen jó, hanem FANTASZTIKUSAN JÓ volt!!!
    És ne feledd, hogy nem csak Pötty, hanem én is repetáztunk belőle. (lenne még egy szelet? szépen ebédeltem, naaa, kééérlek!)
    Szóval a töltelékben volt az isteni narancslekvárból:-) Hamar meg kell sütnöm, mert Életem Párja még idő előtt becsókolja az egész Tőled kapott narancslekvárt:-)
    Az “úgyis mindegy, nem?” részre nem emlékszem, bocs, ha megbántottalak… nem akartam:-)
    Csók és siess haza (ide haza)!!!

  2. Mamma drága!
    Élmény volt! Most is:-) Köszönöm a kedves szavaidat! Ezért (is) jó ide tartozni!
    Remélem, még sok ilyenben lesz részünk, így együtt. Itt vagy ott. Nem lényeg. egy a fontos, együtt legyünk. Nem igaz?:-))

  3. Köszönöm, Bagojszám:-)). Persze, hogy emlékszem, hogy Te épp a fenti képen lévő darabot repetáztad be:-)), aztán Pötty is… Ebből szerényen következtettem, hogy finom lett:-)
    Jaj, dehogy volt gond, csupán kiváncsiságomat kielégítendő akartam felvágni, de akkor már tényleg mindegy volt:-))), tudod, nem volt tojás!!
    (Ahol így várnak, ott van az itthon:-)))

    Ízbolygó, tudod, hogy őszintén mondtam:-)
    Remélem én is, hogy még sok ilyet átélünk, a most épp hiányzókkal együtt:-)), milyen igaz!!
    Én már gyúrok a reggel hatra, különben hogy bírjam a gyűrődést:-))

  4. Csak most olvasom…Ha belegondolok, hogy én meg közben 40 fokban lázasan feküdtem itthon és nem Sauskát, hanem Necotrant szörpöltem, hát csak még jobban fáj…:):):) Annyival egészíteném ki, hogy nemcsak a gyerekek, hanem a saját első lépéseinknek, szavainknak is nagyon tudunk örülni, főleg egy-egy olyan hajnalig dumálós, piálós éjszaka utáni reggel:):):) Na majd legközelebb!

  5. Ja, és még annyit, hogy mikor kérdeztem Ízbolygót, hogy hogy sikerült a parti, azzal kezdte, hogy “hát főzésileg nem alkottam valami nagyot”:):):) jó mi?:):)

  6. Ezekután kíváncsi vagyok, milyen az, amikor főzésileg nagyot alkotsz, Ízbolygó. De tudod mit? Nekem ez a “szint” legközelebb is megfelel:-)))Nagyon is!!!

  7. Nem fájdítanálak, Pepper, de legközelebb pótolhatod:-)) Sauskát is…
    Háát, azon még mindig csodálkozom, hogy bírtuk:-DDD Pár üveget mementóként még kerülgetek:-)))

    Ízbolygó szerénysége határtalan, azt hiszem, fel kellene építeni egy kicsit az egóját:):):)

  8. Kedves Olvasók!
    Ide nyugodtan kommentelhet bárki más, a látszat ellenére ez NEM egy bennfentes post, hanem elsősorban a ricottatortáról szól!:-))

  9. Akkor most mehetek 26 cm-es tortaformáért is. Mert az nekem egyszerűbb, mint minden hozzávaló arányos csökkentését kiszámolni:-)

    A bevezetőben elhangzottakról meg csak annyit (kicsit irigyen): olyan jó nektek!

  10. Ne rohanj még, mekkora a tortaformád??
    Ez a legelterjedtebb forma, ezt mindenhol kapni, biztos Neked is ez van:-))) Alul 26cm, a felső karimája 28cm.
    Ha meg ettől is másabb, akkor írd meg a méretet, megpróbálom kiszámolni:-))
    Sok sikert!!

    Igen, köszi a többiek nevében is, tényleg jó nekünk:-)
    (De ne tessék irigynek lenni….)

  11. szia! ez volt életem első tortája, eddig csak különféle sütiket sütöttem, de a te recepted annyira megtetszett, hogy végre valahára felavattam a tortaformám. Nagyon jó lett, kicsit talán tömény, de az embereknek ízlett. Legközelebb talán kicsit több citrommal csinálom, mert -bár folyósan kellemesen savanykás íze volt- kicsit édes lett az én szájamnak. persze ne aggódj, hamar elfogyott:) barnacukorral csináltam, ezért a színe sötétebb lett, mint a tiéd, de jól nézett ki. köszi a receptet! panni

  12. Jelentem, kész a ricotta! Csodás íze van, belecsipegettem itt-ott, remélem azért elég lesz. Gy-t felküldtem a padlásra kapcsos tortaformáért, remélem lesz ott másik méret. Azt hiszem, ő most nem gondol Rád olyan szeretettel, mint én :-D

  13. Panni, örülök, ha ilyen sikerélményed lett elsőre!!:-)) Ugye folytatod ezt a sorozatot?:-)
    Az enyém (illetve a mienk) pedig kimondottan könnyed és légies lett, jobb, mint egy cheesecake. Lehet, hogy elcsúsztak egy picit az arányok?:-))
    A héten még én is megsütöm mégegyszer, leellenőrzöm és pontosítok a recepten, ha szükséges!

  14. :-DD Őt majd kiengesztelem egy stefániával:-) abban a formában, amit talált a padláson:-)))
    Hajrá!!

 Leave a Reply

You may use these HTML tags and attributes: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

(required)

(required)

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.