Júl 202008
 

Nem egy bejegyzésemet úgy is indíthattam volna, hogy: az úgy kezdődött, hogy… és megyek szépen vissza az idők örvényébe… regélni a régmúltról…
Nos, ennél a salátánál időben valóban vissza kell egy kicsit mennünk.

Történt, hogy nyaralás alkalmával valami könnyed kis könyvecskét olvastam. Kilóra azért nem volt könnyed, a reptéren, utazás előtt (hogy tovább tartson:) szinte mindig súlyra keresek könyvet, ez is azért akadt bele a hálómba, mert 700 oldalas volt. Ment is rögvest a kosárba, két másikkal együtt… hogy miről szól, azt ilyenkor el sem olvasom… Szeretek olvasni.
A könyvet fedje jótékony homály:), mindenesetre öt napig nem is bírtam kitenni a kezemből, ott olvastam, ahol csak bírtam, és csak a férjem tudná megmondani, mi mindent szalasztottam én el a nagybetűs NYARALÁS-ből, amíg nyirkosra izgultam a tenyerem a főhős miatt…
Haha, pedig ha tudta volna, hogy ez a saláta nem jött volna létre, ha nincs Mrs. P. !!

Szóval, az egész könyvben szó sem volt főzésről (az amerikai upper class ínséges életéről szólt a regény), de egyszer hősünk salátát evett valahol, mégpedig a kedvencét. Az írónő szerint. Amit amúgy meg gyakran. (Na, ebből éles elmével következtettem, hogy ez a saláta az írónő kedvence lehet:) A saláta ananászból, édesköményből és garnélából állt. Ennyi. Sehol semmi utalás, részletes recept a hozzávalókkal, öntet !! vagy ilyesmi. Roppant dühös lettem, mint ahogy azt a Kedves Olvasó gondolhatja! Feldob az írónő egy ilyen labdát, és én, ÉÉÉN, a mezei kis olvasó, kapjam csak el!

Első gondolatom az volt, hogy rögvest – amint internetcafét találok valahol, kackac:-))), írok a könyv kiadójába, és továbbíttatom a levelem Mrs. P.-hez. Lesz szíves leírni nekem ezt a dressinget – esetleg még a többi hozzávalót is -, mert biztos voltam benne, hogy itt van ama kiskutya elásva. Márhol minden salátának a lelke a dressing, a pont az i-n, ezt jól tudja mindenki. Mert összepacsmagolni holmi kis ananászt egy maroknyi édesköménnyel – hjaaa, azt kérem mindenki tud, na de a dressing !!

edeskomeny_ananasz_salata__garnela1_(01)

Aztán jött Dolce vita és a VKF! legújabb kiírása, és végül is úgy döntöttem, meg tudok én a feladattal magam is bírkózni:-) mert biztos voltam benne, hogy ezt a salátát épp a VKF! legújabb fordulójára teremtették. Idegen tollak? Pfahhh! Így aztán magam alkottam meg a salátát, és szerénység nélkül mondhatom… na jó, nem mondok semmit, de nagyon klassz lett mindkét verzió – mert kétféle öntet készült hozzá.
Ha eddig nem derült volna ki – imádom a salátákat!! Bárhol, bármikor képes vagyok enni, bármilyen formában, akát naponta kétszer is, persze csak azokat a képződményeket, amiket ma (széles e világban – talán kishazánkon kívül) salátának neveznek. (Szegény Váncsa mester nevét többször emlegetik a mai napokban, én most hadd ne idézzem, ő tudja, miért….) Ha Dolce vita nem hívja fel a figyelmet arra, hogy húshoz is szoktak uborkasalátát adni:) – komolyan mondom, eszembe se jut! Nálunk ilyen ugyanis nem létezik:-))

Akkor nézzük a salátát.
Először is mindent konyhakészen felvágtam. (Miután ezerszer végiggondoltam, szájilag vizualizáltam az ízeket és képileg megfőztem fejben:-) Kis mennyiségekben balzsamokat öntöttem olajakhoz, fűszereket adtam hozzá, míg végül is két verzió maradt, amelyek közül nem is tudtam választani, mert mindkettő ízlett és jól ment a salátához.
Kezdettől fogva egy currys mártásban gondolkodtam, szerintem fantasztikusan illik az édes ananászhoz, az ánizsos gumóhoz és a garnélához is. Könnyed lett, mivel csak igen kevés majonézt használtam (maradt még a saját készítésű majonézemből), és az is inkább az olaj szerepét töltötte be, kissé folyósra, de intenzívre hagytam. A koktéloknál ismert mangószirupot tettem bele, de sima mangópüré is megteszi, esetleg frissen facsart narancslé is, de mindkét esetben kevés cukrot kell hozzáadni. A savas itt mangóbalzsam lett, mi más:-) Fantasztikus lett, legalábbis az én ízlésem szerint. Másnap újra bekevertem (a dupla adagot:), és ráöntöttem a maradékra.
A másikat cassisból és sherryecetből készítettem, épp csak annyira, hogy a savassága jól passzoljon az édes ananászhoz.  (A natúr ananász édessége más, mint a konzervé.)

A salátához lepényhalat sütöttünk, a garnélát mellé ettük. A mennyiség ízlés kérdése, van, aki pár darabbal beéri, van, aki kiköveteli magának a 15 darabot:-)))
A saláta biztos, hogy oszlopos tagja marad a konyhámnak, fantasztikus, komplex, markáns ízvilág, köszönöm az ötletet, Mrs. P.! :-)))

További kedvenc salátáink:
Cézár salátája
Rucolasaláta sült kecskesajttal
Olasz tésztasaláta bazsalikommal
Görög pásztorsaláta
Majonézes tésztasaláta
Narancsos spenótsaláta
Waldorf-saláta
Toszkán vegyes babsaláta
Rozmaringos szőlősaláta
Hússaláta hallal

edeskomeny_ananasz_salata__garnela2_(03)

Édeskömény-ananász-saláta garnélával és kakukkfüves lepényhallal

¾ db ananász, frissen
1 db édesköménygumó
½ csokor petrezselyem
2 szál újhagyma
1 db salotta
10-20 db garnélafarok, lehetőleg frissen

feketebors, frissen tekerve
A mangós-majonézes dressinghez
3 ek majonéz (hagyományos vagy ez)
1 ek mangószirup (vagy mangópüré)
1 ek mangóbalzsam
½ mk currypor
½ mk só
feketebors
A cassis-dressinghez
5 ek olívaolaj
2 ek Crème de Cassis (francia feketeribizli-likőr)
2 ek sherryecet
½ mk só
feketebors
A lepényhalhoz
4 szelet lepényhalfilé
2 ek-nyi vaj
½ maroknyi kakukkfű
só, bors

Először megtisztítom az ananászt és kockák
ra majd vékony csíkokra vágom. (Részletes útmutató az ananász felvágáshoz ITT.) Az édeskömény külső leveleit lehántom, levágom a zöldjét, majd az egészet hasábokra vágom. (Én ehhez a V-gyalum szélesebb betétjét használom.) A petrezselymet megmosom, papírtörlővel megszárítom és széles késsel vagy hintakéssel apróra vágom. Az újhagymát ferdén csinos csíkokra, a salottát meghámozom és nagyon vékony karikákra vágom. A garnélát – ha friss – megtisztítom. (Részletes útmutató Macinál ITT.)
Ha mindez kész, az egészet összekeverem és külön-külön elkészítem a salátadressingeket.

A lepényhalhoz kiterítek egy nagyméretű alufóliát. A kézmeleg vajhoz hozzákeverem az aprított kakukkfüvet és bekenem vele a halfilé mindkét oldalát. Sóborsozom, és a filéket egyenként alufóliába csomagolom és betolom az időközben 180 °C-ra előmelegített sütőbe. 20 perc alatt kész, akkor a salátával tálalom. Az édeskömény-ananász-salátára kedvünk szerint rácsorgattuk a dressinget.
4 személyre /

edeskomeny_ananasz_salata__garnela_lepenyhal1_(01)

  8 hozzászólás to “Édeskömény-ananász-saláta garnélával”

  1. Holnapi grillpartin ki is próbálom mindkettőt, grillezett garnélával:-))) Köszi Mamma!

  2. Nem fogjátok megbánni, szerintem:-))
    Gabojsza, Mrs. P-nek köszönd:-), én csak összedobtam!!

  3. s akkor most ebben hol is van a narancs? ;) ananásszal még nem próbáltam az édesköménygumót, viszont almával is csudafinom!

  4. A narancs az, ami az ananász, itt van a hasonlóság:-)) Meg a majonézes dressingbe is lehet tenni:-)
    Javaslom, hogy próbáld ki friss ananásszal is, nagyon üdítő és markáns íze van:-), bár kevésbé savanykás, mint a narancs:-))
    Számomra új távlatokat nyitott, és ezt igen kevés dologra tudom elmondani:-)

  5. Sajnos erőteljes emésztési problémákkal társul nálam a friss nyers ananász, főleg ilyen mennyiségben … :(
    Nekem sokkal jobban hasonlít ez a salátád az almás-édesköménygumós salátámra, mivel az édesköménygumó és a gyümölcs aránya a narancssalátámnál teljesen más.

  6. Értem. Akkor nem is szabad próbálkozni.
    Kerestem az almás salátádat, de nem találtam meg:-((
    Ennél nekem a fele-fele arány jött be, az épp kiegyenlítette egymást.

  7. Csak egy mellékes köret volt a pastéis-eimhez a saláta ;) Majd a holnapi bejegyzésemben is linkelek rá ill. megemlítem, de egyébként itt találod meg: http://kiserletikonyha.blogspot.com/2007/07/pastis.html

  8. Óóóh, oké, megpróbálom! Köszi!

 Leave a Reply

You may use these HTML tags and attributes: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

(required)

(required)

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.