Sze 292008
 

A sok lehetséges, eszembe jutott kezdőmondat közül azzal indítanék, hogy mennyire tetszett Doctorpepper legújabb VKF!-es mottója(Ezzel szemben teljesen kicsúsztam a határidőből, most viszont jól belehúzok:-) Hogy miért?

Talán szerencsések vagyunk, de mostanában gyakran találunk rá alkalmat, hogy egy beszélgetős, borozgatós estét töltsünk együtt. Korántsem volt ez mindig így, sőt! Az estéink rohanásba fulladtak és hamarosan megint új feladatok jönnek, de addig is megpróbáljuk kihasználni ezt az ajándék időt, amíg csak lehet. 

Első közös vacsoránkra még mindketten jól emlékszünk. Mikor meséltem a férjemnek, mit tervezett Pepper a legújabb fordulóra, eszembe juttatta azt az emlékezetes estét.
Nincs rajta mit szépíteni, meg kell mondjam úgy, ahogy van: én hivatalos meghívásnak gondoltam a dolgot, csak jóval később vallotta be, hogy bizony előre megfontolt szándékú, célzott cselekményről volt itt szó…
A mára már nem létező, az akkori, az Istenhegyi úton lévő Paradiso-ban vacsoráztunk, ami Pest egyik legjobb éttermének számított abban az időben. Ennek ellenére totál egyedül ültünk az étteremben, kimérten forgolódtak körülöttünk a pincérek, és igazán kellemes, valójában egy kíváló vacsorát költöttünk el. A menüre már egyikőnk sem emlékszik pontosan (azt tudom, hogy desszertet már akkor is csak én ettem:), arra viszont igen, hogy a főfogás után nemsokkal hirtelen kialudtak a lámpák és mi koromsötétben ültünk az elhagyatott étteremben!

Most mondja meg valaki, ha ez nem volt intő jel!!
A pincérek aztán gyorsan hoztak még néhány gyertyát az egyszál, asztalon pislákoló mellé, majd jó negyedóra múlva visszavarázsolták az áramot.
Hát így indultak a mi bensőséges vacsoráink. A Paradiso-s estét ismételni szerettük volna, de nem sokkal rá – legnagyobb sajnálatunkra – bezárt. Amikor aztán át akartunk szokni a Marco Polo-ba, valahogy az is bezárt:-)), pedig igen kellemes hely volt az is, oda azért sikerült még párszor eljutnunk. (Lehet, hogy ezért nem járunk Pesten étterembe?:-))

Mivel nem egy városban éltünk akkor, a találkák és az étkezések is emiatt különböző vendéglátói egységekben zajlottak. Később (elég hamar:) a helyszín értelemszerűen átterelődött a konyhába, ide vezet a következő emlék is, ahol a legelső alkalmak egyikén pizzát sütöttünk. Ez volt közös életünk első főzése. Én gyúrtam a tésztát, és együtt pakoltuk meg, ezt aztán még nagyon gyakran ismételgettük, mindig egy-egy flaska vörösbor társaságában.
Milyen érdekes, de még ma is úgy vagyok vele, ha pizzát sütök, eszembe jutnak ezek a meghitt együttfőzések, borozgatások, és éjfélig tartó beszélgetéseink. Sőt, talán nem is emlékszem rá, hogy azóta egyedül sütöttem volna pizzát – ez azóta is mindig közös ténykedés, amit előre megbeszélünk, ki mit, hogyan szeretné.
Azt hiszem, ebben az időben szoktam rá a borivásra is… :)
És az is milyen jó, mikor Pesten elmegyünk a kedvenc helyünkre és frissen sütött lángost majszolunk, ő a sajtos-tejfölöset, mert azt sehol máshol nem kap, én a simát, télen pedig fagyott ujjakkal markolászom a forralt boros műanyagpoharat. Ennek aztán olyan romantikája van, pedig ez a nüansz eddig fel sem tűnt, pedig az!
Aztán sorolhatnám még hosszan tovább, de a többi már túl személyes lenne.

Igen kellemes emlékeink vannak az együttevésekről, nagyon sok helyen a világban, igazán finomakat és maradandóakat sikerült ennünk, aminek nem csupán a kulináris része maradt fenn a köz(ös)tudat(unk)ban. Ó nem, szerintem két ember, ha jól érzi magát evés adta élvezetek, főzés és alkotás közben, ami közben kóstolgatni, borozgatni, tunkolni és ide-oda belemajszolni is lehet, ha már akkor megtelik a finomságokkal, mielőtt még asztalhoz, tányérhoz ülne, sőt, ha kívánja is ezeket az együttléteket, akkor az egy …  nagyon jó dolog!! Érdemes vigyázni rá, nehogy idő előtt elrepüljön az ilyen kincs.

                   

Egy ideje új módit találtunk meghitt vacsoráink színhelyéül.
Van persze rendes, nagy konyhánk megfelelő ülőalkalmatossággal, és szép nagy étkezőasztalunk is, de mostanában legszívesebben a szőnyegre kuporodva, a kisasztal mellett falatozunk, leginkább különböző sajtokból készített tálat, kisebb előkészíthető falatokat, foszlós kenyeret, mellé egy nagy fürt szőlő, fekete olívabogyó, tunkolnivaló saláták, mártogatósok, és persze folyik a jó sok vörösbor és a finom olívaolaj:-)
Ilyen vacsorával azonban mégsem indulhatok, a pizzát is elvetettem (most), ezért végigvettem, mivel lehet(ne) lélekben is maradandó, meghitt vacsorát alkotni.

Hosszan lehetne még erről írni, hisz komoly szakirodalma van már ennek. Nem egy példánnyal jómagam is rendelkezem, bár sosem főztem belőle előre megfontolt szándékkal.
Végül is öszvérvacsorát sikerült alkotnunk, mert a betervezett menü egyszerűen túl soknak bizonyult!:-)) Már egy háromfogásos vacsora is kifog rajtunk, bezzeg régen, simán lecsúszott öt-hat is!
Az egy pohárka Campari-ból kettő lett, az előételnek szánt pár falatka korianderes-gyömbéres focaccia pedig annyira finom lett, hogy a felét simán bedézsmáltuk. Szóval már a főételnek szánt zöldfűszerekkel töltött gyöngytyúkot is inkább csak verébméretűnek próbáltuk elképzelni a tányéron, a betervezett desszertre, a vietnámi crème brûlée-re pedig egyáltalán nem került sor, csak egy másik alkalommal, viszont a piacon a gyöngytyúk mellett vettünk a perzsa fiúnál egy nagyon finom kekszet (aminek a nevét nem tudom), ezt majszolgattuk el a végén. Végezetül azonban lecsúszott egy-két pohár grappa (most Moscato), mi meg visszacsúsztunk a kanapéra. 
Az első estén Puccini Turandot-ját hallgattuk (végig), a második estén viszont A diótörőt (ezt is végig, amivel nem magas kulturális színvonalunkat szeretném demonstrálni, csupán a vacsora hosszúságát), mivel nagyon szeretjük, és bár egyáltalán nem passzolt a vacsora jellegéhez, de a hangulathoz igen.
Adós vagyok még a borokkal, utána kell néznem még az üres üvegeknek… és pótolom.

Drága Pepper, köszönjük a kellemes és meghitt vacsorát, vacsorákat!:-)

 Posted by at 17:55

 Leave a Reply

You may use these HTML tags and attributes: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

(required)

(required)

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.