okt 062008
 

Néhány héttel ezelőtt egy nagyszabású vacsorát főztünk.
A család már egy éve készült erre az emlékezetes eseményre, a szállodát és a vacsora színhelyét is időben lefoglalták, nehogy bármilyen porszem is akadjon a gépezetbe. A ruhákat és persze az ajándékokat is már fél éve kiválasztották, az ékszerésznél már ott várakozott a helyre kis csomag. Pár hónapja pedig a hosszú szerelmes levél  mondatai is kezdtek megfogalmazódni, hogy majd élesben jobban peregjenek a szívből jövő mondatok.

Aztán az Élet közbeszólt. 

Szerencsére volt az Életnek annyi lélekjelenléte, hogy mindezt pár héttel a Nagy Esemény előtt tette, így volt még idő, hogy átgondoljuk a haditervet.
Gyönyörű, romantikus szálloda, hozzákapcsolódó, megannyi nüansszal technikai okok miatt mind le lettek fújva, és maradt a puszta kérdés, hogy most aztán hogyan legyen a nagy ünneplés. Meg hogy legyen-e egyáltalán… Mert anyósomék – mivel róluk van most szó – az Élet emígyen történt balcsapása után semmi hajlandóságot nem mutattak afelé, hogy e jeles napról bárhogy is meg szeretnének emlékezni. Túlságosan más dolgokkal voltak akkor elfoglalva, a saját, megszokott életüket is alig tudták hirtelen egyenesbe hozni.

Felajánlkoztunk, hogy ne csüggedjenek, maradjon az eredeti terv, csupán más helyszínnel, mi -legjobb tudásunk szerint – megfőzzük majd az egész vacsorát, náluk, a jól ismert környezetben. Annyi vendéget hívnak rá, amennyit csak szeretnének, ez nem lehet akadály!
Hosszas tanakodás után végül is igent mondtak, de nem volt ez egy egyszerű menet, napokig győzködtük őket, hogy értsék meg, ha ezt kihagyják, később nagyon megbánják. Mi közben már lázasan gondolkodtunk a menün és a kivitelezésen is, hisz nem egy városban élünk, és ha egy idegen konyhában kell egy emlékezetes menüt lábra állítanunk, az azért elég nagy kihívás….

A menüt azonban igen rövid idő alatt talpra állítottuk. Ahogy ez később be is igazolódott, jól is sejtettem – a főzés terén gyakorlatilag két komoly nehézséggel kellett szembenéznünk. Egyrészt biztosak voltunk benne, hogy mindent, de tényleg mindent, képtelenség az ő konyhájukban előállítani (mivel az én konyhám sokkal jobban felszerelt…), vagyis amit csak lehet, készen kell elszállítani. A másik meggondolást igénylő pont az volt, hogy megkapunk-e minden alapanyagot úgy, abban a minőségben, ahogy azt szeretnénk. Ahol mi lakunk, bármi legyen is a kívánságom, nagy biztonsággal akár délután hatkor is megkapom. Legyen az zsenge rucola, gyönyörű, friss vörös tonhal, báránycomb, caciocavallo, vagy akár Pink Lady. Mindezek beszerzése – főleg ebben a minőségben – náluk azért már komolyabb nehézségekbe ütközik. 

Miután véglegesítettük és a szülőkkel meg is beszéltük a menüt, eldöntöttük, hogy péntek este elhozzuk az előzőleg megrendelt húsokat és halakat, hűtőtáskába pakoljuk őket és lekocsizunk. Szombaton aztán újult erővel nekiállunk Az Emlékezetes Vacsorának.
Természetesen csodás menükártyákat is legyártottunk, amiket aztán szombaton – némi hirtelen menüváltozás okán – újra ki is kellett nyomtatni.

Így is lett. Pénteken, késő éjjel, mire megérkeztünk, telepakoltuk a harmadik hűtőt is, aztán nyugovóra tértünk. Szombat reggel pedig elkezdődött a nagy hadművelet:-) Először minden zöldfűszert megvásároltunk a piacon, a konyha csak úgy tobzódott az illatokban! Aztán mindketten kötényt öltöttünk, először a tiramisùt készítettem el, hogy kellő ideje legyen az összeéréshez. Ezután némi kis pihenő következett. Közben kávéztunk, még szűk körben eldurrant az első pezsgő is, hozzá pedig házi süteményeket eszegettünk (itt én is hozzájárultam egy sárgabarackos, chantillykrémes süteménnyel) és élveztük a finom napsugarakat. Kora délután aztán uccu, nekiláttunk!!

A menü a következő volt:

Antipasto: Nagy előételtál – hogy miből állt, az a receptben látható
Primo: Ricottás vargányával töltött tortelloni zsályás barna vajjal (ezt előzőleg elkészítve már készen vittük, helyben már csak a mártást kellett elkészíteni)
Secondo: Saltimbocca alla romana, mandulás pirított paprikával édes-savanyú módon és mascarponés ceruzababbal
(sült borjúszelet levegőn szárított sonkával és zsályalevélkével)
Dolce: Tiramisù, marcipános keksz, Sablé Viennois

Italok:
Aperifitként rosé francia pezsgőt ittunk, ami sajnos nem felelt meg igazán az elvárásunknak. Borból végig – a menü hatására – fehérbor folyt (ezt sajnáltuk hogy végképp nem sikerült vöröset becsempészni, de a hús miatt a menüt nem akartuk megbolygatni), mégpedig egy Loire-menti Sancerre és egy venetoi Bianco di Custoza, digestifként pedig limoncino (apósom vésztartalékából, hogy, hogy nem, de előkerült még egy üveg Ramazzotti is:-) és természetesen grappa, ezúttal Brunello Montalcino – ami azért túl karaketeresnek bizonyult. És természetesen kávé. 

Aki az alábbi előételtálat túl gazdagnak – no, mondjuk csak ki! -, már-már túlzottnak találja, annak igazat kell adnom. Az is volt. Viszont így is próbáltunk csökkenteni és megint abba a hibába estem, hogy minden finomat szerettem volna egyszerre a tányérra pakolni, pedig ez túl sok! Ennek ellenére talán épp ennek az előételnek volt a legnagyobb sikere. Ez nem azt jelenti, mintha a többi fogás messze alulmaradt volna, de addigra pillegtek a vendégek, és a kezdeti mardosó éhséget már feledtette a látvány….

Anyósom és apósom az 50. házassági évfordulójukat ünnepelték. Ezen az úton is kívánunk Nekik nagy-nagy boldogságot, akik életükkel olyan példát mutatnak nekünk, amit máshol csak keresni tudunk…. Jó tudni, hogy vannak még ilyen szívhez szóló kapcsolatok… Most, a nagy bajban, mutatkozott csak meg, mit tudnak az  "öregek", amire mi talán már képtelenek lennénk. De remélem, tanulunk belőle.

Vegyes előételtál - Antipasti misti
  
A Nagy előételtál – Antipasti misti

Középen a töltött citrom, majd felülről az órajárással megegyezezően:
ricottás lazaccal töltött citrom petrezselymes rucolaágyon
– milánói szalámi
– mozzarella dresszingelt rucolával (szicíliai olívaolaj, pezsgőecet és banánbalzsam, só+bors) 
– toszkán édesköményes vaddisznószalámi
– pármai sonkába tekert füge balsamicoval
roséra sült tonhalszeletek sűrű balzsamecettel, petrezselymes rucolaágyon
marinált padlizsán és paprika
– nyers lazacszeletek
marinált articsóka
– bolognai mortadella
marinált cukkini

Egy werkkép, még a konyhából

  11 hozzászólás to “A Nagy Előételtál – Antipasti misti”

  1. A szuloknek sok boldogsagot, tovabbi szep es tartalmas eveket egyutt!
    A betykojat! Igazan gyonyoru tal, hu de vegig tudnam kostolgatni! Technikai kerdes: a citromot mivel tudod ilyen szepen kibelezni?

  2. Nagyon köszönöm a nevükben is, Lilahangya:-)
    A citromokat először egy kiskanállal, majd egy kerekvégű késsel egész jól ki lehet vájni:-). Létezik egy karalábévájó is, aminek recés a vége, na az is egész jó:-)

  3. Hát 50 év nem kis idő.
    Ismeretlenül is kivánok Nekik nagyon sok boldogságot.
    A menű is nagyon jól hangzik.

  4. Sok boldogságot kívánok nekik. Gyönyörű ez a tál. Még leírom ezt a pár sort, aztán azonnal meg kell néznem, hogy mi van a hűtőmben valami ehető, mert szörnyű éhes lettem a látványtól :-)

  5. Cinquant’anni…Woow! Auguroni!!!!
    Én is szeretném, ha 48 év múlva a leendő gyerekeink ilyen menüvel ünnepelnének minket ;-)

  6. Még leírni is hosszú ez az idő, nemhogy megélni, együtt, békében:-)
    Nagyon köszönöm Nektek, át is adom a jókívánságokat mihamarabb!:-)

  7. Isten éltesse őket sokáig békességben, boldogságban! (Egy ilyen alkalomra szerintem semmi sem lehet túlzó!!!)

  8. Gratulálok a szülőknek, s sok boldog évet kívánok!

    Nagyon szép kis menüvel készültél! Ezek szerint ők is rajonganak az olasz konyháért?
    Mindig a saját konyhában tud az ember legjobban főzni – ott ismeri a sütőt, melyik fokozaton milyen meleg, melyik serpenyő/edény a legjobb melyik feladatra, mi hol található, mi van egyébként is kéznél stb. De megfelelő felkészüléssel – mint Nálatok is – megoldható minden probléma ill. hiány ;)

    OFF: Feltűnt már Neked, hogy egyedül az A-alkohol címszavadra van 100-nál több bejegyzésed? ;)

  9. Nemrég felhívtam őket és tolmácsoltam a jókívánságaitokat. Hosszú ideig hallgatott anyósom, annyira örült neki, hogy idegen emberek így gondolnak rájuk, ismeretlenül:-)), de nagyon jólesett nekik!!! Hatalmas köszönet érte, mindannyiótoknak!!
    Pedig ezt a menüt csupán azért magyaráztam, hogy érthető legyen, miért ilyen és olyan…

    Beatbull, ők nagyon kedvelik ezt a fajta konyhát, csak hát a vendégeknél voltam egy kicsit szkeptikus:-))
    Hát persze, nekem is ez volt legnagyobb gondom, hogy adott helyen, sütőben, konyhai készlettel hogy boldogulok úgy, hogy adott időre (kötött, időbeni menüsorban, frissen készítve), szóval gyorsan, tökéletes minőségben elő kell adni egy ételsort!! Háát, értek meglepetések, kétszer odaégett egy serpenyő (ne tudd meg, mit éltem át akkor!), átrakni, újraéleszteni, megmenteni, ezt mind bele se kalkuláltam, de végül is sikerült, de izzadtam közben rendesen:-))))) De hálistennek a legnagyobb dolgokat tényleg jól előkészítettük, a legjobb alapanyagokat sikerült megvennünk, emiatt persze nagyon örültünk utólag….

    Jaj, Beatbull, ne is említsd…. hát persze, hogy látom…. nem tudom, hogy most szégyenkezzem-e, vagy szégyenkezzem-e az alkohol túlburjánzása miatt, dehát tudvalevő, hogy annak a 100%-ka elpárolog, így hát alkoholra fel!! :-)))

  10. A kertem tele van borágóval, de eddig nem tudtam, mit kezdjek vele. most sem igen, a levelét? a virágját? Mikor és hogyan lehet hasznosítani. mindig gyanakodva néztem szegény növényt.

  11. Sillitoe, a töltött gyönytyúknál válaszoltam, itt:
    http://href.hu/x/7djt

 Leave a Reply

You may use these HTML tags and attributes: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

(required)

(required)

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.