nov 032008
 

Azzal kezdeném, hogy bár mindannyian nagyon kedveljük a leveseket, mégis viszonylag keveset eszünk. Ennek pedig elég prózai oka van: a leves önmagában nem tesz ki egy étkezést, még komoly belső élettel, rengeteg rácsorgatott olívaolajjal és kenyérrel sem, egy utána következő fogással pedig már túl sok. Nekünk legalábbis. Ezért van ritkán leves, mert két piti kis tányérért nem állok neki, bár már egyre inkább azért igen.
Ez az egyik oka, amiért annyira megörültem Cserke kiírásának a levesekről. Végre főzhetek levest, mert most kell, amennyit csak akarok! Be is lendültem egy időre, de a fő levesnek valami különlegessel akartam előhozakodni. Összeírtam vagy húsz levest, amit régóta tervezek és megmutattam a férjemnek a listámat: “Drágám, ezt eszed két hétig!” Ő aztán húzogatott, pirosozott, közben hümmögött, aztán maradt nyolc. De nem volt szerencséje, mert sokat volt távol az utóbbi időben, és csak telefonon, hosszasan ecsetelte a vacsoráit Koppenhága, London és Stockholm között.

Az egyik leves, amit terveztem, nagyobb kerülővel jött volna létre. Évek óta többször belebotlottam egy Nigel Slater-receptbe a külföldi blogokon, ami egy aromás sajtos, pirított dióval megszórt és szemes mustárral tuningolt karfiolkrémleves volt. Nem tudom, a recept honnan van, nekem nincs NS-könyvem, de a leves már rég felkeltette az érdeklődésemet. Ezt akartam megváltoztatni, mégpedig brokkolira, mustár nélkül, de kéksajttal. Pár hónapja Venetoban ettem egy hasonló levest (az mangoldból volt), abban még radicchio-levélkék is voltak, a sűrűséget meg a lila, de kemény salátalevéllel is fel lehetett meregetni, és annyira jó volt, hogy valami hasonlóra gondoltam.
Kétszer is bevásároltam hozzá, de mindig elfogyott másra (még őstermelő-diót is vettem a pirításhoz), ezért a végső főzést vasárnapra időzítettem. Így jár az, aki halogat:-). Vasárnap ugyanis nyitom ki a gépet, és mit látok? Kicsi Vú kéksajtos brokkolilevesét, amit Gabojsza is meg akart főzni, aztán Rossamela kéksajtos, olajos magos karfiolkrémlevesét és végül Maci gyönyörűséges gorgonzolás krémlevesét is:-)))

Hogy mi következik ebből?
Számomra az, hogy rettentően egy dologra jár az agyunk, Vúval és Gabojszával! (Ez biztos nem véletlen.) Továbbá az is, hogy sokan szeretik a brokkolit. Meg még az is, hogy hódít mostanság a kéksajt. Utolsó felismerésem az volt, hogy ez a leves így, a terveim szerint azért mégsem jöhet létre. Át kell formálnom. (Alternatívákat keresve el kezdtem ugyan lapozgatni a szakácskönyveim között, de a férjem kajánul megjegyezte, hogy most egyem meg, amit főzni akartam. Ő megenné.)

Nálunk a brokkolilevesnek komoly hagyománya van – a blogon ez ugyan nem látszik, sőt, még brokkolis recept sem volt eddig, pedig így van.
18-20 éve is lehet annak, hogy először ettem külföldön brokkolikrémlevest. (Figyelem, a 80-as évek végét írtuk!) Nagyon tetszett, ízlett, pedig teljesen idegen volt addig nekem ez a fajta leves. Receptem persze nem volt, de egy-két próbálkozás után megalkottam a magam verzióját. Akkoriban Pesten sehol sem lehetett ilyen levest kapni, szerintem teljeséggel ismeretlen volt a magyar háziasszonyok körében is. Annál is inkább, mert ha készült is krémleves, az kevés zöldséggel, és általában vízzel hosszabbítva, jócskán belisztezve készült, akárcsak egy hígabb főzelék. Nincs ezzel semmi gond, sokan ezt így szokták meg. Én viszont soha nem hosszabbítottam a krémleveseket, ennek talán az is az oka, hogy anyámnak az egyik (akkor Párizsban élő) barátnője rávitte őt a sűrítetlen levesek mesgyéjére. Ami nem is volt túl nehéz. Anyám eleget magyarázta nekem, hogy együnk minél több brokkolit (és egyéb káposztafajtát is), hisz olyan formában tartalmaz kalciumot, amelyet a szervezet különösen könnyen fel tud venni és ez nekünk, nőknek különösen fontos. (Hiszek neki, mert ért hozzá.) Ez a brokkoli alacsony oxaláttartalmával függ össze (ez az oxálsav sója) és az oka annak is, hogy az ázsiai országokban, ahol tudvalevő genetikai okokból az emészthetetlenség miatt nem használnak és isznak tejet, mégsincs vészes kalciumhiány. Sőt. A spenót vagy a mangold kalciumtartalma is magas például, de a szervezet nem képes az egészet hasznosítani. Még jó néhány ilyen élelmiszer létezik, egyszer majd ide írom őket.

Egyszóval, nálunk majd húsz éven át minden héten volt brokkoli. Néha párolva morzsával, néha pirított szalonnával, sajttal (a kemény sajt is jól hasznosítható kalciumforrás!), de leggyakrabban krémleves formájában. Sosem untuk meg, de ehhez biztos a tudat is belejátszott, hogy egészséges, és néha még spenótot is tettem hozzá. A brokkoliba kevés tejszínt tettem, viszont igyekeztem minél változatosabban fűszerezni. Néha tejjel főztem, néha zöldséges lével, néha pici galuskákat is főztem bele, de mindig liszt nélkül, teljesen sűrűre, hogy szinte megállt benne a kanál. Egy időben még őrölt mandulát is belefőztem, később sajtot is, de ezzel csak akkor volt szerencsém, ha az elolvadt.

Most érkeztünk el a tegnapi naphoz.
Ott állok a brokkolimmal, a gorgonzolámmal és azzal a kéthetes elszántsággal, hogy én ma levest főzök. Brokkolilevest. Erre azt tettem, ami ebben a helyzetben a legcélravezetőbb: kitártam a hűtőt, és megnéztem, mit lehet még beletenni. Volt benne avokádó, egy mangó is (még kemény, úgy hogy érleltem), póré, paradicsom és paprika is. Gyors konzultáció a ház fejével, aki a paradicsomra szavazott. (Én szívesen kipróbáltam volna a mangót, gondoltam, ha puhára fő a levesben, az csak jó lehet. Majd máskor.)

Eredmény: újabb fejezet a brokkolilevesek birodalmában. Kifejezetten jó lett, ezért hálás köszönet Vúnak, aki miatt megalkottam a paradicsomos brokkolikrémlevest!! :-)

Hát ezt most elég bő lére eresztettem :-)

Paradicsomos brokkolikrémleves gorgonzolával
(Zuppa di broccoli con pomodori e gorgonzola)

1 ek olívaolaj
1 ek vaj
1 fej hagyma
500 g brokkoli (tisztán mérve)
kb. 600 ml csirkealaplé (vagy zöldségalaplé)
100 ml tejszín
kb. 300 ml paradicsom (3-4 db, vagy darabos paradicsomkonzerv)
3 gerezd fokhagyma
1 mk só (alaplétől függően)
feketebors, őrölve
szerecsendió, frissen reszelve
1 csokor petrezselyem (elhagyható)
100 g gorgonzola
1 ek-nyi olívaolaj

  1. Egy lábasban felolvasztom az olajat és a vajat, majd megfonnyasztom rajta az apróra vágott hagymát, de még ne barnuljon.
  2. A brokkolit megmosom, kisebb rózsákra szedem, beteszem a fazékba és ráöntök egy kevés alaplevet, hogy lefedve a gőzben puhára párolódjon. (Akinek bármilyen párolóbetétje van, érdemes azt használni, ennek hiányában tegyünk a lábas aljára egy csészével, vagy bármi mással magasított tányért és arra tegyük a zöldséget, de úgy, hogy ne érjen bele a folyadékba. Ezzel a módszerrel egy primitív párolót gyártottunk.) Ez 10 perc alatt kész, nem kell szétfőzni a brokkolit.
  3. Akkor hozzáöntöm a maradék alaplevet is, és vagy villával szétnyomom (ha puhább, én így szoktam, így lesz rajta mit harapni), vagy beleeresztve a botmixert pürésítem. Hozzáöntöm a tejszínt, beleteszem a paradicsomot (egész paradicsom esetén forró vízbe mártva lehántom a héját és körömnyi apró darabokra vágom, vagy darabos paradicsomkonzervet használok, ami szezonon kívül sokkal előnyösebb), a zúzott fokhagymát és készre fűszerezem, főleg a szerecsendióból reszelek bele elég sokat. Egy sűrű leves legyen az eredmény, egy megszokott krémleves és egy főzelék közötti állagban. Ezzel már csak egyszer kell rajta buggyantani és kész. Most beleforgatom az apróra vágott petrezselymet is, ha van.
  4. A gorgonzolát pici darabokra vágom és a harmadát belekeverem a levesbe, ami a leves melegétől lassan elolvad magától.
  5. A levest tányérokba szedem, a tetejére teszek egy kevés gorgonzolát, alaposan meglocsolom jóféle olívaolajjal és feketeborsot tekerek rá. Nagyon jó hozzá egy kevés, esetleg olajban pirított fehérkenyér.
    4 közepes tányérnyi /

  6 hozzászólás to “Paradicsomos brokkolikrémleves gorgonzolával”

  1. :-)) Na jól van, örülök, hogy kivágtad magad (efelől persze nem volt kétségem:)! A mangó szerintem nem baj, hogy ezúttal a hűtőben maradt.:-)

  2. Néha kimondottan jól jön a többéves tapasztalat:-)))
    És tényleg köszönöm, mert Nélküled nem jöhetett volna létre ez a leves:-))
    (Hevesen gondoltunk Rád tegnap este, nem csuklottál??)

  3. Nagyon különleges ez a leves és guszta.
    A gorgonzolát mivel lehet helyettesíteni? Esetleg pici márványsajttal? Vagy butaságot írtam?

    (házilag nem tudod még gyártani?)
    Szabadalmazhatnál egy receptet! :-)

  4. A gorgonzolát bármilyen penészes kéksajttal helyettesítheted, rokforttal, márványsajttal is, bár ez utóbbi emlékeim szerint elég kemény és nehezen olvad, akkor tovább kell a levesben tartani.
    :-)) sajnos semmilyen kéksajtot nem lehet házilag készíteni – én legalábbis nem tudnék -, baktériumkultúrával oltják a penész miatt és ehhez megfelelő klímájú helyiség kell:-))

  5. Úgy érzem, ezzel is úgy leszek mint a sherrys gombócos paradicsommártással: meglátni és megszeretni :-)
    (tegnap nem csuklottál? Életem Párjával Rólad beszéltünk, illetve arról a tipikus Mamma jelenségről: kinyitom a hűtőt és fantasztikus ízeket alkotok.:-)))
    Nálunk végül ma jött el a brokkoli krémleves ideje…

  6. Örülök, Gabojsza!!:-)) Amúgy nem gondoltam volna, hogy a paradicsom ilyen jól megy a brokkolival, de a szükség felismeréseket hoz:-))
    Ááá, akkor Tőletek csuklottam:-)))) Ebbe a hűtőkinyitós-főzős módszerbe bele lehet ám jönni, csak gondoskodni kell előtte, hogy tele legyen az a hűtő:-)))))

 Leave a Reply

You may use these HTML tags and attributes: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

(required)

(required)

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.