nov 242008
 

Ehhez a történethez két dolgot el kell mesélnem.
Ott kezdeném, hogy évek óta vágyom, – mit vágyom! – fenem a fogam amolyan kis tűzálló, amuse bouche-formákra, amiket a sütőbe is be lehet tenni. Falatka-kanalam már van, de azokon csak hidegen összeállított harapnivalót lehet tálalni, pici, miniatűr sütött kis csodákat viszont nem. Érthetetlen, miért is szerettem volna ezeket a pöttöm, babakonyhába való kis formákat birtokolni, hisz ezek maga a luxus. Nemcsak az ára teszi azzá, de néha félóra, míg a bennük feltálalt étel elkészül, amit aztán egy mokkáskanállal két falattal el is tüntet a kedves vendég. Merthogy csak jeles vendégnek készül, az egyszer biztos!

Évek óta kinéztem magamnak ezeket a formákat és erősen vágyakozva tekintgettem rájuk, mint ahogy egy kisgyerek a játékbolt kirakatára nyomja piciny kis orrát, hogy jobban magáénak higgye az üveg mögötti csodavilágot. Én még a kezembe is fogtam őket (tenyérbe elfér mindegyik) és lelki szemeimmel beléjük is képzeltem a gőzölgő belevalót.
Hát így álmodoztam én évekig, mert fölöslegesnek éreztem én ezt a holmit, de nagyon. Nélkülük is el lehet egy tökéletes háztartást vezetni, és valójában senkit sem ismerek, akinek lenne ilyen aprójószága. Múlt hónapban aztán egyre gyakrabban kerülgettem a boltot, aminek ajtaja mögött legalább húszfajta ilyen piciny kis csetresz várt – hát persze, rám!! Aztán egyik este megint csak elballagtam az üzlet felé, és belestem, bent van-e az öregúr, a tulaj. Ez az idős úr ugyanis egy tünemény! Részint ő is az oka, hogy beleszerettem ezekbe a formácskákba, ezt persze ő dehogy is tudja! Egy furmány kis időgép segítségével átsiklott hozzánk a múlt század elejéről és véletlenül ittfelejtették – vagy elromlott a gép, ami visszapattintsa őt a patinás időkbe, ezt már nem tudom. Mindenesetre egy olyan békés, idilli világot áraszt magából, amit manapság már csak megbarnult, poros, francia filmekből ismerünk. Megfontoltan beszél és elegáns szavakat használ hozzá, közben titokzatosan mosolyog a szája sarkából, talán még kacsintgatna is egyet csak úgy véletlenségből, ha vagy negyven évvel fiatalabb lenne. Órákig tudnám hallgatni és persze bóklászni a boltjában, közben persze minden egyes edénykét kézbe vennék, titokban meg is simogatnám őket és érezném a belőlük kiáramló, párolgó illatokat.  

Egy szó, mint száz, röviddel záróra előtt léptem be és félóra alatt össze is szedtünk hat kis formácskát. (A formák ez a gyártmány, katalógusban a Miniatures.) Közben megbeszéltük, miket lehet az almásban tálalni (Édeset is tálalna bennük a menü elején? Vagy csupán egy szeletke sült alma Calvadossal, leheletnyi tésztaburokban, sajttal feladva?) és miket enne ő szívesen a halas formából. (Próbáljon ki egy falatnyi lazacot egy kanálka velouté-mártással, Noilly Prat-val megbolondítva, higgye el, a vendégei odalesznek!) A cakkos szélűbe két hasáb francia burgonyát tettünk és öt percig elmélkedtünk a rávaló szószon. Az olvasztott sajtig már nem jutottunk el, mert hirtelen az órámra néztem, hogy te jó ég, mennem kell, és örömmel távoztam a kincseimmel.

Amuse bouche balzsamecetes hagymával és tojással

Másnap végigpróbálgattam a formákat a meglévő tányérjaimhoz. Ahogy nyár elején az újdonsült fürdőruhában forgolódom a tükör előtt, jobbról is, balról is mustrálgatva, melyik szögből, hogyan mutat jobban, úgy lettek modellek az én formáim is. Hol egy kis koktélparadicsomot tettem beléjük, hol egy fagyott garnélát halásztam ki a fagyasztóból, de tény, egyszerűen minden formában jól mutattak! Már csak a megfelelő alkalom kellett, hogy bevessem őket.

Pár napra rá a férjem telefonon hívott egy este, pár határral odébbról. Kicsit megorroltam rá valamiért, duzzogtam is egy sort, mire halkan belebúgta a telefonba, de ugye azért ötfogásos vacsorával várom?? Maximum forralt vizet kapsz, de azt ötször, vágtam rá, de a fejemben már formálódott a tervem: ötfogásos vacsora, naná, mindegyik miniatűr, de legalábbis kicsiny porcióban!

Kattogott az agyam, finomodott a terv és összeállt a menü. Szombat este érkezik, de pénteken semmi időm, a szombatnak a fele is az egekben, ezért szombat reggel megvettem a friss dolgokat, és délután négykor hozzáláttam. Az előkészületekhez tartozik, hogy pénteken késő este még bedagasztottam a baguette-et és a hűtőbe tettem a tésztát, a csirkealaplé pedig már kész volt.

Mindennel időben kész lettem, de időtervet most nem írok – ha valaki mégis kiváncsi lenne rá, akkor szívesen pótolom. Minden fogás abszolút mini lett (persze csak ez a falatka készült a formában, a többit hagyományos tányéron szervíroztam), olyannyira, hogy a negyedik vége felé éreztük csak, hogy múlik az éhség! Éppen így terveztem, és ragyogóan bevált! Hogy ez nem jutott eszembe Doctor Pepper romantikus játéka előtt!:-)

A postromantikus menü a következő volt:
Amuse bouche balzsamecetes hagymával és tojással
Gombás húsleves konyakkal és zöldfűszeres tojáskocsonyával
Gnocchi alla romana olvasztott fontinával és fűszeres paradicsommal
– Saltimbocca hagymás és diós baguette-tel
– Karamelles-rozmaringos fordított almás sütemény formában
 
  fehérbor, pezsgő zsályalikőrrel, grappa

Ehhez a sült falatkához ez a kép is megihletett, és habár a hozzávalók szinte teljesen azonosak, a végeredmény inverz módon tűzálló formákba transzplantálódott.

                     

Amuse bouche balzsamecetes hagymával és tojással

1 ek olívaolaj
1 db salottahagyma
2 ek alaplé
1 ek fügebalzsam (fügés ecetbalzsam, vagy sűrűbb balzsamecet)
pici só, bors
½ db tojás
½ db mandarin reszelt héja
5 tűlevél rozmaring

A sütőt alsó-felső állásban 180 °C-ra előmelegítem. A salottát apró darabokra vágom és az olajban közepes hőfokon megfonnyasztom, közben adok hozzá egy kevés alaplevet is. Ha majdnem elforrt alóla, hozzáöntöm a balzsamecetet, ami gyorsan, sisteregve el is párolog.
Kivajazom a kis formákat, de ezt el is lehet hagyni. Mindegyikbe teszek egy kevés hagymát. A tojást villával felverem, sózom, és teszek bele egy kevés reszelt narancs- vagy mandarinhéjat. (A tojásból maradt még, azt felhasználtam a desszerthez.) Egy keveset rákanalazok a hagymára és megszórom a mm-nyi vastagra vágott rozmaringgal és beteszem a sütőbe. Addig kell sütni, amíg a közepe még egy kicsit lágy marad, 7-8 perc alatt kész.
Kiskanalat adtam hozzá. a tetejére egy csöpp balzsamkrémet is lehetne tenni.
Amuse bouche-nak, vagy négyszeres mennyiségben előételnek 2 személyre /

  13 hozzászólás to “Amuse bouche balzsamecetes hagymával és tojással”

  1. Mamma, ez a bejegyzés fantasztikus!

  2. Csak csatlakozni tudok az előttem szólóhoz :-)

  3. Uramisten, olyan jó volt elolvasni, pedig az elején azt sem tudtam, miről van szó…mindig tanul az ember lánya valamit. És olyan érzésem volt közben, mint ha veled lettem volna a boltban és a tervezgetéskor:)

  4. A fantasztikus menün én (már) nem is csodálkozom annyira, csak azon, hogy van még olyan konyhai cucc, ami Neked nincs meg!

  5. Hát ez a menü szerintem (és persze a tálalás!) bármelyik nagy szakácsversenyen elvinné a fődíjat…

  6. Köszönöm Nektek:-), ez az öregúr maga volt az inspiráció, különben is nagyon kedvelem az idős embereket:-)

    Eszter, néha magam is csodálkozom, hol férnek el:-)), a konyhám még viszonylag újnak mondható, és eleve egy ötöddel több helyet terveztem be, és lassan túlcsordul minden:-))) Pedig olyan megfontoltan vásárolok!!:-DD

  7. Váááóó, mindig tudtam, hogy megadod a módját, de ez…:))

  8. Próbálom, Cserke, és köszi, bár a lécem egyre magasabb:-))))

  9. Mamma, hát ez tényleg fantasztikus. A többi receptet is felteszed majd? Vagy már fent vannak? Pl. a gnocchi és a diós baguette?

  10. Nagyon jól szórakoztam! Talán lehet a kis fehér formák nélkül háztartást vezetni, de egyáltalán nem érdemes!:-))) Addig én sem nyugodtam, amíg egyszer foglaltak el egy nagyobb, biztonságos részt a bőröndömben.

  11. Pepper, hogyne, eddig még egyik sincs fent. Először úgy terveztem, hogy péntekig minden napra jut egy poszt (mivel nem szoktam túl szűkszavúan írni:-), de erre képtelen leszek:-)). A baguette-ek meg olyan jók lettek, hogy megér egy különt, most egy új technikával sütöttem.

    LepkePillangó, hát szintén zenész??:-)) Ha van kedved, megoszthatnál velünk ilyen kis formákra való receptet, de nálam sem ez volt az utolsó!!:-))

  12. Most nem tudnám megmondani, hogy amuse boucheként mi volt benne utoljára, mert az utóbbi időben dobozba kényszerültek, nem régen porolódtak le. Talán főtt kecskenyelv szelet pár gyufányi céklával, tormával (és nem is én találtam ki).

    Függőség kialakulására pl ez a kis üveg is alkalmas (6 cl)

    http://www.mora.fr/fr/produit_details.asp?Produit=057034&MenuActif=2&SsMenuActif=4

  13. Igen, a gyufányi:-) a legtalálóbb kifejezés:-))
    Szerintem a gyűjtőszenvedélynek sosincs vége, ezekbe a pici üvegekbe is bele tudnék szeretni!:-))

 Leave a Reply

You may use these HTML tags and attributes: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

(required)

(required)

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.