dec 192008
 

Már csak néhány nap van hátra Karácsonyig és hiába készülök, úgy érzem, hogy az ujjaim között kipereg az idő. Gondolom, nem vagyok ezzel egyedül.
A sok, megírásra váró, karácsonyra való posztból is kevés lesz már, ha oda is jutok, nem leszek bőszavú benne, meglátjuk. (Pedig milyen jó lenne, több hanyag ígéretet is tettem, de a szándék, sőt az írások egy része már kész is.) A legtöbb főzni-sütnivaló nálam még csak ezután jön, de ami elkészült és érdeklődésre tarthat számot, azt megpróbálom még megírni.

Ez lesz a sorsa (vagy nem) a híres marcipángyümölcsöknek, vagy a szicíliai cassatának is, ami amúgy egyáltalán nem egy karácsonyi édesség, de manapság már minden ünnepen ott lehet a helye. Mi nagyon szeretjük, ezért lesz.
Hétvégén megsültek az ischli csokikockák (fázisképeket fotóztam, azok már fentvannak). Már sülnek a pici karácsonyi pudingok, aminek egy részét lesz is fagyasztom, hogy tovább maradjon friss, lesznek apró toszkán kekszek és narancsos-mákos kalács is. Biztos, hogy mákos guba is készül, mégpedig mascarponeval, magamnak kell sütnöm hozzá a kiflifélét, mert olyat nem kapok. Listán van még a mandulás, karácsonyi tejberizs is, és ananászflan, szerintem balzsamecetes juharsziruppal, ezt még nem tudom. Nem mandulából készült marcipánt is kell még gyúrnom egy allergiás ismerősnek, de erről csak akkor írok, ha bejön az elképzelésem.
Nálunk nincs szaloncukor, viszont apró pralinét, csokiba mártott gyümölcsöt, ezt-azt is gyártok még, de csak egy-két fajtát.

Ezek csak a nyalánkságok voltak, pedig ott van még az egész heti menü is, ami szintén alakul.
A többiről még nem szólnék, mert ki tudja, mikor valósulnak meg. Nálunk hosszú lesz a karácsony, idén kerek egy hétig tart, mert így terveztük.

Jó nekünk, ugye?? Így minden napra jut valamilyen finomság is, lelki és testi egyaránt.
Amikor olvastam Millie-nél, hogyan készül karácsonyra, mosolyogtam, mert én is így szeretem. Temérdek mandulát, mogyorót, cukrozott gyümölcsöt, többfajta cukrot, lisztet, csokoládét, jó pár csomag élesztőt, főzni való bort beraktároztam, mintha be lennénk egyszer havazva. A teli kamra mindig magasfokú biztonságérzetet ad.

Tegnap forralt bort főztem. Ilyet mindenki tud, nincs is benne semmi különös, én is ittam már ilyet, olyat, rosszat, és még jobbat is. Egy baja van neki, mégpedig az, hogy igen gyorsan párolog. Nem csak a lábasban, de a poharakban is. Az ember lánya leül, megdiskurálja fél óra alatt a napot, és nicsak, el is gőzölgött egy üvegecske. Nahát!! Lehet újra főzni.

De hogy ne csak regéljek, de valami outputot is adjak, leírom, hogy készül mostanában.
Olaszhonban nem túl gyakori a forralt bor, talán azért, mert melegebb van. Meg az olasz ember sajnálja is szerintem forralni, jobb az úgy, ahogy van.
Egyszer egy olasz újságban vagy oldalon, már nem emlékszem, olvastam, hogy a forralt bort karamellel kezdték. Annyira megtetszett, hogy kipróbáltam, azóta így maradt. A forralt bor. Tényleg ad neki egy olyan ízt, hogy az csak na!! Aztán a narancs. Az kell bele, azt régen is mindig tettem, anélkül sincs forralt bor nálam. Most viszont még több narancs ment bele, narancslikőr és narancslekvár formájában is. Nyugi, azért még lehet érezni a bort, nagyon is!! A lekvárt meg ki lehet kanálkázni, akár csak a bólét.

Eszembe jutott, hogy rohanósoknak egyszerű gasztroajándék is lehet belőle. Onnan jutott eszembe, hogy évekkel ezelőtt céges ajándékként egy nagyon csini forralt bor-kit-et kaptunk, barna kandiszcukorral és a megfelelő, egész fűszerekkel, szárított narancshéjjal. Nekem sosem jutott eszembe ilyet ajándékozni, de finom kis ötlet, egy szép kis üvegben, recepttel ellátva, sőt még jobb, ha rögtön egy üveg jó bort is mellékelünk, a finom bort garantáltan nem főzi el az ajándékozott, de gesztusnak szép. Az alábbi esetben meg egy másik üvegben összekeverhetjük a lekvárt a narancslikőrrel, így a megajándékottra bízzuk, hogy beleteszi-e a tartalmát a borba, vagy elnyalogatja magában. Szóval jobb, ha eleve dupla adagot ajándékozunk.

forralt_bor_narancsos1
Narancsos forralt bor
(Vin brulè)

3 ek cukor
750 ml vörösbor, száraz
100-200 ml víz
1 rúd fahéj (6-8 cm)
10 szem szegfűszeg
5 szem borókabogyó
½ rúd vanília
1 csipet szerecsendió, frissen reszelve
1 db narancs kifacsart leve (120-150 ml)
½ db narancs hámozott héja (elhagyható)
4 ek narancslikőr
2 ek narancslekvár (héjdarabokkal)

A cukrot egy lábasban karamellig olvasztom, de nem szabad túl sötétre hagyni, csak úgy, hogy már épp folyjon. Akkor hozzáöntöm a vizet (csak azért, hogy kijöjjön az öt pohár:), a bor nagyjából felét, beleteszem a fűszereket és a narancs héját, ha van. A karamell lassan újra felolvad. Felforralom és a legalacsonyabb hőfokon pár percig gyöngyöztetem.
Amikor kész, hozzáöntöm a narancs frissen kifacsart levét, a maradék bort és jó forrón tartom.
Az üvegpoharak aljára öntök egy kevés narancslikőrt, teszek egy kanálka narancslekvárt és rámerem a bort. Hosszú kiskanállal ki lehet szedegetni belőle a héjdarabkákat.
Hmmm!!
5 pohár forralt bor à 200 ml / 204 kcal / 4,9 g zsír / LF30 21,8%

  3 hozzászólás to “Karácsony, zimankó és narancsos forralt bor”

  1. hű ez nagyon jól hangzik, a narancsot eddig is használtam, de ez a karamell tök jó ötlet! :)

  2. Nekem is egyből tetszett, csak ajánlani tudom:-))

  3. haho Mamma, ha netalántán nem lenne miről írnod:):) itt egy kérdés:) http://csakapuffin.blogspot.com/2008/12/szent-este-nlunk.html

 Leave a Reply

You may use these HTML tags and attributes: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

(required)

(required)

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.