jan 082009
 

Hirtelen ötlettől vezérelve született ez a krém. Úgy is hívhatnánk, hogy pohárkrém, de valamilyen megmagyarázhatatlan okból kifolyólag én ezt a szót nem kedvelem :), mást meg eddig – a poharas desszerten kívül – nem találtam rá. Ezért elneveztem tiramisùnak, végül is az összes vele szemben állított kritériumnak megfelel, ugyanis – pozitív értelemben véve – úgy felhúzta a férjemet, hogy másnapra is követelt magának egy adagot! Szerinte annyira finom lett, hogy repetáznia kellett, és mellesleg – szerénytelen állíthatom -, szerintem is! Csak minden ilyen hirtelen ötlet ilyen jól sikerülne!! :)
A hagyományos(nak mondható) tiramisùnak annyiban mond csak ellent, hogy a krémben nincs tojás, és a mák sem egy elterjedt olaszföldi hozzávaló:), kivéve az északi régiókat, de sebaj, egy kis fúziós csavar belefér.

Pedig csupán a maradékoknak kerestem egy célhelyet. A mákos gubából maradt még egy tálkányi cukros mák, a mascarpone ott hűsölt már rég a hűtőben, a piskótába meg belebotlottam a szekrényben (amit én magam nem szoktam venni, de a férjem által kreált meglepetéssütiből maradt), így végül az is elfogyott. Narancslekvár (az a nem túl édes, darabos, sűrűnfolyós, mennyei ízű lekvár!) meg ugye mindig van otthon, de akinek nincs, nehogy elcsüggedjen! Vígan lehet egy pürésített naranccsal vagy két mandarinnal helyettesíteni, csak tegyünk bele még egy kevés cukrot.

narancsos-mákos sütemény óta ez a páros ott motoszkált a fejemben, így ha narancs, akkor mák, ha meg mák, akkor nálam narancs is, szóval úgy vagyok most ezzel, mint az az ember, akinek a pszichológusa a legkülönfélébb képeket mutogatja neki, de a jóembernek mindenről csak az az egy jut az eszébe. Ismerős a sztori, ugye? :) No, ez most nálam is így van, csak hát a mákos naranccsal. (Lehet, hogy kreálok is egy mákosnarancs cimkét:)
Ezt a kanalas édességet (pohárkrémet:) egyszerűbben nem is lehetne összedobni, de a mák mennyiségével is szerencsém volt: egy kanállal lehetett volna több, de így is hihetetlen bársonyosan beitta magát a likőrös, szétomló piskótába (na ez az, amiért én inkább cantuccinit, vagy valamilyen rusztikusabb kekszfélét használok, bár azzal várni kell vagy fél napot), nem volt túl édes, és a narancs adott egy gyümölcsös frissességet is. Még narancslével, majd reszelt héjjal is meg lehet szórni az egészet, de ami igazán feldobja, az valóban a mák! Innetől kezdve pedig való igaz az elnevezés: Dobj fel! Örök barátságban maradunk mi ketten, a mákosnarancs meg én, ez már úgy néz ki.

Munkálkodom egy vendégvárós, ütősebb, kifinomultabb verzión is, mert megérdemli, hogy egy szinttel feljebb lépjen. Akit nem riaszt el a téma, lesz még, szóval stay tuned!

Narancsos tiramisu – mák nélkül:) (Doctorpepper)
Narancsos tiramisù (Ízbolygó)
Narancsos tiramisu-torta (Katakonyha)
Tiramisù all’arancia (panemiele)
Narancsos-mákos tiramisù
Narancsos-mákos tiramisù
(Tiramisù all’arancia e semi di papavero)

12 db babapiskóta
kb. 150 ml tej
3-4 ek narancslikőr (Grand Marnier)
8-10 ek narancslekvár
8-10 ek cukros mák (4-5 ek darált mák + 3-4 ek porcukor)
250 g mascarpone
1 ek narancsvirágvíz (elhagyható)
1 ek vaníliakivonat (elhagyható)
80-130 ml tej vagy tejszín
2 ek cukor (vagy méz)
A tetejére
szirupban eltett narancshéjforgácsok

A narancslikőrt beleöntöm a hideg tejbe és a félbetört piskótát 2 másodpercre belemártom, majd begyömöszölöm a pohár aljára. (A likőrt rá is lehetne locsolni, de így a kis felület miatt nem olyan intenzív.) Rászórok egy kevés cukros mákot, rákenek egy kis lekvárt és befedem egy réteg mascarponekrémmel. Ehhez cukrot, narancsvirágvizet, esetleg vaníliakivonatot és annyi tejet vagy tejszínt teszek, hogy még jó sűrű maradjon. Az egészet még egyszer megismétlem, a mascarpone tetejére pedig cukrozott narancshéjcsíkokat vagy bármi egyebet teszek.
Ha van idő, 1 órára behűtöm, de másnapra még jobb lesz, de végszükségben azonnal is lehet fogyasztani.
4 nagy adagnyi / 637 kcal / 58,9 g zsír / LF30 51,1% (tejjel)

  35 hozzászólás to “Narancsos-mákos tiramisù”

  1. nagyon klassz párosítás, és ez tiramisuban…:) anyu már évtizedek óta naranccsal párosítja a mákot, szóval nagyon szeretem. mellesleg a “pohárkrém” szót én sem szeretem.

  2. Szerintem is az:-)
    Már a múltkor kiderült, hogy rajtam kívül mindenki ismeri ezt a duót, csak én nem, ezért nálam a spanyol viasz-kategóriába esett:))

    Nocsak:-), nekem a pohárkrém szóról egy avitt, poros, kissé megszürkült régi konyha jut az eszembe, ahol műízű pohárkrémet kanalazgatok álmomban:-)) Szívesen használnék helyette mást!

  3. Szép látvány! Jó étvágyat!

  4. Hm…finom lehet nagyon!

  5. Szerintem is nagyon finom a mák naranccsal, legutóbb Budán a Caffé la Terrában ettem nagyon finom narancsos sütit mákkrémmel. Kávéport nem szórtál bele? Én mindig ilyenkor gyümölcsös tiramisukba használom el a reklámként kapott instant kávéporokat.

  6. Két kézzel jelentkezem, mint rajongó!!!!:))))
    Listámra felvéve.

  7. A repeta önmagáért beszélt, remélem, lányok, Nektek is ugyanúgy bejön!:)

    Beatbull, néztem az étlapot, azon Narancsszelet marcipán golyókkal és mákkrémmel áll, ez volt? Hmm, ez már így is jól hangzik:)), plusz a marcipán:))
    Nem, kávéport több okból sem. Nem tudom, milyen naranccsal, kettő, hogy nem használok kávéport és el se hozom, mert a Nespresso gépünk olyan jó kávét ad, hogy azok után még a por műíze is kijönne:)) De valódi kávéval elképzelhető, de azt hova öntsem?? :)
    Mákhoz remek a kávé, ilyen süteményt már sütöttem!

    (Másnap reggel a megmaradt narancslikőrös tejet tettem a kávémba, mit mondjak, nagyon finom volt!:)

  8. :-)))))))
    Szilveszterkor narancsos tiramisùt készítettem. Holnap terveztem posztolni:-)))
    Erről ennyit! Pedig milyen messze vagy és mégis!:-))

  9. :-))))
    Nagy szellemek ha találkoznak:)…, akkor abból narancsos tiramisù lesz!! :)
    Nagyon kiváncsi vagyok a Te verziódra is!

  10. A baratnom most van otthon, mar rendeltem daralt makot, majd hozza. (mert makdaralom sincs itt, persze)
    A masik, hogy narancslekvar orszagban vagyok.
    Mar csak egy kerdesem van: mikozben olvastam a bejegyzest, elsore nekem is a mandulas csok jutott eszembe aminek van valami szep olasz neve, amin most nem torom a fejem, mert a sok gondolkodas megart.
    Szoval mi a velemenyed megy meg ehhez az a csokocska? Mak/narancs/mandula? Marmint ha te is el tudod kepzelni marcipannal, akkor azzal is jo, ugye?

  11. Zsuzska:-), ó hogyne lehetne használni, az amarettire gondolsz biztos. Én sem szoktam babapiskótát beletenni, inkább rusztikusabbat, de annak idő kell. De a babapiskóta most adott volt, révén maradék. Az ismertek közül cantuccini, vagy más ilyen keményebb darab, csak hagyni kell, hogy megszívja magát (fél nap).
    Tavaly már posztoltam cantuccinis mascarponekrémet, biztos emlékszel rá:)) http://href.hu/x/6hx8

    A mandulás csókot még meg is fejelném valahogy marcipánnal, egy vékony réteg a krémek közé, nagyon jó lehet:-)), gondolkodom rajta. (A darált mák közelebb hozza az otthont, nem érezted már??:))

    Zsuzska, én ezt a lekvárt használom: http://href.hu/x/7ulu , a legtökéletesebb:)), de ha ott a messzi narancsországban találsz egy biztos befutót, szívesen venném, ha megírnád!! Köszönöm!

  12. Huhhh,most mar egeszen, nagyon-nagyon veszelyesen hangzik. Marcipanretegek.
    Marcipanretegek!
    Ez mar olyan, ha tudnek enekelni, eldalolnam, de meg ez az otlet sem vehet ra ilyen antiszocialis lelkesedesre. Igy csak neman kepzelem magam ele, amint a marcipan beleolvad a makos narancsos keverekbe, mikozben az amaretti mind texturajaban, mind izeben biztos tamaszul szolgal a szajban szetrobbano izorgianak.
    Probaltam megfogalmazni, persze nem megy, de azert elkepzeltem. Hamarosan (mak erkeztekor) meg is csinalom, EZT ki nem hagynam!

  13. A multkor is eszembejutottal am! Veszhelyzet volt, meleg leves kellett, n. n. surgosen, es mentem dolgozni, nem volt idom fozni. De a lakotarsam beteg volt, es igy vettem ket konzerv levest. Azert kettot, mert nem ismertem az izleset. Megprobaltam kivalasztani ketott, amiben a legtobb termeszetes anyag volt. Az egyiket megette, megkoszonte. Aztan ram maradt a masik. Vorosboros, gombas marhahusleves. Sok zoldseg is volt a felsorolasban. Es kepzeld el, ezek a konzervlevesgyartok olyant tudnak! Volt benne repa, krumpli, marhahusdarabok, gomba is. Es megis, megis! Minden falat egyforma volt:) Te ilyent meg kremlevessel sem tudsz, beeee….

  14. Hát ilyet muszáj lesz csináltatnom az anyuval! :P

  15. Elképesztően jól néz ki! :-)

  16. Zsuzska, ezt olyan képletesen leírtad, hogy olvasás közben éreztem, ahogy a számban szétrobbannak a naranccsal finoman átitatott marcipángolyók és rögvest elvegyülnek a mákos bársonnyal. Amaretti most épp nem ért a számba:)…

    Ne is mondd!:) Az öszes üzletből kitiltanám a konzervleveseket! A zacskóst csak akkor, ha nem találnék benne természetes alapanyagot:))
    Ezt azért kipróbálnám! Művészet lehet olyat főzni, hogy minden külön darabnak ugyanez az íze! Amúgy nagyon szerencsés a lakótársad, Zsuzska!:)
    (message átjött:), igazán köszönöm:)

    Lányok, azóta már 2x gyártottam a férjemnek, ő tudja, miért:)))

  17. Kedves Mamma!
    Bár tudom rengeteg játék kering mostanság a neten, én mégis kipécéztelek. Ha van kedved, vegyél részt benne.
    Üdvözlettel
    Anita

  18. Ezt el kell dugnom a mákfüggők elől.
    Vagy inkább kipróbálom én is, nagyon ígéretes:)

  19. Imádom a poharas krémeket!! Mi a baj velük? vagy a névvel? Éljenek a poharas krémek!!!!!(minél szebb pohárban)

  20. Üdvözöllek, így ismeretlenül, szóval nem a témába vág, de a te útmutatásod alapján próbálok házi majonézt készíteni, de egyszerűen nem sikerül, hol a tojással van baj, pedig friss, hol pedig az olaj egyszerűen nem is vegyül, már próbáltam habverővel is! Kérlek, ha időd engedi, tudnál néhány jó tanácsot adni ez ügyben, nálunk nagyüzemi majonézfogyasztás folyik! Előre is köszönöm!

  21. Köszönöm, Anita, tényleg több játék forog most, meglátom:-), de ehhez nem tudnék most sokat írni:-)

    Cserke, na tessék, egy újabb mákfüggő!:-)

    Sáfrány, a pohárkrémmel semmi bajom, épp ellenkezőleg, a krémes édességeket szeretem a legjobban!! Csak az elnevezés vált ki belőlem nemtetszést, de ezt nem tudom megmagyarázni.
    De minél szebb pohárban, ó, igen, abban egyetértünk!!:-))

  22. Orsi, a majonézes posztnál válaszolok, mert ott jobb helye lesz:-)
    http://href.hu/x/7wc8

  23. Gyönyörű! Nekem is az amaretti ugrott be elsőre, mint esetleges plusz. Holnap este kedvenc barátnőmnek készítek szülinapi vacsorát, és ezt a narancsos-mákos tirmaisùt szavaztam meg desszertnek.
    Kösz, Mamma!
    :-)

  24. Köszönöm, Gabah:-)) Ezek szerint van mákod? Akkor mákod van!:-)) (Elnézést, nem bírtam kihagyni…)
    A gyorsaság miatt babapiskótát tettem bele, azonnal lehetett is enni, de ha kipróbálod amarettivel, nagyon kiváncsi lennék rá!

  25. Mákom van, mert nem akármilyen mákom van:-))): egyenest a nagyi kertjéből jött!
    Amarettiset is meg babapiskótásat is csinálok, meglátjuk, melyik lesz a nyerő. (Félek kicsit, hogy az amaretti elnyomja majd a többi ízt, ezért próbálkozom mind a kettővel.)
    Jaj, és ma reggel találtam egészen apró amarettiniket! Olyanok, mint az egyforintos -ja, az már nincs- akkor egycentes :-). Valahogy be kellene őket építeni ;-) Olyanok, mint egy gomb, amit a gyerekek ha meglátnak, az első, amit tesznek, a szájukba veszik… Következésképp látható helyre kell rakni ezeket az amarettiniket.
    Remélem az ünnepeltből még nem veszett ki a gyermeki szellem! :-)
    No, majd beszámolok!

  26. :-)), így könnyű, és csodásan finom lehet!!:)
    Gaba, az amaretti, az szerintem attól függ! Ha magam sütöm, akkor csak mandula van benne, és az íze nem olyan intenzív. De próba szerencse! Igazad lehet, ha túl markáns, elnyomhatja.
    Ezek a picik annyira aranyosak, ilyeneket nem is tudok sütni! (Ilyen kicsi pötty nincs is:)) Mi lenne, ha a pohár oldalára tapasztanád őket sorban? Nem is kell megmártani, szerintem, szépen sorjáznának és kívülről helyes kis sormintát adnának:))

    Narancsot én úgy szoktam – ha épp unom a narancslekvárt, de azt még eddig nem sikerült -, hogy aprítóban megturmixolom és kész. Ha túl híg lenne, akkor pont a kekszre lehet tenni.
    Van ám ebben még potenciál, ez csak egy hirtelen, egyszerű alap, de nagggyyyon kiváncsian várom a barátnőset!!:)) És boldog szülinapot neki!!

  27. Ciao Mamma!
    Először is az ünnepelt nevében is köszönöm szépen a szülinapos jókívánságodat, másodszor meg jajnagyonfinoooomleeeettttt!
    Egy dolgot azonban nem kérdeztem meg: Mondd, mekkora volt a pohár? :-))) Én 2,5 dl-es poharat használtam, de nagyon kellett takarékoskodnom a hozzávalókkal. (Valószínűleg jobb lett volna, ha a babapiskótás réteg jóval vastagabb, mint a többi.)
    Ááááá, most nézem csak jobban a képet! Azt hiszem ilyen poharam nekem is van. Igaz, csak egy, de mostmár kb. be tudom határolni a méretét, ha igaz, hogy az alatta lévő kistányér “kávés” méretű.
    A takarékos rétegzést úgy oldottam meg, hogy a mascarponés krémet nyomózsákba raktam, és onnan nyomtam egy egészen vékony réteget a pohárba.
    Az amarettiről:
    Készítettem már úgy tiramisùt, hogy a Grand Marnier -babapiskóta párosítás helyett Unicumba mártott Mese kekszet használtam (színezékek, tartósítószerek ide vagy oda, imádom!!!!), és a tál oldalát szintén Unicumba mártott amarettivel raktam ki, de most valahogy megfeledkeztem arról, hogy az amaretti nem szívja magába rögtön a nedvességet, tehát a pohár falára-oldalára való pakolgatás kicsit nehézkes, épp azért, mert nem ragad oda.
    No, a lényeg, tettem egy-két próbát, aztán hamar elvsztettem a türelmem, így a “gomb”-amarettit egyszerűen belemorzsoltam a mascarponés krémbe.
    Ha nagyon bele akarnék kötni magamba, akkor azt mondanám, hogy túlságosan intenzív volt a narancslekvár íze (egy réteg nálam 2 tk., cukormentes, bio), de ez szerintem abszolút lekvárfüggő.
    No, kb. most ennyi.
    Mindenkinek sok-sok szeretettel ajánlom!
    (A 2,5 dl-es pohár tartalmát az ünnepelt nem bírta megenni, de határozottan kérte, hogy a maradékot hazavinné! :-))

  28. :-)) hurrá, akkor nem csak én vagyok ilyen torkosborz:-))
    Örülök, ha picit hozzájárulhattam az ünnepléshez:-)

    Jól láttad, ez a régi whiskyspoharunk, és tényleg 2,5 decis:-)) Pont annyit tettem bele, ahogy írtam, most átnéztem megint. Persze elsőre csak úgy raktam, de ez jött ki. Egy pohárban 3 piskóta van, másfelet az aljára tuszkoltam, a másikat a következőre, de szerintem pont elég volt. Erre jött pont egy evőkanál lekvár, és így tovább.
    Az biztos, hogy a lekvár az ingó pont, mert abból óriási különbségek vannak!! Az enyém szinte folyik, és nem olyan édes, azért írom, hogy darabolt narancs cukorral teljesen jó helyette.
    A recept csak egy ponton nem túl pontos, szerintem több likőrt löttyintettem bele:-)), éreztem is másnap a reggeli kávémon!!:-))) (ugyanis abba tettem a tejet.)

    Tudod, Gaba, milyen jól elképzeltem a kis amaretti gombokat a pohár falán?? Nem tapadtak meg a kis piszkok?? Pedig milyen helyesek lennének, ahogy néznének ki a pohárból:-))
    Azért Te sem vagy semmi! Unicum és Mese-keksz:-)))

  29. Tudom màr, hol baltáztam el! Az alsó rétegre, a piskótára én tettem egy réteg mascarponés krémet. Ezért jutott hát a tetejére olyan kevés! :-)))
    Sajnos nekem nem volt szirupban eltett narancshéjforgácsom sem :-( Ez saját kreálmány?
    Ja, és a narancslikőrös tej nálam is a kávéban landolt másnap reggel! :-))) Micsoda egy iszákos fehérnép vagyunk! ;-)

  30. Így már érthető:))
    A narancsforgács még nem volt rajta a képen, de friss, intenzív volt. Igen, saját gyártmány, de biztos lehet kapni is. Seperc alatt elfogy, szóval spórolok vele nagyon!!:)))

    Ugye, milyen jó volt a kávé azzal???:))) Ki nem dobom, az biztos:)) (Az imidzsem meg úgyis a pince szintjén van, már úgyis mindegy:)))

  31. “a pince szintjén…” :-)))))))
    A narancsforgács cukorszirupban = narancs héja vékonyra vágva, cukorsziruppal leforrázva, majd sziruppal együtt a kamra mélyére eltéve? Vagy valami komolyabb energiabefektetést igénylő feladat?
    Ja, ha van kedved játszani…
    http://piazza-piazza.blogspot.com/2009/01/konyves-kordes-mit-olvastam-2008-ban.html
    Ha nincs, az sem baj ;-)

  32. Megjott a mak.
    Most megyek nagyon alaposan fogat mosni, mert mar megint vicces a mosolyom.
    Amugy Istenno vagy.

  33. :), már úgy gondolom, jó nekem ott a pince mélyén:)))
    igen, olyan, csak a cukorszirupban hagyom naponta, míg szárad, leöntöm, felforralom még egy kis cukorral, míg a héjak teljesen cukrosak lesznek. Olyan, mint a kandírozott gyömbér. És isteni finom!!

    Gabah, utána kell néznem, mit olvastam tavaly:))

    :) Zsuzska, jól elképzeltelek, hogy még mákos mosollyal is milyen helyes vagy:)))
    Hőn remélem, hogy jó helye lesz annak a máknak, a kincset kár lenne elherdálni!:) Amúgy írj és küldve lesz:)
    Az utolsó mondatot szokás szerint megint nem tudom értelmezni:)). De melegen köszönöm, majd továbbítom a felettes szerveknek:)))

  34. Köszönöm, Mamma!
    Jövő héten úgyis narancslekvárt akarok főzni, s ha már úgyis minden narancsos-ragacsos lesz a konyhában, kipróbálom ezt a narancshéjforgácsosdit is.
    Valahol olvastam, hogy a cukorszirupos narancshoz és a lekvárhoz is sárga narancsot javasolnak, nekem viszont sokkal szimpatikusabb lenne jó érett “tarocco”-ból. Szerinted van jelentősége a fajtának?
    (Ez volt az utolsó kérdésem. Ígérem, utána elrakom magam. :-))

  35. Az is nagyon jó egész kandírozott narancsszeletekhez (de a lédúsakat tovább kell szárítani), de a héjhoz – szerintem – inkább a sárga jó. Én úgy szoktam, hogy megdörzsölöm a héját, hogy az illóolajak előjöjjenek, megszagolgatom, akkor tuti:)) Ennél a vastagabbhéjú a jobb, pl. a navel. Ha meghámozod, már érzed is!!:) Jól ki kell vágni a fehér részét, és sooook macera van vele, nem is nagyon éri meg!!:)))

    Jaj, nyugodtan kérdezz csak, nem biztos, hogy tudok válaszolni:)))

 Leave a Reply

You may use these HTML tags and attributes: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

(required)

(required)

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.