feb 182009
 

Ha receptekről van szó, sok esetben el is felejtek már csodálkozni. Megszoktam, hogy rendre lélegzetelállító párosításokat találok, amiken tíz éve még bizonyára elájultam volna, de mára – számomra legalábbis- mindennapossá vált. Azokból a blogokból is hosszú már a listám, ahová meghökkenni járok, de mosolyogva távozok: hello, rokonlélek, ez az, pont erre vágytam!

Nem is kell messzire mennem. Amióta a talján konyha járja át zsigereimet, szinte mindent eszerint próbálok főzni. Többször ért is már a vád, hogy nem tudok elszakadni tőle, mindig eszerint jár az agyam és a kezem. Az azonban tény, hogy az elmúlt húsz évben nagyon sokat tanultam az olasz tájjellegű konyhákból, és nem csak ételeket, de főzési technikát, hihetetlen párosításokat, és ami a legfontosabb, hozzállást, felfogást és az étel szeretetét.

De még mindig van olyan, amitől leesik az állam. Nem a csillagos séfek újabb és még újabb kreálmányaira gondolok, mert tőlük elvárom, hogy elkápráztassanak. Nem. Olyan egyszerű, vidéki ételekre gondolok, amelyek bármelyikőnk konyhájában gyorsan elkészíthető. Lenne, ha ismernénk a titkát. És mégsem jutna eszünkbe soha, de soha, csak akkor, ha már leesett az állunk.

Pár hete egy bizonyos étel után kutattam az interneten. A történethez ennek semmi köze, tehát nem ez a fontos. Az egyik oldalon találtam is valamit, görgetek hát lefelé, olvasok, és megakad a szemem egy ételcímen:

Mákos kukorica …

Én ilyenről még életemben nem hallottam. Továbbmegyek, abban a pillanatban még el sem tudtam képzelni, milyen lehet az íze! Hirtelenszülte ötletnek tartottam, de ahogy továbbolvastam, kiderült, hogy régi paraszti édességről van szó. Azonnal feltúrtam a világ hálaját, és öt, azaz öt receptet találtam a mákos kukoricára. Arra is fény derült, hogy őshonos felvidéki illetve palóc ételről van szó, amelyet valószínűleg még a mai napig főznek kukoricaérés után, illetve a téli együttüldögélések alkalmával. (Mármint ott, ahol ápolják még ezeket a hagyományokat.)

A galgagyörki történetekben például ezt olvastam a tollfosztás idejéről:
Hagyományos mákos kukorica
„ Az ősszel kitépett és összegyűjtött kacsa- vagy libatollat minden évben télen fosztották. Összegyűlt 8-10 asszony, néha lányok is. Az anyák, nagyanyák elkészítették a vacsorát: mákos kukoricát, mákos és lekváros kalácsot. A kukoricát a padlásról hozták. Ott voltak a „bábuk” felakasztva, abból főzték a mákos kukoricát. Az asztal közepére tették a tálat és annyi kanalat, ahány asszony volt. Ittak egy kis pálinkát, és mindegyik evett a tálból. A legények, akik mentek a lányok után, verebet fogtak és a tollba engedték. Minden szétrepült, a veréb is a toll is. Nagy nevetés volt, aztán az asszonyok hosszan szedegették a szétszállt tollút.”
(A kép a Szabad Föld oldalát dícséri.) 

A hollókői Libalakoma részeként mákos kukoricát is feltálalnak. Rimóc honlapján a hagyományos ételek között szerepel például a mákos kukorica is. A Nyíregyháza környéki “tirpákok” egyik csemegéje is a mákos tengeri volt.

Azonnal nekiálltam és elkészítettem életem első mákos kukoricáját. Sajnos csak konzerv volt otthon, így az első próbálkozás nem ajándékozott meg túl nagy gasztrokatarzissal, de tudtam hová fejlődni. (Tanulság: soha ne használj konzervkukoricát! Várj nyárig, vagy próbálj legalábbis fagyasztotthoz jutni!)
Második próbálkozásom már a magasokat verdeste. Sikerült fagyasztott kukoricára szert tennem, így benne volt minden nyers íz, majdnem úgy, ahogyan nyáron. De nem értem be ennyivel, hanem új próbát tettem.
A mákot mascarponeval kevertem össze, így rétegeztem a kukoricával, a végső simítást pedig – mert annyira, de annyira kellett rá valami -, pirított fenyőmag adta, amit mogyoróolajjal kevertem össze. Eme színfoltról még későbbiekben bőven szó lesz, ugyanis újabban ebbe szerettem bele – de ne rohanjunk előre, adott időben írok róla többet is. (Bár ezen a rávalón még dolgoznom kell, nem győzött meg teljesen. A mákhoz jól illett volna egy savas-gyümölcsös ellentét, de a kukoricához viszont nem.)

Tehát függöny fel, íme a mákos kukorica, enyhén olasz beütéssel:), viszont mérhetetlenül finoman, pikánsan, ellenálhatatlanul!
Mindenkinek ajánlom, próbálja ki, hisz az alaprecept is lenyűgöző!! (Ez lentebb a második recept.) 
              Mákos kukorica mascarponeval
Mákos kukorica mascarponeval

100-120 g kukorica (nyáron morzsolt, télen fagyasztott)
4-5 ek tej
1 tk méz
1 csipet só
A mascarponés mákhoz
50 g mascarpone
2 ek tejszín
30 g mák, darálva
1 ek porcukor
½ db citrom reszelt héja
A tetejére
1 marék fenyőmag
1 ek dió-, mogyoró- vagy mákolaj

Egy kisebb lábasban melegíteni kezdem a tejet a mézzel és a sóval. Ha forró, hozzáadom a kukoricát és alacsony hőfokon kevergetve puhára párolom, hogy majdnem elforrjon alóla a tej.
Közben egy tálba teszem a mascarponét, kevés tejszínnel lazítom és hozzákeverem a darált mákot, porcukrot és a citrom héját. Úgy lesz jó, ha finom, telt, pikáns és bársonyos.
Közben egy pici serpenyőben szárazon megpirítom a fenyőmagot, de óvatosan, mert hamar odakap! Összekeverem az olajjal (én most mogyoróolajat használtam) és a kukorica alól fennmaradt tejjel.
Tányérra szedem a lecsöpögtetett kukorica felét, rásimítok egy kevés mákot, majd megint kukorica, a tetejére pedig szintén mák jön. Köré hintem a fenyőmagos mártást és tálalom.
1 személyre /

Álljon itt most az eredeti receptek egyike:
“Ezt az ételt a nagyszüleim még morzsolt, főtt kukoricából készítették nagypéntekre, és a főzéséhez egy ősrégi kuktát használtak.

Mákos kukorica

100 g kukorica
1,5 ek méz
50-75 g darált mák
50 g porcukor
2 cs vaníliás cukor
½ db citrom leve

A morzsolt kukoricát forrásban lévő vízben kifőzzük, majd ha megpuhult, egy késsel lefejtjük a szemeket a csutkáról. Tálban megöntözzük mézzel, meghintjük cukros mákkal, jól elkeverjük és feltálaljuk. Tálaláskor citromos mézzel is meglocsolhatjuk.”

Egy kis zene, csak úgy. Most fél éjjel ezt hallgattam.
Negrita: Rotolando verso sud. A video egyébként Rioban játszódik.

             

  22 hozzászólás to “Egy hihetetlen páros –”

  1. Most nekem is leesett az állam…
    A tejszínt ugye nem felverve?

  2. Ugye??:)) A tejszínnel csak lazítottam a mascarponet, hogy folyósabb legyen.

    Gabojsza, Te most feküdőben vagy kelőben vagy??:)))

  3. Jesszus, ez nagyon bizarr!:) Még szoknom kell a gondolatot. Pedig a fotó nagyon szép!

  4. Hát ez csúcs Mamma! :))

    Egyébként Magyarországon hihetetlen népi ételek vannak. A paprikán ment egy sorozat, azt nagyon szerettem. Érdemes lenne összegyűjteni ezeket a recepteket, és kiadni egy könyvben. Valaki vállalkozhatna rá, mondjuk a paprika tv.

    Én is készülök egy zalai édességgel: kukoricaprósza szilvalekvárosan. Isteni, és asszem csak mifelénk csinálják.

    Nagyon klasszat alkottál! Csorog a nyálam…
    És a zene… :) De jó lenne most ott lenni…

  5. phuu, Mamma, nem könnyű elképzelni az ízeket… kiváncsi vagyok. bár kicsit hendikepes a téma, mert a kukorica és a mák is kellemesen be tud kúszni a fogakba, szóval nem egy randitáp:):):)

    másrészt pedig: éljenek a zenés posztok!!! legszívesebben kötelezővé tenném. olyan kincsekre lehetne találni, ha mindenki mindig csatolna egy zenét is.. ez a cheguevarás olasz banda is jópofa. életemben nem láttam még őket:):) köszi.

  6. Vú, tényleg bizarr egy kicsit, de ők már csak tudják:))
    Csak konzervet ne használj!!:)

    Én is tapasztaltam már ilyet, Duende. Mármint, hogy elképesztően érdekes, népi párosítások vannak! A prószát is el tudom képzelni lekvárral, talán még jobban is, mint ezt:)))

    Pepper, nem is azt mondtam, hogy pasi előtt, vagy közben:))) bár hogy így mondod, kapcsolati fokmérő is lehet a mákos kukoricából:)))
    Hú, hát Te vittél rá a zenei aláfestésre, tudod:) Jön majd a többi is:))

  7. Meglepő, hogy a felvidéken miket nem alkottak ;) Végülis ha volt kukorica és édesre vágytak, akkor miért is ne? Elvégre még édeskés is a kukorica íze.
    Talán még fagyivá lehetne átalakítani a mákot, s így egy felvidéki-fülöp szigeteki “maiz con hielo de amapola”-t készíteni ;)

  8. Mamma, ez eszméletlenül finom! A napokban töprengtem, mit főzzek a kertből tavaly szedett és lefagyasztott néhány cső kukoricával. Bízom benne, kiscsaládom is megszereti :-)

    Duende, a kukoricaprószát Erdélyben, főleg a Székelységben is készítik, jófajta üstben főtt szilvalekvárral :-)

  9. sziasztok
    az apukámnak, aki most 63 éves a mákos kukorica volt a kedvenc édessége, még most is sokszor elkésziti magának. Az Ő gyerekkorában sokan ették ezt édesség gyanánt pl itt Vácon is,de ők ugy készitették, hogy megfözték tejben a kukoricát és cukros mákkal öntötték le.

  10. Bizony-bizony, a mákos kukorica tradicionális magyar étel, a palócok előszeretettel fogyasztották telente:

    http://palocprovence.blogspot.com/2009/01/vzkereszt-s-farsang-palcoknl.html

    A talján változatod pedig lenyűgöző! Ki fogom próbálni. :)))

  11. Igen, a mákos guba kukoricásított változatával állunk szemben, ha lehet ilyet mondani:))
    Beatbull, nem is tudtam, hogy a Fülöp-szigeteken a sok közül (171, most néztem utána) egyik hivatalos nyelv a spanyol! (Ezzel most rémes alulműveltségemről tettem tanubizonyságot, de ott még nem voltam:))
    Na de most feladtad a labdát!:) Ebből akár egy fúziós világötszöget is lehetne alkotni! A Te fejedben már biztos fortyognak a gondolatok!!:)

    Garffyka, pont a Te kukoricádból lehetne valami pompásat alkotni!! Azt aztán megkóstolnám!! Hajrá, Család!:)))

    Jujo, a tejes főzést én is olvastam, és tényleg nagyon jó!!!

    Köszönöm a megerősítést, Palócprovence, már kommenteltem is Nálad. Micsoda rejtett kincsek rejlenek arrafelé (is)!:))

  12. Hú, hát most sokkot kaptam! :) De lehet, h minimális mennyiségben kipróbálom, bár még elképzelni nem tudom, h milyen is lenne valójában.

  13. Mamma, itt felénk a szlovákoknál/tótoknál nemzeti eledel a mákos kukorica, mézzel szokták megcsorgatni. Mikor először láttam, még a hideg is kirázott tőle :-)

  14. Nahát. Létezik ember, aki úgy nőtt fel, hogy sose evett mákos kukoricát? :)

  15. Éljen a mákos kukorica, Che Quevara és Rio!

    Mikor megyünk szambázni? :))

  16. Itality, ezt kis mennyiségben is tudod próbálni, ami süteménynél nem olyan könnyű:)

    Viki, és azóta összebarátkoztatok? Tényleg szokni kell:)), de nekem másodszorra már ízlett! Lehet, hogy jó sok mákos mascarponet tettem rá??

    Anyuha, fogalmam sincs, hogy eddig hogy éltem túl, elfecsérelt idő volt eddig az életem:)

    Duende, én nemsokára megyek szambázni:))) Che-vel:) Gyere velem!:)))

  17. Megyek! :)))

  18. Szia Mamma!
    Kaptál tőlem valamit, nézz be hozzám érte:
    http://szellemafazekban.blogspot.com/2009/02/dijat-kaptam.html

    Köszi! :)

  19. Makos a fogam a kukoricatol.
    Az elso, amire nem mondom azonnal, hogy Mamma, megvettel. Jojo, de a maknak is, a kukoricanak is van jobb helye nalam.
    De attol meg Istenno vagy, meg mindig.

  20. :)) oké, értem én, ezt szokni kell, Zsuzska, nekem elsőre érdekes volt (de nem hidegültünk el egymástól:), másodszorra pedig igazán jó, sült kukoricával készítettem. Azt hiszem, ez a nyitja. Úgy nagyon tuti. Meg lehet még ezerszámra variálni, de ha majdnem megégnek azok a kis kukoricaszemek, és összeolvadnak a mascarponés mákkal, az nekem – hát lehet, hogy ferde az ízlésem:), – de nagyon ízlett.
    Ó, még elbízom magam, na! :)))

  21. Hát nálunk se kukorica, se mák. Egyszer hoztam mákot otthonról és furcsán néztek rám, hogy… ti magyarok drogot esztek? Mondom: ti meg mindent drognak néztek? :-)
    Egyébként az én kis tót falumban is van néhány gasztro gyöngyszem amit az “idegenből jöttek” (értsd: más faluból) először utálkozva néznek, később viszont imádnak. Lehet, hogy néha-néha be kéne szúrnom egyet a blogra. :-)
    A zene megalájk, engedelmeddel viszem magammal.

  22. Éva, szerintem is fel lehetne venni néhány exotikumot! :)) Na nem mintha bajom lenne a kibelezett tintahallal :))

    Ettől a zenétől még mindig bezsongok és oda-vissza hallgatom századjára :))

Leave a Reply to Doki Cancel reply

You may use these HTML tags and attributes: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

(required)

(required)

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.