ápr 062009
 

Sokakkal ellentétben nem vagyok egy nagy csokirajongó. Észre sem venném, ha néhány neves belga manufaktúra végleg becsődölne, ha pedig járvány söpörne végig a közép- és dél-amerikai kakaóültetvényeken, nem biztos, hogy én lennék az, aki felvásárolná a környező csokiboltok teljes árukészletét.

Tavaly azonban jó pár finom (vagyis drága) csokit végigkóstoltam, hátha csak én nem akadtam még rá az igazira, amiért képes lennék akár ezer kilométert is megtenni. Lassan feladtam, hogy méregdrága táblákat gyömöszöljek magamba anélkül, hogy maradéktalanul élvezzem is a dolgot. Annyira nekem nem voltak finomak. Nem a szokatlan párosításokkal volt a bajom, dehogy is, épp ellenkezőleg: ételben minden további nélkül örömmel megettem volna, ha a töltött csokoládék tartalmát – csoki nélkül :) – a tányéromon találom.

Egy nap azonban megláttam egy példányt, és azt gondoltam, ennek adok még egy esélyt. A csokoládéban nem volt semmilyen töltelék, egyszerűen csak tengeri sóval dúsították.
Én pedig teljesen rákattantam.
Ha próbálnám megmagyarázni magamnak, miért nem rajongok annyira a csokoládéért, akkor számomra épp a sós csokiban rejlik a válasz. Bár az édesnek a keserű az ellentettje, de a megfelelő egyensúlyú édes-sós párosítás olyan kirobbanó ízhatást vált ki, amivel eddig, ebben a formában még nem találkoztam. Természetesen mindenki tudja, hogy édeshez szükséges egy pici só, és a sós ételbe is teszünk egy kanálka cukrot, de itt valóban egy kiegyensúlyozott, bár visszafogott édes-sós ízkombinációról beszélünk!

Kétnaponta elmentem és vettem magamnak egy pici tábla sós csokit, és remegtem érte, ha elfogyott. Szinte elvonási tüneteim keletkeztek, annyira sóvárogtam a csokim után. Két fajtát is próbáltam, de ahogy utánanéztem, nem sok gyártó foglalkozott még a sós csokoládéval. Talán azért, mert túl egyszerű, talán azért, mert inkább megosztó, mint a már klasszikusnak mondható chilis-epres, a szilvás-szalonnapörcös, vagy az alpesi sajtos-diós-szőlős étcsokoládé. Ki tudja!
A német Heilemann cég tengeri sóval dúsított tejcsokoládés táblájáról írt már Vidvandre, kapható még a szintén német Leysieffer 55%-os, bretagne-i szemcsés sós táblája, a svájci Lindt Excellence termékcsoportjába tartozó Fleur de Sel-lel sózott, 70%-os étcsokoládéja és az olasz BruCo 74%-os, Trapaniban párolt tengeri sós csemegéje. A spanyol ChocoLate Orgániko 70%-os, ibizai Fleur de Sel-lel ízesített csokoládét dobott piacra, a dán származású, jelenleg Connecticutban élő Fritz Knipschildt hawaii sót használ 71%-os karamellel töltött csokoládéjához, de létezik még számos egyéb kreáció is.

Amikor az üzletben egy időre elfogyott a sós csoki, vészhelyzet alakult ki, ezért kénytelen voltam magam is nekilátni. Egyáltalán nem volt nehéz, sőt, az eredmény talán még az eredetit is felülmúlta! Mindehhez persze nagyon jó alapanyag szükséges, hisz Tibi csoki  gyengébb minőségű csokoládé és 120 forintos asztali só felhasználásával nem várhatunk frenetikus gasztroélményt :) A legnagyobb problémát csupán abban láttam, hogy melyik fajta, milyen szemcsenagyságú sót milyen mennyiségben használjak.

A sós íziránynál nekem inkább a tejcsokoládés változat ízlett jobban, valószínűleg azért, mert a só íze sokkal jobban előjön a krémes-tejes táblában. Különböző arányok felolvasztásával próbálkoztam, és magam végül is duplamennyiségű 70%-os étcsokoládé és jóminőségű, krémes tejcsokoládé mellett döntöttem, ami nagyjából 55-60%-os kakaótartalmat eredményez.
A sónál valóban széles körben mozoghatunk, itt aztán kipróbáltam a rendelkezésemre álló, és persze ízben szóbajövő kombinációkat. 
               
Az olvadt csokit felkentem egy fóliára és csíkonként megszórtam a sóval. Mikor kezdett megkötni, rákentem még egy réteget, amit szintén sózás követett. A tapasztalat azt mutatta, hogy nem jártam messze a nagy elődök útjától, az eredmény ugyanis remek volt!
Természetesen először camargue-i Fleur de Sel-t használtam (egyik legjobb párosítás), aztán jött a szicíliai Trapani környékén lepárolt tengeri só (úgyszintén), a pinkszínű, hibiszkusszal ízesített tengeri só a híres fűszerguru, Ingo Holland műhelyéből (felső kép, ez is remek, mivel a sószemcsék elég lágyak), próbálkoztam még olívás-oregánós ibizai sóval (lenti kép, ez nem jött be annyira) és füstölt sóval is (kicsit felejthető). A legjobb azonban mégis az egyszerű, de hihetetlen ízgazdag tengeri sók taroltak, azt hiszem azért, mert ez a végtelenül egyszerű kombináció adja ki legjobban a só egyedi – számomra lehengerlő – ízét!
Csokoládé olívás-oregánós sóval
Hogy milyen a finom tengeri sóval bőkezűen megszórt csokoládé? 
Fantasztikus! Első harapásra a szokásos, édes, krémes íz el kezd olvadni a szádban. Ahogy aztán ráharapsz egy kisebb sószemcsére, ez az íz szétárad a szádban és egybeolvad az édes csokival. Na persze nem durván, csak épp annyira, hogy örökre ellenállj – vagy egyből megszeresd!! 
Mindenkinek ajánlom, próbálja ki, adjon magának egy esélyt, mielőtt legyintene, csak azután döntse el, melyik táborba tartozik!
A sós csokoládé nálam most abszolút dobogós helyet foglal el!
(A felolvadt csokoládé maradékát egyébként tejjel felfőztem és forró csokit ittam belőle. Naná, hogy megpróbáltam sóval is, de nem, ott ez már nem működött….:))
              Sós csokoládé
Sós csokoládé

200 g étcsokoládé (kb. 70%) 
100 g tejcsokoládé 
15-20 csipet különféle darabos só

A kétfajta csokoládét vízfürdőben vagy a kerámialap legkisebb fokozatán épp csak folyósra olvasztom.
Kiterítek egy 30-40 cm hosszú alufólia-darabot és ecsettel kenek egy-egy széles csokicsíkot. Bőven megszórom sóval és hagyom egy kicsit dermedni. Rákenek még egy réteg csokit, sózom és hagyom dermedni.
Amikor már érintésre nem maszatol, éles (esetleg forró vízbe mártott) késsel darabokra szeletelem. Ha teljesen megszáradt, lefejtem a fóliáról és dobozba teszem. 
300 g sós csokoládé  

  17 hozzászólás to “Édes csokoládé, sós csokoládé”

  1. aszongyák, a túlzott édes-sós keverékek iránti sóvárgás a szervezet felborult ásványianyag-háztartására utal :) nálam is ez a helyzet, úgyhogy feltétlen kipróbálom, köszi :)

  2. Engem meggyőztél! Ki is próbálom!

  3. :) ez lehet az oka, hogy nincs olyan sok sós csoki:)
    Pedig azt hittem, hogy csak az ízlelőszerveim lettek túlspilázva. Köszi :)

    Napmátka, ha kipróbálod, talán végleg is! Jó csokizást! :)

  4. Én sem vagyok odáig a csokiért…
    De ezt kipróbálom, mert nekem pl. eddig a rózsaborsos, és a chilis csokoládé jött be a legjobban. És amit viszont szeretek még: az After Eight. Na azt imádom.

    Ötlet mentve! :))

    (Az első adagot rózsaborsos-sósra készítem, asszem…)

  5. Kiskoromban mindig előszeretettel mártogattam ropival együtt a teába a sport szeletemet és együtt ettem – már akkor is nagyon tetszett a só és a csoki kombinációja ;) Egyébként cukorral inni/enni a kakaót/csokit európai szokás – tudtommal az aztékok csak simán habosra kavarták a kakaóbabot vízzel. Azt nem tudom, hogy tengervíz is került-e bele ;)

    Nos, azon lehetne vitatkozni, hogy az édesnek a keserű-e az ellentetje. Ha a tejcsokit és a keserű csokit nézem, akkor igen. Ha viszont a gyümölcsöket veszem, akkor az édesnek a savanyú az ellentetje. Ha pedig a klasszikus menüsorokat veszem, akkor akár a sós is vélhető az édes ellentetjének ;)

    Tibi csokihoz hozzá szeretném tenni, hogy nagyon szép fejlődésen ment keresztül, s ma már a hagyományos táblák mellett igényesebb csokitáblákat is piacra dobtak. Ld. http://www.tibicsoki.hu/kezdo.php?f=21

  6. Tetszik az ötlet, de én óvatos duhaj vagyok, előbb majd megkóstolok egyet Melange-nál a Keserédesben, remélem van neki :) Viszont egyet kell értenem Beatbull-lal, és meg kell védenem a Tibi csokit! Mára a sima étcsokijuk is 60%-os, ami ha ilyesmire nem is, de egyébként remekül használható, és vannak már prémium Tibik is! :)

  7. Duende, nagy az esély, hogy akkor ez Neked is bejön!:)) Üdv a klubban! :)

    Beatbull, hogyne, aztékok egyáltalán nem édesítették a forró italt, vízzel főzték, édesen és tejjel csupán a renaissance kortól kezdett elterjedni :) De sósan a forró ital tényleg nem jó, itt az a lényeg, hogy punktuálisan érezd azt!!
    Szakirodalomban olvastam, hogy az édes ellentettje a keserű, legalábbis biológiai szempontból – ezen én is csodálkoztam. Fizikailag is igaz, hisz az édes a nyelv hegyén, a keseű pedig épp hátul helyezkedik el :)), de ez most lényegtelen. Ugyanúgy lehetne a sós, vagy a savanyú is:) – az én felfogásom szerint.

    Tibi csoki esetén igazad lehet, mindössze arra akartam utalni, hogy igazán jó minőségűt vegyünk, ami önmagában is nagy élmény, hisz a csokoládé itt főszereplő. Áthúzva majd átírom :)), és nem írok márkát:)) A magas kakaótartalmú étcsokik amúgy is jobbminőségűek, már csak jellegüknél fogva is.

    Chilii, már 2:0 Nektek Tibiügyben:))) Kiváncsi vagyok, van-e a Keserédesben sós csoki, és arra is, hogy ez a legegyszerűbb ízesítés miért nem terjedt el jobban?? :))
    Ha találsz ott, írd meg nekem kérlek, felvenném a listára!

  8. Oké, majd kisírok valahogy egy pesti utat, aztán irány a Keserédes! :)

  9. Chilii, szívesen küldök Neked!:))

  10. Köszi, Teodora, be is véstem. Csodálkoztam is, hogy épp a Lindttől nem találtam sós csokit a polcokon:))

  11. A füstölt sós csokiba mártott karamell Obama kedvenc édessége, azt is érdemes lehet otthon roprodukálni:

    http://gombapresszo.blog.hu/2009/01/20/kedvenc_film?fullcommentlist=1

  12. hmm, nekem most első olvasásra a daim csoki ize jutott eszembe. ott a csoki ugyan nem sós, de sós karamellával töltve. azt imádom. szóval ezt is kipróbálom. :)) nagyon köszi!

  13. Engem a múltkori csokival függővé tettél, az otthoni verziót is kipróbálom Maldonnal. És tényleg az a jó benne, hogy időnként találkozik az ember a sókristályokkal, a textúrák ellentéte éppen olyan érdekes, mint az ízeké.

  14. A sós karamella évek óta nagy sláger volt, én is nagyon szeretem. Úgy látszik, a trend átkúszott a csokoládéra :) Füstös sóban is vannak eltérések, az enyém tölgyfa füstjével aromásodott (tehát nem vegyi:), nem is tudom, inkább meghagyom Mr. Obamanak …

    Daimot évek óta nem ettem, nyomokban emlékszem csak az ízére, de bolondulok a karemellért is! Csokival kicsit más, tényleg érdemes lesz kipóbálni!:)

    :))) Eszter, most már bevallhatom, hogy függővé akartalak tenni :)) Maldonon gondolkoztunk a lágy kristályok miatt, végül is hasonló, mint a hibiszkuszsó.

  15. Ki lehetne próbálni egyéb sókkal is; nem csak a NaCl létezik.
    Érdekes, hogy ha az ivóvízbe teszel egy csipet sót, nagyon kellemes, telt íze lesz. Kifejezetten jó inni.
    Még akkor is, ha szörp is van benne, vagyis édes.
    Nyilván ez is a tökéletlen sóháztartásra enged következtetni.

  16. Igaz, persze, pár sóval ki is próbáltam.
    Néhány ásványvízben eleve elég sok a só, azok ízesebbek is. Azokat szeretem:)

 Leave a Reply

You may use these HTML tags and attributes: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

(required)

(required)

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.