feb 132010
 

Az úgy volt, hogy már tavaly ősz végén tudtam, hogy február elején valamiféle skót kekszet, de előtte szintén ottanról származó különlegességet kell készítenem. A társaság elég nagynak – és főleg kulinárisan igényesnek – ígérkezett, ezért már idejekorán elkezdtem receptek után nézelődni. A nagy decemberi hajtás után januárra tolódott a projekt, de akkor teljes gőzzel nekiálltam. Beleástam magam a skót gasztrokultúrába, milyen szerencse, hogy a férjem hozott nekem egy üzleti útjáról egy skót szakácskönyvet is.

Mit mondjak, azt meg kellett állapítanom, hogy a skót konyha azért merőben eltér az angoltól. Még sohasem jártam Skóciában (de lehet, hogy ez az állapot idén változik, hip-hip hurrá:)), de szerettem volna olyan embereknek főzni, akik otthon vannak ezen a téren és nemcsak a skót whiskylepárlókban keringő megperzselő illatokat érzik, de ehhez a konyhához fűződő ízekben is otthon vannak, még akkor is, ha ez nekem, mint laikusnak, igenis kihívás!

Elérkezett a nagy nap, napokkal előtte készültem is rá. Ír gulyást terveztem, utána pedig skót short bread illetve skót zabpelyhes keksz volt, amit ők csak egyszerűen oaties-nek becéznek. Tálaltam még véres hurkát is (ez ott black puding névre hallgat), ami nem közvetlen Skóciából érkezett, de nagy sikere volt így is. Ehhez a menühöz természetesen skót whiskyt kortyoltunk (mármint utána), ami ugyan nem természetes, de épp ez volt az est célja. A skót whiskykről alkalomadtán szívesen írnék is, remélem ez is megvalósul egyszer. (De inkább nem ígérek semmit.)
Meg kell említenem, hogy tartottam egy elősütést, majd annak a tapasztalataiból egy megreformált másodikat is (még mindig elősütésnél tartunk). Ezt követte a fő-fősütés, ami alant is látható.

Amúgy nem vagyok egy nagy kekszes. Nem is igazán értem, mi ez a nagy lelkesedés a kekszsütés körül. A keksz számomra olyan kis fölösleges sallang, adják kávé mellé, amit mindig otthagyok. Nincs benne semmi frissítő, ami elvárható lenne egy délutáni uzsonnára, csupán üres kis szénhidrát, úszógumi a derékon, de az éhségérzet, az bezzeg marad!
Viszont mélyen tisztelem azokat, akik lelkesen sütik ezeket a kis jószágokat és folyton folyvást kedvüket lelik ezekben a falatnyi tenyérményekben, sőt mi több, állandóan tele van a kekszes dobozkájuk. Nekem is tele van a kekszes dobozkám, levegővel. Nálam a kekszsütés kimaradt az evolúciós fejlődésem során, nem vagyok rá bekódolva. A férjem szereti ugyan ezeket a haszontalan kis mizé-darabokat, enne is belőle többet, de a felesége nem hajlandó sütni neki.

Álljon itt először a hamisítatlan skót zabpelyhes keksz, amiről csak annyit mondanék hogy az egyik vendég megkérdezte a végén: “Hol vettétek ezt a kekszet? Pont olyan, amit Skóciában vettünk (itt mélyen elmélázva elmorzsolta valamelyik kekszmárka nevét, amit nem igazán értettünk, bár P. már sokszor járt Skóciában, de ezt ő sem ismerte), de mégis jobb”, folytatta. Azt nem akarnám leírni, hogy azt mondta, hogy sokkal jobb volt, mert az úgysem hinnétek el. Pedig azt mondta. Na most ezen a ponton mosoly ült ki az orcánkra és szerényen elrebegtük felé, hogy ez bizony a mi saját sütésünk. Hogy erre milyen arcot vágott és milyen volumenre adta fel a rendelését, annak taglalását itt és most inkább mellőzném. :)

Szóval tényleg finom lett. Ha nem lennék ennyire szerény, amennyire vagyok, azt mondhatnám, hogy iszonyat finomak lettek, ennél jobbat még nem igen követtem el sütés terén, de ha ritkán süt az ember kekszet, és úgy el van magától, akkor ez talán megengedhető képtelenség. Annyiban nem autentikus a cookie, hogy tettem hozzá egy kevés őrölt mandulát, mert az olasz behatástól szabadulni nem tudok, szerintem egy kekszbe igenis kell a mandula, de szerintem a skót konyhának néha nem is ártana egy kis itáliai vérfrissítés. Más példa is volt már rá, szóval nem én lennék itt az első.
Lehet, hogy megszeretem a kekszeket, a legjobb úton haladok felé, azt hiszem.

A kép kedvéért pedig skót zászlós szalaggal fotóztam le, mivel olvastam, hogy manapság divatos szalaggal átkötni a kekszeket és úgy fotózni)). Hát rajtam ne múljon a siker!

scottish_oaties2

Skót zabpelyhes keksz
(Scottish Oaties)

115 g vaj (szobahőmérsékletű)
50 g kristálycukor
120 g barna nádcukor
1 db tojás
½ tk vaníliakivonat
70 g finom(búza)liszt (BL 55)
50 g mandula, őrölt
1 tk szódabikarbóna
½ mk só
1 mk fahéj, őrölt
120 g zabpehely (finomra aprított)

1. Egy nagy keverőtálban (lehetőleg kézi robotgéppel jó 10 perc alatt) először habosra keverem a vajat a kétféle cukorral. Beledolgozom a tojást, (nagyobb mennyiség, tehát több tojás használata esetén egyenként verjük bele a tojásokat), majd hozzáadom a vaníliakivonatot (vagy egy fél vaníliarúd kikapart belsejét). Folyamatosan hozzákeverem a lisztet, az őrölt mandulát, szódát, sót, fahéjat, a legvégén pedig a finomra tört zabpelyhet is.
2. Csak óvatosan, a massza a végén már nehezen kezelhető (magyarán, pont ekkor nem viszi már a robotgép, de erős kézzel bekeverhető), de pont így lesz jó.
3. Most egy jó órát hagyjuk állni, hogy a zabpehely kicsit megszívja magát a nedvességgel. Szerintem ez a titok egyik nyitja, bár biztosan akad még másik huszonhatezer.
4. Sütés előtt a sütőt alsó-felső állásban előmelegítem 160 °C-ra. Kikészítek egy pohár langyos vizet és egy kilökőkaros fagylaltos kanállal -vagy cookie-készítő kanállal – egyenlő nagyságú gombócokat formázok és rányomom az előkészített sütőlapra (a nagyobbakból 4 sorba 4-et, ez kellő távolság ahhoz, hogy ne nőjjenek össze!).
5. Mikor minden gombóc rajta van a sütőlapon, 10-11 percig sütöm a gombócokat középső rácson. Lényeg, hogy a széle még ne égjen, illetve még ne barnuljon meg.
6. Akkor kihúzom a rácsot és hagyom vagy öt percig pihenni, majd fogóval kiveszem egy rácsra. Ha teljesen kihűltek a kekszek (ez fél óra is lehet), dobozba teszem őket.
Első nap észvesztően puhák (Lehetőleg ilyenkor fogyasszuk el őket, mert így a legfinomabbak!), utána kissé megkeményednek, de utána ismét élveznetőek lesznek. Zárt kekszes dobozban nálam még másfél hónap múlva is élvezhetőek voltak.
12 db keksz /

scottish_oaties1

Így formázódtak a gombócok a fagylaltos kanállal. Kicsit nagyok voltak, de formára tökéletesek.

  8 hozzászólás to “Skót zabpelyhes keksz – Scottish Oaties”

  1. Hogy ennek az én pasim apukája mennyire fog örülni!
    Köszönöm, köszönöm! (mondta a meghatottságtól párás szemmel a konyhatündéri cimét eddig is más -Mamma- tollával fényező szerzőnk)

  2. :)) Zsuzska, ha megsütöd, az már a Te érdemed, és igenis konyhatündér vagy!:)))

  3. ezt nekem is ki kell próbálnom!

  4. Én nagyon szeretem a JÓ kekszeket. És ez bizony nem marad megsütetlenül!

  5. Cara Mamma!
    Nagyon köszi a receptet, ma délután megsütöttük a gyerekekkel, és isteni lett. Két félét csináltunk, mert az egyik allergiás a mandulára. Mivel igazi fagyis kanalam nincs, ezért kölcsönkértem a babakonyhából a műanyagot. :)

  6. Parapet, igazán örülök, hogy ízlett! Ahogy írtam, a mandulát én tettem bele, anélkül az eredeti. Ó, a fagylaltoskanál csak az adagolást könnyíti meg, anélkül is kítűnően működik:))
    Nekem egyébként még mindig van pár darab, már nem olyan friss, de még mindig ehető!!

  7. A hozzávalók között csak 1 tojást írsz, azonban a leírásban többes számban fogalmazol. Hány tojás kell a kekszhez pontosan?

  8. Köszönöm Alexandra, hogy észrevetted! Csak egy tojás kell ebbe a mennyiségbe, én viszont nagyobb adagot sütöttem, ezért írtam, hogy “tojásokat”. Javítom a szöveget!

 Leave a Reply

You may use these HTML tags and attributes: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

(required)

(required)

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.