Már 142010
 

Hónapok óta nem vettük már elő a tésztagépet. De hiányzott már nagyon a tésztagyúrás, gyömöszölés, a gyümölcsös tálban meg friss, illatos narancsok kellették magukat, talán innen jött az ihlet. Gyakran van az úgy, hogy sosem tudjuk meg, mi is volt a múzsa, de nem is ez a lényeg.
Mivel a tésztába olaj kell, nem is kevés, szinte tálcán – akarom mondani üvegben – kínálta magát a lehetőség: hát persze, narancsos olívaolaj! (És persze minden más ízesítésű olívaolaj, ezen lehetőségek száma pedig egyenlő a fekvő nyolcassal.) Ehhez adtam még némi kis tört peperoncinot és néhány szál sáfrányt is, de ez annyira nem érződött ki, sőt egyáltalán, így a receptben meg sem említettem. (Szerintem a narancs a sáfránnyal remek párost alkot, szóval egy következő alkalommal ezt a kettőst próbálom ki magában, de jóóóval több sáfránnyal.)

A tésztát még reggel, munka előtt gyúrtam össze, később pedig felhívtam a férjemet, hogy szerezzen be valami jóféle halat a narancsos tésztámhoz. Rábíztam. Gondoltam, kifőzzük a tésztát, a halból, akármi is lészen az, majd készítek valami mellé- meg rávalót.

Amikor késő este hazaértem, ez a látvány fogadott:

Narancsos olívaolajjal készült tagliatelle
Kissé eldobtam magam, a férjem meg vigyorgott, mint egy húsvéti nyuszi a polcon, de meg kell mondanom, semmiben nem találtam kivetnivalót. Egy kartondoboz szélére papírtörlőket akasztott, a doboz közepére egy vágódeszkát állított, ezekre aggatta a tésztacsíkokat. Remek látványt nyújtott az egész. Szegény csak annyit mondott, hogy legközelebb vágjam már kisebbre a peperoncinot, mert alig vitte a gép:)


Ja igen, akkor megkérdeztem, mi van a hallal, lesz-e még valami a tésztára, erre feltépte a hűtőajtót és előkapta ezt:


Gyönyörű, sushi-minőségű tonhal, vagy hat ekkora darab. Vétek lett volna szószba fojtani egy ilyen csodás példányt, ezért egyszerűen kérget sütöttem rá és szinte még nyersen felvágtam.
Maradt még belőle bőven, másnap tonhalcarpaccioként végezte.


Naranccsal készült tagliatelle hirtelen sült tonhallal
(Tagliatelle al profumo di arancia con fette di tonno)

A narancsos tésztához
200 g búzaliszt (BL55)
2 db tojás
2,5 ek narancsos olívaolaj
1 db narancs finomra reszelt héja
2 csipet szárított, tört peperoncino (vagy por)
½ tk só
Az összeállításhoz
2-3 szelet friss tonhal
2 ek-nyi olívaolaj (a sütéshez)
olívaolaj a tetejére (extra szűz, lágy, kissé gyümölcsös ízű)
só, feketebors
kevés petrezselyem

Először a hozzávalókból rugalmas tésztát gyúrok és fóliába csomagolva legalább fél órára a hűtőben pihentetem. Tésztagéppel a kívánt méretre vágom és felhasználásig kézzel lazán konyharuhára teszem.
Tálalás előtt apróra vágom a petrezselymet.
A friss tésztát 2 perc alatt kifőzöm. Közben egy serpenyőben olajat hevítek és a tonhalszeleteket mindkét oldalon másfél-másfél percig sütöm. Kiveszem és vékonyabb szeletekre vágom.
Közben a tésztát leszűröm, egy tálban összekeverem egy kevés olívaolajjal és a petrezselyemmel. Tányérokba teszem, mellé fektetem a tonhalszeleteket és meglocsolom egy kevés olajjal. Só és bors ízlés szerint.
2 személyre / 

  5 hozzászólás to “Narancsos tagliatelle tonhallal”

  1. Nem is tudom, melyik fogott meg jobban, a tészta, a tonhal, vagy a “kis” meglepetés, amit szerintem minden férjnek érdemes lenne tanítani! Mindháromhoz gratulálok! :)

  2. Hűha! már megint nagyon finomat főzhettél:) A tészta is nagyon tetszik, a tonhal is roppant kívánatos, én gyerekkoromban láttam ilyet utoljára, felénk frissen abszolút nincsen:(

  3. Köszönöm Nektek!:)
    már többször volt róla szó, hogy jó néhány halat nem kapni Mo-on, frissen, jó minőségben meg pláne nem. Mit mondhatnék erre, ami nem közhely:(. Sajnálom. De vigasztaljon Benneteket a túró rudi, meg a piacon a lángos, az meg nekem hiányzik:))

    Flatcat, nem is tudom, melyik fázisban nevelődött ilyenre, sokat nem adtam hozzá:)). Az tény, hogy már jó ideje szeret tésztát nyújtani, csak gyúrjam neki össze. Ha a hűtőben este tészta várja, tuti, hogy vág belőle valamit!:)
    Azt nem is írtam, hogy napokon keresztül friss tésztát ettünk, annyira hiányzott már. Minden nap mást. Az utóbbi időben a sarkon vettem készet és töltöttet, szerencsére nagyon jó, de a sajátnak más az íze.
    Egyébként finom, intenzív narancsízű lett, nem változtatnék rajta semmit, csak ajánlani tudom.

  4. ha ilyet olvasok én is kapásból neki tudnék állni tésztát gyúrni. csak az a gond, hogy még sosem álltam neki:-( félek, hogy olyan macerás, aztán nem sikerül…..:-(

  5. Állj neki nyugodtan, Nokedli, ne csak fontolgasd, nem egy ördöngősség:). A tészta pik-pak kész van, a nyújtás az egyedüli nehezebb munka tésztagép nélkül.
    Az alaptészta nagyon egyszerű, itt megtalálod:
    http://dallacucina.freeblog.hu/archives/2007/03/02/Ceklaval_toltott_ravioli/

 Leave a Reply

You may use these HTML tags and attributes: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

(required)

(required)

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.