jún 012010
 

Mindig is tudtam, hogy nem árt jóban lenni a zöldségesekkel. Persze a hentesekkel sem, a sajtos sem smafu, a halasról meg már ne is beszéljünk, de most nem róluk van szó.

Több zöldségest tartok mostanában, muszáj, hogy több lábon álljon az ember, nem? Az utóbbi időben kissé elhanyagoltam a kis szicíliait, pedig régebben naponta eldiskuráltunk az olíváról meg a paradicsomról. Ritkábban térek be hozzá, de kizárólag rajtam kívül álló okok miatt. Két hete beugrottam újra, látszott rajta, hogy rémesen megörült nekem (lefordítom: annak, hogy megint komolyabb összeget hagyok nála:). Miután szokás szerint széles mosollyal kihozta a szatyraimat, megígértem neki, hogy hamarosan újból itt hagyok nála vagy harminc eurót. Ezt most megint lefordítottam az ő nyelvére, de megértettük egymást:) Hiába, válság van, különben meg nála van a környék legzamatosabb fekete olívabogyója.

Zöldségfronton a cékla segítségével sikerült szociális kapcsolataimat tovább kiépítenem. Miután két hónappal ezelőtt egy közeli, kistermelő zöldségesnél felvásároltam az összes maradék, eladhatatlannak hitt céklájukat (két kilót), elkezdtünk összemelegedni. Már ott tartunk, hogy folyamatosan tájékoztat az utcai pletyikről és szól, ha valahol érdemleges dolog történik. Ezek nagyon fontos mozzanatok tudnak lenni és ezt csak az tudja értékelni, akit kisegített már egy-egy utcai szóbeszéd.
De hogy haladjunk is a történetben, múlt héten betértem rebarbarát venni. A férjem már két hete nyaggat, hogy szeretne rebarbarás süteményt enni. Anyósom, aki egyébként nagy rebarbarasüteménysütő, küldött vele egy tál sütit. Ez azon nyomban elfogyott, utánpótlásról pedig nekem kellett gondoskodnom, nehogy megszakadjon a rebarbaralánc. Valami ilyesmit magyarázott a férjem, mert azt mondta, hogy ezt folytatni kell. Mint valami diétát:).

Szóval, megyek be a zöldségeshez, és bár nem hiszem, hogy pont egy zöldségbolt lenne a legkedvezőbb fórum arra, ahol süteményrecepteket vitathatna meg az ember, de én mégis megkérdeztem L. asszonyt, hogy ő vajon hogy süti a rebarbarás süteményt. Abszolút meg voltam ugyanis győződve arról, hogy aki eladja, annak komoly családi receptek vannak a birtokában is.

Egy kiló alma, két üveg szilvabefőtt és egy doboz házi borjúmájkrém között gyorsan elmondta, hogy tejszín és tojás (abból kettő), meg persze marcipán, a tetejéről a morzsát ki ne hagyjam, úgy lesz az igazi. Meg persze gyömbér, gyömbér, gyömbér. Hát ennyi. Ebből a rendkívül pontosan vázolt receptúrából készült ez a rebarbarás quiche, amiről a férjem azt mondta (ötször), hogy jobb, mint a mamájáé :)
Ehhez nincs is mit hozzáfűznöm!

(Gyömbér helyett kevés fahéjat tettem bele. A sima omlós tészta helyett pedig ezt a túrós-olajost használtam, mert gyorsabb és mert olyanom volt, de bármilyen tészta jó alá. A megszokott quiche-ből kiindulva próbáltam eltalálni a tejszínes öntet arányait, a morzsa mennyiségét pedig leszűkítettem a tejszín miatt. A barnacukor az íze miatt került bele. A marcipánt előzőleg szeletekben tettem a rebarbarára, a receptben már rászórva írom, úgy jobb lesz. Azt hiszem, elég jól sikerült eltalálnom az arányokat, legközelebb még javítgatok rajta.)
Fázisfotókat felteszek, de ha elfelejteném, az sem lesz nagy tragédia.

Marcipános rebarbaraquiche
Marcipános rebarbaraquiche

A túrós-olajos tésztához
200 g liszt
1,5 tk sütőpor
100 g túró (20%)
4 ek (60 ml) tej
4 ek (60 ml) szőlőmag-, repce-, napraforgóolaj
csipet só
1 ek cukor
1 ek vaníliakivonat (elhagyható)
A töltelékhez
300 g rebarbara (tisztítva mérve)
3 ek (barna nád)cukor
150 g egyszeres marcipán (50%-os mandulával)
A rávalóhoz
2 db tojás (nagyméretű)
200 ml tejszín (min. 30%-os)
2,5 ek (barna nád)cukor
A morzsához
100 g liszt
50 g cukor
70 g vaj
1 csipet só
2 csipet őrölt fahéj

Egy tálba teszem a lisztet és az összes hozzávalóval együtt néhány mozdulattal tésztává gyúrom. Gyorsan összeáll, nem is kell sokáig nyomkodni, mert a tészta ragacsos lesz.
Alaposan kivajazok egy 26 cm ø-jű kapcsos torta(- vagy egy rackásszélű pite)formát és beleegyengetem a tésztát úgy, hogy 3 centis pereme is legyen.

A rebarbarát megmosom, ha szükséges, meghámozom és lehúzom az esetleges szálait, majd 4 cm-es darabokra vágom. Egy tálban összekeverem a cukorral. A marcipánt durvára lereszelem (ez legkönnyebben új megy, ha előtte betesszük a hűtőbe). A sütőt 180 °C-ra (légkeverésen 160 °C-ra) előmelegítem.
A tésztára egyenletesen ráteszem a rebarbarát és rászórom a marcipánt.
Egy tálkában villával felverem a tojásokat és hozzákeverem a tejszínt és a cukrot. Egyenletesen ráöntöm a rebarbarára.
Betolom a sütőbe és 10-15 percig sütöm, amíg a teteje picit hártyás nem lesz.

A morzsához egy tálba teszem a lisztet a cukorral és a fahéjjal, majd beleöntöm az épphogy folyósra felolvasztott vajat. Két villa segítségével lazán morzsává alakítom, majd kézzel, a hüvelyk- és a mutatóujjam segítségével egyenletesen a tészta tetejére morzsolom.
Visszateszem a sütőbe és további 30 perc alatt megsütöm.
1 db 26 cm ø-jű pite / 8 szelet /

Rövidített változat még egyszer:
– összeállítom a tésztát
– kivajazom a formát és kibélelem a tésztával
– a rebarbarát felvágom, összekeverem a cukorral
– a sütőt előmelegítem
– a tésztára elosztom a cukros rebarbarát
– a rebarbarára szórom a marcipánt
– a tojásos tejszínt ráöntöm
– 10-15 percig sütöm
– összeállítom a morzsát, rászórom és sütöm még kb. 30 percig.

Marcipános rebarbaraquiche

  11 hozzászólás to “Marcipános rebarbaraquiche”

  1. A rávalót a rebarbarás cuccra öntöd és úgy sütöd együtt? Vagy a morzsa előtt teszed rá? Tudnom kell, mielőtt nekiállok :)

  2. @ludanyo, igen!
    Tészta, rá a cukros rebarbara, rá a reszelt marcipán, süt kb. 15 percig, rá a morzsa.
    Mivel ezt érzésből sütöttem, lehetne még javítani az arányokon. Picivel több tejszínt még elbírna. Mondjuk 2,5 dl tejszín, 2,5 tojás. A blogon lévő rebarbarás süti morzsájánál kevesebbet tettem rá, ez szerintem elég is.

    Sok sikert, tényleg nagyon finom!

  3. Na ezt ki kell próbálnom, fantasztikusan hangzik! :)
    Amint megkapom a következő adag rebarbarámat, ez lesz belőle, mit nekem mártások meg szorbetek! :))))

  4. Ez mindjárt más! ;) sajnos az idei rebarbarás sütikről nem készítettem fotókat, pedig a mandulahabos igen jó volt. ezt is mentem a kipróbálandók közé! :)

  5. Mamma, én napok óta nagyon náthás vagyok és ettől kicsit lelassultam :) De még mindig nem találom azt, hogy mikor teszed rá a tejszínes, tojásos, cukros cuccot. Csak hétvégére vettem tervbe, addig majd csak kiderül számomra is :)

  6. Flatcat, én ma ettem meg az utolsó nyolcadot és bár van még rajta javítanivaló, de így is igazat kell adnom a férjemnek:)) Pedig az anyósom tényleg nagyon jó rebarbarában:)
    Ha megsütöd, kiváncsian várom a verziódat! Kellene még finomítani.

    Na ugye, ugye, Chilii:)) Tudod, hogy egy ilyen szelet után mennyit kell biciklizni??:))
    Tedd fel a mandulahabosat kép nélkül! Ez olyan jól hangzik! Én biztosan megsütném!!

    Lúdanyó, átírom addig pontosan! Jobbulást kívánok, csak nem ez a novemberi időjárás fogott ki rajtad?:(

  7. Köszönöm :) A novemberi időjárás csak ront rajta, a gyerektől kaptam, ő meg egy metál fesztiválon szerezte :)

  8. Elnézést, Lúdanyó, tényleg kihagytam a tejszínes fázist:((. Pótoltam, remélem, így már sikerül !:)
    (Továbbra is gyógyulást kívánok én pedig nem megyek metál fesztiválra:)

  9. Semmi baj, pont időben jött :) Már mindent megvettem hozzá, hétvégére megsütöm, aztán majd referálok :)
    (A nátha nem nagyon akar múlni, jól érzi magát nálam.)

  10. Nagyon-nagyon finom! Közkívánatra ismétlés következik.

  11. Hú, Lúdanyó, ennek nagyon örülök, nálunk sem most volt utoljára!
    Azt hiszem, a marcipán és rebarbara együttese vitte a pálmát:)

 Leave a Reply

You may use these HTML tags and attributes: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

(required)

(required)

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.