aug 182010
 

Jó messzire vissza kellene most mennem ehhez a káposztához, de megpróbálom rövidre fogni hosszúnak vélt mondókámat.
Többször belefogtam már itt a blogon, miért nem szeretem a főzeléket (vagy azt, amit én annak gondolok), a paradicsomos káposztát meg kiváltképp. Egy fél bejegyzést az is megérne, mi is a főzelék, hol kezdődik egyáltalán és persze hol ér véget, főzelék-e az, amiben nincs liszt és tejföl, mert ha már itt tartunk, akkor a szicíliai caponata is főzelék, de még sem mondják annak. Hehe.

Meg arról is írnék, hogy már igen rég jártunk a Pastramiban, mert annyi jót hallottam róla. Nagyon tetszett, előtte fel is hívtam kicsi Vút és Gabojszát, mert ők is dícsérték. Gabojsza mondta, attól is függ a konyha, ki főz épp aznap. Hát én azzal indítottam a Pastramiban, hogy megkérdeztem, ki viszi aznap a konyhát. Tamás főztjét egy legközelebbi posztban agyon is fogom dícsérni, annyira finom volt. Megpróbáltam ugyanis magam is rekonstruálni, igazán jól sikerült.

Meg arról is írnék, mennyire klassz, ha egy ételt olaszosnak hívnak, mert akkor teljesen biztos lehetsz benne, hogy épp olyan, mint huszonöt évvel ezelőtt a hamburgernek nevezett, fasírozottal és üveges csalamádéval megtöltött buci, amit a Déli aluljárójában árultak talán először Pesten. Bár az sem volt rossz annak, aki nem evett előtte igazit. Én most egy ilyesmi öszvér dolgot főztem, csak hát ez sokkal finomabb, még ha se nem magyar, se nem talján. Hanem olyan olaszos :))

De amiről most tényleg írok, az a paradicsomos káposzta, amit a Pastramiban – ha jól emlékszem – párolt malac mellé adtak. Én sem malacot, sem másfajta főételmizériát nem kértem, viszont abszolút meg szerettem volna kóstolni, mert biztos voltam benne, hogy ezt én ott szeretni fogom. És tényleg. Iszonyúan finom volt, és semmi, de semmi köze nem volt a valódinak vélt, hetvenes évekbeli paradicsomos káposztához. Lehet, hogy ez főzelék, lehet, hogy nem, ezt a kérdést most nem vitatnám meg magammal. Ha nevesítenem kellenne, akkor amolyan párolt, fűszeres zöldséges egytál lenne. Hú. megvan!! Ezt most leírom egész nagyban is:
PÁROLT, FŰSZERES ZÖLDSÉGEGYTÁL, hurrá!!

Megpróbáltam ezt a káposztát is felidézni, káposzta helyett most póréhagymával és cikóriával, mivel még nem volt zsenge káposztapéldány.
Ebben a formában überel bármilyen jólsikerült menzai példányt, azt garantálom!

Paradicsomos káposzta újragondolva
Paradicsomos káposzta, itáliai módon

2 ek olívaolaj
2 db kisebb póréhagyma (120 g), vékony karikára vágva
½ pohár száraz fehérbor
2 doboz (800 g) darabos paradicsomkonzerv (Polpa di pomodoro, pl. MUTTI)
6-8 ág kakukkfű
1 fej cikória (170 g), vagy ½ fej kisebb fehér káposzta
kevés zöldségalaplé
só, bors
olíva- vagy chiliolaj a tetejére

Egy lábasban felhevítem az olajat és beleteszem a vékony karikára vágott pórét. Ha elkezd puhulni, hozzáöntöm a bort, egy kicsit redukálom, majd hozzákeverem a paradicsomot. (Szezonban érdemes friss, húsos paradicsomból készíteni, de inkább lészegény, húsos példányokat keressünk, különben sose sűrűsödik be:). Egyben mellédobom a kakukkfűágakat, ha szükséges, öntök még hozzá egy kevés alaplevet és hagyom fődögélni.
Közben megtisztítom a cikóriát, vékony szeletekre vágom és száraz serpenyőben kissé megpörkölöm. (Pirítás nélkül is mehet, de úgy nem lesz ennyire intenzív.) Hozzáadom a paradicsomhoz, összefőzöm és készre fűszerezem. Ha szükséges, alaplével igazítok a sűrűségén. Tálalásnál rálocsolok egy kevés olívaolajat és egy szelet hússal vagy enyhén pirított kenyérrel tálalom.
Természetesen zsenge káposztával az igazi.
3-4 személyre /

  4 hozzászólás to “Paradicsomos káposzta, beszélsz te olaszul?”

  1. Én is szeretem.:) Sőt ez anyósom másik kedvence. :)
    Közben benéztem a Facebookra, és borzasztóan elkezdett zavarni, hogy nem vagyok regisztrálva és oda nem tudok kotyogni, szóval kénytelen leszek kitalálni valamit. :)
    Ja igen, és a lényeg, ez nagyon jól hangzik, Jobban, mint az “eredeti”, legközelebb így főzöm! :)

  2. :) Ezek után fogalmam sincs, honnan, kitől terjedt el, hogy a paradicsomos káposzta egy gyereküldöző, ehetetlen dolog lenne:)) Az mégsem mérvadó, hogy én nem szerettem, de egyre inkább az a gyanúm, hogy mindig igen rossz példányokat fogtam ki.
    Otthon sosem főzték, nálunk a főzelék valahogy nem volt divat, ilyen főzeléknélküli gyerekkorom volt nekem. Most nem is tudom, ez jó, vagy rossz:)) Csak óvodában és “iskolai közétkeztetésben”:) ettem.
    Igen, EZ a fajta paradicsomos káposzta fényévekre van tőle, és tényleg nem is tudom, hogy főzelék-e ez még. Ha engem kérdezel, egyértelműen nem !! De finom!:))

    Ó, pedig már nagyon hiányollak onnan:) Mondjuk az ilyeneket, mint Te meg én, a Facebook kicsiny tere kissé beszűkít, de legalább lehet egy-két szót váltani. Szerintem a killervidra név alapján elég jól definiálható lennél :)))

  3. Igen, a közétkeztetéses az nem az igazi. :) Én csak otthon ettem, nagyi meg apu csinálta, és hát apu sem a klasszikus értelemben készítette a főzelékeket. Lisztet például nem használt általában, ennél sem. Szóval akkor itt el is érkeztünk a főzelék/nem főzelék problematikájához. :)
    A killervidra nagyon jó ötlet, mivel az összes flatcat (akárhogyan is írva) már foglalt. Nekem meg eddig nem is jutott az eszembe… :) Köszönöm!!! :)

  4. Rá kell jönnöm, hogy paradicsomos káposztailag elég szegényes volt a gyerekkorom:). Ha lett volna, én is máshogy definiálnám a főzeléket, de már látom, hogy a hiba egyértelműen az én készülékemben van. Illetve a szüleimében:)))

    Na látod !!:))

 Leave a Reply

You may use these HTML tags and attributes: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

(required)

(required)

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.