nov 072010
 

Lekéstem. Ilyen nincs. De mégis van, hisz tény, hogy az ide-odában, jövés-menésben megfeledkeztem a blogomról. Na nem az írásról – bár attól sem kaptam ínhüvelygyulladást az utóbbi időben -, hanem az évfordulójáról. Illetve egy bő hónapja még eszemben volt, játszunk már mi is valamit, legalább viszonozni tudnám Nektek, Olvasóimnak azt a rengeteg kedvességet, hisz a blog sem lenne olyan Nélkületek, amilyen. Négy éve már.

Meg szeptemberben elértük a freeblog (az anyánk) atombiztos órája szerint az egymillió látogatót, ami persze nem egészen igaz, de igazán kedves dolog ez freeblog (az anyánk)tól, hogy jókedvre derít egykét-százezer plusz olvasóval. Mert a robotok mégsem lesznek potenciális olvasók, bár kommentelnek rendesen, de azt én elrejtem előttetek szépen, ahogy azt kell.
Na mindegy, nem is ez a lényeg. Igazából a négy év sem, csak kezd ez már olyan hosszabb, olyan beláthatatlanabb időintervallum lenni, ami egyre nagyobb százalékot vesz el életem éveinek számából. Emiatt meg – de még sok száz egyéb dolog miatt is – fontos nekem.

QuattroAztán elgondoltam azt is, milyen szépen leírom, mennyit is adott nekem ez a blog – hát ezt el is kezdtem pár bejegyzéssel lentebb -, ami igazából magánjellegű kis szakácskönyvnek indult, nulla egyéb ambícióval, aztán nézzétek, hogy kinőtte magát ez a kis pimasz, ez lett belőle, az egyéb késztetés mértéke pedig maradt ott, ahol volt, de az valóban igaz, hogy az életem megváltozott a blog írásától.

És ez jó, nagyon jó.
Végre azt csinálom, amit szeretek. Behajóztam. Igaz, nagyon sokat dolgozom, szabadidőt úgy kell lopkodni magamtól, ha bírok, de tudom, mit miért teszek és élvezem a terhet, hisz egy kicsit gasztronómiával, főzéssel, alapanyagokkal, olasz konyhával, olívaolajakkal, finom balzsamecetekkel is foglalkozom. Fáradságos, de gyönyörűséges munka, csak azt mondhatom. Többet ne is kérdezzetek, maradjon a többi az én titkom. Egyszóval a jelenlegi munkámat is a blognak köszönhetem, ha nem vágok bele, akkor most ez sincs.
Sok barátot szereztem az elmúlt években, nagy szavak nélkül is azt mondhatom, el kezdett összekovácsolni bennünket a blogolás, sőt, némelyünkkel össze is heggesztett teljesen és ez is jó, nagyon jó, szívet melengető dolog. Kimondatlanul is tudják, magukra ismernek, akikre gondolok, már látom is őket, hogy mosoly jelenik meg az arcukon és ha találkozunk, majd újra átöleljük egymást és félszavakból is megértjük a másikat.

Na és most jöjjenek a köszönetnyilvánítások, akárcsak az Oscar-átadáson.
Tadammmmm! Nem, ezt nem ússzátok meg, szóval csapjunk bele. Nyugi, nincs már sok hátra.
The Oscar goes to......
Az első köszönet Rossa melának jár. Vele négy és fél éve találkoztam a Nők Lapja Café hasábjain, ahol mindketten egyazon fórumba irogattunk (remélem, nem veszi rossz néven, hogy ezt most világgá kürtölöm) és ő mutatta meg nekem Zsófi, alias Chili & Vanília blogját. A szám tátva maradt, két kézzel csuktam össze, mondjuk aladdig azt sem tudtam, mi az a blog, nemhogy foodblog, gyakorlatilag néhány nap alatt végighabzsoltam Zsófi addig megírt blogját és le voltam taglózva. (Zsófi, ha jól emlékszem, akkoriban járt Vietnamban és a blogban írt is róla. Nemsokkal rá magam is jártam ott és Da Nang partjain nem csak a vietnámi háborúra gondoltam, de a Zsófi által megénekelt konyhára is. Ekkora hatással volt ez rám akkor.)
Egyszóval a második hurrá Zsófinak szól, bár azt hiszem, eléggé közhelyes dolgot mondok, ha leszögezem, a Chili és Vanília mértéket mutatott. Elnézést Zsófi, hozzá vagy már szokva, de ezt itt le kellett írnom.

Hát igen, egy vasárnap délután – épp úgy, mint most:) – belevágtam. Első időben elég döcögősen-sen-sen-sen ment a dolog. Zsófi mellett akkoriban ott volt már Nemisbéka, Pamina, JamjarLady (róla még szó lesz később valamikor), Rolller, Zsuzsa, Govinda, egy maroknyi – mai értelemben vett – gasztroblogcsapat, elnézést, ha valakit kihagytam. Akkor még alig voltak blogok, ha jól emlékszem, volt vagy húsz (húsz gasztroblog, értitek? ma meg van vagy ezer, te jó ég:)), nagyrészük pedig azóta abba is hagyta. A blogokat nézegetve én pedig úgy gondoltam, hogy ilyet én is tudok. Hogy tudtam-e, azt az Olvasók döntik el, vagyis Ti, bár újból be kell valljam, nem Nektek, csak magamnak irogatom, irogattam a blogot, de annyira belejöttem, hogy komolyan hiányoznátok. Tényleg.

Hú, most már visszatehetitek a zsebkendőket, én is visszagyömöszöltem a zsebembe, elég az orrfacsaró nosztalgiából. Na jó, annyit még elmondanék, hogy a kezdet, az oké, de épp akkor, 2006 őszén több blogger is elindult ezen az ösvényen. Ki ne hagyjuk őket! Fakanál Éva, Dóri, alias Lila Füge, Zsófi, mint Kakaóscsiga, azt hiszem, az első úttörőnek is beillő lépéseket együtt tettük meg. És lám, Éva üvegmadarazik, Dóri komoly gasztroszaktekintély lett, Zsófi pedig gasztroújságokba ír, na nála az a vicces, mondtam is neki, hogy mindig akkor találkozunk, amikor épp babát vár :)). Na jó, legutóbb, mikor szeptemberben végre a Blogkóstolón újra találkoztunk, nem. Innen is üdv ennek a bűbáj családnak, rém aranyosak!

Na, lassan a végére kéne már érni, hozsannáztam itt eleget.
Szóval, a játék.
Azt ötöltem ki, még mondjuk nyáron, miután összetörtem a fejem, mit is csináljunk, hogy minden – valamiben kerek – olvasó kap egy kis ajándékot. Mivel én a Sitemeter-nek jobban hiszek, mint a freeblog számlálónak, ami valójában azért tök mindegy, csak hogy legyen valami, úgy gondoltam, kapjon minden idetévedő ajándékot az 500.000 felett, aki épp 522.222, 533.333, és így tovább, hát matekból elég gyenge voltam, de biztos értitek.

Na már most. Éppen elhűlni készültem, mert láttam, hogy a Sitemeter számlálója (az a bigyó ott jobbra lent a blogon) már vészesen megközelíti az 544.444-et. Na és mit tesz ilyenkor egy nő??? Na mit?? Hát azt, amit én, gyorsan leszünteti a blogját, hogy meg tudja írni ezt a bejegyzést, húha, remélem, most már hamarosan a végét járjuk.

Iszonyú körülményes vagyok, nem? De muszáj lesztek velem tartani, ha ajándékot szeretnétek. Szóval. Én lefotóztam az eddigieket (ez a screenshot gomb a billentyűmön, haha, ilyet is tudok :)), és most jön az
544.444 !! (ezt miért nem lehet középre tenni??)

De az igazán ütős az <
span style=”font-size: 10pt;”>555.555 lesz. Értitek, ugye?
Mi a teendő? Ha eléri a számláló ezt a bűvös számot (az 544.444 még él!!), akkor szkrinsottoljátok le és küldjétek el nekem email-ben. Ettől függetlenül én is figyelem, remélem, hogy az adott pillanatban gépközelben is leszek.

Minden eddigi, általam beazonosítható olvasó ajándékot kap, mégpedig olasz pastát, a hatszoros ötös pedig, aki néhány hét múlva fog felbukkani, na annak még nem tudom az ajándékát, de tészta biztos lesz benne, szívem szerint olasz szalámit is adnék, és persze igazi, naggyyyon finom, szűretlen, toszkán olívaolajat, mert sütésben, na abban nem vagyok nagyon tuti. Remélem, IkszIpszilon nem bánja majd, és a tésztának és az szupercsúcs olívaolajnak is örül majd.

Na. Azt hiszem, elérkeztünk végre a végére, most szépen visszakapcsolom a freeblogot (remélem, nem maradunk így örökre:)), és haladjunk tovább a következő négy évre, ha Ti is úgy akarjátok. Remélem, nem lettem túl csöpögős, igazán nem vagyok az a típus, de most valahogy a kezemre állt ez a kis nosztalgia.
Ciao a tutti, tanti baci meg minden, maradjatok jók, sok ölelés, Mamma.

Birthday cake

 Posted by at 17:05

  23 hozzászólás to “Játszani is engedd”

  1. Hát boldog szülinapot (meg még sok-sok boldog szülinapot! :)), bár azt a szkrinsottos dolgot vesszek meg, ha értem. :)))

  2. Én is boldogot kívánok :)

    (Flat-Cat tulajdonképpen lefényképezed a képernyőt az Scr gombbal 555555-nél :) )

  3. Boldog szülinapot! Hogy öregszenek ezek a blogok::))! És milyen vicces, hogy én meg például erről a blogról írhatnék egy leendő bejegyzésemben, hogy C&V és nemisbéka mellett rátaláltam és csodálkoztam :)

  4. Rém aranyosak vagytok, nagyon köszönöm!:)
    Flatcat, ahogy Lúdanyó mondja:)))

    Piszke, nahát, Neked is nagyon sokszor, a következő évről is lehetne írni, az élet egy nagy tréfamester, nemde??:)

  5. Mamma, isten éltesse a blogodat! gyakorlatilag írhatnám én is, amit Piszke is írt; nekem is a te blogod is inspiráció volt az általad említettek mellett a sajátom elindításához; szeretettel gratulálok, és tudod: még…még…még sokáig szeretnélek olvasni!:)

  6. Hát kezit lábát csókolom a tisztelt ünnepeltnek! :) Te a nlc-ről, én index TA-ről indultam, de az úgy kvázi ugyanaz:)

    Isten éltessen!

  7. De milyen kedves vagy, hogy megemlítesz engem is, a hűtlen gasztrobloggert :D

    Nagyon boldog blogszülinapot. Sajnálom, hogy IRL még sosem futottunk össze, egyszer talán erre is sor kerül :)*

  8. Isten éltesse sokáig a blogot és gazdáját!:) Tényleg sok ez a négy év és sok mindent hozott! Én is szívesen gondolok a dicső kezdetekre.:) Pusz! (Már nagyon tervezek egy hosszú emailt neked!)

  9. kedves mamma,
    gratulálok neked a négyéeves blogoláshoz és köszönöm a sok klassz receptet, amit általad ismertem meg.
    a múlt héten volt újra blogtalálkozónk, ahol az újakak csak úgy lettem bemutatva, mint “ORsi, aki a bazsalikomos epre-suborka-salátát” hozta nyáron. ilyenkor én ugyan mindig szabadkoztam, hogy nem is tölem van, hanem…, de ez szemmel láthatólag senkit nem érdekelt, mert ez a saláta úgy járta be a német blogokat, mint a világ legjobb nyári salátája. büszke lehetesz már csak erre is, na;)

    különben szerintem ez az év kifejezése: “szkrinsottoljátok le” – de jót mosolyogtam, grétsy lászló jutott eszembe, vajon mit szól az ilyen modern kifejezésekhez?

  10. Közben el voltunk vacsorázni és ittunk a magyar gasztrobloggerek egészségére:))

    Kata, nagyon köszönöm! Van felelőssége a gasztrobloggernek is, érzem én!:)))

    Köszönöm, Horaszlovag, ahogy mondod, milyen kicsi a blogvilág, a világ közepén meg mindenki összefut :))

    Zsuzsi, már hogy a csudába feledkeztem volna meg Rólad!:))
    Azt az összefutást lassan négy éve tervezzük, egyszer csak összejön!:)

    Viki, ilyenkor érzi az ember, milyen hosszú tud lenni négy év! Panni még mászott, mikor megismertem!
    Az első száz blogger a dicső kezdet, és utána?? :)) Mikor a VKF-et átadtad, akkor 70 blogger volt:))
    A levélnek nagyon örülnék :))

    Orsi, jaj, a sajtnál már tényleg könnyesre nevettem magam, emlékszel? Annyira örülök, hogy tetszenek a dolgaim! Pár éve furcsa volt még, hogy másnak is olyan az ízlése, mint az enyém, aztán rájöttem, hogy ez normális!
    Igen, észrevettem, hogyne, az epres-uborka hihetetlen sláger lett, de nem csak nálatok ám!!! Azóta sokféleképpen megcsináltam, de a gerince, az eper-uborka vagy eper-cukkini maradt, és a fehér balzsamkrémet is miattad vettem meg, most már bevallom, sőt, házi fehér balzsamkrémet is terveztem már:). Na ehhez mit szólsz?

    Nem szeretem az ilyen szlengeket, de ez a szkrinsott nagyon ott van:)))

  11. Drága Mamma! Nagyon sok boldogágot kívánok neked a blogod szülinapján és további sok-sok írással és főzéssel töltött évet! Én pl. már alig várom a smoothie-kat… puszi
    (a gasztroszaktekintély-től rámszakadt a plafon:))

  12. Carissima Mamma!
    Írtam egy dalt a boldog blogfülinapodra! Így kezdődik: “Nekem Te vagy a Chili & Vanília…” ;-) Köszönöm az inspirációt, a recepteket, a tanácsokat, a kedvességet, a figyelmességet, a tapasztalataidat, a természetességet, az őszinteséget….ööööö, izé, adesso basta, a zsebkendőd már úgyis a zsebedben van, az egyik kezedben pohár bor, (épp a boldog blogszülinapra koccintunk), a másikkal gépelsz; nincs itt idő piros orrot fújkálni meg könnyeket szárítgatni…
    Öööööö, mit is akartam írni? Ja, igen, Isten éltessen sokáig!
    P.S. Asszem nekem nincs screenshot gombom a billentyűzeten. Már vagy háromszor végignéztem…X-D

  13. Na, a 4444-et lekéstem, de az 555-öst figyelni fogom sasszemmel! Egyébként meg boldog blogszülinapot!!!! Jó hogy vagy és -bevallom- kicsit más szemmel olvasom, úgy, hogy már találkoztunk. De a receptjeid! Na azok a lényeg!

  14. Köszönöm, Dóri, látom, sikerült kimásznod a romok alól:))
    Örülök, hogy végre személyesen is találkoztunk, jó sokáig tartott :))

    Gaba, most elpirultam… Köszönöm szépen, hidd el, én is tanulok még sokmindenkitől, kapaszkodj meg, Tőled is :)))
    Amikor tegnap koccintottunk a magyar gasztrobloggerekre, elsoroltam a férjemnek, kiket kedvelek, hát hosszú volt a sor:))
    Ja, olyan gombod biztos van, jobbra fent, nálam az van rajta, hogy PrtScn Sys Rq (Microsoft, magyar)

    Ági, nagyon köszönöm Neked is! 3 éve találkoztunk először, az angyalkán, de legalább találkoztunk:))
    Arra meg kiváncsi lennék, mennyire más az a szem, mióta ismerjük egymást!:))))
    Figyeld az ötösöket, szerintem érdemes lesz!

  15. boldog szülinapot! Ha időm engedi, akkor nézegetem a számlálód és küldöm neked a számomra is kedvező számokat!!! :)

  16. még tőlem is! :-))) persze, persze, a hibáimból ;-)
    asszem, mégsincs screenshot billenytűm…az f2-n van egy nyomtatószerű ikon, meg az ins-en egy kis négyzetben “stamp” felirat; ezeket hiába nyomogatom, nem történik semmi, de nem baj, úgyis kényelmetlenül érezném magam, ha nyernék (bár a csúcsszuper toszkán olaj nagyon izgatja a fantáziámat, még akkor is, ha karnyújtásnyira vagyok tőle)
    boldogat még egyszer!
    :-)

  17. Mamma, gratulálok én is! még sokat!! p,j (beletelt kis időbe, míg rájöttem, hol kell nézni a számot:) de rajta leszek, hátha nyerek!!:)

  18. Kinga, szerintem érdemes lesz!:))

    Gabah, a tanulás, az tanulás! Mindegy, hogyan, kitől, mi módon, punktum! :)))
    Neked tuti van screenshot gombod. Higyj nekem! Ha megnyomod, nem csinál látványosan semmit, csak lefényképezi szép csendben az oldalt. Ezt aztán beillesztheted bárhova a Ctr+V gombbal, Wordbe, vagy fotós programba, jpg-ként. Remélem, ez így érthető:))
    Ó, figyeld csak nyugodtan:)), mondjuk épp ezért én sem kommenteltem Chili Zsófinál az olaj miatt, de nem kell ebből problémát csinálni. Ha többen lesznek, nagyon igazságos lesz a sorsolás!!!

    Pepperke, nagyon köszönöm!! Neked is ugyanazt mondhatom! hajrá!:))

  19. Ok, Mamma, hiszek neked! Keresem, szorgalmasan keresem a fent nevezett billenyùt!
    :-)

  20. Gabah, nálam pl az F12 gomb után van, de mindenképpen a funkcióbillentyűk között keresd, pl a Delete gombod környékén, arrafelé szokott lenni. Jellemzően asztali gép billentyűzetén a betűsor és a numpad (számok) között van.
    Régebbi kiosztáson azt hiszem Print Screen néven szerepel, és egyedül van egy gombon, az újabbakon Prt Sc(n), és a SysRq -val szerepel egy gombon. Megnyomod, nem történik semmi, nyitsz egy paintet, és beillesztés, majd mentsd le.

    Remélem meglesz :)

  21. Még sok blogszületésnapot mindannyiunk örömére!
    (És köszönöm, hogy megemlítettél, engem, ellustult ex-bloggert. Bár lassan talán újrakezdem…)

  22. Köszönöm Neked is, Rossamela!
    Te is tudod, hogy így volt, miért is nem írjam le:))
    Várom az újbeli fellendülést, a legutóbbi ünnepi vacsorából is mazsoláztam már:)

  23. lalala, boldog szulinapot, mamma “_”

Leave a Reply to doki Cancel reply

You may use these HTML tags and attributes: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

(required)

(required)

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.