jan 292012
 

Szerintem én is azokhoz a bloggerekhez tartozom, akik folytonosan új és újabb brownie-receptekkel tömik tele számítógépük tárházát. Pedig nem vagyok egy csokifanatikus, komolyan, csokoládé, na az inkább csak egy igen jó minőségű tábla formájában jöhet. Egy ilyen tábla csokiért képes vagyok akár négy eurót is kiadni, aztán jön egy kis szünet. Az kevésbé érdekel, milyen hangot hallat, ha elroppantom, az sem hoz lázba igazán, honnan származik a kakaóbab, bár ez sem egy elhanyagolható szempont. Amire viszont odafigyelek, hogy a csokoládéban lehetőleg ne legyen olvadást elősegítő emulgeálószer, szójalecitin (E322), amely egyébként is allergénnek is minősül. Hát igen, ennyire elsznobosodtam :).

De térjünk vissza a brownie-hoz. Elég sok fajtát megkóstoltam már az elmúlt években, az első találkám ezzel a töményen csokoládés süteménnyel még jó tizenöt évvel ezelőtt történt, mondhatnám természetesen a tengeren túlon, mivel hazánkba ez a brownie-őrület csak utána kezdett el begyűrűzni.
Ülünk egy kis poros coffeshopban, egy nyolcezres kisváros főutcáján, szemben a tízméter szélességű, zöldre festett, fadeszkázatú bírósági épülettel, egy elcsigázott nap után. Rendelünk egy kávét, hoznak is egy vödörrel, és közben tanulmányozzuk a kissé szűkszavú desszertes lapot. Egyikünk rendel egy barnácskát, másikunk egy répatortát, harmadikunk egy sajttortát. Érdekes nevek …. A mellettünk levő asztalnál (vietnámi) háborús veteránok diskurálnak egy félliteres bögre kávé mellett, ez egyiknek a falábáról, másiknak az üvegszeméről látszik, ha érteném a dialektust, még biztos mosolyognék is.
Aztán ámulunk. Először is a kávén, ami az én, meglehetősen edzett és a különlegeset is jól befogadó fogalmaim szerint is egy überhíg lötty, aztán a süteményen, ami viszont fantasztikus. Mindegyik. Mindez egy porfészekben. Aztán kiderül, hogy San Francisco és New York között megannyi porfészek ugyanazt az ámulatot nyújtja, lassan meg is lehet ezt szokni.

Aztán nincs is más hátra, venni kell egy valamirevaló szakácskönyvet, persze felejtsük el Nigellát és barátait, aztán otthon megsüthetjük a saját kis brownie-nkat.
Előre mondom, NEM lesz olyan íze, mint ott, a poros Main Streeten, szemben a bírósággal, de sebaj, egy dologgal több van, amiért elmehetünk újra Amerikába.

Ez a brownie egy szottyosabb fajta (mert így szeretem), és tényleg nagyon csokis. A titka nyilván a nagyon jó minőségű csokoládé és a vaj, továbbá az, hogy semmiképpen se süssük túl.
A hagyományos amerikai receptekhez képest én a cukor több mint harmadát levettem. Aki viszont émelyegni és rosszul lenni szeretne, az használjon 300 g cukrot a masszához.
A recept egy szögletes formára íródott, de most egy részét minimuffinformában sütöttem, így is nagyon klassz, sőt, bátran ajánlom mindenkinek kipróbálásra!

Nagyon csokolédés brownie
Brownie, az a nagyon csokoládés

180 g cukor (-> barna nádcukor)
150 g nyers kakaópor
70 g finomliszt (BL-55)
½ tk sütőpor
½ tk só
4 db tojás (közepes méretű)
1 tk vaníliakivonat
1 kezeletlen narancs reszelt héja
250 g vaj (82%-os), enyhén olvasztva
100 g étcsokoládé (cseppek, vagy apróra vágva)
100 g fehércsokoládé (cseppek, vagy apróra vágva)

1. A sütőt alsó-felső állásban előmelegítem 180 °C-ra.
2. Egy nagy keverőtálba teszem a száraz hozzávalókat és fakanállal átforgatom. Egy tálkában villával kissé felverem a tojásokat, majd a vaníliával, a narancshéjjal és az enyhén olvasztott vajjal együtt a keverékhez adom. Fakanállal néhány perc alatt jó levegősre keverem. Kézi robotgéppel is elvégezhetjük ezt, de ezért nem érdemes elővenni. Ha kész, beleforgatom a kisebb darabokra vágott csokoládét, vagy egyből a csokoládéchipset, ha épp van a háznál. (Én most étcsokoládét és babarózsaszínű csokicseppet használtam, ez utóbbit a Keserédes-ben vettem.)
3. Kivajazok egy 20×20 cm-es (vagy 15×18 cm-es) szögletes sütőformát és belesimítom a masszát, a széleit is elegyengetem. Betolom a sütő középső részébe és lefedés nélkül addig sütöm, amíg a tűpróbánál már csak egy kevés tészta ragad és a széle még nem keményedett meg. Ez nagyjából ennél a méretű formánál 30-40 perc lesz.
Minimuffinformában is meg lehet sütni, ahogy most én is tettem. A szilikonformát nem kell kivajazni. Minden mélyedésbe két teáskanálnyi keveréket teszek és 22-24 percig sütöm, a belseje még maradjon egy kicsit folyós.
4. Ha kész, kinyitom a sütő ajtaját és a formában hagyom kihűlni. A széleket műanyag késsel meglazítom, kiborítom egy fadeszkára, majd átfordítom egy másikra és 4 cm-es kockákra szelem. A tetejére elég, ha porcukrot szórunk. Az édesség ellensúlyozására nagyon jól mutat mellé egy gombóc igazi vaníliafagylalt, bár ezzel a cukormennyiséggel ez nem lesz túl édes.
25 db kisebb brownie /

  4 hozzászólás to “Brownie, a csokoládémániás”

  1. Mamma!
    Imádom a brownie-t, úgy jó, ha szottyos:-))
    Nagyon guszta és jó ötlet a muffin forma:-))

  2. Szia!

    Már régóta olvassuk a blogodat, és utólagos engedelmeddel a saját blogunkra is kitettük. Köszönjük a sok sok étket, amit nálad láttunk, és kérünk, ezért fogadd el ezt a kis díjacskát:
    http://babszli.blogspot.com/2012/02/dijat-kaptunk.html

    Üdvözlettel,

    Andi és Zoli

  3. Gesztenye, akkor ebben mi rokonlelkek vagyunk :))
    Ez a minimuffin úgy jött. hogy csak a fele tésztát akartam megsütni és nem volt megfelelő méretű formám. Egy nagyon kicsi, 11 cm-es formában sült, a maradékot pedig betettem a muffinosba. Azt hiszem, feltaláltam a spanyol viaszt :)))

  4. Kedves Andi!
    Nagyon szépen köszönöm a díjat, váratlan és igazán jól esik!! :)) Limara társaságában lenni pedig külön örömmel tölt el :))

 Leave a Reply

You may use these HTML tags and attributes: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

(required)

(required)

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.