Sze 112014
 

Nincs szerencsém, a spanyol Vuelta úgy múlik el, hogy a posztjaim megjelenésekor nem vagyok gépközelben (legalábbis korlátozottan), így valószínűleg most sem tudok majd referálni az előző nap eseményeiről. (De igen :). A tegnapi sprintszakaszt a német Degenkolb nyerte, immáron negyedik etapgyőzelmét aratva. Az összetettben még mindig Contador vezet, nincs már sok hátra, meglátjuk, meg tudja-e tartani előnyét. További információk ITT.) Újra konzervből dolgozom két napig, de ez mit sem von le a fogások értékeiből!

Újra eszméletlen finom, a régióra jellegzetes, de számomra még alig ismert ételeket találtam. Kicsit fáztam ettől a Vueltától, hisz a spanyol konyha egyáltalán nem az erősségem. De ahogy Aldente is megjegyezte az aragóniai csirkepaprikás ürügyén, úgy én is találtam egy újabb szeletet a gasztronómiában, amihez időről-időre visszatérek – alkalmat és ürügyet biztos találok majd!

Már Galíciában vagyunk, újra közel a tengerhez. Biztosra akartam menni, ezért készülődésem során megkérdeztem Évát, a meGASTROmania blog szerzőjét, mégis miket fogyasztanak arrafelé a spanyolok, tud-e segíteni. Naná, hogy tudott. Kiderült, a galíciaik előszerettel fogyasztanak minden elképzelhető fajta halat, tenger gyümölcseit, a híres galíciai marhájukat és persze minden mennyiségben empanadát, ezek azok a mindefélével megtöltött, tésztából készült félholdak, úton-útfélen kapni.
Mit mondjak, repestem az örömtől….. Éva két remek spanyol blogot is ajánlott, azokat végignéztem és megnyugodtam, mert fantasztikus ételeket találtam, végül ezekből válogattam.

A mai 157 km-es szakasz A Estrada és Monte Castrove között zajlik, a magaslati célbaérés miatt izgalmas szakasznak ígérkezik. A fiúk szinte érintik Padrón-t is, ahonnan az olívaolajban sült csípős, trükkös kis paprikák, a Pimientos de Padrón is származnak.
A mai fogásunk vörösborban párolt marhapofa. Nem ismerek olyan húsevőt, aki ne szeretné a vajpuhára párolódott, konfitált, mikor hogy készült pofákat, ez mindig igazi ínyencség marad. A hagyományos krumplipüré helyett most karfiolrizzsel és gesztenyével tálaltam. Picit eltértem a recepttől, de nem kell megijedni, az étel készítése során szinte adja magát: mindig máshogy sikerül, figyeljük az állagát, és még egy fontos tanács: a bortól ne sajnáljuk a minőséget!
Ezúton is köszönöm Évának a segítséget, holnap is gyertek, meg újra jövök, ezúttal egy édességel!

malacpofa_karfiolrizs3

Vörösborban párolt galíciai marhapofa

kb. 1 kg marhapofa (galíciai marhából) 
1 szál póréhagyma
2 közepes db sárgarépa
1 db zöld színű kaliforniai paprika
1 db piros színű kaliforniai paprika (2 kápiapaprikát használtam)
1 nagy fej paradicsom (1 ek paradicsompürét használtam)
2 szál újhagyma (elhagytam)
2 gerezd fokhagyma 
8-10 szem szárított paradicsom (4 szemet használtam)
2 db babérlevél 
1 tk szárított kakukkfű
extra szűz olívaolaj  
½ kupica spanyol brandy (borpárlat) 
1 üveg (750 ml) testes vörösbor (pl. Rioja) (kevesebbet használtam) 
1 bögre marhahúsleves (illetve amennyi szükséges) 

frissen őrölt feketebors

1. Egy megfelelő nagyságú lábasban kevés olívaolajon üvegesre párolom a hagymát.
2. Beleteszem a marhapofákat és körbepirítom, majd nagy lángon flambírozom a brandyvel, míg az alkohol elpárolog.
3. A zöldségeket felaprítom, és a fokhagymával együtt a húshoz adom. Közben a szárított paradicsomokat forró, tisztított vízbe áztatom.
4. 10 perc múlva a paradicsomokat csíkokra vágom és hozzáadom a fűszerekkel együtt.
5. Néhány percig még párolom és annyi vörösbort öntök bele, hogy majdnem ellepje. Magas lángon öt percig forralom, majd lentebb veszem, hogy a folyadék csak gyöngyözzön, és hozzáadom a húslevest, egyelőre mindig csak egy keveset.
6. Az edényt lefedem és beteszem a 140 C-ra előmelegített sütőbe. Így párolom tovább legalább egy órát. Mindig annyi bort, vagy húslevest öntök hozzá, hogy épp ellepje, feltéve, a marhapofák szépen kitöltik a lábast.
7. Ezután nálam kb. 2 óra alatt omlósra puhult a hús, de ez függ a hümérséklettől és a marhapofák nagyságától is. Alacsonyabb hőn hosszabb ideig pároljuk.
8. Ha a hús megpuhult, és már szépen omlik, a hús inai is gusztusosan szétolvadtak, akkor kiveszem, melegen tartom és a mártást átturmixolom vagy szűrőn áttöröm. (Én csak turmixolni szoktam, de elegánsabb, finomabb mártást kapunk áttörve.)
Köretnek hagyományosan krumplipüré jár hozzá, most gesztenyét adtam mellé.

Forrás:
http://gastronomiaenverso.blogspot.com/2010/11/carrilleras-de-ternera-gallega-al-vino.html

 Leave a Reply

You may use these HTML tags and attributes: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

(required)

(required)

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.