dec 122016
 

Bő évtizede még elég ismeretlen volt nálunk a stollen, a németek leghagyományosabb karácsonyi süteménye, de azóta a magyarországi konyhákat is meghódította. Pedig ha úgy sütik, ahogy az a nagy (sütő)könyvben meg van írva, nem kedvez teljesen a magyar ízlésnek. A valódi stollen kissé száraz, porhanyós sütemény, ilyennek kell lennie. Aki nem ismerné: kelt tésztával készült, arányaiban rengeteg mazsolát és aszalt gyümölcsöt tartalmazó gyümölcskenyér-szerűségről van szó, aminek a tetejét több rétegben vastagon bekenik folyékony vajjal és igen vastagon még porcukrot is szórnak rá.
Több, valóban hagyományost is kóstoltam már, és rendre nem ízlett. Az iskolában karácsony előtt minden évben hozott a tanárunk egy békebeli stollent, amit elnyammogtunk ugyan, de a kérdésre, gyerekek, ki kér még, már sunyítottunk, ó, mindjárt ebédelünk, nem kell már süti, és elegánsan a zsebünkbe csúsztattuk a maradékot.

A stollen egy kalóriabomba. Duplabomba. Liszt, vaj, cukor, halom aszalt gyümölcs, még cukor, még vaj.
Mióta hagyományos lisztek nincsenek már nálunk, és eritritből sem túl csábító egy vastag porréteg, hát másfelé kellett vennem az irányt. Így született ez a stollen, amiben egy porszem gabonaliszt sincs, a “tészta” tojás, túró és mandula.
Nem szeretném magam dícsérni, de fantasztikusan finom lett, ha valaki mégsem szeretné a jegesérzetű, de valóban figurabarát eritritet rágcsálni, akkor használjon nyírfacukrot, semmi különbséget nem fog érezni, és mégis egy egészen healthy és karácsonyi sütemény kerül az asztalra. Az aszalt gyümölcsök mennyiségéből nem lehet elvenni és nem is vennék, marad tehát a tészta, amin “kurtítani” lehet a szénhidrátmennyiség szempontjából.
Az sem utolsó érv, hogy a cukorbeteg nagymama, és a lisztérzékeny unoka is ehet belőle, ha meg anyuka fogyizik, akkor ő is.

Én magam (egészségügyi, nem lelkiismereti okokból) nem fogyasztok tejterméket, csak néha kevés vajat, de ezt megkóstoltam, és tényleg szuper lett. Krémes túrót több helyen lehet kapni, például a Berchtesgadener Land márkájút, vagy akár az Aldiban is. Valószínűleg mascarponéval is működik, akkor kevesebb vaj kell bele, ha a túró zsíros, ezt majd kipróbálom.

A marcipánról már írtam ITT, hogy házilag nem lehet marcipánt készíteni, mert az nem az. De most nem szofisztikáljuk túl a témát, maradok a marcipán névnél, és kész.

Mandulás-túrós ministollen (low carb)

A tésztához
50 g mandula (lehetőleg blansírozott)
110 g zsíros, krémes túró (bio, 10% zsírtartalmú)
30-35 g porrá őrölt eritrit / nyírfacukor
1,5 tojás (M-es)
45 g vaj (minőségi, 82%-os, vaj, nagyon lágy)
18 g mazsola
26 g kandírozott narancs- és citromhéj, vegyesen
1 ek minőségi rum
1 csipet só
1 késhegynyi szódabirkarbóna + 1 tk friss citromlé vagy almaecet
1 nagy tk guargumipor (szükség szerint / útifűmaghéj / egyéb magas rosttartalmú sűrítő)
A low carb marcipánhoz
56 g mandula (blansírozott)
1 tk rózsavíz
5 csepp keserű mandula kivonat (vagy aroma)
38 g eritrit / nyírfacukor
1-2 tk forralt, forró víz (szükség szerint)
A tetejére
20 g vaj
1-2 ek porrá őrölt eritrit / nyírfacukor
1 ek mandulaliszt (esetleg más, nyersen fogyasztható liszt)

  1. Először elkészítem a marcipánt.
    A vizen kívül az összes alapanyagot aprítóba teszem és pulzálva addig aprítom, míg a massza összeáll. Ha túl sűrű, egy teáskanálnyi forró vizet öntök bele.
    A masszát kiveszem és kézzel alaposan összegyúrom, majd fóliába tekerve felhasználásig félreteszem. (Ha tovább szeretnénk tartogatni, fóliába csomagolva hűtőben sokáig eláll, de fagyasztani is lehet.
  2. A sütőt alső-felső állásban előmelegítem 190 °C-ra.
  3. A mazsolát beáztatom a rumba. A citrushéjakat is érdemes beáztatni, mert puhábbak lesznek (Főleg, ha már kissé kiszáradtak, akkor több rumot használjunk. A maradék rumot le lehet önteni és üvegben tárolva később felhasználni.)
  4. Keverőtálba teszem a tojást és villával felverem. Hozzáadom a sót, a lágy vajat, a krémes túrót és a mandulát, majd újra elkeverem. Beledolgozom az édesítést, és a rumban áztatott aszalékokat is, a rumból ne legyen benne több egy evőkanálnyinál (arra figyeljünk, hogy valamennyit már magába szívott.)
  5. A massza tetejére szórom a szódabikarbónát, és ráöntöm a citromlevet, hogy felpezsegjen. Ha kész, ezt is belekeverem és hozzáteszek egy kevés guargumiport. Pár perc alatt a masszánk besűrűsödik, pici guargumiporral tudunk még igazítani az állagán.
  6. Egy hosszúkás miniformát (az enyém 15 cm-es Dr.O….r) kizsírozok, de keresztben beletettem egy méretre vágott sütőpapírt is).
    A massza felét beleöntöm és elegyengetem.
  7. A marcipánt egy olyan hosszú rúddá sodrom, mint a forma és ráfektetem a tésztára, bele is nyomom egy picit. Ráöntöm a maradék tésztát és elegyengetem a tetejét.
  8. A formát beteszem a sütő középső rácsára és tűpróbáig sütöm, ez nálam nagyjából 35 perc volt.
    Ezután még 5 percig sütöm, hogy kérgesebb legyen a teteje, ekkor lekapcsolom a sütőt, és félig kinyitom a sütő ajtaját, hogy hűljön.
  9. Ha már langyos, a sütőpapír szélein kiemelve rácsra teszem és teljesen kihűtöm.
  10. A vajat enyhén megmelegítem és ecsettel rákenek egy réteget. Ha megdermedt a vaj, rákenek még egy réteget és melegen rászórok annyi porrá őrölt édesítő + mandulaliszt keverékét, amennyi gondolok. Hagyományosan több milliméter vastag “hóréteg” lenne szép, de ezt mindenki döntse el maga.

1 mini stollen (kb. 300 g sütve), 10 szelet lesz.
3x-os mennyiségből lesz egy hagyományos méretű stollen

 Leave a Reply

You may use these HTML tags and attributes: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

(required)

(required)

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.