máj 222016
 

El is érkeztünk a Giro-n Dél-Tirolba, Trentino-Alto Adige régióba. Ma a fiúk egyéni futamot tekernek, ez csupán egy 10,8 km-es szakasz Castelrotto/Kastelruth – Alpe di Siusi/Seiseralm között, így nem biztos, hogy nekik belefér a mai menübe egy ilyen vaskos kenyérgombóc, de nekünk igen.giro_2016_altoadige(01)

Tegnap hihetetlen és lélegzetelállító hegyi kulisszák előtt zajlott a 14. szakasz Veneto és Bolzano között (erről a facebook-on a Giro oldalán megcsodálhatunk néhány pillanatképet is.) A futam végén Steven Kruijswijk ölthette magára a rózsaszín trikót.
“A LottoNL-Jumbo kerekese Steven Kruijswijk tűnt a mezőny egyik legerősebb versenyzőjének az első kőkemény dolomitok-beli szakasz során. Az újdonsült rózsaszín trikós célja, hogy az egyenkénti hegyi időfutam során tovább növelje összetettbeli előnyét.” írja a velo.hu.
(Kép forrása: Giro d’Italia)

Aki követi a blogot, tudja, hogy szívem egyik csücskét Dél-Tirolban hagytam, ahogy Chilii kollegina is. Dolomitok-mániások vagyunk mindketten, a konyháról nem is beszélve. Sokat írtam már itt erről a konyháról, most nem zengedezek, és gombóc is akad egy pár. Mikor elkezdtük beirogatni a Giro menüterveit, természetesen azonnal lecsaptam a mai szakaszra, ki nem hagyhattam volna! Continue reading »

máj 152016
 

Tegnap a 8. szakaszt tekerték a fiúk és Gianluca Brambilla – sokak örömére – végre magára ölthette a rózsaszín trikót. Saját magát is megdöbbenthette a siker, a beszédes képek szerint a dobogón állva csak kezébe temette az arcát.
Lássuk a mai napot, a  9.szakaszt. Tegnap átért a csapat Toszkánába, a mai, csupán 40,5 km-es szakasz Radda di Chianti-ból Reve di Chianti-ba vezet, mint látjuk, ezt a területet a chianti uralja.
Először persze chiantival készült receptet hoztam volna, de ezt hamar elvetettem, olyan snassz kihasználni a helyzeti előnyt, vörösboros húsos étel elég sok található a blogon amúgy is.
A másik favoritom a ricciarelli volt, mert nagyon szeretem, ezek kis mandulás, tojáshabos, márványos kis kekszek, amit leginkább Sienában készítenek a legjobban – legalábbis én arrafelé ettem igazán jókat, Nannini-ék cukrászdájában. Igen, a volt autóversenyző Nannini, akinek húga az énekesnő Gianna Nannini, aki 56 évesen adott életet első gyermekének. (Nagy gyerekkori kedvencem volt Gianna Nannini, csak emiatt hoztam őt be a szövegelésembe. ) De az ő kekszeik és süteményeik nem ezért jók Continue reading »

Júl 102015
 

A Tour mai, 190 km-es 7. szakasza a sajtjáról híres Livarot és Fougères között zajlik, de az első igazi szakasz a sprinterek számára. Sok jel mutat arra, hogy ezen az egyenletes szakaszon kiugranak a sprinterek és nagy eredmények is várhatóak. Sokan a német André Greipel-re tennének, tegnap ő nem csillogott, kipihentnek tűnik és amúgy erőssége a sprint.

Mivel szinte az egész szakasz Alsó-Normandiában zajlik, konyhaügyileg mindenképpen itt maradtam, sőt, mivel Livarot Calvados megyében helyezkedik el, mi sem természetesebb, hogy Calvados-szal készítsek egy fogást. (Egyébként itt, Calvados megyében helyezkedik el kedvenc kisvárosunk, Honfleur is, ITT találtok egy kis képes össefoglalót.) Ez az almaborból készült párlat – olyan mint a konyak, csak szőlő helyett almából – rendkívül népszerű, sőt az alma meghatározó státusszal bír Normandiában. Erről már írtunk a Tour de Serpenyő kapcsán is Continue reading »

jún 252015
 

Szeretem a vegán oldalakat nézegetni, mert ők már jóval előttem kitaposták azt az utat, amire most szükségem van. Nem csak a tejmentesség miatt böngészgetek köztük, hisz egyáltalán nem vagyok vegán, húst is eszem, szeretem is, de olyan hihetetlen ötletes ételeket, kombinációkat tudnak kitalálni, hogy még a gondolat is nyálcsorgató. Mindezek mellett igen egészséges tud lenni, persze ha az ember jól összeválogatja a vacsora tartalmát. Ebédeltem már én is vegán étteremben, sőt, a Bábel étterem egy gourmet vegán menüvel is előrukkolt pár hónapja, képek és leírás alapján is fantasztikusan hangzik. Continue reading »

máj 292015
 

Már csak három szakasz választ el bennünket, illetve a fiúkat a milánói céltól. Bár a belga Philippe Gilbert szerezte meg a tegnapi győzelmet, de Alberto Contador, bár kemény hat perccel Gilbert után ért a célba, előnye azonban egyre nő. Részemről kívánom neki, hogy meg is tartsa, a tavalyi év után meg is érdemli.
A mai, Gravellone Toce-Cervinia közötti, 260 km-es hegyi szakaszon négy emelkedő is lesz, a legdurvább az Aosta völgyben, Nus település mellett található St. Barthélemy völgy szakasza a maga néhol 13 %-os emelkedőjével. Continue reading »

máj 242015
 

A mai dél-tiroli marhalábszár után ígértem még egy desszertet is. Semmiképp sem akartam kihagyni, ha már ezen a környéken tekerünk, ráadásul egyszerű, könnyen, akár maradékokból is elkészíthető édességről van szó. Természetesen ez is az osztrákoktól maradt meg, viszont az olaszok adták hozzá a bort.

Nálunk részeges kapucinusok néven ismerjük (borba fulladt kapucinusok milyen lenne már), ami nem más, mint édes bundás kenyér (ez a maradék), amit mazsolával és fűszerekkel, sziruposra felfőzött vörösborral átsütnek. Hasonló, mint a Pofézni, ezeknél két kenyeret lekvárral töltenek meg, úgy sütik ki, tojásba Continue reading »

máj 242015
 

Tegnap egyéb teendőim miatt nem tudtam a Giro-t követni, bár az egyenkénti időfutam még sem annyira izgalmas, mint egy hegyi verseny.
Térjünk is át ezért a mai napra. Venetoból átkerekezik a csapat Dél-Tirolba, egészen pontosan Madonna di Campiglio-ba. Biztos sokan hallottak már róla, Madonna di Campiglio az egyik legremekebb síterep Trentino tartományban, a Brenta-Dolomitok lábánál – vagy inkább úgy mondanám, elegáns és felkapott, ha valaki rongyot szeretne rázni sielésnél és közben celebeket nézegetni, akkor feltétlen itt a helye. Maga a falucska 1.550 m magasan fekszik és az alig ezres lélekszámú lakosság szinte kivétel nélkül turizmusból él. A sí világkupa egyik helyszíne, sőt, januárban a Ferrari-sínapoknak is otthont ad, még Michael Schumacher-ről is neveztek el pályát .
Budapesttől 950 km-re fekszik, és ha az időjárás engedi, 10-11 óra alatt meg is tehetjük autóval a távot, de a környéken nyáron is remekül lehet vakációzni. Continue reading »

máj 202015
 

A Giro mai, 147 km-es 11. etapja Forlitól Imoláig vezet, a Ferrari legendás pályájáig vezet. De először nézzük, mi is történt tegnap.
Az olasz Nicola Boem nyert, 200 km-nél kihajtott egy szintén olasz élbolyból és ezzel ötödik etapgyőzelmét biztosította.
Még mindig Contador áll az élen, bár mindössze 3 másodperccel veri az olasz Aru-t, meglátjuk, mit hoz a mai délután Imolában! Az olaszok esélye vitathatatlan, az eddig 98 versenyből csupán 29-szer nem olasz versenyző állt a dobogó legfelső fokán.
Emlékezzünk meg az első nemolasz győztesről is: a svájci Hugo Koblet 1950-ben nyerte meg a 33. Giro-t. Continue reading »

máj 142015
 

Még mindig Toszkánában vagyunk, a Giro mai 6., 181 km-es szakasza Montecatini Terme és Castiglione della Pescaia között zajlik.
Castiglionéhez kedves emlékek fűznek, annak idején két hetet is eltöltöttünk a tengerparton, jókat ettünk és bebarangoltuk a környéket, így nem is volt kérdés, hogy erre a napra azonnal lecsaptam. Gesztenyés süteményt ugyan nem ettem, de nem baj, most pótolom, mert castagnaccio sincs még a blogon.

A hagyományos csupán gesztenyeliszttel, olívaolajjal, pirított fenyőmaggal, alkoholba áztatott mazsolával és kevés rozmaringgal készül, különleges és elég drága sütemény is a gesztenyeliszt miatt. Continue reading »

máj 122015
 

Elindult a Giro, és a  Tour de Serpenyő csapatában először ragadok – most nem serpenyőt, hanem fazekat. A csapatunk még mindig a régi, »never change the winning team« jelszóval, most stílusosan, de még mindig Chilii&CsokiLorien, Égigérő Paszuly, Al Dente valamint szerény személyem közreműködésével.
A mai szakasz Chiavari és La Spezia között zajlik, egy 150 km-es, enyhén emelkedős terepen. Még eléggé az elején járunk, így a Giro-ról még nem tudok sokat mesélni.

Terv szerint egy hagyományosan készült ligúr tőkehalat szerettem volna készíteni, de közbeszólt az élet, úgy terveztem, hogy erre az időre halközeli helyen leszek, ahol tényleg jóminőségű, friss halhoz jutnék, így gyors módosításra volt szükség. Continue reading »

jan 012015
 

Az év első fogása, nem csak a blogon, de a való életben is. Szilveszter délutánján nem volt már időm elkészíteni, ezért éjjel gyorsan nekiálltam. Este koncerten voltunk, utána azt terveztük, hogy a városban spontán csatangolunk, és ott kapunk be valamit, ahol tetszik, majd elpezsgőzünk valahol és ott koccintunk az új évre. De nem volt szerencsénk, vagy már elszoktunk attól, vagy inkább kinőttünk már belőle :), hogy fiatalos hévvel nekiinduljunk az éjszakának, így maradt egy kis saláta egy amúgy bájos, rusztikus helyen.

A tervezett iszogatás helyett inkább gyorsan hazamentünk, felbontottunk egy üveg Amarone-t, előkaptuk a már kikészített sajtot (a férjemnek azért volt egysanda sejtése, hogy szükség lehet rá éjszaka) én pedig nekifogtam a levesnek. Continue reading »

dec 212014
 

Arról hosszan lehetne vitatkozni, hogy hol is kezdődik a marcipán és hol fejeződik be, de ebbe időhiány miatt most nem mennék bele, amúgy meg biztos csak a kultúrtörténetben vájkálókat érdekelné. Nagyon klassz és izgalmas téma, ha egyszer rengeteg időm lesz, talán írok róla.

Amiről itt írok, az szakmai szemmel nem marcipán, hisz azt csak felkészült cukrászüzemben lehet készíteni, vékony hengeren áthúzni, de itt most nemes egyszerűséggel maradok a marcipánnál, hisz én nem vagyok cukrászüzem :). Continue reading »

jún 182014
 

Az ilyen egyszerű csokoládétortákat mindig, szinte minden alkalomra be lehet vetni, ezért nem is ez az első ebben a műfajban. Szuper jó alap bármilyen kreatív, klassz tortához. Az arányokon, de az alapanyagokon is szoktam változtatni. A mostani azért különleges, mert a kávét azonnal bele is tettem, szóval aki reggelire szereti az édességet, és még kávézik is, az gyorsan elintézheti egyszerre is a dolgot. Praktikus, nem?
Erős, intenzív kávéval igazi élmény, keresztben elvágva, átpaszírozott lekvárral megtöltve pedig olyasmi, mint egy kávés Sacher-torta.

Ez a szicíliai csokoládétorta von Haus aus gluténmentes, hisz mindig őrölt mandulával készül. Ha előtte 10 percig 100 fokos sütőben megpirítjuk a mandulát és csak utána őröljük, még intenzívebb lesz! Continue reading »

jún 092014
 

Egyik nap kétfelé indultunk bevásárolni, az esti grillezéshez a húsok és a zöldsaláta már a hűtőben voltak, a zöldségek még nem. Mindketten azt hittük, hogy a cetlit a másik magához vette és csak este vettem észre, hogy két napra nincs zöldség.
Sárgarépa azonban szinte mindig van a hűtőben, hisz bármire jó, ha vészhelyzet van. Kényszerből született a saláta, illetve már kész köret, sütve valahogy laktatóbbnak tűnik a répa, főleg, hogy végül sok olívaolajban sütöttem és összekevertem a zöldsalátával. Egyszerűsége ellenére igen finom lett, csak ajánlani tudom. Continue reading »

máj 302014
 

Még mindig Venetoban tekerünk a hegyekben, egyenkénti időfutam lesz a mai program. A mintegy 27 km-es szakasz Bassano del Grappa és Cima Grappa között helyezkedik el, a kiinduló kisváros Jacopo Bassano középkori festőről kapta a nevét (1510–1592). Bassano nem először ad helyet a Gironak, többször adott  már otthont versenyeknek.

Ha Veneto, akkor máj, leginkább borjúé. Ha Veneto, akkor radicchio is. Több fajtája ismeretes ennek a cikóriafélének, Venetoban több város büszkélkedhet saját radicchio-fajtával, arrafelé északon igazi kultusza van. A Rosso Precoce is Tarvisioból származik, bár messze nem olyan híres, mint a Tardivo. A Radicchio di Chioggia állítólag egyenesen Velencéből került Veronába, a Goriziaból származó cikóriát pedig ne is keressük külföldön, szinte sehova sem szállítják.   Continue reading »

máj 242014
 

Még mindig Piemonte tartományban teker a Giro 14. etapja, ma egy 162 km-es szakasszal küzdenek a fiúk Agliè és Oropa között, érintve az 1482 m magas Bielmonte-t, amúgy remek kis síterep. (Részletes beszámoló a szakaszról a velo.hu-n ITT.) Az első piemonti beszámolót Aldente posztjában találjátok, ő a tartomány leghíresebb boráról, a Barolo-ról ír, és ezzel készített rizottót. Tegnap Égigérő Paszuly mandulás habcsókot, amarettit sütött, nálam pedig a sajt és a szarvasgomba lesz a főszereplő. Igen, ezzel a néhány étellel és egy jó húsos második fogással már bátran nekivághatunk egy valódi piemonti vacsorának.

A fontina sajt az egyik kedvencem, gyakran szerepelt már a blogon is, nemhiába tartják a világ – egyik – legjobb sajtjának. Erről lehet vitatkozni, azonban tény, hogy egyedi állaga és íze miatt semmivel sem lehet helyettesíteni. Nevét a svájci határ közelében lévő, az olasz Alpokban található Fontin hegységről kapta. Már a XIII. században is készítették, bár a nevét csak 1717-től jegyzik. 1955-től eredetvédett, tehát megkapta a DOP minősítést. Continue reading »

Már 012014
 

Fogalmam sincs, honnan kezdjem, elkezdem hát az elején.
2012 nyarán, jobban mondva nyarára, megelégeltem a fogyókúrákat. Ezt így is, meg úgy is ki lehet fejezni, de tény, hogy elég volt a rengő idomokból, és persze nálam is jelentkezett az a bizonyos női “itt az utolsó pillanat agyi fogyásimpulzus”, ez aztán megtette a magáét, megláttam magam egy iszonyat széles lépcsőn lefelé, és akkor dőlt el a mondat: Ezt így tovább nem. Nem!!

A túlsúly, amit cipeltem magamon minden pillanatban számszakilag inkább mosolyra adna okot mások szemében, nekem azonban mégis maga volt a teher. Ezzel keltem, ezzel a combtérfogattal tértem nyugovóra,  bármilyen keveset is ettem, nem fogyott a mérlegen látott szám, sőt, lassan növekedett is.

Cselekedni kellett. Így jött eme lefelé lépcsőzés, amikor is végképp megfogalmazódott bennem, kész, vége, emilyen rubensi alakkal nem óhajtok tovább. Le se merem írni, hogy a mérleg akkor még csak épp mutatta a hatost elöl, de nekem akkor is. Continue reading »

feb 272014
 

A képlet néha egyszerűbb, mint gondolnánk. Hűtőt kell üríteni, már kong az ürességtől, de a frissek közül van még benne egy félig teli üveg cukormentes lekvár, kolbász, egy pohár vízben rucola, egy csomag levegőn érlelt sonka és füstölt pisztráng. A többi maradhat, ki fogja bírni a távollétet.
Találós kérdés, mi legyen a vacsora? A leves kész, előételnek pedig nyúlok is a sonkáért és a pisztrángért. A férjem kikapja a kezemből, mit csinálsz, ez szentségtörés! felkiáltással, de a tervem már kész, és lám, el is fogyott. A rucola azonban túl markánsnak bizonyul az amúgy is karakteres pisztráng-sonka duóhoz, frissen felvágott petrezselyem a legjobb választás, ennek hiányában most szárított oreagánóval szórtam meg.
Klassz kis partifalatok, természetesen száraz fehérbor, vagy inkább prosecco dukál mellé. Continue reading »

jan 302014
 

Pizzát sütni liszt nélkül, lássuk be, ez nagyjából olyan vállalkozás, mint labda nélkül focizni. Aki meg a pizza és a pasta bűvkörében élte meg eddig éveit, annak még nagyobb megrázkódtatás egy pizza nélküli élet. (Ez volnék én.) Tenni kellett tehát valamit.

Első próbálkozásom egy őrölt mandulával készült pizzatészta volt (szerencsére csak zárt körben lett dokumentálva), enyhén szólva is szörnyű emléket hagyott hátra, béke poraira. Ezután következett a mandulalisztes verzió, ahogy látjuk, a szokásos kukorica-rizsliszt-kombót teljes mértékben átugrottam, már akkor éreztem, hogy erre semmi szükség.
Találkoztam még préselt karfiol alapú pizzatésztával is, ezzel valahogy még papíron sem sikerült barátságot kötnöm. Continue reading »

jan 022014
 

Ami a spanyoloknak a tortilla, az olaszoknak a frittata. Feltéve, ha az előbbi burgonyával készül, és ha paprikát is teszünk bele, akkor mi parasztomlettnek is hívhatjuk.
Na jó, ebbe ne bonyolódjunk bele, mert este is itt ülünk és nem tudom elmesélni, mit ebédeltünk. Egy igen gyorsan készülő frittatát édesburgonyával, paprikával, mellé pedig avokádókrémet kevertem. Az évvégi főzések után ugyancsak telítődött a hűtő, a maradékokból pedig ezt találtam a legjobbnak. Annyira jó, hogy bárhol, bármikor újra, az édesburgonya rövid főzési ideje miatt ugyanis sokkal gyorsabb, mint a hagyományos. Egy trükköt is bevetettem: durvára reszeltem az édesburgonyát. Mivel sajt nem volt itthon, nem tettem bele. Continue reading »