máj 242014
 

Még mindig Piemonte tartományban teker a Giro 14. etapja, ma egy 162 km-es szakasszal küzdenek a fiúk Agliè és Oropa között, érintve az 1482 m magas Bielmonte-t, amúgy remek kis síterep. (Részletes beszámoló a szakaszról a velo.hu-n ITT.) Az első piemonti beszámolót Aldente posztjában találjátok, ő a tartomány leghíresebb boráról, a Barolo-ról ír, és ezzel készített rizottót. Tegnap Égigérő Paszuly mandulás habcsókot, amarettit sütött, nálam pedig a sajt és a szarvasgomba lesz a főszereplő. Igen, ezzel a néhány étellel és egy jó húsos második fogással már bátran nekivághatunk egy valódi piemonti vacsorának.

A fontina sajt az egyik kedvencem, gyakran szerepelt már a blogon is, nemhiába tartják a világ – egyik – legjobb sajtjának. Erről lehet vitatkozni, azonban tény, hogy egyedi állaga és íze miatt semmivel sem lehet helyettesíteni. Nevét a svájci határ közelében lévő, az olasz Alpokban található Fontin hegységről kapta. Már a XIII. században is készítették, bár a nevét csak 1717-től jegyzik. 1955-től eredetvédett, tehát megkapta a DOP minősítést. Continue reading »

Már 012014
 

Fogalmam sincs, honnan kezdjem, elkezdem hát az elején.
2012 nyarán, jobban mondva nyarára, megelégeltem a fogyókúrákat. Ezt így is, meg úgy is ki lehet fejezni, de tény, hogy elég volt a rengő idomokból, és persze nálam is jelentkezett az a bizonyos női “itt az utolsó pillanat agyi fogyásimpulzus”, ez aztán megtette a magáét, megláttam magam egy iszonyat széles lépcsőn lefelé, és akkor dőlt el a mondat: Ezt így tovább nem. Nem!!

A túlsúly, amit cipeltem magamon minden pillanatban számszakilag inkább mosolyra adna okot mások szemében, nekem azonban mégis maga volt a teher. Ezzel keltem, ezzel a combtérfogattal tértem nyugovóra,  bármilyen keveset is ettem, nem fogyott a mérlegen látott szám, sőt, lassan növekedett is.

Cselekedni kellett. Így jött eme lefelé lépcsőzés, amikor is végképp megfogalmazódott bennem, kész, vége, emilyen rubensi alakkal nem óhajtok tovább. Le se merem írni, hogy a mérleg akkor még csak épp mutatta a hatost elöl, de nekem akkor is. Continue reading »

feb 272014
 

A képlet néha egyszerűbb, mint gondolnánk. Hűtőt kell üríteni, már kong az ürességtől, de a frissek közül van még benne egy félig teli üveg cukormentes lekvár, kolbász, egy pohár vízben rucola, egy csomag levegőn érlelt sonka és füstölt pisztráng. A többi maradhat, ki fogja bírni a távollétet.
Találós kérdés, mi legyen a vacsora? A leves kész, előételnek pedig nyúlok is a sonkáért és a pisztrángért. A férjem kikapja a kezemből, mit csinálsz, ez szentségtörés! felkiáltással, de a tervem már kész, és lám, el is fogyott. A rucola azonban túl markánsnak bizonyul az amúgy is karakteres pisztráng-sonka duóhoz, frissen felvágott petrezselyem a legjobb választás, ennek hiányában most szárított oreagánóval szórtam meg.
Klassz kis partifalatok, természetesen száraz fehérbor, vagy inkább prosecco dukál mellé. Continue reading »

Júl 172013
 

Ma időfutamot tekernek a Tour-on Embrun és Chorges között. Fontos nap, mivel ez az utolsó egyéni futam befolyásolhatja a végleges helyezést, tehát figyelő szemünket Chorges-ra vessük! Késő délután megtudjuk, megtartja-e Chris Froome a sárga trikót, vagy tartalékolta-e erejét a holnapi szuperfutamra.

Provence-Alpes-Côte d’Azur régióban már nagyon sokat időztünk (Chilii-nél ITT és ITT, nálam ITT és még a következő három nap is) , már azt is tudjuk, hogy Provence nem kizárólag a róla elnevezett fűszerkeverékéről és levendulamezeijeiről híres, erről nem szólnék most újból, inkább rátérnék a napi fogásunkra. Continue reading »

Már 042013
 

Rég jártam a saját blogomon, ezért kicsit rendet kellett teremtenem. Egy gombnyomással kénytelen voltam többszáz spamjellegű kommentet kitörölni, ezért ha valaki hiányolná a hozzászólását, kérem, tegye meg újra – bár nem hiszem, hogy sok kommentet süllyesztőbe sikerült volna küldenem:)
Kis bemelegítés lesz ez a poszt, gyorsan összeállítható kis előétel. A kaprigyümölcsről már írtam, ha igazán jóminőségűt kapunk – mivel az olcsóbb fajta gyakorta ikrás, kásás, akkor legegyszerűbb előételnek, szinte pőrén felhasználni. Aszalt szilvát tettem hozzá, a dupla adag seperc alatt elfogyott.
Tekerési útmutató a recept alján található. Continue reading »

máj 232012
 

Mostanában annyi recept elé írhatnám azt, hogy “nincs sok hozzáfűznivalóm, hűtőürítés során sikerülnek ilyen vacsorák, finom volt, megettük.” Igen ám, de ez a félmondat még igaz is, azzal a helyesbítéssel, hogy a hússal kellett valamit kezdenem és nagyon gombócra vágytam, ennyi.
Nem túl divatosak manapság ezek a húsgombócok, nem túl elegáns, főleg nem szofisztikált, végtére is ebben a formában egy olasz soul food, semmi több. Annak viszont tökéletes. Ne féljünk az aszalt szilvától, a hús kissé édeskés lesz ugyan, de ez nem vészes, ha nem szólunk, a kutya sem veszi észre. (Vagy talán csak az.) Tojás nincs a húsmasszában, ez nem elírás, de a két kanál jeges víz mindent összetart.

Három húsgombóc elég egy előételnek, öt pedig második fogás is lehet, ha nincs időnk, kenyér, ha van időnk, sütőben sült, olívaolajos-boros, hasas nyolcadokra vágott burgonya, sokan megnyalnák érte a tíz ujjukat, ezt szemtanúként mondhatom.
Hidegen is nagyon kiváló, de akkor érdemes kevés húslevessel, mikor mi van kéznél, felhígítani, mert álltában nagyon be tud sűrűsödni.

husgomboc_borso_paradicsom2
Aszalt szilvás húsgombócok zsályás paradicsomos zöldborsóval

(Polpettine di manzo con prugne secche al sugo di pomodoro e piselli)

Az aszalt szilvás húsgombócokhoz
400 g darált hús (marha, esetleg vegyesen)
2 közepes fej hagyma
2 gerezd fokhagyma
120 g aszalt szilva
2 ek extraszűz olívaolaj
2 ek gabonapehely (vagy búzacsíra, korpa)
1 mk só
feketebors
2 ek jéghideg víz
Az összeállításhoz
60 ml olívaolaj
100-150 ml száraz fehérbor vagy rozé
250 g fejtett zöldborsó (tisztán mérve)
1 doboz (400 ml) darabos paradicsomkonzerv (Polpa di pomodoro, pl. MUTTI)
8 levél zsálya
1 mk só ( ill szükség szerint)
feketebors

1. A húsgombócokhoz először megtisztítom és negyedekbe vágom a hagymát és a fokhagymával együtt aprítóban pürésítem. Ha keményebb a szilva, akkor langyos vízbe áztatom, így kicsit puhul, majd leszűröm, különben csak langyos víz alatt kissé átmosom, hogy kevesebb legyen a cukortartalma. A szilvát kisebb darabokra vágom.
2. Egy nagy keverőtálba teszem a darált húst, beleteszem a hagymákat, a felvágott aszalt szilvát, a gabonapelyhet, sózom, borsozom, majd belekeverem az olajat és a jéghideg vizet. Kézzel jól összedolgozom, míg egy jól formálható masszát kapok.
3. Egy nagyobb serpenyőben felhevítem az olajat. Közben vízbe mártott fagylaltos kanállal gombócokat szaggatok a húsmasszából, kézzel átformázom és beejtem a forró olajba. Közepes hőfokon bugyogtatom, forgatom, majd mikor már színesednek a gombócok, kiszedek az olajból, hogy csak egy-két kanálnyi maradjon alatta. Beleteszem a kisebb darabokra vágott zsályát és néhány perc alatt megpirítom, hogy már illatazzon. Hozzáöntök valamennyi bort és felére beforralom. Belekeverem a zöldborsót, majd 5-10 perc után a darabos paradicsomot is, elegyengetem, és fedő alatt párolom 15 percig. Ha száraz lenne a paradicsomos mártás, kevés bort öntök alá.
4. Rázogatom, a végén meg kell kóstolni, ilyenkor lehet sózni és borsozni, ha szükséges.
16 húsgombóc, 3 nagyobb adag /

Már 262012
 

Még télen, borozáshoz készült ez az előétel, néhány ciabatta, egy nagy tál olívabogyó és sült paprika társaságában. Mivel Húsvét-hangulata van már a világnak – és ennek a képnek is -, rájöttem, milyen finom kis előétel lehet ez a húsvéti asztalon. Az egyszerű, pácolt mozzarellagolyókat változtattam meg. Nem nagy dolog, tálalásnál ugyanis a kapribogyók mind leültek a tál aljára, erre fogtam magam, leszűrtem és átturmixoltam az egész pácot. Sűrűbb, finomabb szószt kaptam (a dióolaj is ekkor került bele), a társaságban mindenki oda volt, ezért megosztom itt is.
Nem kizárt, hogy nálunk is asztalra kerül Húsvétkor.

Petrezselmyes-kapribogyós mozzarellagolyók
Petrezselymes-kapribogyós pácolt mozzarellagolyók

(Bocconcini di mozzarella con capperi e prezzemolo)

1 kg mozzarellagolyó (lében, 500 g tisztán)
100 ml / 6-7 ek extraszűz olívaolaj
30-40 ml / 2-3 ek dióolaj (hidegen sajtolt)
30-40 ml / 2-3 ek frissen facsart citromlé
kevés reszelt citromhéj (opcionálisan)
kevés fehér balzsamkrém (opcionálisan)
só, bors
2 ek kapribogyó
2 maréknyi / 1 csokor petrezselyem

A mozzarellagolyókat egy szűrőben lecsöpögtetem és beleteszem egy nagyobb zárható üvegbe vagy dobozba.
Az olajat egy nagyobb csavaros üvegbe teszem, beleöntöm a dióolajat, a frissen facsart citromlevet, balzsamkrémet, sózom és borsot tekerek rá, majd alaposan összerázom. Érdemes megkóstolni, legyen harmonikus, de ne legyen még túl savas. Ráöntöm a sajtgolyókra.
Egy-két napra behűtöm, de ha csak pár óránk van, az is elég kell hogy legyen. Közben érdemes néhányszor átforgatni az üveget.

Ezután egy másik edénybe teszem a sajtgolyókat – a legegyszerűbb a levet átszűrni egy magasfalú pohárba, amiben pürésíteni fogunk, a mozzarellát meg visszatehetjük az üvegbe.
A kapribogyót szűrőben folyó víz alatt alaposan leöblítem. A petrezselyem nagyobb részét lecsipkedem, mindkettőt hozzáadom a mártáshoz, reszelek bele citromhéjat és az egészet pürésítem. Ezután egy finom szűrőn átszűröm, hogy a megmaradt mártás ne tartalmazzon nagyobb darabokat. Ízesítem, mehet bele só, vagy olaj és citromlé is. Visszaöntöm a mozzarellagolyókra és lefedve felhasználásig tárolom.
A páclével együtt tálalom és megszórom egészen apróra vágott petrezselyemmel.
6-8 fős előétel lesz belőle

okt 162011
 

Ma van a Kenyér világnapja. A mai napon illene egy kenyeret sütnünk és valakit megajándékozni vele. Legjobb, ha mi eszünk belőle egy szeletet.
Ma nem sütöttem kenyeret, de egy tepsi kenyértésztából sült grissinire azért futotta. A tetejét füstölt sóval szórtam meg és pármai sonkát tekertem rá.
Ez a kép nem a mai grissinikről készült, még régebben fotóztam, de ugyanígy néznek ki. A füstölt sót persze kihagyhatjuk, de így együtt nagyon különleges kis ropogtatnivalót kapunk.
Jó minőségű füstös sónak manapság amúgy is divatja van, ma már több helyen kaphatunk, lényeges, hogy ne aromával készült, műízű legyen, hanem természetes eljárással készültet válasszunk.

Füstölt sós grissini pármai sonkával

Füstölt sós grissini pármai sonkával
(Grissini al sale affumicato e prosciutto di Parma)

A kelttésztához
400 g liszt
– 300 g finomliszt (BL-55)
– 100 g durumliszt (hiányában finomliszt)
2 ek olívaolaj
½ kocka friss élesztő (vagy 1 tk száraz élesztő)
kb. 250 ml (szénsavmentes ásvány)víz
1 csipet cukor
1 lapos tk tengeri só
A tetejére
1 db tojásfehérje (vagy egész tojás)
füstölt só (pl. Halen Môn
)
pármai sonka (esetleg egyéb, levegőn érlelt nyers sonka)

1. A kelttésztához egy csészében feloldom a vízben az élesztőt, míg kissé habos nem lesz. Egy keverőtálban összekeverem a liszteket és az összes többi hozzávalót eldolgozom benne. Annyi vizet adjunk hozzá, hogy rugalmas, nem túl kemény tésztát kapjunk. 10 perc alatt átdagasztom, majd egy órát kelni hagyom. Ezután újra átgyúrom a tésztát. (A tésztát kenyérsütőbe is betehetjük.)
2. Ha megkelt a tészta, egy lisztezett felületen kinyújtom, úgy, hogy egy 20×40 cm-es négyszöget kapjak. Egy műanyag késsel a rövidebb oldaláról 1 cm széles rudacskákat vágok le – ebből a mennyiségből úgy 25-30 darab,  20 cm hosszú grissini lesz. Óvatosan beteszem őket egy sütőpapírral kibélelt tepsire a középső sínre.
A sütőt felcsavarom 50 ºC-ra (alsó-felső állás), a tetejüket egy ecset segítségével megkenem egy felvert tojással, (nem megy rá az egész, a maradék a macskáé) kevés füstölt sót szórok a tetejükre és hagyom egy ideig még kelni. 30 perc múlva, vagy amikor már elég dagadtak, a sütőt felveszem 200 °C-ra és nagyjából 12 perc alatt készre sütöm.
3. Mindegyik grissini köré felénél csavarok egy szelet pármai sonkát.

Ha ropogós grissiniket szeretnénk
olyat, amilyeneket csomagolva árulnak, akkor a sütőben, nyitott ajtó mellett hűtsük őket langyosra. Enyhén, éppen hogy spricceljük meg őket hideg vízzel, a legjobb erre egy finom ecetpermetező. Ezután résre nyitott, konyharuhával vagy fakanállal kitámasztott ajtónál szárítsuk a grissiniket 50 °C-on még fél órát. Ha teljesen kihűltek, tegyük bádogdobozba. Így sem lesz tökéletes, de ropogósabb lesz az eredmény.

aug 172011
 

Fogalmam sincs, hogy ezt a salátát illik-e még caprese salátának nevezni, azt viszont biztosan tudom, hogy nem kellene ezt ide augusztus közepén feltennem. Mégis felteszem, hisz októberben még kevesebb lenne az aktualitása.
Aki most elkezd gondolkodni azon, hogy mikor esik egybe a paradicsom, az eper és a barack érési ideje, annak juszt sem könnyítem meg a dolgát:). Rá lehet segíteni egy kicsit (az a pár szem meg igazán semmiség), ami meg is éri, mert ez a saláta rettentően finom! Epres paradicsomról volt már szó régebben, de mutatok majd egy másik salátát is.
Mostanában szinte minden nap eszem, különböző gyümölcsökkel variálom a paradicsomot. A mostaninak a koriander a különlegessége, bazsalikom helyett került bele, a szélén az a levélke csupán dekorációs elem.

Caprese saláta eperrel, őszibarackkal és korianderrel
Caprese saláta, nagyon másképp

(Insalata caprese alle fragole e pesche)

4 db nagyobb húsos paradicsom
1 guriga (125 g) bivalymozzarella
1 db őszibarack
4 nagyobb szem eper
4 ek extra szűz olívaolaj
kb. 1 ek szőlőbalzsam vagy lágy borecet
1 ek apróra vágott korianderlevél
1 ek apróra vágott petrezselyemlevél
só, feketebors

A paradicsomot és az epret kicsumázom és vékony szeletekre vágom. A barackot félbevágom, kiveszem a magját, a sajttal együtt egyenlő vastagságú szeletekre vágom. Felváltva elrendezem egy tányéron.
A petrezselymet és a koriandert megmosom, leszárítom és egészen apróra metélem. Összekeverem az olajat az ecettel, sózom, borsozom és belekeverem a zöldfűszert. A dressinget kanállal rámerem a salátára.
2 személyre /

Caprese saláta eperre, őszibarackkal és korianderrel

feb 182011
 

A narancssaláta Szicíliában alapdarab. Arab örökségként maradt a szigeten, édeskés salottahagymával és fekete olívabogyóval szokták kísérni. Ebben a formában nem édesen, hanem sósan, olívaolajjal meglocsolva köretként adják halhoz és húsokhoz. Egy friss, meglepően szép ízkombinációjú saláta, ami nagyon jó előételként is, ha a narancshoz adunk még valamilyen zöldséget. Ecet vagy citromlé szinte nem is kell hozzá, hisz a narancsokból kifolyó lé elég savasságot ad a salátának.

Pillanatokon belül összeállítható, a narancs pedig olyan jól elveszi az édeskömény kesernyés, jellegzetes ízét, hogy általában az utálók tábora is csökken. Mondjuk én még mindig ismerek olyat, aki így sem tudja megszeretni az édesköményt :), de ő a kivételes kisebbséghez tartozik. Az édeskömény, mint lúgosító zöldség jól semlegesíti a narancsban lévő savakat, másrészt elősegíti az emésztést, így kimondottan jó kísérője a húsoknak.

Jó hír, hogy szicíliai vérnarancsot már Pesten is lehet kapni, tavaly télen magam is láttam két zöldségesnél. (Tarocco fajta lehetett.) Érdemes ezzel készíteni, de természetesen más narancsfajtával is működik majd, mindenesetre lédús, édes példányt válasszunk. Elképzelhető, hogy még kezeletlen példányokat is kapunk (ezeket matt, érdesebb felületükről lehet megismerni, mivel nincs rajtuk viaszréteg), az még jobb, akkor vegyünk belőle sokat, mert nagyon jó narancslikőr is készíthető a beáztatott héjából.
Valódi szicíliai, vadon nőtt édesköményt, melynek jóval intenzívebb az íze a nálunk megszokottnál, valószínűleg nem kapunk, de ne legyünk telhetetlenek.
Ezt a klasszikus narancssalátát aztán a végletekig lehet variálni, mutatok majd olyat is, amire rá sem lehet igazából ismerni, honnan ered:).

A narancssaláta egy viszonylag kevés munkával és idővel előállítható, de izgalmas és főleg könnyed, bár diétásnak nem mondható:) menü része volt, csak ajánlani tudom!

Menü:
Narancssaláta édesköménnyel, sült szalámi sajttal
Diós-fontinás töltött sertésszűz párolt zöldborsós brokkolival
Kókuszos-mákos sütemény almával, mangófagylalt

Szicíliai narancssaláta édesköménnyel
Szicíliai narancssaláta édesköménnyel

(Insalata di arance e finocchi)

1 db édeskömény (zöldjével együtt)
2 db narancs (lehetőleg vérnarancs)
1 db salotta (vagy zsenge lilahagyma)
1 ek fehérborecet (elhagyható)
4 ek (szicíliai) extraszűz olívaolaj
só, bors
Kiegészíthető még:
fekete olívabogyó
petrezselyem
menta
rozmaring, stb.

Az édeskömény külső levelét leszedem, a szárát levágom. Megmosom, félbevágom, majd egész vékony szeletekre szelem. A zöldjét apróra vágom.
A narancs egyik végét levágom, a talpára állítom és éles késsel körbevágom a héját, hogy a fehér részből nem maradjon rajta semmi. Vékonyan felszelem, a magját eltávolítom.
A salottát vagy lilahagymát lehéjazom és nagyon vékonyan felszeletelem.
Tányérokba teszem az édesköményt, a narancsszeleteket, megszórom a hagymakarikákkal, – ha van, ráteszem az olívabogyót -, sózom, borsozom, majd meglocsolom olívaolajjal. Ha nem elég savas a narancs, kevés fehérborecetet is lehet rá tenni. Tálalásnál rászórom az édeskömény zöldjét is.
Érdemes legalább negyed órára lefedve állni hagyni.
2 személyre /

feb 132011
 

Ha nem lenne az olasz konyha a világ élvonalában, akkor ki kéne azt oda találni. Örök és elcsépelt igazság ez, bocsánat is érte, hogy ezt a suta hasonlatot felhoztam, de az igazságmagja továbbra is megmarad. Egyszerűen lenyűgöző, amit ez a rétegkonyha véghezvitt a világgal. Kénytelen vagyok így fogalmazni, hisz Itália nem zsebelt be megannyi gyarmatot, nem terjeszkedett szét a világban, mégis meghatározó szerepe volt a világ gasztrokultúrájában.

Hogy hogy csinálta ezt Itália? Erről vaskos regényeket írtak már, minden bizonnyal vissza kellene menni a Római Birodalomig, most maradjunk mégis a jelennél. Mint óvodai tökfőzeléken, tejbegrízen és párizsin felnőtt vidéki magyar leányzó magam is rácsodálkozom, milyen egyszerű dolognak tűnik néhány természetes alapanyagból valami óriásit alkotni. Végy négy-öt alapanyagot – persze minőségit – és néhány perc alatt egy teljesen újszerű ételt kapsz.

Jó, persze, mondhatja bárki, ehhez ismerni kell az itáliai konyha alapjait ! Igen, és?? Olyan nehéz ez? Az olasz konyhai felfogást, hozzáállást nagyon könnyű elsajátítani, csak akarni kell!

Az egyik ilyen fontos terület, amit az olasz konyhából tanultam, az az előételek világa. Milyen fontos, hogy valami inycsiklandozó, de egészséges, nyers étellel indítsuk az étkezést! Antipastoként általában felvágottat, szalámit, halat, olívabogyót vagy olajban-balzsamecetben marinált zöldséget kapunk. Ehetünk egy szelet, valamilyen krémmel megkent, pirított kenyérszeletet is, de elég csupán pár falat, és már nem esünk neki farkaséhesen a főfogásnak. Nem fantasztikus?

No, akkor elég az ömlengésből, bár még órákig tudnám folytatni, elhihetitek! A sonkába tekert mozzarella már szerepelt itt a blogon, most ropogós kaprigyümölcsöt tekertem bele a sonkába.
A kaprigyümölcs Magyarországon még bizonyára nem túl ismert, ez a kapricserje kifejlett gyümölcse, míg mi eddig a bogyót, tehát a rügyeket ismertük inkább. A kész, érett gyümölcs akár 2 cm-es is lehet, ízre érett, tehát már nem fanyar gyümölcs és igen sokrétűen felhasználható. Általában sós pácban eltéve, üvegben árulják, a levét leöntve akár el is lehet csipegetni. Bár a gyümölcs maga így elég nagy, hosszában el is vághatjuk, rengeteg apró kis magot találunk benne.

Ez az óriásira nőtt kapri amúgy is egy csemege – oké, nem tartozik a kimondottan olcsón beszerezhető alapanyagok közé -, de olajban kisütve ezt az élvezetet is lehet még fokozni. A receptnél leírom, hogyan. Ezután csak betekerjük a sonkába, meglocsoljuk finom olívaolajjal, mehet rá még egy kis balzsamecet, esetleg megforgathatjuk felvágott petrezselyemmel és tálalhatjuk is.
Egyébként ugyanúgy használhatjuk, élvezhetjük, akár az olívabogyót.
Ennyi!
Óriás kaprigyümölcs levegőn érlelt sonkába tekerve, olívaolajjal és balzsamecettel
Sült kaprigyümölcs sonkába tekerve
(Prosciutto crudo e capperi giganti)

óriás kaprigyümölcs
olívaolaj
levegőn érlelt sonka
petrezselyem
feketebors

1. A kaprigyümölcsöt lecsöpögtetem és papírtörlővel leszárítom őket, ezáltal jobban tapad rajtuk az olaj. A végüket lenyesem. Egy serpenyőben olajat hevítek és közepes hőfokon, rázogatva megpirítom benne a kaprigyümölcsöket.
2. Ha kész, tálra szedem és félbevágott sonkaszeletekbe göngyölöm. (Érdemes úgy göngyölni, akár a töltött káposztát: egyszer betekerjük a bogyót, aztán balról végig ráhajtjuk a sonkát és végigtekerjük.) A kis csomagokat tálra teszem, borsot tekerek rá, esetleg megszórom apróra vágott petrezselyemmel, meglocsolom nagyon jó olívaolajjal és sűrűbb balzsamecettel.

dec 312010
 

Mindenféle bevezető nélkül álljon itt a karácsonyi menünk.

20-án – a vizuális érthetőség jegyében – képekkel is összeállítottam egy tervezetet, amiből aztán 22-én éjjel sikerült is talpra állítanunk a háromnapos menüt. Azon frissiben ki is nyomtattam az összes nyolc oldalt receptekkel együtt, hogy egyszerűen, kottából gyorsabban lehessen főzni. Helyenként változtattam persze a recepteken, de az alap maradt. Jó ötletnek bizonyult az összeírósdi, főleg a bevásárlólista miatt is, ezt a szokást megtartjuk. (Próbáltam nem túl pepecselős, elég gyorsan elkészülő fogásokat összeállítani, bár így is órákig álltam a konyhában. Mondjuk ez jól esett:). Aki sütni is szeretne, az pluszban kalkulálja be az arra szánt időt, nálunk sem keksz, sem egyéb sütemény nem volt a tervezetten kívül. Néhány fogás idő és kapacitás hiányában kimaradt, fájlaltam is nagyon, majd legközelebb.)
A bevásárlás elég kalandosra sikerült, jómagam dolgozóba menet leadtam az árusoknál a rendelésemet, délben pedig kirohantam, hogy még zárás előtt összevadásszam a cuccot, a többiek pedig oda kaptak listát, ahol éppen dolguk akadt. Igen, volt, amiből duplán került haza, de ez ilyenkor nem gond. (Lett vagy fél kiló mortadella, de három nap alatt elfogyott:)
Szenteste délután fél ötre estünk haza, háromszoros hurrá közepette felnyitottunk egy üveg proseccot és végre elkezdődött a Karácsony.

Az elmúlt hetekben sok levelet, megkeresést kaptam, ezúton kérek mindenkitől hatalmas elnézést, amiért nem mindegyikre (vagyis alig valamelyikre) tudtam csak válaszolni. Ha még aktuális, pótolom őket, hisz jövőre is lesz karácsony.
Mardos a lelkiismeret, idén most ennyire tellett.
Az elmaradt receptek jönnek.

december 24.

Spenótsaláta sült körtével, fenyőmaggal, pisztáciaolajos-almabalzsamos dressinggel
Roston sült fogas (vagy kolbász, virsli) joghurtos burgonyasalátával, gremolata
Diós és szilvalekváros beigli (Szamos Cukrászda)Karácsonyi menü 1december 25.

–  Narancsos sárgarépakrémleves fokhagymás garnélával (prosecco helyett narancslével)
–  Húsfondü többfajta kísérővel
aioli, paprikás paradicsommártás cajun-fűszerrel, ezersziget-öntet, mandulás agresto-mártás, chilis-korianderes vörösbabkrém, marinált tök, olívabogyó
–  Mascarponés tejberizs pirított mandulával és brandys-mazsolás kávémártással
december 26.

Gombás marhahúsleves Calvados-szal, petrezselymes tojáskocsonyával
Baroloban sült marhaszelet almás céklával
– Krémcsokoládétorta crème fraîche-sel és brandyben-narancslikőrben marinált aszalt sárgabarackkal (a csokitorta Ízbolygó receptje, saját kép nem készült)

 Posted by at 10:36
dec 132010
 

A smoothie-hírlevél eheti kiadása ezúttal innen jelentkezik (aki még nem tudná: minden hétfőn egy-egy újabb smoothie-recept a DC Facebook-oldalán!). Az ok igen egyszerű: annyira jól sikerült, hogy nem csak reggelire, hanem előételnek is beillik (jobban mondva inkább ezt a célt szolgálja), annak ellenére, hogy a paradicsomok már november közepén sem tündököltek, amikor készítettem.

Azóta decembert írunk, paradicsomfronton a helyzet még rosszabb, hiába, nem a trópusokon élünk. Igaz, hogy paradicsom ugyan kapható, de napérett, zamatos példánnyal ilyenkor már nem találkozni.
Hogy miért került ez a recept még is ide? Nos, koktélparadicsommal is próbálkozhatunk (ez a smoothie is abból készült, csupán egy kicsit segítettem rá:), ezek még télen is elég élvezhetőek. Másrészt nagyon jó minőségű darabos paradicsom is jó hozzá, persze az igazi majd nyáron lesz, én is elteszem a receptet és elővesszük újra, rendben?

Az összetevők pontosan ugyanazok, mint a klasszikus paradicsomos mozzarellánál, a capresenél, mindkét réteget jól összeturmixoltam és szép kerekre, intenzívre ízesítettem. Folyékony saláta. Jó olívaolaj, kevés kapribogyó, lágy salottahagyma, rucola és tengeri só csodát tesz.

Akinek sikerül egy pohárba szép rétegesen bekanalaznia, akkor még ünnepi előételnek is beillik. Aki gondolja, a paradicsomba – akár csak a Bloody Mary esetében – tehet egy pici vodkát és worcestermártást is, ártani biztosan nem fog.
Tejhabbal is el lehetne játszadozni, de akkor nem caprese lenne, hanem cappuccino, az meg egy másik történet.

Caprese-smoothie
Caprese-smoothie

A paradicsomos réteghez
6 db koktél- vagy 4 db fürtös paradicsom
1 kisebb salottahagyma (elhagyható)
1 ek extraszűz olívaolaj
6-8 levél bazsalikom vagy rucola
só, feketebors frissen őrölve
sűrített paradicsom (opcionálisan, rásegítésnek)
1 tk kapribogyó (elhagyható)
húsleves vagy ásványvíz
A mozzarellaréteghez
1 guriga (125 g) /bivaly/mozzarella
1 ek extraszűz olívaolaj
só, feketebors frissen őrölve
szénsavmentes ásványvíz

Külön-külön mindkét réteg hozzávalóit összeturmixolom és kerekre ízesítem. (Erre való a salottahagyma, a paradicsompüré, a kapribogyó és a húsleves is, de ha nyáron érett paradicsomokkal van dolgunk, akkor ezekre nem lesz szükség.) Olyan sűrűre készítsük, hogy még iható legyen.
Kanál segítségével felváltva óvatosan egy pohárba teszem a rétegeket és fogyasztásig behűtöm.
4 pohár lesz belőle /

okt 252010
 

A minap vettem egy kisebb kenyeret, ami másnapra már kezdett élvezhetetlenné száradni. Mivel sajt és körte is volt otthon, gyorsan eldőlt a vacsora, ezekről meg tudvalevő, hogy mindig egy nyerő párost alkotnak.
Én most körtéből Santa Maria-t vettem, ez egy lédús, igen gyümölcsös fajta, inkább ilyen lágyabb jó hozzá, mert nem lesz sok ideje átsülni.
A bazsalikomos olívaolaj, amiben serpenyőben megsütöttem a szeleteket, rettentően feldobta, persze más, vagy akár sima is megteszi, de mindenképp kiváló minőségű, markáns ízű olajat használjunk, ezen nem érdemes spórolni. Az olívaolajban sült kenyér egyébként már önmagában is egy “élvezhető” kategória:)
Egy tálka zöldsaláta mellé kisétkűeknek már komplett vacsora is lehet – amúgy előételnek egy szelet is elég, annyira tartalmas.

Mennyiségeket nem írok pontosan, nem lesz gond vele, hisz adja magát, az elég randa képért cserébe pedig megnyugtatok mindenkit, az íze kárpótol a látványért.

Bazsalikomos olívaolajban sütött körtés-kéksajtos bruschetta
Körtés-kéksajtos bruschetta

(Bruschetta con formaggio e pere)

Egy baguette-et bő egy centis ferde szeletekre vágok. Egy serpenyőben felhevítek egy kevés (bazsalikomos) olívaolajat és megpirítom benne a kenyerek egyik felét. Átfordítom, a másik oldalát is átkenem olajjal és 5 perc alatt ropogósra pirítom.
Közben felkapcsolom a sütőt 180 °C-ra.
Egy körtét megmosok, negyedekbe vágok, kivágom a magházát és vékony szeletekre szelem. A kéksajtot szintén vékonyra felvágom. (Vehetünk gorgonzolát, egyéb kéksajtot, vagy fontinát is. A sajtot jobban lehet szeletelni, ha közvetlen a hűtőből vesszük ki.)
A megpirult kenyerekre teszek két szelet körtét, feketeborsot tekerek rá, majd ráfektetem a sajtot. A forró sütő legfelső rácsán néhány perc alatt ráolvasztom a sajtot.

okt 222010
 

Aki mostanság olvasgat, azt is hihetné, hogy mi csak is előételeken élünk. Nos, ezt teljes mértékben szeretném megcáfolni, ha együtt vagyunk a konyhaasztal körül, akkor leginkább hús kerül az asztalra, mellé pedig zöldség és saláta is.

Most komolyan: olyan, de olyan szívesen bevezetném a magyar konyhába is az előételeket, hisz annyira egyszerűek és olyan finomak. Ez lehet néha csak pár szem olívabogyó vagy néhány szelet friss, olajjal megöntözött mozzarella, esetleg néhány kisütött friss halszelet, lényeg, hogy legyen pár falat, ami felkelti érdeklődésünket a további ízözönre. Olyan az előétel, mintha egy kissé időt adna. Közben lehet beszélgetni, csevegni, kortyolgatni az éppen kiöntött borból – és persze várakozni, mi is kerül a tányérunkra.
Vagyis ez az elő-étel. Antipasto, ahogy az olaszok mondják, néhány falat a pasta, vagyis az első fogás előtt. Ez a töltött mortadella egy tökéletes alternatíva.

Vegyetek igazi, bolognai mortadellát, mert csak a pöttyös az igazi :))). Hú, de humoros vagyok most:), szóval a hajszálvékonyra szelt eredeti mortadella azokkal a cuki kis szalonnapöttyökkel, nos az a legjobb – és nem csak ehhez.
Ricottából is érdemes lenne nagyon jót, vagyis eredetit beszerezni, a különbséget szinte zongorázni lehetne.
A gremolata viszont az egészet nagyon feldobja, igazi finom, citromos, friss, üde rávaló és még egészséges is.

Ricottával töltött mortadellatekercsek gremolataval
Ricottával töltött mortadella gremolataval

(Involtini di mortadella con gremolata)

200 g ricotta
80 g zöld olívabogyó
só, feketebors frissen őrölve
1 db (bio)citrom reszelt héja (elhagyható, de nem érdemes)
8 szelet (140 g) bologna-i mortadella
2 ek citromos vagy mandarinos olívaolaj
A gremolatahoz
1 kis csokor (50 g) petrezselyem

1 ek extraszűz olívaolaj
só, kevés feketebors
½ db citrom reszelt héja

1. A ricottát egy tálba teszem. Beleteszem az apróra vágott olívabogyót és belereszelem a citrom héját, majd bőven sózom és borsozom.
Egy-egy hajszálvékony mortadellaszeletet lefektetek, szétkenek rajta egy kevés ricottát, rálocsolok egy sávnyi olajat, majd szorosan feltekerem. Középen félbevágom és tányérokra fektetem. Érdemes egy kis időre fóliával lefedve behűteni.
2. Elkészítem a gremolatat. Apróra vágom a petrezselymet, hozzáadom a citrom reszelt héját, olajat, sózom és borsozom, hogy szép kerek legyen.
3. A mortadellatekercsekre teszem a gremolatát és tálalom.
4 adagnyi antipasto lesz belőle /

okt 172010
 

Ha nem fogadtam volna a jövőre nézve rövidítési és egyszerűsítési intenciókat, ezt az előételt akkor sem tudnám bővebb lére ereszteni. Ugyanis egyszerű, de tökéletes. Persze tudom, hogy maga a “tökéletes” is egy személyesen meghatározott kategória, – amit mellesleg személyesen pont én határoztam meg :) – de embert nem láttam, aki ennek ellent tudott volna állni.

Nem is recept ez már megint, de egy nagyon finom és főképp igen egyszerű előétel. Gyakran készítem, ha nincs többre idő. Bivalymozzarellát vagy – még egyszerűbb – mozzarellagolyókat veszek, nyers sonkába göngyölöm és meglocsolom olívaolajjal és sűrű balzsamecettel. Ha éppen van, akkor sűrű fügebalzsammal. Úgy is nagyon jó. Néha mozzarella helyett négybe vagdalt füge is megteszi. Ha van kéznél valamilyen zöld salátánk, éppenséggel rucola, akkor azt kisebbre vágva az aljára is tehetjük, hát azzal se fukarkodjunk.
A minőségen nehogy spóroljatok! Csak úgy lesz jó, ha mindenből a legjobb!!
Szúrjatok bele egy-egy fogpiszkálót, locsolgassatok rendesen és már indulhat is a party ! :) Ha bőséges előtelt tálaltok, akkor száraz fehérbor dukál hozzá.

Mozzarella sonkába tekerve, olívaolajjal és balzsamecettel

Mozzarella sonkaköpenyben, balzsamecettel
(Prosciutto crudo e mozzarella con aceto balsamico denso)

125 g bivalymozzarella (8 mozzarellagolyó)
4 szelet levegőn érlelt sonka vagy speck (végső esetben bacon), hosszában félbevágva
2 ek extraszűz olívaolaj
1,5 ek sűrű balzsamecet (vagy sűrű fügebalzsam)
feketebors, frissen őrölve

A mozzarellát kézzel kisebb darabokra tépkedjük. Ha bivalytejből készült mozzarellagolyókat kaptunk, akkor örüljük ki magunkat és csöpögtessük le.
A sonkát vágjuk hosszában ketté és minden egyes golyót / falatot tekerjünk körül a sonkával. Tegyük egy tálba.
Várjuk meg, míg a vendégek megérkeznek – vagy mi ülünk le az asztalhoz. Akkor locsoljunk rá lazán és stílusosan bőven igen jó, extraszűz olívaolajat, tekerjünk rá borsot és locsoljunk rá sűrű balzsamecetet vagy fügebalzsamot.
Ennyi. A vendégek imádni fogják!
Nagyjából 2 éhes embernek antipastoként /

Sze 052010
 

Említettem már egyszer, hogy mennyire finom egy falat hozzáillő mézzel megcsurgatott sajt néhány korty bor társaságában. Ha lehet még ezt az élményt fokozni, akkor még ennél is fantasztikusabb ízvilágot nyújt egy pöttyintés fűszeres, enyhén csípős lekvár. Nem, most nem chutney-ról van szó, azt is nagyon szeretjük, annak is megvan a maga helye, de az ide túl markáns, durva lenne. Nem, a sajtokra nem hagyományosan készített lekvárt pötyögtetnek, hanem olyat, ami nem túl édes és némelyik kissé csípős is. Vagyis ez egy teljesen külön kategória!

Nagy kedvencem a körte- és a birslekvár (természetesen csípős-fűszeresen), de számos egyéb gyümölccsel készült lekvárt készítenek, azt is mondhatnám, hogy elkészítésüknek csupán a fantázia szab határt. (Másik kedvenc a csokoládés paprikalekvár, de a sort még hosszan lehetne folytatni:)
A chutney-hoz vagy a relish-hez képest ezeknél a lekvároknál az a különbség, hogy amíg az előbbiek igen csípősek, fűszeresek és savanyúak, addig a sajtra való lekvárok inkább gyümölcsös lekvárok maradnak, halvány kis savakkal és pikáns felhanggal.

Eddig mindig üvegben vettem őket, de régóta tervbe vettem az elkészítésüket. Egyszer csak neki kell állnom! Aztán jött Petra, egy kedves olvasóm, akinél a fügék egyre csak értek, és értek, így gyorsan nekiálltam.

Az eredménnyel már egész elégedett vagyok, de az ízélményt még mindig lehet fokozni. Átnéztem jó néhány receptet (először persze a saját üvegeimen néztem meg a hozzávalókat), a lényeg, hogy az egyéni fűszerezés mellett ecet és mustárpor játszotta a főszerepet. Ecetből bármit vehetünk, fontos azonban a kiváló minőség, azt hiszem, ezt nem is kell mondanom. Vehetünk fehérborecetet, finom gyümölcsbalzsamokat és hagyományos balzsamecetet is, sőt, keverhetjük is ezeket.
Íme az én első verzióm, amint jön a többi, megosztom azokat is! (Nagyon izgat a gyömbéres-vaníliás pikáns körtelekvár és a már említett chilis-csokoládés paprikalekvár is.)

Cinqueterre1200

Monterosso, Cinque Terre
Nagyításhoz kattints a képre!

A képen egyébként nem a mostani fügelekvár szerepel, ez sötétebb és magosabb lett. Ezt Ligúriában, egész pontosan Monterossoban fotóztam, ahol többek között sajtokat ettünk mézzel és lekvárokkal. Ez a bejegyzés ugyan nem egy utazós poszt, de ha már itt tartunk, összeboronáltam néhány képet Monterossoról kis kedvcsinálónak. (Monterosso a ligúr tengerpart szegélyén található Cinque Terre öt kis faluinak legnagyobbika, jellegzetességük, hogy a hegyoldalba épültek, mintha a hegy falához tapasztották volna a házakat. Meseszépek ez a kis falvak! Kattints a képre!)
A városka csordultig van turistával, pedig mi annak idején sem főszezonban voltunk, a tenger viszont már nem volt túl hideg a fürdőzéshez sem. Délutáni szieszta idejére – egy sétálós focaccia után – a hosszú lófrálásban sikerült beülősre megéheznünk, sajnos nem sok minden volt nyitva, pedig mindenképpen “Ciak”-nál szerettünk volna ebédelni (a képen középen alul), végig erre készültünk. Ciak halvendéglője, a La Lampara legendásan jó a környéken, rém sajnáltuk, hogy a desszert morzsáira értünk csak oda, estig meg nem akartunk várni. Aki teheti, mindenképp térjen be, mi is megtesszük, ha újra arra vet a sorunk. Helyette az utunkba eső Enoteca Internazionale-ban antipasti tálakat és sajtokat ettünk ligúr fehérborokkal, ami minőségre viszont kiváló volt. Ahogy mondtam, Monterosso igen turistás hely, jobb körülnézni, hova ül be az ember, ezért a part mentén érzésből nem akartunk sehol sem étkezni. Az alagúton túl, az óváros ódon házai között viszont rengeteg kisvendéglőt találunk.

Pikáns fügelekvár sajtokhoz
Pikáns mustáros fügelekvár sajtokhoz
(Marmellata di fichi e senape)

4 db lila füge (320 g, meghámozva 5 füge)
kb. 90 g barna nádcukor (esetleg fele zselírozó cukor) *
kb. 2,5 ek 5-6 %-os ecet (sherryecet, fehérborecet, balzsamecet)
6-8 tk őrölt sárga mustármag (vagy jóval kevesebb fekete mustármag, vagy keverve)
1 csipet só

A fügét megmosom, végét levágom és feldarabolom, 5-6 ek vízzel botmixerrel pürésítem. Lábasban 5 percig felfőzöm, amíg kissé sűrűsödik. Közben kávédarálóban lisztfinomságúra darálom a mustármagokat. (A fekete mustármag sokkal csípősebb, ebből kevesebb szükséges, de keverni is lehet a kettőt.) A fügéhez teszem a mustárport és az ecet(ek)et összefőzöm. Ha tányérra téve megáll rajta, akkor jó, ehhez nem kell több 5 percnél. Zselírozó cukor épp ezért nem szükséges.
Kóstolgassuk, hogy az ecet, mustár és cukor aránya harmonikus legyen, de hidegen valamelyest intenzívebb lesz az ize.
Ha rendben, azonnal forrón kimosott üvegbe teszem és öt percre fejre állítom.
320 ml lett belőle

* Változatok:
Hogyan tedd paleóvá: –  Cseréld le a cukrot természetes édesítőre.

Júl 012010
 

Világéletemben ki nem állhattam a sárgadinnyét. Hétvégén azonban örököltem egy jókora dinnyét, ami olyan, de olyan illatanyagot árasztott a hűtőből, hogy becsomagolva is a teraszajtóig lehetett érezni. Gondoltam, ennek már fele sem tréfa, igazán nem örültem volna, ha Gabojsza friss kolbászát dinnyeillatok lengik át. Valamit tenni kellett, mert ebben a mennyiségben – és főleg térfogatban – sokáig nem lakhatott a hűtőmben.

Először levesnek indult, át is néztem gyorsan a világhálót, de a leggyakrabban előforduló tejszínes dinnyepárosítás nagyon nem tetszett, hát hogyan is lehet hűsítő egy jégbehűtött leves, ha legalább egy pohár zsíros tejszín van benne?
Felvágtam a dinnyét, mondom, még a szagát illatját sem bírom. Akkor ért a meglepetés. A dinnye belseje ugyanis az ismert halálsápadt, halszagú és kemény gyümölcs helyett egy hihetetlen mézédes, mélysárga, dinnyére még csak nyomokban sem emlékeztető gyümölcshúst rejtett. Cantaloupe.

A tejszínt természetesen elhagytam, készítettem azonban egy enyhén boros, kardamosos redukciót, amit összekevertem a frissen pürésített dinnyével.
Azt nem mondom, hogy ezután a sárgadinnye rabja leszek, de ez a leves határozottan ízlett. Dinnyegolyókat tettem bele, illetve édesköményes kolbásznyársakat.

Ebből az alapból minden lehet, nem is tudom eldönteni, mi is lett belőle. El lehet így, ahogy én is tettem, jéghidegen kortyolgatni, aperitifként mehet bele egy kevés vodka vagy dinnyelikőr, de granitának is kiváló lesz. Több cukorral, só nélkül leves vagy desszert, kolbásszal, tonhal- vagy lazaccsíkokkal pedig előétel. Egyszóval így, tejszín nélkül végtelenül variálható.

VAníliás-kardamomos sárgadinnyekrémleves édesköményes kolbásznyársakkal
Vaníliás-kardamomos sárgadinnyekrémleves édesköményes kolbásznyársakkal
(Zuppa di melone con spiedini di finocchiona)

1 db közepes sárgadinnye, ebből
– kb. 700 g dinnyehús
– kb. 250 g dinnyegolyók
150 ml (szénsavmentes ásvány)víz
100 ml száraz fehérbor (vagy száraz marsala)
1 rúd vanília
6-8 szem kardamom
1 ek (barna nád)cukor
pár csepp gyümölcsös ecetbalzsam
só, bors
néhány szelet finocchiona (édesköményes kolbász)

Egy lábosban felforralom a bort a vízzel, hozzáadom a cukrot, a kissé felhasított vaníliarudat és a mozsárban durvára tört kardamomot héjával együtt. Pár percig csendben forralom, majd elzárva lefedve állni hagyom, hogy intenzívebb legyen az íze.
Közben felvágom a dinnyét, kimagozom és egy karalábévájóval golyókat vágok ki belőle. A maradékot turmixolom.
A pürésített dinnyébe egy szűrőn keresztül beleöntöm a fűszeres folyadékot, hogy egy sűrűbb, de iható levet kapjunk. Jól behűtöm.
A kolbászt vékony karikára, majd csíkokra vágom és spirálban fogpiszkálóra vagy koktélnyársakra tűzöm.
Tálalásnál hűtött poharakba öntöm és a hideg dinnyegolyókkal és a nyársakkal tálalom.
4 pohárnyi /

Sárgadinnyekrémleves

jún 222010
 

Ha egy recept úgy kezdődik, hogy marinált és hogy mozzarella, az már csak jó lehet. Megláttam ezt a salátát és pont arra gondoltam, hogy én ezt csakis szeretni fogom, hisz a pácolt mozzarellát minden elképzelhető formájában nagyon kedvelem.

Pár nap múlva elkészítettem, igaz, először csak chilipehellyel és szárított oregánóval, mert nem volt épp friss paprikám kéznél. Mivel a cikk szerint J. Oliver receptjéről van szó, rákerestem a neten, hátha rátalálok az eredetire. És lám, a crème fraîche-ben pácolt mozzarella rengeteg helyen megtalálható. J.O. nem is tett mást, csupán egy egyszerű, olasz klasszikusra rápakolt egy kis francia tejfölt, innentől kezdve pedig mint egy J.O.-recept vonul be a történelembe.

Rég szerettem volna már arról a jelenségről írni, hogy nagynevű gasztroszemélyiségek kölcsönvesznek egy-egy nagyon klasszikus receptet, aztán csavarnak rajta egy kicsit, néha épp csak annyit, hogy az eredetit is még teljesen ki lehet venni. Aztán publikálják a saját nevük alatt és onnantól kezdve már a kutya sem hiszi el, hogy nem Piemonte lopta el történetesen J. Oliver receptjét úgy négyszáz évvel ezelőtt. A nevek dicsősége, értem én.

De térjünk csak vissza a sajtunkhoz.
Eddig négyszer készítettem, de mindig apró változtatásokkal. Az már biztos, hogy bivalymozzarellával és a már említett crème fraîche-sel lesz a legjobb, mert ez finoman beépül a porózus sajtba. Persze a jó, kissé fűízű, karcosabb olívaolaj sem hátrány, no meg a frissen reszelt citromhéj és a friss zöldfűszer sem. vettem friss oregánót, egyszer azt csipkedtem rá, nagyon finom lett. Másik alkalommal chiliolajat és petrezselymet kevertem a tejfölbe, úgy kanalaztam a tetejére.
Kenyérrel könnyű ebéd, bár diétásnak még jóakarattal sem mondható, grill mellé pedig kiváló.

Amúgy tényleg finom és mint látjuk, jól lehet variálni. Sajna, akkor már nem lesz J.O.-recept, de ez egyáltalán nem baj!

Csípős marinált mozzarella crème fraîche-sel
Csípős marinált mozzarella

1 db (125 g) (bivaly)mozzarella
150 ml crème fraîche (esetleg más, zsíros tejföl)
só, bors
½ db (bio)citrom reszelt héja
1 ek citromlé
4-5 ág friss oregánó, vagy ½ mk szárított
2 ek extraszűz olívaolaj
1 db kisebb csípőspaprika

1. A mozzarellát vékonyra szeletelem és lefektetem egy tál aljára. Kevés sót és oregenót szórok rá, majd megpöttyözöm egy kevés olívaolajjal.
2. Rásimítom a crème fraîche-t, újra sózom és borsozom. Megszórom a citromhéjjal és a maradék oregánóval, ráteszem az apróra vágott paprikát, majd meglocsolom kevés olívaolajjal és citromlével.
3. Lefedve egy napig hidegre teszem.

Mozzarella marinálva

Már 292010
 

Két olyan fogást is tervbe vettem, amibe fekete olívabogyó kellett. Mire eljutottam a zöldségeshez, addigra bezárt, így nem kaptam frisset. De kellett az olíva, nem is kevés, ezért leemeltem a polcról két üveg, elég biztatóan kinéző fekete olívabogyót.
A meglepetés otthon ért, mikor kibontottam és megkóstoltam. Rossz íze nem volt, azt nem mondhattam, pontosabban semmilyen íze nem volt. Derék dolog ez az olívától, hogy ennyire ki szeretné szolgálni a tömegízlést.

Valamit tennem kellett, negyven deka olíva nem kerülhet a kukába, mondom, rossz nem volt, csak semleges. Olívakrémet kevertem belőle, amit pirított kenyérre kenve jól beuzsonnáztam.

Ennyi olívából nagyon sok krém lett. Ha a tetejére annyi olajat csorgatunk, amennyi ellepi, akár egy hónapig is eltarthatjuk a hűtőben. Felhasználáskor keverjük bele az olajat, vagy öntsük le róla.

Tésztamártásként is remek, csak adjunk hozzá egy kevés főzővizet a tészta alól.
Közeleg a Húsvét, akár főtt tojásra is tehetjük, lazításként pedig elkeverhetjük még kevés ricottával, sőt mascarponéval is.

Crostini fekete olívakrémmel
Crostini fekete olívakrémmel
(Crostini alle olive nere)

Az olívakrémhez
300 g fekete olívabogyó (magozva)
3-4 db sóban eltett szardella *
2 gerezd fokhagyma
1 mk szárított szicíliai oregánó
60-80 ml olívaolaj (esetleg több)
só (szükség szerint)

1. Az olívabogyót kimagozom (a magozatlan sokkal finomabb).
2. A hozzávalókat beteszem az aprítóba, és krémmé darálom. Érdemes kevesebb olajjal kezdeni, szükség szerint öntsünk hozzá annyit, amennyit jónak látunk.
3. Kisebb baguette- vagy jófajta fehérkenyérszeleteket * megpirítok. Még jobb, ha egy serpenyőben, olajban mintkét oldalán kisütjük. Ha kész, még melegen megkenem a krémmel és petrezselymet szórok rá.
“Alátét”-nek vehetünk vastag szeletekre vágott paprikát, cukkinit, uborkát, vagy akár gombát is, így remek partifalatkák lesznek belőle.

Változatok:
Így lesz szénhidrátszegény: hagyd el a kenyeret és használj zöldséget (paprika, uborka, stb.) vagy tojást
Így lesz vegetáriánus és vegán: egyszerűen hagyd el a krémből a szardellát
Így lesz paleo: cseréld le a kenyeret paleo kenyérre vagy hagyd el és használj zöldséget (paprika, uborka, stb.) vagy tojást