dec 122016
 

Bő évtizede még elég ismeretlen volt nálunk a stollen, a németek leghagyományosabb karácsonyi süteménye, de azóta a magyarországi konyhákat is meghódította. Pedig ha úgy sütik, ahogy az a nagy (sütő)könyvben meg van írva, nem kedvez teljesen a magyar ízlésnek. A valódi stollen kissé száraz, porhanyós sütemény, ilyennek kell lennie. Aki nem ismerné: kelt tésztával készült, arányaiban rengeteg mazsolát és aszalt gyümölcsöt tartalmazó gyümölcskenyér-szerűségről van szó, aminek a tetejét több rétegben vastagon bekenik folyékony vajjal és igen vastagon még porcukrot is szórnak rá. Continue reading »

Júl 142015
 

Hosszú éveken át minden évben megsütöttem a hagyományos Sacher-tortát, de valamiért kikopott az elmúlt három évben, amióta nem fogyasztunk cukrot és lisztet. Pedig a cukrot gyerekjáték helyettesíteni, és lisztből is csak egy minimális mennyiség van benne, mert meggyőződésem, hogy az eredetibe is tettek mandulát vagy mogyorót, de ennek a receptjét még mindig hét pecsét őrzi. Igaz, púderfinomságúra őrölt mandulát, amit nehéz a textúrán észrevenni.

Két év után nekiveselkedtem és tavaly egy ünnepi alkalomra meg is sütöttem. Gabonaliszt akkor sem volt benne, csak mandula és tápiókakeményítő, cukor helyett kevés méz és édesítő, illetve vajat használtam. Most még tovább “mentesítettem” :). Azt hiszem, nagyon jó lett, de a lényeget sosem szabad szem elől téveszteni. A valódi Sacher-torta tésztájában és a tortát fedő mázban sok és igen jóminőségű csokoládé van, ettől olyan, amilyen, kakaóporral ezt az ízhatást nem érjük el – és hát akkor nem is igazán Sacher :). Continue reading »

feb 072014
 
Chocolate_girl

Jean-Étienne Liotard:
La Belle Chocolatière
(Drezdai Képtár)

Van olyan, aki nem szereti a forró csokoládét? Vagy azt, amit annak gondol? Ha cukrászdákban forró csokit kérünk, rendszerint túlkakaóporozott, túlháztartásicukrozott és (nem optimális helyzetben tejszínhabspray-s) tejszínhabsipkával”feldíszített” forró italt kapunk, aminek még csak nyomokban sincs köze az igazi FORRÓ CSOKOLÁDÉhoz.
Mert hogy mi is az?

Egy valódi forró csokoládéban semmi keresnivalója a kakaópornak, csakis jó minőségű, magas kakaótartalmú csokoládé és esetleg tejtermék (ha úgy szeretjük, de növényi tejjel például remekül helyettesíthetjük), kevés édesítő, este pedig egy csöpp alkohol is mehet bele. Mivel magas kakaótartalmú és egyben elég zsíros desszertről van szó, ebből elég egy kis pohárnyi, forró hörpintés, legalkalmasabb erre egy 60ml-es espressocsésze – kávéivó háztartásban ez nem jelent gondot. Ennél többet egy átlagember nem tud elfogyasztani múló rosszullét nélkül, higgyetek nekem, tapasztalatból beszélek. Continue reading »

Sze 022013
 

Sült csülök káposztával, ez akár magyaros fogás is lehetne. Lehetne, hisz ezek az ételek a monarchiával kerültek át hozzánk a szomszédos Ausztriából, ugyanúgy, ahogy Dél-Tirolba is a politika kényszere folytán. Erről már többször írtam, mennyire szeretem ezt a “rusztikus-fúziós” konyhát, ez a káposztás csülök is a fűszerezés és a bor által lesz olaszosabb, mint magyaros. A titka pedig – ha van ilyen egyáltalán – csupán annyi, hogy alacsonyabb hőfokon süssük a csülköt akár öt órán keresztül is, a végén pedig süssük ropogósra a tetejét. Continue reading »

jún 012013
 

Biztos úgy néz ki, hogy egyik süteményt a másik után sütöm (ez így van) és egész nap csak édességeken tengődünk (ez nincs így). Tervbe vettem, hogy minden héten legyen valami komolyabb édesség, hogy ebben az új cukor-, de főleg liszt- és tejmentes időszakban minél előbb legyen egy komolyabb süteményrepertoárom, akár egy fiók, amit akkor húzok ki, amikor kedvem tartja.

Kuglófot ugyan elég ritkán sütöttem eddig is, mivel azonban egy lisztmentes mákos kevert tészta nem egy nagy kihívás, így adta magát, elterveztem, másnap már meg is sütöttem. A recept alapja a híres osztrák Johanna Maier-től származik, valójában úgy bukkantam rá, hogy azt a legendás soktojásos kuglófreceptjét kerestem, míg szembe jött a mákos-mogyorósa egy újságból kitépett lapon. Nem volt nehéz átalakítani, az arányokat azonban tologatnom kellett, de így majdnem tökéletes.
A másik részét áfonyafagylalttal ettük, ezt a párost csak ajánlani tudom. Continue reading »

Júl 312010
 

Grillezett húsokban nem vagyok túl jó. Azt hiszem, így szokták pozitívan kifejezni azt, ha valaki valamihez egyáltalán nem ért. Amerikai lájtos regényekben pedig akár olyan mondatokkal is kedvét szeghetik a megszeppent partivendégnek, hogy: “Inkább a salátámból egyen, az egyenesen fantasztikus, Julie mamájának tőzegáfonyás szószát használtam hozzá!” Ilyet írnék, ha amerikai regényírónő lennék, azt pedig csupán kaján megjegyzésként tenném hozzá, hogy Julie mamája a supermarketben veszi a szószát és a vendégek háta mögött pár hintést szór rá az >italian seasoning< nevű dobozkából.

Na jó, elég az élcelődésből, úgy látszik, megártott a hirtelen ránk tört hűvös idő, vagy még annak a limonádénak a hatása alatt vagyok, amit valamelyik éjjel majdnem végignéztem a tévében.
A helyzet az, hogy húst sütni igenis tudok, erről több képes bizonyítékkal is rendelkezem. Csupán a grillezéssel állok hadilábon, egészen pontosan magával a grillel. Ennek a kezelése kimondottan férfimunka. Egyszer egy csajos bulin grillezni akartunk, mert mi nekünk a grillezés, ugye? a pácolt nyers hústornyokig szépen el is jutottunk, a többit pedig inkább nem részletezném. Éhen persze nem maradtunk, ha jól emlékszem, elég vicces beszólások közepette végül is serpenyőben kisütöttük a vacsorát. Szóval, lásd fent a második mondatot:)

Azt azért megemlíteném, hogy minden grillezésnél két-három fajta húst dobunk a grillrácsra, erről majd összeállítok egy kis képes beszámolót, de ne tessék nagy dolgokra gondolni. Illetve a húsdarabok, na azok nagyok:), csak a velük való szöszmötölés nem.
Az én reszortom a saláta. Mert jó, ha minden grillező férfi mellett van egy nő, aki gondoskodik a mellévalóról, nem?

Ezt a pácolt sajtot egy svájci sajtsaláta ihlette, amit évek óta szerettem volna rekonstruálni. Nem olyan lett, a salátalé átment ugyanis egy fűszeres pácba, ami hihetetlen finomra sikerült.
A házi, jó alaplé nagyon fontos, ne sumákoljuk el!

Fűszeres pácolt alpesi sajt
Fűszeres pácolt sajt

1 ek olívaolaj
2-3 db salottahagyma
½ tk szemes feketebors
1 tk koriandermag
6 db borókabogyó
½ mk chilipehely
1 db babérlevél
50 ml fehérbor
300-350 ml alaplé
1 ek lágy alma- vagy birsbalzsam
500 g alpesi sajt

1. Egy edényben felhevítem az olajat és üvegesre párolom benne a vékony szeletekre vágott hagymát. Közben mozsárban durvára töröm az egész fűszereket és 5 percre a hagymához adom. Hozzáöntöm a bort, hagyom, hogy elpárologjon, majd pár perc múlva mehet bele az alaplé. Jó néhány percig hagyom fődögélni. Félrehúzom és hagyom, hogy kihűljön.
2.  Közben kisebb darabokra vágom a sajtot és a kihűlt páclébe forgatom. Lefedve hideg helyen pár órát vagy egy napot állni hagyom.
8 személyre köretnek /

Júl 232010
 

70-es évek retró. Vagy talán 60-as, ki tudja. Egy nagyon régi szakácskönyvemben találtam a receptet anno és jó pár évre rá kezdő háziasszonyként gyakran készítettem. A full retró akkor még kockából készült zöldséglevest tartalmazott, a kis doboz sűrített paradicsomon, són és borson kívül más nem tartotta össze a fényezett B rizst:).

Pár hónapja pakolgatás közben újra ráakadtam a receptre, tologattam is magam előtt, míg végül megfőztem, de alaposan átdolgozva. Magam is elcsodálkoztam, mit nem lehet belőle kihozni, hisz még egy zsíroskenyérből is lehet gourmet-vacsora, ha kiváló alapanyagokat használunk.
Szicíliai olívaolaj, francia salottahagyma, olasz paradicsom, házi alaplé, thaiföldi patna rizs, olasz trebbiano, Chardonnay-fehérborecet, Fleur de Sel, indiai Tellicherry-bors, biotojás, friss bazsalikomlevél. Nem felvágásból írtam le ezeket, nem is kell hozzá csúcsminőség, csupán érzékeltetni szeretném, hogy klassz, minőségi alapanyagok a legegyszerűbb ételt is a fellegekbe repítik. Nagyon, nagyon finom lett!

Létre is hoztam a Retró-kategóriát, lesz még mivel tölteni:)

Paradicsomos rizs borban posírozott tojással
Paradicsomos rizs posírozott tojással

1 ek olívaolaj
1 fej közepes hagyma
½ szál póréhagyma (vagy 1 cső kápiapaprika)
380 g hosszúszemű rizs
150 ml száraz fehérbor
kb. 600 ml paradicsomlé (vagy passzírozott paradicsom)
kb. 400 ml (házi) alaplé
1 db babérlevél
só, bors
A posírozott tojáshoz
800 ml víz (esetleg egy része fehérbor)
100 ml fehérborecet
1 tk só
8 db tojás

1. Egy nagy lábasban felhevítem az olajat és megpirítom rajta az apróra vágott hagymát és  felszeletelt pórét.
2. Hozzáadom a rizst, pár percig kevergetve pirítom, majd felöntöm a borral. Amikor elpárolgott, felváltva beleöntöm a paradicsomlevet és az alaplevet, majd egészen alacsony lángon lefedve párolom bő 5 percig. Sóborsozom és lefedve hagyva elzárom alatta a hőt. 20 perc alatt megpuhul, a végén  átkeverem. Ha szükséges, kerekítek az ízén. A rizs ne legyen fullasztóan száraz.
3. Közben elkészítem a posírozott tojásokat.
Egy lábasban felforralom a vizet (egy része bor is lehet, akkor még finomabb lesz) és beleteszem a sót és az ecetet. Ha forr a víz, csendesre veszem a hőt. A tojásokat egy tálkában egymás után, egyenként feltöröm egy tálkában, majd merőkanálra téve óvatosan beleeresztem a csendben bugyogó vízbe. Két kanál segítségével az elején össze lehet tartani a tojásokat, illetve a kanállal lehet őket “terelgetni”, hogy formásak maradjanak. Lefedem, három-négy perc múlva kész, ilyenkor még lágy a belseje.
4. Ekkor szűrővel kiszedem őket és a paradicsomos rizs tetején azonnal tálalom.
Borsot tekerek rá és meglocsolom egy kevés olívaolajjal.
4 személyre /

dec 112008
 

Puszedli, ez számunkra az adventi és karácsonyi hangulat legjellegzetesebb süteménye. Benne van minden íz, ha pedig kinyitom a bádogdobozt, amiben lapulnak a puhulni vágyó fűszeres kekszek, akkor még a karácsony illata is megcsapja orrunkat.

Csalóka a neve, mert egyáltalán nincs benne méz, a fűszerek együttes játéka adja ezt a mézközeli ízt. Nem használok készen vásárolt mézessütemény-keveréket, mivel házilag is könnyen össze lehet állítani. Aki kedveli az indiai konyhát és megfelelő fűszerkészlettel rendelkezik, az határozottan előnyt élvez! Legfőbb szempont a saját ízlésünk legyen! (Egyébként meg kiváló gasztroajándék is lehet belőle.)

Fűszeres mézes puszedli
Ez a mézeskalács, vagyis puszedli egészen más jellegű, mint a készen vásárolt, tüneményesen finom, omlós nürnbergi, lisztnélküli puszedlik, amik a hangzatos Elisenlebkuchen névre hallgatnak, feltalálójuk Elisabeth nevű lánya után kapta a nevét. A nürnbergi mézeskalács, a Nürnberger Lebkuchen a múlt század óta eredettvédett, és csak megfelelő kritériumok teljesítése után nevezhetők ennek: pl. legfeljebb 10% lisztet vagy keményítőt tartalmazhatnak, de természetesen egyáltalán nem szükséges bele. A nürnbergi puszedli tehát legfőképp csonthéjasból és aszalt gyümölcsökből áll. Continue reading »

nov 032008
 

Lassan minden levesfajtát megismerünk hazánkban, és semmilyen leves előtt nem torpanunk meg. A krémlevesekre, mindenféle nemzetségű halászlevekre, ilyen-olyan húslevesekre már csak legyintünk, az ázsiai csípős, esetleg édes-savanyú levesekkel pedig már bízvást lekörözzük a sarki kis kínait. Édes gyümölcslevesekben verhetetlenek vagyunk, de már az olaszos, sűrű, olívaolajjal bőven meglocsolt zöldségleves sem teljesen idegen számunkra. Sőt, a gyümölccsel édesített húsos levesekkel is találkoztam már a blogokon. (Hogy ne menjek messzire, akár nálam is.)

De létezik olyan leves, amivel én még csak nemrég találkoztam!
Pár éve birtokomban van egy szász szakácskönyv és lelkem rajta, de eddig nemigen forgattam. Pedig kár lenne parlagon hagyni, sok klasszikus receptet tartalmaz, az ilyenekre meg nagy vevő vagyok.
Ebben találtam egy édes levest, ami íróból készült. A leves roppant egyszerű, és bár cukorral édesített – emiatt bizonyára főleg gyerekek kedvence is lehet – de mégis savanykás, és a kettőnek a kombinációja igazán fenséges! Meg is főztem és rá is kaptunk az ízére, a receptet viszont egy kicsit megváltoztattam. Hogy ez autentikus marad-e, azt kétlem, de itt most nem ez a lényeg! Szívesen teszem közkinccsé, bár a kép elég csapnivaló, ez is az egyik oka annak, hogy még nem jelent meg a blogon. (Egy további főzésnél szebb képpel pótolom:-)

A leves alapvető hozzávalója a jó minőségű író, ami egy kissé savanykás, sűrűn folyó tejtermék. Ha ilyet nem találnánk, kefírrel helyettesíthetjük. Én cukor helyett mézzel édesítettem, de barna cukrot szórtam a tetejére. A lényeg mindenképp az íróleves, amibe bármit belefőzhetünk, ami szerintünk jól illik hozzá, én most kicsi vajgaluskával szaporítottam. A savanykássága miatt nem kimondottan az édes levesek közé tartozik, amolyan édes-savanyú, de szerintem mindenki döntse el maga.

Legközelebb körtét pürésítek, azt teszem bele a megfőtt levesbe. Szerintem nagyon jó lesz vele.

Mézes íróleves vajgaluskával

Mézes íróleves vajgaluskával

1 liter író (esetleg kefír)
kb. 150 ml desszertbor
3 ek méz (vagy cukor)
1 db citrom reszelt héja
½ rúd vanília
1 csipet só
1 ek keményítő
1 db tojássárgája
A vajas galuskához
kb. 150 g liszt
2 db tojás
1 ek vaj, olvasztva
1 csipet só
kevés tej
A tetejére
barna nádcukor

Az írót egy lábasban felteszem főni és hozzáadom a bort és a mézet (vagy a kristálycukrot, barna nádcukrot). Beleteszem a citrom reszelt héját és a felhasított fél rúd vaníliát, csipet sót és alacsony hőn felforralom. Ha átvette az ízeket, a vaníliát kiveszem (megmosva és megszárítva a vaníliarudat később másra is lehet még használni, vétek lenne kidobni!) és besűrítem a keményítővel és a tojás sárgájával. A tojást el is lehet hagyni, de szerintem sokkal finomabb lesz vele, ez nem vitás, de egy kevés keményítő szükséges ahhoz, hogy a levesből ne csapódjon ki a túró. A sárgája hozzáadása után fontos, hogy ekkor már ne főzzük, tehát a galuskákat előbb tegyük bele, ha tojással dolgozunk! 
A hozzávalókból gyorsan összekeverem a lágy tésztát és mokkáskanál segítségével vajas galuskákat szaggatok a levesbe.
Egy perc múlva kész, akkor tányérba teszem és barna nádcukorral megszórom a tetejét.
4 személyre /  

Sze 052008
 

Kamrarendezés során mindig érik az embert meglepetések. Én meg különben sem vagyok az a tip-top háziasszony, aki előre tervez, pontosan tudja, mit főz majd a héten és ehhez és persze a kamrapolc leltárának függvényében be is vásárol. Egyáltalán létezik ilyen??
Ha igen, attól itt helyben elnézést kérek, sajnos nem én vagyok az, aki a háziasszonyok gyöngyének eme táborát tovább gyarapítaná. Continue reading »

dec 222007
 

Gyerekkorom óta szeretem a káposzta legtöbb formáját, kiváltképp a párolt káposztát. Régebben ugyan nem teljesen az ízlésem szerint történt, mert a magyaros hagyományok szerint ecetes lében úszott (és ott inkább az ecet volt túlsúlyban:-), de amióta magam főzök, megalkottam a – persze számomra – tökéletes párolt vöröskáposztát! (Vagy párolt lilakáposztát, kinek hogy tetszik.) Szinte mindig karácsonykor is az asztalra kerül, hisz ezen a napon legtöbbször klasszikus ételeket eszünk – a pároltkáposzta pedig nálunk egyszerűen hozzátartozik az ünnepekhez. Régebben kísérleteztem ezzel-azzal, de azt meghagytam a maradék szombatoknak és vasárnapoknak, no meg a jeles ünnepeknek.
Az idők folyamán kialakult az igazi arca és valódi családi recept lett belőle, amit jó tíz éve ugyanúgy készítek és amit most már én is továbbörökíthetek anyáról leányra:-))

Ez a káposzta kerek, édeskés, de nem túlzottan, és ha van titka, akkor az a benne párolódott alma és a ribizlidzsem! Nem hiányozhat belőle a vörösbor sem, és az is legyen szép testes, valamelyik jobbfajtából, leginkább abból, amit majd hozzá iszunk kíséretnek. Mindig tiszta gyümölcslevet öntök hozzá, vagyis semennyi vízben nem fő, csak nagyon jófajta levekben.
A fűszerekkel még bátrabban is lehet bánni, én főzés során vagy húszszor kóstolgatom, ízesítgetem, ezt-azt öntök hozzá, mire végre kijelentem: ELKÉSZÜLT!
Az alábbi folyadékmennyiséggel viszonylag sok lé marad alatta, de ez nem baj, épp ez a cél. Hisz egyrészt finom sűrű, másrészt a további forralásoknál úgyis elpárolog belőle, és el is fogy a káposztával együtt. Ha viszont biztosak vagyunk benne, hogy az egész káposzta elfogy egyszerre, akkor úgy egy deci folyadékkal kevesebb kell bele.
Sokszor tapasztaltam, hogy több receptben igencsak rövid párolási időt írnak, azok szerint fél óra alatt kész is, de a káposztaszálak még ropognak. Én legalább egy órát, de inkább tovább párolom, mert szerintem meg pont így jó! (Ha újra felmelegítjük, úgyis tovább puhul, akkor elsőre is puhára lehet párolni!) A ropogós zöldségnek máskor jön el az ideje.
Nagy előnye, hogy jó korán el lehet készíteni, hisz akkor lesz még jobb, ha többször felforraljuk.

kacsamell_pure_voroskaposzta1kap
Párolt vöröskáposzta almával és feketeribizlidzsemmel

2 kg vöröskáposzta (lilakáposzta, 2 kis fej, vagy konyhakész)
1 ek mangalicazsír (vagy liba-, kacsazsír)
2 fej hagyma
2 db alma (pl. Granny Smith, vagy alma+körte)
5 db szegfűsz
eg (vagy 1 mk őrölt)
10 db borókabogyó, egészben
2 db babérlevél
2 tk só
200 ml vörösbor
400 ml ribizli-, szőlő-, vagy almalé (100%-os)
300 ml feketeribizlidzsem (
Pacific vagy egyéb)
60 ml (kb. 4 ek) fehérbor-, sherryecet, málna-, meggybalzsam (5-6%-os)
só, bors

Leszedem a káposzta külső héját, negyedekbe, majd azt is félbe vágom és éles késsel kisebb csíkokra szelem, közben a torzsát is kivágom. (Én két kis fej káposztát szoktam venni, mert sokkal könnyebb megtisztítani, mint a nagyot.) Egy hatalmas tálban rétegesen besózom és félórára állni hagyom. (Ez nem feltétlen szükséges, de puhább lesz tőle.) Ha besóztam, vizet ereszt, abból kiemelem a káposztát.
Egy hatalmas fazékban megolvasztom a zsírt és kissé megfonnyasztom benne a darabokra vágott hagymát (karikára is lehet vágni), de maradjon még roppanós. Adagonként ráteszem a káposztát és mindig megforgatom, majd közepes hőn el kezdem párolni (4/9). Hozzáadom a kisebb darabokra vágott almát (nem kell meghámozni), a fűszereket, a borral elkevert dzsemet, majdnem az egész gyümölcslevet és újraforrástól számítva bő óráig párolom, amíg puha nem lesz és össze nem fő. Közben nem árt néha egyet keverni rajta.
A vége felé ha szükséges, hozzáöntök még a gyümölcsléből, ízesítem az ecettel (lehet akár vegyesen is, én 2-2 evőkanálnyi fehérbor- és sherryecetet veszek, de igazán jó lesz bele egy kevés málnabalzsam is), sózom (még fél kanálnyi biztos kell bele) és bőven tekerek rá borsot. Cukor nem kell bele, hisz a lekvár és gyümölcslevek már épp elég édesek.
Napokkal előtte elő lehet készíteni, és újra felforralva remek!
12 adag kísérőként /  

* Változatok:
Hogyan tedd paleóvá? –  Lekvár helyett használj erdei gyümölcskeveréket és édesítőt. A gyümölcslevet helyettesítsd húslevessel.

okt 192007
 

Nem kell mindig kaviár – ahogy szól a fáma -, de egy veretes húsadag még azon férfiember szívét is megdobogtatja, aki úgy különben nagy barátja a könnyed, mediterrán konyhának. Úgy egyébként, mert kétévente talán, ha egyszer, de mégis a tányérra kerül. Most viszont napok óta mást sem hallottam, csak lenne már egy kis bécsi szelet, vagy ilyesmi, aranylóan panírozott hús, vagy ilyesmi, valami kis salátával, vagy ilyesmi.
Most sóhajthatunk ugyan egy nagyot, de a köz nyomásának néha érdemes eleget Continue reading »

aug 282007
 

Egy embert sem ismerek, aki miután kóstolta, szenvtelenül el tudna menni a rote Grütze (ejtsd: róte grücce) mellett. Ez a zseniálisan egyszerű, gyümölcsös desszert Észak-Európából származik, ahol nyáron piros bogyós gyümölcsök tették ki az édes vitaminháztartás eléggé szűkös hadát. Idejét sem tudom, mióta lettem én is Grütze-függő: talán harminc éve kóstoltam először, azóta a Grütze a privát étlapom oszlopos tagja lett, húsz éve pedig a konyhámé is. Ha összeszámolnám, melyik édesség fordult meg leggyakrabban a konyhámban, hát biztos a Grütze vezetne! Ha vendégek is ették nálam egyszer, onnantól visszatérő vendég lett ő is. (A vendégek is:-))  

A Grütze szó a németben kását jelent (ónémet jelentése: gruzzi=durváraőrölt), ami azt mutatja, hogy régen valamely durvára tört gabonából készítették a Grütze-t (akár zab, búza, rozs, hajdina, vagy árpa), először még gyümölcs nélkül. Olyan lehetett, mint az angoloknál a porridge, a zabkása, de nem is kell messzire mennünk, a szláv országokban még ma is hagyományos reggeli a tejjel készített gabonakása. (Németország keleti részében még ma is valamilyen őrölt gabonával sűrített, csupán gyümölcsléből készül az általuk eredetinek vélt, igazi Grütze.) Piros (rot) pedig akkor lett, amikor pár száz évvel ezelőtt, ráúnván az unalmas gabonakására, bogyós gyümölcsöket is elkezdtek belefőzni, hisz északon, a skandináv országokban javarészt ez termett – és terem ma is. (svédül például: röd gröt med flöd, dánul: RødGrød med fløde)
Már nem csak gabonával sűrítették, hanem szágóval vagy keményítővel.
Vagyis a rote Grütze fordítása igencsak nehéz, mert a szószerinti piros kása azért így elég szerencsétlen – mondhatnánk egyfajta besűrített gyümölcsbefőttnek is, talán gyümölcspuding, viszont egyáltalán nem pudingállagú, vagy folyékonyabb lekvár, tartósítás nélkül. Tessék választani! 
A Grütze élvezeti értékének fokozására pedig jéghideg zsíros tejet, de ha jobban ment, akár crème fraîche-t, vagy tejszínt is locsoltak a tetejére, amit egy picit félfolyósra fel is lehet lazán verni (a crème fraîche-t egyenlő arányú zsíros tejfölből és tejszínből is előállíthatjuk). Azon a vidéken soha nem volt autentikus a vaníliamártás, ez csak mára terjedt el, ki tudja miért. (Talán azért, mert napjainban divat lett a jóminőségű vaníliamártás?) Ugyanis a Grütze eleve sűrített, minek kellene azt még egy mártással is fokozni, másrészt a jéghideg tejes tejszín tényleg jobban kihozza az édes-savanykás, üdítő Grütze zamatát. És különben is, minek azzal még tovább pepecselni. Egy gombóc vaníliafagylalt is igazán jó hozzá, de tehetjük önmagában tejberizs mellé, palacsintába, vagy piskótához is. Tessék csak kipróbálni!!   

Az első időkben csak a francia származású feketemeggyből készült a Grütze (gyakorlatilag ez a fajta terjedt el Európában a legjobban), epret viszont hagyományosan sohasem tettek bele. (Mára ez is megváltozott.) Aztán jött a többi piros bogyós. A legjobb akkor lesz, ha legalább 3-4 fajta gyümölcsöt teszünk bele, ez lehet akár fagyasztott is, nyáron ritkán lehet az összes fajtát egyszerre kapni. Mehet bele szeder, piros és feketeribizli, málna, piros egres, áfonya, vagy az, amit még jónak látunk, de mindenképp kissé szétfővő, puha gyümölcs legyen, alma vagy körte nem szokott Grütze-ben szerepelni. Megkérdezheti valaki, ha van piros, akkor biztos van más színű is, nem? Igen, létezik a gyümölcsök összetételével zöld (grüne Grütze, egresből és kiviből) és sárga is (gelbe Grütze, barackból, ananászból, esetleg mangóból), de ezek a legújabb kor vívmányai, és semmiképp sem mondhatók eredetinek.

Én magam a sárgát is szeretem (puha őszibarack és mangó keverékéből), de leggyakrabban mi mást főznék, persze, a pirosat! 
Nem vízzel főzöm fel a gyümölcsöt, hanem mindig gyümölcslével (ez általában tiszta, rostmentes almalé), kevés narancslevet teszek hozzá, száraz vörösbort pedig bőven. (Felmerülhet egyesekben a kérdés, ha már úgyis édességbe teszem, miért a száraz bor? Nos, az (elérhető árú) édes vörös nem bor, emiatt nincs is itthon, ha meg lenne is, az ára nem predesztinálná őt a felfőzésre.) A bortól savanykásabb és gazdagabb ízű lesz és így jobban fokozható az édes-savanyú harmóniája. Fűszerekből a gyömbér talán az, amelyik egy kicsit kilóg a sorból, de néha kardamomot is teszek bele, ez pedig a skandináv országokban igen elterjedt és kedvelt fűszer. A tetejére – talán szokatlan módon – kávétejszínt csorgatok (10%), amit előtte úgy 10 percre a fagyasztóba is beteszek, hogy valóban jéghideg legyen!  
Érdemes a Grütze-ből nagyobb adagot készíteni – na nem csak azért, mert hamar elfogy! Hűtőben károsodás nélkül is jó pár napig eláll, ezért ideális vendégek számára.

A Rote Grütze sem kerülte el a kedves blogtársakat:
Először Chili&Vanília ismertette meg velünk a Rote Grütze-t.
Fakanál is C&V Grütze-receptjét alkalmazza. 
PartizánOrsi rote Grütze-jének alapja gyümölcslé, amit egy egzotikus kókuszmártás fed be.   
Kicsi Vú sárga Grütze-t készített, az alap részben itt is gyümölcslé.
   

Rote Grütze

Rote Grütze

1 kg piros gyümölcs, például:
     250 g meggy
     250 g ribizli
     250 g málna
     250 g szeder
60-100 g kristálycukor, gyümölcs savasságától függően
1 ek vanília kivonat (vagy 1/2 vaníliarúd)
1 db fahéj
5 db szegfűszeg
1 cm gyömbér
5 db kardamom
550 ml folyadék
     300 ml 100%-os almalé (esetleg szőlőlé)
     200 ml vörösbor, száraz (esetleg fehérbor)
       50 ml narancslé (opcionálisan)
2 ek keményítő (búza-, burgonya-, esetleg kukorica), vagy
     30 g szágó
A tetejére
200 ml tejszín, tej hidegen (vagy kávétejszín)

Egy nagy lábasba beleöntöm a folyadékokat és a fűszerekkel úgy 10 percig lassú hőn főzöm. Ha már eléggé fűszeres lett, leszűröm. A lábasba teszem  az előkészített gyümölcsöt, de szezonon túl megfelel a fagyasztott erdei gyümölcskeverék is. (A megggyet kimagozom.) Egy fél pohár kivételével hozzáöntöm a folyadékokat és a cukrot (úgy is jó, ha rögtön együtt beletesszük az egészet, és őrölt fűszert használunk, vagy a darabos dolgokat egy teatojásban mártjuk bele), majd lassú hőn úgy 10 percig párolom, hogy a gyümölcsök kissé szétfőjenek. Egy pohárban a keményítőt elkeverem a maradék folyadékkal és kevergetve a Grütze-hez öntöm. Azonnal sűrű lesz, de inkább kevesebbel indítsunk, mivel ahogy hűl, még sűrűsödik.  
Langyosan és hidegen is jó, hűtve pedig napokig eláll. Tálalásnál tálkákba teszem és jéghideg tejszínt (vagy kávétejszínt) öntök a tetejére.
6-8 személyre /

Júl 052007
 

Idejét sem tudom már, olyan rég volt, amikor egyszer Bécsben egy káprázatos túrógombócot ettem. Hogyne ismertem volna a túrógombócot, sokszor csináltam addig magam is, de olyanra sosem sikerült, mint amit ott, akkor ettem. Nemcsak a gombócok megjelenésében volt különbség: mákos volt, sőt ebből a belsejébe is jutott, vanília mártásra is emlékszem talán, és az elmaradhatatlan szilvarösztire is. De nem csak ezért ízlett kimondhatatlanul, hanem azért is, mert a gombóc szinte lebegett, olyan könnyed volt!
Persze azonnal tudni szerettem volna a receptjét. De annak idején még azt a szót sem ismertük, hogy internet, (ha-ha, ilyen is volt egyszer) ezért sokáig várnom kellett, míg végre osztrák üzlettársakra tettem szert. 
És akkor megtudtam a gombócok titkát!
Szóval senki se higgye azt, hogy kedves túrógombócunk magyar eredetű! Dehogyis! A túrógombóc sok más egyébbel együtt a monarchia idején jött át hozzánk, és mi magyarok egy kissé leegyszerűsítettük az elkészítését.
Két nagy különbség van a két elkészítési mód között. Fogalmam sincs, hogy a magyar gombócot miért búzadarával dúsítják, mikor az eredetiben nem is azzal készült. Azért nem értem igazán, mert ettől a gombóc elnehezül, sőt egy csomó időt kell várni, amíg a dara felszívja a szükséges nedvességet.

Mivel Dél-Tirol lassan egy kerek százada Olaszországhoz tartozik, így az északon élő taljánok is magukévá tették ezt a receptet. A gombócot ricottából készítik és általában gyümölcsmártással öntik le, de egyéb változatoknak sem állnak ellen:-))

Az osztrák gombóchoz kenyér- de mára már inkább kétszersült morzsát adnak, ettől lesz olyan könnyed, nem kell állni hagyni, még csak idő sem kell neki, gyakorlatilag azonnal feldolgozható.
Az sem elhanyagolható tény, hogy egy habkönnyű túrógombóchoz bizony fel kell verni a tojásfehérjét…. Nincs mese.
A második igen fontos szempont, hogy a morzsát vajban hempergetik. Színtiszta friss vaj, semmi olaj, ettől lesz az íze – hát igen, finomabb, elegánsabb, valahogy légiesebb. Noch dazu, ha csak lehet, a morzsa egy részéhez mandulát vetnek be, amitől az egész már önmagában is csodás lesz, ha nem lenne a neve az, hogy Topfenknödel. A mákkal töltött verzióba aztán mákos tölteléket tesznek, ami egy cukros tejfölrétegen csücsül, mellé pedig szilvaröszti dukál. Én a tetejét szórtam meg a porcukros mákkal, de alá szintén bőségesen került a cukros tejfölből. A röszti készülhet meggyből, szilvából, vagy fehérborral felfőzve sárgabarackból is.
Mákos túrógombócMákos túrógombóc
(Ausztriában: Topfenknödel mit Mohn)
(Dél-Tirolban: Canèderli di ricotta con semi di papavero)

500 g tehéntúró (20%), vagy ricotta
40 g vaj
3 db tojássárgája
2 ek kristálycukor
2 csipet só
120 g kétszersült
3 db tojásfehérje
A hempergetőhöz
50 g vaj
2 ek kristálycukor
2 ek zsemlemorzsa
2 ek mandula, őrölve
Az elkészítéshez
300 ml tejföl
2 ek porcukor
2 ek mák, darálva
1 ek porcukor
A szilvarösztihez
500 g szilva
2 ek cukor
100 ml vörösbor
1 db fahéj
5 db szegfűszeg

A gombóchoz összekeverem a hozzávalókat, ehhez a kétszersültből aprítóban morzsát készítek. (Ha nincs aprító, akkor ezt egy fóliába betéve a húsklopfolóval is el lehet végezni.) A tojásfehérjét keményre felverem és a végén a masszához keverem. (Ha lustának érzem magam, akkor a tojásokat kissé habosra verve teszem bele, de tojáshabbal sokkal jobb lesz.) Egy kis ideig állni hagyom, de elég neki egy negyed óra.
Felteszek főni 2 liter vizet. Ha fő a víz, a túrós masszából vizes kézzel egyforma gombócokat formálok és a vízbe teszem. Egész kis hőn (2/9) forralom, amíg a gombócok a felszínre nem jönnek, ez úgy 10-15 perc lesz. Ha feljöttek a víz felszínére , még pár percig benne hagyom.
Közben elkészítem a hempergetőt.
Egy nagy, széles lábasban felmelegítem a vajat és beleteszem a hozzávalókat. Ha a gombócok készen vannak, egy szűrőkanállal kiveszem és belehempergetem őket. Ettől hempergető, mert csak a lábast kell ide-oda rázogatni. A fenti mennyiség pont elég lesz a túrógombócokhoz.
Közben a tejfölbe beleforgatom a porcukrot és elkészítem a cukros mákot is.
Ha minden kész, egy tányérra szedem a hempergetett gombócokat, tejfölt csorgatok rá és bőven megszórom a cukros mákkal. A rösztihez a negyedekbe vágott szilvához adom a hozzávalókat és 10 perc alatt majdnem puhára párolom, hogy a lekvárnál folyósabb maradjon. 
4 személyre /
A receptet saját tapasztalat alapján állítottam össze.


Borajánlat:
Tramin pincészet Alto Adige/Dél-Tirol, Moscato, 2006
Aubergine borajánlata:
Tokaji 4 puttonyos aszu, Monyók József, 1996
Sűrű, gyönyörű borostyánszínű bor; aszalt gyümölcsös illatokkal, s az uralkodó sárgabarackos ízzel.

jún 122007
 

Ha valakinél épp egy hasas, többliteres, mázas edényke kallódik a kamra egyik eldugott polcán és esetleg szeretne Karácsony táján édes, finom, rumos gyümölcskompótszerűséget kanalazgatni, az ne habozzon, itt az idő a Rumtopfra!!
Akkor álljon itt egy rövidke kis FAQ, vagy GYIK (kinek melyik a szimpatikusabb) Rumtopfra:

Mi is az a rumtopf?
Akkor lássuk először – azok kedvéért, akik netán nem ismernék -, mi is az a rumtopf?
Nos, mint a nevéből is látszik, nem más, mint nyár elejétől kezdve egy nagy edényben, folyamatosan eltett, rumban érlelt gyümölcs. Neve a németből jön, és mint ilyen, arrafelé országszerte egy igen kedvelt nyári elfoglaltság. Rum=rum, topf=edény, vagyis a rumtopf azt a mázas, többnyire 7literes kerámiaedényt is jelöli, amiben általában a gyümölcsöket idény szerint sorban elteszik. Ha nincs ilyen edényünk, nehogy elkeseredjünk, hogy nekünk már nem is lesz rumtopfunk karácsonyra! Megteszi egy nagy befőttes üveg is, feltéve, ha sötét helyen tudjuk tárolni. (Tegyük be a szekrénybe.)
A rumtopf pedig maga a kész rumos gyümölcs is, amit aztán készen szemtelenül magas áron sok helyen, üvegekben árulnak.

Rumtopf
Nehéz rumtopfot készíteni?

Dehogyis! Lehet, hogy a neve alapján valami elkészíthetetlen, mumusszerű dologra gondolunk, de a válasz egyértelműen: nem, rumtopfot készíteni hihetetlenül egyszerű! Sőt mi több, izgalmas! (Egész nyáron izgulhatunk ugyanis, mi fog történni a rumtopfunkkal!)

Miben kell eltenni a rumtopfot?
Erre a célra gyártják ezeket a helyes kis kerámia edényeket, és hogy senki ne is gondoljon más felhasználási célra (például káposzta eltevésére, netán a nagymama – közben ránk hagyott – eljegyzési ékszereire, bár arra is remek), a tetejükre vagy a hasukra rá is van írva szép nagy betűkkel: RUMTOPF. Ez azért előnyös, mert a zárt edénytérben ugye sötét van, ami késlelteti a gyümölcs elszíneződését és jobban szigeteli a hűvöset is. De ha ilyenünk nincs, akkor egy nagy üveg is megteszi, ami legalább 5 liter térfogatú legyen, mert ha folyamatosan, a legtöbb gyümölcsfajtát beletesszük, biztosan megtöltjük majd ennyi gyümölccsel. Erre tegyünk egy tányért, állítsuk a kamrába és kész is a házilag kivitelezett rumos topfunk! (Ha az egészet körbetekerjük valami sötétítő textillel, akkor jól be is csaptuk a rumtopfot:-)) Később úgysem kérdezi majd senki, miben tároltuk az egészet – feltéve, persze, ha nem romlott meg :-) és itt térjünk akkor rá a legfontosabbra, a rumra:

Mivel töltsük fel a rumtopfot?
Alább majd pontosan következik, milyen gyümölcsöket is tegyünk a rumtopfba. De mivel öntsük fel? Rummal, ez világos. És tovább?
A legeslegfontosabb szabály rumtopf készítésénél, hogy a rum nemcsak hogy jó minőségű (ez ízlés kérdése, persze a rum fajtája is befolyásolja a végső ízt), de nagyon fontos, hogy minimum 54% alkoholtartalmú is legyen, de inkább több. (Azért 54%, mert 50 fölött általában ez az első ugrás és a cukor és a rum ebben az arányban konzervál ugyanis a legjobban.) De ha 54% és 60% közül kellene választanunk, akkor is inkább a 60% a nyerő. Ezért előfordulhat, hogy ha megromlik a rumtopf, akkor a rum volt a ludas, mivel nem megfelelő minőségű rumot használtunk. Én 60%-os STROH rumot használok, bár a Stroh régen gyártott 54%-osat is, épp a rumtopf miatt. (Jelenleg már csak 40, 60 és 80 %-os a gyártási paletta.) Bár egyesek azért ellenzik a STROH-rumot, mert túl markáns az íze, de nekem ezzel nincs bajom. Mondom, lényeg az 54. Egyéb alkoholt is lehet használni, de a legfontosabb, hogy a felöntött összalkoholtartalom mindig legalább 54-60% legyen, különben megromlik a rumtopf, és ezt ugyebár nem szeretnénk.

Mit tegyek, ha nem szeretem a rumot?
Olyan, kérem, nincs! (Különben nem is olvastad volna el ezt a bejegyzést.) A rumtopfnál ugyanis, bármilyen meglepő, de a tiszta rum íze már nem is érződik, mivel bőven átjárja annak a rengeteg gyümölcsnek a zamata, amiből következik, hogy a kész rumtopf alkoholtartalma is természetesen kevesebb, mint a rumé volt, hisz kicsit felhígul. A kész rumtopfot pedig összekeverhetjük egy kevés borral, akkor az alkoholtartalma is kevesebb lesz.
Ha pedig valaki azt gondolja, hogy tényleg nem szereti a rumot, akkor az is elképzelhető – persze csak elméleti síkon -, hogy eddig valami sokkal rosszabb minőségű rumon nevelkedett….  Rossz rum ugyanis nincs – újabb alapszabály -, csak gyenge minőségű!!

Mit tegyünk, ha a rumtopfunk épp megromlani készül?
Bátran állíthatom, hogy ez a legkritikusabb pont a rumtopf készítésénél! Egyszer engem is elért a végzet, mivel nem voltam elég szemfüles, és későn láttam meg a bajt. (Épp elfogyott a rumom és újabb gyümölcsadagot készültem betenni. Erre elmentem és vettem valami lőrét, amire mellesleg 50% volt ráírva, de így utólag átgondolva véletlenül kihagyták belőle a kellő alkoholt…  az egyensúly megbomlott, a rumtopf pedig, amiben addigra volt már másfél liter rum, a csatornákban végezte:-(
Éppen ezért fontos, hogy gyakorta vizsgáljuk meg a rumtopfot, épek-e a gyümölcsök, minden rendben van-e. Kéthetente mindenképp nézzünk be az edénykébe, ne hagyjuk magára.
Ha elkezdődött ugyanis a romlás, akkor először apró, habzó foltok jelennek meg a felszínen. Kóstoljuk meg a rumtopfot, és ha még nem savanyú, nincs rossz íze, akkor még megmenthető. Szedjük le a habot a tetejéről és 5 literre számítva töltsük fel 250 ml 96 %-os, patikában kapható alkohollal. Az alkohol azonnal megállítja az erjedést és folytathatjuk a rumtopfunkat.

Mit tegyünk, ha a rumtopfunk sikerült, de alkoholtartalma túl magas és nem tudjuk megenni?
Ez a kérdés nemigen fog ugyan felvetődni, de mindennel számolni kell. Nem probléma, a kész rumtopfot, amit december táján már meg is tudunk kóstolni, a tálkákban kiszedve (tehát NEM a rumtopfos edényben!) hígíthatjuk vörösborral, esetleg kevés almalével, így csökkenthetjük az alkoholtartalmát.

Mit kezdjünk a rumtopffal, ha már elkészült?
Ez a kérdés ugye nem kérdés?? Kevesen vannak ugyanis, akik igazán ellen tudnának állni egy vérbeli rumtopfnak. Szóval akkor mihez is? Roppant egyszerű: mindenhez, amihez egy kissé sűrűn szirupos, igencsak alkoholos, de bűnösen finom gyümölcsös kompótot tálalnánk. Vagyis fagylalt, sütemény, krémek, flan, puding, tejberizs mellé, vagy csak úgy magában, desszertként, bor kortyolgatva hozzá – csak hogy fokozzuk az élvezeteket. Világos színű sütemények mellé szenzációs, de egy egyszerű vaníliafagyit is úgy fel tud dobni, hogy nehezünkre esik majd felállni a székről :-)
És nem utolsó sorban egy csinos, masnival átkötött üvegbe csomagolva el is ajándékozhatjuk, a felhasználás meg legyen majd az új tulajdonos mardosó problémája!

Ehetnek-e gyerekek rumtopfot?
A válasz erre egyértelműen: NEM! Ha csak nem akarunk idejekorán alkoholistákat nevelni belőlük:-)) A rumtopf alkoholtartalma igen magas, még hígítás után is. Hagyjuk ezt meg magunknak villanyoltás utánra!!

Milyen gyümölcsöket használjunk?
Ahogy beérnek a gyümölcsök, abban a sorrendben tehetjük őket a rumtopfba. (földrajzi helytől függően ez csak irányadó, mivel az időjárás függvényében más időben érnek be a gyümölcsök):
Természetesen nem kell mindegyik fajtát beletenni, csak ami beszerezhető, vagy amihez épp kedvünk van. Minél töb
bfajta lesz benne, annál zamatosabb lesz, hisz mindegyik gyümölcs a maga módján járul hozzá az összhatáshoz:
május: eper
június: cseresznye, meggy
július: egres, málna, áfonya, ribizli, szeder, sárgabarack
augusztus: őszibarack, ringlószilva, szilva, nektarin
szeptember: körte, szőlő
október: ananász
Mehet még bele: görögdinnye, banán, kivi, de ez már ízlés kérdése.

És mégegyszer röviden, mire figyeljünk oda:
Mint minden eltett, tartósításra szánt gyümölcsnél, itt is vannak alapszabályok, ezt még egyszer összefoglalnám:
Csak egészen hibátlan, érett gyümölcsöt használjunk, különben nagy lesz a romlásveszély! A gyümölcsöt már konyhakészen elkészítve mérjük le. Falatnyi darabokra vágjuk fel, úgy, ahogyan szívesen meg is ennénk.
Legalább 3 hetet várjunk a következő gyümölcs eltevéséig. Ennyi idő alatt ugyanis befejeződik az előző gyümölcs érése, látjuk, ha baj történt, tehát jöhet a következő!
Minél jobb minőségű alkoholt használjunk! Legjobb a rum, ami legalább 54%-os legyen, de keverhetünk hozzá vodkát, vagy egyéb borpárlatot is, a rumtopf végleges íze meghálálja majd a nagyvonalú gondoskodást.
A fehér rum jobban megőrzi a gyümölcsök színét, a sötét rumnak viszont teltebb az aromája.

Rumtopf, avagy rumban eltett gyümölcs

500 g gyümölcs (tisztán mérve)
250 g  cukor
200 ml rum (minimum 54%)

Első alkalommal beteszem a megtisztított, előkészített gyümölcsöt az edénybe, rászórom a cukrot és egy egész üveg (0,7 liter) rumot öntök rá. Fontos, hogy a rum kétujjnyi vastagon befedje a gyümölcsöt. Elkeverem, hogy a cukor feloldódjon, majd ráteszem az edény tetejét, de nem kell szorosan lefedni. Ezután az elején néhány naponta érdemes ránézni és újra elkeverni. Lehetőleg sötét, hűvös helyen tároljuk.
A következő gyümölcsnél már elegendő a fenti arányt követni, vagyis minden 500 g gyümölcsre 250 g cukor és 2 deci rum.
Az utolsó gyümölcs október/novemberben kerülhet bele, akkor utoljára felöntöm még fél liter rummal és szokásos módon elkeverem, nézegetem.
A rumtopfnak ezután 4 hétig kell pihennie, érlelődnie, míg decemberben végre fogyasztható lesz.

jún 042007
 

Ha ünnep van nálunk, akkor nemcsak megadjuk a módját, de ilyenkor előkerülnek a régi fogások, receptek is. Mélyen gyökerező, családi hagyományokról, nagymamáról anyára, majd lányára szálló, titkos receptekről ugyan nálunk nincsen szó, de jónéhány olyan étel van már a család repertoárjában, ami nélkül fakóbb lenne az ünnepi asztal is.

Nem emlékszem, hogy a Sacher-torta mióta tartozik már szorosan a családunkhoz, de amint megjelent, azon nyomban közénk fészkelte magát. De nem is csoda, igazi ünneplős, habos, csupa csokoládécsoda! Évente kétszer biztosan készül, még ajándékba is szoktam sütni (és mennyire örülök, ha kérik!)

Nevét Franz Sacher, bécsi cukrásztanoncról kapta, aki 1832-ben, csupán 16 évesen megalkotta az azóta világhírűvé vált tortát. Idén tehát a Sacher-torta 175 éves lett.

Menjünk azonban egy kicsit vissza az időben! A második inasévében lévő Franz Sacher Metternich herceg udvarában szolgált. Egy nap igen rangos vendégek érkeztek, de az udvari cukrász épp a betegágyat nyomta. A fiatal Franz aztán lelkesen megalkotta ezt a csokoládés piskótatésztából álló tortáját, melyet keresztben elvágva sárgabarack lekvárral kent meg és finom étcsokoládéval vont be. Nem tudta, honnan is sejthette volna, hogy ezzel örök időkre megszületett a hírneve.
Ezután mint kitanult cukrász Esterházy grófnál szolgált Pozsonyban és Pesten, de vitte magával a tortát mindenhova. Majd fia, Eduard 1876-ban Bécsben megalapítja a Sacher hotelt és a hozzátartozó éttermet is.
Természetesen az “Original Sacher-Torte” elnevezés védett, mint ahogy a receptúra is titkos. Ahogy azonban megtudtam, nem is a tésztában rejlik a nagy titok: egy csokoládés piskótatésztánál nem is lelhetünk túl nagy furfangra: az igazi titok a csokoládé! A bevonatot ugyanis három különböző fajta csokoládéból állítják össze, a csokoládékat pedig kimondottan a Sacher cég részére 2 ország szállítja: egyesek Németország és Belgium, de más “hiteles” forrás szerint viszont Spanyolország és Franciaország határozza meg a csokoládémáz ízbéli összjátékát. Ki tujda…

…… Folytatás következik… a Demel-Sacher háborúskodásról… még korántsincs vége…

Annak idején kipróbáltam néhány receptet, mire kialakult az első verzió. (Akkor pedig az internet még gyerekcipőben járt!…) Azóta csupán egy pöttömnyit alakítottam, de már biztos, hogy ennél maradok. Hogy miért?
Ez a tészta mandulát tartalmaz, sőt még a lisztnél könnyebb keményítő is van benne és azt régóta, tapasztalatból tudom, hogy kevesebb liszttel készült sütemények egyszerűen légiesebbek, finomabbak. Igazából a Torta Caprese is egy Sacher-torta:-) Vagy tán az ifjú Sacher tudott már valamit?:-) Abban szinte biztos vagyok, hogy annak idején Franzl is tett bele őrölt, sőt lehet, hogy előtte szárazon megpirított mandulát is. Hogy keményítő került-e a tésztába, azt nem tudom.

De a végső bizonyosságot az adta, amikor anyósom egy születésnapjára Sacher-tortát kért. Mégpedig igazit! Tudta, hogy Bécsen keresztül, emberi időben érkezünk, ezért vittünk neki egy eredeti, originális Sachert, Bécsből. Persze én nem is lennék én, ha nem adnék kedves anyósomnak egy fricskát! Persze, hogy előtte magam is megsütöttem a tortát, vagyok annyira hiú! Mikor aztán odaértünk, nagy titkolózások közepette mindkét tortából a tányérra tettünk egy-egy szeletet. Mutatni persze nem mertem egészben a tortát, hisz akkor látta volna, melyik az igazi. Aztán belekóstolt mindkettőbe, és azt mondta: igen!! azt mondta, hogy nem tudná megmondani, melyik az igazi.
Hát ilyen ez a torta.

Legfontosabb, hogy nagyon jó minőségű csokoládét használjunk, a tésztába is természetesen, de a máznál ez mindennél fontosabb! Hazánkban sajnos ritkán lehet készen jó és megbízható csokoládémázt kapni, hisz ezt a mázt már előkészítették, megfelelő hőmérsékleten, meghatározott ideig keverték, hogy aztán azt a tortánkra simítva tökéletes, finoman törő, mattfényű, egyenletes mázt kapjunk. (Itt ajánlották az 58%-os csokipasztillát, amit szájhőmérsékletűre melegítve és picit kihűtve rákenthetünk a tortára.) A Wikipedia szerint valóban ez a titok, amit házi körülmények között is megvalósíthatunk! A csokoládét legjobb, ha vízgőz fölött 40 °C-ra felmelegítjük (ebben akár egy cukorhőmérő is segíthet), ezután folyamatosan kevergetve hűtsük le 30-ra (tehát ne tegyük be a hűtőbe, mert akkor sokkterápia éri a mázunkat:) és csak ezután kenjük a 25-27 °C-os felületű tésztára. Így lesz a máz egyenletes és mattfényű!

A tésztánál nem csak lisztet használok, hanem mindig teszek bele mandulát és keményítőt is. Tapasztalatból mondhatom, hogy mindkettő jelentősen légiessé teszi a piskótát, és az eredetihez közel álló receptúrákban is szerepel! (Meggyőződésem, hogy az originál receptúra is használja!) Diót egyáltalán ne használjuk, de őrölt földimogyoró is megteszi.
A baracklekvárnál örök vita alakult ki arról, hogy jusson-e a közepébe is, vagy elégedjünk meg egy vékony réteggel a csokimáz alatt. Nos, én mindig teszek a keresztben elvágott tésztára is, sokkal teltebb, finoman gyümölcsös íze lesz tőle. Természetesen a házi, folyósabb baracklekvár a legjobb, amit botmixerrel pürésíteni szoktam és egy kicsit meg is melegítek, hogy jobban kenhető legyen.

Aki szeretné, eredetiben is megkóstolhatja a Sachert. Jelenleg a legnagyobb méretű torta 22 cm átmérőjű, ára pedig € 38,50 (majdnem 10 ezer Ft) csinos fadobozban. (amit azóta is őrzök.)
Az alábbi recept árértéke nagyvonalúan, nem csúcs- de jóminőségű alapanyagokat számolva kb. 2.000-2.300 Ft, így egy szelet 170-190 Ft körüli árra jön ki. (Tény, hogy a csokoládé a maga 270 g-jával a legárérzékenyebb tétel, ez csúcsminőség esetén akár a két és félezret is elérheti, cserébe viszont egy igazán különleges ízélményt kapunk!)
Ezt a temérdek okosságot pedig innen és Halász Zoltán: Mesélő szakácskönyv című művéből merítettem.

Mások is megsütötték így:
Sacher-torta (Candy’s)
Sacher torta (Mohakonyha)
Sacher-torta (Élet a konyhában – Konyhatündér)

Mások pedig máshogy:
Sacher torta (Ahogy eszik, úgy puffad)
Sacher torta (Domestic Goddess)
Sacher torta (Ecet és olaj)
Sacher-torta (Étel, ital, kicsi Vú)
Sacher-torta (Lorien)

Sacher-tortaKép forrása: Sacher

Sacher-torta
(Sacher-Torte)

A csokoládés piskótatésztához
150 g étcsokoládé (jó minőségű, min. 60%, inkább 70%, akár vegyesen is)
125 g vaj
6 db tojássárgája
6 db tojásfehérje
125 g cukor
150 g lisztes keverék:
__– 50 g búzaliszt (BL 55)
__– 50 g búza- vagy burgonyakeményítő
__– 50 g mandula, őrölve
1 tk sütőpor
1 csipet só
1 ek vanília kivonat
vaj és zsemlemorzsa / őrölt mandula a formához
A rétegezéshez
400 g baracklekvár
1 ek rum
A csokoládémázhoz
4 ek forró víz
120 g étcsokoládé (min 60%)
120-150 g porcukor (csokoládé édességétől függően)
1 ek vaj / 1 ek narancsos olívaolaj

1. A csokoládét darabokra tördelem és a vajjal együtt egy kis lábasban felolvasztom (vízfürdő felett vagy 1-es kerámialapon).
2. A tojásokat szétválasztom.
3. A tojásfehérjét habbá verem. (Ebben az edényben mást már nem csinálunk.)
4. Előveszek egy nagy keverőtálat, amibe majd az egész tésztamennyiség belefér. A tojássárgákat ebben a tálban habosra keverem a cukorral.
5. Most a lisztet, keményítőt, mandulát, sütőport sót és vaníliát hozzákeverem a tojásmasszához, majd a csokoládét és a tojáshabot is hozzákeverem.
6. A sütőt 180°C-ra előmelegítem. Egy 26 cm-es kerek, kapcsos tortaformát kivajazok, megszórom morzsával/őrölt mandulával, majd belesimítom a tésztát és 45 perc alatt az alsó rácson megsütöm. Ezután még 15 percig a sütőben hagyom, de az ajtót nem nyitom ki. Ha letelt az idő, kiveszem, lefejtem a kapcsot, és a tésztát megfordítva rácson hagyom kihűlni. (ez úgy 2 óra).
7. Közben a lekvárt homogénné keverem, vagy botmixerrel pürésítem (ez fontos!) és hozzáadom a rumot is.
8. Ha a tészta kihűlt, keresztben elvágom és megkenem a lekvár felével, ráteszem a tészta tetejét és azt is megkenem.
9. A csokoládémázhoz egy edényben felmelegítem a vizet és vízgőz fölött (vagy a kerámialap 1-es fokozatán) megolvasztom benne a csokoládét és elkeverem a cukorral. Óvatosan keverve felolvasztom, de csak 32 °C-ra melegítem, nem szabad túlhevíteni! Utojára adom hozzá a vajat és szobahőmérsékleten kevergetve lehűtöm.
10. A kész csokoládémázt egy vízbe mártott széles pengéjű késsel (vagy egy erre a célra használt tortasimítóval) egyenletesen rásimítom a süteményre és hagyom, hogy teljesen megszáradjon.
Mivel a csokoládémáz szinte légmentesen lezárja a tortát, ezért felvágás nélkül néhány napig hűvös helyen jól eltartható.
26 cm-es torta = 12 szelet / 430 kcal / 25 g zsír / LF30 52,3 %

ápr 232007
 

Még ha a naptár szerint tavasz is van, hétvégére menetrendszerűen jótékony grillmeleg lesz. Maradjon ez így is, legalább minden hétre több finomság jut.
A sütni való husikat most nem részletezem, (meg a sört sem), a téma megint saláta.

A címben ki sem kellett volna írnom, hogy egy német jellegű burgonyasaláta majonézzel készül: ez teljesen kézenfekvő. Ha megkérdezünk egy németet, mi a legjellegzetesebb saláta náluk, úgy is ezt a választ kapjuk: Kartoffelsalat!! Was sonst! Az egy főre eső burgonyafogyasztásban a németek vezető helyen végeznek, ezért ne is csodálkozzunk ezen. A burgonyasalátáknak is temérdek változata van, de akárhogy is nézzük, azért mindig megvan a közös nevező. Persze készül néha, itt-ott olajos dresszinggel is, de az bizonyára útjatévesztett saláta lesz, mivel csak a majonézes, vagy manapság már a könnyített, joghurtos változat az igazi. Igy szokták meg, így szeretik, de ettől függetlenül nem úszik a majonézben, csak úgy módjával. 
Mi magyarok, ha ilyen salátát készítünk – és ezt még a régmúltból tudom, hisz anyám is így készítette – a héjában főtt, apróra vágott burgonyát megfürdetjük alaposan a majonézben, oszt viszlát. De nem így a német!
Van benne ecetes uborka, apróra vágva, hagyma különben is, sok helyen almát is tesznek bele, de a baconszalonna szinte elmaradhatatlan. Néha főtt tojás gazdagítja, néha zöldborsó is. Karácsonykor, szenteste egyébként elmaradhatatlan vacsora egy kisült Wurst, vagyis kolbászféle mellé: az ünnepi sült csak másnap, 25-én délben kerül az asztalra.
Én még sosem készítettem üveges majonézzel, de mindenkit csak biztatni tudok: próbálja meg házilag! Lemértem az időt, ezt a majonézt 3 és fél perc alatt kavartam ki – ennyi idő alatt néha még az üveget sem lehet kinyitni!
Néhány kósza próba után már csak így kerül nálunk asztalra: valójában a burgonyát héjában kellene megfőzni, de sosem bajlódom vele, meg az újat nem is lehet ilyenkor. Az ízében semmi különbséget nem érzek, azért meg kár a fáradtság. Mérettől függően 1-2 almát (Golden, Delicious, Granny Smith), és csemege uborkát is teszek bele, hagymából is lehet egy kis fejjel több, legjobb, ha felvágás után besózva kicsit állni hagyjuk, akkor puhul. Ha bacont vagy főleg sonkaszalonnát teszünk bele, óvatosan sózzuk. A mennyiséget a majonézhez igazítottam, hogy éppen elég legyen.
Német majonézes burgonyasaláta (Kartoffelsalat)


Német majonézes burgonyasaláta

(Kartoffelsalat)

A majonézhez
2 db tojássárgája
1 ek mustár
1 tk cukor
2 gerezd fokhagyma
1 mk só
bors, őrölve
200 ml növényi olaj
1 tk citromlé
2 ek tejföl

A salátához
700 g burgonya, nem szétfővő (Nicola, Desireé, stb.)
1 db lilahagyma (vörös is jó)
1 db alma
3 db csemegeuborka
100 g baconszalonna (vagy füstölt tarja)

Először a burgonyát meghámozom, félbevágom és egyenletes szeletekre vágom. Egy kisebb edényben annyi vízben felteszem főni, amennyi épp ellepi, ha forr, sózom a vizet. Ha kész, leszűröm.
Közben a hozzávalókból elkészítem a majonézt. (Leírása itt található.) A hagymát vékony karikákra vágom, az almát meghámozom és az uborkával együtt julienne-re vágom. (Én a V-reszelőn átfuttattam mindkettőt. Akinek nincs, az almát apró kockára vágja, igazából így kell.) A bacont kockára vágom és kissé kisütöm, de jó az egészen apróra vágott füstölt tarja is, azt nem is kell kisütni.   
Az egészet rétegesen, egymást váltva a tálba teszem (így könnyebb lesz egyneművé keverni) és óvatosan elkeverem. Érdemes néhány órára hidegre tenni, mert az ízek jobban összeérnek, ha időt adunk nekik.
4-8 személyre

ápr 092007
 

A tényleges különbség az egg-nog és a flip között csak a név, előbbi az USA-ban használatos elnevezés, mivel innen származik. A likőr tiszta alkoholból készül (vagyis kellene), a két előbbi pedig rum, brandy vagy egyéb párlatból, vagyis ami itt készült, az nem tojáslikőr. Valahogy így, de most nincs kedvem utánanézni. Két koktélkönyvemet átnéztem, szinte ugyanaz, remélem nincs barkeeper a közelben és nem írok túl nagy badarságot.
Itt megemlíteném, hogy sosem szerettem a kész tojáslikőrt, még a híres Verpoorten-t sem, amit annyira dícsérnek. (A cég honlapján egyébként többszáz, nagyon jó tojáslikőrrel készült recept található!) Szerintem mindegyiknek van valami mű utóíze, ami érthető, hisz tojásból készítik, valamivel tartósítani kell a szerencsétlent. Igy aztán már hosszú évek óta magam készítem/rázom. Néha vodkából, néha tiszta alkoholból (cukorsziruppal), mikor mi van, de ebből a fehér rumból a legjobb. Az arányokon meg kedvünk / hangulatunk szerint alakíthatunk. Hűtőben jó pár napig eláll, ha egészen friss tojásból készül.
Gyorsan össze lehet dobni. Csak Havana Club, Añejo Blanco volt otthon, de erre a kis mennyiségre nem sajnáltam és különben is a Havana Club a legjobb rum a világon, mégha mások mást is állítanak.
Amikor összeráztam, férjem megkóstolta, és közölte, hogy túl édes (édes!), és nem is túl ütős (ekkor már volt benne 1 deci rum). Én hirtelen lélekjelenléttel a felét átmentettem magamnak, az enyémbe kevertem még némi cukrot, ő pedig a sajátjába belelöttyintett még egy adag rumot. Az övé tojásos rum lett, az enyém rumos tojás. Hiába, nem vagyunk egyformák.
A recept a női vonalat képviseli.

rum_egg_nog2
Rum egg-nog

2 db tojássárgája
3,5 ek porcukor (vagy több)
100 ml fehér rum
80 ml tejszín
1 ek vanília eszencia

Az egészet egy shakerben, vagy üvegben össze kell rázni, üvegbe leszűrni (fontos!) és ha van idő, behűteni. (Ha valakinek rengeteg ideje van, akkor a tejszínbe belefőzhet egy negyed vaníliarudat, sokkal jobb lesz.) Előnye, hogy azonnal fogyasztható.

1 estére való lesz belőle, kb. 25% vol.
250 ml / 
890 kcal / 36,2 g zsír / LF30 36,2%

Update: használhatunk édesítőt és tejszín helyett akár kókusztejet is. Kipróbálva.

feb 262007
 

Minden almatermő nemzetnek – de azon belül is a legtöbb régiónak – megvan a maga klasszikus almás süteménye. Az almabor Németországban Hessen tartományában van igazán otthon, a cidre meg, mint tudjuk, francia, azzal helyettesíthető. Lehet, hogy itt fellelhető némi francia behatás?
Mindegy. Friss, gyümölcsös ízű. Nálunk gyakran készül, ha eljutott hozzánk almabor, mivel főleg nyáron könnyű esti vacsorának is megteszi. (Igen, vacsorának, egy pohár száraz fehérborral.) Az almás töltelék kötőanyaga hagyományosan pudingpor (ill. étkezési keményítő), ugyan nem rajongok érte, de meghagytam az autenticitás kedvéért, amíg nem kísérletezek ki egy finomított verziót. Ugyanis megérdemelné, mivel az almaborral egyedülállóan pikáns íze lesz, a pudingpor viszont elvesz ebből az értékből és kissé robusztussá, gerincessé teszi….
A hab a tortán – ebben az esetben tényleg hab a tortán, cukorral felvert tömény, friss tejszínhab, amit nem érdemes sem lespórolni, sem lerövidíteni, mert remekül ellensúlyozza a pikáns, egyáltalán nem édes almás belevaló ízharmóniáját.

Almából nem jó a kásás, savanykás fajta, inkább a harapós, ropogós. (pl. Golden Delicious, Granny Smith, Jonathan). A Golden Delicious-t hámozni sem kell, olyan vékony a héja.

Ha nincs almabor, cidre is megfelel, ha az sincs, akkor helyettesíthetjük fehérbor és szénsavas ásványvízzel higított almalé keverékével. – De úgy nem az igazi.
Akinek viszont van türelme 4 hetet várni, az Bálint gazda útmutatásával el is készítheti a saját almaborát.

Hesseni almaboros sütemény
(Apfelweinkuchen)

Az omlós tésztához
250 g liszt
1 tk sütőpor
125 g cukor
125 g vaj
1 db tojás
1 tk vanília kivonat

Az almás töltelékhez
1 kg alma, apróra vágva
2 cs vanília pudingpor
750 ml almabor (vagy cidre)
150 g cukor
1 ek citromlé
1 csipet fahéj, őrölt
1 tk vanília kivonat (opcionálisan)

A tetejére
400 ml
tejszín
2 ek porcukor

A tészta hozzávalóiból elkészítem az omlós tésztát. Fóliába csomagolom és fél órára beteszem a hűtőbe.
A töltelékhez az almát meghámozom és egészen apró kockákra vágom. (Reszelni nem jó.)
A sütőt 190 (alsó-felső) – 170 (légkeveréses) °C-ra előmelegítem.
Egy kapcsos tortaformát kivajazok és kibélelem a tésztával, hogy magas (5 cm-es) pereme legyen.
Most elkészítem az almaboros pudingot. Egy lábasban felforralom az almabort. A pudingport egy pohárban összekeverem a cukorral és egy kevés almaborral, simára keverem, majd ha forr az almabor, beleöntöm a citromlével és a fahéjjal együtt (opcionálisan még a vaníliával), és összeforralom. Leveszem és hozzákeverem a felvágott almát. Ezt az almás pudingot ráteszem a tésztára és egyenletesen elterítem. Beteszem a sütőbe és 30 perc alatt készre sütöm. Ha kész, kiveszem és hagyom teljesen kihűlni.
A tejszínt a cukorral keményre felverem és a kihűlt sütemény tetején elsimítom. 1-2 órára érdemes behűteni, utána fogyasztható.
1 db 28 cm-es kerek torta / 12 szelet / 450 kcal / 19,6 g zsír / LF30 39,3%

feb 182007
 

Farsang és karnevál van, sok ételnek ilyenkor jön el az ideje. (így nálam is eljött az idő, hogy fánkot süssek…)
Mivel a nálunk ismert magyar fánk szinte megegyezik ezzel, nagyon kiváncsi voltam, honnan is ered. Németországban ugyanis úgy kezelik a fánkot, mint saját találmányt. Elképzelhetetlen a karnevál fánk nélkül. Nem illik utcán enni, de ki törődik ma már ezekkel a gátakat átszakított törvényekkel, amikor szükség van, jókedv van, mindenki mókás maskarákban mászkál az utcákon, hisz orrunk előtt ott gőzölögnek a wurstok sokaságai, kelleti magát a Waffel, a Reibekuchen, és minden sarkon orrunkba kúszik az Ő fenséges illata, a cukrozott tetejű farsangi fánk Continue reading »