ápr 122017
 

Pont három éve készítettem először ezt az epres süteményt, épp Húsvétra. Sajnos el voltam telve magamtól, és azt hittem, le tudom egyszerűsíteni a receptet, mert néhány lépés teljességgel feleslegesnek tűnt, és át akartam ugrani.
Mikor kész lett – az amúgy félig nyers – sütemény, kanalazni kellett, de az ízét még ma is érzem a számban, mert valami isteni lett!
Na de az állaga! Ráadásul vendég is volt nálunk, de sebaj, megbocsátotta a konyhai fauxpas-t, bár igazából ez az én hibám volt. Utólag világossá, és persze egyértelművé is vált, hogy ezeket a fölöslegesnek tűnő lépéseket, mint hogy a fagyasztott epret ide-oda toszigáljuk, leszűrjük, satöbbi, nem elhanyagolható, hisz ettől lesz olyan, amilyen.

Nem mondom, kicsit macerás, de higgyetek nekem, nagyon megéri!!
A receptet egészen pontosan, lépésről-lépésre pontosan leírtam, a 18 cm-es, és a 22 cm-es formára is, így nem gond az elkészítése. Nagyobb formát nem érdemes készíteni, mert rettentően laktató, de nem azért, mert tele van fölösleges szénhidráttal, nem, épp ellenkezőleg, rendkívül tápanyagdús. Continue reading »

ápr 172015
 

Ha azt mondom, bögrés süti, akkor fogadjunk, hogy mindenki arra a klasszikus tepsis kevert süteményre gondol, aminek a hozzávalóit kényelmesen egyazon pohárral ki lehetett mérni.
Nem, ez nem az, egy hétig gondolkodtam, minek nevezzem. Ez a fajta gyors, szinte semmilyen képességet nem igénylő minisütemény honnan is jöhetne, ha nem Amerikából, így a neve is >Mug Cake<, ami ugye bögrét jelent. Rendben, hisz a >Cup Cake< foglalt, pedig ezt tényleg csészében kell sütni, de hogy néz az már ki, hogy csészés süti, hát nem?? Continue reading »

feb 252015
 

Az Oscar-gála utáni vacsorán Wolfgang Puck mindig készít falatnyi, minihamburgereket is, stílusosan én is alkalmazkodtam most hozzá, de nagyestélyi nélkül – abban mégiscsak nehezebb lett volna végigfőzni az estét.
Mert ehhez a hamburgerhez főleg idő kell. Több mint két évvel ezelőtt készítettem először, mikor már nem játszott a hamburgerbuci, és a zsömle kiváltásán gondolkodtam, hogy mégis hogyan. Mert a többi alkatrész szinte adta magát, de glutén- vagy akár egy maglisztes kis bucival már túl nehéz fogás lett volna, és épp ezt akartam kikerülni. Continue reading »

nov 072014
 

Nem állítom, hogy szépségdíjas, de nem is ez a cél. Tojásmentes, de laktató, mégis szénhidrátszegény reggeli, ez a műfaj nem egyszerű, de első nekifutásra ez a porridge – nevezzük annak – igen jó lett. Annyira nem laktató, mint a megszokott zabpehelykása, mitől is lenne az, ezért beletettem még egy kanál kókuszzsírt is, viszont tényleg nagyon finom, meglátjuk, mennyi idő múlva leszek újra éhes. A reggeli szalonnás tükörtojástól akár hat óráig sem éheztem meg, teljesen érthető, ha nincs, ami villámgyorsan felvigye a vércukorszintet, akkor nincs, ami leessen. Continue reading »

Júl 072014
 

Akik követik a Tour de Serpenyő eseményeit, azok már tudják, hogy idén mindhárom kerékpáros versenyt végigfőzzük, izzított serpenyőkkel állunk minden nap a pálya szélén és megmutatjuk, mit is ehetnek az adott régióban, ahol épp tekernek a fiúk. Májusban már végigfőztük az olasz Giro-t, szombattól pedig a Tour de France-t!

Idén az Egyesült Királyság ad három napra otthont a Tour-nak, ez a fajta vendégeskedés már hagyomány az első napokban. A mai napon Cambridgeshire-ben vagyunk, és nem csak azért választottam ezt a régiót, mert nagy hercegi pár rajongó vagyok, hanem mert a receptek kutatása során megakadt a szemem ezen, és azonnal lecsaptam rá. Már olvasásnál is beindult az a bizonyos nyálelválasztás, nem kellett sok fantázia hozzá, hogy egy ilyen tömény almás-szalonnás, hagymás egyveleg, kevés tésztával a tetején, csakis jó lehet. Continue reading »

máj 112014
 

Ma Dublinban járunk, a rövid ír vendégszeretet után a csapat holnap repül Olaszországba.
De ha már itt vagyunk, nézzünk körül egy kicsit! Mit lehet csinálni az ír fővárosban? Nem fogunk unatkozni? Vannak látnivalók? Milyen egyáltalán az ír konyha?

Ha átfogó útleírást nem is tudok adni, de pár tippet szívesen megosztok azokkal, akik egyszer majd Dublinba tévednek. Magam sem hittem, de már maga a város is megér egy utat.
Dublin a maga félmillió lakosával a legnagyobb város az országban, mégis nyugodtnak, levegősnek tűnt, habár az ország pénzügyi központja, de itt futnak össze a közlekedés főbb szálai is.

Az biztos, hogy éhezni nem fogunk. Az ír konyha egyszerű, főként a burgonyára, gyökérzöldségekre, bárány- és marhahúsra épülő, vidékies stílúsú, rusztikus, ízletes konyha Continue reading »

máj 092014
 

Rózsaszínbe borult mára Belfast, elindult a Giro d’Italia.
Aki olvas bennünket, Chilii & Csokit, Égigérő Paszulyt, Lorient és jómagamat, talán emlékszik még, hogy két éve lefőzzük a Tour de France-t, a világ leghíresebb, francia országúti kerékpáros versenyét. Idén sem lesz ez másképp, illetve annyira vérszemet kaptunk, hogy egyből letekerjük az olasz Giro-t, sőt ősszel a spanyol Vueltát is. A konyhában, fakanállal a kezünkben természetesen. Új taggal is bővülünk, de majd mindent sorjában, ha eljutunk oda.

A Giro-n az első három nap Írországé, a fiúk innen repülnek át Itáliába és délen, a csizma sarkához közel, Giovinazzoban kezdik az olaszországi versenyt. Continue reading »

ápr 102014
 

Három igazán kedvenc amerikai süteményem van, ebből második helyen áll ez a csupacsokis brownie. Az első hely a répatortáé, a harmadik pedig a citromos sajttorta, de ahogy most végiggondolom, nincs ez kőbe vésve.
Amerikában a brownie – intézmény. És mint ilyen, számtalan módon készül. Egy biztos, nagyon édes, a rosszullétig tele van vajjal és csokoládéval, és az első kettőből egyenesen következik, hogy ha nem sütjük túl – márpedig nem szabad, akkor krémesen ragacsos marad a belseje. Tehát az eredmény érdekében nem lehet kispórolni belőle a cukrot, de a zsírt sem.

Aki hagyományos brownie-receptet szeretne, az számos igazán klassz változatot talál a magyar blogokban is, ez most egy teljesen mogyorós, gluténmentes változat, azt gondoltam, hogy a mogyoróban lévő olajmennyiség ad a süteménynek elég zsírt (igen) és a cukrot is megpróbálom valahogy minimalizálni. Csokoládé helyett nyers kakaóport használtam (Iswari, Raw Cacao), és kevés mézzel “imitáltam” a ragacsossá sült cukrot.

Eszméletlen finom, csokoládés, de gluténmentes, és szuperegészséges süteményt kaptam, a tésztája tényleg öt perc alatt kész, ha van már mogyoróvajunk. Continue reading »

Már 262014
 

Vannak receptek, melyek azért jönnek létre, mert kizárásos alapon beléjük szeretnék valamit pakolni, amit akkor és ott fontosnak érzek. Így történt ez most is, adva volt egy palacsinta utáni vágy (na jó, inkább csak a kényelem), alma, és egy nagy adag kókuszreszelék, amit viszont nem a megfelelő pillanatban vettem a nem megfelelő helyen, különben nem vettem volna meg. Kókusztej viszont elfogyott.
Ebből így gyorsan csak palacsintát lehet sütni, mégpedig vastagabbat, ez világos volt.
Igazán jók lettek, és a célomat is elértem. Ugyanis be akartam magamnak bizonyítani, hogy banán híján akár almát is tehetünk a tésztába, és a magtejet is kiválthatjuk, mondjuk kókusz és víz keverékével …. A pici palacsinták persze repedeztek szanaszét. Continue reading »

dec 182013
 

Az egyik legjobb dolog az angol konyhában a híres citromkrémjük. Ez így persze nem teljesen igaz, de nem sok izgalmas fogással találkoztam. Elnézve a húsos pitéket, krumplis halat és a maradékból összeütött vaníliás kenyérpudingot valóban meglepő, hogy kinek és mikor jutott eszébe, hogy nyers tojásokat citrommal krémmé főzzön. Sikeres konyhai baleset, de mint tudjuk, így születnek a nagy dolgok.

Ez az angol citromkrém nagyon finom. Egyszerre édes és savanyú, vajas és bársonyos, egyszóval mindazt megtestesíti, amiért rajongunk és áhítozunk. Az a fajta krém, amit – igen -, reggel a konyhában, állva, nyitott hűtőajtó mellett szoktunk kanalazni. Én legalábbis. Continue reading »

dec 172013
 

Tavaly töltött pulykát sütöttem Karácsonykor. Abban megállapodtunk, hogy legyen egy újfajta töltelék, ne húsos, de ne a szokványos kenyér-tojás kombó, én magam részéről valami gyümölcsösről álmodoztam.
Sok netezés után meg is találtam A Tökéletes Tölteléket, és természetesen nagy izgalommal vártuk a vacsorát, mi sül ki ennyi dióból, áfonyából és aszalt gyümölcsből. A receptet – ha jól emlékszem – egy amerikai fórumon találtam, akkor nem mentettem ki a linket, csak gyorsan kimásoltam a hozzávalókat. Martha Stewart rémlik, csak nem orrol meg rám, ha nem tudom pontosan felidézni. Continue reading »

okt 142013
 

Pár éve végigfutott már egy ketchupfőzési láz a blogokon, abból az időből számtalan jó recept származik abból a befőzős-eltevős fajtából. Akkoriban – talán időhiány miatt, már nem tudom – sebtében összekevertem nyersen egy paradicsomból készült, savanykás szószt a grillezett húsok mellé, ami végül is ketchupra hajazott. A paradicsom mellett kellően édes, savanyú és fűszeres is volt. Mi ez, ha nem ketchup?
Szerettük, megmaradt, ideje végre, hogy megmutassam. Hihetetlen előnye, hogy valóban két perc alatt kész, annyit lehet belőle készíteni, amennyi el is fogy, bár néhány napig bátran lehet hűteni is. Jó minőségű olasz paradicsomkonzervet szinte mindenhol lehet már kapni, tehát akadály nincs, ez a ketchup igazi gyorssegély! Continue reading »

aug 092013
 

Biztos nem én vagyok az egyetlen, aki képtelen eligazodni az amerikai receptek mértékegységein. Amikor vagy 15 évvel ezelőtt először láttam, hogy bögrében mérve adják meg a cukkinit vagy akár a vajat, meglehetősen elképedt arcot vághattam. A kedvenc recepteket sziszifuszi munkával átváltottam házi használatra, de mellettük megtartottam az eredeti mértékegységet is. Milyen szerencse.
Gondolhatunk, amit akarunk, az amerikai háziasszonyok bizony el vannak kényeztetve, csak kivételesen főznek az alapokról, ahogy mi, és rettentően szeretik a gyorsan, félkész dolgokból összedobható fogásokat. Ebbe tartozik ez a bögrerendszer is, amit a mai napig nem értek igazán, hogy alakult ki, de tényleg praktikus. Continue reading »

 Posted by at 13:35
máj 162013
 

Most akkor ez mi? Nutellával töltött Whoopie pie? Fahéjas keksz? Fogalmam sincs, milyen nevet kellene adni ennek a gyereknek. A whoopie pie amerikai találmány, és nem más, mint két vékony, általában csokoládés keksz, összeragasztva valamilyen krémmel. No, innen is látszik, hogy remekül variálható, gyakorlatilag a mi pilóta kekszünk is, ha akarjuk, hungarian whoopie pie.
De lehetne ez most Snickerdoodle is, csak hogy dobálózzunk még a külföldi szavakkal. Ami – mily meglepő -, ugyancsak keksz, tetemes mennyiségű fahéjas cukorral megszórva.
Na most, mi lenne, ha a kettőt ötvöznénk, és akkor bejön a képbe még a macaron is. Continue reading »

Már 172013
 

Fánkot sütni nem csak hagyományos módon lehet. De nem ám! Ugye emlékszik még rá valaki, amikor jó 15 évvel ezelőtt kivonult hazánkból a donut-lánc? Igazi amerikai, szaftos fánkok voltak, szombat délután nálunk ez ment a kávé mellé. No, azt nagyon szerettem, ez a forma pedig olyasmi. Illetve egy cupcake-szerű forma, fejjel lefelé kell sütni, a keletkezett mélyedést megtölteni, de fánknak is teljesen beillik. Akinek lyukas, vagyis karika formája van, az a kész fánkokat egyszerűen mártogassa bele a mázba és kenje rá a lekvárt.
Ehhez a tésztához ne álmodozzunk szép, nagy fánkokban, a tészta viszonylag tömör marad, erre a kisméretű karika, vagy akár mini kuglófforma is megfelel. Continue reading »

feb 192012
 

Ritkán történik meg, hogy meglátok egy kekszet és egyből eldöntöm, ezt bizony meg kell sütnöm. Az pedig még ritkábban történik meg, hogy röpke néhány nap múlva hipp-hopp, valóban kész is lesz. Ebből az következik, hogy ez a keksz tudhat valamit, amiért még én is képes vagyok nekiállni. Persze itt nem a képességről van szó, hanem a család kekszfelvevő képességéről, ami az utóbbi időben aktívabbnak látszik és gyakoribb kielégítésre szorul.

A kekszek közül az amerikai cookie-féleségeket szeretem a legjobban, ezekhez szoros érzelmi szálak is fűznek, tényleg nem nehéz őket megszeretni. Még nekem sem, aki magam nem rajongom túl a keksz műfaját, sőt, keksz nélkül évekig el tudnék éldegélni, de egy jó saláta nélkül … na az már maga lenne a gasztrónihil :). Szóval egy igazi, autentikus, kívül ropogós, repedt tetejű, belül omlós, puha, lágy cookie még engem is levesz a lábamról, ebben pedig megláttam a lehetőséget.

A recept Katától származik, aki ugyan – még – nem vezet blogot, de a Facebookon elárulta a receptet. Aszalt meggy helyett a már sokszor bevált vörösboros sült meggyet használtam, amitől puhább és egyben egy picit savanykásabb is lett a keksz (nyugi, tényleg csak egy leheletnyit!), nekem így nagyon ízlett, de mondom, én elsősorban salátaőrült vagyok, egy jófajta, sűrű balzsamecet meg tuti jó édességekbe is. Mondom én.
Köszönöm Katának a receptet, a meggyet kivéve minden arányt megtartottam, így a keksz is megy a családi kincstárba.

Feketeerdő cookie - vörösboros aszalt meggyes - csokoládés omlós keksz
Feketeerdő cookie

(Chocolate and Dried Cherry Cookies)

50 g vaj
100 g étcsokoládé (60%-os kakaótartalmú)
50 g barna cukor
50 g kristálycukor
1 db tojás
100 g liszt
1 enyhén púpozott ek nyers kakaópor
½ mk só
½ tk sütőpor
vörösboros sült meggy

– 1 üveg meggybefőtt (kb. 350 g lecsöpögtetett meggy)
– 60-80 ml testes vörösbor
– 1 ek kristálycukor
– 1-2 ek balzsamecet

Először elkészítem a sült meggyet és langyosra hűtöm. (Ez nagyjából egy óra, de használhatunk sima aszalt meggyet is.)
Egy lábasban enyhén megolvasztom a vajat az összetördelt csokoládéval, majd beleteszem a kétfajta cukrot. Mikor a cukor teljesen elolvadt, fakanállal belekeverem a tojásokat. (Nagyobb tésztamennyiségnél a tojásokat egyenként üssük bele és keverjük el!) Kimérem a szárazanyagokat (tegyünk bele egy kanállal kevesebb lisztet, hogy később még korrigálni lehessen, ha szükséges) és kanalanként ezt is a masszához keverem. Aláforgatom az aszalt meggyet.

A sütőt alsó-felső állásban 175 °C-ra előmelegítem. Egy tepsit kibélelek sütőpapírral.
Egy kisebb kekszkinyomó kanállal (ehhez a legkisebb kinyomó kanalat használtam, small cookie scoop néven, 2 tk űrmértékkel, de természetesen nagyobbat is lehet használni.) tésztahalmokat nyomok a tepsire, kellő távolságra egymástól (4×4 halom).
Betolom a sütő középső fokára és kb. 15 percig sütöm. A sütési idő erősen függ a tészta állagától, tehát attól, hogy mennyire nedves. Ha sima aszalt meggyet használunk, akkor elég 11-12 perc.
A cookie-kat soha nem szabad túlsütni, akkor vegyük ki, mikor még puha és sületlennek néz ki! Hűlés után pont megfelelő lesz.
22 db kisebb cookie lesz belőle /

Feketeerdő cookie

jan 292012
 

Szerintem én is azokhoz a bloggerekhez tartozom, akik folytonosan új és újabb brownie-receptekkel tömik tele számítógépük tárházát. Pedig nem vagyok egy csokifanatikus, komolyan, csokoládé, na az inkább csak egy igen jó minőségű tábla formájában jöhet. Egy ilyen tábla csokiért képes vagyok akár négy eurót is kiadni, aztán jön egy kis szünet. Az kevésbé érdekel, milyen hangot hallat, ha elroppantom, az sem hoz lázba igazán, honnan származik a kakaóbab, bár ez sem egy elhanyagolható szempont. Amire viszont odafigyelek, hogy a csokoládéban lehetőleg ne legyen olvadást elősegítő emulgeálószer, szójalecitin (E322), amely egyébként is allergénnek is minősül. Hát igen, ennyire elsznobosodtam :).

De térjünk vissza a brownie-hoz. Elég sok fajtát megkóstoltam már az elmúlt években, az első találkám ezzel a töményen csokoládés süteménnyel még jó tizenöt évvel ezelőtt történt, mondhatnám természetesen a tengeren túlon, mivel hazánkba ez a brownie-őrület csak utána kezdett el begyűrűzni.
Ülünk egy kis poros coffeshopban, egy nyolcezres kisváros főutcáján, szemben a tízméter szélességű, zöldre festett, fadeszkázatú bírósági épülettel, egy elcsigázott nap után. Rendelünk egy kávét, hoznak is egy vödörrel, és közben tanulmányozzuk a kissé szűkszavú desszertes lapot. Egyikünk rendel egy barnácskát, másikunk egy répatortát, harmadikunk egy sajttortát. Érdekes nevek …. A mellettünk levő asztalnál (vietnámi) háborús veteránok diskurálnak egy félliteres bögre kávé mellett, ez egyiknek a falábáról, másiknak az üvegszeméről látszik, ha érteném a dialektust, még biztos mosolyognék is.
Aztán ámulunk. Először is a kávén, ami az én, meglehetősen edzett és a különlegeset is jól befogadó fogalmaim szerint is egy überhíg lötty, aztán a süteményen, ami viszont fantasztikus. Mindegyik. Mindez egy porfészekben. Aztán kiderül, hogy San Francisco és New York között megannyi porfészek ugyanazt az ámulatot nyújtja, lassan meg is lehet ezt szokni.

Aztán nincs is más hátra, venni kell egy valamirevaló szakácskönyvet, persze felejtsük el Nigellát és barátait, aztán otthon megsüthetjük a saját kis brownie-nkat.
Előre mondom, NEM lesz olyan íze, mint ott, a poros Main Streeten, szemben a bírósággal, de sebaj, egy dologgal több van, amiért elmehetünk újra Amerikába.

Ez a brownie egy szottyosabb fajta (mert így szeretem), és tényleg nagyon csokis. A titka nyilván a nagyon jó minőségű csokoládé és a vaj, továbbá az, hogy semmiképpen se süssük túl.
A hagyományos amerikai receptekhez képest én a cukor több mint harmadát levettem. Aki viszont émelyegni és rosszul lenni szeretne, az használjon 300 g cukrot a masszához.
A recept egy szögletes formára íródott, de most egy részét minimuffinformában sütöttem, így is nagyon klassz, sőt, bátran ajánlom mindenkinek kipróbálásra!

Nagyon csokolédés brownie
Brownie, az a nagyon csokoládés

180 g cukor (-> barna nádcukor)
150 g nyers kakaópor
70 g finomliszt (BL-55)
½ tk sütőpor
½ tk só
4 db tojás (közepes méretű)
1 tk vaníliakivonat
1 kezeletlen narancs reszelt héja
250 g vaj (82%-os), enyhén olvasztva
100 g étcsokoládé (cseppek, vagy apróra vágva)
100 g fehércsokoládé (cseppek, vagy apróra vágva)

1. A sütőt alsó-felső állásban előmelegítem 180 °C-ra.
2. Egy nagy keverőtálba teszem a száraz hozzávalókat és fakanállal átforgatom. Egy tálkában villával kissé felverem a tojásokat, majd a vaníliával, a narancshéjjal és az enyhén olvasztott vajjal együtt a keverékhez adom. Fakanállal néhány perc alatt jó levegősre keverem. Kézi robotgéppel is elvégezhetjük ezt, de ezért nem érdemes elővenni. Ha kész, beleforgatom a kisebb darabokra vágott csokoládét, vagy egyből a csokoládéchipset, ha épp van a háznál. (Én most étcsokoládét és babarózsaszínű csokicseppet használtam, ez utóbbit a Keserédes-ben vettem.)
3. Kivajazok egy 20×20 cm-es (vagy 15×18 cm-es) szögletes sütőformát és belesimítom a masszát, a széleit is elegyengetem. Betolom a sütő középső részébe és lefedés nélkül addig sütöm, amíg a tűpróbánál már csak egy kevés tészta ragad és a széle még nem keményedett meg. Ez nagyjából ennél a méretű formánál 30-40 perc lesz.
Minimuffinformában is meg lehet sütni, ahogy most én is tettem. A szilikonformát nem kell kivajazni. Minden mélyedésbe két teáskanálnyi keveréket teszek és 22-24 percig sütöm, a belseje még maradjon egy kicsit folyós.
4. Ha kész, kinyitom a sütő ajtaját és a formában hagyom kihűlni. A széleket műanyag késsel meglazítom, kiborítom egy fadeszkára, majd átfordítom egy másikra és 4 cm-es kockákra szelem. A tetejére elég, ha porcukrot szórunk. Az édesség ellensúlyozására nagyon jól mutat mellé egy gombóc igazi vaníliafagylalt, bár ezzel a cukormennyiséggel ez nem lesz túl édes.
25 db kisebb brownie /

aug 222011
 

Palacsinta ez is, bár nem az a megszokott laposabb fajta. Régen ettünk, de pár hete hirtelen kedvet kaptam hozzá. Mi lehet szebb vasárnap reggel, kora délután, mint kibotorkálni a konyhába és kávét kortyolva, zenét hallgatni és közben palacsintát sütni?

A ráérős vasárnapi reggelik kapcsán említettem már, mennyire szeretem ezt a tipikus amerikai reggelit, hihetetlen, mennyire lehet tobzódni az édestől a sósig, gyümölcstől a kolbászkáig, ezért érdemes néha gépre ülni és átrepülni az óceánt néhány napra – utána meg jöhet a fogyókúra :)). Tavasszal jó pár palacsintát megkóstoltunk, ezekből is jön még egy-két igazán finom recept.
Na de maradjunk a pancake-nél. (A pancake egyébként serpenyőben sült édességet, süleményt jelent és a tészta lazításaként jellegzetesen szódabikarbónával ÉS sütőporral készül.) Nagyon finom darab, süssük vastagra, mindig legyen benne író, szódabikarbóna és sütőpor és maradjon levegős, úgy az igazi! Most édesen készült, és a megmaradt barackokkal kellett kezdenem valamit, így született a lekvárban átforgatott barackok ötlete.
Aki még több palacsintára vágyik, annak Flat-cat blogját ajánlom, igazi palacsinta-tudor!:))

Amerikai írós palacsinta eperlekváros sárgabarackkalAmerikai írós palacsinta eperlekváros sárgabarackkal
(Buttermilk pancakes with apricots in homemade strawberry jam)

A palacsintához

155 g búzaliszt (BL-55)
1 db tojás
300 ml író
40 g (barna nád)cukor
½ tk vaníliakivonat
1 tk szódabikarbóna
1 tk sütőpor
1 csipet só
60 ml növényi olaj
A lekváros barackhoz
1 nagy löttyintés fehérbor
kb. 2 ek eperlekvár
4 szem sárgabarack

1. Egy keverőtálba teszem a száraz hozzávalókat, összekeverem és beleöntöm a folyadékokat is. Habverővel lazán összekeverem, de ne dolgozzuk túl, akkor nem lesz légies a tészta, nyugodtan maradhat néhol darabos. Sűrű palacsintatészta állagot kapunk.
Egy 10 cm átmérőjű serpenyőt felforrósítok (7/9), beleöntök egy kanálka olajat és elosztok benne egy kisebb merőkanálnyi tésztát. Ha megsült az egyik oldala, óvatosan átfordítom és megsütöm a másikat is. Sütőben előmelegített tányérra teszem. Az összes palacsintát kisütöm.
2. Közben megmosom a barackokat és hosszában nyolcadolom. Egy kis lábasban néhány perc alatt beredukálom a bort, (ezáltal az alkoholtartalma is elpárolog, tehát gyerekek is ehetik) hozzákeverem az eperlekvárt, de épp hogy csak átmelegítem, már nem forralom! (Vízzel vagy kevés almalével is készíthetjük, a célunk az, hogy a lekvár folyékonyabb legyen.) A barackot óvatosan a lekvárba forgatom és tálalom is.
9 palacsinta lesz belőle /

máj 262011
 

Úgy látszik, menthetetlenül öregszem. Vagy csak gyorsabban forgatják mostanában az idő kerekét, ki tudja.
Pedig még három hete sincs, hogy ezt a pudingot kétnaponta sorozatgyártásnak vetettem alá, mára pedig úgy szétszóródtak a receptfoszlányok a fejemben, hogy szemenként kellett felszedegetnem őket. De azért sikerült.
Mondtam már, ugye, hogy van egy nagy kockás füzetem, amibe főzés közben szépen felvésem a mennyiségeket. Később elég a hozzávalók végleges listája, így hetek után is elég jól tudom rekonstruálni a receptet.

Ennél a pudingnál ez máshogy volt. Nem is tudom, miért. Az egész egy vacsora utáni, hirtelen édességvágyból született, egy pudingot összeütni ugye gyerekjáték, nem kell ahhoz kockás füzet.
Igen ám, de a dolog valahol, konkrétan már az elején fordulatot vett, mivel nem volt otthon tej – tejszín viszont dögivel, mert valamire készültem. Egy barátnőm meg különben is azt mondta, hogy ne főzzek annyit tejjel, inkább hígítsam vízzel a tejszínt, még a reggeli kávémhoz is. Hát ezt még nem fogadtam meg, de nem is ez a lényeg.
Szóval elindult a puding – tejszínből – és a végén hirtelen ötlettől vezérelve, amit a mai napig nem tudok megmagyarázni, beleolvasztottam egy kevés mogyoróvajat. Aztán még egy kicsit.
Hihetetlen jó lett, amit fokoztam egy kevés levendulás sóval is. A harmadik pudingfőzésnél járhattam ekkor (kétnaponta készült), próbáltam szofisztikálni a pudingomat, ezért langyosan, pontosan EGYSZER keverve rajta beleszórtam a levendulás, darabos tengeri sót. Ettől ropogós és hihetetlen izgalmas marad!

Most megkérdezhetitek, hogy lehet-e ezt még fokozni? Azt gondoltam először, hogy nem, de hiányzott az összképhez egy kevés gyümölcs.
Eper, gyömbéres balzsamkrém, mi más??
Az összhatás szenzációs, viszont azért kell hozzá némi bevállalós hozzáállás, mi tagadás. A férjem speciell imádta, pedig mogyoróvajjal, gyömbérrel és levendulával ki lehet kergetni a világból.

Mogyoróvajas tejszínpuding levendulás sóval és gyömbérbalzsamos eperrelMogyoróvajas tejszínpuding levendulás sóval és gyömbéres eperrel

A mogyoróvajas pudinghoz

150 ml tejszín
200 ml víz
2 lapos ek cukor
1 tk étkezési keményítő
2 enyhén púpozott tk mogyoróvaj
kevés levendulás tengeri só
A gyömbéres eperhez
200 g eper
gyömbéres balzsamkrém
kevés porcukor

Egy lábasban felforralom a tejszínt, a vizet és a cukrot. Egy tálkába teszem a keményítőt és simára keverek benne néhány kanál meleg, de még nem forró tejszínt. Ha felforrt a tejszín, hozzáadom a keményítőt, egyet rottyantok rajta és félrehúzom. Belekeverem a mogyoróvajat, ez azonnal el is olvad benne. Lazán belekeverem a sót,  nem szükséges, hogy elolvadjon benne, izgalmasabb, ha a szemek egyben maradnak.
Pohárba vagy tálkába szedem a pudingot és félreteszem.
Az epret megtisztítom és félbevágom. Egy tálban összekeverem az ízlés szerinti porcukorral és a még langyos puding tetejére teszem. Rálocsolom a gyömbéres balzsamkrémet.
2 személyre

dec 182010
 

Ez egy keksz. Igen, azon kevés példányok egyike, melyeket az idén sütöttem, azokból is csupán ez volt az egyetlen újdonság. Ráadásul még júniusi az ügy.
Ennyi pofátlanság után megkérdezhetitek, hogy akkor ez most mit keres itt, karácsony előtt.
Megmondom. Először is, mert nincs több:). Továbbá annyira finom volt, hogy már akkor tudtam, lesz folytatása. Igazi, reggelizős, vastag, szaftos keksz, kávé mellé egyenesen eteti magát. Nem utolsósorban pedig a keksz karácsonyítása sem egy ördöngős feladat: néhány csokipöttyel csillagokat mintázhatunk rá és máris jól mutat majd karácsony második napján a reggelinél. Amúgy szerecsendió is van benne. Merthogy karácsony első napján biztos megsütöm.
Csak ne felejtsek el cottage cheese-t venni, mert mással nem működik.

A recept az egyik amerikai kis szakácskönyvemből, a Pipe Spring cook book-ból származik, amely amerikai telepesek egyszerű receptjeit tartalmazza a XIX. század második feléből. Van benne még egy csomó hasonlóan ígéretes cookie-recept, a következőt legkésőbb jövő karácsonyra megígérem.
Ezzel a keksszel avattam fel a cookie-scoop-ot, a kekszkinyomó kanalamat és a poharas mérőszettemet is, amit a férjemtől kaptam az akkori tengerentúli útja során.

Cottage cheese cookies (Keksz amerikai szemcsés túróból)
Cottage cheese cookies
(Szemcsés túrós omlós keksz)

1 bögre (225 g) vaj (szobahőmérsékleten)
1 bögre (225 g) cukor
1 db tojás
½ tk só
1 bögre (240 g) cottage cheese (amerikai szemcsés túró)
¼ tk szerecsendió

¼ tk reszelt citromhéj
1 tk vaníliaeszencia

3,5 bögre (420 g) búzaliszt BL-55
1,5 tk sütőpor

A cukrot robotgéppel habosra keverem a kézmeleg vajjal, beleverem a tojást, a túrót és a fűszereket. majd a sütőporos lisztet is.
Közben a sütőt alsó-felső állásban 160 °C-ra előmelegítem.
Kekszkinyomó kanállal (olyan, mint a fagylaltoskanál) halmokat ültetek egy sütőpapírral kibélelt tepsire és egymástól távolabb a tepsire teszem őket. Betolom a sütő középső sínére és 10 percig sütöm. Maradjon még lágy, nem szabad túlsütni!
Jó sok lesz belőle – legközelebb lemérem.

Cottage cheese cookies már a tepsin