nov 182016
 

Nem tűntem el. Dehogy! Főzök mindennap, néha többször is. Sokat. Nyaraltunk. ÉLET van. Az a nagybötűs! :).
Kicsit eltolódtak a makrók az életünkben. Én vagyok a karmester, a kapitány, de nem élvezem, jobb lenne, ha engem vezetnének. Nem igen kívánom a vezető szerepét. De az élet nem kívánságműsor, ha nem azt kapod, amit szeretnél, változtasd meg!

Nos, megváltoztattam. Gyökeresen. :D
Pár napja egy nyers tabbouleh salátát készítettem, amit pár évvel ezelőtt, ha szembejön, simán leröhögöm. Most már nem.
Változnak az idők.

Ha vagytok még, akik követtétek anno az Orient Express blogot, ahol KicsiVúval együtt ázsiai, egzotikus recepteket osztottunk meg, akkor emlékezhettek, ott már posztoltam az autentikus, mindentvisz, full petrezselyem tabbouleh salátát. Continue reading »

máj 062016
 

Újra május, ilyenkor nemcsak a cseresznye virágzik, de rózsaszín trikók is felvillannak az utakon. Ezzel a kis faviccel próbáltam átvezetni az idei Giro d’Itali kerékpáros körversenyre, amit immáron harmadszor főzünk végig, a Tour de Serpenyő csapata azonban 5. évébe lépett.
A csapat idén kissé átalakul, végig női szakasz teker és forgatja a serpenyőt, ugyanis a Giro-ra beszáll hozzánk Gaba, a Tavola in Piazza blog háziasszonya – innen is hatalmas üdvözlet, Gaba!! -, Lorien pedig szünetel egy körre.
A csapat tehát  Égigérő Paszuly, Al Dente,  Gaba, Chilii és jómagam.

Szintén hagyomány, hogy a versenyek első 2-3 napja külföldön kezdődik. Idén Hollandiában tekerünk három napot, innen repülnek át a fiúk a hétfői pihenőn Olaszországba. Apeldoorn-ban rövid egyéni futammal indul a verseny.
Mivel a tavalyi Tour is Hollandiában kezdődött, ott én rajtoltam egy nagyon klassz vla-pudinggal, ezért mi sem volt természetesebb, hogy újra kezdjek – most kissé nagyképűen mondhatnám, hogy szinte már hazajárok, :) :). Tavaly több receptet kipróbáltam volna, most viszont itt az alkalom, ami elmaradt, most bepótolom.
Évek óta tologattam magam előtt ezt a mustárlevest. Continue reading »

Júl 052015
 

Elstartolt a Tour 2. etapja is Hollandiában, Utrecht és Zélande között – Rotterdam-ot is érintve – 166 km-t tekernek ma a fiúk.

Tegnap kisebb meglepetésként az ausztrál Rohan Dennis húzhatta magára a sárga trikót, ezzel nagyon sok rajongónak csalódást is okozott, ők bizony Duomolin-t várták leginkább az élre. Dennis azonban 55,4 km/h sebességgel száguldozott Utrecht belvárosában, ezzel 8 másodperccel volt gyorsabb, mint a várományos.
Sokkal többet még nem tudok mondani a tegnapi egyéni futamról, de még egészen a verseny elején tartunk.

Még mindig Hollandiában vagyunk, és meséltem tegnap, hogy egy hónapja kész volt a kétnapi menüm, de utolsó nap hirtelen váltottam. Ezért mára maradt a tegnapi favoritom, amiről éreztem, hogy ütős lesz. Így igaz. Continue reading »

Júl 042015
 

“Grand Départ”, így nevezik a franciák a Tour de France kerékpárosverseny induló napját. Ma veszi kezdetét a 102. Tour!
Mint az már hagyomány, az első három napnak egy másik ország ad otthont, ezt a tradíciót most a hollandok állják az első két nappal. A mai futam Utrecht-ben zajlik, egyéni futamként. Hollandia hatodszor ad otthont a Tournak, legutóbb 2010-ben, Rotterdamban, ezért nem emlékeztem rá, mi 2012-ben indítottuk a Serpenyőt.
A következő három hétben 3.360 km-t tekernek majd a fiúk, az útvonal egyik része északon zajlik, a nagyobbik fele pedig természetesen a hegyekben, Dél-Franciaország több régióját átszelve.
Találgatni teljesen fölösleges a versenyt illetően, Alberto Contador nagy bravúrt hajthatna végre a Giro után, meglátjuk, hisz a szaksajtó úgy véli, nagy harcot láthatunk a négy nagyágyú, Contador, Nibali, Froome és Quintana között. Continue reading »

Júl 042014
 

Mikor tegnap kikevertem ezt a caipirinhát, meg voltam győződve arról, hogy sikerült feltalálnom a spanyol viaszt. Mert hát kinek is jutna eszébe egy cukornádpálinkás-citromos koktélba uborkát tenni?? Még jó, hogy miközben késő este a teraszon kortyolgattam, ölemben a tablettel azért végignéztem a világhálót. Hát igen,  az uborkás caipirinhát nem az én nevemmel fogják már fémjelezni. Nagy kár.

Azt még nem döntöttem el, örüljek-e annak, hogy kvázi egyből, érzésre sikerült egy koktélt kikevernem – még a szemmértékem is megbízható, mert a pohárba is pontosan belefért a mennyiség -, de emiatt szerencsére nem kellett háromszor nekifutnom, így futja még a cachaçából a mai meccsre is. Continue reading »

máj 222014
 

Rég nem ettünk már indiait és nagyon vágytam rá. Persze foghatnám magam és elmehetnék valahova, társ is lenne mellé, de be kell látnom, hogy az “újszerű étkezési szokásaim” nemigen kedveznek egy indiai étterem meglátogatásának. Pedig nagyon szeretem. De nem teszem kockára a komfortérzetem, az egészségemet meg pláne nem egy jó adag tikka masaláért, egy dal makhaniért vajas lepénykenyérrel. Pedig ezekért teljesen megvesztem régen.

Minap épp nem volt vacsoraötlet, de találtam még egy kis fej tököt, amiből húsmentes vacsorát, fűszeres sütőtököt akartam készíteni, valahogy így, mint ITT. Mellé kesudiócurry, nem igazán passzolt, kellett volna még valami friss zöld, de nem volt.
Ekkor úszott be a képbe a naan, az indiai lepénykenyér. Hogy ez mennyire kellene mellé, na de most ezt hogy, búzaliszt nélkül? Gluténmentes pályafutásom alatt még nem próbáltam serpenyőben lepényt sütni. Palacsintát viszont gyakran sütök, miért ne lehetne ezt is. Continue reading »

feb 102014
 

Kaptunk a szomszédtól két nagy üveg saját készítésű paradicsomlevet, mert egy hétig felügyeltük a macskát. Az öröm addig tartott, míg meg nem kóstoltuk. (A paradicsomlevet. A szerk.) A lé eszeveszetten édes volt, legalábbis nekünk, viszont teljes erővel átjött rajta az érett paradicsom összes zamata – ergo kellett vele valamit kezdeni, mert amúgy nagyon finom volt.
Saját jogán való ivás nem jött szóba, ekkor úszott be a képbe a klasszik tojásleves, amit fele-fele arányban majd a lével készítek. Egyik fele ugye a durván édes paradicsomlé, másik egy jó testes, házi alaplé. (Pho-t főztem, erről lenne szó. A szerk.) Csak elveszi így az édeset.

És lőn. Igazán finom lett, gyors is, este hazaesve gyorsan lehet valami forrót kanalazni. Persze előtte gondoskodjunk pár óra alatt elkészülő alapléről és egy hétig pesztonkázott macskáról is. Meg persze tulajról, aki ad némi kis paradicsomlevet. Continue reading »

jan 162014
 

A Facebook-nak – számolatlan hátránya mellett – előnye is van. A tegnapi vacsoránk pár nappal ezelőtt ott jött velem szembe, hálás is vagyok annak, aki  épp tetszését fejezte ki annál a bejegyzésnél, biztos nem én vagyok az egyetlen háziasszony, akinek legkésőbb déltájban fejtörést okoz, mi is legyen a vacsora.

A retro manapság bombabiztos tipp, én sem haboztam. Bár nagyon szeretem a különleges dolgokat a konyhában – azért lássuk be, kinek mi a különleges -, az egyszerű, hagyományos ételnek is van varázsa. De még mekkora.
Egy kolbászos tojáspörköltről van szó, amit feltétnek kínáltak, de már ránézésre is ő kiáltott köretért. A sűrű kolbászos mártás messziről emlékeztet a spanyol vörösborban párolt chorizora (Chorizo al vino tinto), de csak emlékeztet. Continue reading »

dec 302013
 

Tavaly, első lendületből – és mert ki kellett üríteni a hűtőt – készítettem már egy aszalt szilvás húsgombócot, az enyhén érdekes ízvilág ellenére bejött mindenkinek. Épp Szilveszter előtt készültem egy újabb próbára, ezúttal aszalt sárgabarackkal, mit mondjak, ez még jobb volt, hisz kitettem a gyerekbetegségeket, lemostam a gyümölcsöt, alaposan, egzotikusan fűszereztem (argentin chimichurri fűszerkeverékkel), és íme, ez lett belőle. Minden túlzás nélkül mondhatom, hogy bármely büféasztalon megállja a helyét, a bátrabbak vissza fogják tapsolni, ezt garantálom!
Most enyhén édes és csípős körtechutney-t (ami valójában egy fűszeresebb körtekompót), valamint párolt vöröskáposztát adtam mellé, a majonéz azonban egyszerűen elengedhetetlen! Continue reading »

nov 122013
 

Rég vágytam már egy jó forró masala chai-ra, régebben nem bírtam betelni vele, ráadásul az angolos tejes teát is kedveltem. A kora délutáni óráktól azonban nem iszom már sem kávét, sem fekete teát – mindössze bort (de arról most inkább nem nyitok vitát, melyiknek magasabb a stimuláló hatása:).

Hol is tartottunk? Igen, masala chai! Imádom, ez az indiaiak napi itala, állandóan, minden napszakban fogyasztják. Aki nem ismerné, a masala chai egy erős, fűszerekkel forrázott tea (általában Assam tea), amit fele arányban felöntenek forró tejjel. Sok cukor kell bele, ettől persze eszméletlenül édes, és persze a masala chai-t is mindenki másképp csinálja. Chai = tea, masala = fűszerkeverék, innen ered a neve. Continue reading »

aug 212013
 

Pár hete túlvásároltam magam aszalt sárgabarackból. Ez nem egy akkora gond, hogy szóvá kelljen tenni, idővel elfogy, de jobbnak láttam, ha egy nagyobb adagot máris eltűntetek. Elővettem az egyik indiai szakácskönyvemet, azokat gyakran felütöm mostanában és rendszerint találok is ihletet. Ott találtam ezt a klasszikus hyderabadi édességet, amit esküvői lakomákon szoktak feltálalni. Az eredeti recept rettentően édes: nem elég az aszalt gyümölcsben lévő cukor, ezt még tetemes mennyiségű cukorsziruppal is megfejelik. Kétszer jártunk Indiában esküvőn, ahol étellel is kínáltak, számomra elképesztő, hogy egy olyan trakta után hogy bír lecsúszni még néhány ilyen überszirupozott édesség is. Continue reading »

okt 262011
 

Biztos sok mákos receptet nézegettem mostanában, de pár napja hirtelen rámtört a mák utáni vágy. Mivel roskadásig járunk a szőlőben, egyik este vacsorára egyszemélyes palacsintákat ütöttem össze. (Egyeseknek azért nem árt előtte egy saláta.) Kisebb serpenyőben vastagabbra süthetjük, akkor jó harapható kis darabokat kapunk. Természetesen sima búzaliszt is megteszi, de a tönkölyliszttel, főleg a teljeskiőrlésűvel olyan igazi őszies íze lett.
Még szőlőmagozással együtt is készen vagyunk negyed óra alatt.

szolos_makos_palacsinta1

Szőlős-mákos palacsinta

1 db tojás
30 g teljeskiőrlésű tönkölybúzaliszt (TGL 300) *
2 késhegynyi sütőpor
2 csipet só
1 ek méz (vagy juharszirup, agávészirup, esetleg barna nádcukor) *
1 ek dióolaj
50 ml tej (3,5%-os) *
1 tk növényi olaj
A tetejére
100-120 g szőlő, magozva
1 – 1½ ek darált mák
1 tk barna nádcukor
*

A palacsintatésztához egy keverőtálba feltöröm a tojást és beleszórom a lisztet, a sütőport, sót, édesítőszert és az olajat. Simára keverem, majd beledolgozom a tejet is és rövid időre állni hagyom.
A szőlőt megmosom, félbevágom és kimagozom. A mákot a cukorral megdarálom.
Egy 20,22 cm Ø serpenyőt épphogy kiolajozok és vágott felükkel lefelé belefektetem a szőlőszemeket. Közepes hőfokon felhevítem a szőlőt, néhány perc múlva elkezd karamellizálódni. Ekkor ráöntöm a palacsintatésztát, forgatva szétoszlatom a serpenyőben és néhány perc alatt félkészre sütöm. Mikor már barnul a széle, de a közepe még nyers, egy lapáttal óvatosan átfordítom és csupán néhány pillanatig sütöm a szőlős felét is.
Ha kész, azonnal  tányérra csúsztatom a palacsintát és bőven megszórom a cukros mákkal.
1 személyes palacsinta / 638 kcal / 36,2 g zsír / LF30: 51,1 %

szolo_serpenyoben_1

* Változatok:
Hogyan tedd gluténmentessé? – Cseréld le a búzalisztet gluténmentes lisztre, használj mandula- vagy gesztenyelisztet.
Hogyan tedd tejtermékmentessé? – Cseréld le a tejet kókusz- vagy magtejre.
Hogyan tedd paleóvá: –  Cseréld le a búzalisztet mandula- vagy gesztenyelisztre, a mézet természetes édesítőre, a tejet kókusz- vagy magtejre.
A szőlő magas CH-tartalmú, esetleg ezt is helyettesítsd meggyel vagy szilvával.

nov 062010
 

Nem csoda, hogy reggelire rákattantam ezekre a gyümölcslevekre. Egy mandarinos-paradicsomos változatot már megírtam a Facebook-on, de a téma sokkal hosszabb ennél, így inkább itt folytatom.

(Update! Minden hétfőn a DC-Facebook-oldalán egy új, Hétkezdő Ébresztő Turmix receptje! Ne késd le!)

Nem, itt most nem a gyümölcs frissen facsart leve a lényeg, hanem az egész gyümölcs, szinte úgy, ahogy van. Egyesek smoothie néven emlegetik, és habár a név Amerikában ütötte fel a fejét először, a gyökere még sem onnan származik. Ott, ahol trópusi környezetben szinte tonnaszám terem gyümölcs, a friss gyümölcspép kötelező eleme a reggelinek – is.
Ázsiában, anélkül, hogy tisztában lennének a dolog trendiségével, naponta isszák literszámra, a variációinak a száma pedig egyenesen elképesztő. Hihetetlen egészséges, főleg, ha fűszereket, vagy zöldfűszert is teszünk bele. Pontos recept éppen ezért nem is létezik, hogy is lehetne, hisz gyümölcspüré bármiből készíthető, akár zöldségből is.

De ami a legfontosabb! Reggelire jobb ébresztő, mint a kávé! Igaz, ehhez nem elég előkotorni a kávészacskót, vagy berakni a gépbe a kapszulát és megnyomni a gombot, de sokkal több időbe ez sem tellik. Na jó, el kell utána mosogatni két célcuccot, de aztán annyi. Egy nagyobb, három-négy decis adaggal simán el van az ember délig, ezt tapasztalatból mondhatom.
És hogy mennyire egészséges? Háá, az nem kifejezés! Tudvalevő, hogy folyékony formában az élelmiszerek gyorsabban emésztődnek, hamarabb felszívódnak és teret adnak a szervezetnek, hogy erőforrásait jobban beossza. De a turmixban lévő értékes anyagok ugyanúgy megmaradnak, mintha egy almát rágcsálnánk el.

Többet nem is regélek róla, ITT olvasható Zsófi írása a smoothie-ról, ebben minden benne van. Magam részéről pedig hetente felteszek egy újabb receptet a Facebook-on, a smoothie – bocsánat, gyümölcsturmix-sztorit kövessétek ott a továbbiakban!

Hoppá, csak még annyi, hogy ezek a pürék nem csak reggelire valóak. Nem ám, vízzel hígítva, kevés alkohollal, például vodkával, ginnel nagyon finom aperitif is lehet belőlük! Próbáljátok ki akár ezt is, ginnel nagyon jó!

Banános-uborkás-gyömbéres gyümölcsturmix
Banános-uborkás-gyömbéres gyümölcsturmix

1 db (100 g) kisebb banán (tisztítva mérve)
½ db (200 g) kígyóuborka (tisztítva mérve)
1 db mandarin (vagy fél narancs)
1,5 cm gyömbér
1 maroknyi petrezselyem
1 ek mandula- vagy kókuszszirup /édesítő (elhagyható)
kevés szénsavmentes ásványvíz

Az egészet egy magasfalú pohárba teszem és botmixerrel pürésítem. Kevés hideg ásványvizet keverek hozzá, hogy folyékonyabb legyen.
kb. 350 ml lesz belőle

jún 132010
 

Este arra értem haza, hogy a férjem vad kerepelés közepette focit néz a tévében. Az esti focinézés nálunk nem újdonság, sőt, heti kötelező program. A rám eső kötelező gyakorlat abból áll, hogy a karácsonyra kapott fejhallgatómmal a fejemen átvonulok az egy légtérben lévő konyhába és főzni kezdek valamit. Előtte benyomok persze egy jó kis zenét a lejátszóba, aztán mehet a dolog.
Ami azt a krekegő hangot illeti, arra csak később jöttem rá, hogy ez az eléggé idegesítő hangzavar a tévén keresztül magából a stadionból ered. Hát igen, elkezdődött a focivébé.

Dél-Afrika konyháját szerintem nem sokan ismerik. Érthető, honnan is, hisz jóval távolabb van, mint akár Olaszország:) Aki viszont teheti, annak azt ajánlom, menjen el és nézze meg magának ezt a fantasztikus, színes országot!
Mi több, mint tíz évvel ezelőtt jártunk ott és bár sok apró részlet feledésbe merült, mégis nagyon jó emlékeink vannak.

Jó lenne most valami útileírás-félét írni, de ezt most ne várja tőlem senki. Ezt a malva puddingot is hosszú évek óta sütöm, de csak néhány hónapja eszméltem rá, hogy te jó ég, itt a nyakunkon a vébé, soha jobb alkalom nem lesz, végre ez is felkerül a blogra.

Ma délben megsütöttem ezt a pudingot, hogy le is fotózzam, erre tessék, szépen, mintegy varázsszóra jönnek is elő az emlékek. Szóval lehet, hogy az elkövetkező hetekben mégis írok Dél-Afrikáról, eklektikus konyhájáról, mert receptem is van még. Képek nem lesznek, amikor ott jártunk, még hírből sem ismerték a digitális kamerát. De azt el tudom mesélni, milyen volt két óceán kereszteződésében állni, aztán a homokban ücsörögve órákig bámulni a többméteres hullámokat. Vagy Nelson Mandela börtöncellája előtt ledöbbeni, vagy Fokvárosban a Waterfronton fish and chipset enni. Az óceán fölött végigautózni a hihetetlen Chapman’s Peak Drive-on és Paarlban vörösborokat kóstolni. Itt ettünk először strucchúst és láttunk egy strucc-futóversenyt is. Johannesburg veszélyes, Fokváros egy igazi pezsgő, eklektikus nagyáros, Pretoria pedig egyenes a kisvárosi idill a virágzó, mindent beborító jacaranda-fáival. Soweto megdöbbentő a történelmével és alacsony, négyzetes, egybeolvadó házaival, a világ legnagyobb földbe ásott mélyedésén pedig elámultunk.
Egyszóval, emlékeim vannak bőven.
Ráadásul megérkezett néhány karton Triangle is, amiből Gabojszával néhány hete meg is ittunk egy üveggel egy igen jól átbeszélgetett fél éjszakán:).

Szóval ez a malva pudding tényleg nagyon finom. Egyszerű, levegős a tésztája, kisebb formában meg kell sütni és egy hihetetlen tömény, kalóriadús szósszal illik tálalni. Keresőbe beírva rengeteg recept előjön, elég nehéz is rajtuk eligazodni. Ezt is évek alatt formáltam, leginkább a szószt, ami eredetileg iszonyúan tömény és meglehetősen sok is volt.

Dél-afrikai Malva Pudding
Dél-afrikai Malva Pudding


A süteményhez

1 db tojás (közepes méretű)
180 g kristálycukor
1 ek sárgabaracklekvár
250 ml tej (2,8%-os)
15 g vaj
1 tk fehérborecet
120 g búzaliszt (BL 55)
1 tk sütőpor
1 csipet só
A tejszínes szószhoz
250 ml tejszín (30%-os)
30 g vaj
100-120 g cukor
kb. 100 ml forró víz
1 tk vaníliakivonat (vagy ½ rúd vanília belefőzve)

1. A sütőt alsó-felső állásban előmelegítem 180 °C-ra.
2. Egy keverőtálban villával felverem a tojást és elkeverem benne a cukrot és a lekvárt. Beleöntöm a tejet, az olvasztott vajat, az ecetet majd a lisztet, sütőport és a sót. (A kulcs a sárgabaracklekvár és a fehérborecet!) Az egészet simává keverem.
3. Hat tűzálló szufléformát kézmeleg vajjal alaposan kivajazok  és egyenletesen beleöntöm a masszát. Betolom a sütőbe és kb. 40 percig, illetve tűpróbáig sütöm. Csak addig süssük, amíg a tű már nem ragad.
4. Közben elkészítem a tejszínes szószt.
Egy lábasba öntöm a tejszínt, a vajat, a cukrot és a vaníliát, majd felöntöm a forró vízzel. Néhány percig alacsony hőn forralom és félreteszem.
5. Ha kész a pudding, késsel kiveszem formából és tányérra csúsztatom. A tetejükre csorgatok egy kevés meleg szószt, amit a pudding azonnal magába szív. Ezt meg lehet még ismételni, majd a szószt köré öntve tálalható is. 

Malva Pudding
6 puding formában /

 

okt 282009
 

Az ősznek is megvannak a maga szépséges oldalai, csak felé kell fordítani a fejünket. Tudom, magamnak is nehéz búcsút mondani a melegnek, de a konyhában tüsténkedve könnyebb elviselni. Sütöttem már céklát, itt az új alma, sütőtök, gesztenye, gombák hada sorakozik és lassan készülhetünk karácsonyra is.

No, az azért még odébb van, de a friss, ropogós saláták után fejben is kezdünk átállni a fűszeres, melengető ételekre. Ezt a marokkói mandulakrémet már gyakran kikevertem, de nyár derekán még sem illett bele a repertoárba – most azonban finom aranyló-barnás színei is az őszt sugallják, nem?

Az amlou Marokkóban igen elterjedt krém, amit a berberek lepénykenyérre kenve reggelire fogyasztanak. Egyszerű, tartalmas, és nagyon finom!  Continue reading »

Sze 122006
 

Ez egy igazán keleties, amolyan diós-mézes nyalánkság.
Hogy mitől lesz azonban az örmények nemzeti süteményéből egyszer csak cseh marlenka, nem tudtam, pedig így is, úgy is hallottam már.
Nos, kikutakodtam, hogy Gevorg Avetisian családjával együtt elhagyta Örményországot (az időpontra sajnos nem derült fény), így telepedett le Csehországban. A nővére, Hasmik sütötte először cseh földön egy 1000 éves (igen, ezer éves, így olvastam) családi recept alapján ezt a süteményt, de arra még nem jöttem rá, hogy miért marlenka lett a neve.
Az üzlet beindult, így az észak-moráviai kezdetek után mára egy 100 fős családi vállalkozássá nőtte ki magát. Continue reading »