Júl 252014
 

A Tour de France tegnapi 18. etapján Nibali úgy elhúzott az utolsó tíz km-en, hogy csak egy fatális baleset menthetné meg a végső győzelemtől, az olasz tehát még mindig sárgában feszít, megszerezte negyedik szakaszgyőzelmét is.
A csapat a 145 km-es távot a Pireneusokon tekerte, Rafal Majka megmutatta, hogy képes megtartani a hegyi pöttyös trikót, Thibaut pedig második lett, de lesznek itt még meglepetések.

Még mindig Dél-Franciaországban vagyunk, a mai szakasz a Pireneusokból Aquitaine-ba vezet egyenesen északnak. Itt délen karnyújtásnyira van a spanyol határ, az észak-spanyol baszk konyha itt igen népszerű. Amikor receptet kerestem a mai napra, először Aquitaine fogásai közül kerestem egy vörösboros, bordeaux-i receptet, aztán napokig a világhíres pauillac-i bárány körül forogtak a gondolataim, de a fogás annyira bonyolult, hogy elnapoltam nyugodtabb időkre. Continue reading »

Júl 122014
 

Matteo Trentin győzelme már nem lehet véletlen, a tegnapi Épernay és Nancy közötti szakaszban nagyot hajrázott, pedig szinte tömeges bukásokat láthattunk.
A mai 8. etapban elérkeztünk a hegyekhez, a mai rajt már elindult, lássuk, ki lesz az első a Tomblaine – Gérardmer La Lauselaine szakaszon.

Lotaringiában vagyunk, a kerékpárról pedig egy nagy ívben kanyarodjunk át a konyhába. Lotaringiában látott napvilágot a madeleine, ennek a történetéről írtam már régebben. A történet még mindig ugyanaz, a receptúra viszont más, és hiába létezik temérdek madeleine-recept a földgolyón, többen állítják, hogy mégis ez a világ legjobbja.

Léa Linster több mint húsz éve süti így a madeleine-jeit. Volt ideje kísérletezni vele, apjának kis szállodája és bisztrója volt a luxemburgi Frisange-ban, Léa gyerekkorától ott segédkezett, szinte a konyhában nőtt fel. Amikor húszéves korában apja meghalt, megszakította jogi tanulmányait és átvette a kis bisztrót, de azonnal megfogadta, hogy nagyon hamar csillagos hellyé teszi. Continue reading »

Júl 072014
 

Akik követik a Tour de Serpenyő eseményeit, azok már tudják, hogy idén mindhárom kerékpáros versenyt végigfőzzük, izzított serpenyőkkel állunk minden nap a pálya szélén és megmutatjuk, mit is ehetnek az adott régióban, ahol épp tekernek a fiúk. Májusban már végigfőztük az olasz Giro-t, szombattól pedig a Tour de France-t!

Idén az Egyesült Királyság ad három napra otthont a Tour-nak, ez a fajta vendégeskedés már hagyomány az első napokban. A mai napon Cambridgeshire-ben vagyunk, és nem csak azért választottam ezt a régiót, mert nagy hercegi pár rajongó vagyok, hanem mert a receptek kutatása során megakadt a szemem ezen, és azonnal lecsaptam rá. Már olvasásnál is beindult az a bizonyos nyálelválasztás, nem kellett sok fantázia hozzá, hogy egy ilyen tömény almás-szalonnás, hagymás egyveleg, kevés tésztával a tetején, csakis jó lehet. Continue reading »

jún 182014
 

Az ilyen egyszerű csokoládétortákat mindig, szinte minden alkalomra be lehet vetni, ezért nem is ez az első ebben a műfajban. Szuper jó alap bármilyen kreatív, klassz tortához. Az arányokon, de az alapanyagokon is szoktam változtatni. A mostani azért különleges, mert a kávét azonnal bele is tettem, szóval aki reggelire szereti az édességet, és még kávézik is, az gyorsan elintézheti egyszerre is a dolgot. Praktikus, nem?
Erős, intenzív kávéval igazi élmény, keresztben elvágva, átpaszírozott lekvárral megtöltve pedig olyasmi, mint egy kávés Sacher-torta.

Ez a szicíliai csokoládétorta von Haus aus gluténmentes, hisz mindig őrölt mandulával készül. Ha előtte 10 percig 100 fokos sütőben megpirítjuk a mandulát és csak utána őröljük, még intenzívebb lesz! Continue reading »

máj 302014
 

Még mindig Venetoban tekerünk a hegyekben, egyenkénti időfutam lesz a mai program. A mintegy 27 km-es szakasz Bassano del Grappa és Cima Grappa között helyezkedik el, a kiinduló kisváros Jacopo Bassano középkori festőről kapta a nevét (1510–1592). Bassano nem először ad helyet a Gironak, többször adott  már otthont versenyeknek.

Ha Veneto, akkor máj, leginkább borjúé. Ha Veneto, akkor radicchio is. Több fajtája ismeretes ennek a cikóriafélének, Venetoban több város büszkélkedhet saját radicchio-fajtával, arrafelé északon igazi kultusza van. A Rosso Precoce is Tarvisioból származik, bár messze nem olyan híres, mint a Tardivo. A Radicchio di Chioggia állítólag egyenesen Velencéből került Veronába, a Goriziaból származó cikóriát pedig ne is keressük külföldön, szinte sehova sem szállítják.   Continue reading »

máj 242014
 

Még mindig Piemonte tartományban teker a Giro 14. etapja, ma egy 162 km-es szakasszal küzdenek a fiúk Agliè és Oropa között, érintve az 1482 m magas Bielmonte-t, amúgy remek kis síterep. (Részletes beszámoló a szakaszról a velo.hu-n ITT.) Az első piemonti beszámolót Aldente posztjában találjátok, ő a tartomány leghíresebb boráról, a Barolo-ról ír, és ezzel készített rizottót. Tegnap Égigérő Paszuly mandulás habcsókot, amarettit sütött, nálam pedig a sajt és a szarvasgomba lesz a főszereplő. Igen, ezzel a néhány étellel és egy jó húsos második fogással már bátran nekivághatunk egy valódi piemonti vacsorának.

A fontina sajt az egyik kedvencem, gyakran szerepelt már a blogon is, nemhiába tartják a világ – egyik – legjobb sajtjának. Erről lehet vitatkozni, azonban tény, hogy egyedi állaga és íze miatt semmivel sem lehet helyettesíteni. Nevét a svájci határ közelében lévő, az olasz Alpokban található Fontin hegységről kapta. Már a XIII. században is készítették, bár a nevét csak 1717-től jegyzik. 1955-től eredetvédett, tehát megkapta a DOP minősítést. Continue reading »

máj 112014
 

Ma Dublinban járunk, a rövid ír vendégszeretet után a csapat holnap repül Olaszországba.
De ha már itt vagyunk, nézzünk körül egy kicsit! Mit lehet csinálni az ír fővárosban? Nem fogunk unatkozni? Vannak látnivalók? Milyen egyáltalán az ír konyha?

Ha átfogó útleírást nem is tudok adni, de pár tippet szívesen megosztok azokkal, akik egyszer majd Dublinba tévednek. Magam sem hittem, de már maga a város is megér egy utat.
Dublin a maga félmillió lakosával a legnagyobb város az országban, mégis nyugodtnak, levegősnek tűnt, habár az ország pénzügyi központja, de itt futnak össze a közlekedés főbb szálai is.

Az biztos, hogy éhezni nem fogunk. Az ír konyha egyszerű, főként a burgonyára, gyökérzöldségekre, bárány- és marhahúsra épülő, vidékies stílúsú, rusztikus, ízletes konyha Continue reading »

máj 092014
 

Rózsaszínbe borult mára Belfast, elindult a Giro d’Italia.
Aki olvas bennünket, Chilii & Csokit, Égigérő Paszulyt, Lorient és jómagamat, talán emlékszik még, hogy két éve lefőzzük a Tour de France-t, a világ leghíresebb, francia országúti kerékpáros versenyét. Idén sem lesz ez másképp, illetve annyira vérszemet kaptunk, hogy egyből letekerjük az olasz Giro-t, sőt ősszel a spanyol Vueltát is. A konyhában, fakanállal a kezünkben természetesen. Új taggal is bővülünk, de majd mindent sorjában, ha eljutunk oda.

A Giro-n az első három nap Írországé, a fiúk innen repülnek át Itáliába és délen, a csizma sarkához közel, Giovinazzoban kezdik az olaszországi versenyt. Continue reading »

ápr 102014
 

Három igazán kedvenc amerikai süteményem van, ebből második helyen áll ez a csupacsokis brownie. Az első hely a répatortáé, a harmadik pedig a citromos sajttorta, de ahogy most végiggondolom, nincs ez kőbe vésve.
Amerikában a brownie – intézmény. És mint ilyen, számtalan módon készül. Egy biztos, nagyon édes, a rosszullétig tele van vajjal és csokoládéval, és az első kettőből egyenesen következik, hogy ha nem sütjük túl – márpedig nem szabad, akkor krémesen ragacsos marad a belseje. Tehát az eredmény érdekében nem lehet kispórolni belőle a cukrot, de a zsírt sem.

Aki hagyományos brownie-receptet szeretne, az számos igazán klassz változatot talál a magyar blogokban is, ez most egy teljesen mogyorós, gluténmentes változat, azt gondoltam, hogy a mogyoróban lévő olajmennyiség ad a süteménynek elég zsírt (igen) és a cukrot is megpróbálom valahogy minimalizálni. Csokoládé helyett nyers kakaóport használtam (Iswari, Raw Cacao), és kevés mézzel “imitáltam” a ragacsossá sült cukrot.

Eszméletlen finom, csokoládés, de gluténmentes, és szuperegészséges süteményt kaptam, a tésztája tényleg öt perc alatt kész, ha van már mogyoróvajunk. Continue reading »

jan 282014
 

Kezdem átértékelni a főzeléket. Azt, amit azért hívnak így a magyar konyhában, mert nem páralék, de nem is gőzölék. De hagyjuk is az etimológiát, nem visz ez semerre. A főzeléket, mint ezt a vastag tejes zöldségsűrítményt kezdem megszeretni. Hiába, húszévente érdemes felülvizsgálni az ízlésünket, változott-e valami. Jelentem, nálam igen! Egy porhanyósra érlelt és két percig sütött marhasteak alá nem adnám, de sült kolbász ágyának vagy mellé alig lehet jobbat elképzelni.

Most kókuszkrémmel készült, nem is kellett volna alá még liszt, de tettem bele egy kevés mandulalisztet, jobban összefogta. Ami új, belevágtam az alapba egy kápiapaprikát, a végén pedig mangóbalzsammal savanyítottam. Hiába, ő a kedvencem. Continue reading »

dec 182013
 

Az egyik legjobb dolog az angol konyhában a híres citromkrémjük. Ez így persze nem teljesen igaz, de nem sok izgalmas fogással találkoztam. Elnézve a húsos pitéket, krumplis halat és a maradékból összeütött vaníliás kenyérpudingot valóban meglepő, hogy kinek és mikor jutott eszébe, hogy nyers tojásokat citrommal krémmé főzzön. Sikeres konyhai baleset, de mint tudjuk, így születnek a nagy dolgok.

Ez az angol citromkrém nagyon finom. Egyszerre édes és savanyú, vajas és bársonyos, egyszóval mindazt megtestesíti, amiért rajongunk és áhítozunk. Az a fajta krém, amit – igen -, reggel a konyhában, állva, nyitott hűtőajtó mellett szoktunk kanalazni. Én legalábbis. Continue reading »

Sze 022013
 

Sült csülök káposztával, ez akár magyaros fogás is lehetne. Lehetne, hisz ezek az ételek a monarchiával kerültek át hozzánk a szomszédos Ausztriából, ugyanúgy, ahogy Dél-Tirolba is a politika kényszere folytán. Erről már többször írtam, mennyire szeretem ezt a “rusztikus-fúziós” konyhát, ez a káposztás csülök is a fűszerezés és a bor által lesz olaszosabb, mint magyaros. A titka pedig – ha van ilyen egyáltalán – csupán annyi, hogy alacsonyabb hőfokon süssük a csülköt akár öt órán keresztül is, a végén pedig süssük ropogósra a tetejét. Continue reading »

Júl 292013
 

Úgy látom, sikerült a legjobb napot kiválasztanom a gazpacho posztolására, hisz ma lesz az év legmelegebb napja. Eddig. Délutánra eléri a hőmérő a 37 fokot, holnaptól jön a viszonylagos enyhülés, már csak 30 fokra számíthatunk.
Akkor nézzük gyorsan! Öt perc alatt össze lehet turmixolni, ha otthon jégkockát (ebben a hőségben elengedhetetlen, ugye mindenki bekészítette még este??) akkor pikk-pakk kész is a hűs ebéd.
Temérdek gazpacho-recept kering mindenhol, ebben sincs semmi különös, bár volt már sárgadinnyés és sárgabarackos is, de akár a görögdinnyés is ide sorolható, de ez a legegyszerűbb, szimpla még nem szerepelt a blogon. Pedig zseniális. Continue reading »

Júl 212013
 

Elindult a 100. Tour de France utolsó etapja, az útvonal Versailles pompás kastélyparkjai mellett vezet, a cél pedig – mint mindig -, ezúttal is a párizsi Champs-Élysées, azt hiszem, nem csak a fiúk szíve ver majd itt gyorsabban, ez az utat én is végigjárnám – persze nem kerékpárral.
Sokat gondolkodtam, milyen fogás illene legjobban a mai naphoz? Chilii tavaly egy Paris-Brest koszorút sütött, húsétel elég idétlenül nézne ki, de gyorsan rájöttem, jön a Tour után a nagy pezsgőzés, naná, erre a napra francia pezsgő dukál. Kardamomos francia pezsgőhabot készítettem, ami – már semmin nem lepődünk meg -, vészesen hasonlít az olasz borhabra, a zabaglione-ra. Csak az ugye marsalával, proseccoval, vagy éppen spumanteval készül egy határral odébb. Continue reading »

Júl 172013
 

Ma időfutamot tekernek a Tour-on Embrun és Chorges között. Fontos nap, mivel ez az utolsó egyéni futam befolyásolhatja a végleges helyezést, tehát figyelő szemünket Chorges-ra vessük! Késő délután megtudjuk, megtartja-e Chris Froome a sárga trikót, vagy tartalékolta-e erejét a holnapi szuperfutamra.

Provence-Alpes-Côte d’Azur régióban már nagyon sokat időztünk (Chilii-nél ITT és ITT, nálam ITT és még a következő három nap is) , már azt is tudjuk, hogy Provence nem kizárólag a róla elnevezett fűszerkeverékéről és levendulamezeijeiről híres, erről nem szólnék most újból, inkább rátérnék a napi fogásunkra. Continue reading »

Júl 122013
 

Ma került a csapat a legközelebb Párizshoz – leszámítva persze az utolsó napi tekerést, ahol maga Párizs a cél. Bretagne-ból elindultunk a központi régióba. A Centre régió körülveszi a Loire völgyét, sehol Franciaországban nem látni ennyi reneszánsz műemléket. 2000-ben az  UNESCO védetté is nyilvánította. A királyi kastélyokon kívül érdemes ellátogatni Orleans-ba, de kötelező programként feltétlenül tekintsük meg a Chartres-i katedrálist is!
A mai etap Tours-ban, ebben a kisvárosban kezdődik, mely szépen megőrizte még középkori jellegét. Itt a Centre régióban még 800 km kerékpárút is vár ránk, a terep egyszerű, pattanjunk hát nyeregbe és tekerjünk mi is a mai etap célállomásáig, Saint-Amand-Montrond-ig. Continue reading »

Júl 032013
 

A mai etapp Marseille-be vezet, Provence-Alpes-Côte d’Azur régióban vagyunk. Chilii kollegina szinte mindent leírt tegnapi 4. etap kísérője, a fougasse kapcsán, így nem is bocsátkoznék ismétlésekbe. Egy dolgot szerencsére nem említett, meghagyta nekem. A pissaladière a provanszok pizzája, azt hiszem, ránézésre is eszünkbe jut, nem hiába hívják pissaladinának is. Két komoly különbség azonban van köztük: a pissaladière-re soha nem tesznek paradicsomot, és általában párolt hagyma, szardella és olívabogyó kerül rá. Igazi utcai snack, de borozgatós korcsolya is.
Volt már egy recept a blogon, de izgatott, el lehet-e készíteni a hagyományostól eltérő módon, gabonamentesen is. Jelentem, igen, bár az íze, a tészta állaga egészen más, de egy próbát mindenképp megér. Főleg azoknak, akik máshogy szeretnének étkezni. Continue reading »

jún 302013
 

Tegnap Korzikán elindult a Tour de France 100. futama. A csapat ma az északi Bastiából a nyugati parton fekvő Ajaccio-ba kerekezik. Paszuly tegnap bemutatta már Korzika konyháját, én pedig körülnéztem Ajaccioban, a célállomáson.
Soha nem jártam még Korzikán, azt leszámítva, hogy előtte már elhajóztunk egyszer, és Laetitia Casta, a híres teltidomú korzikai  szépség évekig sóhajok között hagyta a világ férfinépét, meg hogy ködösen fellengett, hogy Napoleonnak is volt némi köze a szigethez (szülővárosa volt, aki teheti, látogasson is el a La Maison Bonaparte-ba). El kell menni Korzikára, mese nincs. Na de addig. Continue reading »

jún 012013
 

Biztos úgy néz ki, hogy egyik süteményt a másik után sütöm (ez így van) és egész nap csak édességeken tengődünk (ez nincs így). Tervbe vettem, hogy minden héten legyen valami komolyabb édesség, hogy ebben az új cukor-, de főleg liszt- és tejmentes időszakban minél előbb legyen egy komolyabb süteményrepertoárom, akár egy fiók, amit akkor húzok ki, amikor kedvem tartja.

Kuglófot ugyan elég ritkán sütöttem eddig is, mivel azonban egy lisztmentes mákos kevert tészta nem egy nagy kihívás, így adta magát, elterveztem, másnap már meg is sütöttem. A recept alapja a híres osztrák Johanna Maier-től származik, valójában úgy bukkantam rá, hogy azt a legendás soktojásos kuglófreceptjét kerestem, míg szembe jött a mákos-mogyorósa egy újságból kitépett lapon. Nem volt nehéz átalakítani, az arányokat azonban tologatnom kellett, de így majdnem tökéletes.
A másik részét áfonyafagylalttal ettük, ezt a párost csak ajánlani tudom. Continue reading »

máj 162013
 

Most akkor ez mi? Nutellával töltött Whoopie pie? Fahéjas keksz? Fogalmam sincs, milyen nevet kellene adni ennek a gyereknek. A whoopie pie amerikai találmány, és nem más, mint két vékony, általában csokoládés keksz, összeragasztva valamilyen krémmel. No, innen is látszik, hogy remekül variálható, gyakorlatilag a mi pilóta kekszünk is, ha akarjuk, hungarian whoopie pie.
De lehetne ez most Snickerdoodle is, csak hogy dobálózzunk még a külföldi szavakkal. Ami – mily meglepő -, ugyancsak keksz, tetemes mennyiségű fahéjas cukorral megszórva.
Na most, mi lenne, ha a kettőt ötvöznénk, és akkor bejön a képbe még a macaron is. Continue reading »