nov 052014
 

Lássuk csak, hova is tűnt el az a fantasztikus csokoládékrém! Tologattam már egy ideje pár üveg régi lekvárt a kamrapolcon, magában, vagy tölteléknek már nem jött szóba, cukortartalmuk is még magasabb, hagyományos módon készültek. De kidobni még sem akartam, hisz teljesen jó volt mindegyik. Egy sűrűbb eperlekvárral készítettem egy kevert tésztát, kanalankét adagoltam hozzá a végén a kókuszlisztet, figyelve, mennyit vesz fel.
Igazán jó lett, tele van lehetőségekkel, bár ezt a verziót hetente kétszer sütöttem, alaposan le lett tesztelve, lekvár elfogyott. Hurrá, de van még másik :). Continue reading »

nov 012014
 

Két hete valami cupcake-félét sütöttem, és a hab helyett tömény csokoládékrémet tettem a minitorta kis üregeibe. Annyira ütősre sikerült, hogy azon melegében kikevertem még egyszer, sőt pár napra rá még finomítottam rajta. Azt kell mondjam, egy hihetetlen finom, ütős csokoládékrém lett belőle, amonya mogyoró nélküli Nutella.
Szóval csak -ella. (Mivel a nevében a Nut- a mogyorót hivatott jelölni.)
Szinte kötelességemnek tartom megosztani, annyira finom, sőt (vetekszik a mogyorós házi Nutellával) és közeleg a Karácsony, gasztroajándéknak sem utolsó. Én ezt a hagyományos ganache-krémet vegán üzemmódban készítettem (november 1. nem csak Mindenszentek napja, de a Vegán Világnap is, tudtátok?) Continue reading »

Sze 122014
 

Tegnap 165-en álltak rajthoz a Vuelta 18. szakaszán, Fabio Aru tekert elsőnek a célba, de Froome szorosan a nyomában volt. Ezzel Froome összetettben már második helyen áll. A piros trikót még mindig Contador viseli, és egyre kevesebb az esély, hogy el is veszti. Meglátjuk.
A verseny végéig Galíciában maradunk, a mai szakasz Salvaterra do Miño és Cangas do Morrazo között 176 km.  Continue reading »

aug 182014
 

Így lesz az omlettnek induló reggeliből rakott palacsinta. Először csak a palacsinta képe ugrott be és miközben a kamrába menve azon gondolkodtam, milyen lekvárral, esetleg pürésített gyümölccsel töltsem meg, hirtelen a homlokomra csaptam, milyen rég is volt már rakott palacsinta. Amit annyira szerettünk.
Nem lennék jó marketinges, ha azt mondanám, ez azért mégsem annyira finom, mint a hagyományos (a tömény liszt és cukor fíling hiányában tényleg nem, vagyis egyszerűen MÁS), de dilettáns voltomat vállalom: cserébe viszont szinte bármilyen mennyiséget meg lehet belőle enni, és tele van igazán klassz, egészséges dolgokkal. (Megfogadtam már egyszer, hogy nem, nem írom le ezt a szót, hogy egészséges :). De egyszerűen nem bírtam kihagyni, hisz épp ez az adu ász ebben a palacsintában! Continue reading »

Júl 222014
 

Elkezdődött az utolsó hét a Tour-on, öt nap múlva begurul a csapat a párizsi Champs Elysées-re, és ma még úgy tűnik, hogy Contador kényszerű kiválása után Vincenzo Nibali-tól nehéz lesz már elvenni a győzelmet. Ezzel szépen ívelhet a karrierje a tavaly megnyert Giro d’Italia után, aztán majd meglátjuk, mit hoz neki a Vuelta.

A mai 16. etap szakasza a Pireneusokban a maga 237,5 km-ével a leghosszabb az idei Tour-on, és némileg átrendezheti a végsőnek várt sorrendet is, tehát érdemes figyelni a hajrát is, mivel a szakasz utolsó harmadában az 1755 m magas Port de Balès hegyszoros kemény kihívásnak ígérkezik.  Continue reading »

Júl 142014
 

Ne tévesszen meg senkit, ha gyakran használok áfonyát fagyikba, egyszerűen szeretjük, a meggyet pedig magozni kell. De itt most nem is ez az érdekes, hiszen a különböző gyümölcsfagyik alapját  már hosszú évek óta ugyanúgy készítem.
Nehéz igazán krémes gyümölcsfagylaltot készíteni. Azért nehéz, mert kell bele elég zsíros tejtermék, amitől bársonyos lesz az állaga, továbbá cukor is, és legalább a fele legyen gyümölcs, ha nem akarunk egyéb módon rásegíteni és még színe is legyen. Márpedig nem akarunk. Continue reading »

Júl 122014
 

Matteo Trentin győzelme már nem lehet véletlen, a tegnapi Épernay és Nancy közötti szakaszban nagyot hajrázott, pedig szinte tömeges bukásokat láthattunk.
A mai 8. etapban elérkeztünk a hegyekhez, a mai rajt már elindult, lássuk, ki lesz az első a Tomblaine – Gérardmer La Lauselaine szakaszon.

Lotaringiában vagyunk, a kerékpárról pedig egy nagy ívben kanyarodjunk át a konyhába. Lotaringiában látott napvilágot a madeleine, ennek a történetéről írtam már régebben. A történet még mindig ugyanaz, a receptúra viszont más, és hiába létezik temérdek madeleine-recept a földgolyón, többen állítják, hogy mégis ez a világ legjobbja.

Léa Linster több mint húsz éve süti így a madeleine-jeit. Volt ideje kísérletezni vele, apjának kis szállodája és bisztrója volt a luxemburgi Frisange-ban, Léa gyerekkorától ott segédkezett, szinte a konyhában nőtt fel. Amikor húszéves korában apja meghalt, megszakította jogi tanulmányait és átvette a kis bisztrót, de azonnal megfogadta, hogy nagyon hamar csillagos hellyé teszi. Continue reading »

Júl 012014
 

Csokoládétortából sosem elég, így aztán mindig lecsapok egy-egy újabb darabra, ha látszólag jól beleillik a konyhánkba.
Erre a tortára csak nemrég találtam rá és az eredeti képen is ugyanolyan étvágygerjesztő volt, mint itt. Remélem, ti is így látjátok! A tészta alapja eleve lisztmentes, egyszerű tojásos mandula, vagyis nem kell hozzá semmilyen hókuszpókusz (ezek a mandulás csokoládétorták valami fantasztikusak tudnak lenni!), a különlegessége viszont, hogy a pürésített nyers meggy egyből megy a csokoládékrémbe, amiből aztán egy jó vastag réteget lehet a tortára kenni. Igen, ez az az igazi, krémes csokitorta, amiből nyugodtan két szeletet is meg lehetne enni. Continue reading »

jún 182014
 

Az ilyen egyszerű csokoládétortákat mindig, szinte minden alkalomra be lehet vetni, ezért nem is ez az első ebben a műfajban. Szuper jó alap bármilyen kreatív, klassz tortához. Az arányokon, de az alapanyagokon is szoktam változtatni. A mostani azért különleges, mert a kávét azonnal bele is tettem, szóval aki reggelire szereti az édességet, és még kávézik is, az gyorsan elintézheti egyszerre is a dolgot. Praktikus, nem?
Erős, intenzív kávéval igazi élmény, keresztben elvágva, átpaszírozott lekvárral megtöltve pedig olyasmi, mint egy kávés Sacher-torta.

Ez a szicíliai csokoládétorta von Haus aus gluténmentes, hisz mindig őrölt mandulával készül. Ha előtte 10 percig 100 fokos sütőben megpirítjuk a mandulát és csak utána őröljük, még intenzívebb lesz! Continue reading »

máj 062014
 

Túlzás lenne ezt receptnek nevezni, de felteszem, hátha más is megörül egy szupergyors délutáni desszertnek. Tényleg öt perc alatt kész, á, szerintem még annyi se kell hozzá.
Adva volt egy árválkodó banán, erre – egy thai, igencsak pillanatok alatt elkészülő édesség nyomán – öntöttem egy kevés kókusztejet (melegen nyilván még jobb lenne, mint a hűtőből előkapva), megszórtam kakaóbabbal, fahéjjal és tekertem rá szecsuáni borsot, rém pikáns lesz tőle.
Aki kávézik délután, akár egy frissen lefőzött presszókávét is ráönthet, na akkor már meg is van a meleg. Ez így nem túl édes, de lehet rá mézet is csorgatni, bár szerintem felesleges.
Reggelinek sem lehet utolsó, főleg egy jó erős presszókávéval nyakonöntve. Azért beírom a hozzávalókat :) Continue reading »

ápr 272014
 

A banánpalacsinta a világ egyik legegyszerűbb dolga és valami fantasztikus! Tényleg csak két hozzávaló szükséges hozzá, és tényleg öt perc alatt kész. Lemértem. Aki lisztmentes palacsinta után kutat, íme, megtalálta, ebbe nem kell semmiféle lisztpótlék, sőt cukor sem, a banán összetart és édesít is egyben.
Ezt a zseniális ötletet több mint egy éve egy csoportban láttam, azóta gyakran sütöm, jól lehet játszani a fűszerekkel, csak arra figyeljünk, hogy ebből vastag, amerikai típusú palacsinta lesz, és igen nehéz megfordítani, mert nyeglik ide-oda. Continue reading »

ápr 102014
 

Három igazán kedvenc amerikai süteményem van, ebből második helyen áll ez a csupacsokis brownie. Az első hely a répatortáé, a harmadik pedig a citromos sajttorta, de ahogy most végiggondolom, nincs ez kőbe vésve.
Amerikában a brownie – intézmény. És mint ilyen, számtalan módon készül. Egy biztos, nagyon édes, a rosszullétig tele van vajjal és csokoládéval, és az első kettőből egyenesen következik, hogy ha nem sütjük túl – márpedig nem szabad, akkor krémesen ragacsos marad a belseje. Tehát az eredmény érdekében nem lehet kispórolni belőle a cukrot, de a zsírt sem.

Aki hagyományos brownie-receptet szeretne, az számos igazán klassz változatot talál a magyar blogokban is, ez most egy teljesen mogyorós, gluténmentes változat, azt gondoltam, hogy a mogyoróban lévő olajmennyiség ad a süteménynek elég zsírt (igen) és a cukrot is megpróbálom valahogy minimalizálni. Csokoládé helyett nyers kakaóport használtam (Iswari, Raw Cacao), és kevés mézzel “imitáltam” a ragacsossá sült cukrot.

Eszméletlen finom, csokoládés, de gluténmentes, és szuperegészséges süteményt kaptam, a tésztája tényleg öt perc alatt kész, ha van már mogyoróvajunk. Continue reading »

Már 262014
 

Vannak receptek, melyek azért jönnek létre, mert kizárásos alapon beléjük szeretnék valamit pakolni, amit akkor és ott fontosnak érzek. Így történt ez most is, adva volt egy palacsinta utáni vágy (na jó, inkább csak a kényelem), alma, és egy nagy adag kókuszreszelék, amit viszont nem a megfelelő pillanatban vettem a nem megfelelő helyen, különben nem vettem volna meg. Kókusztej viszont elfogyott.
Ebből így gyorsan csak palacsintát lehet sütni, mégpedig vastagabbat, ez világos volt.
Igazán jók lettek, és a célomat is elértem. Ugyanis be akartam magamnak bizonyítani, hogy banán híján akár almát is tehetünk a tésztába, és a magtejet is kiválthatjuk, mondjuk kókusz és víz keverékével …. A pici palacsinták persze repedeztek szanaszét. Continue reading »

feb 072014
 
Chocolate_girl

Jean-Étienne Liotard:
La Belle Chocolatière
(Drezdai Képtár)

Van olyan, aki nem szereti a forró csokoládét? Vagy azt, amit annak gondol? Ha cukrászdákban forró csokit kérünk, rendszerint túlkakaóporozott, túlháztartásicukrozott és (nem optimális helyzetben tejszínhabspray-s) tejszínhabsipkával”feldíszített” forró italt kapunk, aminek még csak nyomokban sincs köze az igazi FORRÓ CSOKOLÁDÉhoz.
Mert hogy mi is az?

Egy valódi forró csokoládéban semmi keresnivalója a kakaópornak, csakis jó minőségű, magas kakaótartalmú csokoládé és esetleg tejtermék (ha úgy szeretjük, de növényi tejjel például remekül helyettesíthetjük), kevés édesítő, este pedig egy csöpp alkohol is mehet bele. Mivel magas kakaótartalmú és egyben elég zsíros desszertről van szó, ebből elég egy kis pohárnyi, forró hörpintés, legalkalmasabb erre egy 60ml-es espressocsésze – kávéivó háztartásban ez nem jelent gondot. Ennél többet egy átlagember nem tud elfogyasztani múló rosszullét nélkül, higgyetek nekem, tapasztalatból beszélek. Continue reading »

jan 112014
 

Bevallom, nem ismertem a piskótatallért. Valahogy nem. Talán azért, mert sosem rajongtunk a piskótáért, így a boltban is elsiklottam felette az édességes polcokon. Az egyik blogon jött velem szembe, majd két csoportban is találkoztam vele, úgy tűnt, mintha elindult volna egy piskótatallér-lavina. Néha pilóta is volt előtte.
Megnéztem a recepteket, és rádöbbentem, hogy bizony kimaradt valami az életemből.
A piskótánál rögtön a lisztmentessel indítottam, ez a recept a Troll a konyhámban blogról való. Tetszik a blog, mivel nem vagyok nagy sütős, merítek még ebből a Norvégiában íródó blogból recepteket. Continue reading »

dec 222013
 

Jó néhány évvel ezelőtt egy rendezvényen kóstoltam ezt a desszertet, és azóta odavagyok érte. Azóta sem tettem fel ide a blogra, pedig számtalanszor készítettem és mindig óriási sikere volt. Azt hiszem, a titok a kombinációban rejlik, ezért is húztam a posztolást, hisz nagyon jó minőségű pisztáciaolaj szükséges hozzá és gránátalmabalzsam, ez passzol hozzá a legjobban. Tényleg. Próbáltam már törökmogyoróolajjal, dióval és persze makadámdióval is, eltörpül mellette minden. Ezt az áfonyás banánt a prémium pisztáciaolaj élteti, az meg nem terem minden bokorban, illetve ha igen, nem egy olcsó mulatság. Continue reading »

dec 182013
 

Az egyik legjobb dolog az angol konyhában a híres citromkrémjük. Ez így persze nem teljesen igaz, de nem sok izgalmas fogással találkoztam. Elnézve a húsos pitéket, krumplis halat és a maradékból összeütött vaníliás kenyérpudingot valóban meglepő, hogy kinek és mikor jutott eszébe, hogy nyers tojásokat citrommal krémmé főzzön. Sikeres konyhai baleset, de mint tudjuk, így születnek a nagy dolgok.

Ez az angol citromkrém nagyon finom. Egyszerre édes és savanyú, vajas és bársonyos, egyszóval mindazt megtestesíti, amiért rajongunk és áhítozunk. Az a fajta krém, amit – igen -, reggel a konyhában, állva, nyitott hűtőajtó mellett szoktunk kanalazni. Én legalábbis. Continue reading »

dec 152013
 

Tegnap nem volt időm kekszet sütni, pedig két sütést is beterveztem. Ahogy hazaértem, már csak vacsorára futotta, de ma semmiképp sem maradhatunk adventi édesség nélkül. Két adventi vasárnapot is távolban töltöttünk trópusi melegben, ideje hát nekiugrani a süteményeknek.

Régóta gondolkodom már a répatorta turbósított változatán, az eredeti amerikait nagyon szeretjük. Az eredményt látva nem is értem, hogy tartott ez ennyi ideig. Vagyis persze, értem én, először meg kellett tanulnom ezt a szuper, nagyon gyors, turmixos kevert tésztát, innen már ment minden, mint a karikacsapás. Continue reading »

dec 112013
 

Karácsony előtt nem csak a blogokban, de zárt csoportokban is tombol a sütési láz. Így történt, hogy egyik nap szemben találtam magam egy eszméletlen jól kinéző keksszel, narancsmártással felturbózva. Mivel nem vagyok egy sütőtündér, és amúgy is el voltam maradva az előkészületekkel, lecsaptam Angéla receptjére. Az eredeti felállásban törökmogyoró és mandulaliszt szerepelt, ez el is készült, sőt a facebook-on ki is takarítottam a tálat, a tészta ugyanis eszméletlen finom volt nyersen is.
Fotózni nem tudtam, megettük.

Ma újra kellett sütnöm, de elfogyott a mandulaliszt, az új szállítmány pedig még nem érkezett meg, ezért változott a felállás Continue reading »

okt 282013
 

Egészen a 29. fordulóig szép rendben részt vettem a Vigyázz, Kész, Főzz! bloggerek közti megmérettetésen, aztán megcsappant a részvételem. Pedig jó volt, szerettem is, de az idő nagy úr. A mostani 59. staféta azonban igen csak kecsegtető volt: Zsuzsi alkohol és csokoládé együttesére írta ki Részeges csokoládé címmel, azt hiszem, ez több mint 250 alkoholos recept után (ezt a számot leírni is már maga egy kisebb becsiccsentés) nálam eléggé belevág, vagy nem?

Először természetesen sósban, húsosban gondolkodtam, jó lett volna összehozni egy mole-szószban főtt chili con carne-t, annál is inkább, mivel a chilibe mindig teszek csokoládét is, de ez most egyéb tevékenységek folyományaként elmaradt. Continue reading »