máj 202015
 

A Giro mai, 147 km-es 11. etapja Forlitól Imoláig vezet, a Ferrari legendás pályájáig vezet. De először nézzük, mi is történt tegnap.
Az olasz Nicola Boem nyert, 200 km-nél kihajtott egy szintén olasz élbolyból és ezzel ötödik etapgyőzelmét biztosította.
Még mindig Contador áll az élen, bár mindössze 3 másodperccel veri az olasz Aru-t, meglátjuk, mit hoz a mai délután Imolában! Az olaszok esélye vitathatatlan, az eddig 98 versenyből csupán 29-szer nem olasz versenyző állt a dobogó legfelső fokán.
Emlékezzünk meg az első nemolasz győztesről is: a svájci Hugo Koblet 1950-ben nyerte meg a 33. Giro-t. Continue reading »

máj 082014
 

Hosszas keresés után – ahogy az már lenni szokott, egy véletlen folytán – végre megtaláltam álmaim sütőtálját. Négy-öt literes öntöttvas, vagy kerámiaedényt kerestem (inkább az utóbbit), ami, és most két igen praktikus dolog jön, nagyméretű, de nem túl magas, hisz kacsasütőm kettő is van, és saját fedéllel rendelkezik. Ha még szögletes is lenne, külön bónusz lenne, mert a kerek és ovális tálak ugyan igen szépek tudnak lenni, de a szögletes egészen egyszerűen praktikusabb, mondja belőlem a gyakorló háziasszony.
A facebook-on jött velem szemben egy piros, méretes sütőtál, így akadtam rá a belga Berghoff kőedényeire. Mondanom sem kell, innentől kezdve mindenhol fedeles sűtőtálak vigyorogtak velem szemben, de kitartottam és kezdtem szívembe zárni a Berghoff nevet. Continue reading »

feb 272014
 

A képlet néha egyszerűbb, mint gondolnánk. Hűtőt kell üríteni, már kong az ürességtől, de a frissek közül van még benne egy félig teli üveg cukormentes lekvár, kolbász, egy pohár vízben rucola, egy csomag levegőn érlelt sonka és füstölt pisztráng. A többi maradhat, ki fogja bírni a távollétet.
Találós kérdés, mi legyen a vacsora? A leves kész, előételnek pedig nyúlok is a sonkáért és a pisztrángért. A férjem kikapja a kezemből, mit csinálsz, ez szentségtörés! felkiáltással, de a tervem már kész, és lám, el is fogyott. A rucola azonban túl markánsnak bizonyul az amúgy is karakteres pisztráng-sonka duóhoz, frissen felvágott petrezselyem a legjobb választás, ennek hiányában most szárított oreagánóval szórtam meg.
Klassz kis partifalatok, természetesen száraz fehérbor, vagy inkább prosecco dukál mellé. Continue reading »

jan 062014
 

Tonhalat általában kétféleképpen szoktunk felhasználni: steaknek hirtelen, két perc alatt kisütve, vagy nyersen tatárnak. Egyszer majd kipróbálunk egy harmadik módot is, de ezeket még nem unjuk. Tatár akkor készül nálunk, ha nagyon jó, sushi minőségű tonhalat kapunk – mivel mindig kapunk, ezért gyakran készül :). A mostani kedvenc összeállításomban van még egy pici kockákra vágott alma is, uborka, esetleg mustár, kevés chili is, ebből egy kisebb adag főétel is lesz. Ebben a tatárban nincs is semmi nagy fakszni, de ez pont így lesz jó. Continue reading »

dec 152013
 

Tegnap nem volt időm kekszet sütni, pedig két sütést is beterveztem. Ahogy hazaértem, már csak vacsorára futotta, de ma semmiképp sem maradhatunk adventi édesség nélkül. Két adventi vasárnapot is távolban töltöttünk trópusi melegben, ideje hát nekiugrani a süteményeknek.

Régóta gondolkodom már a répatorta turbósított változatán, az eredeti amerikait nagyon szeretjük. Az eredményt látva nem is értem, hogy tartott ez ennyi ideig. Vagyis persze, értem én, először meg kellett tanulnom ezt a szuper, nagyon gyors, turmixos kevert tésztát, innen már ment minden, mint a karikacsapás. Continue reading »

aug 022013
 

Június óta folyamatosan gyártom a hideg krémleveseket, amióta tart a – szokványosan beköszöntő – kánikula. Hihetetlen, mennyire megváltoztak a levesszokásaink is, régen a nyári hűsítő a behabart, jól lehűtött gyümölcslevest jelentette, mindig az idény szerinti gyümölcsökkel. Pár szem nyersen került a tetejére, finom is volt a maga módján. A maga módján, ez kis mosolyt csalt most az arcomra.

A kilencvenes években, vagy már a nyolcvanas legvégén kezdődött a nyers, egzotikumot jelentett levesek kora, hisz egy avokádólevest nem biztos, hogy a nagymama a vasárnapi családi ebéden kifakadó örömmel bekanalazott volna. Mondjuk a kilencvenes évek elején még én sem főztem avokádókrémlevest. Continue reading »

jún 202013
 

Gyors vacsorákban kezdek verhetetlen lenni. Ez a mostani nem teljesen az én érdemem, egy ismerősöm mesélte, hogy hetente háromszor kéri a család, eddig még nem unják. Igaz, ők még krémes bivalymozzarellát is szeleteltek mellé, és tényleg, egy fantasztikusan egyszerű saláta lesz belőle, előételként elég utána egy szelet hús is. Felüdülésként – mert nem kell mindig kaviár, akarom mondani hús -, most főtt tojást adtam mellé, így is gondoskodtam a kellő fehérjebevitelről.
Nem lehet többet mondani róla, csak azt, hogy tessék csak, tessék, nálunk biztos lesz még párszor ez a felállás. Nagy sikere volt!
Az eperszezon elmúltával pedig lehet barackkal, szőlővel, majd mézédes mangóval is Continue reading »

Már 042013
 

Rég jártam a saját blogomon, ezért kicsit rendet kellett teremtenem. Egy gombnyomással kénytelen voltam többszáz spamjellegű kommentet kitörölni, ezért ha valaki hiányolná a hozzászólását, kérem, tegye meg újra – bár nem hiszem, hogy sok kommentet süllyesztőbe sikerült volna küldenem:)
Kis bemelegítés lesz ez a poszt, gyorsan összeállítható kis előétel. A kaprigyümölcsről már írtam, ha igazán jóminőségűt kapunk – mivel az olcsóbb fajta gyakorta ikrás, kásás, akkor legegyszerűbb előételnek, szinte pőrén felhasználni. Aszalt szilvát tettem hozzá, a dupla adag seperc alatt elfogyott.
Tekerési útmutató a recept alján található. Continue reading »

Júl 062012
 

Lotaringiába ért a csapat. Ennek a régiónak a konyhája is igen közel áll hozzám, szeretnék később hosszabban is írni róla, most idő hiányában a receptre szorítkoznék.

Közben értesültem, hogy ma a fél mezőny a földön feküdt, jó lenne este megnézni, egy üveg cidre mellett majd végigpörgetem az eseményeket:)
Lotaringiában nem nehéz emblematikus ételt találni, a mirabellszilva itt az, ami nálunk a sárgabarack, vagy az alma. Most épp arra gondoltam, mennyire vicces, hisz Franciaország is ugyanezt elmondhatja magáról, nem? :)) Na mindegy, itt és most a francia szilváról van szó, mégpedig erről a kicsi, sárga, simabőrű példányról, amit legjobb tudásom – és hosszas kutatásaim – szerint mirabellszilvának kereszteltek magyarul. (A Terebess ezeket írja róla.) Aki tud jobbat, szóljon!

Nem volt könnyű mirabellszilvát szereznem, de nem is lehetetlen, elvégre Európában élünk! Ezek után már csak igen jó receptre volt szükségem. Igen, tudom, manapság mindenki, de tényleg MINDENKI! clafoutis-t süt, ami tejespite néven minden nyáron végigsöpör a gasztroblogokon. Ezek között minden van: a tejben úszó és liszttel alaposan besűrített pudingszerű példányoktól kezdve a szinte tökéletesig.

Én is sütök, recept is van, de megéreztem, hogy itt lesz valami más is, valami izgalmasabb, nem tömegáru. Continue reading »

ápr 272012
 

Volt egyszer nálunk egy olyan időszak, amikor túlzás nélkül mondhatom, hetente kétszer céklacarpaccio volt a vacsora egy része. Ennek nem elvetemült és semmi másban ki nem élhető sznobizmusunk volt az oka, csupán az, hogy a férjem rájött, ezzel ő is prezentálni tud nekem egy villantós, de egyszerű vacsorát.
Feltétel, hogy mindig legyen a hűtőben, de legalábbis a fagyasztóban készre sült cékla (részletes leírás ITT), innentől kezdve gyerekjáték a dolog. Ő pedig gyalul, kever, felvág és locsol, azután jól bezsebeli a dícséreteket. Meg is érdemli!
Bárki utána csinálhatja, a siker nem marad el! A rávalókat érdemes egy idő után váltogatni, ez a mostani dióolajjal készült és szezonálisan medvehagymás lett, de a későbbiekben mutatok még többet is.

Szalonnás céklacarpaccio medvehagymával és parmezánnal
Céklacarpaccio diós dresszinggel, sült szalonnával és medvehagymával

3 közepes db sült cékla
1 közepes db salottahagyma
kb. 100 g húsos szalonna, csíkokban kisütve
8-10 levél medvehagyma
1 kis csokor petrezselyem
parmezán forgácsolva
A dresszinghez
3 ek (
hidegen sajtolt) dióolaj
1,5 ek szőlőbalzsam (vagy érlelt borecet)
1 mk méz / édesítő
kevés dijoni mustár
só, feketebors

A főtt, de még inkább sült céklát egészen vékonyra legyalulom. A hozzávalókból salátamártást keverek (kisebb csavaros üvegben, vagy bögrében, mini habverővel) és egy laposabb tálon óvatosan átforgatom benne a céklalapokat.
Közben csíkokra vágom a szalonnát és kisütöm. A medvehagymát és a petrezselymet megmosom és megszárítom. A medvehagymát nagyobb darabokra, a petrezselymet apróra vágom és összekeverem. A salottát vékony karikára vágom vagy gyalulom.
Egy nagy tányérra egymásra lerakom a cékladarabokat, közben lecsöpögtetem. Ráteszem a kisült szalonnacsíkokat, megszórom a salottával és ráhalmozom a zöldet. Meglocsolom a maradék mártással és ráforgácsolom a parmezánt.
2 személyre

feb 202010
 

Eldöntöttem, hogy ír gulyást kell főznöm a skót zabpelyhes kekszek elé. Még életemben nem főztem, de úgy gondoltam, ennek pont akkor jött el az ideje, mikor jó nagy társaságot kell vendégül látnom. Már januárban nekiálltam a receptkeresésnek, átnéztem az összes ismert magyar, és rengeteg angol nyelvű receptet, de a keksszel ellentétben itt mégsem ejtettem meg a próbafőzést – ebben a mennyiségben kicsit bajos lett volna, tehát biztosra kellett mennem.
(Ha minden igaz, akkor nyáron eljutok Skóciába egy whiskytúrára:) és ott majd jól meg tudom kóstolni az igazit!)
Continue reading »

dec 132009
 

Régen sütöttem már olyan süteményt, amely ilyen kevés munkával ennyire látványos eredményt adott volna. Csupa nagybetűkkel kellene most ideírnom, hogy elfoglalt háziasszonyok számára, akik egy hajszolt hét utáni vasárnap is valami kényeztetőt szeretnének a családnak tálalni, szóval azoknak ez a sütemény valóságos áldás.

Egy hónapja sütöttem először, amikor egy vasárnap délutáni sürgős munka kapcsán összegyűltünk a dolgozóban, én pedig úgy gondoltam, hogy mindenkinek jobban csúszik a munka, ha rásegítünk egy kis nyalánksággal. Az eredetit Lilla oldalán találtam, sokat nem is változtattam rajta, a lényeg megmaradt. Egyből feltűnt, hogy mitől gyors, ugyanakkor mitől lesz ilyen hihetetlen finom: gyakorlatilag csak néhány kész alapanyagot kell gondosan összedobni, és voilá, készen is van! Ahogy írtam az elején, nehéz 10 perc alatt ennél finomabb süteményt sütni, nekem hasonló mutatvány eddig csupán 1-2 óra alatt sikerült.

A titok nyitja persze mindig a megfelelő minőségben rejlik. Legjobb, ha magunk sütjük az amarettit, akkor finom lesz és nem túl édes. Nekem most ehhez extra jó minőségű amarettim volt, hálás dolognak bizonyult.

Lilla tiramisu-likőrt ír, ez nem tudom, mit takar, én likőrként némi morfonda után amarettot és marcipánlikőrt használtam. Ezeket egyszerűen összeöntöttem, aminek az eredménye egy színíleg nem túl vonzó:), de ízre határozottan függőséget okozó ízvilág lett, még akkor is, ha nem vagyok túl édesszájú. Ez azt jelenti, hogy elég sok likőrt öntöttem egybe, namármost a maradék el is tűnt estére…

Lényeg a lényeg, hogy eszméletlenül finom sütemény lett belőle, nagyjából 10 percbe telt, hogy üres lett a rackásszélű pités tál. Hozzá amarettos eszpresszót kortyoltunk (finom presszókávéba egy nagy adag Amaretto beledöntve. Nespresso-ügyben odáig ment a dolog, hogy már a dolgozóban is van egy gépem, hiába, Nespresso, what else?:). A végeredmény az lett, hogy mindenki elégedetten vonult haza a jól végzett munka után:), és nagyjából ezzel nyitottuk meg a karácsonyi időszakot.

Facér férfiak, figyelem!
Nemhiába tettem ide ezt a kategóriát! A férjem ugyan ezt nem sütötte meg (ő ugyan nem facér, csak néha, de miatta kreáltam ezt a kategóriát), de biztos vagyok benne, hogy ezzel a süteménnyel rengeteg pluszpontot lehet aratni egy randivacsorán. Egyszerű, könnyen megsüthető, hát fiúk, nosza, ha valamivel villogni lehet, íme!

csokoladetorta_amaretti1

Amarettis csokoládétorta

1 csomag (kb. 300 g) leveles tészta (előre kinyújtott vajas leveles tészta)
150 g amaretti – mandulás habcsók (jó minőségű, vagy
házi készítésű)
2 db tojás
100 g étcsokoládé (lehetőleg 70%-os kakaótatalmú)
80-100 ml marcipánlikőr
80-100 ml Amaretto (olasz mandula- és sárgabarackmaglikőr)
50 g cukor (pl. barna nádcukor)
100 ml tej
vaj a formához
porcukor a hintéshez

A sütőt légkeverésen 180 °C-ra előmelegítem (200 °C alsó-felső állásban). Kézmeleg vajjal alaposan kivajazok egy 28 cm-es, rackásszélű piteformát. A tésztát óvatosan kigörgetem és kibélelem vele a formát, úgy, hogy a széle egyenletes magasságú legyen.
A kétfajta likőrt egy pohárban összeöntöm, darabonként belemártogatom az amarettit és kirakosgatom vele a tésztát. Nem baj, ha üregek maradnak közte, ide jön majd a csokoládé. Egy kevés likőrt még a tetejükre öntök, de ne ússzon a folyadékban, különben nem sül át.
A csokoládét durvára reszelem vagy fóliában megtöröm – én most csokoládéchipset használtam, ezzel semmi dolog nincs. Az üregekbe, majd a kekszekre szórom a csokoládét.
A tojásokat a cukorral habosra verem, mig szépen felhabosodik, majd beleöntöm a tejet. Az egészet egyenletesen ráöntöm a tészta tetejére és betolom a sütő középső rácsára. Nem kell lefedni.
20 percig sütöm, majd alsó-felső állásba kapcsolom és újabb 15-20 percet sütöm, amíg nem sül a teteje. Tűpróbával ellenőrzöm.
A formában hagyom kihűlni, a tetejét pedig fahéjas porcukorral megszórom.
8 adagnyi egy 28 cm-es piteformában

jún 222009
 

A spárga- és az eperszezon sajnálatos lecsengése után azonban beköszöntött a grillszezon! Végre újra le lehet porolni a tavaly a garázs zugába száműzött sütőalkalmatosságot és sok pasi szerint indulhat is az év ötödik évszaka:) Nekik elég egy vastag, véres(ebb) szelet hús a tányéron és egy üveg sör a kézben, és boldogságfaktoruk máris az egek szintjét verdesi.

Na, nem így nálunk, nőnemű lényeknél. Néha tátott szájjal csodálom a férjemet és barátait, akik megelégült mosollyal markolásszák flaskáikat és néha forgatnak egyet parázsló, kétujjnyi vastag húsaikon. Közben világrengető dolgokról beszélgetnek, ami igen komoly arcvonásaikból számomra egyértelműen kiderül.
Engem eddig nem tudott levenni a lábamról egy szelet füstös ízű hús. Számomra a grillezés netovábbja mindig is a saláta és a körítés volt. Nem mondom, néha nagy kedvvel eleszegettem ugyan egy szelet gyönyörű szaftosra sült oldalast vagy fűszeres darált kolbászkát is, de saláta vagy grillezett zöldség nélkül számomra fabatkát sem ér az egész.

Egészen eddig!
Most ugyanis felfedeztem magamnak, hogy megfelelő módszerrel és körítéssel csodálatos ízeket lehet előcsalogatni a roston sült húsokból is. Ez elég viccesen hangzik így, tudom, de mentségemre legyen mondva, sosem álltam nagy húsevő hírében.

Az egyik a legegyszerűbb módja a roston sült húsoknak. Egyszerűen csak hamburger. Ehhez pedig végy egy kevés nagyon jó minőségű darált marhahúst, sózd és borsozd meg, gyúrd pogácsává és süsd ki! Mondom, nem kell ezt túlbonyolítani, Amerikában sem teszik ezt másként. A tudatunkban mélyen megűlő tévhittel ellentétben a valódi hamburgerhez ugyanis az égvilágon nem kell semmi más, csak hús, só és bors!

hamburger_mos

Van nekem egy ilyen kis hamburgerformázó alkalmatosságom, amivel egyenletes, rácsosan bevagdalt húspogácsákat lehet készíteni. (Patty maker néven kapható USA-ban és Kanadában. A teljes szetthez egy rácsos kézi nyomó is járul, így mindkét oldal egyenletesen lapos és rácsozott lesz.) Na nem mintha kézzel olyan nehéz lenne őket megformázni, de ezzel egyenletes méretű és súlyú darabokat gyúrhat az ember és olyan helyesen néznek ki, mintha perforálva lennének.
Nagyvonalúan receptnek is tilulálhatjuk a leírást, én ehhez még hozzáadtam egy kevés apróra vágott, levegőn érlelt sonkát, így dobtuk a parázsra.

Az italo-amerikai stílus jegyében egy szelet fontinát tettem a tetejére (ettől aztán a hamburger egycsapásra az előkelően csengő valdostano nevet kapta), ami elolvadva szépen rásimult a húsra. Mellé olívás paradicsomsalátát ettünk és az első szomjoltó pohár sör után toszkán vörösbort kortyoltunk. Ez is egy ízig-vérig crossover fogás és ha a kedves Olvasó nem vádolna nagyképűséggel, azt mondhatnám, hogy ez a recept akár Mario Batali-tól is származhatna. De nem mondom, mert tőlem származik :)

A másik nyári kedvencem már háromszor készült, hamarosan azt is bemutatom.

hamburger_salsa1

Hamburger fontinával és paradicsomos salsával
(Hamburger alla valdostana con salsa di pomodoro)

A hamburgerpogácsához
300-400 g marhahús
2 ek jeges víz
60-80 g levegőn érlelt sonka (prosciutto crudo)
½ mk só
feketebors, frissen tekerve
2 szelet fontina (Aosta-völgyi sajt)
A salsához
2 db salotta (esetleg 1 nagyobb vöröshagyma)
15 db fekete olívabogyó
4 db (120 g) fürtös paradicsom
2 ek medvehagymás olívaolaj (vagy sima olívaolaj)
1 ek mangóbalzsam
1 csipet szárított oregánó
só, bors

1. A hamburgerhez kézzel jól átgyúrom a darált marhahúst, hozzákeverek 1-2 kanálnyi jéghideg vizet (tegyünk a fagyasztóba 20 perce egy kevés vizet), az apróra vágott sonkát, enyhén sózom, borsozom és pogácsákat formázok.
2. A grill parázsán jó 10 perc alatt kisütöm. Mikor majdnem kész, a tetejére teszek egy-egy szelet – 2 mm-nyi vastag – fontinát és a parázs szélén a sajtot a húsra olvasztom.

3. A salsához a hagymát hajszálvékony szeletekre, az olívát pedig karikára vágom. A paradicsomot nyolcadba szelem és az egészet összeforgatom a dressinggel. Félórát állni hagyom és a hamburger mellé tálalom.
2 személyre / 681 kcal / 46 g zsír / LF30 61,9%

feb 112009
 

Bizton állíthatom, hogy az édesség utáni vágy néha szárnyakat ad, de legalábbis előtör a – ha nem is túl magasfokú -, de kényszerű kreativitás. Ilyenkor ott hagyom a józan eszemet, ahol van, hogy tudniillik jobb lenne egy almát szép lassan elropogtatni, vagy egy darabka diétás keksszel lezárni a kései órákat és esti édesség gyanánt egy hitvesi csókkal ágyba bújni. 
Ó, nem ám, ilyenkor szabályosan belecsapok a levesbe, aztán két napig lelket marcangolóan gasztrotűrtöztetem magam, és jöhet az egész móka előlről:-)) És az egészet még élvezem is:)

Egyik este a többek által is jól ismert úúúúgyennékvalamiédesfinomat-érzés kerített hatalmába. Kerülgettem a konyhát, ami annyit tesz, hogy nyitogattam a hűtőt, vizet töltöttem, ittam két kortyot, hátha múlik az a piszok vágy, kivettem két tojást, megint két korty, közben a férjem megjegyezte, hogy jó lenne, ha lassan már fogható eredménye lenne a settenkedésemnek:). Ebből az látszik, hogy egy: jól ismer, kettő: nem utasítaná vissza, ha elétolnék valami könnyű, gyomrotlezáró édeset.

Hát kérem, így néz ki egy könnyű, vacsora utáni édesség mammáéknál:)
Az alapötlet a habos-krémesre felvert tojásokból ered, amit minden sütésnél el szoktam nyalakodni, annyira finom! (Aki még nem próbálta, annak melegen ajánlom!) Ebbe egy kis olvasztott fehércsokit tettem, persze a színe miatt a fehéret. Idáig kalória a köbön, no és mi kell még bele? Hát persze, alkohol és balzsamecet:))
A Metaxás üveg a végét járta, ebből töltöttem bele, amíg elég jónak nem éreztem az ízét, a végén pedig alaposan meglocsoltam valamelyik sűrű balzsamecettel. Ezek után kisebb poharakba töltöttem.

A variációk ezek után végtelenek, hisz ezt a prototípust a kényszer szülte.
A tél folyamán fűszeres vörösborredukciót öntök bele, esetleg keményebb biscottit merítek a sűrű habba.
Májusban elképzelhető, hogy felvágott eperszemeket teszek közé és karamellizált citromfűlevélkékkel szórom meg. 
Nyáron a sárgahúsú őszibarackot tudnám a fehércsokihoz elképzelni, legjobban egy kevés Southern Comfort társaságában, a tetejére sűrű calamansi almabalzsammal. (Ez írás közben jutott az eszembe, feltétlen kipróbálom!:)
Az íze egyébként töményen zseniális, de milyen is lehetne, amiben ennyi sok jóság van?:)

Az egész poharas tápértéke vetekszik az anno Zöld panna cotta néven futó édességgel, amiről Zsuzska rém kedvesen úgy írt, hogy: "Amikor annak idején néztem Mamma képét az ő marcipános változatáról, mondtam is magamban, milyen helyes pohárkát választott a képhez. Azóta tudom, hogy az az adag felnőtt, megtermett, esetleg arató, zsákhordó férfinak való." :) 
Zsuzska, ha a community végzett a zöld panna cottával, tessék, itt az utánpótlás!:))
                  Fehrécsokoládé-mousse brandyvel és balzsamecettel
Fehércsokoládé-mousse brandyval és balzsamecettel

2 db tojás (nagyméretű, friss legyen!)
1-2 ek barnacukor, vagy méz
100 g fehércsokoládé
5-6 ek brandy (Metaxa 5*, illetve bármilyen)
2-3 ek jó öreg balzsamecet (ABTM, min. 20 éves)

A fehércsokit beletördelem egy tálba és mikróban alacsony hőfokon vagy vízfürdő fölött megolvasztom.
A tojások héját alaposan megmosom, egy magasfalú keverőtálba ütöm, beleteszem a cukrot és kézi robotgéppel 8-10 percig fehér-habosra keverem, amíg légiesen meg nem duzzad.
A csokoládéba keverem a brandyt (ne legyen túl meleg, különben csomósodik, 28-30 °C-on még folyós. Még jobb, ha a felolvadt csokoládét a tojáshabhoz keverjük, úgy adagoljuk hozzá az alkoholt.), folyamatosan homogénné keverem és óvatosan hozzácsurgatom a tojáshabhoz.
Poharakba porciózom, a tetejére pedig sok – poharanként úgy egy teáskanálnyi – nagyon finom, sűrű, balzsamecetet csorgatok. Ízesített is lehet, úgy még jobb lesz!
2 pohárnyi / 548 kcal / 25,8 g zsír / LF30 42,3% 

jan 082009
 

Hirtelen ötlettől vezérelve született ez a krém. Úgy is hívhatnánk, hogy pohárkrém, de valamilyen megmagyarázhatatlan okból kifolyólag én ezt a szót nem kedvelem :), mást meg eddig – a poharas desszerten kívül – nem találtam rá. Ezért elneveztem tiramisùnak, végül is az összes vele szemben állított kritériumnak megfelel, ugyanis – pozitív értelemben véve – úgy felhúzta a férjemet, hogy másnapra is követelt magának egy adagot! Szerinte annyira finom lett, hogy repetáznia kellett, és mellesleg – szerénytelen állíthatom -, szerintem is! Csak minden ilyen hirtelen ötlet ilyen jól sikerülne!! :)
A hagyományos(nak mondható) tiramisùnak annyiban mond csak ellent, hogy a krémben nincs tojás, és a mák sem egy elterjedt olaszföldi hozzávaló:), kivéve az északi régiókat, de sebaj, egy kis fúziós csavar belefér.

Pedig csupán a maradékoknak kerestem egy célhelyet. A mákos gubából maradt még egy tálkányi cukros mák, a mascarpone ott hűsölt már rég a hűtőben, a piskótába meg belebotlottam a szekrényben (amit én magam nem szoktam venni, de a férjem által kreált meglepetéssütiből maradt), így végül az is elfogyott. Narancslekvár (az a nem túl édes, darabos, sűrűnfolyós, mennyei ízű lekvár!) meg ugye mindig van otthon, de akinek nincs, nehogy elcsüggedjen! Vígan lehet egy pürésített naranccsal vagy két mandarinnal helyettesíteni, csak tegyünk bele még egy kevés cukrot.

narancsos-mákos sütemény óta ez a páros ott motoszkált a fejemben, így ha narancs, akkor mák, ha meg mák, akkor nálam narancs is, szóval úgy vagyok most ezzel, mint az az ember, akinek a pszichológusa a legkülönfélébb képeket mutogatja neki, de a jóembernek mindenről csak az az egy jut az eszébe. Ismerős a sztori, ugye? :) No, ez most nálam is így van, csak hát a mákos naranccsal. (Lehet, hogy kreálok is egy mákosnarancs cimkét:)
Ezt a kanalas édességet (pohárkrémet:) egyszerűbben nem is lehetne összedobni, de a mák mennyiségével is szerencsém volt: egy kanállal lehetett volna több, de így is hihetetlen bársonyosan beitta magát a likőrös, szétomló piskótába (na ez az, amiért én inkább cantuccinit, vagy valamilyen rusztikusabb kekszfélét használok, bár azzal várni kell vagy fél napot), nem volt túl édes, és a narancs adott egy gyümölcsös frissességet is. Még narancslével, majd reszelt héjjal is meg lehet szórni az egészet, de ami igazán feldobja, az valóban a mák! Innetől kezdve pedig való igaz az elnevezés: Dobj fel! Örök barátságban maradunk mi ketten, a mákosnarancs meg én, ez már úgy néz ki.

Munkálkodom egy vendégvárós, ütősebb, kifinomultabb verzión is, mert megérdemli, hogy egy szinttel feljebb lépjen. Akit nem riaszt el a téma, lesz még, szóval stay tuned!

Narancsos tiramisu – mák nélkül:) (Doctorpepper)
Narancsos tiramisù (Ízbolygó)
Narancsos tiramisu-torta (Katakonyha)
Tiramisù all’arancia (panemiele)
Narancsos-mákos tiramisù
Narancsos-mákos tiramisù
(Tiramisù all’arancia e semi di papavero)

12 db babapiskóta
kb. 150 ml tej
3-4 ek narancslikőr (Grand Marnier)
8-10 ek narancslekvár
8-10 ek cukros mák (4-5 ek darált mák + 3-4 ek porcukor)
250 g mascarpone
1 ek narancsvirágvíz (elhagyható)
1 ek vaníliakivonat (elhagyható)
80-130 ml tej vagy tejszín
2 ek cukor (vagy méz)
A tetejére
szirupban eltett narancshéjforgácsok

A narancslikőrt beleöntöm a hideg tejbe és a félbetört piskótát 2 másodpercre belemártom, majd begyömöszölöm a pohár aljára. (A likőrt rá is lehetne locsolni, de így a kis felület miatt nem olyan intenzív.) Rászórok egy kevés cukros mákot, rákenek egy kis lekvárt és befedem egy réteg mascarponekrémmel. Ehhez cukrot, narancsvirágvizet, esetleg vaníliakivonatot és annyi tejet vagy tejszínt teszek, hogy még jó sűrű maradjon. Az egészet még egyszer megismétlem, a mascarpone tetejére pedig cukrozott narancshéjcsíkokat vagy bármi egyebet teszek.
Ha van idő, 1 órára behűtöm, de másnapra még jobb lesz, de végszükségben azonnal is lehet fogyasztani.
4 nagy adagnyi / 637 kcal / 58,9 g zsír / LF30 51,1% (tejjel)

aug 182008
 

Még tart a nyár, de már lanyhul a meleg, de épp ebben az elviselhető, sőt kimondottan kellemes melegben érdemes kint főzőcskézni. Már nem folyik az ember hátán patakokban a víz, nem kap napszúrást, ahogy kevergeti a bográcsot, és az alkohol sem árt meg annyira:-)) Na, erről azért tudnék mesélni…
Sajnos egyre ritkábban jutunk hozzá a bográcshoz, illetve nem is ez a gond, mivel rendszerint csak le kellene emelni a polcról. A valamire való bográcsoláshoz azonban szép magyar szokás szerint nagy, és kimondottan jó társaság kell, az utóbbi jelző ugyan meglenne, de az előzővel gyakran bajban vagyunk.
És valljuk be, ha összejövünk, a gasztroblogger-pajtások (kifejezés by Doctorpepper) sem a magyaros bográcsra hajtanak, hanem inkább a görögös, olasz, spanyol, vagyis mediterrán és ázsiai ízeket részesítik előnyben, egyszóval gourmet-kavalkád és tobzódás a köbön, csak semmi bogrács, kérem szépen!:-)) Őszintén szólva, még csak meg sem lett szavazva, de ez így van rendjén.

Ez a bográcsgulyás sem az idén készült, de mint minden évben, most is megállná a helyét. A férjem lelkesen felajánlkozott, hogy csiholja, majd gondosan felügyeli a tüzet, hát ehhez tényleg nagyon ért, űzi is immár több mint húsz éve lelkesen. A bogrács felügyeletére is azonnal ajánlkozott, bár szerintem ezt még életében nem művelte (csupán parciálisan), de egyszer azért minden meccsen eljő a kezdő rúgás. Szegény azt hitte (mármint ÉN szegény, mert Ő azt hitte), hogy a vörösboros gulyás attól az, ami, mert hogy az összes létező lé benne vörösborból ered.
Nos, ezt a tévhitét én eleddig nem ismertem (mert hát honnan is, ilyen élethelyzetben hosszantartó, eleddig harmonikus kapcsolatunk során még nem voltunk), csak akkor döbbentem rá, mikor a főzési procedúra során immáron a harmadik üveg vörösbort emelte el a konyhából és próbálta rálöttyinteni a gulyásra, én meg véletlenül közbeléptem.
Mindazonáltal nem volt mit tenni, a két üveg vörösbort kiextrahálni már nem tudtam – és legpozitívabb döbbenetemre nem is kellett -, de onnantól kezdve már csak vizet nyomtam a kezébe, hogy a bort onnantól kezdve inkább magába töltse. De az eredmény (mert be kell vallanom) megint csak igazolta – őt -, bár teljesen tudatlanul, de az annyira finom lett, hogy az én kedves férjem meg is kérdezte a végén:
– Miért, ti nem vörösborral főzitek a gulyást???

Hát ennyivel azért nem:-)) A vörösbor egyébként Soproni Kékfrankos és Monica de Sardegna volt, így, vegyesen.
A projekt ismétlése várható, reményeim szerint még a következő ötéves tervben.

Bográcsok a bloggertársaknál:
Bográcsgulyás leveszöldséggel (Ahogy eszik, úgy puffad)
Bográcsgulyás sörrel !, borral és leveszöldséggel (Zsúrkenyér)
Birkapörkölt bográcsban (Lilahangya)
Csülkös pacal bográcsban (Neguilla)
Halászlé 40 perc alatt (Gabojsza)
Kakaspörkölt hosszú lével (Ízbolygó)
Lebbencsleves bográcsban (MiniMálna)
Lecsó bográcsban (Fűszer és lélek)
Marhapörkölt bográcsban, kakukkfűvel (Fűszer és lélek)
Marhapörkölt 20 főre, bográcsban (Horasz konyhája)
Marhapörkölt bográcsban, vörösborral (Horasz konyhája)
Őzpörkölt bográcsban (Horasz konyhája)
Pacalpörkölt bográcsban (Gabojsza)
Paprikás-kolbászos újkrumpli bográcsban (Hajóka konyhája)
Pulykapörkölt bográcsban, zöldségekkel (BeckZsu)
Szarvaspörkölt (Ízbolygó)
Tarhonyáshús bográcsban (A Zsuzsi főz!)
Vörösboros zuzapörkölt bográcsban (Gabojsza)

bogracsgulyas_fit500

Vörösboros bográcsgulyás
(10 literes bográcshoz)

2 kg hús, vegyesen:
– 1,5 kg marhahús (pl. lábszár)
– 0,5 kg sertéscomb
160 g mangalicazsír
8 fej hagyma (közepes méretű)
8 gerezd fokhagyma (kb. 1 fej)
8 tk pirospaprika
1 tk köménymag (frissen őrölve vagy mozsárban törve)
5-7 tk só (ízlés és só intenzitása szerint)
1 tk feketebors, mozsárban törve
2-3 db babérlevél (ha lehet, friss)
2 kg burgonya (nem szétfővő, salátának való fajta)
8 db zöldpaprika
4 db paradicsom
2-4 ek sűrített paradicsom 3:1 (elhagyható)
kb. 4,8 l folyadék:
– 2 l vörösbor (száraz, savszegény, lehetőleg testesebb)
– kb. 2,8 l víz
A csipetkéhez
4 db tojás
240 g liszt
pici só

A húst megmosom, leszárítom és nagyobb falatnyi darabokra felkockázom.
Miután meggyújtottuk a tüzet és egy kicsit bárdoltuk, neki is foghatunk.
A bográcsba teszem a zsírt és felolvasztom. Beleteszem az apróra vágott hagymát, fokhagymát és üvegesre pirítom. (kb. 30 perc) Belekeverem a pirospaprikát és a húst is beleteszem. Ha mindenki eszi a csípőset, akkor csípőspaprikát is tehet bele, mi ezt egy nagy társaságnál elhagytuk.
Fehéredésig kevergetni kell, akkor beleteszem a frissen durvára tört köménymagot és elkezdem felöntögetni a vörösborral. (újabb 30 perc) Lehet felváltva a vízzel is, de nálunk belement több mint két flaska vörösbor. Beleteszem a sót, kevés borsot és így főzögélem úgy 2 óra hosszat, közben néha rá kell nézni és megkevergetni. (ez eddig már 3 óra összesen)
Közben kisebbre felkockázom a burgonyát és a kezdettől számítva jó 3 óra múlva azt is beleteszem. A zöldpaprikát megtisztítom és félkarikára vágom, a paradicsomot forró vízbe mártva lehéjazom és azt is kisebb darabokra vágom, belekeverem a gulyásba.
Amikor – jó 4 és fél óra múlva – a hús megpuhult, csipetkét készítek és beleszaggatom, de ezt el is lehet hagyni.
A bográcsgulyásunk pontosan négy és fél óra alatt készült el. Mellé puha fehér kenyeret ettünk, és akadt, aki tejfölt csorgatott a tetejére.
20-25 tányérnyi adag /  

Júl 152007
 

Egy hosszabb blog- és konyhai absztinencia után végre újra a saját konyhámban vagyok – nem mintha szomorúvá tett volna, hogy annyit főztek rám azok a csodás séfek! – remek ötleteket szereztem, és kimondottan feltöltődtem. Egy vidéki munka után az egyre jobban szeretett Dél-Tirolba vonultunk, ahol bevettük a kétezres hegyeket, friss írót ittunk és csodás gasztronómiai helyeket fedeztünk fel. De erről majd később, mivel Chilii akarva sem adhatott volna jobb témát a VKF! VII. fordulójára! Csak úgy tobzódom az ötletekben, és persze ezekből itt is lesz bőven ízelítő a közeljövőben!

Most viszont kanyarodjunk vissza a konyhámba.
A férjemmel van egy kis bibi. No, nem kell rosszra gondolni, az ilyet úgysem kötném senkinek az orrára: a gond az, hogy egyre jobban teret kér magának a konyhai ügyködésekben. Az alábbi süteményt például már hetekkel ezelőtt kinézte magának a süteményes könyvből (amiben igencsak szeret lapozgatni), és már 2 hete kijelentette, ha hazamegyünk, azonnal megcsinálja.
És ma eljött a nap. Tegnap szokása szerint mindent gondosan összeírt és bevásárolt, mindent kipakolt az asztalra, ma pedig kiparancsolt a konyhából, hogy szórakoztassam magam egyedül. Közben volt azért néhány technikai kérdés, ezekre készséggel válaszoltam, hisz támogatom én a sarjadó szenvedélyt! A legjobban azon szórakoztam, amikor hallom, hogy bekapcsolta a hajszárítót. A konyhában. A meggyet a recept szerint meg kellett szárítani….

Aztán egyszer csak széles mosollyal behozta nekem a kész süteményt.
Hát, elállt a szám, az biztos!! Gyönyörű lett! Aztán felvágtuk és egy csésze kávé mellett a felét el is pusztítottuk. 
A fotózásról nem ejtenék túl sok szót, tény, hogy legalább húsz képet kellett csinálnom, mire megelégedett a végsővel….. Bezzeg, ha a saját főztömet fotózom…..  

Az elkészítéshez tennék néhány megjegyzést. A csokoládét érdemes egy széles lábasban vagy serpenyőben felolvasztani, mert könnyebb vele dolgozni és a csokoládé nagyobb felületen éri a pelyheket is. Miután összekevertük, érdemes egy fakanállal kissé megtörni, így jobban formázható kupacokat kapunk.
Mivel ez egy sütés nélküli édesség, nem fontos kimondottan tortaformába tenni, bármilyen nagyobb formázó gyűrű is megteszi – ha van- , ugyanis ha az alja nem elég tömör, könnyen széteshet. Legegyszerűbb a tálalótálon készíteni.
A lapzselatin-zselatinpor arányához – ki mit szeretne használni – t3v postjában találunk hasznos megjegyzéseket az átváltási aránnyal együtt. 
A képen látható, hogy a mi tortánk egy mini, 18 cm-es formában készült, (ezért van rajta kevesebb pehely), de a recept a hagyományos formára szól.

Itt pedig egy nem túl esztétikus, de látványos kép a sütemény belsejéről. 
Csokoládés cornflakes krémsajttorta
Csokoládés cornflakes torta

A csokoládépehelyhez
100 g vaj
150 g étcsokoládé (min 60%)
150 g cornflakes (sima kukoricapehely, pl. Kelloggs)
A krémhez
6 lap zselatin (kis méretű, 7,5cm x 12cm) (vagy 24 g = 3 ek zselatinpor)
2 db tojásárgája
100 g kristálycukor
1 db citrom kifacsart leve
250 g ricotta (vagy krémes túró, sovány krémsajt, 15-20%)
400 ml tejszín (30%)
350 g meggy, magozva
2 ek étcsokoládé, forgácsolva (opcionálisan, a tetejére)

A vajat egy széles lábasban felolvasztom a csokoládéval, majd hozzákeverem a cornflakes-et. Egy fakanállal kissé megtöröm, hogy a pelyhek jobban formázhatóak legyenek. 
Egy sütőpapírt vajjal kikenek és egy teáskanál segítségével 12 kerek kis kupacot teszek rá és hagyom megdermedni.
Egy 24 cm-es kapcsos tortaformát az oldalával együtt vajjal kikenek és a maradék csokoládés masszát jól lenyomkodva, tömören elsimítom az alján. Mindkettőt beteszem a hűtőbe, hogy jobban megdermedjen.
A zselatinlapokat egy kis tálban kevés vízbe 10 percre beáztatom. (A zselatinport fél deci vízben olvadásig felmelegítem, ebben az esetben annyival kevesebb tejszínt használjunk.)
Egy keverőtálban 5 perc alatt habosra keverem a tojássárgákat a cukorral, majd hozzáöntöm a citromlevet és a ricottát (túrót, krémsajtot). A tejszínt egy külön edényben keményre felverem.
Most kinyomom kissé a zselatint és egy kis lábasban megmelegítem, hogy épp hogy felolvadjon. Ha kész, a folyékony zselatint és a felvert tejszínt belekeverem a tojásmasszába.
Ha friss a meggy, akkor kimagozom, ha üveges, akkor lemérem és leszárítgatom, hogy ne áztassa el a krémet. (5 percre egy széles tálra szétterítve sütőbe is bele lehet tenni.)
Mindkét csokoládés pelyhet kiveszem a hűtőből. A tortára egyenletesen rákenem a krém harmadát, erre ráteszem a kissé megszárított meggyet, majd rásimítom a maradék krémet. 
A tortát legalább 2 órára behűtöm, hogy megdermedjen, ha kész, akkor a tetejére ültetem a csokoládés pelyheket. Forgácsokkal lehet díszíteni.

1 db 24 cm-es kapcsos forma – 12 szelet / 380 kcal / 27 g zsír / LF30 68%
Dr. Oetker recept

ápr 132007
 

Ez a fejezet a "Facér férfiak főzőkanállal" című sorozat sokadik része.
Érdekes dologra lettem ugyanis figyelmes, amióta blogot írok. A férjem elvétve eddig is odaállt a tűzhely elé és szívesen összekutyult a családnak ezt-azt. A hangsúly inkább a kutyuláson van… Vesztemre elég kulináris érdeklődésű, amióta meg blogba öntöm a fölös energiámat, különösen meg akarja mutatni, miket tud. Mármint a konyhában. Kápráztatásának eredményét meg rendszerint nekem kell eltakarítanom:-((  (Illetve takarít ő, 5 perc alatt sitty-sutty kész van a rendrakással, nekem viszont a takarítás utótakarítását kell elvégeznem.)
(Másnál is olvasgatok efféle energialevezetést – kicsi Vú élete párja szendvicset gyárt, de Mr. Fakanál is próbálkozik, konkrét recept itt. (Sőt itt még egy férfiaknak szóló szakácskönyv is olvasható). 

A vajas-mandulás sütemény előkészületeiAztán a múltkoriban hosszab ideig volt kénytelen önellátónak lenni, telefonon keresztül hosszasan ecsetelte az épp aktuális konyhai aktivitását. Hát, írtó büszke volt magára, mikor megsütötte ezt a mandulás süteményt. (Később aztán kiderült, hogy anyósom nehezményezte, hogy a tészta félig nyers maradt, ami viszont jobban előhozta, hogy a mandula meg avas volt.) Szóval a művet vissza kellett tapsolni, ezért megkaptam egy hétvégi reggelire.

Az úr nagy precizitással látott munkához. Muszáj volt lefényképeznem! Először mindent kimért, külön tálkákba rakott, úgy látott hozzá. Aztán elővette a robotgépet, hogy a tésztát összekeverje. Hiába bizonygattam, hogy ezt fakanállal is el lehet végezni! Nem! Ezt így kell! Mindent akkurátusan, precíz technikai kivitelezéssel végzett.
A receptben az állt, hogy 15 percig kell sütni másodszorra. Erre fogta, és kikapcsolta a sütőt. Persze mondta, nézzem csak, 15 perc van ideírva, nem kell azt tovább sütni! 
Azért én hozzáadtam még azt az 5 percet.
A sütemény nagyon jó lett. A mandula nem volt avas – önnön kezemmel vettem előző nap- , bár kissé nyers maradt a tészta, kellett volna neki még 5 perc. Ez nem látszik ugyan, mert a massza beissza magát a tésztába és kissé krémes állagú lesz. De ez legyen a legkevesebb! 
A mennyiséget tekintve egy fél tepsit sütött (ahogy a képen is látszik) – ez 1 kapcsos formának felel meg -, a receptben viszont egy egész tepsi hozzávalóit írtam. És ahogy már megtettem, az úr hozzájárulásával első szám első személyben íródik, de ez mit sem von le az Ő érdemeiből!

Vajas-mandulás sütemény
(Torta di mandorle)

A tésztához
250 g kristálycukor
250 g búzaliszt, vagy
     150 g búzaliszt
     100 g burgonyaliszt
75 g vaj
200 ml tejszín (30%-os)
1 tk sütőpor
4 db tojás
A tetejére
200 g vaj
250 g kristálycukor
100 g mandula, darabos
100 g mandulalapocska
4 ek tej

A sütőt 180 ºC-ra (légkeverésen) előmelegítem.
A tészta hozzávalóit a receptben írt sorrendben egy keverőtálba teszem (a vajat kicsit folyékonnyá olvasztom előtte) és robotgéppel alaposan összedolgozom, amíg kissé habos lesz. Ezután kivajazok egy hagyományos méretű tepsit és beleöntöm, majd elsimítom benne a tésztát. Az előmelegített sütőben 15 percig sütöm.
Amíg sül a tészta, elkészítem a mandulás rávalót. A vajat felolvasztom és összedolgozom a cukorral és mindkét fajta mandulával, majd annyi tejet adok hozzá (kanalanként a legjobb), hogy krémes állagú legyen. A krémet közvetlen előtte kell összekeverni, mivel álltában a mandula és a cukor felszívja a vajat és megkeményedik.
Ha letelt a 15 perc, kiveszem a tésztát és a mandulás masszát egy lapáttal rásimítom a tetejére. Visszateszem a sütőbe és további 20 percig sütöm.
Hagyom a tepsiben kihűlni és felvágom.
1 nagy tepsi (16 szelet) vagy 2 kapcsos tortaforma (2 x 12 cikk)
16 szelet esetén / 1 szelet = 445 kcal / 26 g zsír / LF30 53%
2 x 12 cikk esetén / 1 cikk = 296 kcal / 17 g zsír / LF30 53% 
 

feb 052007
 

Gyermekkorom egyik kellemetlen emléke ez, hogy reggelente iskola előtt (mert reggelizni kötelező) egy majonézes hússalátával megkent vajas zsömlét kaptam reggelire. (Szegény anyám, szerintem a mai napig nem is tudja, milyen károkat okozott bennem ezzel a nagyon is jóindulatú cselekedetével. Külföldön éltünk ugyanis és ez a hússaláta akkor és ott eléggé luxusszámba ment.) Azt hittem akkor, hogy egy életre megutáltam a majonézes hússalátát vajas zsömlén. Nem így lett, ez is azt mutatja, hogy néha érdemes felülvizsgálni az ízlésünket, hátha úgy 20 év múlva nagy szenvedéllyel csapunk le valamilyen rég a feledés medrébe elásott ételre. Igaz viszont, hogy a gyermekkori utálat az ipari hússalátának szólt, valami szörnyű, műanyag, eleve műanyagízű papundeklibe csomagolva, hát nem csoda, hogy alig bírtam legyűrni. Ezt az ipari fajtát bizony a mai napig nem vagyok képes megenni….. (Pedig már rég eltűnt a papundekli.) Biztos meg van rá az okom.
Amikor az első házi hússaláta készült, még sandítva néztem rá, túl élesen élt még bennem az a 30 évvel ezelőtt átélt trauma sorozat…… Aztán megkóstoltam.

Azóta szeretem. Igen, vállalom, megszerettem ezt a roppant egyszerű, majonézes salátát. A legjobb saját készítésű majonézből. Sokkal jobb. Ezzel elűztem azokat a gyermekkori démonokat, akik éveken keresztül hússalátás zsömlékkel üldöztek álmomban.
A húsfelvágottra nem tudok igazi hazai alternatívát, olyan krinolin-szerűség, de mégsem az. De sonka is jó hozzá, igaz, akkor már nem az egyszerű kategória lesz. Majonézből épp csak annyi kell bele, hogy összeálljon.
Van persze ennek a salátának egy luxusabb kivitele is! Az jön legközelebb. Azt is nagyon szeretem. Azóta, hogy a polcon hagyom az iparit.



Hússaláta – egyszerűen

200 g húsfelvágott
1 db tojás, keményre főzve
3 db csemegeuborka
3 ek majonéz

A felvágottat és az uborkát apró kockákra vágom, a tojást szintén. Az a legjobb, ha a kockák hasonló nagyságúak, mert szebben is néz ki.
Egy kisebb tálba teszem a hozzávalókat és összekeverem a majonézzel. Ha van idő, érdemes 1 órára hidegre tenni, hogy az ízek jobban összeérjenek.
2 személyre / 474 kcal / 44 g zsír / LF30 83% 

dec 172006
 

10 évvel ezelőtt a Bad Ischl-ben lévő híres Zauner cukrászda karácsonyi sütemény műsorral lepte meg a nézőket, amelyben maga Zauner úr készítette el legújabb kreációit. Az egyik sütemény az Ischli csokoládés kocka nevét viselte – hűen a helyhez, ahol készült.
Akkoriban sok főzős műsort videóra rögzítettem, mint ahogyan ezt is. A műsor láttán életem párja azonnal közölte: "Ezt én megcsinálom!" (Mielőtt bárki is azt hinné, netalán titkolt mesterszakácsi képességekről van szó: nem, nem tud főzni.)
Igy is lett. Egy hétre rá Zauner úr Ischli csokis kockája – nem kis gyötrődés árán – elkészült, bár erre az időre nekem el kellett hagynom otthonunkat.  Ez a procedúra azóta minden évben egyszer, pontosan decemberben megismétlődik, azzal a különbséggel, hogy most már finom bort kortyolgatva ücsöröghetek a konyhában és kedvtelve nézegethetem, ahogyan életem párja mér, önt, kever, süt, vág, ken, majd elkészül a nagy mű. Időközben olyan mérhetetlen fontos dolgokat is megtanult, hogy mi is az a vízfürdő, mire jó a szilikonlapát, vagy mi szükség a tortafűrészre.
Sütés előtt gondos szakács módjára mindig maga vásárol be. Mérlegeli, melyik ribizlilekvárnak van a legjobb konzisztenciája, és melyik csokoládé olvad majd a legkönnyebben. Párom közölte továbbá, hogy ez a recept, mivel ő is meg tudta csinálni, önmagában is idiótabiztos, ennek ellenére a könnyebb elkészíthetőség kedvéért néhány megjegyzéssel, ahogy szoktam, kiegészítettem, idegen tollakkal ékeskedve első szám első személyt használva.
A süti valóban méltó Zauner úr nevéhez, nagyon csokis és finom. 

Ischli csokoládés kocka
(Ischler Schokowürfel)

A kevert tésztához
150 g vaj
100 g kristálycukor
4 db tojás
150 g étcsokoládé (min. 50%)
150 g natúr földimogyoró, őrölve (vagy mandula, esetleg dió)
150 g búzaliszt
400 g feketeribizli dzsem
A csokoládémázhoz
4 ek forró víz
120 g étcsokoládé (min 50%)
150 g porcukor
1 ek vaj

A sütőt légkeverésen 180 °C-ra, alsó-felsőn 200 °C-ra előmelegítem.
A kézmeleg vajat a kristálycukorral – lehetőleg robotgéppel – habosra keverem. A tojásokat egyenként adom hozzá és mindegyikkel 2 percig keverem. Eközben az étcsokoládét vízfürdőben felolvasztom, de arra vigyázzunk, hogy 40 °C-nál ne legyen melegebb. (Ha nincs vízfürdőhöz alkalmas kisebb edény, akkor egy nagy lábasba beleállítok egy kisebb lábast, úgy, hogy az alja ne érjen le, a két fülénél kapaszkodjon a nagy lábas peremébe. A nagy lábasba annyi vizet teszek, hogy a kisebbik alját éppen elérje. A víz csak csendesen forrjon. Ha nincs cukorhőmérőnk, amivel a hőt mérhetjük, akkor egyszerűen végezzünk ajakpróbát, ami még az ajkunknak kellemes, az 40 fok körül lesz.) A csokoládét kissé lehűtöm.
Most a vajas masszába belekeverem a lehűtött csokoládét, majd óvatosan belekeverem a mogyorót és a lisztet is. 
A tepsibe sütőpapírt helyezek és a tésztát 2 cm vastagon belesimítom. (Ez kb. egy 20×30 cm-es téglalap lesz és mivel a tészta elég sűrű, magától megáll, nem folyik el. De a kisebb szabványméretű, 26×16 cm-es sütőtepsi is megfelel, ekkor kisebb süteményt kapunk, viszont magasabb lesz.)
Beteszem a tésztát a sütőbe és 15 percig sütöm. Kiveszem és hagyom kihűlni – ez legalább 30 perc. Leveszem róla a sütőpapírt. (Legegyszerűbb a süteményre rátenni egy nagy deszkát, majd az egészet átfordítani és a hátáról lefejteni a papírt.) A süteményt vízszintesen két lapba vágom. (Több gyártótól létezik egy tortavágó kis fűrész, ami egy mini lombfűrészhez hasonlít, persze egy hosszabb kés is megteszi.) A ribizlidzsemet egy szűrőn átpaszírozom vagy a botmixerrel pürésítem, hogy homogén elegyet kapjak. (Ha nem kapható piros ribizlidzsem, a Pacific Óceán cég gyárt feketeribizliből.) A dzsem felével megtöltöm az alsó lapot, ráfektetem a felsőt és ezt is megkenem a dzsem maradékával.
A csokoládémázhoz felforrósítom a vizet, majd belekeverem a többi hozzávalót. Óvatosan keverve forralom, ezt sem szabad 40 °C fölé melegíteni. A kész csokoládémázt egy vízbe mártott széles pengéjű késsel egyenletesen rásimítom a kész süteményre.
Hagyom, hogy a máz megszáradjon, ez 1 óra is lehet. Ekkor 5×10 db kockára vágom. A tetejét az ünnepnek megfelelően még díszíteni is lehet.
50 db süteménykocka /

Making off ischli csokiskocka