Júl 102015
 

A Tour mai, 190 km-es 7. szakasza a sajtjáról híres Livarot és Fougères között zajlik, de az első igazi szakasz a sprinterek számára. Sok jel mutat arra, hogy ezen az egyenletes szakaszon kiugranak a sprinterek és nagy eredmények is várhatóak. Sokan a német André Greipel-re tennének, tegnap ő nem csillogott, kipihentnek tűnik és amúgy erőssége a sprint.

Mivel szinte az egész szakasz Alsó-Normandiában zajlik, konyhaügyileg mindenképpen itt maradtam, sőt, mivel Livarot Calvados megyében helyezkedik el, mi sem természetesebb, hogy Calvados-szal készítsek egy fogást. (Egyébként itt, Calvados megyében helyezkedik el kedvenc kisvárosunk, Honfleur is, ITT találtok egy kis képes össefoglalót.) Ez az almaborból készült párlat – olyan mint a konyak, csak szőlő helyett almából – rendkívül népszerű, sőt az alma meghatározó státusszal bír Normandiában. Erről már írtunk a Tour de Serpenyő kapcsán is Continue reading »

Júl 052015
 

Nem szövegelek sokat, nincs is mit, mivel literszámra gyártom ebben a tikkasztó hőségben – na mit, hát ezt a limonádét.
A magyar net (is) tele van uborkás limonádé receptekkel, könnyű találni az ízlésünknek megfelelőt, ezt azért teszem fel, mert alig van benne anyag, és szerintem így a legüdítőbb. Csak csóválom néha a fejem, mikor gyerekek túlédesített löttyöket isznak nagy melegben. De felnőttek is. Continue reading »

dec 142014
 

Vajon ki mit szokott inni Adventkor, a harmadik gyertya meggyújtásánál? Legtöbben biztosan kávéznak, forrócsokiznak, itt-ott kerül bele a felnőtteknél egy kupica konyak is, a gyerekek meg biztosan boldogan hörpölik a habos kakaót.
Most újítottam, ki szerettem volna próbálni egy igazán egészséges, de mégis nagyon finom karácsonyi italt. Az én ízlésemnek telitalálat (csak merem remélni, hogy másnak is ugyanígy bejön), hisz ebből sokkal többet is meg lehet inni, és valóban minden darabja szuper jó, senkinek sem lehet lelkifurdalása, hogy hú, csak most ne hízzak, ezzel nem lesz baj! A fűszereket, az alkoholt és akár a tejtermékeket is szabadon lehet variálni.

Hirtelen jött az ötlet, és bevált. Az áfonyához nem egész magvakat tettem, hanem a Donum Terrae magkrémeit, ezeknek vitathatatlan előnyük, hogy bársonyosan krémmé vannak már őrölve, nekünk nem kell ezzel Continue reading »

Júl 142014
 

Ne tévesszen meg senkit, ha gyakran használok áfonyát fagyikba, egyszerűen szeretjük, a meggyet pedig magozni kell. De itt most nem is ez az érdekes, hiszen a különböző gyümölcsfagyik alapját  már hosszú évek óta ugyanúgy készítem.
Nehéz igazán krémes gyümölcsfagylaltot készíteni. Azért nehéz, mert kell bele elég zsíros tejtermék, amitől bársonyos lesz az állaga, továbbá cukor is, és legalább a fele legyen gyümölcs, ha nem akarunk egyéb módon rásegíteni és még színe is legyen. Márpedig nem akarunk. Continue reading »

aug 302013
 

Nem tudom, más hogy van vele, de jeges kávét nem csak nyáron szoktam inni. Persze, rekkenő melegben az igazi, de egy frissítő italnak télen is helye van, a kávé pedig valóban az egyik legjobb frissítő. Főleg hosszabb kávéval, jegesen, igazi kávélimonádé. Vagyis inkább coffade.
Jeges kávés hűsítőt gyakran szoktak habosított tejjel, tejszínnel vagy akár vaníliafagylalttal is készíteni, de teljes mértékben csak tejtermék nélkül jobban élénkít, ha tiszta és puritán marad. Continue reading »

máj 202013
 

Nálunk a gyümölcsfagylaltok tarolnak a legjobban, látszik, hogy nincs már kisgyerek a háznál. Gondolom, akkor naponta kellene gyártanom a csokifagyikat.
Semmi bajom a főzött fagylaltalappal, sőt. De sok idő az elkészítése, tologatni kell a megmaradt fehérjéket, így marad a legkönnyebb megoldás: gyümölcs és tejtermék. Mivel ez utóbbi nálunk már nincs, egyéb tejhelyettesítők után néztem. A legkézenfekvőbb – és a legfantasztikusabb – megoldás a kókusztej, ezt nem csak a tejmentes étkezésben ajánlom, de egyszerűen mindenkinek, annyira jó, kellően zsíros, doboz formájában mindig kéznél van, és nem tudok róla, hogy bármi káros mellékhatása lenne – szemben a tejjel.
Szóval íme, a sokéves kedvenc, ami “Rianás a málnabalzsamon” néven híresült el Continue reading »

Júl 152012
 

Az utóbbi időben elhanyagoltam a Tourt, összesodródott teendőim miatt, a kimaradt napot azonban pótolom majd.

Vasárnap azonban bónusz jár, mégpedig ha lehet, édesség formájában.
Meleg van, mi sem kézenfekvőbb, hogy fagyit együnk. Vagyis inkább sorbet-t, amivel könnyebb a hűsölés.
Régóta szemezgetek egy pezsgős fagyival, ami a véletlenek folytán igen elegánssá sikeredett. A múlt hétről megmaradt egy rozé Crémant, amiről tudni lehet, hogy a francia pezsgő kisebbik rokona, mivel ugyanazzal az eljárással készül.
A lehető legjobbkor, mert egy csupacsupa franciás sorbet keveredett ki belőle! Continue reading »

aug 112010
 

Jócskán el vagyok maradva a bejegyzéseimmel, pedig a konyhában sem tétlenkedtem. A júliusunk minden szempontból egy szép, kerek hónap volt, de erről majd írok később.

Két hete feltettem a DC-t a Facebookra is, érdemes követni ott is, mert lesznek rövid röppentyűk, amelyekre ide már nem jut idő. Egyelőre inkább konyhanapló jellegű, már csak azért is, hogy szem előtt legyen, mik történtek velünk gasztrofronton, illetve mi az, amit beígértem, tehát előbb-utóbb poszt formájában is testet kell ölteniük.

Hát igen. Tanulgatom még ezt a facebookos dolgot, sikerült is harmadik nekifutásra regisztrálnom, jobban mondva megtartani a regisztrációt. Na nem azért, mert ennyi lenne az értelmi szintem, hanem mert vannak ott azért buktatók, amikre a bejelentkezni vágyó egyén csak menetközben jön rá, akkor meg már réges-rég késő. A Facebook ugyanis az a dolog – most legalábbis úgy tűnik -, ahonan nincs visszaút:))
Gondoltam is, hogy írok majd erről külön, a facebook, a freeblog, meg én, valami ilyesmi, lehet, hogy mást is érdekelnének a tapasztalásaim.
De vannak most ennél fontosabb dolgok is. Például ez a fagyalás. Continue reading »

aug 302009
 

Szinte minden gyümölcsből lehet granitát készíteni, de a görögdinnyét mintha erre találták volna ki. Olyan magas a víztartalma, hogy szinte semmi nem kell már hozzá, ha elég édes, csak össze kell törni és mehet is a fagyasztóba. A citromos granita mellett talán ezért is igen népszerű Szicíliában, hisz a nyári rekkenő, aszfaltolvasztó hőségben futószalagon lehet otthon is gyártani.

Nálunk nincs ekkora hőség, ezért tettem még bele ezt-azt. Például zöldborsot és rózsalikőrt.
A granita eredetije Jody Vassallo: Salt & Pepper (EN/DE/IT) című könyvéből származik. A címet nem is kell magyarázni, hisz önmagáért beszél. Aki eddig azt gondolta, hogy a bors az bors, a só meg csak  só, annak ajánlanám, hogy lapozgasson át egyszer egy sóról és borsól szóló könyvet. Nem biztos, hogy ez a könyv a legjobb ebben a műfajban, sőt. Számos átfogó, enciklopédiaszerű könyv született már erről a két alapvető fűszerünkről. Ez a könyv azonban viszonylag egyszerűen elkészíthető, de raffinált recepteket tartalmaz, az alapanyagleírások világosak és jól strukturáltak. Continue reading »

okt 222008
 

Nem újdonság már a csokisorbet, főleg nem az őszre forduló hűvösek idején, de a vacogósabb összebújások alkalmával azért hiányozna. Főleg nekünk, akik megszoktuk, hogy mindig van otthon valami jeges kis nyalánkság, és ez tényleg teljesen független az évszakok járásától. De azért ne ugorjunk ennyire előre, hisz nincs még téli zimankó, de fagyi – az azért mindig lesz!

Ezt a receptet pár hete a dobozban rejtőzködő papírfecnijeim között találtam, amikor az éves – na jó, a többéves rececptturkálós nagytakarítást végeztem. Continue reading »

aug 072008
 

Dúl a fagyiszezon, és egyre merészebb, különlegesebb kreációk születnek. Ahogy nézem a blogokat, már csak az tesz fel fagyis posztot, aki tényleg valami újszerű dologgal tud előrukkolni, hisz a szokványos párosítások – hogy úgy mondjam – már mind elkeltek:-)) Persze miért volna az baj, ha valaki egy megszokott ízt éleszt újrá és közzé is teszi egy pompás fotóval? Dehogyis, ez is csak színesíti a palettát!
Idén én is csak a megszokott fagyijaimat gyártottam, abból sem sokat, mert jó ideig nem is voltam fagyigépközelben.

Pár napja azonban magamévá tettem a La cucina italiana legújabb számát, és jobbnál jobb granita-kreációkat találtam benne! Kilőttem legalább hármat, amit feltétlen be kell kevernem, annyira izgalmas összeállítások voltak! Continue reading »

Júl 262008
 

A vízalapú, gyümölcsös fagylaltok közül szerintem minden bizonnyal a citromos a leghíresebb és legelterjedtebb. Okkal, hiszen könnyű elkészíteni, citrom szinte mindig van kéznél, még télen sem gond a beszerzése, és kiválóan üdít, főleg nyáron.

Talán nem meglepő, de a gyümölcsös jégkását Szicíliában találták és tálalták fel először. Na nem az olaszok, hanem arabok, akik többek között ezt a művészetet is magukkal hozták, mikor megszállták Szicíliát. Tőlük ered a cukor is, az Etna lejtőiről begyűjtötték a havat, majd az hely lábainál lévő barlangokban tárolták, majd jégtömbbé nyomták össze, így nagy hőségben is szállíthatóvá vált a jég.
Ehhez a cukros hókásához aztán kövön széttört gyümölcsöt adtak, ebből lett a granita. Ez volt a fagylalt első Continue reading »

máj 042008
 

Az olasz pasták leggyakoribb kísérője minden bizonnyal a paradicsom. Azt pedig már a pizzaimádó kiskamaszok is tudják, hogy egy valamirevaló talján pizza tetejét először is egy vékony paradicsomszósszal kenik meg.
Ha pedig paradicsommártás, miért kell annak mindig melegnek lennie? Szerintem egyáltalán nem szükséges, főleg akkor nem, ha részt szeretnénk venni a VKF! XV., Beatbull által kiírt fordulóján, borzasztóan szeretjük a paradicsom minden formáját, a pastát amúgyabban és még kreatívkodni is támad kedvünk!

Ebből sikeredett egy egyszerű, medvehagymás orecchiette, amihez fűszeres paradicsomfagylaltot tálaltam.  Continue reading »

feb 072008
 

Továbbra sem vagyok hajlandó tojással készíteni a fagylaltot, és ez alól még a tél sem kivétel. Nem, egyáltalán nincs tojásfóbiám, nyersen is elég sok tojássárgáját és fehérjét használok, de egy gyümölcsös, friss krémet, fagylaltot kár lenne befőzött tojással elrontani. Ráadásul a procedúra is tovább tart. Na jó, valamivel finomabb, ez igaz, de nincs is jobb egy könnyű, gyümölcsös édességnél, amit bármikor elő lehet kapni a fagyasztóból.

Az alap most is hasonló, mint eddig, csak néhány dolgot alakítottam rajta. A tej-tejszín keveréket kedvem és a gyümölcsök szerint variálom, joghurt (0,1%-tól 10%-osig) író és kefír is kerülhet bele (tejfölt csak egyszer próbáltam a paradicsomfagylaltnál, gyümölcsösnél azt nem használnám), csak az arányokra kell odafigyelni. Ezzel a módszerrel akár egy igazi fogyókúrás édesség is készíthető. (van ilyen egyáltalán?:-)

Azért is kedvelem ezt a fajta készítési módot, mert élesben lehet kóstolgatni, és addig fűszerezni, ezt-azt beletenni, amíg kész nincs. Félóra múlva pedig már ehető is. 
Ahhoz, hogy az ízek kellően előtérben legyenek, kissé édes-savanyúra szoktam készíteni, különben nekem tiszta sápadt lesz az íze. (Ezt az iparilag készült fagylaltoknál egyértelműen ízfokozókkal érik el.) Vagyis mindig teszek bele a gyümölcsnek megfelelően valamilyen ecetbalzsamot, málna-, eper-, méz-, mangóbalzsam került már bevetésre illetve bekavarásra. Most a narancshoz kerestem "ízfokozókat", ezért az obligát narancslikőr mellé beledobtam egy kevés mangó chutney-t is. Első ránézésre bizarr, tudom!! Persze először óvatosan kóstolgattam, de fantasztikus, telt íze lett, a csípősséget meg szinte alig érezni. (Nem tettem bele eleget:-)) Mivel a mangó chutney már rég elfogyott, de az darabos is volt, ezért most üvegesből tettem bele. Most előny volt, ami amúgy hátrány: nem kellett pürésíteni.

                                        Narancsfagylalt

Narancsfagylalt mangó chutney-val

2 db lédús narancs (300-350 g narancshús)
80 g cukor (4 ek)
300 ml tejtermék
     150 ml író
     100 ml tej (1,5%)
     50 ml tejszín (30%)
3 ek narancslikőr (Grand Marnier)
1-2 ek mangó chutney
2 csipet gyömbér, őrölt (kóstolás alapján)
2 csipet kardamom, őrölt (kóstolás alapján)

A narancs héját lereszelem. (Lehetőleg kezeletlen, bionarancsot vegyünk!) A héját vastagon levágom, hogy ne maradjon rajta fehér rész, szétszedem, kiszedem a magot, a húsát pedig felvágom és aprítóban pürésítem. Összekeverem a többi hozzávalóval.
Beteszem a gépbe, a likőrt és a chutney-t a forgó gépben szoktam belekeverni, kóstolgatás után.
700 ml fagylalt / 672 kcal / 19 g zsír / LF30 25,5%
    15 gombóc /     45 kcal / 1,3 g zsír / LF30 25,5%

nov 102007
 

Ahogy már említettem, a csokoládéhabot natúr voltában, magában szeretem a legjobban. Néha azonban jó lenne feldobni valamivel, de ehhez a tejszínhab – ha már nincs is benne – nemigen alkalmas. Próbálkoztam már ezzel-azzal, egyszer vendégeknek málnavelőn tálaltam a habgaluskákat, de az a málna és a csokoládé talán eltérő savas ízvilága nem jött be igazán.
Próbáltam fehér csokoládéval is, ez ellen viszont a megrögzött hagyománytiszteletem berzenkedett….
De ha már jubileumi desszert, akkor tenni kell valamit, ezért született a következő, gyümölcsös és egyben jeges finomság, aminek az ötletét
innen vettem.
Ez már igazán az én mousse-om, pontosan úgy, ahogy én szeretem!

Fontos, hogy csakis friss tojást használjunk. A csokoládé ízlés kérdése, én nem szeretem a 60-70%-nál töményebb csokoládét, de kevesebb kakaótartalommal viszont nem lesz elég markáns. Fontos még, hogy a vaj is nagyon jó legyen, mivel a vizes vajtól morzsássá ugrik a csokikrém. A rum vagy brandy nem létszükséglet, de kifejezetten jót tesz neki, szóval kár lenne kispórolni. Én spanyol brandyt használok mostanában, bár a francia, hagyományosabb receptek gyümölcspárlatokat javasolnak.
A granita igen jó lett és sokrétűen felhasználható más desszertekhez is. A só-borssal azért jó, ha csínján, óvatosan bánunk, de egy pici valóban kell bele, ez a csokoládéhabbal különösen jó és friss kontrasztot alkot.
A narancspüréhez inkább mandarint választanék (egyébként is azzal szoktam, ha kapok megfelelő mandarint), de teljességgel el is hagyható, mert a granita önállóan is megállja a helyét.

                                  Mousse au chocolat bazsalikomos granitával

Csokoládéhab naranccsal és bazsalikomos granitával

A csokoládéhabhoz
3 db tojássárgája
60 g porcukor
1 ek vanília kivonat

200 g csokoládé (min. 60%)
1 ek vaj
1 ek rum (vagy brandy)

5 db tojásfehérje
1 csipet só

Egy kis edényben a tojássárgákat habosra keverem a cukorral.
Egy akkora lábasban – amiben majd az egész masszát össze tudom vegyíteni -, alacsony hőn épphogy felolvasztom a csokoládét a vajjal, majd hozzákeverem a rumot.
Egy keverőtálban a tojásfehérjét a sóval keményre felverem.
Először az olvasztott csokoládét belekeverem a tojáskrémbe, majd a tojásfehérjét is lazán beleforgatom. Vizezett tálkákba teszem és legalább 2 órára behűtöm, hogy megszilárduljon.
4-5 ehetetlenül hatalmas, vagy 6-8 kisebb adag /

A bazsalikomos granitához
500 ml víz
75 g cukor
1 ek citromlé
1 csipet só
1 csipet bors, őrölve
1 csokor bazsalikom

     Az eredeti bazsalikom-granita
     750 ml víz
     100 g cukor
      1 db tojásfehérje
      1 db citrom leve
      kevés frissen tekert bors
      5 ek bazsalikom, apróra vágva

Cukorszirupot főzök, majd lazán fűszerezem és kihűtöm. A bazsalikom leveleit megmosom és 2 kanál vízzel az aprítóban felvágom vagy késsel apróra vágom és beleforgatom a szirupba. Ezután lehűtöm és fagylaltgépben kifagyasztom, ekkor finomszemcsés darát kapok.
Az egyszerűbb és egyben hagyományosabb módszer szerint durvaszemcsés granitát kapunk, ha egy lapos fém edénybe simítjuk, betesszük a fagyasztóba és félóránként egy villával átkapargatjuk, fellazítjuk. Ezzel a módszerrel a granita 4-5 óra alatt készen van. 
A víz egy részét pezsgővel is lehet helyettesíteni, ekkor a pezsgőt már a kész cukorsziruphoz öntsük hozzá. 

A narancspüréhez

1 db narancs (vagy 2 db édes mandarin)
1 ek porcukor
1 ek Grand Marnier (narancslikőr, de csak opcionálisan)

A narancsot meghámozom, gerezdeire szedem, megfosztom az esetelges fehér hártyáiról és az aprítóban pürésítem. Hozzáteszek annyi cukrot és likőrt, amennyi jólesik.

Ezután már csak az összeállítás következik:
A pohár aljára teszek egy kevés narancspürét, ráteszem a frissen készített csokoládéhabot és néhány órára behűtöm. Fogyasztáskor a tetejére rákanalazom a granitát. Én a granita és a hab közé is tettem narancsot, de ez az ízkavalkád már túl soknak bizonyult – az alján viszont egy vékony réteg nagyon jó.

Mousse au chocolat bazsalikomos granitával

okt 122007
 

Azt hiszem, az America's cup, a nespresso és a kajakos fiúink között nem is tudnék több párhuzamot vonni, ezért nem is érdemes erről több szót elfecsérelni:-)

Úgy gondoltuk, ezek a kávézós receptek visszahoznak talán valamit a Hajrá, magyarok! fílingből! Jó volt újra együtt lenni, együtt mászkálni, jókat dumálni és jókat enni!

És különben is: Nespresso, what else? :-))  

Ha meg végképp nem akarsz kávét főzni,
akkor a kapszulákkal remek türelemjátékot
lehet játszani. Mint dzsordzs.

Íjászkávé

Íjászkávé, csakis bajnokoknak! 

1 adag espresso
1 tk cukor, ízlés szerint
2 cl vadászmester
1 tk vanília kivonat
1 nagy gombóc vaníliafagylalt

Főzd le a kávét egy nagyobb csészébe, én egy középerős fajtát javasolnék. Ha kész, tegyél bele egy kevés cukrot, egy jóóó adag vadászmestert, és ha van, egy kevés vanília kivonatot. Ha nincs, akkor tudom, mi legyen legközelebb az ajándék:-)
Most ejts az üvegpohárba egy nagy gombóc vaníliafagyit és öntsd rá a vadászkávét.
Ebből lesz az íjászkávé!!

Vaníliás-barackos kávé

1 db nektarin vagy őszibarack
1 tk cukor
1 tk narancslikőr, ízlés szerint
1 tk vanília kivonat
1 adag espresso
tejhab a tetejére

A nektarint vagy a barackot aprítóban mixeld össze és tedd bele a cukrot és a likőrt. Öntsd bele az üvegpohárba, majd főzz le egy jóóó erős kávét és öntsd rá. Csorgass kevés tejhabot a tetejére, de még csokiforgácsot is tehetsz rá. (Ez már csak a fotózás után jutott az eszembe:-)

Viva Italia!

No, erről sajnos nincs kép, de pont olyan, mint a Latte macchiato, amit csináltunk. Ebből a pici poharakban 8 adag lesz, a nagyobbakból pedig 4, persze az egészet lehet felezni.

1 db peperoncino (vagy chili, persze)
1 db narancs vékony spirálban levágott héja
2 rúd fahéj
4 lapos ek barnacukor (esetleg kevesebb, de Te édesen szereted)
3 ek (35 ml) grappa (vagy más törkölypálinka, na jó, rum is rendben)
4 dl kávé, az erősebb fajtából
8 dl tej
csokoládé, forgácsolva, a tetejére

Ez már egy kissé bonyolultabb ügy, de hidd el, megéri!
A  chilipaprikát mosd meg és éles késsel hosszában kissé vágd be. A narancsot is mosd meg és vékonyan szeleteld le a héját.
Na most, a tej kivételével egy edénybe tedd be az összes cuccot, és forrald, amíg úgy a felére nem forr össze, ez negyed órányi lesz.
Most a poharakba csinálj a habosítóval egy klassz tejhabot és mindegyik habra önts a beforralt szirupból. Ugyanezt forró tejből is meg lehet csinálni, és kevés tejből tejhabot tenni a tetejére. Kevés forgácsolt csokoládé igen jól mutat a tetején.

aug 302007
 

Desszertnek kissé keveseltem a palacsintába göngyölt, lekvárszerű rote Grütze tálalását. Gondoltam, lehetne egy egyszerű kis vaníliamártást is adni mellé, mert kívánt még egy kísérőt, amely ellensúlyozza ezt a gyümölcsös ízvilágot. 
Keresgélve akadtam rá a kulfi-ra, erre az indiai kardamomfagylaltra, amelyet arrafelé nem is fagylaltformában tálalnak, hanem parféként. Megfelelő technika hiányában a háziasszonyok tudománya ugyanis kimerül egy egyszerű, fagyasztott alapban. Ezt a receptet is lehet azonban finomítani, ezért tovább keresgéltem, de végül a fagylaltot a saját ízlésem szerint alakítottam. Segítségemre volt, hogy épp készült egy tejszínes-joghurtos mangófagylalt is, a másik felét ebbe tettem bele, vagyis ez a fagylalt ugyan nem teljesen autentikus, viszont a vendégeknek is nagyon ízlett:-) A mangót nyugodtan el lehet hagyni, de azért érződik a gyümölcsössége, ezért ha nincs, inkább beletennék egy pürésített, érett őszibarackot.

A desszert mindegyik tagja nyugodtan élhetne önálló életet is, vagy akár külön-külön is lehet őket társítani (mint ahogy Kalinka Grütze-jét a kókuszmártással), de így együtt egy remek fúziós triót alkotnak. 
Az elkészítésnél bátran használja mindenki a saját ízlését, hisz ez a fagylalt végül is egy fűszeres, sűrű tejberizs, amit készítés során is addig lehet kóstolgatni, amíg meg nem felel. Nekem eléggé besűrűsödött és kis adagokban öntöttem hozzá a tejet, adagoltam a kardamomot, amíg úgy éreztem, na most már jó lesz! Fagyasztás szempontjából pedig nyugodtan fűszerezhetjük erősebben is, a hideg többet is elbír!
Szokásomtól eltérően – indiai ihletésű étel kapcsán – nem tettem bele semmilyen likőrt, viszont mandulaszirup (MONIN márkájú, koktéloknál használatos szirupok) igen jó bele, ha nem lenne elég a mandula ízhatása. 

A mangófagylalt pedig a következőképpen készült:
½ db mangó húsa, apróra vágva
100 g cukor (5 ek)
150 ml tej
150 ml tejszín (esetleg fele arányban joghurt)
1 ek narancslikőr (Grand Marnier, vagy Contreau)
1 ek mangóbalzsam

Crespelle, rote Grütze és kardamomfagylalt

Kardamomfagylalt

450 ml tej
150 tejszín
1 ek zöld kardamom (széttörve, esetleg őrölve, de akkor több)
20 g őrölt mandula (1 ek, esetleg több, ízlelgetés után)
40 g kerekszemű rizs (2 ek, őrölve vagy mozsárban törve)
½ mk db mangó húsa (vagy 1 db érett őszibarack)
50 g cukor (2,5 ek)
1 ek mandulaszirup (MONIN márkájú)
1 csipet só
1 ek vaníliakivonat (vagy fél vanília rúd)

A rizst aprítóban megdarálom (ez ennél a kis mennyiségnél elég nehéz, jobb mozsárban törni), a kardamomot összetöröm. (Belemehet a héja is, úgyis kidobom a végén.) A tejet és a tejszínt összeöntöm, beleteszem a kardamomot és gyenge hőn felforralom. Állni hagyom, hogy az ízek összeérjenek egy kicsit. (Ez 1 óra is lehet). A végén leszűröm, beleteszem a rizst (ez akár risottorizs is lehet, hisz az a lényeg, hogy minél több keményítő kioldódjon belőle) és a mangón és a szirupon kivül az összes hozzávalót. Lassú hőn addig kell párolgatni, amíg a rizs megpuhul és az egész egy kissé sűrű nem lesz, ez legalább 20-25 perc. Közben kóstolgatom, mi kell még bele – esetleg még több fűszer. stb. Amikor kész, hagyom kihűlni és beleteszem a fél mangó apróra vágott húsát és a mandulaszirupot, ha van.
Lehet hűteni,  hagyományosan egy dobozformába érdemes önteni és parféként kifagyasztani, de fagylaltként elkészítve krémesebb lesz.

aug 212007
 

Lassan közeledünk a vacsoránk vége felé, a főételnél hiányzik még a karamellizált paradicsom.
Nem arattam vele osztatlan sikert a tálalásnál, pedig szerintem igazán jó találat volt frissítő, zamatos köretként a szarvasragu és a sajtos polenta mellé. Ez egyfajta átmenet a sült és a készre aszalt paradicsom között, attól függően, meddig hagyjuk a sütőben.
Aztán elérkeztünk a desszerthez (ami sajnos nem a tervezett szerint valósult meg) és már csak egy-két fagylaltgombócra lett a társaságnak kapacitása.
Férjem ekkor megszólalt: “Vedd csak elő azt a kecskesajtfagylaltot is!” Na de hallani kellett volna azt a félre nem érthető, apró kis élcet a hangjában! Ez a fagylalt neki, ki tudja, miért, valami oknál fogva nagy mumus. Egy évek óta dédelgetett, rakosgatott receptet pár hete elkészítttem, akkor kipróbálta, de egy nyalat után közölte, .. na ezt inkább nem írom le. Szóval nem igen ízlett neki – na jó, mentsége, hogy ő a gyümölcsfagylaltokat szereti inkább – pedig szerintem zseniális! A nemtetszése azért nem tépázta meg a lelkemet, ezért itt is az asztalra, illetve tálkákba került. Csak úgy, egyedül. Erre barátnőm megszólalt: “Hmm. Ez nem is rossz az aszalt paradicsommal.” és bekanalazott egy piros félgömböt egy kanálka kecske mellé.

Hát így lett születőben ez a recept.

Ezek után valami “alávalót” kellett már csak keresnem. A sors úgy hozta, hogy másnap orvosi váróban ücsörögtem és mivel sajnos elég sokat járok mostanság ide (nem kell aggódni), már az összes újságot kiolvastam. Hétfő lévén, volt új is, persze én az újságokat a vége felé kezdem nézegetni, a recepteknél. És tessék, azonmód szembejött velem az alávaló, egy mandulás kosárka képében! A hozzávalókat gyorsan bepötyögtem a  telefonomba, (apró dolgokat változtattam rajta) és íme, kész lett az adaptált desszert. Nem mindennapi, de éppen ezért olyan klassz. Nem túl édes, kellően megvan benne az egyensúly. A paradicsom így, desszertnek édesebb, húsos köretnek a plusz cukor talán már sok lehet, a kosárkák ropogósak és kimondottan gazdagok ízben, nem olyan fűrészpor alátét, mint egy sima fagylaltos ostya. 
Másnap a férjem a manduláskosárkájára kért banánfagylaltot és a maradék grütze-t, és felsóhajtott: “De hát miért nem így tálaltad?” Csak.   

Kecskesajtfagylalt mandulakosárka karamellizált paradicsom

Kecskesajtfagylalt manduláskosárban, karamellizált paradicsommal

A manduláskosárhoz
2 db tojásfehérje
100 g mandula, darabosan
70 g kristálycukor, finomított
15 g búzaliszt (1 lapos ek)
20 g vaj, olvasztva
1 csipet só

Egy keverőtálban a tojásfehérjét villával kissé felverem, majd hozzákeverem az összes hozzávalót. Félórára hidegre teszem pihenni.
A sütőt légkeverésen 180 °C-ra előmelegítem. Egy tepsit sütőpapírral kibélelek (vagy szilikonlapot teszek bele) és a masszából egy evőkanállal segítségéevel 6 darab lapos, lehetőleg kerek, 10 cm széles halmokat teszek rá. 10 percig (esetleg 12 percig) sütöm, amíg a széle barnulni nem kezd. Ekkor egyenként kiveszem a lapokat (a szélüket egy késsel körben óvatosan fellazítottam) és egy tálka megfordított aljára teszem és körben jól lenyomkodom. (Mindezt érdemes nem puszta kézzel végezni, mert forró.) Igy teszek a többivel is. (Én három tálkát készítettem elő, a negyediknél már megkötött az első, azt óvatosan lefejtettem a tálkáról és folytattam tovább.) Felhasználásig lazán, egymásra téve alufóliába tekerem a kosárkákat, igy jó pár napig ropogósak maradnak.

A kecskesajtfagylalthoz
180 g kristálycukor
180 ml víz
300 g kecskekrémsajt, vagy
     150 g kecskekrémsajt
     150 g friss krémsajt
4 ek citromlé, frissen facsarva
4 ek narancslé, frissen facsarva
1 ek mézbalzsam (vagy fehérborecet)
1 tk zöldbors, durván szétnyomkodva (vagy üveges)
1 csipet só

Cukorszirupot főzök és hagyom teljesen kihűlni. Egy keverőtálban szétnyomkodom a krémsajtot, hozzáadom a cukorszirupot és a többi hozzávalót. Közben érdemes ízlelgetni, kinek hogyan lesz jó. (Mennyi ecetbalzsam vagy citromlé, mennyi bors, esetleg üveges, eltett bors mehet még bele, hogy harmonikus legyen.)
Lehűtöm és elkészítem a fagylaltot. (A fagylaltból természetesen több lesz, mint az ehhez szükséges mennyiség.)

A karamellizált paradicsomhoz
12 db koktélparadicsom (vagy kisméretű paradicsom)

feketebors, őrölve
porcukor
2 ek olívaolaj

A sütőt alsó-felső hőn 160 °C-ra előmelegítem.
A paradicsomokat félbevágom és nyitott felükkel felfelé egy helyes kis tűzálló tálba helyezem. Sózom és borsot tekerek rájuk, majd kiskanál segítségével mindegyikre egy kevés porcukrot szórok. Megöntözöm az olívaolajjal. (Itt használhatunk ízesített olajat is, a fantáziának nincs határa!)
Betolom a sütőbe és attól függően, mennyire szeretném a paradicsomot aszaltszerűen, alacsony hőn sütögetem. Legalább 1 órát érdemes benthagyni, de két óra alatt még ízletesebb lesz. Értelemszerűen minél alacsonyabb a hő, annál több időre van szüksége, de annál ízesebb is lesz a paradicsom.
Ha késznek gondolom, (ez lehet 30 perctől két és fél óráig bármi) kiveszem, még egyszer porcukrot szórok a tetejére és a cukrot egy karamellizáló pisztollyal megolvasztom. (Ez a mozzanat elmaradt a szarvasragunál, de ennél a fagylaltnál nem hagynám ki.) Akinek nincs ilyen alkalmatossága, az tolja a grill alá, vagy hagyja el, esetleg tegyen rá már az elején több cukrot. 
Ha már nekiállunk, érdemes nagyobb adagot betolni a sütőbe, mert jó pár napig eláll. 
6 személyre

aug 092007
 

A fagylalt nekem akkor jó, ha krémesen hideg, gyümölcsös és kéjesen fagyottá hűti a számat, miközben apró, jeges darabkákat rágcsálok. Éppen ezért az olyan gyümölcsösen jeges dolgokat részesítem előnyben, amelyek sorbet-ként, de jobb esetben is csak joghurttal készülnek (én ama híres Forró szerelem, vagyis amore caldo nevű, szenzációsan finom, az eredeti receptúra szerint viszont forró málnával leöntött vaníliafagylaltot is mindig joghurtfagyival kérem). Esetleg tejes-tejszínes keverék jöhet még szóba (jön is), de tudatosan itt meg is áll a fagylaltkészítési készségem. 

Ebből aztán tényleg látható, hogy mint ördög a szenteltvizet, valami tudatos alapossággal kerülöm a tojással készült fagylaltokat: pedig nem vonom kétségbe, hogy nagyon finomak tudnak lenni, krémesek, sőt, igazán jó fagylaltot csakis tojássárgájából készült krémmel lehet készíteni, de én mégse terhelem vele magam és kis családomat.

Kivételek, mint tudjuk vannak, és ez a zabaglione, amit, akárhogy is bűvészkedünk, de képtelenség tojássárgája nélkül elkészíteni. Szóval feltörtem a tojásokat és kényszeredetten különszedtem – megint csak a tojásfehérjéket (ezek később egy egyszerűsített, de mégoly finom sajtos szufléban végezték), így elkészült a zabaglione alapú fagylaltunk. Összetört amaretti kekszeket tettem bele, finom marsalát, és igen finom lett, ez tény.
Kiruccanásnak nagyon jó lett (egyeseknél ez a végállomás, én tudom), de ezek után azért maradok továbbra is a joghurtos hűsítőknél.

Összefoglaló receptgyűjtemény a fagylaltokról és egyéb érdekességek a magyarnyelvű gasztroblogokban ITT található.

Zabaglione fagylalt

Zabaglione fagylalt
(Gelato allo zabaglione)

4 db tojássárgája
100 g cukor (5 ek)
80 ml Marsala (vagy egyéb desszertbor, pl. Tokaji aszu)
250 ml tej
250 ml tejszín
60 ml espresso
200 g amaretti, összetörve

Egy lábasban összekeverem a tojássárgáját és a cukrot, majd hozzáöntöm a marsala-t, a tejet és a tejszínt. Habverővel alaposan összedolgozom és gyenge hőn (a legjobb vízfürdőn) addig főzöm, amíg épp nem sűrűsödik, vagyis klasszikus zabaglione-t nem kapok. Az amarettit fóliában összetöröm (én húsklopfolóval szoktam), hozzávegyítem, majd legvégén az espressot is. Néhány órára alaposan lehűtöm, és beteszem a fagylaltgépbe. 
1 literes fagylaltgépbe való adag / 18 gombóc / 2.542 kcal / 114 g zsír / LF30 40,3%
                                                   1 gombóc /   141 kcal /   6,3 g zsír / LF30 40,3%

Júl 262007
 

Múlik a hőség, ahogy látom, de a nyárnak még korántsincs vége – a hideg levesek meg amúgy is jóljönnek minden időben. A vörösboros meggyleves után azonban további igény merült fel, így született az alábbi – igen, vállaljuk -, gyümölcsleves.

Amikor eszembe jut egy-egy különleges társítás – amit nyilván csak én hiszek annak, átnyálazom a szakácskönyveimet és végigpásztázom a hálót – naná, hogy másnak is eszébe juthatott már hasonló kapcsolat!
Igy történt ez most is. A dolog a görögdinnyével kezdődött. Ritkán teszem, de előzetes terv nélkül vettem meg a zöldségesnél, gondoltam, hazafelé menet majd csak eszembe jut valami izgatóbb felhasználása, mint a csupasz gyümölcs, sorbet vagy hasonló jeges finomság lehetne a sorsa. Esetleg vacsora után koktél, némi vodkával. Vagy vörösborral.
Elkezdtem magozni és vagdosni a dinnyét, a színéről jött aztán a további ötlet: paradicsom, mi más!

Felbontottam egy doboz darabolt paradicsomot, egy kis adagot összekevertem és ízlelgettem. Hmm… Nem is rossz. Elkezdtek kattogni a kerekek, mit is kevergessek most hozzá. A neten mindössze néhány receptet találtam, ezek után azonban sajnálattal vettem tudomásul, hogy nem én találtam fel a spanyol viaszt, ami a paradicsom és a görögdinnye házasítását illeti. Sebaj. Egyik sem tetszett úgy igazán, ezért összeöntöttem a kettőt és először kicsiben elkezdtem fűszerezgetni.
Találtam ugyan dinnyés gazpachot is, mondjuk ezt annak is nevezhetném, de én teljesen kihagytam belőle a gazpachora jellemző kenyérdarabokat, és a hagymát is. Ha meg belegondolunk, hogy a paradicsom tulajdonképpen gyümölcs – mert az -, akkor itt tényleg egy gyümölcslevesünk van. Semmi sűrítés, tejszín, vagy egyéb fakszni nem került bele. Mivel mindkét gyümölcs elég sápadt ízű, igen gazdagon lehet fűszerezgetni. Egy kisebb mennyiségnél próbálkoztam fűszerekkel is, de ez nem jött be igazán, maradt az édes-savanyú párosítás bőséges fokhagymával.
Természetesen friss paradicsommal lenne az igazi egy ilyen jégbehűtött, hűsítő gyümölcsleves, de a dinnye *megmunkálása* után ehhez már nemigen lenne hangulatom. A darabos paradicsom konzervet viszont igen jó választásnak tartom. (Na jó, ez volt itthon, de utólag is ezt javasolnám.)
Ezt az alapot akár sorbet-nak is el tudnám képzelni, talán ki is próbálom.

Összefoglaló receptgyűjtemény a hideg nyári levesekből a magyarnyelvű gasztroblogokból ITT található.

Görögdinnyével készült leveskreációkat pedig ezeken a helyeken is ki lehet próbálni:
Hideg paradicsomos görögdinnye levest mozzarellával itt
Görögdinnye-levest joghurtos erdeigyümölcs-fagylalttal pedig itt

Hideg paradicsomos görögdinnyeleves

Hideg paradicsomos görögdinnyeleves

400 ml dobozos paradicsom, darabos (Polpa di pomodoro, pl. MUTTI)
500 ml görögdinnye, pürésítve
3 ek sherryecet / érlelt borecet
1,5 tk cukor /édesítő
3 gerezd fokhagyma (esetleg kevesebb, ízlés szerint)
1,5 mk só
bors, frissen őrölve
Az elkészítéshez
250 g görögdinnye, darabokra vágva
1 ek olívaolaj (vagy citromos olívaolaj)
zöldbors, frissen tekerve

Először is kimagozom a dinnyét (szerencsés esetben lehet magnélkülit is kapni, ha nincs, akkor mokkáskanálllal vagy egyszerűen csak körömmel ki lehet szedegetni.) A tetejére való díszítéshez egy karalábéfúróval vagy kiskanállal 250 g-nyi mennyiséget kivájok, a legjobb az oldaláról, ahol már nincs mag. (Vagy ahol a legegyszerűbb.) A maradékból fél kilónyit levágok és botmixerrel pürésítem.
Egy nagy tálba beleteszem a darabos paradicsomkonzervet, majd hozzáöntöm a dinnyepürét. A hozzávalókból addig ízesítem, amíg kerek nem lesz – nekem a fenti mennyiségből lett igazán kellemes.
Most legalább néhány órára be kell hűteni a levest és a dinnyedarabokat is, hogy egyrészt kellően hideg legyen, másrészt az ízek kioldódjanak és összeérjenek.
Tálalásnál a tányérokba teszem a dinnyedarabokat, rámerem a levest, esetleg meglocsolom olívaolajjal és zöldborsot tekerek rá.
4 tányér / 147 kcal / 3 g zsír / LF30 18,3%