aug 242016
 

Ha augusztus vége, akkor nálunk folytatódik a Serpenyős kerékpárverseny, ezúttal Spanyolországba mentünk a Vueltára.
Én most kissé nyárias üzemmódban vagyok, ezért kevesebb ma a szövegelés, de táplálékot ugye ilyenkor is veszünk magunkhoz. Még nem rázódtam bele teljesen, de ami késik, nem múlik.

Ma már 5. napon tekertek a fiúk, és még mindig Galíciában vagyunk, a Viveiro és Lugo közötti szakasz ma kerek 170 km. Lugoról nagyon szép emlékeim vannak, bár az pont nem a gasztrovonalat erősíti. A mostani Vuelta alkalmával nagyon sok tapast ígértünk, mert bár elég bátor kijelentés azt mondani, hogy a spanyol konyha főként előételekből állna, de valahogy mégis. Ennek ellentmondásaként ma egy végtelenül egyszerű főételt hoztam. Szégyen, de kellő alapanyag hiányában képtelen voltam autentikusan elkészíteni, mert tarlórépa zöldjét sehol nem leltem, de még tarlórépát sem. Így a brassicafélék családjából az egyik rokonával helyettesítettem, talán brokkolival közelebb állunk az eredihez.  Continue reading »

Júl 132016
 

A tegnapi andorrai Escaldes és a francia Revel közötti szakasz is drámaira sikerült: innen már nem lesznek túl nyugodt, sík szakaszok. “Egy viszonylag erős nevekből álló szökés végén igazi tűzijátékkal ért véget a Tour de France 10. etapja, melynek során az Orica-BikeExchange csapata kihasználta létszámbeli fölényét és Michael Matthews révén megnyerte a szakaszt. Pedig a fiatal ausztrál kiválóság egy nappal korábban még a verseny feladásán gondolkozott.” írja a velo.hu.
Valóban, Matthews a hétfői pihanőnapon abba akarta hagyni, és bár elsőnek gurult a célba, a sárga trikót Froome viseli, Sagan pedig a zöldet. Continue reading »

Júl 062016
 

A tegnapi versenynapon átértünk Limousin régióba. A tegnapi, a Tour leghosszabb szakaszát a német Marcel Kittel nyerte, ezzel karrierjének 9. futamgyőzelmét is ünnepelhette. A sárga trikót Sagan viseli.
A fiúk ma indulnak neki a 216 km hosszú első hegyi szakasznak. Az út Limoges-ból vezet Le Lioran-ba, Auvergne régióba.

Ha azt mondom, Limoges, legtöbbünknek két dolog jut eszébe: a Nemzeti Porcelánmúzeum és Muszorgszkij: Egy kiállítás képei című darabjának hetedik képe. “Szüntelenül csattogó staccatók – zongorista-kezek hírhedt erőpróbája e tétel! – jelenítik meg a veszekedő kofák sebesen pergő nyelvelését és indulatos gesztusait.” Limoges-i piac, megvan, ugye? Continue reading »

Sze 022015
 

Amikor elkezdtem bejelölni az idei Vuelta szakaszaihoz a nevemet, ijedten vettem észre, hogy bizony lekéstem, a kollegák és kolleginák mind megelőztek a jelölésben és többek között Andorra is rámmaradt. Na de aztán hamar feltápászkodtam az ijedtségből és intenzív kutatásba kezdtem az andorrai gasztrovilágban. Megannyi oldalt átnyálaztam, és azon kaptam magam, hogy rettentően tetszik!

A mai 138 km-es, 11. szakasz végig az andorrai hegyekben, rendkívül kanyargós, hajtűkanyarokkal ugyancsak megspékelt, magaslati terepen zajlik. A mai verseny a legmagasabb csúcsnál, a 2.095 m magasan felvő Alto Els Cortals d’Encamp-nál fejeződik be, tehát ki sem mozdulunk Andorrából. Continue reading »

máj 242015
 

Tegnap egyéb teendőim miatt nem tudtam a Giro-t követni, bár az egyenkénti időfutam még sem annyira izgalmas, mint egy hegyi verseny.
Térjünk is át ezért a mai napra. Venetoból átkerekezik a csapat Dél-Tirolba, egészen pontosan Madonna di Campiglio-ba. Biztos sokan hallottak már róla, Madonna di Campiglio az egyik legremekebb síterep Trentino tartományban, a Brenta-Dolomitok lábánál – vagy inkább úgy mondanám, elegáns és felkapott, ha valaki rongyot szeretne rázni sielésnél és közben celebeket nézegetni, akkor feltétlen itt a helye. Maga a falucska 1.550 m magasan fekszik és az alig ezres lélekszámú lakosság szinte kivétel nélkül turizmusból él. A sí világkupa egyik helyszíne, sőt, januárban a Ferrari-sínapoknak is otthont ad, még Michael Schumacher-ről is neveztek el pályát .
Budapesttől 950 km-re fekszik, és ha az időjárás engedi, 10-11 óra alatt meg is tehetjük autóval a távot, de a környéken nyáron is remekül lehet vakációzni. Continue reading »

máj 202015
 

A Giro mai, 147 km-es 11. etapja Forlitól Imoláig vezet, a Ferrari legendás pályájáig vezet. De először nézzük, mi is történt tegnap.
Az olasz Nicola Boem nyert, 200 km-nél kihajtott egy szintén olasz élbolyból és ezzel ötödik etapgyőzelmét biztosította.
Még mindig Contador áll az élen, bár mindössze 3 másodperccel veri az olasz Aru-t, meglátjuk, mit hoz a mai délután Imolában! Az olaszok esélye vitathatatlan, az eddig 98 versenyből csupán 29-szer nem olasz versenyző állt a dobogó legfelső fokán.
Emlékezzünk meg az első nemolasz győztesről is: a svájci Hugo Koblet 1950-ben nyerte meg a 33. Giro-t. Continue reading »

Júl 252014
 

A Tour de France tegnapi 18. etapján Nibali úgy elhúzott az utolsó tíz km-en, hogy csak egy fatális baleset menthetné meg a végső győzelemtől, az olasz tehát még mindig sárgában feszít, megszerezte negyedik szakaszgyőzelmét is.
A csapat a 145 km-es távot a Pireneusokon tekerte, Rafal Majka megmutatta, hogy képes megtartani a hegyi pöttyös trikót, Thibaut pedig második lett, de lesznek itt még meglepetések.

Még mindig Dél-Franciaországban vagyunk, a mai szakasz a Pireneusokból Aquitaine-ba vezet egyenesen északnak. Itt délen karnyújtásnyira van a spanyol határ, az észak-spanyol baszk konyha itt igen népszerű. Amikor receptet kerestem a mai napra, először Aquitaine fogásai közül kerestem egy vörösboros, bordeaux-i receptet, aztán napokig a világhíres pauillac-i bárány körül forogtak a gondolataim, de a fogás annyira bonyolult, hogy elnapoltam nyugodtabb időkre. Continue reading »

Júl 072012
 

Évente kétszer-háromszor nekiállok, és nagyobb társaságnak főzök egy hatalmas adag húsos káposztát. Hosszú évek óta főzök hasonlót, egy ősrégi francia szakácskönyvben találtam a receptet, ami emlékeim szerint akkoriban eléggé magyarosra hajlott.
Két éve rájöttem, hogy nem véletlen hívom én ezt a mindentbele-egytálamat elzászi káposztának, mert ugyancsak hajaz az ő híres choucroute-jukra.
A choucroute [sukrut] olyan, mint nálunk a töltött, vagy inkább a húsos káposzta több fajta hússal: egy hatalmas fazékban legalább három, de inkább négy-ötféle különböző húsneművel savanyú káposztát főznek, ami jellegéből adódóan másnap, sőt harmadnap felmelegítve sokkal finomabb lesz. Az ízek összeérnek és kiforrnak, akárcsak a mi töltött káposztánknál.

A choucroute-nak nincs különösebb titka, csupán a fűszerezés más, illetve nem biztos, hogy az elzászi kolbászt be tudjuk szerezni, akkor viszont legyen valami hasonló. Continue reading »

aug 272010
 

Szeretem az egytálételeket, ez mindig hálás dolog. Főzni is, enni is, tálalni is, mondjuk fotózni már kevésbé:), de ez más kérdés, ezzel a problémával azonban bizonyára nem vagyok egyedül. (Ez a kissé kócos rakott krumpli sem fogja elnyerni a hónap képe címet:)) Az egyetlen gyenge pont az ízesítés, fűszerezés, hisz utólag már alig lehet rajtuk javítani. Ha kevés a lé, kiszárad, ha sok, akkor tocsog, igazítani pedig a sózáson kívül szinte nem is lehet, szóval egy jó egytálétel elkészítéséhez szükséges némi (élet)tapasztalat.

Nem is bölcselkednék tovább, ennyit röviden az elméletről. A tejfölös, tejszínes rakott dolgokat is szeretem, de túl nehezek, nem is beszélve egy hatalmas tál húsos káposztáról, hát az sem diétás.
Nehezen veszem ma a kanyart, vágjunk is bele a receptbe.
Ezzel a szicíliai ihletésű egytállal nehéz tévedni. Ezerféle variációja létezik, most édesköményes kolbász helyett fátyolvékonyságú mortadellát tettem bele. Ha hús nélkül készül, akkor kiváló köret. A legnagyobb különbség a mi rakottas ételeinkhez képest az, hogy semmilyen tejterméket nem tartalmaz. Helyette öntsünk bele bort, alaplevet és nagyon sok extraszűz olívaolajat! Több, mint finom!

Sült burgonya paradicsommal és mortadellával
Sült burgonya paradicsommal és mortadellával

(Patate al forno con mortadella e pomodorini)

500 g feszes burgonya
3 közepes hagyma (160-180 g)
8-10 db koktélparadicsom
120 g mortadella
150 g olívabogyó, magozva (lehetőleg fekete)
4 ek (házi) zsemlemorzsa
100 ml száraz fehérbor
100 ml zöldségalaplé
4-5 ek extraszűz olívaolaj
2 db babérlevél
1 ág rozmaring
só, feketebors

A sütőt alsó-felső állásban 180 °C-ra előmelegítem.
A burgonyát meghámozom és félcentis karikákra vágom. A hagymát hajszálvékonyra szelem, a paradicsomokat félbevágom, a mortadellát csíkokra vágom az olívabogyót elfelezem.
Egy tűzálló tál aljába teszem a burgonya felét, ráteszem a hagyma, majd a paradicsom felét, sózom, rászórok két kanálnyi zsemlemorzsát és bőven meglocsolom olívaolajjal. Ráteszem a babérlevelet és ha van, a rozmaringágat is. A mortadellából is rászórok. Az egészet megismétlem még egyszer.
A tetején szétöntöm a bort, az alaplevet és még egy kevés olajat és lefedve betolom a sütőbe.
1 óra 15 percig sütöm, illetve addig, amíg a burgonya át nem sül, ekkorra a tál alján egy sűrű lé keletkezik.
3-4 személyre /

feb 202010
 

Eldöntöttem, hogy ír gulyást kell főznöm a skót zabpelyhes kekszek elé. Még életemben nem főztem, de úgy gondoltam, ennek pont akkor jött el az ideje, mikor jó nagy társaságot kell vendégül látnom. Már januárban nekiálltam a receptkeresésnek, átnéztem az összes ismert magyar, és rengeteg angol nyelvű receptet, de a keksszel ellentétben itt mégsem ejtettem meg a próbafőzést – ebben a mennyiségben kicsit bajos lett volna, tehát biztosra kellett mennem.
(Ha minden igaz, akkor nyáron eljutok Skóciába egy whiskytúrára:) és ott majd jól meg tudom kóstolni az igazit!)
Continue reading »

aug 052009
 

Nemrég mesélte egy ismerősöm, hogy rohan haza, a frissiben várásolt limoncino egy részét elfőzi, a maradékot pedig megissza. Persze merő egy kiváncsiság lettem és megkérdeztem, mit is főz a likőrrel.
Sütésen kívül még sosem hallottam ilyet, és magam sem vetemedtem volna rá, hogy citromlikőrben pároljak egy-két szelet húst. De a hirtelen felvázolt recept teljesen felcsigázott, így én is átszaladtam a henteshez, magamhoz vettem a limoncinot és a receptet kissé átdolgozva elkészítettem a vacsorát.

Eredetileg szárnyas szerepelt a javaslatban, de ezt azonnal felváltottam borjúra. Hagymára és fűszerekre sem emlékszem, ez utóbbi tényleg sok és tolakodó is lenne.
A vacsora azonban remek lett, gyors is – ami az előkészületeket illeti, aromákkal teli is, szóval megtartjuk!

A kép mindenféle előkészület nélkül, hirtelen készült és messze nem tükrözi vacsoránk finomságát.:)

limoncinoban_parolt_borju2

Limoncinoban párolt borjúszelet balzsamecettel és sültburgonyával

2 ek citromos olívaolaj

2 vastagabb borjúszelet (vagy csirke-, pulykamellfilé, comb, összesen kb. 400 g)
2 db salottahagyma
kb. 200 ml limoncino (szicíliai citromlikőr)
kb. 120-160 ml száraz fehérbor, vagy száraz marsala, kevés alaplével vegyítve
só, feketebors, frissen őrölve
8-12 szem feszes, kisszemű újburgonya
sűrű balzsamecet

1. Először megmosom a hússzeletet, leitatom és belefektetem egy olajjal kikent, tűzálló tálba. Rá- és köré dobom az apróra vágott salottát, majd köréöntöm a limoncinot és a fehérbort is. (Kicsit több legyen az alapleves-boros folyadék, különben túl édes lesz a mártás!)
2. Lefedem, majd betolom a légkeverésen 160 °C-ra előmelegített sütő középső rácsára.
3. Jó fél óra múlva melléteszem a meghámozott, de egészben hagyott pici kis újburgonyákat. Ha szükséges, teszek még hozzá egy kevés bort, alaplevet, esetleg ásványvizet.
4. Bő másfél óra múlva kész, ekkor egy besűrűsödött, rendkívül finom mártást kapunk a hús alatt. Tányérokra szedem és meglocsolom a húst egy kevés sűrű balzsamecettel.
2 személyre /

limoncinoban_parolt_borju1

aug 182008
 

Még tart a nyár, de már lanyhul a meleg, de épp ebben az elviselhető, sőt kimondottan kellemes melegben érdemes kint főzőcskézni. Már nem folyik az ember hátán patakokban a víz, nem kap napszúrást, ahogy kevergeti a bográcsot, és az alkohol sem árt meg annyira:-)) Na, erről azért tudnék mesélni…
Sajnos egyre ritkábban jutunk hozzá a bográcshoz, illetve nem is ez a gond, mivel rendszerint csak le kellene emelni a polcról. A valamire való bográcsoláshoz azonban szép magyar szokás szerint nagy, és kimondottan jó társaság kell, az utóbbi jelző ugyan meglenne, de az előzővel gyakran bajban vagyunk.
És valljuk be, ha összejövünk, a gasztroblogger-pajtások (kifejezés by Doctorpepper) sem a magyaros bográcsra hajtanak, hanem inkább a görögös, olasz, spanyol, vagyis mediterrán és ázsiai ízeket részesítik előnyben, egyszóval gourmet-kavalkád és tobzódás a köbön, csak semmi bogrács, kérem szépen!:-)) Őszintén szólva, még csak meg sem lett szavazva, de ez így van rendjén.

Ez a bográcsgulyás sem az idén készült, de mint minden évben, most is megállná a helyét. A férjem lelkesen felajánlkozott, hogy csiholja, majd gondosan felügyeli a tüzet, hát ehhez tényleg nagyon ért, űzi is immár több mint húsz éve lelkesen. A bogrács felügyeletére is azonnal ajánlkozott, bár szerintem ezt még életében nem művelte (csupán parciálisan), de egyszer azért minden meccsen eljő a kezdő rúgás. Szegény azt hitte (mármint ÉN szegény, mert Ő azt hitte), hogy a vörösboros gulyás attól az, ami, mert hogy az összes létező lé benne vörösborból ered.
Nos, ezt a tévhitét én eleddig nem ismertem (mert hát honnan is, ilyen élethelyzetben hosszantartó, eleddig harmonikus kapcsolatunk során még nem voltunk), csak akkor döbbentem rá, mikor a főzési procedúra során immáron a harmadik üveg vörösbort emelte el a konyhából és próbálta rálöttyinteni a gulyásra, én meg véletlenül közbeléptem.
Mindazonáltal nem volt mit tenni, a két üveg vörösbort kiextrahálni már nem tudtam – és legpozitívabb döbbenetemre nem is kellett -, de onnantól kezdve már csak vizet nyomtam a kezébe, hogy a bort onnantól kezdve inkább magába töltse. De az eredmény (mert be kell vallanom) megint csak igazolta – őt -, bár teljesen tudatlanul, de az annyira finom lett, hogy az én kedves férjem meg is kérdezte a végén:
– Miért, ti nem vörösborral főzitek a gulyást???

Hát ennyivel azért nem:-)) A vörösbor egyébként Soproni Kékfrankos és Monica de Sardegna volt, így, vegyesen.
A projekt ismétlése várható, reményeim szerint még a következő ötéves tervben.

Bográcsok a bloggertársaknál:
Bográcsgulyás leveszöldséggel (Ahogy eszik, úgy puffad)
Bográcsgulyás sörrel !, borral és leveszöldséggel (Zsúrkenyér)
Birkapörkölt bográcsban (Lilahangya)
Csülkös pacal bográcsban (Neguilla)
Halászlé 40 perc alatt (Gabojsza)
Kakaspörkölt hosszú lével (Ízbolygó)
Lebbencsleves bográcsban (MiniMálna)
Lecsó bográcsban (Fűszer és lélek)
Marhapörkölt bográcsban, kakukkfűvel (Fűszer és lélek)
Marhapörkölt 20 főre, bográcsban (Horasz konyhája)
Marhapörkölt bográcsban, vörösborral (Horasz konyhája)
Őzpörkölt bográcsban (Horasz konyhája)
Pacalpörkölt bográcsban (Gabojsza)
Paprikás-kolbászos újkrumpli bográcsban (Hajóka konyhája)
Pulykapörkölt bográcsban, zöldségekkel (BeckZsu)
Szarvaspörkölt (Ízbolygó)
Tarhonyáshús bográcsban (A Zsuzsi főz!)
Vörösboros zuzapörkölt bográcsban (Gabojsza)

bogracsgulyas_fit500

Vörösboros bográcsgulyás
(10 literes bográcshoz)

2 kg hús, vegyesen:
– 1,5 kg marhahús (pl. lábszár)
– 0,5 kg sertéscomb
160 g mangalicazsír
8 fej hagyma (közepes méretű)
8 gerezd fokhagyma (kb. 1 fej)
8 tk pirospaprika
1 tk köménymag (frissen őrölve vagy mozsárban törve)
5-7 tk só (ízlés és só intenzitása szerint)
1 tk feketebors, mozsárban törve
2-3 db babérlevél (ha lehet, friss)
2 kg burgonya (nem szétfővő, salátának való fajta)
8 db zöldpaprika
4 db paradicsom
2-4 ek sűrített paradicsom 3:1 (elhagyható)
kb. 4,8 l folyadék:
– 2 l vörösbor (száraz, savszegény, lehetőleg testesebb)
– kb. 2,8 l víz
A csipetkéhez
4 db tojás
240 g liszt
pici só

A húst megmosom, leszárítom és nagyobb falatnyi darabokra felkockázom.
Miután meggyújtottuk a tüzet és egy kicsit bárdoltuk, neki is foghatunk.
A bográcsba teszem a zsírt és felolvasztom. Beleteszem az apróra vágott hagymát, fokhagymát és üvegesre pirítom. (kb. 30 perc) Belekeverem a pirospaprikát és a húst is beleteszem. Ha mindenki eszi a csípőset, akkor csípőspaprikát is tehet bele, mi ezt egy nagy társaságnál elhagytuk.
Fehéredésig kevergetni kell, akkor beleteszem a frissen durvára tört köménymagot és elkezdem felöntögetni a vörösborral. (újabb 30 perc) Lehet felváltva a vízzel is, de nálunk belement több mint két flaska vörösbor. Beleteszem a sót, kevés borsot és így főzögélem úgy 2 óra hosszat, közben néha rá kell nézni és megkevergetni. (ez eddig már 3 óra összesen)
Közben kisebbre felkockázom a burgonyát és a kezdettől számítva jó 3 óra múlva azt is beleteszem. A zöldpaprikát megtisztítom és félkarikára vágom, a paradicsomot forró vízbe mártva lehéjazom és azt is kisebb darabokra vágom, belekeverem a gulyásba.
Amikor – jó 4 és fél óra múlva – a hús megpuhult, csipetkét készítek és beleszaggatom, de ezt el is lehet hagyni.
A bográcsgulyásunk pontosan négy és fél óra alatt készült el. Mellé puha fehér kenyeret ettünk, és akadt, aki tejfölt csorgatott a tetejére.
20-25 tányérnyi adag /