máj 112014
 

Ma Dublinban járunk, a rövid ír vendégszeretet után a csapat holnap repül Olaszországba.
De ha már itt vagyunk, nézzünk körül egy kicsit! Mit lehet csinálni az ír fővárosban? Nem fogunk unatkozni? Vannak látnivalók? Milyen egyáltalán az ír konyha?

Ha átfogó útleírást nem is tudok adni, de pár tippet szívesen megosztok azokkal, akik egyszer majd Dublinba tévednek. Magam sem hittem, de már maga a város is megér egy utat.
Dublin a maga félmillió lakosával a legnagyobb város az országban, mégis nyugodtnak, levegősnek tűnt, habár az ország pénzügyi központja, de itt futnak össze a közlekedés főbb szálai is.

Az biztos, hogy éhezni nem fogunk. Az ír konyha egyszerű, főként a burgonyára, gyökérzöldségekre, bárány- és marhahúsra épülő, vidékies stílúsú, rusztikus, ízletes konyha Continue reading »

máj 082014
 

Hosszas keresés után – ahogy az már lenni szokott, egy véletlen folytán – végre megtaláltam álmaim sütőtálját. Négy-öt literes öntöttvas, vagy kerámiaedényt kerestem (inkább az utóbbit), ami, és most két igen praktikus dolog jön, nagyméretű, de nem túl magas, hisz kacsasütőm kettő is van, és saját fedéllel rendelkezik. Ha még szögletes is lenne, külön bónusz lenne, mert a kerek és ovális tálak ugyan igen szépek tudnak lenni, de a szögletes egészen egyszerűen praktikusabb, mondja belőlem a gyakorló háziasszony.
A facebook-on jött velem szemben egy piros, méretes sütőtál, így akadtam rá a belga Berghoff kőedényeire. Mondanom sem kell, innentől kezdve mindenhol fedeles sűtőtálak vigyorogtak velem szemben, de kitartottam és kezdtem szívembe zárni a Berghoff nevet. Continue reading »

ápr 302014
 

Van abban jó dolog is, ha az ember hétfőn bevásárolni megy. Mondom, hétfő, vagyis hétvége után. Ilyenkor nem egy dologtól szeretne megszabadulni a kiskereskedelem, vagy a hentes, most például libacomb volt a terítéken. Nosza, fogjatok pár libacombot, nincs mindig ilyen alkalom, érdemes kihasználni! A húsnak semmi baja, ha beteszitek a fagyasztóba, bármikor ki lehet venni.
Most minimál módon készült, jó sokáig sült közepes hőfokon, a köret csupán friss, zsenge tök. Mondom, minimál. És nagyon finom. Continue reading »

ápr 252014
 

Hetek óta senyvedek egy igazán nagyméretű sütőtállal. Na nem, mintha nem lenne elég a kamrában (nincs), de a hatalmas sült zöldségkupacok egyre kevésbé férnek el a meglévő edényzetben. A legnagyobb gond, hogy nincs fedelük, az pedig fontos. Méregdrága, színes kerámiacsodákkal már találkoztam, de még mindig keresem a valamivel olcsóbb megoldást. A legolcsóbb persze a fóliatakarás, ez van.

Akkor a recept. Csirkés egytálnak indult, valójában az is, mert nem akartam két külön edényben sütögetni, bár egyszerre is be lehetett volna tenni a sütőbe. (Ha lenne két rávaló fedőm.) Így rusztikusabb, de nagyon finom rakott húsos zöldség lett belőle. Tejföl mehet a tetejére, én most kesukrémet készítettem (így lett tejmentes), menet közben pakoltam bele a különböző ízfokozókat, mint szezámkrém, zöldcitromlé és római kömény. Fantasztikusan jó lett, az összeállítás kissé macerás és időtrabló, de nálunk két napra megoldja az etetési gondot.
A felszabaduló időmben pedig megyek süteményt sütni. Continue reading »

feb 182014
 

Télen nem túl egyszerű a köreteket variálni, ezzel mindig bajban vagyok. Mivel a hús mellé rengeteg zöldséget eszünk, a rizs-burgonya és egyéb keményítős dolgok nálunk nem jönnek szóba, ezért már reggel azon töröm a fejem, hol és mit vegyek, saláta, vagy sült köret, avagy főzelékszerűség legyen-e. Általában többfajta zöldséget készítek, és vannak átfedések is, az egyik nagyobb adag maradéka átmenekszik a következő napra.

Egy szép nagy, hamburger formájú húspogácsával meg aztán nincs is sok bíbelődés, általában mindenki szereti, amíg sül, elkészül a köret is. Itt most épp három, és jól ütemezett munkával készen is vagyunk 45 perc alatt. (Bár nem mértem.) Még elbírt volna egy kanálka majonézt, de nem volt kedvem kikeverni, nagyobb tásaságnál viszont nagyon tudnám ajánlani.
A csőben sült zellerhasábok rendkívüli módon emlékeztetnek a sültkrumplira, csak sokkal finomabb. Hogy mennyire egészségesebb, az nem is vitás. Ezt még finnyásak is állították, tessék kipróbálni! Mi nagyon szeretjük. Continue reading »

jan 282014
 

Kezdem átértékelni a főzeléket. Azt, amit azért hívnak így a magyar konyhában, mert nem páralék, de nem is gőzölék. De hagyjuk is az etimológiát, nem visz ez semerre. A főzeléket, mint ezt a vastag tejes zöldségsűrítményt kezdem megszeretni. Hiába, húszévente érdemes felülvizsgálni az ízlésünket, változott-e valami. Jelentem, nálam igen! Egy porhanyósra érlelt és két percig sütött marhasteak alá nem adnám, de sült kolbász ágyának vagy mellé alig lehet jobbat elképzelni.

Most kókuszkrémmel készült, nem is kellett volna alá még liszt, de tettem bele egy kevés mandulalisztet, jobban összefogta. Ami új, belevágtam az alapba egy kápiapaprikát, a végén pedig mangóbalzsammal savanyítottam. Hiába, ő a kedvencem. Continue reading »

jan 162014
 

A Facebook-nak – számolatlan hátránya mellett – előnye is van. A tegnapi vacsoránk pár nappal ezelőtt ott jött velem szembe, hálás is vagyok annak, aki  épp tetszését fejezte ki annál a bejegyzésnél, biztos nem én vagyok az egyetlen háziasszony, akinek legkésőbb déltájban fejtörést okoz, mi is legyen a vacsora.

A retro manapság bombabiztos tipp, én sem haboztam. Bár nagyon szeretem a különleges dolgokat a konyhában – azért lássuk be, kinek mi a különleges -, az egyszerű, hagyományos ételnek is van varázsa. De még mekkora.
Egy kolbászos tojáspörköltről van szó, amit feltétnek kínáltak, de már ránézésre is ő kiáltott köretért. A sűrű kolbászos mártás messziről emlékeztet a spanyol vörösborban párolt chorizora (Chorizo al vino tinto), de csak emlékeztet. Continue reading »

jan 022014
 

Ami a spanyoloknak a tortilla, az olaszoknak a frittata. Feltéve, ha az előbbi burgonyával készül, és ha paprikát is teszünk bele, akkor mi parasztomlettnek is hívhatjuk.
Na jó, ebbe ne bonyolódjunk bele, mert este is itt ülünk és nem tudom elmesélni, mit ebédeltünk. Egy igen gyorsan készülő frittatát édesburgonyával, paprikával, mellé pedig avokádókrémet kevertem. Az évvégi főzések után ugyancsak telítődött a hűtő, a maradékokból pedig ezt találtam a legjobbnak. Annyira jó, hogy bárhol, bármikor újra, az édesburgonya rövid főzési ideje miatt ugyanis sokkal gyorsabb, mint a hagyományos. Egy trükköt is bevetettem: durvára reszeltem az édesburgonyát. Mivel sajt nem volt itthon, nem tettem bele. Continue reading »

dec 302013
 

Tavaly, első lendületből – és mert ki kellett üríteni a hűtőt – készítettem már egy aszalt szilvás húsgombócot, az enyhén érdekes ízvilág ellenére bejött mindenkinek. Épp Szilveszter előtt készültem egy újabb próbára, ezúttal aszalt sárgabarackkal, mit mondjak, ez még jobb volt, hisz kitettem a gyerekbetegségeket, lemostam a gyümölcsöt, alaposan, egzotikusan fűszereztem (argentin chimichurri fűszerkeverékkel), és íme, ez lett belőle. Minden túlzás nélkül mondhatom, hogy bármely büféasztalon megállja a helyét, a bátrabbak vissza fogják tapsolni, ezt garantálom!
Most enyhén édes és csípős körtechutney-t (ami valójában egy fűszeresebb körtekompót), valamint párolt vöröskáposztát adtam mellé, a majonéz azonban egyszerűen elengedhetetlen! Continue reading »

dec 202013
 

Három évvel ezelőtt Gabával résztvettünk egy receptversenyen, ahol szerettünk volna egy-egy Kitchen Aid turmixgépet nyerni. (Remélem, ezzel semmilyen titkot nem árulok el.) Nos, ez nem jött össze, de már évek óta szerettem volna beleborítani egy tál marhahúsba egy egész üveg Barolot. Végre megtörtént, még ha csak a kisöccséig is jutottunk el, azért ez sem volt egy rossz flaska. Karácsonyi menüt állítottunk össze, Gaba többek között ezt a Barolo vörösborban párolt marhahúst készítette. Ezt egy az egyben átvettem tőle,  Karácsony második napjának főfogása lett, a körete hosszas tanakodás után pedig sült almás cékla, ami azóta legnagyobb örömömre hatalmas ívű sikert futott be. Continue reading »

dec 172013
 

Tavaly töltött pulykát sütöttem Karácsonykor. Abban megállapodtunk, hogy legyen egy újfajta töltelék, ne húsos, de ne a szokványos kenyér-tojás kombó, én magam részéről valami gyümölcsösről álmodoztam.
Sok netezés után meg is találtam A Tökéletes Tölteléket, és természetesen nagy izgalommal vártuk a vacsorát, mi sül ki ennyi dióból, áfonyából és aszalt gyümölcsből. A receptet – ha jól emlékszem – egy amerikai fórumon találtam, akkor nem mentettem ki a linket, csak gyorsan kimásoltam a hozzávalókat. Martha Stewart rémlik, csak nem orrol meg rám, ha nem tudom pontosan felidézni. Continue reading »

dec 122013
 

Egyszerű, lusta asszonynak való vacsora. A hentesnél megveszem a kolbászt, utána beugrom a zöldségeshez a sütőtökért. Minden más van otthon, ez valóban csupán néhány perc munka, egy óra múlva lehet is vacsorához csöngetni.
Nem, nem szoktam ilyen egyszerűen elintézni, de néha jól esik a lazítás, igazam van?
A sütőtököt szinte mindenki szereti. A hokkaido fajtában az a fantasztikus, hogy a héja is vele puhul, nem kell hámozni. A titka a fűszerezésben rejlik, akkor simán el lehet adni köretnek is, mint most. Continue reading »

Sze 022013
 

Sült csülök káposztával, ez akár magyaros fogás is lehetne. Lehetne, hisz ezek az ételek a monarchiával kerültek át hozzánk a szomszédos Ausztriából, ugyanúgy, ahogy Dél-Tirolba is a politika kényszere folytán. Erről már többször írtam, mennyire szeretem ezt a “rusztikus-fúziós” konyhát, ez a káposztás csülök is a fűszerezés és a bor által lesz olaszosabb, mint magyaros. A titka pedig – ha van ilyen egyáltalán – csupán annyi, hogy alacsonyabb hőfokon süssük a csülköt akár öt órán keresztül is, a végén pedig süssük ropogósra a tetejét. Continue reading »

jún 302013
 

Tegnap Korzikán elindult a Tour de France 100. futama. A csapat ma az északi Bastiából a nyugati parton fekvő Ajaccio-ba kerekezik. Paszuly tegnap bemutatta már Korzika konyháját, én pedig körülnéztem Ajaccioban, a célállomáson.
Soha nem jártam még Korzikán, azt leszámítva, hogy előtte már elhajóztunk egyszer, és Laetitia Casta, a híres teltidomú korzikai  szépség évekig sóhajok között hagyta a világ férfinépét, meg hogy ködösen fellengett, hogy Napoleonnak is volt némi köze a szigethez (szülővárosa volt, aki teheti, látogasson is el a La Maison Bonaparte-ba). El kell menni Korzikára, mese nincs. Na de addig. Continue reading »

jún 202013
 

Gyors vacsorákban kezdek verhetetlen lenni. Ez a mostani nem teljesen az én érdemem, egy ismerősöm mesélte, hogy hetente háromszor kéri a család, eddig még nem unják. Igaz, ők még krémes bivalymozzarellát is szeleteltek mellé, és tényleg, egy fantasztikusan egyszerű saláta lesz belőle, előételként elég utána egy szelet hús is. Felüdülésként – mert nem kell mindig kaviár, akarom mondani hús -, most főtt tojást adtam mellé, így is gondoskodtam a kellő fehérjebevitelről.
Nem lehet többet mondani róla, csak azt, hogy tessék csak, tessék, nálunk biztos lesz még párszor ez a felállás. Nagy sikere volt!
Az eperszezon elmúltával pedig lehet barackkal, szőlővel, majd mézédes mangóval is Continue reading »

ápr 082013
 

Egy kiló vaddisznó állt a házhoz. A szokásostól eltérő módon szerettem volna tálalni, ilyenkor azonban van bennem egy kis aggódás, bejön-e másnak is. A biztonság kedvéért volt még gomba és egy halom egyéb zöldség is, ha ég a ház, legyen mihez nyúlni.
Ezt a csokoládés verziót már nagyon rég ki szerettem volna próbálni, mexikói csokoládés marhahúst már főztem, chili con carne-ba is teszek kakaóport, ez sem gond. Ahogy kóstolgattam a szószt, odavoltam tőle, de merész, az biztos. Fogalmam sincs, ki hogy vállalná be, azért elég nagy merészség, feltálalni egy nagy tál ételt, és még biztosak sem lehetünk benne, hogy elég nyitottak-e az asztalnál ülők.
Végül is két részre kellett szednem a húst, a másikba a (mindig bombabiztos) gomba került borral. Az nekem már unalmas:). Continue reading »

Már 252013
 

Van olyan, aki nem szereti a húsgombócot? Na jó, nem a vegetáriánusokra gondolok, de a húsevő gyerekek körében ez mindig biztos sikert arat. Sőt, felnőttkorban is, talán azért, mert olyan remekül variálható és elég gyorsan készen van. Ennyi érv mellett nem is értem, miért kerül nálunk olyan ritkán az asztalra… Na majd ezen változtatunk!
Az apró gombócokhoz általában egy sűrű szaftos mártást készítek, gyakorlatilag ezekben fő a gombóc. A köreten egy kicsit törtem a fejem, egy hete tologattam az édesburgonyát, mert mindig akadt más befutó a vacsorához. Kezeletlen biocitromot szinte mindig tartok otthon, hihetetlen, mennyi ételt feldob, másrészt imádom a citrom savanykás-fanyar ízét, ezért egyben is gyakran is felhasználom.  Continue reading »

Már 062013
 

Gyerekkoromtól kezdve szerettem a kelbimbót. Jó kis gyerekkor, ugye? Mások a barakclekváros vajas kenyérrel a kezükben rohangásztak a kertben, én meg a kelbimbóért epekedtem. Szép kis dolog! Jelentem, még mindig tart. A család már akkor is irtózott még a gondolatától is, a második számú családnál sincs ez másképp. Ezért minden lehetőséget meg kell ragadni, ha kelbimbó kerülhet az asztalra.

Egyedül vagyok a héten, ezért vacsorára beleéltem magam egy finom kelbimbós vacsorába. Nincs szezonja, de jó a fagyasztott is. Köretnek indult sült csirke mellé, de annyira eljárt az idő, hogy csak pár darabkát tudtam belőle enni, a javarészét elvittem munkaebédre.
Nyers paprikakrémet kevertem mellé, a fügebalzsam az, ami igazán feldobja. Chilivel, vagy anélkül, az már részletkérdés. Érdemes kipróbálni, szalonna nélkül remek vegetáriánus második fogás lesz belőle! Continue reading »

Júl 092012
 

Ma egy rövidebb, időmérő szakasz zajlott a Tour-on, Besançon-ig. Franche-Comté tartományban vagyunk,  északon Lotaringia és Elzász, nyugaton Svájc határolja, keleten Champagne-Ardenne, majd Burgundia, délen Rhône-Alpes a szomszédok. Hegyekkel körülvett terület, északon a Vogéz-hegység, nyugaton a svájci Jura emelkedik, ideális kerékpáros túra, de itt találjuk Franciaország legtöbb erdejét is. Karsztpatakok, folyók, tavak váltják egymást, a természet itt a az egyik leglenyűgözőbb arcát mutatja.
Jó példa erre a Doubs: karsztforrásként indul, sebes helyi patak lesz, majd Saint-Pont-nál tóvá szélesedik, majd folyóként hömpölyög, hogy a hegyfalakon keresztül 27 m magasból vízesésként zuhanjon alá. Csodálatos, ugye?

Franche-Comté nem más, mint egy hatalmas sajttál, már a neve is ezt sugallja. Ami a franciáknál a comté sajt, az Svájcban a gruyère. Innen származik a Mont d’Or, amit a dobozában, fehérborral szoktak megsütni, a morbier, a nálunk is jól ismert emmentáli kemény sajt, a markáns illatú, de a jól olvadó munster is. A sajtokat még mindig kézműves módon állítják elő. Ahol ennyi a sajt, ott híres a sajtfondü is, gondolhatnánk, és igazunk is van.
Franche-Comté kertjeiben terem a cseresznye, híres a pálinka, amit a fondü után le kell gurítani, de ugyanolyan ismert a cseresznyés palacsinta is, amit cseresznyefagylalttal tálalnak.

A Vogézekből származik a híres Absinthe, efölött diskuráltak már annak idején Baudelaire és barátai, innen származik a híres Montbéliard-kolbász is, mely az enevű szarvasmarháról kapta a nevét. A kolbászt 600 m magasan, a hegyekben, füstölőbarlangokban készítik.

A Malinas olyan, akárcsak a rumtopf – pálinkában eltett málnáról van szó, de finom és méltán híres a mirabella (clafoutis-t is készítenek belőle), a szilva vagy a barackok is.

Egy igen egyszerű fogást mutatok, mivel a sok különleges alapanyag miatt a legtöbb jellegzetes étel nálunk nehéz elkészíteni.

A Munster sajttal készült Roïgabrageldi eredetileg egy elzászi, paraszti étel, de itt Franche-Comtéban is létezik egy hasonló készítési módja. Svájciak a szomszédok, nem csoda, ha úgy készült, akár a röszti. Én most inkább egészben hagytam, feszes burgonyához ez jobban illett. A határok elmosódnak, ugye:)

Ez a recept az idei Tour de France kerékpáros körversenyének konyhai változatára,
a
Tour de Serpenyő-re készült.

Munster sajttal sült burgonya
(Roïgabrageldi)

350-400 g (szétfővő) burgonya
2 ek olívaolaj
2 db salottahagyma
só, feketebors
kevés fehérbor
120 g Munster sajt

A burgonyát meghámozom és 2 mm-es vastagságú karikákra vágom.
Egy serpenyőben olajat hevítek és üvegesre párolom benne az apróra vágott hagymát. Ráteszem a burgonyát, és kevergetve pirítom. Félidőben hozzáöntöm a bort és félig lefedve roppanósra párolom. Közben nem baj, ha megtörnek a szeletek, és kicsit összesül. Sózom és borsot tekerek rá.
Mikor kész a burgonya, a serpenyőben ráteszem a nagyobb darabokra vágott sajtot, ráolvasztom és tálalom.
2 személyre /

Júl 072012
 

Évente kétszer-háromszor nekiállok, és nagyobb társaságnak főzök egy hatalmas adag húsos káposztát. Hosszú évek óta főzök hasonlót, egy ősrégi francia szakácskönyvben találtam a receptet, ami emlékeim szerint akkoriban eléggé magyarosra hajlott.
Két éve rájöttem, hogy nem véletlen hívom én ezt a mindentbele-egytálamat elzászi káposztának, mert ugyancsak hajaz az ő híres choucroute-jukra.
A choucroute [sukrut] olyan, mint nálunk a töltött, vagy inkább a húsos káposzta több fajta hússal: egy hatalmas fazékban legalább három, de inkább négy-ötféle különböző húsneművel savanyú káposztát főznek, ami jellegéből adódóan másnap, sőt harmadnap felmelegítve sokkal finomabb lesz. Az ízek összeérnek és kiforrnak, akárcsak a mi töltött káposztánknál.

A choucroute-nak nincs különösebb titka, csupán a fűszerezés más, illetve nem biztos, hogy az elzászi kolbászt be tudjuk szerezni, akkor viszont legyen valami hasonló. Continue reading »