dec 182013
 

Az egyik legjobb dolog az angol konyhában a híres citromkrémjük. Ez így persze nem teljesen igaz, de nem sok izgalmas fogással találkoztam. Elnézve a húsos pitéket, krumplis halat és a maradékból összeütött vaníliás kenyérpudingot valóban meglepő, hogy kinek és mikor jutott eszébe, hogy nyers tojásokat citrommal krémmé főzzön. Sikeres konyhai baleset, de mint tudjuk, így születnek a nagy dolgok.

Ez az angol citromkrém nagyon finom. Egyszerre édes és savanyú, vajas és bársonyos, egyszóval mindazt megtestesíti, amiért rajongunk és áhítozunk. Az a fajta krém, amit – igen -, reggel a konyhában, állva, nyitott hűtőajtó mellett szoktunk kanalazni. Én legalábbis. Continue reading »

okt 102013
 

Pár évvel ezelőtt kaptam egy üveg fűszerkeveréket, amit azon nyomban bevágtam a fűszerpolc hátuljára. Most mégis, erősen mediterrán jellegű konyhában szentségtörés olyan fűszert tartani, aminek az a felirata, hogy bruschetta.
Gondoltam én.

Aztán tavaly megtörtént az “eset”. Polcrámolás és -takarítás közben levertem egy üveg vörösbort, ami magával rántott még pár útjában lévő kamralakót. Nem találjátok ki! A bruschetta seasoning földet érve mindenestől belehasalt a szétterülő vörösbortócsába és – tessék figyelni, most jön a csattanó – elkezdett egy hihetetlen finom illatot árasztani. Abban a pillanatban.
Nos, ez volt a halottnak nyilvánított bruschetta fűszerkeverékem újjászületése. Continue reading »

aug 242013
 

Az olyan embernek, aki nem eszik lisztes és tejes dolgokat, dögnehéz dolga van, ha a városban, szaladgálás közben megéhezik. Lassan egy éve gyakorlom már, és szintén lassan megtanulom, mit tudok enni, vagy mit vigyek magammal, ami akár egy női retikülben is elfér – az enyém szerencsére meglehetősen nagy.
Könnyebb a helyzetünk télen, illetve a hideg időszakban, de mit vigyünk magunkkal a nyári melegben, mit csomagoljunk, ami nem folyik ki, de bármikor elő lehet kapni?
Pár hónapja készítettem valamit, aminek nem tudtam nevet adni, de nem is akartam. Gyorsan összedobható, tejbegrízszerű lett belőle, nevezzük kókuszmüslinek. Continue reading »

ápr 252013
 

Régóta adós vagyok már ezzel a recepttel, de azóta sem készült újabb kép, ezért kár várnom vele, ha lesz új fotó, kicserélem.
Rengeteg mogyorókrém recept kering a közön, újabban vannak köztük “egészségesek” is, bár a skála igen széles, mit tekintünk annak. Van, ahol ez már a nádcukornál és a szójatejnél kezdődik, és tény, hogy ezek is sokkal jobbak, mint a túlédesített, mogyorót nyomokban látott eredeti Nutella. Ebben ugyanis 13% a mogyoró. (Vigyázat, más az olasz, és más az amerikai Nutella összetétele!)
Új kihívás volt azonban, hogy ehessek már végre egy valóban csokis, de cukor- és persze teljesen tejmentes változatot, amit sikerült is megvalósítanom. Az egész üveget képes voltam egy nap alatt belapátolni (az üveget persze nem:), mindenféle következmény nélkül, ez óriási eredmény! Continue reading »

nov 142012
 

Ma van a Diabétesz világnapja, a legjobb időpont, hogy felkerüljenek ezek az apró kekszek. Teljesen liszt-, sőt gabonamentes, nincs bennük cukor, az édességet kizárólag az aszalt gyümölcsök biztosítják.
A recept Pocak Pannától származik, a névváltoztatáson túl csak apró változtatásokat eszközöltem, mert túl szárazak lettek a golyók és nem lehetett formálni.
Természetesen nyugodtan variálhatjuk a dióféléket és a gyümölcsöket is. Ha elhagyjuk a friss banánt, több aszalványt is tehetünk bele, akkor hosszabb ideig is tárolható. Continue reading »

ápr 182012
 

Egy importdömpingnek köszönhetően másfél hónapja dúlt a magyar blogokon a szicíliai narancsláz. A kezeletlen héjú narancsokból mindenki lekvárt főzött, héjat kandírozott, vagy beturmixolt. Én is vérszemet kaptam, bár én kilónként és kényelmesen is meg tudom venni a narancsot, képtelen voltam ellenKandírozott gyömbéres-konyakos narancskarikákállni!
Elsőre egy vacsora utáni gyors kis desszertet akartam, és nocsak, ez lett belőle, ez után már nem is volt megállás. Sehogy sem bírtam ennek a “dolog”-nak nevet adni, hát ez lett belőle, kandírozott kompót, vagy mi a szösz, ha valakinek jobb ötlete támad, csak tessék, nyitott vagyok újra elnevezni a gyermeket.

Tettük a szöszt aztán mindenre, először meztelenül kiettük a serpenyőből, később már kultúráltabban palacsintára tettük, volt poharas krémen és nota bene vajas kenyéren is.
Egyszerűen megunhatatlan, gyártsatok sokat, ha fellelhető még némi kezeltlen narancs vagy mandarin, a nevetek fel lesz vésve a kéménybe, én mondom!
A fűszerekkel meg bátran lehet játszani, nálam ilyesmi volt az utolsó verzió.

Ez a kép azóta a dallacucina facebook-os oldalát is díszíti, annyira jókedvem lesz tőle, ha ránézek! Finom nyárvárást mindenkinek!

Nádcukorban kandírozott konyakos narancskarikák
Kandírozott gyömbéres-konyakos narancskompót

3 db nagyobb (kezeletlen) narancs
kb. 5 enyhén púpozott ek barna cukor
1 cm gyömbér
szűk 100 ml száraz marsala (szicíliai desszertbor)
csipet tengeri só
1 ek zölcitromlé
1 korty idős, érett konyak

A narancsokat tisztítószeres vízzel megmosom, alaposan leöblítem és leszárítom. Éles késsel 3mm vastag karikákra vágom.
Egy serpenyőbe teszem a cukrot és közepes hőfokon elkezdem karamellizálni, majd néhány perc múlva, mikor a cukor már olvadni kezd, belehelyezem a narancskarikákat is. Nem baj, ha néhány helyen fedik egymást a karikák.
A gyömbért meghámozom, lereszelem és hozzáadom a sziruposodó léhez, majd felöntöm egy kevés desszertborral. Csipet sót teszek bele. Addig hagyom, amíg egy sűrűbb, de még folyósabb szirup marad alatta, a bort apránként hozzá lehet önteni.
A végén belekeverem a zöldcitrom levét és a legvégén beleöntöm a konyakot. Ebből el is párologtathatjuk az alkoholt, de akit nem zavar az alkoholtartalom, hagyhatja.
Lehúzom a tűzről és már fel is használható. Hűlés során még sűrűsödik egy kicsit.

dec 212011
 

Két hete nagy riadalommal vettem észre, hogy rögvest itt a karácsony, valamit tenni kell. Mivel kekszet sütni még mindig gyorsabb és kellemesebb elfoglaltság, mint ajándékot vásárolni, így egy vasárnap délután legalább sütöttem egy fél tepsi kávéalkatrészt.
Az ánizs ízétől nem kell megijedni, tudom, hogy sokaknak mumus, de elvész a tésztában és csak sejtelmesen, kellemesen lehet kiérezni belőle.
Egyébként egy ilyen – inkább hasonló – ánizsos keksszel mutattam be annak idején a férjemnek a sütőtudományomat, bár az csak az ötödik után derült ki, hogy ki nem állhatja az ánizsmagot :). Nem baj, megtartottuk, mert az idők változnak.

Szicíliai ánizsmagos biscotti narancslikőrös cukormázzal

Szicíliai ánizsos biscotti narancslikőrös cukormázzal
(Biscotti all’anice)

6 db tojás
160-180 g kristálycukor
2 csipet só
250 g finomliszt
1 lapos tk sütőpor
2 tk ánizsmag
A cukormázhoz
4-5 ek porcukor
3 ek narancslikőr

1. Először is egy kicsi serpenyőben az ánizsmagot szárazon, kevergetve kissé megpirítom, majd félrehúzom.
2. A sütőt alsó-felső állásban előmelegítem 180 °C-ra.
3. Egy magas keverőtálba teszem a tojásokat és a cukorral és a sóval együtt bő 8 perc alatt a robotgéppel habosra verem. Ha kész, fakanállal beledolgozom a lisztet és a sütőport, majd az ánizsmagot is.
4. Egy fele tepsi szögletes sütőformát kibélelek sütőpapírral és belesimítom a tésztát. Betolom a sütő középső részébe – nem kell lefedni – és kb. 25 percig sütöm, amíg a tetején kérges nem lesz, de még ne süljön át teljesen. Ekkor kiveszem és vagy 10 percet hűlni hagyom.
5. Kifejtem a sütőpapírból, gerezdekre vágom és visszateszem a forró sütőbe úgy 15 percre (csak óvatosan, ez sütőfüggő!), amíg a teteje kissé odakap. Darabonként kiveszem a biscottikat és hagyom kihűlni.
6. A porcukrot annyi narancslikőrrel elkeverem, hogy sűrűn folyó cukormázat kapjak. Kiskanál segítségével minden keksz tetejére hosszan rácsorgatok egy vastag csík mázat.

máj 022011
 

Az év elején semmit sem fogadtam meg, nem szeretnék ugyanis azok közé tartozni, akik a fogadalmukat már az év második hetében szemüket lesütve megbánják. Meg hát amúgy se.
Az viszont folyton ott motoszkált a fejemben, hogy többet kellene sütnöm, a reggeli üres kávék és a férji morgások is ebbe az irányba hajtottak. Egyszóval, felgyorsul a sütési frekvencia, remélem, a blog is elkapja majd a ritmust. (Ez volt az önironikus rész:)
Ez a toszkán keksz igen gyorsan készen van, nem kell hozzá a vajat percekig habosra keverni a tojással, mivelhogy egyik sincs benne. Azt nem mondanám, hogy hazai terepet nézve a sarki kisközértben meg is kapunk mindent, hisz lágy olívaolaj, olasz fenyőmag és toszkán desszertbor szükséges hozzá. Persze mással is elmegy, de úgy biztos nem az igazi.
Ha marad még a vin santoból, azt kortyoljuk hozzá, mi is úgy szoktuk. A vita csupán azon megy, hogy 12, vagy 14 fokos legyen a bor.

Fenyőmagos biscotti olívaolajjal és vin santo-val
Fenyőmagos biscotti olívaolajjal és vin santo-val

(Biscotti al vin santo e pinoli)

250 g búzaliszt (BL 55)
60 g kristálycukor
1 tk sütőpor
1 csipet tengeri só
60 ml extraszűz olívaolaj (lágyabb fajta)
60 ml Vin Santo desszertbor
kb. 50 g mazsola
kb. 50 g fenyőmag
porcukor a tetejére

A sütőt alsó-felső állásban 170 °C-ra előmelegítem.
Egy keverőtálban elkeverem a lisztet a cukorral, a sütőporral és a sóval. Beleöntöm az olívaolajat, a desszertbort, majd belekeverem a mazsolát és a fenyőmagot is.
A tésztát egyszer összegyúrom és nedves kézzel diónagyságú golyókat formázok. Ráültetem a sütőpapírral kibélelt sütőlapra és a középső sínen 20 percig sütöm. Nem szabad túlsütni, a biscottik teteje semmiképp ne kapjon még színt.
Hagyom kihűlni és porcukorral megszórom.
25 db lesz belőle

jan 162011
 

A dolog egész gyanútlanul kezdődött. Az állt a receptben, hogy egy maréknyi mazsolát fél órára áztassunk be egy kanálka rumba. (Sütőrumba:) Aki már sütött mazsolás süteményt, az tudja, miről beszélek.
Meg azt is nyilván tudja, hogy ennyi mazsolának csak sóhaj az a kevés alkohol, a félóra meg egyenesen smafu, a horváthrozi-félének meg különösen.

De haladjunk sorjában. Szóval beáztattam a mazsolát, de mivel keveseltem, hozzátettem még egy kis alkoholt, eléggé megduzzadtak a szemek akkorára. Sütemény megsült, a maradék mazsolát pedig az üvegben jól eltettem a hűtőbe.
Jó sokára került csak elő megint az üveg, eltelhetett már fél év is, épp ideje volt kidobni az ide-oda tologatott mazsolás üveget.

Ha akkor nem nyalok bele az üvegbe, akkor ez a poszt se jött volna létre.
Finom, duzzadt, szinte szétcsattanó mazsolaszemeket találtam, szétrobbant bennük a brandy, mit ragozzam, az a félév teljesen összeboronálta kettejüket. Az aranymazsolák egy sűrű, szirupos alkoholban úsztak, holott semmi mást nem tettem bele annak idején, csak igen jó minőségű alkoholt. Nem mindig rumot, de a rumtopf mára egy jól csengő név lett, másrészt milyen az már, hogy brandytopf? :)

Innentől kezdve nem volt megállás, bekonzerváltam az összes, kamrában fellelhető aszalványt, még azt is hasznosítottam, ami már kukára lett volna ítélve.
Igen, az égvilágon mindent meg lehetett így menteni, az összeaszott, csak forró vízzel szétválasztható fügedarabkákat úgyszintén.

Aki még nem jött volna rá, az egész procedúrának két hatalmas előnye van.
Egyrészt sütéshez remekül fel tudjuk használni az aszalványok alatti alkoholt, a gyümölcsök egészben mehetnek is a kalácsba, gyümölcskenyérbe, másrészt lével együtt egy beérlelt, alkoholos, fűszeres “kompótot” kapunk. Mehet fagyira, sütemény mellé, de olyat is hallottam már, hogy valaki a konyhában állva, kiskanállal eszegette ki üvegből az egészet.

Összeállítottam egy kis csokorra valót az elmúlt év terméséből, ha újabb kreáció születik, azt majd ide felvezetem.
Azt azonban mindig tartsuk szem előtt, hogy csakis kiváló minőséget használjunk! Konyakból, likőrből, gyümölcsből – a gagyiból nem lesz ütős gasztroajándék sem, mert hogy ezek az üvegbe zárt gyümölcsök ideális ajándékok is.

Hisz ki ne örülne egy fél liternyi, húszéves francia konyakban eltett malagai mazsolának?? Ugye??

Aszalt gyümölcsös rumtopf
Aszalt gyümölcsös rumtopf

Áfonya Calvados-ban
100 g aszalt vörösáfonya
5 ek (75 ml) fiatal (2-4 éves) Calvados

Az áfonyát átválogatom, esetleg meleg vízben átmosom és konyharuha között megszárítom, így nem vizesedik fel a párlat. Üvegbe téve felöntöm a Calvados-szal.

Mazsola brandy-ben
100 g mazsola (nagyszemű, jó minőségű)
kb. 140 ml minőségi borpárlat

A mazsolát meleg vízzel átöblítem és konyharuha között megszárítom. Üvegbe téve felöntöm a brandyvel és lezárom. Ahogy a mazsola magába szívja a párlatot, úgy érdemes azt folyamatosan pótolni. Kevés cukorsziruppal lehet még igazítani.

Armagnac-ban pácolt szilva
(Pruneaux à l’Armagnac)

200 g aszalt szilva
200 ml armagnac (Armagnac-ból származó borpárlat)
1 rúd fahéj
1-2 db csillagánizs

A szilvát meleg víz alatt megmosom és egy fél literes üvegbe teszem a fűszerekkel együtt. Felöntöm a párlattal és lezárom. Néha érdemes átforgatni és legalább 4 hétig érni hagyni.
Tehetünk bele egy kevés cukorszirupot is, de akkor mindig számoljunk a cukortartalommal!

Brandy-ben – sherryben marinált sárgabarack
100 ml víz
100 g kristályvukor
100 g aszalt sárgabarack
50 ml Brandy
50 ml narancslikőr
25 ml száraz sherry
1 ek mangóbalzsam
5 szem szegfűszeg
1 rúd fahéj
2 db csillagánizs

A vízből és a cukorból cukorszirupot készítek.
Az aszalt barackot hosszában negyedekbe vágom és az összes hozzávalóval együtt üvegbe teszem. Legalább egy hétig érni hagyom.
Használhatunk datolyát vagy fügét is.

Borban és rumban marinált kumquat
200 ml víz
200 g kristálycukor
200 g kumquat (mininarancs)
50 ml desszertbor
50 ml narancslikőr
5-10 db szegfűszeg
5 cm fahéj
1-2 db csillagánizs

kb. 100 ml fehér rum

A vízből és a cukorból cukorszirupot készítek.
Beleforgatom a (megmosott és félbevágott) kumquatot, hozzáöntöm az alkoholt és a fűszereket ízlés szerint és néhány napra lefedve félreteszem. Ízlés szerint hozzáöntöm a rumot és üvegbe teszem.

nov 282010
 

Kekszsütésben nem vagyok túl nagy, ezt inkább másokra hagyom, akik eddig is fényesebb eredményeket értek el tőlem. Azért leszögezném, hogy a nemkekszezés nem a minőség hiányát jelenti, inkább a gyakoriságot, de már elkezdtem rágyúrni:).

Ezt a kis gyúrmányt a héten készítettem, és amikor egyiket a másik után nyalakodtam el, rá is jöttem, miért nem szeretem annyira a kekszeket. Túl sok bennük a liszt :).
Nos, ebben semmi liszt, ráadásul csupa egészség. Az ötlet nem túl eredeti, a marcipánnal töltött datolya eléggé lerágott csont, viszont csontból a finomabb fajta. Most eléggé fel is túrbóztam, a narancslikőrtől és a balzsamecettől nedvesen lágy lett a marcipán. Most pár hónapja újra a balzsamecet-korszakomat élem, majd ez is elmúlik és jön valami más.

Vigyázat, ehhez semmiképp sem a szokványos, salátákhoz való, hanem nagyon sűrű balzsamecet kell, különben túl lágy és savanykás lesz a marcipán. Ha ilyenünk nincs, biztos jó bele a balzsamkrém is, azt úgy nem próbáltam. Narancslikőr helyett mást is használhatunk, mehet bele amaretto vagy akár egy kanál narancslé is, a lényeg a massza lazítása és ízesítése.
Az egész viszont nagyon finom, rémesen eteti magát, a vitaminok és az ásványi anyagok tömeges jelenléte pedig megnyugtatja a lelkiismeretet. Nem rossz kiindulópont így karácsony közeledtével, igaz?

Datolya balzsamecetes marcipánnal töltve
Balzsamecetes marcipánnal töltött datolya

(Datteri secchi ripieni di marzapane aromatizzato all’aceto balsamico)

45 db datolya, aszalva, magozva (450 g)
200 g marcipán (egyszeres sütőmarcipán 50% mandulával)
____(ill. cukor nélkül házilag fele-fele arányban porrá őrölt édesítővel gyúrva)
2 marék dió (60 g)

1 ek narancslikőr (Grand Marnier)
1 ek sűrű balzsamecet
kb. 120 g (fehér)csokoládé

1. A szobahőmérsékletű marcipánt feldarabolom. A diót durvára vágom és száraz serpenyőben kevergetés mellett illatosra pirítom. A marcipánhoz adom a diót és jól összekeverem a likőrrel és a balzsamecettel. Úgy jó, ha a massza lágy, de még foghatóan formázható. (A narancslikőrön és a balzsameceten kívül bármilyen más gyümölcsbalzsammal és folyadékkal is kísérletezhetünk.) Egy nagy deszkán kézzel laposra nyújtom, hogy jobban lehessen vágni.
2. A datolyát kimagozom (legjobb magozva vásárolni). A marcipánból kis darabokat vágok és dundira megtöltöm a datolyaszemeket. Ez a marcipánmennyiség nagyjából 45 darab datolyához elég.
3. A csokoládét vízgőz fölött megolvasztom és hagyom egy kissé visszahűlni, hogy jobban tapadjon rajta a csokiréteg. Kiterítek egy nagy sütőpapírt.
Két villa segítségével meghempergetem a csokiban a datolyát és óvatosan ráfektetem a papírra. Hagyom, hogy teljesen megszáradjon, ez akár két óra is lehet. Aki gondolja, a csokoládé rétegzését még egyszer megismételheti, vagy az egyik végét akár sötét csokoládéba is lehet mártani, ez esetben több csokoládé szükséges.
45 db lesz belőle /

máj 272010
 

Néhány hete vettem néhány biocitromot, mert szükségem volt a héjára. Igazából elég ilyenkor egy-két darab, de olyan szépek voltak, hogy nehezemre esik ellenállni. Pedig mindig hozzá tudok jutni, ha nem is rögtön az első sarkon, de a másodikon már igen. Annyira szeretem kézbe fogni és megtapicskolni a héjukat, beszívni nyers illatukat, hogy néha csak úgy magam mellé teszek egy citromot és megsimogatom. A nagy titok persze az, hogy a héjukra ne kerüljön semmilyen kozmetika.

Így álltam hát néhány citrommal, ezeket először sóban gondoltam eltenni, aztán ez lett belőle. Van még a szekrény mélyén néhány különböző üveg vodka, ezeket a jelenlegi élethelyzetünkben nemigen tudjuk olyan viharos gyorsasággal elfogyasztani, hogy látványosan apadjanak is. Viszont egyáltalán nem rosszak, emiatt különösen megörültem, mert lesz még felhasználási terület a számukra.

Azt mondanom sem kell, hogy ennél a citromnál se használjunk valami olcsó lőrét. Jó, jó, azért ne a Russzkij Standart legyen a mérce (bár miért is ne, egy kis Standart, egy kis Fleur de Sel, Evian és persze szicíliai citromok, nos, megvan??:), hanem keressünk valamit a csúcsminőség és a még jól iható kategória közötti skálán. (Én Stolichnayat használtam, van még:).
Legközelebb viszont grappával is megpróbálom. Elég sok dolgot kipróbáltam már mindkét alkoholfajtával, a tapasztalataim megosztottak. Badarság lenne azonban azt hinni, hogy mert egy desztillált szeszes italról van szó, ezeket egyszerűen behelyettesíthetjük egymással. Ez nem így van. Vannak ételek, amelyek vodkával mutatnak jobban és vannak, amelyek grappáért kiáltanak. (Esetleg ginért, tequiláért, sötöbö, de ez most nem a mi témánk.) Most természetesen csak azokról beszélek, amelyekhez tiszta párlat szükséges.

De ne kanyarodjunk el messzire. Elkészítettem a citromokat, majd pár nap mérhetetlen türelmetlenség után megkóstoltam. Már alakult az íze, és milyen jó volt!! Aztán sorsára hagytam őket, el is feledkeztem róluk, de minap elővettük, megkóstoltuk.. elfogyott az első üveg teljesen. Eszméletlen finom, nem túl édes, kellően savanykás, a lé pedig egy egész kellemes limoncello-félét ad, akár. Nem teljesen az, de hasonlít, jól behűtve el lehet kortyolgatni, de ezzel a lével még főzni is lehet.

Hogy a citromkarikák mire jók? Azon kívül, hogy magában akár egy fél üveggel is el lehet eszegetni, nem is tudom. Hal mellé gondoltam köretnek, ezt feltétlenül kipróbálom, de hidegtálra, erre-arra remek helye lehet. Mivel a citromok is alkohollal vannak átitatva, ezért gyerekek ne egyék, a leve viszont egy kellemes, citromos likőrnek felel meg.

Update – amihez felhasználtam:
Kakukkfüves ördöghal párolt paprikával és vodkában eltett citromszeletekkel

Vodkában eltett mfentás citrom és limoncino, vagy amit akartok
Citromszeletek vodkában, limoncino, vagy amit akartok

6 db kezeletlen citrom
300 g cukor (fele esetleg barna nádcukor)
300 ml jóminőségű szénsavmentes ásványvíz, tisztított víz
1 csipet só
400 ml vodka (jóminőségű)
kb. 25 levél borsmenta

A cukorból és a vízból szirupot főzök és enyhén sózom. Ha kihűlt, hozzákeverem a vodkát.
A citromokat megmosom majd 5 mm-es vékony szeletekre vágom, a magokat kiszedem. A menta leveleit megmosom.
Két darab egyliteres üveget előkészítek, forró vízzel átmosom őket. Az üvegekbe rétegesen lerakom a citromszeleteket és közéjük teszek egy-egy mentalevelet. Felöntöm a vodkás cukorsziruppal és azonnal lezárom.
Legalább 3 hétre félreteszem, közben néhányszor átforgatom.
2 db egyliteres üveg /

Citromszeletek vodkában

feb 132010
 

Az úgy volt, hogy már tavaly ősz végén tudtam, hogy február elején valamiféle skót kekszet, de előtte szintén ottanról származó különlegességet kell készítenem. A társaság elég nagynak – és főleg kulinárisan igényesnek – ígérkezett, ezért már idejekorán elkezdtem receptek után nézelődni. A nagy decemberi hajtás után januárra tolódott a projekt, de akkor teljes gőzzel nekiálltam. Beleástam magam a skót gasztrokultúrába, milyen szerencse, hogy a férjem hozott nekem egy üzleti útjáról egy skót szakácskönyvet is. Continue reading »

dec 012009
 

Szégyen lenne lemaradnom a VKF! legújabb fordulójáról, mivel igencsak szívemen viselem a gasztroajándékok készítését. Nemcsak sordíszként szolgál az a tábla az oldalsávon, nem, tényleg nagyon szeretem a gasztro témájú ajándékokat – adni és kapni is egyaránt. Ilyenkor úgy érzem, mintha magamból is adnék valamit. Ha pedig nem ehető, vagy nem a saját kezem alkotta ajándékról van szó, a gondolataim, a törődésem mindenképpen helyet kapnak egy másik konyhában.

Ötletem tengernyi lenne, de időm mostanában még az eső után felszáradó tócsafoltoknál is kevesebb, de erre az almazselére még futotta. Azaz, dehogy futotta, hisz ezt sem én készítettem, hogy stílszerű legyek – ajándékba kaptam:). Pedig nem is tudta az illető, hogy VKF-re készülök, mégis tálcán, vagy inkább üvegben kínálta a lehetőséget.
Viszont annyira finom volt, hogy nekiállok majd magam is, mert pikk-pakk össze lehet dobni.

Azonnal rá is jöttem, mitől ennyire finom. Elárulom, pedig látszólag semmi különös, csupán egy almazselé!
Akitől kaptam, tudta, hogy ugyan nem rajongok túlzottam az édes, vajaskenyérre kenhető klasszikus lekvárokért, viszont nagyon szeretem a pikáns, fűszeres, nem hétköznapi összeállításokat. Hogy egész pontos legyek, ezek engem teljesen levesznek a lábamról. Ha jól emlékszem, épp magos francia mustárral készült boros fügelekvárt csorgattunk a sajtunkra (ennek a receptjét is megígérte), miközben arról merengtünk, milyen sajtokhoz milyen lekvár illene. Rá két héttel kaptam ezt az üveget.

Egyik nyitja, hogy natúr, rostos, még enyhén savanykás almalével készült és nem bolti, cukrozott termékkel. Rengeteg ízesítőt, fűszert tehetünk az almához, szinte mindegyik kiválóan passzol hozzá.
Aki olvasta azt a néhány fagylaltreceptet az oldalamon, látta, hogy az alkohol mellett szinte mindegyikbe teszek egy kevés, ízben hozzáillő ecetbalzsamot. Citrom helyett, pikánsabb, érdekesebb ízt ad neki. Nos, ebbe a zselébe is került almabalzsam, mégpedig nem is kevés! Alacsony savtartalmú, tehát nem is ecet, inkább már fűszer. Meret a jó ecet, az bizony már fűszer! Természetesen az alkohol sem maradhat ki belőle, talán kissé elcsépelt, hogy almához Calvados került bele, de szerintem pont így jó.

A képen krémsajttortára tettem, de természetesen sajtra is került, mégpedig kéksajtra. Remek volt úgy is. A legközelebbi vadsültnél a pecsenyeszószt is ezzel a zselével dobom majd fel.

almazsele_almabalzsam1

Rozmaringos-almabalzsamos almazselé

750 ml rostos, natúr almalé
néhány ág rozmaring
500 g zselírozó cukor 2:1
kb. 70-80 ml almabalzsam (4-5%-os savtartalmú)
1 nagy löttyintés Calvados

Az almalevet még iható hőmérsékletűre melegítem és beleteszem a megmosott rozmaringágakat. Kevergetve érdemes néhány órát bennehagyni, hogy jól átjárja a fűszer aromája. Ezután kiveszem az ágakat.
Úgy is készülhet, hogy a rozmaring leveleit apróra vágva bennehagyjuk az almalében, ebben az esetben a zselé nem áll el olyan sokáig.
A befőzés előtt előkészítem az üvegeket, hogy kéznél legyenek. (Mosogatógépben átmosom, vagy máshogy csirátlanítom.)
Ezután az előírás szerint az almalébe keverem a cukrot és 4 percig néha megkeverve hagyom forrni. Félrehúzom, hozzáöntöm az almabalzsamot majd a Calvadost is. Azonnal üvegekbe töltöm, lezárom és 5 percre fejre állítom.
kb. 4 kis üveg lesz belőle

nov 222009
 

Még múlt tél végén, februárban történt, hogy elkísértem a férjemet Brüsszelbe egy üzleti útjára. Csupán egy napom volt, de amíg ő végezte a dolgát, addig én térképpel a kezemben körbebóklásztam a várost. A nevezetességeken már rég túlvoltunk, ezért inkább Brüsszel kulináris arcát kutattam. Van mit.

Vacsorához előre tájékozódtam, mit ajánl Zsófi ebből a hihetetlen széles éttermi kínálatból. Hisz ő csak tudja. Mivel épp a Rue de Midi-ben laktunk, kézenfekvő volt, hogy a listából először a legközelebbi éttermet, a Resource-ot vettük szemügyre. Nem volt szerencsénk, zárt ajtókat találtunk aznap este. Így jutottunk el a Brasserie Roue D’Or-ba, mely közvetlen a Grand Place-ból nyíló, egyik kis mellékutcában található. Kételkedik az ember ilyenkor, felvállalható-e egy kiskocsma két leheletnyire a város turista ütőerétől. Meglepve kellett azt mondanom, hogy igen.

Continue reading »

okt 282009
 

Az ősznek is megvannak a maga szépséges oldalai, csak felé kell fordítani a fejünket. Tudom, magamnak is nehéz búcsút mondani a melegnek, de a konyhában tüsténkedve könnyebb elviselni. Sütöttem már céklát, itt az új alma, sütőtök, gesztenye, gombák hada sorakozik és lassan készülhetünk karácsonyra is.

No, az azért még odébb van, de a friss, ropogós saláták után fejben is kezdünk átállni a fűszeres, melengető ételekre. Ezt a marokkói mandulakrémet már gyakran kikevertem, de nyár derekán még sem illett bele a repertoárba – most azonban finom aranyló-barnás színei is az őszt sugallják, nem?

Az amlou Marokkóban igen elterjedt krém, amit a berberek lepénykenyérre kenve reggelire fogyasztanak. Egyszerű, tartalmas, és nagyon finom!  Continue reading »

Júl 262009
 

Mindig is gyűjtögetős típus voltam, így nem csoda, ha a kamrában vagy a konyhafiókban is felgyűlnek a fölösleges, vagy már súlyosan a használhatóság határát súroló élelmek. Hogy mit szoktam ilyenkor tenni? Szerintem azt, ami minden találékony háziasszonynak elsőre az eszébe jut: összedobálja a még menthetőt és valami olyan maradandót alkot belőlük a családjának, amit képtelenség újra rekonstruálni:)

Kamrarendezés kapcsán egy csomó már megkeményedett, szinte élvezhetetlen aszalt gyümöcsöt találtam. Volt köztük aztán mindenféle. Rémlett, hogy egy süteményhez vettem őket, aztán még egyszer, mert elfelejtettem, hogy már van otthon. A fiók sarkában megbújt így jó néhány, drágán vásárolt zacskó, és a szívem szakadt volna meg, ha ki kell őket dobni. Csupán haraphatatlanul kemények voltak, ennyi az egész.

A forró csokitortához szoktam ehhez hasonló, alkoholba és szirupba áztatott gyümölcsöt készíteni, ezért gondoltam egyet és belefojtottam őket egy gondosan összeválogatott alkoholegyvelegbe.
Datolyából volt a legnagyobb mennyiség, hát mire felvágtam jó negyedkilónyi mennyiséget, úgy éreztem magam, mint aki kivágott egy fél erdőt … Láncfűrész hiányában a nagy konyhakéssel álltam neki, szerencsére egyéb idegen anyag:) nem is került bele.
A datolya mellé áfonya, mazsola és egy kevés aszalt meggy is került első körben, ezeket whisky, kevés grappa és valamennyi fehérbor társaságában beleöntöttem egy nagy tálba és állni hagytam. Már másnap kezdett puhulni, de két napra rá érte el az ehető és élvezhető lágyságot. Ez persze csak a szuperkemény példányokra vonatkozik, a későbbiekben tényleg elég volt egy nap alkoholos (vagy bármilyen más) áztatás.

Mikor már jól összeértek az ízek, szóval nálam két nap múlva, az egészet beleöntöttem egy nagy serpenyőbe és magas lángon, pár perc alatt szinte elpárologtattam alóla a folyadékot. Már így is egy fantasztikus szirupos kompótszerűség lett belőle, de még mindig hiányzott az a bizonyos hab a tortáról.

Ugye említettem már, hogy mennyire beleszerettem mostanában a mogyoróolajba? Vagy még nem?:) Még tavaly ősz tájékán tettem szert rá, azóta pedig úgy rá vagyok kattanva, hogy az nem is kifejezés. Miután kiürült az első kis üveg, hetekig a retikülömben hordoztam és a kupakját letekerve állandóan beleszagláztam, mintha csak egy Chanel parfümös fiolát hordoznék magammal. Amikor behúnyt szemmel beleszagoltam, mogyorós csokitáblák ugráltak a szemem előtt, olyan intenzív illat áradt még az üres üvegből is. Hát nem csoda, ha teljesen levett a lábamról?

Azóta majd’ egy liternyi is elfogyott már belőle, hisz locsolom, használom rendületlenül.
Márpedig a mogyoróolaj nem csak hogy finom, de még egészséges is! A csonthéjasok közül egyedül a mogyoró származik Európából, tehát jól megterem nálunk is. Magas zsírtartalma miatt kiválóan préselhető, akárcsak az olíva. Természetesen a hidegen sajtolt a legjobb minőség, ezért vásárlásnál érdemes odafigyelni (Franciaországból származik a legjobb minőség, Huile de Noisette vierge stb. felirat legyen rajta, akárcsak a jó minőségű olívaolajaknál). 8%-ban tartalmaz telített zsírsavakat, a szervezet számára oly fontos “jó” zsírok közül pedig (mert nem ám eltaszítani minden zsírt magunktól!:) bőven tartalmaz egyszeresen telítetlen zsírsavakat is. A legtöbb sajtolt olajjal ellentétben ugyanis a mogyoróolaj az, amely szervezetünk számára igen kedvező összetételben tartalmazza a különböző zsírsavakat. Finom íze mellett ez az a tulajdonsága, ami oly vonzóvá is tette számomra. Ezenkívül bőrünk számára is oly fontos E-vitaminban is igen gazdag.

A natúr – tehát nem pirított – olajos magokból sajtolt olaj kiváló ápolószer is. Ugye ismerős, hogy nem egy arckrém tartalmaz mandula-, mogyoró- vagy szőlőmagolajat is? És miért is ne lehetne ezeket az olajakat magukban is használni?
Egy ideje száműztem az arclemosómat és mogyoróolajat használok az esti arclemosáshoz. Több évtizedes tapasztalataimról ugyan még nem tudok beszámolni, de a szakirodalom teljesen alátámasztja azt, amit szó szerint a bőrömön érzek. Vegyszermentes, természetes alapanyag, a végtelenül finom illatáról nem is beszélve. Természetes fényvédőfaktora a 3-at is eléri, ezért napozásnál a bőrallergiások akár mogyoróolajat is kenhetnek a bőrükre.
Olajsavtartalma miatt hosszú ideig tárolható is, sőt, a legtöbb csonthéjas sajtolt olajjal ellentétben még enyhén melegíthető is, 140 °C-ig szabad károsodás nélkül hevíteni.

No de kanyarodjunk vissza a kompótunkhoz. Amint elpárologtattam a serpenyőből majdnem az összes alkoholt, a végén belelöttyintettem egy jó adagnyi mogyoróolajat. Első alkalommal még túl szárazra “pirítottam”, utána már vigyáztam, hogy valami kis folyadék azért maradjon alatta. Nem kell félni, öt perces párolás után az összes alkohol elpárolog, már csak az a pazar, fűszeres zamat marad vissza. Természetesen annál finomabb lesz ez a mennyei kompót, mennél jobb alapanyagokkal dolgozunk. Én most 12 éves Chivas Regalt, harmonikus, nem túl tolongó grappát és trebbiano szőlőből készült fehérbort öntöttem össze. Kiváló trió lett, mint ahogy egy fiatal, gyümölcsös Calvados, kubai rum és kevés chardonnay is annak bizonyult.

Természetesen vízzel is el lehet készíteni, de annak nem sok értelme. Cukor nem kell már bele, így is túlzottan édes lett. Épp ezért nem árt, ha a túl édes, ragacsos gyümölcsöket az elején pár percig kevés vízbe beáztatjuk, leöntjük, utána jöhet az alkohol.
A mogyoróolaj pedig egy finom, fénylő és valami bűnösen finom illattal vonta be az addigra vajpuhára marinált gyümölcsöket.
Üvegbe tettem őket és ment az egész a hűtőbe. Hogy meddig áll el, fogalmam sincs, azóta már többször készült különböző gyümölcsökkel és pár napon belül nyomtalanul eltűnt.
Nagyon jó vaníliafagyihoz, sütemények mellé, krémekhez, de tipikusan ez az az édesség, amit egyedül, a konyhában állva … szóval tudjátok!

Hidegen sajtolt törökmogyoróolaj kapható a VOM FASS-üzletekben is (pl. Pesten és Budán), a Culinaris-ban, valamint rendelhetőt találtam ITT és ITT is.

aszalt_gyumolcskompot1

Aszalt gyümölcskompót whiskyvel, borral és mogyoróolajjal

100 g-nyi aszalt gyümölcs (pl. datolya, füge, áfonya, mazsola, meggy)
120 ml alkohol (kicsivel több, mint a gyümölcs):
– 3-4 ek whisky
– 1-2 ek grappa
– fehérbor
1-2 ek extraszűz mogyoróolaj

A gyümölcsöket falatnyi darabokra vágom és leöntöm az alkohollal. Lefedve egy-két napig a gyümölcsök keménységétől függően állni hagyom.
Az egészet egy nagy serpenyőbe teszem és magas hőmérsékleten elpárologtatom alóla az alkoholt. Ennél a mennyiségnél úgy két kanálnyi folyadék maradjon alatta, különben túl száraz lesz.
Kiveszem és ízlés szerint aláöntök egy kevés mogyoróolajat.
Üvegekbe téve (valószínűleg) sokáig eláll.
1 kis üvegnyi kompót /

jún 142009
 

Az eperszezon derekán, még hetekkel ezelőtt készült az idei első eperkoktél, és azóta folyamatosan rájárunk. A zöldcitrom levével dúsított, azonnal iható, friss eperlikőr módszere – innen ered az eperlimes elnevezés is – szerintem európaszerte elterjedt, és számtalan variációja létezik, csupán a mennyiségekben látszik némi eltérés. Könnyed, csajos, és tanúsíthatom, hogy igen kellemes itóka, vészes gyorsaságban itatja magát. Jó hír azonban, hogy nem csak szezonban fogyasztható. A pürésített epret natúr formájában lefagyasztottam, bármikor elő lehet kapni, felengedni és máris indulhat a móka! (Sokáig azonban ezzel se várjunk, az eper egy idő után elszíneződik, íze azonban nem változik.)

A legegyszerűbb a semlegesebb ízű vodkával keverni, de a legjobb mégis a tiszta szesz, ezzel nem kap a likőrünk semmilyen mellékízt. Ahogy csökkentjük az alkoholt, értelemszerűen úgy növeljük a cukorszirup hígítottságát. (A tiszta alkohol 96%-os, a patikákban általában 70%-osat kapni, a vodka pedig 40%-os.)

Ezzel máris leírtam, mi minden kell hozzá. Vegyünk egy adott mennyiségű epret, tisztítsuk meg. Pürésítsük és tegyünk bele fele mennyiségű vodkát. Ez jófajta középút, de a mennyiséggel itt is eljátszhatunk. Cukorszirup ugye mindig van otthon a hűtőben? Ugye ??? Ha nincs, időben keverjünk ki egy nagyobb mennyiséget, mert gyakran szükség lesz rá nyáron. (Mindenbe jó, amiben nem szeretnénk vagy nem tudjuk megvárni, hogy elolvadjon a cukor. Nálam mindig kétfajta van kéznél, sima és finomítatlan barna nádcukorból is.)

Mi kell egy jó cukorsziruphoz?
Az 1-szeres cukorsziruphoz (vagyis 1 rész cukor + 1 rész víz) forraljunk fel 200 ml ásványvízet és 200 g cukrot, hagyjuk kihűlni és üvegbe átszűrve tegyük be a hűtőbe. Fehér és barna, finomítatlan nádcukrot is használhatunk. A kész cukorszirup időtlen időkig eltartható a hűtőben. Ha bekristályosodott, egyszeráen főzzük fel újra és szűrjük át.

Most a vodkás eprünkbe tegyünk néhány kanál zöldcitrom frissen facsart levét és öntsük fel nagyjából annyi cukorsziruppal, amennyi a vodka. Lehet kevesebb is, de adhatunk még hozzá ásványvizet is, hogy ne legyen olyan édes. Kinek szája íze szerint. Addig kóstolgassuk, mielőtt el nem fogy az egész mennyiség.
Ezzel a módszerrel remek alkoholmentes koktélt is készíthetünk, ha elhagyjuk a vodkát és több szénsavas ásványvízzel öntjük fel az epret. A szirup és a zöldcitrom természetesen marad.

Garantálhatom, hogy ennek az eperlikőrnek már így is bombasikere lesz, május-júniusi csajos bulikon egyszerűen elengedhetetlen. Pezsgővel vagy proseccoval tovább fokozhatjuk az élvezeteket. Ehhez tegyünk egy pezsgős pohárba – vagy ahogy a proseccot isszák Olaszországban, fehérboros poharakba – egy kevés kész – mondjuk fele mennyiségű eperlikőrt – és töltsük fel a jéghideg, pezsgő nedüvel. Hmmm! Ez valami mennyei!

A gyümölcsös pezsgőkoktélok sorában az őszibarackos Bellini, a narancsos Mimosa vagy a meggyes-ananászos Red Kiss után (micsoda név, istenem…) itt a Rossini, az epres pezsgős koktél is. Az eredeti Rossini ugyan nem tartalmaz vodkát, de azzal sem fog visszafeleselni.

eperlimes1

Eperlimes

1 kg eper (tisztítva mérve)
500 ml vodka (40% vol.)
3-4 ek zöldcitromlé (pl. DM Alnatura Limettensaft)
kb. 500-600 ml cukorszirup
– 500 ml ásványvíz
– 500 g cukor
ásványvíz a szirup hígításához
száraz pezsgő vagy prosecco a feltöltéshez

Tiszta alkohol esetén:
1 kg eper (tisztítva mérve)
200 ml alkohol (96%-os)
3-4 ek zöldcitromlé
A cukorsziruphoz:
– 800 ml ásványvíz
– 500 g cukor
ásványvíz a szirup hígításához

Rossini

1/3 pürésített eper + cukorszirup
2/3 prosecco vagy száraz pezsgő (spumante secco)

Ahogy fent, a hűtött epret a sziruppal pohárba tesszük és ráöntjük a proseccot. Elkortyolgatjuk.

jún 092009
 

Szeretem a szárzellert és sokat használom. Ez eddig nem újdonság, az íze nem csak az itáliai ízeket határozza meg, de már magyaros ételekben is viszontláttam. Szinte azonos szerepet játszik, mint nálunk a fehérrépa. Kulisszák mögötti, csöndesen megbújó kis szereplő, aki, ha esélyt adunk neki, igazi hőssé válhat. Akárcsak a fehérrépa.

A szárzellert mindig kötegben vesszük. Így terem, így árusítják, de gyakran csak egy-két darab kell belőle. A többi megy a hűtőbe, hisz egy kisétkű családnál képtelenség elfogyasztani pár nap alatt.
Ilyenkor jönnek aztán a trükkök, mi is legyen a maradékkal.
Levest mindig lehet belőle főzni, de azt is megúnja az ember. Egy ideje olívaolajban és vajban pirítva készítek belőle köretet, könnyű vacsorát, és alaposan megszórom sajttal. Készült már belőle édes fagylalt és lekvár is, most pedig pestot kevertem belőle. Illetve nem a szárából, hanem csak a leveléből!

Most nem mozsárban törtem meg, ahogy illene, hisz a szárzeller levele sokkal keményebb, robusztusabb, erre kénytelen voltam elővenni az aprítót. Olívaolaj mellett pedig pirított szezámolajat kevertem hozzá. Ez szerencsére mindig van otthon, ázsiai ételekhez használom wokba. Markáns, égetett íze nagyon jól kiegészítette a kissé jellegtelen(ebb) levélkéket, így végül egy harmonikus, de ízekkel teli pesto lett a végeredmény. Nem olyan elegáns, mint a bazsalikomos, ligúr verzió, de ettől még szemernyit sem rosszabb! Sőt!
Bármihez ehetjük, tehetjük, amihez illik a pesto. Mi most pirított kenyérre kentük, érdemes a tetejére még extra szűz olívaolajat is locsolni ;) .

szarzellerpesto1

Szárzellerpesto
(Pesto di sedano)

1 köteg szárzeller zöldje (80-100 g)
4-5 ek olívaolaj
1 ek pirított szezámolaj
1 mk só
1 gerezd fokhagyma (vagy 1 salotta)
40 g törökmogyoró / mandula /  fenyőmag / dió
1 csipet szerecsendió, frissen reszelve
60-80 g grana padano (vagy parmezán)

1. A szárzellerről egyenként levágom a leveles részét, megmosom, megszabadítom a vastagabb szárától és kicentrifugázom. A leveleket durvára felvágom, hogy könnyebb legyen aprítani.
2. Adagonként aprítóba teszem az olajat, a fokhagymát, a mogyorót és a szerecsendiót, majd a végén beleteszem a szárzeller zöldjét is. Több olajjal folyékonyabb lesz.
Ha nem használjuk fel azonnal, tegyük két kisebb üvegbe és öntsünk a tetejére egy kevés olívaolajat, így hűtve és lezárva 1 hónapig is eláll. Reszelt sajtot csak felhasználáskor tegyünk bele, vagy az étel tetejére.
kb. 150-200 ml pesto /

 

ápr 062009
 

Sokakkal ellentétben nem vagyok egy nagy csokirajongó. Észre sem venném, ha néhány neves belga manufaktúra végleg becsődölne, ha pedig járvány söpörne végig a közép- és dél-amerikai kakaóültetvényeken, nem biztos, hogy én lennék az, aki felvásárolná a környező csokiboltok teljes árukészletét.

Tavaly azonban jó pár finom (vagyis drága) csokit végigkóstoltam, hátha csak én nem akadtam még rá az igazira, amiért képes lennék akár ezer kilométert is megtenni. Lassan feladtam, hogy méregdrága táblákat gyömöszöljek magamba anélkül, hogy maradéktalanul élvezzem is a dolgot. Annyira nekem nem voltak finomak. Nem a szokatlan párosításokkal volt a bajom, dehogy is, épp ellenkezőleg: ételben minden további nélkül örömmel megettem volna, ha a töltött csokoládék tartalmát – csoki nélkül :) – a tányéromon találom.

Egy nap azonban megláttam egy példányt, és azt gondoltam, ennek adok még egy esélyt. A csokoládéban nem volt semmilyen töltelék, egyszerűen csak tengeri sóval dúsították.
Én pedig teljesen rákattantam.
Ha próbálnám megmagyarázni magamnak, miért nem rajongok annyira a csokoládéért, akkor számomra épp a sós csokiban rejlik a válasz. Bár az édesnek a keserű az ellentettje, de a megfelelő egyensúlyú édes-sós párosítás olyan kirobbanó ízhatást vált ki, amivel eddig, ebben a formában még nem találkoztam. Természetesen mindenki tudja, hogy édeshez szükséges egy pici só, és a sós ételbe is teszünk egy kanálka cukrot, de itt valóban egy kiegyensúlyozott, bár visszafogott édes-sós ízkombinációról beszélünk!

Kétnaponta elmentem és vettem magamnak egy pici tábla sós csokit, és remegtem érte, ha elfogyott. Szinte elvonási tüneteim keletkeztek, annyira sóvárogtam a csokim után. Két fajtát is próbáltam, de ahogy utánanéztem, nem sok gyártó foglalkozott még a sós csokoládéval. Talán azért, mert túl egyszerű, talán azért, mert inkább megosztó, mint a már klasszikusnak mondható chilis-epres, a szilvás-szalonnapörcös, vagy az alpesi sajtos-diós-szőlős étcsokoládé. Ki tudja!
A német Heilemann cég tengeri sóval dúsított tejcsokoládés táblájáról írt már Vidvandre, kapható még a szintén német Leysieffer 55%-os, bretagne-i szemcsés sós táblája, a svájci Lindt Excellence termékcsoportjába tartozó Fleur de Sel-lel sózott, 70%-os étcsokoládéja és az olasz BruCo 74%-os, Trapaniban párolt tengeri sós csemegéje. A spanyol ChocoLate Orgániko 70%-os, ibizai Fleur de Sel-lel ízesített csokoládét dobott piacra, a dán származású, jelenleg Connecticutban élő Fritz Knipschildt hawaii sót használ 71%-os karamellel töltött csokoládéjához, de létezik még számos egyéb kreáció is.

Amikor az üzletben egy időre elfogyott a sós csoki, vészhelyzet alakult ki, ezért kénytelen voltam magam is nekilátni. Egyáltalán nem volt nehéz, sőt, az eredmény talán még az eredetit is felülmúlta! Mindehhez persze nagyon jó alapanyag szükséges, hisz Tibi csoki  gyengébb minőségű csokoládé és 120 forintos asztali só felhasználásával nem várhatunk frenetikus gasztroélményt :) A legnagyobb problémát csupán abban láttam, hogy melyik fajta, milyen szemcsenagyságú sót milyen mennyiségben használjak.

A sós íziránynál nekem inkább a tejcsokoládés változat ízlett jobban, valószínűleg azért, mert a só íze sokkal jobban előjön a krémes-tejes táblában. Különböző arányok felolvasztásával próbálkoztam, és magam végül is duplamennyiségű 70%-os étcsokoládé és jóminőségű, krémes tejcsokoládé mellett döntöttem, ami nagyjából 55-60%-os kakaótartalmat eredményez.
A sónál valóban széles körben mozoghatunk, itt aztán kipróbáltam a rendelkezésemre álló, és persze ízben szóbajövő kombinációkat. 
               
Az olvadt csokit felkentem egy fóliára és csíkonként megszórtam a sóval. Mikor kezdett megkötni, rákentem még egy réteget, amit szintén sózás követett. A tapasztalat azt mutatta, hogy nem jártam messze a nagy elődök útjától, az eredmény ugyanis remek volt!
Természetesen először camargue-i Fleur de Sel-t használtam (egyik legjobb párosítás), aztán jött a szicíliai Trapani környékén lepárolt tengeri só (úgyszintén), a pinkszínű, hibiszkusszal ízesített tengeri só a híres fűszerguru, Ingo Holland műhelyéből (felső kép, ez is remek, mivel a sószemcsék elég lágyak), próbálkoztam még olívás-oregánós ibizai sóval (lenti kép, ez nem jött be annyira) és füstölt sóval is (kicsit felejthető). A legjobb azonban mégis az egyszerű, de hihetetlen ízgazdag tengeri sók taroltak, azt hiszem azért, mert ez a végtelenül egyszerű kombináció adja ki legjobban a só egyedi – számomra lehengerlő – ízét!
Csokoládé olívás-oregánós sóval
Hogy milyen a finom tengeri sóval bőkezűen megszórt csokoládé? 
Fantasztikus! Első harapásra a szokásos, édes, krémes íz el kezd olvadni a szádban. Ahogy aztán ráharapsz egy kisebb sószemcsére, ez az íz szétárad a szádban és egybeolvad az édes csokival. Na persze nem durván, csak épp annyira, hogy örökre ellenállj – vagy egyből megszeresd!! 
Mindenkinek ajánlom, próbálja ki, adjon magának egy esélyt, mielőtt legyintene, csak azután döntse el, melyik táborba tartozik!
A sós csokoládé nálam most abszolút dobogós helyet foglal el!
(A felolvadt csokoládé maradékát egyébként tejjel felfőztem és forró csokit ittam belőle. Naná, hogy megpróbáltam sóval is, de nem, ott ez már nem működött….:))
              Sós csokoládé
Sós csokoládé

200 g étcsokoládé (kb. 70%) 
100 g tejcsokoládé 
15-20 csipet különféle darabos só

A kétfajta csokoládét vízfürdőben vagy a kerámialap legkisebb fokozatán épp csak folyósra olvasztom.
Kiterítek egy 30-40 cm hosszú alufólia-darabot és ecsettel kenek egy-egy széles csokicsíkot. Bőven megszórom sóval és hagyom egy kicsit dermedni. Rákenek még egy réteg csokit, sózom és hagyom dermedni.
Amikor már érintésre nem maszatol, éles (esetleg forró vízbe mártott) késsel darabokra szeletelem. Ha teljesen megszáradt, lefejtem a fóliáról és dobozba teszem. 
300 g sós csokoládé  

jan 302009
 

Meddig illik vajon karácsonyi receptet posztolni? Lehet, hogy január végén már csak mosolyt fakasztva olvassa valaki a fenyőillatú recepteket? :)
Ha január közepéig még nyugodtan kívánhatunk bárkinek boldog új évet, akkor talán még január utolsó napjaiban is meg lehet emlékezni egy karácsonyi süteményről. Ha nem ebben a helyes kis csillagformában sütjük és még a fűszerkeveréket is behelyettesítjük azzal, ami leginkább a kedvünkre való, akkor nyugodtan asztalra tehetjük akár egy verőfényes júliusi vasárnap délután is: senki sem fog rájönni a turpisságra! 

Sok szót amúgy sem vesztegetnék rá, hisz a valódi angol karácsonyi puding hetekig, bonyolultabb technikával készül, de igazán nem egy rossz utánzat kerekedett belőle! Az eredeti Christmas Pudding szigorúan marhafaggyúval készül, kupolaalakú formában sütik, és hosszabb pihenő után pedig brandys vajat kennek a tetejére. Én ez utóbbit whiskyvel helyettesítettem, no és ezért sem lehet már autentikus: skót nedüvel kevertem ki a vajat, amiért ha az angolok meg is orrolnának, csak magukra vethetnek. A másik ok viszont prózaibb volt: nem találtam otthon megfelelő brandyt, így a whiskys készletből kiválasztottam a legjobban nélkülözhetőt: egy 12 éves Chivas Regal itatta a pudingokat. A mártás is inkább folyt, pedig ennek inkább egy kenhető állagú kencének kellene lennie. Természetesen hadd emlékezzem meg arról, hogy amiben ennyi finom whisky (illetve brandy) lapul, nem mindegy, milyen minőséget használunk. De ezt ugye fölösleges is megemlítenem:) 

Ennyi jó mellett – ha még nem lenne elég – fölhoznék még egy előnyt: jóval karácsony előtt elkészíthető, hisz legalább egy hétig kell állnia, hogy a pudingok ízben és aromában kiteljesedjenek.

Hasonlóan mások is:
Karácsonyi puding gyömbéres-fehérboros körtepürével (kicsi Vú)
Angol karácsonyi puding (Eurecipes)
              Fűszeres karácsonyi puding whiskys vajjal
Fűszeres karácsonyi puding whiskys vajjal

A kandírozott gyümölcsös masszához 
25 g mazsola
50 g aszalt gyümölcs (áfonya, gyömbér, szilva, sárgabarack)
25 g kandírozott narancs- vagy citromhéj  
150 ml Guiness (vagy egyéb erős barnasör)
50-60 ml whisky (brandy)
A mandulás kevert tésztához
250 g vaj
180 g kristálycukor
4 db tojás (L, nagy méretű)
300 g lisztkeverék:
– 250 g búzaliszt (BL-55)
– 50 g mandula, őrölve
1 tk sütőpor
2 csipet só
1,5 tk karácsonyi ihletésű fűszerkeverék:
– 1 mk fahéj, őrölve
– 1 mk szegfűszeg, őrölve
– 2 csipet szerecsendió, frissen reszelve
– 1 mk szerecsendióvirág, őrölve
– 1 mk koriander, őrölve
– 5 szem zöld kardamom magja megtörve
– 2 csipet gyömbér, őrölve
1 db citrom reszelt héja
A tetejére
kb. 80 ml whisky (brandy)
kb. 100 g porcukor
A whiskyvel (brandyvel) ízesített vajhoz
100 g vaj
100 g porcukor
1-2 ek víz
3 ek whisky (brandy)

Előző nap egy kis lábasba teszem az apróra vágott gyümölcsöt és a sörrel egy kicsit felfőzöm és beredukálom, úgy, hogy maradjon még alatta elég folyadék. Egy kicsit lehűtöm és hozzáöntöm a brandyt. Fél napra lefedve félreteszem, hogy a gyümölcsök jól megszívják magukat.

Másnap elkészítem a tésztát, a sütőt pedig légkeverésen 160 °C-ra (alsó-felső állásban 180 °C-ra) előmelegítem.
A vajat egy keverőtálban habosra keverem a cukorral, majd egyenként beledolgozom a tojásokat, amíg az egész könnyű habos nem lesz. Belekeverem a lisztet, a mandulát és a fűszereket is. Egy nagyon sűrű tésztát kapok, ebbe aztán beleforgatom a sörös gyümölcsöt, ettől egy kicsit hígabb lesz. A tészta azonban maradjon olyan sűrű, hogy csak nehezen folyjon le a kanálról. Egy kevés sörrel és brandyvel igazíthatunk rajta.
Kivajazok egy minimuffin- vagy bármilyen kisebb formát és beteszem a tepsibe. Két kiskanál segítségével majdnem teleteszem a mélyedéseket és annyi vizet öntök a tepsibe, hogy félig ellepje a sütőformákat. Kisebb forma esetén kb. 35-40 perc alatt kész, akkor hűlni hagyom a pudingokat, egy lapra kiszedem őket és megsütöm a maradék tésztát is.
Ahogy hűlnek a pudingok, meglocsolom a tetejüket whiskyvel (vagy brandyvel), hogy szépen beigya a folyadékot. Ha mindegyik sütemény kihűlt, zárható dobozba lehet őket tenni, ezidő alatt még egy kis aromát szednek magukba. Tálalásnál megszórom porcukorral, tányéron pedig brandys vagy whiskys vajjal, vagy mártásos gyümölccsel tálalom.
A brandys/whiskys vajhoz a porcukrot kézirobotgéppel habosra keverem a kézmeleg vajjal és beledolgozom a brandyt/whiskyt. Ha folyékony mártást szeretnénk, akkor két kanál forró vizet vagy tejszínt bele lehet tenni. A mártást időben vegyük ki a hűtőből és szobahőmérsékleten öntsünk a pudingok tetejére egy keveset.
kb. 50-60 db pici puding /
              Fűszeres karácsonyi puding whiskys vajjal