ápr 172015
 

Ha azt mondom, bögrés süti, akkor fogadjunk, hogy mindenki arra a klasszikus tepsis kevert süteményre gondol, aminek a hozzávalóit kényelmesen egyazon pohárral ki lehetett mérni.
Nem, ez nem az, egy hétig gondolkodtam, minek nevezzem. Ez a fajta gyors, szinte semmilyen képességet nem igénylő minisütemény honnan is jöhetne, ha nem Amerikából, így a neve is >Mug Cake<, ami ugye bögrét jelent. Rendben, hisz a >Cup Cake< foglalt, pedig ezt tényleg csészében kell sütni, de hogy néz az már ki, hogy csészés süti, hát nem?? Continue reading »

okt 142014
 

Nem csak sütőtök folyik mostanában a csapból, de az őt kísérő meleg, fahéjas fűszerkeverék is. Nincs is ezzel semmi baj, hisz idén még nem estem túlzásokba, majd ha kétnaponta posztolgatok fűszeres sütőtököt, na akkor lehetnek gondok, akkor majd ér szólni.
Azért kezdtem már elveszteni a mértéktartásomat, tegnap két nagy bögre sima sütőtökfűszeres kávét is ittam jó sok kókusztejjel, ma meg répasütéshez szottyant kedvem, és azonnal jött az ötlet, mi lenne ha …. a történet innen már biztos ismerős. Continue reading »

aug 302014
 

A mai bejegyzéshez sem tudok még aktuális állást írni, messze vagyok a bázistól, tehát akit érdekel, nézze a Vueltáról szóló híreket ITT! (Ha géphez jutok, pótolom az eseményeket.)

Ahogy tegnap is írtam, még mindig az andalúz tájban gyönyörködhetünk, ma egy 207 km-es szakaszt tekernek a fiúk Baeza és Albacete között.
Ma rendhagyó módon egy kanári szigeteki receptet hoztam, de erre két nyomós okom is van! Egyrészt mondhatnám azt is, hogy épp ott van a közelben, de valójában olyan rég meg szerettem volna már mutatni ezt az egyszerű, de fantasztikus mártást, csak valahogy mindig lemaradt. Most viszont nincs mese, itt járunk Spanyolországban, a Mojo cilantro a Mojo rojo mellett (ami meglepő módon piros színű mártás) a két talán legismertebb kence, amolyan spanyol pesto. Continue reading »

Júl 152014
 

Ma szünnap van a Tour-on, a csapat Besançon-ban pihen, van is mit kipihennie a tegnapi történések után. A Mulhouse-ból La Planche des Belles Filles-be vezető út a Vogéz-hegység legigényesebb szakasza. A 1212 m magas Petit Ballon-ból lefelé vezető úton, 62 km-nél a spanyol Alberto Contador csúnyán esik, és bár úgy tűnik, fel tud zárkózni a csapathoz, de a térdsérülése annyira súlyos, hogy 20 km tekerés után kénytelen teljesen feladni a versenyt.
Nibali viszont másodszorra is győz és felhúzza a sárga trikót. Continue reading »

Júl 042014
 

Mikor tegnap kikevertem ezt a caipirinhát, meg voltam győződve arról, hogy sikerült feltalálnom a spanyol viaszt. Mert hát kinek is jutna eszébe egy cukornádpálinkás-citromos koktélba uborkát tenni?? Még jó, hogy miközben késő este a teraszon kortyolgattam, ölemben a tablettel azért végignéztem a világhálót. Hát igen,  az uborkás caipirinhát nem az én nevemmel fogják már fémjelezni. Nagy kár.

Azt még nem döntöttem el, örüljek-e annak, hogy kvázi egyből, érzésre sikerült egy koktélt kikevernem – még a szemmértékem is megbízható, mert a pohárba is pontosan belefért a mennyiség -, de emiatt szerencsére nem kellett háromszor nekifutnom, így futja még a cachaçából a mai meccsre is. Continue reading »

máj 242014
 

Még mindig Piemonte tartományban teker a Giro 14. etapja, ma egy 162 km-es szakasszal küzdenek a fiúk Agliè és Oropa között, érintve az 1482 m magas Bielmonte-t, amúgy remek kis síterep. (Részletes beszámoló a szakaszról a velo.hu-n ITT.) Az első piemonti beszámolót Aldente posztjában találjátok, ő a tartomány leghíresebb boráról, a Barolo-ról ír, és ezzel készített rizottót. Tegnap Égigérő Paszuly mandulás habcsókot, amarettit sütött, nálam pedig a sajt és a szarvasgomba lesz a főszereplő. Igen, ezzel a néhány étellel és egy jó húsos második fogással már bátran nekivághatunk egy valódi piemonti vacsorának.

A fontina sajt az egyik kedvencem, gyakran szerepelt már a blogon is, nemhiába tartják a világ – egyik – legjobb sajtjának. Erről lehet vitatkozni, azonban tény, hogy egyedi állaga és íze miatt semmivel sem lehet helyettesíteni. Nevét a svájci határ közelében lévő, az olasz Alpokban található Fontin hegységről kapta. Már a XIII. században is készítették, bár a nevét csak 1717-től jegyzik. 1955-től eredetvédett, tehát megkapta a DOP minősítést. Continue reading »

feb 272014
 

A képlet néha egyszerűbb, mint gondolnánk. Hűtőt kell üríteni, már kong az ürességtől, de a frissek közül van még benne egy félig teli üveg cukormentes lekvár, kolbász, egy pohár vízben rucola, egy csomag levegőn érlelt sonka és füstölt pisztráng. A többi maradhat, ki fogja bírni a távollétet.
Találós kérdés, mi legyen a vacsora? A leves kész, előételnek pedig nyúlok is a sonkáért és a pisztrángért. A férjem kikapja a kezemből, mit csinálsz, ez szentségtörés! felkiáltással, de a tervem már kész, és lám, el is fogyott. A rucola azonban túl markánsnak bizonyul az amúgy is karakteres pisztráng-sonka duóhoz, frissen felvágott petrezselyem a legjobb választás, ennek hiányában most szárított oreagánóval szórtam meg.
Klassz kis partifalatok, természetesen száraz fehérbor, vagy inkább prosecco dukál mellé. Continue reading »

jan 302014
 

Pizzát sütni liszt nélkül, lássuk be, ez nagyjából olyan vállalkozás, mint labda nélkül focizni. Aki meg a pizza és a pasta bűvkörében élte meg eddig éveit, annak még nagyobb megrázkódtatás egy pizza nélküli élet. (Ez volnék én.) Tenni kellett tehát valamit.

Első próbálkozásom egy őrölt mandulával készült pizzatészta volt (szerencsére csak zárt körben lett dokumentálva), enyhén szólva is szörnyű emléket hagyott hátra, béke poraira. Ezután következett a mandulalisztes verzió, ahogy látjuk, a szokásos kukorica-rizsliszt-kombót teljes mértékben átugrottam, már akkor éreztem, hogy erre semmi szükség.
Találkoztam még préselt karfiol alapú pizzatésztával is, ezzel valahogy még papíron sem sikerült barátságot kötnöm. Continue reading »

dec 302013
 

Tavaly, első lendületből – és mert ki kellett üríteni a hűtőt – készítettem már egy aszalt szilvás húsgombócot, az enyhén érdekes ízvilág ellenére bejött mindenkinek. Épp Szilveszter előtt készültem egy újabb próbára, ezúttal aszalt sárgabarackkal, mit mondjak, ez még jobb volt, hisz kitettem a gyerekbetegségeket, lemostam a gyümölcsöt, alaposan, egzotikusan fűszereztem (argentin chimichurri fűszerkeverékkel), és íme, ez lett belőle. Minden túlzás nélkül mondhatom, hogy bármely büféasztalon megállja a helyét, a bátrabbak vissza fogják tapsolni, ezt garantálom!
Most enyhén édes és csípős körtechutney-t (ami valójában egy fűszeresebb körtekompót), valamint párolt vöröskáposztát adtam mellé, a majonéz azonban egyszerűen elengedhetetlen! Continue reading »

okt 142013
 

Pár éve végigfutott már egy ketchupfőzési láz a blogokon, abból az időből számtalan jó recept származik abból a befőzős-eltevős fajtából. Akkoriban – talán időhiány miatt, már nem tudom – sebtében összekevertem nyersen egy paradicsomból készült, savanykás szószt a grillezett húsok mellé, ami végül is ketchupra hajazott. A paradicsom mellett kellően édes, savanyú és fűszeres is volt. Mi ez, ha nem ketchup?
Szerettük, megmaradt, ideje végre, hogy megmutassam. Hihetetlen előnye, hogy valóban két perc alatt kész, annyit lehet belőle készíteni, amennyi el is fogy, bár néhány napig bátran lehet hűteni is. Jó minőségű olasz paradicsomkonzervet szinte mindenhol lehet már kapni, tehát akadály nincs, ez a ketchup igazi gyorssegély! Continue reading »

aug 302013
 

Nem tudom, más hogy van vele, de jeges kávét nem csak nyáron szoktam inni. Persze, rekkenő melegben az igazi, de egy frissítő italnak télen is helye van, a kávé pedig valóban az egyik legjobb frissítő. Főleg hosszabb kávéval, jegesen, igazi kávélimonádé. Vagyis inkább coffade.
Jeges kávés hűsítőt gyakran szoktak habosított tejjel, tejszínnel vagy akár vaníliafagylalttal is készíteni, de teljes mértékben csak tejtermék nélkül jobban élénkít, ha tiszta és puritán marad. Continue reading »

aug 212013
 

Pár hete túlvásároltam magam aszalt sárgabarackból. Ez nem egy akkora gond, hogy szóvá kelljen tenni, idővel elfogy, de jobbnak láttam, ha egy nagyobb adagot máris eltűntetek. Elővettem az egyik indiai szakácskönyvemet, azokat gyakran felütöm mostanában és rendszerint találok is ihletet. Ott találtam ezt a klasszikus hyderabadi édességet, amit esküvői lakomákon szoktak feltálalni. Az eredeti recept rettentően édes: nem elég az aszalt gyümölcsben lévő cukor, ezt még tetemes mennyiségű cukorsziruppal is megfejelik. Kétszer jártunk Indiában esküvőn, ahol étellel is kínáltak, számomra elképesztő, hogy egy olyan trakta után hogy bír lecsúszni még néhány ilyen überszirupozott édesség is. Continue reading »

aug 042013
 

Napra pontosan négy éve készült ez a kép. Azóta a hokedli, mint fotókellék vörös színt öltött, talán egy fokkal jobban fotózok (bár ezt döntse el a kedves Olvasó), de a Sambucát még mindig nem untam meg.
De mi is ez valójában? Egy koktél, amihez nem is kell recept.

Sambucát régebben is kóstoltam, de egy üvegnyi sohasem volt otthon.
Egy nyaralás alkalmával – a helyszín lényegtelen – ücsörgünk egyszer a bárban, egy negyvenedik születésnapját ünneplő francia hölgy pedig mellettünk Sambucát rendel a társaságnak. Mi kortyoljuk a borunkat és jót mulatunk a történteken. Continue reading »

Júl 292013
 

Úgy látom, sikerült a legjobb napot kiválasztanom a gazpacho posztolására, hisz ma lesz az év legmelegebb napja. Eddig. Délutánra eléri a hőmérő a 37 fokot, holnaptól jön a viszonylagos enyhülés, már csak 30 fokra számíthatunk.
Akkor nézzük gyorsan! Öt perc alatt össze lehet turmixolni, ha otthon jégkockát (ebben a hőségben elengedhetetlen, ugye mindenki bekészítette még este??) akkor pikk-pakk kész is a hűs ebéd.
Temérdek gazpacho-recept kering mindenhol, ebben sincs semmi különös, bár volt már sárgadinnyés és sárgabarackos is, de akár a görögdinnyés is ide sorolható, de ez a legegyszerűbb, szimpla még nem szerepelt a blogon. Pedig zseniális. Continue reading »

Júl 032013
 

A mai etapp Marseille-be vezet, Provence-Alpes-Côte d’Azur régióban vagyunk. Chilii kollegina szinte mindent leírt tegnapi 4. etap kísérője, a fougasse kapcsán, így nem is bocsátkoznék ismétlésekbe. Egy dolgot szerencsére nem említett, meghagyta nekem. A pissaladière a provanszok pizzája, azt hiszem, ránézésre is eszünkbe jut, nem hiába hívják pissaladinának is. Két komoly különbség azonban van köztük: a pissaladière-re soha nem tesznek paradicsomot, és általában párolt hagyma, szardella és olívabogyó kerül rá. Igazi utcai snack, de borozgatós korcsolya is.
Volt már egy recept a blogon, de izgatott, el lehet-e készíteni a hagyományostól eltérő módon, gabonamentesen is. Jelentem, igen, bár az íze, a tészta állaga egészen más, de egy próbát mindenképp megér. Főleg azoknak, akik máshogy szeretnének étkezni. Continue reading »

Már 172013
 

Fánkot sütni nem csak hagyományos módon lehet. De nem ám! Ugye emlékszik még rá valaki, amikor jó 15 évvel ezelőtt kivonult hazánkból a donut-lánc? Igazi amerikai, szaftos fánkok voltak, szombat délután nálunk ez ment a kávé mellé. No, azt nagyon szerettem, ez a forma pedig olyasmi. Illetve egy cupcake-szerű forma, fejjel lefelé kell sütni, a keletkezett mélyedést megtölteni, de fánknak is teljesen beillik. Akinek lyukas, vagyis karika formája van, az a kész fánkokat egyszerűen mártogassa bele a mázba és kenje rá a lekvárt.
Ehhez a tésztához ne álmodozzunk szép, nagy fánkokban, a tészta viszonylag tömör marad, erre a kisméretű karika, vagy akár mini kuglófforma is megfelel. Continue reading »

Már 162013
 

A gyümölcstorta nagyjából az a műfaj, amit mindenki szeret. Legalábbis mindig ezt tapasztaltam, nagyobb társaságban egy csokoládés, de egy feltupírozott pihehabos mellett is általában egy ilyen egyszerűke fogy a legjobban. Egyéni tapasztalat. Nem túl édes, a krém jól csúszik, a gyümölcs ad egy jó kis kontrasztot, nem utolsó sorban remek reggeli. Kell ennél több?
Nálunk régen odáig fajult a dolog, hogy nyaranta vacsora gyanánt ettük, ücsörögtünk a kertben és könnyű fehérborral öblögettük az ügyeletes eper-, cseresznye- vagy baracktortánkat.
Régóta nem sütöttem, azonban pár hónapja szert tettem ennek az elengedhetetlen formának a kistestvérére, a 22cm-es formába pont a fele recept szükséges. (Ez az a forma, amibe belesimítjuk a tésztát, kisütjük, majd megfordítva beletesszük a kész krémet. Természetesen sima piteformában is el lehet készíteni.) Azonnal lecsaptam rá, de csak most jutottam el, hogy reggeli süteménnyel töltsem ki rohanó kis életünket. Continue reading »

Már 042013
 

Rég jártam a saját blogomon, ezért kicsit rendet kellett teremtenem. Egy gombnyomással kénytelen voltam többszáz spamjellegű kommentet kitörölni, ezért ha valaki hiányolná a hozzászólását, kérem, tegye meg újra – bár nem hiszem, hogy sok kommentet süllyesztőbe sikerült volna küldenem:)
Kis bemelegítés lesz ez a poszt, gyorsan összeállítható kis előétel. A kaprigyümölcsről már írtam, ha igazán jóminőségűt kapunk – mivel az olcsóbb fajta gyakorta ikrás, kásás, akkor legegyszerűbb előételnek, szinte pőrén felhasználni. Aszalt szilvát tettem hozzá, a dupla adag seperc alatt elfogyott.
Tekerési útmutató a recept alján található. Continue reading »

dec 062012
 

Pár napos kókusztej árválkodott a hűtőben, hiába használom mostanában naponta, csak nem fogyott. Elég gyorsan felsejlett bennem a kókuszlikőr képe, összeraktam hamarjában, másodikat is kevertem, leteszteltük. Igen finom, ugyan nem tudom, miben szokás kókuszlikőrt iszogatni, de erre a célra az Avernás pohár tökéletesen megfelelt.
Cukorral, sőt biztos, hogy mézzel is kiváló, de én nem eszem cukrot, nálam most az eritrit fut édesítőként, de mindenki azzal édesíti a saját életét, amivel szeretné.
Ezzel a módszerrel nemigen tudunk hosszútávú likőrkészítésbe kezdeni, de gyorssegélyként egyszerűen tökéletes! Continue reading »

ápr 242012
 

A legújabb VKF! stafétáját a Tarkabárka halas blog csapata kapta meg, számomra két igen kedves személy, ezért is örültem meg a kiírásnak. A blogra is érdemes odafigyelni,  egyedülálló a magyar blogszférában, nagy fába – vagy mibe is, tengert még se mondhatok – vágták Gabáék a fejszét, vagy evezőt. Együnk minél több halat, az nem járja, hogy magyar gyerekek ezerszámra úgy nőnek fel, hogy halat elvétve is csak a fagyasztópultból ismernek, azt is halfilé néven, mert hogy ez a legelterjedtebb gyűjtőnév halaink elnevezésére, ha nem tudtátok volna.

Ezen az áldatlan, keserves állapoton próbál segíteni a blog, akinek tehát szívügye a halfogyasztás, az olvassa, főzze, de nem csak azok, hisz ez a téma mindenkinek szól!

Bele is vágok, mert rémesen túl vagyunk már a meghosszabbított határidőn is.
A VKF!-en most kimondottan hazai, édesvizi hal volt a téma, nem sokat gondolkodtam, mikor megláttam a pulton a füstölt pisztrángot, kész is volt a terv. Az egyszerű pizzát igazából a rengeteg sült zsálya dobja fel, először magam is megijedtem a saját ötletemtől, de kiváló lett, sőt, szerénytelenül mondhatom, még annál is jobb. A füstölt pisztráng, a bivalymozzarella és a zsálya remek trió, csak ajánlani tudom!!

Füstölt pisztrángos, mozzarellás, sült zsályás pizza
Pizza füstölt pisztránggal, mozzarellával és sült zsályával

A pizzatészához (1 tepsi / 2 nagy, 3 kisebb kerek pizza)
250 g / 300 g kenyér búzaliszt (BL-80)
¼ kocka friss élesztő (vagy 1 tk szárított élesztő)
1 mk só
1 mk cukor
30 ml extraszűz olívaolaj
130 ml / 165 ml langyos (ásvány)víz
A paradicsomszószhoz
1 gerezd fokhagyma
400 ml passata di pomodoro (olasz pürésített paradicsom)
½ tk tengeri só
1 mk szárított oregánó
vagy gyors, nyers paradicsomszósz

A feltéthez
2 ek olívaolaj
250 g füstölt pisztrángfilé
2 guriga (2×125 g) bivalymozzarella
1 ek extraszűz olívaolaj
1 lapos ek vaj
20-25 levél zsálya

1.  Először elkészítem a pizzatésztát. A vizet kimérem, leveszek egy pohárnyit és az élesztőt elkeverem benne. Egy nagy keverőtálba teszem a lisztet, sót és cukrot, ráöntöm a habos élesztős vizet majd az olajat. Tésztává gyúrom, és még jó negyedóráig dagasztom, amíg ruganyos tésztát nem kapok. (Ugyanezt kenyérsütőben is elvégezhetjük). Ha sok időnk van, tegyük be a tésztát lefedve a hűtőbe és hagyjuk ott fél napig. Ha nincs ennyi időnk, tegyük be a lefedett tálat a sütőbe, tekerjük fel a sütőt 50 °C-ra, majd öt perc múlva zárjuk el és ne is nyitogassuk az ajtaját.
2.  Közben elkészítem a paradicsomszószt. Egy lábasban felhevítem az olajat és beleteszem a megpucolt, kettévágott fokhagymát. Pár percig pirítom. Beleteszem a paradicsomot és egész alacsony hőfokon és néha kevergetve összeforralom. (Vigyázat, fröcsköl!). Beleteszem az oregánót, a végén pedig sózom. A fokhagymát kiszedem. (Vagy elkészíthetjük szupergyorsan, nyersen is.)
3. Ha megkelt a tészta, még egyszer átgyúrom, így kinyomom belőle a levegőt. Kivajazok egy nagy tepsit vagy a pizzasütőt, és vékonyan szétterítem benne a tésztát, hogy a sarkokba is jusson.
4. A sütőt alsó-felső állásban felkapcsolom a legnagyobb hőfokra, de jó, ha legalább 250 fokos a sütőnk.
5. Egy kisebb lábasban felhevítem az olaja és a vajat és néhány perc alatt megpirítom benne a megmosott és leszárított zsályaleveleket. Minél többet készítünk, annál finomabb lesz, ne spóroljunk vele!
6. A tésztán elsimítom a szószt és meglocsolom az olívaolajjal (ez elmaradhat, de sokkal jobb lesz így). Ráfektetem a nagyobb darabokra vágott pisztrángot. A mozzarellát lecsöpögtetem, felvágom és szintén elegyengetem rajta. Kanállal a közökbe teszem a zsályahalmokat és betolom a sütő középső sínjére.
A sütő hőmérsékletétől függően sütöm. 220 °C-on a pizza nagyjából 19, 250 °C-on 14, 275 °C-on 9 perc alat készen is van, de ez sütőfüggő.