feb 272014
 

A képlet néha egyszerűbb, mint gondolnánk. Hűtőt kell üríteni, már kong az ürességtől, de a frissek közül van még benne egy félig teli üveg cukormentes lekvár, kolbász, egy pohár vízben rucola, egy csomag levegőn érlelt sonka és füstölt pisztráng. A többi maradhat, ki fogja bírni a távollétet.
Találós kérdés, mi legyen a vacsora? A leves kész, előételnek pedig nyúlok is a sonkáért és a pisztrángért. A férjem kikapja a kezemből, mit csinálsz, ez szentségtörés! felkiáltással, de a tervem már kész, és lám, el is fogyott. A rucola azonban túl markánsnak bizonyul az amúgy is karakteres pisztráng-sonka duóhoz, frissen felvágott petrezselyem a legjobb választás, ennek hiányában most szárított oreagánóval szórtam meg.
Klassz kis partifalatok, természetesen száraz fehérbor, vagy inkább prosecco dukál mellé. Continue reading »

dec 302013
 

Tavaly, első lendületből – és mert ki kellett üríteni a hűtőt – készítettem már egy aszalt szilvás húsgombócot, az enyhén érdekes ízvilág ellenére bejött mindenkinek. Épp Szilveszter előtt készültem egy újabb próbára, ezúttal aszalt sárgabarackkal, mit mondjak, ez még jobb volt, hisz kitettem a gyerekbetegségeket, lemostam a gyümölcsöt, alaposan, egzotikusan fűszereztem (argentin chimichurri fűszerkeverékkel), és íme, ez lett belőle. Minden túlzás nélkül mondhatom, hogy bármely büféasztalon megállja a helyét, a bátrabbak vissza fogják tapsolni, ezt garantálom!
Most enyhén édes és csípős körtechutney-t (ami valójában egy fűszeresebb körtekompót), valamint párolt vöröskáposztát adtam mellé, a majonéz azonban egyszerűen elengedhetetlen! Continue reading »

okt 142013
 

Pár éve végigfutott már egy ketchupfőzési láz a blogokon, abból az időből számtalan jó recept származik abból a befőzős-eltevős fajtából. Akkoriban – talán időhiány miatt, már nem tudom – sebtében összekevertem nyersen egy paradicsomból készült, savanykás szószt a grillezett húsok mellé, ami végül is ketchupra hajazott. A paradicsom mellett kellően édes, savanyú és fűszeres is volt. Mi ez, ha nem ketchup?
Szerettük, megmaradt, ideje végre, hogy megmutassam. Hihetetlen előnye, hogy valóban két perc alatt kész, annyit lehet belőle készíteni, amennyi el is fogy, bár néhány napig bátran lehet hűteni is. Jó minőségű olasz paradicsomkonzervet szinte mindenhol lehet már kapni, tehát akadály nincs, ez a ketchup igazi gyorssegély! Continue reading »

okt 102013
 

Pár évvel ezelőtt kaptam egy üveg fűszerkeveréket, amit azon nyomban bevágtam a fűszerpolc hátuljára. Most mégis, erősen mediterrán jellegű konyhában szentségtörés olyan fűszert tartani, aminek az a felirata, hogy bruschetta.
Gondoltam én.

Aztán tavaly megtörtént az “eset”. Polcrámolás és -takarítás közben levertem egy üveg vörösbort, ami magával rántott még pár útjában lévő kamralakót. Nem találjátok ki! A bruschetta seasoning földet érve mindenestől belehasalt a szétterülő vörösbortócsába és – tessék figyelni, most jön a csattanó – elkezdett egy hihetetlen finom illatot árasztani. Abban a pillanatban.
Nos, ez volt a halottnak nyilvánított bruschetta fűszerkeverékem újjászületése. Continue reading »

aug 022013
 

Június óta folyamatosan gyártom a hideg krémleveseket, amióta tart a – szokványosan beköszöntő – kánikula. Hihetetlen, mennyire megváltoztak a levesszokásaink is, régen a nyári hűsítő a behabart, jól lehűtött gyümölcslevest jelentette, mindig az idény szerinti gyümölcsökkel. Pár szem nyersen került a tetejére, finom is volt a maga módján. A maga módján, ez kis mosolyt csalt most az arcomra.

A kilencvenes években, vagy már a nyolcvanas legvégén kezdődött a nyers, egzotikumot jelentett levesek kora, hisz egy avokádólevest nem biztos, hogy a nagymama a vasárnapi családi ebéden kifakadó örömmel bekanalazott volna. Mondjuk a kilencvenes évek elején még én sem főztem avokádókrémlevest. Continue reading »

Júl 292013
 

Úgy látom, sikerült a legjobb napot kiválasztanom a gazpacho posztolására, hisz ma lesz az év legmelegebb napja. Eddig. Délutánra eléri a hőmérő a 37 fokot, holnaptól jön a viszonylagos enyhülés, már csak 30 fokra számíthatunk.
Akkor nézzük gyorsan! Öt perc alatt össze lehet turmixolni, ha otthon jégkockát (ebben a hőségben elengedhetetlen, ugye mindenki bekészítette még este??) akkor pikk-pakk kész is a hűs ebéd.
Temérdek gazpacho-recept kering mindenhol, ebben sincs semmi különös, bár volt már sárgadinnyés és sárgabarackos is, de akár a görögdinnyés is ide sorolható, de ez a legegyszerűbb, szimpla még nem szerepelt a blogon. Pedig zseniális. Continue reading »

Már 042013
 

Rég jártam a saját blogomon, ezért kicsit rendet kellett teremtenem. Egy gombnyomással kénytelen voltam többszáz spamjellegű kommentet kitörölni, ezért ha valaki hiányolná a hozzászólását, kérem, tegye meg újra – bár nem hiszem, hogy sok kommentet süllyesztőbe sikerült volna küldenem:)
Kis bemelegítés lesz ez a poszt, gyorsan összeállítható kis előétel. A kaprigyümölcsről már írtam, ha igazán jóminőségűt kapunk – mivel az olcsóbb fajta gyakorta ikrás, kásás, akkor legegyszerűbb előételnek, szinte pőrén felhasználni. Aszalt szilvát tettem hozzá, a dupla adag seperc alatt elfogyott.
Tekerési útmutató a recept alján található. Continue reading »

Júl 212012
 

Ezúttal a gombhoz a kabátot tipikus esete állt fenn, pedig köztudott, hogy az efféle manőverek eléggé nyelik a pénzneműt. Utólag egyáltalán nem bántam meg, egy hihetetlenül egyszerű, de káprázatosan jó kis fogás sikerült belőle.
De nézzük csak sorjában.

Két hete véletlenül ráakadtam egy darab francia kéksajtra, Bleu d’Auvergne néven. Vagy egyszerűen csak Auvergne [ejtsd: overny]. Azonnal tudtam, hogy ő is beépül majd szépen a Tour de Serpenyő menüsoraiba, bár akkor még fogalmam sem volt, hogyan.
Utánaolvastam, megkóstoltam, eltátottam a szám (miközben bekaptam), és rájöttem, hogy ez a sajt valami fantasztikus! Az íze kissé más (már hogyne lenne más:), mint a már jól ismert olasz Gorgonzola vagy a világhíres, barlangban érlelt, szintén francia Roquefort.

Először a 19. század végén állították elő először az Auvergne kéksajtot, ami akkor még kísértetiesen hasonlított a Roquefort-ra. Az Auvergne-t azonban kevés kecsketejjel kevert tehéntejből készítették, nem úgy, mint a Roquefort-ot, ami tisztán juhtejből készül. A sajttömb mintegy 2,5 kilós és 10 centi magas, és kissé lágyabb ízű, mint híres társa. Két hónapig érlelik, míg piacra kerül, zsírtartalma 40%-os.

Előrebocsájtom, ez nem egy, a régióhoz kapcsolódó klasszikus recept, mint ahogy most a Tour-on készülünk, azonban jól fedi az adott terület étkezési szokásait.
Őszintén szólva büszke is vagyok kicsit erre a saját receptre, amit a hozzávalókból ki tudtam hozni. Persze egy ilyen sajtból ez igen egyszerű feladat!:)
További receptekért kattints a Blue d’Auvergne oldalára! Más kéksajttal is próbálkozhatunk, azért a magyar márványsajtot hagyjuk ki… :)
Ezt az igen intenzív ízű mártást tálalhatjuk dipként, grillezett húsokhoz, vagy akár főtt burgonya mellé is.

Ez a recept az idei Tour de France kerékpáros körversenyének konyhai változatára, a Tour de Serpenyő-re készült.

Cukkinis, magos mustáros kéksajtmártás
Cukkinis/uborkás kéksajtmártás dijoni magos mustárral

1 ½ közepes fürtös uborka (230 g tisztítva mérve)
– vagy 2 kisebb cukkini
100 g Bleu d’Auvergne AOP (francia eredetvédett kéksajt)
2 tk francia magos mustár
1-2 ek tejszín (opcionálisan)

só, bors szükség szerint

A cukkinit megmosom, levágom a végeit, és gyufaszálcsíkokra (stílusosan: julienne-re:) vágom. Ha uborkával van dolgunk, akkor azt hosszában elvágom és egy kiskanál segítségével kikaparom a magját, a további ügymenet ugyanaz. Hámozni egyiket sem szükséges.
Egy kisebb lábasban alacsony hőmérsékleten megolvasztom a felvágott sajtot. Épp hogy csak folyós legyen, nem szabad tovább melegíteni! Hozzákeverem a magos mustárt és belekeverem a cukkinicsíkokat. Ízesítem, ha szükséges, de igazából ez a keverék már teljesen jó lesz.
Lefedve állni hagyom fél órát és tálalható is.
4 személyes dip

ápr 272012
 

Volt egyszer nálunk egy olyan időszak, amikor túlzás nélkül mondhatom, hetente kétszer céklacarpaccio volt a vacsora egy része. Ennek nem elvetemült és semmi másban ki nem élhető sznobizmusunk volt az oka, csupán az, hogy a férjem rájött, ezzel ő is prezentálni tud nekem egy villantós, de egyszerű vacsorát.
Feltétel, hogy mindig legyen a hűtőben, de legalábbis a fagyasztóban készre sült cékla (részletes leírás ITT), innentől kezdve gyerekjáték a dolog. Ő pedig gyalul, kever, felvág és locsol, azután jól bezsebeli a dícséreteket. Meg is érdemli!
Bárki utána csinálhatja, a siker nem marad el! A rávalókat érdemes egy idő után váltogatni, ez a mostani dióolajjal készült és szezonálisan medvehagymás lett, de a későbbiekben mutatok még többet is.

Szalonnás céklacarpaccio medvehagymával és parmezánnal
Céklacarpaccio diós dresszinggel, sült szalonnával és medvehagymával

3 közepes db sült cékla
1 közepes db salottahagyma
kb. 100 g húsos szalonna, csíkokban kisütve
8-10 levél medvehagyma
1 kis csokor petrezselyem
parmezán forgácsolva
A dresszinghez
3 ek (
hidegen sajtolt) dióolaj
1,5 ek szőlőbalzsam (vagy érlelt borecet)
1 mk méz / édesítő
kevés dijoni mustár
só, feketebors

A főtt, de még inkább sült céklát egészen vékonyra legyalulom. A hozzávalókból salátamártást keverek (kisebb csavaros üvegben, vagy bögrében, mini habverővel) és egy laposabb tálon óvatosan átforgatom benne a céklalapokat.
Közben csíkokra vágom a szalonnát és kisütöm. A medvehagymát és a petrezselymet megmosom és megszárítom. A medvehagymát nagyobb darabokra, a petrezselymet apróra vágom és összekeverem. A salottát vékony karikára vágom vagy gyalulom.
Egy nagy tányérra egymásra lerakom a cékladarabokat, közben lecsöpögtetem. Ráteszem a kisült szalonnacsíkokat, megszórom a salottával és ráhalmozom a zöldet. Meglocsolom a maradék mártással és ráforgácsolom a parmezánt.
2 személyre

Már 262012
 

Még télen, borozáshoz készült ez az előétel, néhány ciabatta, egy nagy tál olívabogyó és sült paprika társaságában. Mivel Húsvét-hangulata van már a világnak – és ennek a képnek is -, rájöttem, milyen finom kis előétel lehet ez a húsvéti asztalon. Az egyszerű, pácolt mozzarellagolyókat változtattam meg. Nem nagy dolog, tálalásnál ugyanis a kapribogyók mind leültek a tál aljára, erre fogtam magam, leszűrtem és átturmixoltam az egész pácot. Sűrűbb, finomabb szószt kaptam (a dióolaj is ekkor került bele), a társaságban mindenki oda volt, ezért megosztom itt is.
Nem kizárt, hogy nálunk is asztalra kerül Húsvétkor.

Petrezselmyes-kapribogyós mozzarellagolyók
Petrezselymes-kapribogyós pácolt mozzarellagolyók

(Bocconcini di mozzarella con capperi e prezzemolo)

1 kg mozzarellagolyó (lében, 500 g tisztán)
100 ml / 6-7 ek extraszűz olívaolaj
30-40 ml / 2-3 ek dióolaj (hidegen sajtolt)
30-40 ml / 2-3 ek frissen facsart citromlé
kevés reszelt citromhéj (opcionálisan)
kevés fehér balzsamkrém (opcionálisan)
só, bors
2 ek kapribogyó
2 maréknyi / 1 csokor petrezselyem

A mozzarellagolyókat egy szűrőben lecsöpögtetem és beleteszem egy nagyobb zárható üvegbe vagy dobozba.
Az olajat egy nagyobb csavaros üvegbe teszem, beleöntöm a dióolajat, a frissen facsart citromlevet, balzsamkrémet, sózom és borsot tekerek rá, majd alaposan összerázom. Érdemes megkóstolni, legyen harmonikus, de ne legyen még túl savas. Ráöntöm a sajtgolyókra.
Egy-két napra behűtöm, de ha csak pár óránk van, az is elég kell hogy legyen. Közben érdemes néhányszor átforgatni az üveget.

Ezután egy másik edénybe teszem a sajtgolyókat – a legegyszerűbb a levet átszűrni egy magasfalú pohárba, amiben pürésíteni fogunk, a mozzarellát meg visszatehetjük az üvegbe.
A kapribogyót szűrőben folyó víz alatt alaposan leöblítem. A petrezselyem nagyobb részét lecsipkedem, mindkettőt hozzáadom a mártáshoz, reszelek bele citromhéjat és az egészet pürésítem. Ezután egy finom szűrőn átszűröm, hogy a megmaradt mártás ne tartalmazzon nagyobb darabokat. Ízesítem, mehet bele só, vagy olaj és citromlé is. Visszaöntöm a mozzarellagolyókra és lefedve felhasználásig tárolom.
A páclével együtt tálalom és megszórom egészen apróra vágott petrezselyemmel.
6-8 fős előétel lesz belőle

feb 132012
 

Említettem a tejben sült csirke kapcsán, hogy ki ne dobjuk a leszűrt, barnított sült vajat, jó dolgot lehet még azzal művelni.
Íme, itt van a megoldás. Tanakodtam egy kicsit, mit is kezdjek vele, mivel ez a markáns, diós ízű vaj alaposan átszűrve még igenis használhatónak bizonyult. Apránként belesütöttem egy-egy fej fokhagymát, a végén ízesítettem, bort és balzsamecetet tettem bele, majd pürésítettem.
Kiváló kenyérre való, vagy aminek akarjuk és feltehetőleg – akárcsak az indiai ghí – hónapokig eláll.

Barnavajas fokhagymakrém kenyérre
Barnavajas fokhagymakrém

kb. 120 g barnított vaj* (maradék is lehet) vagy:
– 100 g vaj + 2 ek olívaolaj barnára pirítva, átszűrve (> libazsír, kókuszzsír)
4-5 fej fokhagyma
2 ek száraz sherry vagy száraz fehérbor
2 ek extraszűz olívaolaj
1 ek fehér balzsamkrém vagy enyhe almabalzsam
tengeri só
fekete bors

A fokhagymagerezdeket meghámozom.
A barna vajat közepes hőfokra melegítem és fejenként beleteszem a fokhagymagerezdeket. Néhányszor átkeverem, hogy le ne égjen és színesre pirítom, ez fejenként néhány perc lesz. Menetközben hozzáadom a bort is, ebből kanalanként később is lehet még beletenni.
Ha az összes fokhagyma kisült, még egyszer átszűröm a vajat és visszateszem az összes fokhagymát. Egy kevés olívaolajat és balzsamot teszek bele, fűszerezem és botmixerrel pürésítem.
kb. 300 ml lesz belőle

* Változatok:
Hogyan tedd tejtermékmentessé? – vaj > kókuszzsír, vagy libazsír
Hogyan tedd paleóvá: –  vaj > kókuszzsír, vagy libazsír. Használj cukrozatlan, natúr balzsamkrémet, vagy készítsd házilag

nov 092011
 

Ennek a céklakrémnek az ötlete – mily meglepő -, egy céklakrémes üvegről származik. Nemrég vettem egy üvegnyi teljesen természetes, minden adalékanyagtól mentes krémet, ami ránézésre a színe miatt fogott meg. Nő legyen a talpán, aki ellen tud állni egy élénkpink kencéFlatcat dios-narancsos ceklakrem_450nek! Hát ha azt még meg is lehet enni!

Ráadásul ízlett is, ezért megpróbáltam a házi előállítását. Valójában csak az ötlet származik az üvegről, a hozzávalókon módosítottam, mint ahogy a mákot én tettem már bele. Ez természetesen elhagyható, nem is érződik ki igazán, de ad egy plusz tartást a krémnek és szerintem a cékla jellegzetes földes ízét is jól kiegészíti.
Annyira egyszerű és olyan gyorsan kész van, hogy az elmúlt napokban céklakrémet céklakrémmel eszünk, kell ennél jobb bizonyíték?

Nagyon jó Flatcat diós-narancsos céklakrémje is, utólagos engedelmével a képét beteszem ide is, gyönyörködjetek abban (képre kattintva nagyobb lesz), ennek is ilyen a színe mák nélkül, rendes fényviszonyok között fényképezve …

torma_mak_ceklakrem

Tormás-mákos céklakrém

2 db közepes cékla (kb. 250 g tisztítva mérve)
3-4 tk mák
80 g napraforgómag (vagy egyéb csonthéjas)
4 ek extraszűz olívaolaj
4-6 tk reszelt (tejszínes) torma (üveges) *
2 tk sűrűbb balzsamecet, vagy fehér balzsamkrém
1 mk só
kevés fektebors, frissen őrölve

A céklát megmosom és héjában puhára főzöm, de még jobb, ha a szokott módon sütőben megsütjük.
A mákot és a napraforgómagot kávédarálóban finomra őrlöm. Aprítóba teszem a nagyobb darabokra vágott, sült céklát, hozzáteszem az őrleményt és a többi hozzávalót is. Pépesítem, ízesítem és ezzel kész is.
Lehet tejfölt, mascarponet, kókusztejet -krémet is hozzákeverni, de ez a krém tésztaszószként is remek, ha kevés főzővízzel hígitjuk.
2 kisebb üveg

* Változatok:
Hogyan tedd tejtermékmentessé? – Használj sima reszelt tormát, a végén tegyél hozzá kókusztejet vagy egyéb magkrémet.
Hogyan tedd vegánná? – Használj sima reszelt tormát, a végén tegyél hozzá kókusztejet vagy egyéb magkrémet.
Hogyan tedd paleóvá?  – a végén tegyél hozzá kókusztejet vagy egyéb magkrémet.

ápr 122011
 

Lassan készülnünk kell Húsvétra, íme egy hihetetlen gyors kis bekapnivaló annak, akinek kevés ideje lesz az előkészületekre. Nem is recept, csak olyan “összetársítós” kis valami, bár feltétele, hogy legyen a kezünk ügyében némi kis medvehagymás olívaolaj. A nagyon jó dijon-i mustár sem hátrány, sem a tellicherry bors sem. Vagy a sóban eltett szicíliai kapribogyó, de ezzel vége is a listának.

Eredetileg egy erősen sós, fűszeres lében pácolódnak a tojások, akinek van rá két napja, próbálja ki, sokkal izgalmasabb, mint a sima főtt tojás, de a medvehagymás olaj még azokat is feldobja.

Ez még tavalyi prototípus, azóta cizelláltam rajta egy kicsit, a receptben már ezt írom le.
Én nem várok Húsvétkor locsolókat, de arra is bátran el tudom képzelni, adjunk mellé rusztikus, finom baguette-szeleteket, azzal jól fel lehet tunkolni az olívaolajat.

Főtt tojás kapribogyós medvehagymás olívaolajjal
Sóban pácolt tojás medvehagymás olívaolajjal

A sóban pácolt tojásokhoz
1 nagyobb fej hagyma
8 db tojás
kb. 3 tk só
1 tk currypor
1 mk tört kömény
5 szem tört feketebors
1 db babérlevél
Az összeállításhoz
medvehagymás olívaolaj
tengeri só, vagy Maldon-só
durvára őrölt fekete bors (Tellicherry bors)
brandy-ben pácolt kapribogyó
dijon-i mustár
petrezselyem, vagy egyéb zöldfűszer, saláta

1. Legalább két nappal a fogyasztás érdemes elkészíteni a tojást.
A hagymát vékony szeletekre vágom. A tojásokat kívülről alaposan megmosom, majd a fűszerekkel együtt egy liter vízben keményre főzöm és a főzővízben hagyom, hogy kihűljenek. (A szokásos módon kivehetjük a tojást a pácból és hidegvizes öblítéssel lehűthetjük őket, akkor mehetnek vissza a pácba.) Kiveszem a tojásokat és mindegyik héját megtöröm, de nem hámozom meg. Visszateszem a pácba és hideg helyen legalább két napig pácolom.
Ezután meghámozom és felhasználásig visszateszem a lébe.
2. Tálalásnál negyedekbe vágom a tojásokat. A kapribogyót alaposan leöblítem és legalább egy-két órára brandy-be áztatom, ezután leszűröm és mozsárban durvára töröm. (Ez inkább sima főtt tojásnál érdekes, a sóban pácoltnál elhagyható.)
A medvehagymás olívaolajba forgatom a kapribogyót, enyhén sózom és borsot tekerek rá.
3. Tányérokra teszem a tojásnegyedeket, mindegyikre pöttyintek egy kevés mustárt, majd alaposan meglocsolom a kapribogyós olívaolajjal. Mellé vagy ráteszem a felvágott, pici olajjal meglocsolt, zöldfűszeres petrezselymet. Lehet rucolával, bazsalikommal, gyermekláncfűvel, madársalátával is keverni, lényeg, hogy a saláta ne legyen túl karakteres, különben elnyomja a finom olajos pácot.

Már 022011
 

Ha olyan trendi gasztroblogger csaj lennék, akkor most az írnám, hogy ez egy hiperegyszerűen összedobható, szuperfincsi bulikaja. Kezdő konyhatündérek is nyugodtan belevághatnak, no para, garantált a siker! Brutáljó! Überbrutál! Nálunk hümmögve falták be a pasik, de a csajok is szó nélkül betoltak két szeletet az arcukba. Vigyázat, addiktív!
(Azt hiszem, ezen lenne még mit csiszolni :)

De mivel nem kenyerem az efféle kifejezésmód, sőt, nem is értek ennyire a mai szlenghez, maradjunk annyiban, hogy ez a torta – vagy inkább lepény – egy igazi adu ász, ha gyorsan kell igen sok főre valami villantósat összedobnunk. Látszik rajta, hogy nem kell hozzá húszéves konyhai gyakorlat, de jó minőségű alapanyagokkal eszméletlenül eteti magát.
Nekem egy kicsit hetvenes évekbeli retrófílingem volt tőle, ki tudja miért :).
Ezt a tortát háromszor készítettem az elmúlt hetekben, mondjuk nem vagyok túl mérvadó, mert lazacot nem eszek, de húsz ember ekkorát még sem tévedhet!
(Lazac helyett még gondolkodom, mit is lehetne rátenni, viszont ezt tényleg a lazac viszi, talán valami füstölt halban érdemes még gondolkodni :)

A receptet egy ismerősöm mesélte, a dolog azonban ki is merült a mesélésben, mert pontos arányokat nem mondott, sőt még a sajtos rétegeket is némi homály fedte, de nem tűnt egy kivitelezhetetlen ördöngősségnek, második nekifutásra már jól eltaláltam az arányokat.

Idő hiányában vettem már kész lepénykenyeret is, ennél csak menet közben jöttem rá, hogy érdemes egy igen vastag darabot venni, vagy két vékonyabbat, ennek vágjuk le a tetejét, úgy, hogy egy 3 cm vastagságú lepény maradjon.
Ha sütünk, sima kenyértésztával járunk a legjobban. Én fél kiló lisztből készítettem egy hagyományos, viszonylag lágy kelttésztát (liszt, élesztő, só, cukor, víz, olívaolaj). Ennek nagyjából a negyedét-harmadát használtam fel hozzá. (Előtte fogalmam sem volt, mennyire lesz szükségem, a maradék viszont jól fagyasztható.) A tésztát betettem egy kiolajozott szélű tortagyűrűbe (28 cm-esre húztam a gyűrűt), ebben egyenletesen megkel, utána már gyűrű nélkül süssük meg. Ha vékony lett, a kalapját kell levágni, ha vastag, akkor kettébe is vághatjuk.
Legközelebb pontosan lemérem és leírom ide, de eléggé személy-, forma- és sütőfüggő.

Az egészet még kisebb, harapásnyi tortácskákra is el tudom képzelni, persze akkor már nem az lesz, ami. Szóval ezt is lehet még a végletekig fokozni.

Ha valaki rettentően akarna még pepecselni és a zselatinozástól sem riad vissza, akkor az apóbbra vágott tojást megforgatnám zselatinos folyadékban és úgy egyengetném el a tetején. Kipróbálandó.

Tojásos-krémsajtos lazactorta
Tojásos-krémsajtos lazactorta

1 nagy, vastag lepénykenyér (ø 28 cm, kb. 400 g)
500 g crème fraîche
700 g krémsajt (pl. Philadephia, vagy házi)
190 g tejszínes torma (pl. KOCH’s)
só, feketebors
700-800 g lazacszelet (csomagolt, füstölt is lehet)
8-9 db főtt tojás
1 csokor metélőhagyma

A lepényt keresztben kettévágom. Egy tortához mindenképp szükséges egy 3 cm vastagságú lepény.
A tojást keményre főzöm, majd leszedem a héját.
Egy tálban kikeverem a crème fraîche-t a krémsajttal, hozzáteszem a tormát, sózom és borsozom.
A krémet egyenletesen rákenem mindkét lepényre. A lazacszeleteket ráfektetem, majd a maradékot is egyenletesen rányomkodom. A tojást karikákra vágom és a vágási részeket is figyelembe véve ráfektetem a krémsajtra.
Legalább 1-2 órára lefedve behűtöm. Tálalás előtt megszórom a felvágott metélőhagymával.
2 nagy torta – 12-14 fő részére

feb 202011
 

Gabah dióval és fontinával töltött sertéskaraja egy hét leforgása alatt több olvasót is megihletett. Nem csoda, könnyű elkészíteni és látványos eredmény produkálható vele. Amolyan villantós vendégfogadó.
Mivel nálunk egy teljes karaj eléggé nagyocska lett volna, két kisebb sertésszűzből készítettem, ennek megfelelően kevesebb “zseb” is került beléjük. Ez nagyjából három adagnyi, másnap hidegen ettük a maradékot, tehát a hidegkonyhás vizsga is sikerrel járt.
Magyar viszonylatban nehéz és költséges is a fontina és a pármai sonka, valamint a pancetta beszerzése, ezeket azonban jól lehet helyettesíteni. A jól olvadó – amúgy imádnivaló kedvenc sajtom, a – fontina helyett vehetünk brie-t, camembert-t, mindenesetre olvadjon jól és legyen is íze :). Pármai helyett mindenképp valamilyen levegőn érlelt sonka dukál, a bacont pedig, ha lehet, hanyagoljuk, inkább más húsos szalonnát vegyünk, amibe majd be tudjuk tekerni a húsokat.
Mivel én szószmániás vagyok, aláöntöttem egy kevés bort és alaplevet, ebből egy intenzív ízű mártást redukáltam a végén. a körete pedig zöldborsós párolt brokkoli volt, melynek a tetejére pirított diót szórtam a maradékból.

Apró megjegyzések:
– Senki sem fotózta le a szeletekre vágott sültet :). Mondjuk éles kés ellenére is nehéz szépen felvágni, nekem legalábbis kissé szétcsúszott, de másnap hidegen viszont nem volt probléma. Fotózni azonban nem volt kedvem :).
– Aki sószegényebben étkezik, annak lehet, hogy a kész sült túl sós lesz, ugyanis sós benne a sonka, a sajt és a szalonna is. Nekünk éppen jó lett, holott semmit sem sóztam. Csak szólok.

Menü:
Narancssaláta édesköménnyel, sült szalámi sajttal
Diós-fontinás töltött sertésszűz párolt zöldborsós brokkolival
Kókuszos-mákos sütemény almával, mangófagylalt

Dióval, nyers sonkával és fontinával töltött sertésszűz szalonnabundában
Dióval és fontinával töltött sertésszűz

(Filetto di maiale farcito con noci, prosciutto crudo e fontina)

2 db (kb. 550 g) sertésszűz
70 g dióbél
100 g pármai sonka
100 g fontina sajt (Valle d’Aosta-i) *
feketebors
200 g vékonyra szelt húsos szalonna (pancetta)
2 ág rozmaring
2 gerezd fokhagyma
100 ml száraz fehérbor
100 ml alaplé
1-2 ek extraszűz olívaolaj

1. A diót durvára töröm és száraz serpenyőben megpirítom. A sajtot kisebb darabokra vágom, a sonkát szintén.
2. A húst megmosom, leszárítom, majd éles késsel hosszanti irányban mindkét darabba két mélyedést vágok. (Vigyázzunk, hogy ne vágjuk át a húst, de ha ez megtörténne, az sem tragédia, mert a szalonna összefogja.) A zsebeket belülről borssal bedörzsölöm (sózni nem kell!) majd egyenletesen mindkét húsdarab zsebeibe belenyomkodom a sajtot, a sonkát és a diót.
3. A hajszálvékony szalonnával körbetekerem a húsokat (nem kötöztem össze, egy megfelelő tálban a kisebb méretű filé nem nyílik szét) és beleteszem egy megfelelő méretű tűzálló tálba. Alálocsolom a bor és az alaplé keverékét, mellédobom  a felvágott fokhagymagerezdeket, a tetejét meglocsolom egy kevés olívaolajjal és melléteszem a két rozmaringágat. Lefedve betolom a sütő középső rácsára és bő óráig sütöm.
4. Amikor kész, a húst kiemelem és egyenként fóliába csomagolva pihentetem. Az alatta lévő mártást ízesítem, ha szükséges, most bele lehet forralni, vagy egyszerűen csak átszűrni. A hús kibontásánál az alatta lévő levet is hozzáöntöm.

Másnap hidegsültnek is nagyon jó.
3 átlagos adag /

* Változatok:
Hogyan tedd tejtermékmentessé? – sajt > hagyd el a sajtot, vagy használj vegán sajtot
Hogyan tedd paleóvá: –  sajt > hagyd el a sajtot, vagy használj vegán (pl. kesudiós) sajtot

Jenis karaja, felszelve:

Jenis karaja felszelve

okt 222010
 

Aki mostanság olvasgat, azt is hihetné, hogy mi csak is előételeken élünk. Nos, ezt teljes mértékben szeretném megcáfolni, ha együtt vagyunk a konyhaasztal körül, akkor leginkább hús kerül az asztalra, mellé pedig zöldség és saláta is.

Most komolyan: olyan, de olyan szívesen bevezetném a magyar konyhába is az előételeket, hisz annyira egyszerűek és olyan finomak. Ez lehet néha csak pár szem olívabogyó vagy néhány szelet friss, olajjal megöntözött mozzarella, esetleg néhány kisütött friss halszelet, lényeg, hogy legyen pár falat, ami felkelti érdeklődésünket a további ízözönre. Olyan az előétel, mintha egy kissé időt adna. Közben lehet beszélgetni, csevegni, kortyolgatni az éppen kiöntött borból – és persze várakozni, mi is kerül a tányérunkra.
Vagyis ez az elő-étel. Antipasto, ahogy az olaszok mondják, néhány falat a pasta, vagyis az első fogás előtt. Ez a töltött mortadella egy tökéletes alternatíva.

Vegyetek igazi, bolognai mortadellát, mert csak a pöttyös az igazi :))). Hú, de humoros vagyok most:), szóval a hajszálvékonyra szelt eredeti mortadella azokkal a cuki kis szalonnapöttyökkel, nos az a legjobb – és nem csak ehhez.
Ricottából is érdemes lenne nagyon jót, vagyis eredetit beszerezni, a különbséget szinte zongorázni lehetne.
A gremolata viszont az egészet nagyon feldobja, igazi finom, citromos, friss, üde rávaló és még egészséges is.

Ricottával töltött mortadellatekercsek gremolataval
Ricottával töltött mortadella gremolataval

(Involtini di mortadella con gremolata)

200 g ricotta
80 g zöld olívabogyó
só, feketebors frissen őrölve
1 db (bio)citrom reszelt héja (elhagyható, de nem érdemes)
8 szelet (140 g) bologna-i mortadella
2 ek citromos vagy mandarinos olívaolaj
A gremolatahoz
1 kis csokor (50 g) petrezselyem

1 ek extraszűz olívaolaj
só, kevés feketebors
½ db citrom reszelt héja

1. A ricottát egy tálba teszem. Beleteszem az apróra vágott olívabogyót és belereszelem a citrom héját, majd bőven sózom és borsozom.
Egy-egy hajszálvékony mortadellaszeletet lefektetek, szétkenek rajta egy kevés ricottát, rálocsolok egy sávnyi olajat, majd szorosan feltekerem. Középen félbevágom és tányérokra fektetem. Érdemes egy kis időre fóliával lefedve behűteni.
2. Elkészítem a gremolatat. Apróra vágom a petrezselymet, hozzáadom a citrom reszelt héját, olajat, sózom és borsozom, hogy szép kerek legyen.
3. A mortadellatekercsekre teszem a gremolatát és tálalom.
4 adagnyi antipasto lesz belőle /

Júl 212010
 

Idén nagyon későn indult be a grillszezon, de ezzel nem mondok semmi újat. Májusban volt már egy kísérletünk rá, azt elmosta az eső, illetve a kintücsörgés helyett bemenekültünk a szobába. Két hónap késéssel júniusban végre beindult a szezon, így amikor hétvégén itthon vagyunk, izzik a rost, de gyakran még hétközben is pakolunk rá néhány szelet húst és kenyeret, a salátát meg menet közben összedobom.
A kedvenc repertoár lassan olyan nagy lesz, hogy két nyár alatt sem lehetne végigfőzni, de nem baj, így van ez jól.

Egyik vasárnap Gabah-tól és Alexandrától néztem ki a salátákat.
Ez utóbbin szinte semmit nem változtattam, Alexandra körtés édesköménysalátáján csupán a citromlevet cseréltem le almabalzsamra, a parmezánt pedig most a köretjelleg miatt hagytam el. Nagyon finom, gyümölcsös, üde saláta. Fotó erről nincs, így is örültem, hogy a tésztasaláta még épp nem nyúlt át a szürkületbe.

Gabah tésztasalátája is azonnal megfogott, és nem kis meglepetésemre még a férjemnek is ízlett, azt mondta, megtarthatjuk ezt is:)
(A mennyiségek lehet, hogy nem teljesen pontosak, mert feleúton abbahagytam a jegyzetelést és három hét után már csak foszlányos emlékeim vannak róla.)

Tésztasaláta cukkinivel. lilahagymával és vörösáfonyával
Tésztasaláta cukkinivel és vörösáfonyával

150 g fusilli (vagy egyéb tömzsi tészta)
1 db közepes cukkini
1 fej lilahagyma
30 g szárított vörösáfonya
kb. 100 g taleggio (észak-olasz lágy sajt)
3 ek citromos olívaolaj
1 ek zöldcitromlé
só, bors

Az olajat összekeverem a zöldcitromlével, sóborsozom és beleforgatom a langyos vízben kissé átöblített áfonyát, így nem lesz annyira édes.
A cukkinit julienne-re reszelem, a lilahagymát félbevágom és hajszálvékony szeletekre vágom. Ezt is hozzákeverem az áfonyához és ha lehet, állni hagyom.
A sajtot kisebb kockákra vágom.
A tésztát kifőzöm, leszűröm és beleforgatom az olajos áfonyakeveréket. Ha szükséges, kerekre ízesítem, majd a végén beleforgatom a sajtot és azonnal tálalom, mivel a még langyos tésztától a sajt külseje kissé megolvad.
2-4 személyre (egyéb köretek mennyisége szerint)

jún 222010
 

Ha egy recept úgy kezdődik, hogy marinált és hogy mozzarella, az már csak jó lehet. Megláttam ezt a salátát és pont arra gondoltam, hogy én ezt csakis szeretni fogom, hisz a pácolt mozzarellát minden elképzelhető formájában nagyon kedvelem.

Pár nap múlva elkészítettem, igaz, először csak chilipehellyel és szárított oregánóval, mert nem volt épp friss paprikám kéznél. Mivel a cikk szerint J. Oliver receptjéről van szó, rákerestem a neten, hátha rátalálok az eredetire. És lám, a crème fraîche-ben pácolt mozzarella rengeteg helyen megtalálható. J.O. nem is tett mást, csupán egy egyszerű, olasz klasszikusra rápakolt egy kis francia tejfölt, innentől kezdve pedig mint egy J.O.-recept vonul be a történelembe.

Rég szerettem volna már arról a jelenségről írni, hogy nagynevű gasztroszemélyiségek kölcsönvesznek egy-egy nagyon klasszikus receptet, aztán csavarnak rajta egy kicsit, néha épp csak annyit, hogy az eredetit is még teljesen ki lehet venni. Aztán publikálják a saját nevük alatt és onnantól kezdve már a kutya sem hiszi el, hogy nem Piemonte lopta el történetesen J. Oliver receptjét úgy négyszáz évvel ezelőtt. A nevek dicsősége, értem én.

De térjünk csak vissza a sajtunkhoz.
Eddig négyszer készítettem, de mindig apró változtatásokkal. Az már biztos, hogy bivalymozzarellával és a már említett crème fraîche-sel lesz a legjobb, mert ez finoman beépül a porózus sajtba. Persze a jó, kissé fűízű, karcosabb olívaolaj sem hátrány, no meg a frissen reszelt citromhéj és a friss zöldfűszer sem. vettem friss oregánót, egyszer azt csipkedtem rá, nagyon finom lett. Másik alkalommal chiliolajat és petrezselymet kevertem a tejfölbe, úgy kanalaztam a tetejére.
Kenyérrel könnyű ebéd, bár diétásnak még jóakarattal sem mondható, grill mellé pedig kiváló.

Amúgy tényleg finom és mint látjuk, jól lehet variálni. Sajna, akkor már nem lesz J.O.-recept, de ez egyáltalán nem baj!

Csípős marinált mozzarella crème fraîche-sel
Csípős marinált mozzarella

1 db (125 g) (bivaly)mozzarella
150 ml crème fraîche (esetleg más, zsíros tejföl)
só, bors
½ db (bio)citrom reszelt héja
1 ek citromlé
4-5 ág friss oregánó, vagy ½ mk szárított
2 ek extraszűz olívaolaj
1 db kisebb csípőspaprika

1. A mozzarellát vékonyra szeletelem és lefektetem egy tál aljára. Kevés sót és oregenót szórok rá, majd megpöttyözöm egy kevés olívaolajjal.
2. Rásimítom a crème fraîche-t, újra sózom és borsozom. Megszórom a citromhéjjal és a maradék oregánóval, ráteszem az apróra vágott paprikát, majd meglocsolom kevés olívaolajjal és citromlével.
3. Lefedve egy napig hidegre teszem.

Mozzarella marinálva

máj 272010
 

Néhány hete vettem néhány biocitromot, mert szükségem volt a héjára. Igazából elég ilyenkor egy-két darab, de olyan szépek voltak, hogy nehezemre esik ellenállni. Pedig mindig hozzá tudok jutni, ha nem is rögtön az első sarkon, de a másodikon már igen. Annyira szeretem kézbe fogni és megtapicskolni a héjukat, beszívni nyers illatukat, hogy néha csak úgy magam mellé teszek egy citromot és megsimogatom. A nagy titok persze az, hogy a héjukra ne kerüljön semmilyen kozmetika.

Így álltam hát néhány citrommal, ezeket először sóban gondoltam eltenni, aztán ez lett belőle. Van még a szekrény mélyén néhány különböző üveg vodka, ezeket a jelenlegi élethelyzetünkben nemigen tudjuk olyan viharos gyorsasággal elfogyasztani, hogy látványosan apadjanak is. Viszont egyáltalán nem rosszak, emiatt különösen megörültem, mert lesz még felhasználási terület a számukra.

Azt mondanom sem kell, hogy ennél a citromnál se használjunk valami olcsó lőrét. Jó, jó, azért ne a Russzkij Standart legyen a mérce (bár miért is ne, egy kis Standart, egy kis Fleur de Sel, Evian és persze szicíliai citromok, nos, megvan??:), hanem keressünk valamit a csúcsminőség és a még jól iható kategória közötti skálán. (Én Stolichnayat használtam, van még:).
Legközelebb viszont grappával is megpróbálom. Elég sok dolgot kipróbáltam már mindkét alkoholfajtával, a tapasztalataim megosztottak. Badarság lenne azonban azt hinni, hogy mert egy desztillált szeszes italról van szó, ezeket egyszerűen behelyettesíthetjük egymással. Ez nem így van. Vannak ételek, amelyek vodkával mutatnak jobban és vannak, amelyek grappáért kiáltanak. (Esetleg ginért, tequiláért, sötöbö, de ez most nem a mi témánk.) Most természetesen csak azokról beszélek, amelyekhez tiszta párlat szükséges.

De ne kanyarodjunk el messzire. Elkészítettem a citromokat, majd pár nap mérhetetlen türelmetlenség után megkóstoltam. Már alakult az íze, és milyen jó volt!! Aztán sorsára hagytam őket, el is feledkeztem róluk, de minap elővettük, megkóstoltuk.. elfogyott az első üveg teljesen. Eszméletlen finom, nem túl édes, kellően savanykás, a lé pedig egy egész kellemes limoncello-félét ad, akár. Nem teljesen az, de hasonlít, jól behűtve el lehet kortyolgatni, de ezzel a lével még főzni is lehet.

Hogy a citromkarikák mire jók? Azon kívül, hogy magában akár egy fél üveggel is el lehet eszegetni, nem is tudom. Hal mellé gondoltam köretnek, ezt feltétlenül kipróbálom, de hidegtálra, erre-arra remek helye lehet. Mivel a citromok is alkohollal vannak átitatva, ezért gyerekek ne egyék, a leve viszont egy kellemes, citromos likőrnek felel meg.

Update – amihez felhasználtam:
Kakukkfüves ördöghal párolt paprikával és vodkában eltett citromszeletekkel

Vodkában eltett mfentás citrom és limoncino, vagy amit akartok
Citromszeletek vodkában, limoncino, vagy amit akartok

6 db kezeletlen citrom
300 g cukor (fele esetleg barna nádcukor)
300 ml jóminőségű szénsavmentes ásványvíz, tisztított víz
1 csipet só
400 ml vodka (jóminőségű)
kb. 25 levél borsmenta

A cukorból és a vízból szirupot főzök és enyhén sózom. Ha kihűlt, hozzákeverem a vodkát.
A citromokat megmosom majd 5 mm-es vékony szeletekre vágom, a magokat kiszedem. A menta leveleit megmosom.
Két darab egyliteres üveget előkészítek, forró vízzel átmosom őket. Az üvegekbe rétegesen lerakom a citromszeleteket és közéjük teszek egy-egy mentalevelet. Felöntöm a vodkás cukorsziruppal és azonnal lezárom.
Legalább 3 hétre félreteszem, közben néhányszor átforgatom.
2 db egyliteres üveg /

Citromszeletek vodkában

máj 012010
 

Az utóbbi időben szinte minden hónapban végigsöpör valamilyen láz a magyar blogokon. Nem sorolom, mi mindenen akadt már meg a szemem az elmúlt években, most azonban a sült retek az egyik legnagyobb sláger. Nem, ez nem csak a tavasznak szól, ugyanis sütve soha nem találkoztam még vele ezelőtt.

Egyszóval muszáj volt kipróbálnom, ehhez még sem kell annyi idő, mint a még mindig töretlen népszerűségű macaronozáshoz, vagy hogy a pavlovát említsem, az a hullám sem ült el még teljesen.
Kényelmes és egyszerű pavlovát és -szerűségeket gyakran sütök (nincs még a blogon), a macaron-projekt pár évre elnapolva, de a sült retekben megláttam a nagy lehetőséget.
Gyors, fantáziadús és főleg finom. Sütve eltűnik belőle a csípősséget okozó mustárolaj, szelíd, mondhatni semlegesebb ízű lesz, de még szépen ropog és bőséges vitamintartalmát is megtartja.

Nosza, lehet vele kísérletezni, vajjal, különféle olajakkal sütve, zöldfűszerekkel tavasziasítva kiváló köret egy szelet sült hús, de méginkább hal mellé. Én dióval próbáltam és akivel csak kóstoltattam, mindenkinek ízlett. Ebbe is kell egy kis savasság, ezért a túl savanyú (általában 10%-os savtartalmú) citromlé helyett lágy almabalzsamot tettem bele.

Sült diós retek petrezselyemmel
Sült diós retek petrezselyemmel

80 g (2 maréknyi) dió
1 késélnyi vaj
40-45 szem piros retek (kisebb méretű)
só, frissen tekert feketebors
1 ek dióolaj (hidegen sajtolt)
½ db citrom reszelt héja (elhagyható)
1 ek-nyi (jó minőségű) érlelt almaecet (almabalzsam, alacsony savtartalmú)
1 csokor petrezselyem

A retekszemeket levágom a szárról, úgy, hogy mindkét végén maradjon még rajta egy kevés zöldje és szára. Megmosom és szárazra törlöm őket.
A diót egy nagyobb serpenyőben szárazon, többször átforgatva megpirítom, majd kiveszem. Beleteszem a vajat és közepes hőfokon (6/9) néhány perc alatt megpirítom benne a retekszemeket. Félrehúzom, hozzákeverem a citromhéjat, a dióolajat, majd sózom és borsozom. Almabalzsammal savanyítom egy kicsit és alákeverem a felvágott petrezselymet.
3-4 személyre /

Sült retek