Libacomb pirított zöldségekkel

 00 Cucina italiana, 03 Secondi, Borajánlat, Főétel, Mellékes  11 hozzászólás »
nov 172008
 

Megbeszéltük, hogy hétvégén libacomb lesz, de Márton-napon teljesen elfelejtkeztem róla, hogy a liba miért is van, pedig az volt. Márton-nap-tudat nélkül is nagyon jó lett – miután átsült rendesen.

Abban az emlékezetben voltam, hogy én már sütöttem libacombot. Libát, egész töltött libát már sokszor, de libacombot még nem, és mivel comb, összekevertem a kacsamellel. Ez valahogy logikus, nem? Szóval úgy kezdtem neki, hogy szépen mindkét oldalról megpirítottam a combokat, aztán betettem őket a 80 fokra előmelegített sütőbe. Mint a kacsamellet… Mindezt egy órával a vacsora előtt, amíg a zöldséget gondoltam elkészíteni.

Így is lőn.
Liba be, zöldség roppanós-finomra süt, megterít, bort bontat, vizet tölt, zenét feltesz, hangulatvilágítást bekapcsol, liba ki, mártást beforral, tányérokra szervíroz. 
Asztalhoz leül, beszippantja a sült libacombból kiáradó fantasztikus illatokat, villát libába szúr, vágja az első, omlós falatot….  na és akkor ezen ponton, ahogy akár egy bungee ugrás alkalmával, átvillan az ember agyán az egész addigi, kulináris múltja, tapasztalata (??), a hús ugyanis még nyers volt:-))) Hát kérem, van ez így :-))
Nem volt mit tenni, némi tanakodás után a sütőt jól rákapcsoltam és egy óra tíz percre visszadugtam a sütőbe. Eddig volt ugyanis türelmes a férjem. (A 60. perc tájékán el kezdett a pizzafutárral fenyegetőzni.) Közben eszegettük a zöldséget és megittuk a bor felét. (Később egy másodikat is fel kellett bontani.) De hogy ne unatkozzak, kénytelen voltam még egy adag zöldséget is sütni, még jó, hogy volt mindenből.

Azt nem említeném, hogy mikor vacsoráztunk, még mediterrán életvitel esetén is – amit amúgy is folytatunk – eléggé későt mutatott az óra (bár erre megjegyezném, hogy valahol a világon mindig este nyolc óra van:-), de végül is nagyon finom lett minden. Később olvastam Gabojszánál, hogy ő 6 órát tartotta bent a saját libájának a combját a 100 fokos sütőben, hát ilyesmit írok én is a receptbe – csakhogy tudjam legközelebb…
A kép egyébként a nyers libáról készült, de egész jól mutat, nem?

Még jó, hogy nem hívtam vendégeket.
Az estet – és a nyers és a sült liba közötti idő agyonütését – egy új felfedezés is emelte: egy 2007-es apúliai Primitivot, Feudi di San Marzano-t ittunk hozzá (bár a vacsorához túl könnyűnek bizonyult), mégis annyira tetszik, hogy már három kartonnal be is táraztunk belőle. 

Továbbá szerényen megjegyezném, hogy ez egy saját recept:-)

Libacomb pirított zöldségekkel

Libacomb pirított zöldségekkel, rucolaágyon

A libacombhoz
2 db libacomb
só, bors
1 ek olívaolaj
1 ek vaj
kb. 100 ml fehérbor
kb. 100 ml csirkealaplé
néhány zsályalevél (elhagyható)
1 ek vaj a mártáshoz
A pirított zöldséghez
1 db sárgarépa (közepes)
2 db burgonya (közepes, nem szétfővő fajta)
100 g brokkoli (vagy kelbimbó)
4 db paradicsom
4 db articsókaszív (üveges is)
1 ek kapribogyó (lehetőleg sóban eltett)
1-1,5 ek pezsgőecet (vagy jófajta! fehérborecet)
1 mk só
2 maréknyi rucola
olívaolaj
só
feketebors, frissen őrölve

A sütőt 80 °C-ra előmelegítem.
Egy serpenyőben felhevítem a vajat és az olajat és 10 perc alatt mindkét oldalról körbepirítom benne a (megmosott, leszárított) libacombokat. Egy sütőtálba átteszem a combokat, körbeöntöm a bor és az alaplé egy részével, beleteszem a zsályát és lefedve beteszem a sütőbe. Ha szükséges, menetközben kevés folyadékot adok hozzá. Ha megsültek a combok, kiveszem, melegen tartom és a mártást beforralom, illetve kevés hideg vajjal montírozom, hogy személyenként úgy féldeci mártást kapjak.

A sárgarépát és a burgonyát meghámozom és falatnyi, egyenletes darabokra vágom. A brokkolit is előkészítem és ehető méretű rózsákra szedem. (Ennél a mennyiségnél egyszerűbb fagyasztottat venni, hacsak nem maradt kevés brokkolink, de kelbimbóval is helyettesíthetjük.) Kevés víz fölött, pároloedénybe teszem az első kettőt, pár perc után hozzáteszem a brokkolit és még kb. 4 percig párolom. Egy nagy serpenyőben olajat hevítek, beleteszem a zöldségeket és roppanósra sütöm, közben óvatosan átforgatom. A paradicsomot megmosom, félbevágom és késsel kiszedem a magját, majd csíkokra vágom. A zöldséghez adom a hosszában negyedekbe vágott articsókával együtt. Egy perc alatt kész, ne pirítsuk sokáig, minden maradjon roppanós! Hozzáöntöm a pezsgőecetet, pici cukrot és sisteregve elpárologtatom. Beleteszem a kapribogyót, sózom, és borsot tekerek rá. 
Tálalásnál a tányérra teszem a libacombot, mellé teszek egy halom rucolát, meglocsolom jófajta olívaolajjal, sóborsozom és rákupacolom a zöldséget. A mártásból a hús köré öntök egy keveset.
2 személyre / 

 

Sajtos-tejszínes pulykaszelet citromos spárgával

 Borajánlat, Főétel, Mellékes  7 hozzászólás »
ápr 142008
 

Amikor Gabojszánál megláttam a sajtban bundázott csirke receptjét, azonnal két dolog is eszembe jutott. Egyrészt, hogy ezt mihamarabb el kell készítenem, másrészt pedig a sajtban panírozott és sütőben, mártással sütött hússzelet régebbről már ismerős volt.
Úgy 15-20 éve igen újszerűnek, szinte "trendinek" számított (de nem szeretem ezt a szót!, de itt most találó), mára már elavult, kissé dekadens étek lett belőle. Ellenben kiváló példa arra, hogy nemcsak a régi, klasszikus, falusi ízeket lehet és érdemes feltámasztani, de a 70-80-as évek tipikus gasztronómiai vonala is megérdemli az ismétlést.
Ez a sajtos pulyka tipikus retro ebből az időből, amit mára egyszerű eszközökkel modernizálni is lehet.

Annak idején – vagyis azokban a szépemlékű nyolcvanas években (sóhaj, márakinek…) trappista sajtban forgattuk meg a csirke-, vagy még inkább sertéscomb-szeleteket, majd tejszínt öntöttünk rá, és néhány recept leírása szerint – olasz darabolt paradicsomkonzerv hiányában, amit akkor még nem is ismerhettünk – tömény mennyiségű ketchupot tettünk bele. (Planétás kártyák, emlékszik még erre valaki?) Ennek ellenére nem volt rossz, nálam például sokszor tarkította a vasárnapi asztalt.

Szóval mindez az eszembe jutott, amikor Gabojsza receptjét olvastam és nosztalgiáztam egy csöppet felette. Természetesen az idők szelével megváltoztattam, ami kimondottan jót tett neki. (Hisz én sem szeretek a tavalyelőtti ruhámban végiglejteni a Nagykörúton:-)) Olyan sajtokat használtam, amik épp itthon voltak, erre nagyon jók a maradékok. Nálam Pecorino és Appenzeller is volt, Goudát tettem hozzá, de minden sajt jó, csak vegyük figyelembe, hogy ez határozza meg az összhatást! A tejszínt első körben sokkaltam, de rájöttem, igenis kell bele. Viszont kimondottan hiányzott a bor zamata, ezért fehérbort és alaplevet jól beforraltam (szerencsém volt, mert az előző főzésből maradt még egy kiváló, készen vett borjúalaplé), a tejszínnel elkeverve ezt öntöttem a húsokra. Előtte azonban hagymát apró karikára vágtam és rászórtam a tetejére.

Hogy el ne felejtsem, citromos spárgát ettünk hozzá és jóféle fehérbort ittunk mellé.

Gabojsza, férjem üdvözletét küldi, és mindig Rád gondol, ha ez készül nálunk. Mert gyakran lesz, arról meg ő gondoskodik!:-))

Sajtos-tejszínes pulykaszelet citromos spárgával

A bundázott pulykaszeletekhez
500 g pulykafilé
4 ek liszt
1 db tojás
1 csipet só
180 g sajt (vegyesen, pl: Pecorino, Appenzeller, Gouda)
2 db salotta
100 ml fehérbor
100 ml alaplé
200 ml tejszín
bors, frissen tekerve
A citromos spárgához
1 ek medvehagymás olívaolaj (vagy sima olívaolaj)
1 tk vaj
500 g fehér spárga
50 ml fehérbor
50-100 ml alaplé
1 db citrom reszelt héja
2 ek citromlé
bors, frissen tekerve

A sütőt 180ºC-ra (160 ºC/légkeverésen) előmelegítem.
A húst megmosom, leszárítom, (nem kell kiklopfolni) 6 tenyérnyi darabba vágom és bepanírozom őket. Külön tányérban először lisztbe, felvert, sózott tojásba, majd a reszelt sajtkeverékbe hempergetem, a sajtot még rá is nyomkodom, hogy minden elfogyjon. (Minél finomabb, sajtokat használunk, annál jobb lesz az eredmény. Lehetőleg félkemény sajtokat vegyünk, 2-3 fajtát feltétlenül.) Egy nagy tűzálló tálba lefektetem a bundázott szeleteket. A salottát megtisztítom, és nagyon vékony karikákra vágom, majd egyenletesen rászórom a tetejére. A bort, alaplevet és tejszínt elkeverem és a húsok tetejére öntöm. (Még jobb lesz, ha először a bort felére beforraljuk az alaplével, ezt öntjük rá. Ekkor kicsivel több folyadék kell hozzá.) A tálat lefedve betolom a sütőbe és 45-50 percig sütöm, illetve addig, amíg sűrű mártás nem lesz alatta.

A citromos spárgához a spárgákat meghámozom, a végét letöröm vagy levágom, a fejét is nagyvonalúan levágom és félreteszem. Egy lapos lábasban felforrósítom a vajat és az olajat, beleteszem a spárgasípokat, ráöntöm az alaplevet és a bort (azt, amit iszunk hozzá) és félig lefedve párolni kezdem. Ha szükséges, mehet még alá folyadék. Úgy 5 perc múlva hozzáreszelem a citrom héját, beleteszem a spárgafejeket, mikor már majdnem puha, beleöntöm a citromlevet és addig párolom, amíg kész nincs, de a spárga maradjon roppanós. A spárgát kiveszem, melegen tartom. A mártást néhány perc forralással egy kissé beredukálom, hogy sűrűbb legyen. Maradjon 6-8 evőkanálnyi, kissé sűrű, aromás mártás alatta, hideg vajjal lehet még montírozni. Ízesítem, hogy kellően savas-egyensúlyos legyen. Azonnal tálalom a pulykaszeletekkel.
2 személyre /

Borajánlat:
Podere la Casa Rossa, Vernaccia di San Gimignano D.O.C.G., Alessandro Chiti, 2007

Sajtos-tejszínes pulykaszeletek 

Szilveszteri húsfondü

 Borajánlat, Classics, Főétel, Szilveszter - Újév  8 hozzászólás »
jan 092008
 

Szilveszterkor, ha nem megyünk házon kívül (ami egyre ritkábban fordul elő), elővesszük a fondükészletet, ez már amolyan hagyomány. Először mint rendes fondüamatőr, a szokásos sajtfondüvel kezdtük, de hamar rájöttünk, hogy ez nem nekünk való dolog. A sajtok összeválogatása nem okozott volna gondot (hatalmas irodalma van a hagyományos, svájci sajtfondünek), de nem tetszett, hogy az egyfajta tunkolási lehetőséggel viszonylag monoton ízvilágot juttatunk a szánkba (hallom is a sajtfondüpárt halk moraját), sokat sem tudtunk enni, és a fondülábas a szakirodalom beható tanulmányozása ellenére is rendszerint úgy leégett, hogy órákig súroltam az alját.
Köszöntem, de váltani kellett. (Az olaszok fondüjét, a fondutát ennek ellenére kipróbálom majd, az jóval egyszerűbb.)

Először a fondüs könyvemből okosodtam, ezért nemsokára már csak húst mártogattunk a fondüs edénykébe. Előnye, hogy hosszan el lehet húzni, társaságbarát vacsora, nem telik el az ember olyan hamar, mint a sajtostól.
A fondü egyébként a hasonló francia szóból származik (jelentése: olvad) ezért tisztesség szerint csak a sajtfondüt lehetne ezzel a szóval illetni, de mára ez nem érdekel senkit. Két nagy csoportja van a fondüzésnek, egyik a fondue bourguignonne, amikor zsiradékba mártják a színhúst, másik pedig a kínai típusú, slankító fondü, a fondue chinoise. Ennél forró alaplében, húslevesben fő a húsdarab. Hogy ne legyen unalmas, léteznek még altípusok is, például az alaplevet egyenlő arányú borral elkeverve és felforralva Bacchus-fondüt kapunk és természetesen a sörös sem hiányozhat.
Halfondü is létezik, ekkor halalaplében főnek az előre feldarabolt haldarabok, de ezeket nem a villával szúrják fel, hanem apró fémkosárkákkal merítik bele. Egy sűrű, sörrel készült palacsintatésztába is be lehet előtte mártani, úgy nem esik szét.

A csokoládéfondü már inkább méltó a nevéhez. Ennél olvasztott csokoládéba (amit szintén sokfajta módon lehet ízesíteni) mártják a gyümölcs- vagy sütemény-, kalácsdarabkákat.

A hatszemélyes fondükészlet tapasztalatom szerint kényelmesen is nagyjából csak három fő részére alkalmas, ha többen vagyunk, akkor egy teamécsessel működő, melegítő lapra szoktam egy másik edényt tenni. A hozzáadott pici tálkákat is száműztem (viszont szufléformának kiváló), gyakorlatilag csak magát az edényt használjuk a villákkal. Vettem még hozzá fémkosárkákat is a kényesebb darabok mártogatására, mártásokhoz nagyobb tálkák meg minden háztartásban vannak.

A húsos fondünek is számtalan verziója létezik. Mi növényi olajat használunk, általában másfél liter szükséges, amit utána száműzök a háztartásból. Lehetne ugyan zsírban is sütni, én még nem próbáltam. Van, aki az olajba még beleönt egy kis brandyt, vodkát, vagy egyéb ízesítőt, de férfiak inkább a tiszta ízeket kedvelik.
A legtöbb recept mindenféle módon ízesített húsokat javasol, de a többéves tapasztalatunk azt mutatta, hogy a rengeteg saláta, mártás úgyis elnyomja az ízét, kár vele bajlódni. De lehet kísérletezni, bármilyen fűszerrel, ízesítővel összekeverni, de ennek az is a hátránya, hogy az olaj átveszi ennek az ízét, ezért ezt a húst csak a végén mártogatnám.
Legalább két, de inkább háromfajta húst teszek ki, lehetőleg minden fő részére egy kis tálban. A színhúsokat falatnyi darabokra vágom (általában sertéscomb, szűz, csirkemell, marhahús, de báránycombot is próbáltam). Húsgombócokat egész hagyományos módon gyúrok. Hasonló, mint a csevap, marha színhúsból összegyúrva, esetleg kevés aprított hagymával, zöldfűszerrel ízesítve, kenyeret vagy morzsát nem teszek bele. Sózni egyiket sem érdemes. 
Idetartozik még a hagyományosan bundázott camembert is (ebből a Presidente típusú a jó, mert nem esik szét), amit nagyon jól lehet az olajban is sütögetni. A sajthoz gyümölcsös mártás illik a legjobban.

A fondü lelke a rengeteg, hozzá tálalt mártás, saláta, esetleg hozzáillő savanyúság és természetesen kenyér, ami lehetőleg friss, házi fehérkenyér legyen.
Nagyon, úgy is mondhatnám, hogy a siker szempontjából eszenciális fontossággal bír, hogy a mártások kellő egyensúllyal bírjanak. Ezért kell, hogy legyen köztük édes, fűszeres, kellően sós, savanykás és enyhe is. Nemcsak azért, hogy mindenkinek a kedvében járhassunk, hanem azért is, hogy megtaláljuk az ízek egyensúlyát.
Én most egy egyszerű zöldsalátát és öt mártást készítettem, aioli-t, paprikás paradicsomszószt, (tomato relish) kínai szilvamártást, mangó chutney-t és paprikás kukoricamártást. Ezek így öten – inkább ösztönösen válogatva -, de megteremtik ezt az egyensúlyt. 
Vörösbort ittunk hozzá, utána pedig jólesik valamilyen gyümölcspárlat, mi prosecco grappát ittunk rá.

Borajánlat:
Cape Haven Swartland, Merlot, 2004, South-Africa
Illatában fekete ribizlire emlékeztető bor, később pirított csokoládét és enyhén kesernyés ízt érezhetünk, ami azonban nyelvünkkel érintkezve azonnal elillan.  

Crespelle fűszeres májkrémmel töltve

 00 Cucina italiana, 02 Primi, Borajánlat, Előétel, Főétel, VKF!  12 hozzászólás »
Sze 302007
 

Nem vagyok túl bensőséges viszonyban a belsőségekkel.
Na jó, mondhatná bárki is, ha valaki így gondolkodik, mit keres akkor egy belsőségekre kiírt játékon?
Azért a dolog nem volt mindig így! Kiskoromban igen rosszevő gyerek voltam, de mindig volt egy étel, amivel ki lehetett csalogatni az étkezőasztalhoz. Ez pedig a resztelt máj volt, amit én teljes szívemből imádtam. Ettem volna akár hetente is, de nem engedték:-) Ezt a sikersorozatot csupán vagy tíz év szakította meg (ami érdekes módon a lányom születésével kezdődött), amikor is rá nem bírtam nézni semmilyen májra, még a készresültre sem, nemhogy kézbe vegyem és felvágjam! Azóta a helyzet konszolidálódott májügyileg, de a húsán kívül ez maradt az egyetlen része az élő állatnak, amit hajlandó vagyok megenni.

Velem ellentétben a férjem viszont mindenre kapható, – ha valaki csak megcsinálná neki:-)
Ezért annak idején borzasztóan örült ennek a májkrémmel töltött palacsintatoronynak, ami azóta is, rendületlenül műsoron van, bár az utóbbi időben egy kicsit elfelejtkeztünk róla. Mikor kissé legörbült szájjal említettem neki a VKF újabb témáját, hogy mi a VKF-es fittyfene-csodát gyártsak én belsőségekből, egyből felcsillant a szeme: ó, persze, a palacsintája!

És lőn. Mielőtt bárki felszisszene, hogy borjúmáj, igen, tudom, jóval drágább otthon, viszont sokkal finomabb is, borjúmájjal egy kimondottan kifinomult ételt kapunk. Persze jó hozzá az egyéb is, csak úgy kicsit rusztikusabb lesz.
Kevés titka van, hogy igazán finom étel legyen belőle, és ne csak egy májkrémmel töltött palacsinta. Először is a palacsinta tényleg legyen crêpe vagy crespelle, és ne a hagyományos magyar, lisztes-ásványvizes egyveleg. Friss zöldfűszert tegyünk bele, ekkor az első sikerlépcsőt már ki is pipálhatjuk.
A második a legnehezebb, mégpedig a borjúmáj. Az utána következő minimál akadályok, mint a frissen reszelt narancshéj, jóféle konyak (brandy) vagy akár a sherryecet már igazán áthidalható bagatelleknek mondhatóak!
De most komolyan: többfajta májjal végigpróbálgattam már. Sertéssel úgymond a legsimább ízű, a marhamáj talán egy fokkal jobb. Van még ugye a csirke, de azzal egy egész más ízvilágot kapunk, de szóba jöhet még nyúl (nagyon jó), de a bárány is. Libamájat hagyjuk meg külön célokra, az ebbe már túl szép lenne.

A májkrémmel, magával a kifejezéssel kapcsolatban szeretnék eloszlatni egy tág körben elterjedt, téves nézetet.
Gyakran hallom, olvasom, hogy sokan pástétomnak nevezik a kenyérre kenhető máj-, de egyéb, akár zöldségből készült finomságokat is. Májpástétom, padlizsánpástétom, tojáspástétom, ezeket a kifejezéseket sokkal többen használják, mint a krémet, holott arról van szó. Talán, mert szebben hangzik? A májkrém dobozán is ez áll.
A pástétom egy tésztakéregben sült, valamilyen vagdaltat, nyesedéket jelent, akár formában, akár csakúgy szabadon. Egy pástétom – bármi legyen is benne -, nagy szakértelemmel és tapasztalattal, költségesen készülő, nagyon finom étel. Régen egy fiatalasszony háziasszonyi fokmérője volt, milyen pástétomot is tudott készíteni.
Ha ezt egy formába tesszük és valamivel, páldául szalonnacsíkokkal körbebugyoláljuk, hogy abban süljön meg, na az a terrin.  
Amit mi felaprítva kikeverünk, aztán kenyérre, vagy bármire kenünk, legyen az májból vagy zöldségből, az nem más, mint krém, kenőke, kence, vagy nevezzük bárhogy. 
Csak nem pástétom! 
Aki nem szeretne hinni nekem, az ITT olvashat erről egy rövid összefoglalót. 

A májkrém önmagában is megállja a helyét, akár reggelire, vagy szendvicsnek, pirítósra kenve, de óriás kagylótésztát is tölthetünk vele. A palacsintatortát pedig leönthetjük valamilyen habkönnyű mártással is (például egy sós zabaglione-val), vagy adhatunk hozzá egy zöldfűszeres, enyhe dressinges vegyes salátát is, de elképzelhető piciny formákban is, kiborítva és átsütve.

További ötletek a gasztroblogokról, milyen egyszerű is májkrémet készíteni: 

Csirkemájkrém szalonna (Dolce vita)
Sertésmájkrém szalonna (Gigi a konyhában)
Csirkemájkrém fokhagyma, majoranna, babérlevél (Horasz konyhája)
Csirkemájkrém tejszín, vaj, Marsala (Domestic Goddess)
Borjúmájkrém crème fraîche, vaj, pancetta, konyak, sherryecet, narancs, zsálya, rozmaring (Dalla cucina)
Csirkemájkrém tejszín, konyak (Macikonyha)
Csirkemájkrém tejszín, konyak, aszalt paradicsom (Macikonyha)
Csirkemájkrém tejszín, vaj, mazsola, konyak, kakkukfű (Piszke)
Csirkemájkrém tejszín, vaj, gomba, vörösbor, gyrosfűszer (Gabojsza)
Csirkemájkrém sherry, bacon, majoranna, szerecsendió (Dalit)
Csirkemájkrém olívaolaj, szardella, zsálya (Egyesek szerint boszorkánykonyha)
Csirkemáj-terrine bacon, libazsír, alma, aszaltszilva, konyak, majoranna, kakukkfű, balzsamecet (Marmalade)
Kacsamájkrém tejszín, fehérbor, fokhagyma, gyömbér, chili (FlatCat)
Pulykamájkrém fűszeresen majoranna, mustár, ketchup (Narancskonyha)
Serpenyős csirkemáj póré, zöldpaprika, majoranna (Ga
bojsza)
Csirkemájkrém bacon, tejszín, bazsalikom, majoranna, kakukkfű, sherry, dijoni mustár (Ízbolygó)
Csirkemájkrém tejszín, körte, ananász, mazsola, fahéj, curry, sherry (Ízbolygó)

Crespelle fűszeres májkrémmel töltve

Crespelle fűszeres májkrémmel töltve
(Crespelle con crema di fegato)

A 7 darab crespelle-hez
120 g liszt
2 db tojás
130 ml tej
50 g vaj, olvasztva
20 levél zsálya
½ mk só
2 ek olívaolaj (a sütéshez)
A májkrémhez
2 ek olívaolaj
2 db salotta (vagy 1 lilahagyma)
1 gerezd fokhagyma
500 g borjúmáj
170 g pancetta (vagy nyers sonka)
1 ág rozmaring
20 levél zsálya
3 ek konyak (vagy brandy)
1 db narancs reszelt héja
½ db narancs leve
2 ek sherryecet
50 g vaj (2 ek)
50 ml crème fraîche (tejföl és tejszín keveréke), vagy tejszín, kissé felverve
1,5 mk só
feketebors, frissen őrölve
A tetejére
1 ek vaj
½ csokor metélőhagyma

Először a szokásos módon a hozzávalókból elkészítem a crespelle-t. A tej egy részét lehet ásványvízzel is helyettesíteni, de szerintem ez tisztán tejjel a legjobb. A végén beleöntöm a felolvasztott vajat és a megmosott, apróra vágott zsályalevélkéket.
Úgy jó számolni, hogy 7 darab 20 cm-es palacsintát kapjunk. Lehet több tésztát is bekeverni (arányosan több tésztából), akkor biztos nem érhet gond, mert menetközben is fogy(hat) a palacsintából.
Ha kész, lefedve félreteszem.
A májkrémhez először egészen apróra vágom a hagymát és a fokhagymát, ezt legjobb az aprítóban elvégezni.
Egy lábasban felforrósítom az olajat, beleteszem a hagymát és hagyom, hogy üvegesre piruljon. Közben megmosom, megszárítgatom a májat és elkapargatom, vagy kisebb darabokra vágom, vagy az aprítóban pépesítem. (Akinek semmilyen aprító kütyüje sincs, az próbálja tényleg nagyon apróra vágni vagy kapargatni.) 6-8 perc alatt közepes hőn (5/9) a hagymán készre párolom. Közben a sonkát – vagy pancettát – apró kockára vágom, és a végén hozzáadom a készrepárolt májhoz.
A rozmaringágról letépdesem az ágait és a zsályalevélkékkel együtt apróra vágom és ezt is hozzáadom. Hozzáöntöm a narancs kifacsart levét, a konyakot, a sherryecetet és a narancs reszelt héját, majd a kissé felolvasztott vajat és a crème fraîche-t (vagy a lazán felvert tejszínt, amit akár egy kisebb, csavarzárú üvegben is össze lehet rázni.) Sózom, borsozom.
Az összeállításhoz egy tálalótálra teszek egy palacsintát, és megkenem a májkrém egyhatod részével. Folytatom úgy, hogy a tetejére palacsinta kerüljön.
Egy kis tálkában kissé megolvasztom a vajat, belekeverem az apróra csíkozott metélőhagymát és egy ecsettel rákenem a legfelső palacsintára. A tetejére borsot tekerek.
Hűtőbe lehet tenni, hogy kissé összeérjen, de tálalásnál érdemes 10 perce az előmelegített sütőben felforrósítani.
4 személyre előételnek / 205 kcal / 16 g zsír / LF30 70,2% 
2 személyre főételnek / 410 kcal / 32 g zsír / LF30 70,2% 

Crespelle-torta fűszeres májkrémmel töltve

Csirkemell narancsos-paprikás édesköménnyel

 00 Cucina italiana, 03 Secondi, 04 Contorni, Borajánlat, Főétel, Mellékes  9 hozzászólás »
Sze 252007
 

Ha ketten megyünk vásárolni, rendszerint olyan dolgokat is megveszünk, ami csak gyönyörű, vagy étvágygerjesztő, de nincs vele célunk. A terv nélküli vásárolgatás eddig az én reszortom volt, de úgy látszik, amióta a férjem többet tartózkodik a sütő és a mosogató metszésvonalában mint az asztal mellett, azóta sikerült ezzel a kórral őt is megfertőznöm:-)
Felfedeztünk ugyanis a városban egy új kis bevásárló negyedet – persze csak számunkra új, mert ezek a kis boltocskák a maguk ajtóban diskuráló, kissé törve beszélő tulajaikkal már vagy ötven éve színesítik a város eme sűrűbb lakta negyedét. Egy óra múlva aztán három, határozottan nem betervezett szatyorral indultunk a kocsihoz, a negyedikben pedig az a nyúl lapult, amiért is indultunk… Közben többek között édesköményt is kellett vennünk, mivel a férjem az egyik zöldséges, hegyekben kipakolt ládái előtt felsóhajtott, hogy mennyire enne megint sült csirkét édesköménnyel. (Vagyis unalmas csirkét unalmas édesköménnyel:-) 
Csak érdekességként említeném meg, hogy másnap benéztem a szuperpatikatiszta biohenteshez is – természetesen mindenfajta vásárlási szándék nélkül -, hát ott az említett állatért írd és mondd a négyszeresét gondolták elkérni. Ezt hívják úgy, hogy piacgazdaság??

Épp akkor este láttam meg Beatbull ihletet adó ánizskapor levesét, miután tisztáztuk, hogy ő pont azt ért az ánizskapor alatt, mint aminek én az édesköményt értelmezem, vagy amit leginkább (olaszul) finocchio néven ismerek. A levesét finomnak találtam, de kevésnek vacsorára, de Beatbull javasolt még néhányat a kedvencei közül. A narancsos társítása tetszett, ezért végül is ebből a receptjéből indultam ki. Jól megleveleztük az egészet, mire másnapra – leginkább főzés közben -, kerek lett a vacsora.
Külön köretet nem adtam hozzá, a hatalmas adag zöldségragu bőven elég volt kettőnknek. Elhagytam az enyhe, keleties fűszerezést is, viszont bőven öntöttem bele fehér-, desszertbort és brandyt is, ez biztos nem ártott neki, sőt. Azt hiszem, valami még került bele, de elég hiányosan jegyzeteltem, ezért az újbóli reprodukálásnál feltétlen pótolom.
Egy nagyon könnyű vinho verde-t ittunk hozzá, ami nem kifejezetten illik hozzá (de már rég ki szerettük volna próbálni), ezért egy másik bort is ajánlok majd.

Aki kísérletező kedvében van, további recepteket is talál édesköménnyel (vagy ánizskaporral):
Leves
Ánizskapor-zellerleves szőlővel (Kísérleti konyha)
Zöldség, köret, saláta
Amerikai színes káposztasaláta joghurtos öntettel coleslaw (Chili&Vanília)
Dinsztelt édeskömény körtével és gorgonzolával (Gourmandula)
Édeskömény-retek saláta (Rossamela)
Édesköménysaláta grapefruittal (Rossamela)
Grillezett édeskömény salátaágyon (Gourmandula)
Lassú tűzön párolt édeskömény császárszalonnával, citromhéjjal (Chili&Vanília)
Sült zöldséges tészta (Receptgyűjteményke)
Főétel, hússal és hallal
Ánizsos-fokhagymás ánizskaporgumó csirkemellel és csípős-édes-savanyú-sós uborkamártással (Kísérleti konyha)
Narancsos ánizskapros csirkefalatok (Kísérleti konyha)
Fehérboros sertéskaraj édesköménnyel (Zsúrkenyér)
Narancsos-zöldfűszeres pisztráng (Kísérleti konyha)
Pastéis Brazil harapnivalók ánizskaporgumós-almás salátaágyon (Kísérleti konyha)

Csirke narancsos-paprikás édesköménnyel

Csirkemell narancsos-paprikás édesköménnyel
(Petto di pollo con finocchio)

A narancsos-paprikás édesköményhez
2 ek olívaolaj
3 db salotta
2 db édeskömény
1 db kaliforniai paprika, sárga
½ db chilipaprika (vagy 1 csipet chilipehely, opcionálisan)
1 db narancs reszelt héja
2 db narancs (nagyméretű, vagy 3 db mandarin)
200 ml fehérbor
100 ml csirkealaplé (vagy egyéb alaplé)
2 gerezd fokhagyma
50 ml marsala (vagy egyéb desszertbor)
3 ek brandy (vagy konyak)
1,5 mk só
bors, őrölve
50 g pínia (fenyőmag)
A csirkemellhez
2 ek citromos olívaolaj
1 ek vaj
2 db csirkemell (kb. 2×150 g csirkemellfilé)
50 ml alaplé
½ mk só
bors, frissen őrölve

— Először a szokásos módon megsütöm a csirkemelleket. 
Egy serpenyőben felforrósítom a vajat és az olajat, kivűlről megpirítom a húst, majd aláöntök egy kevés alaplevet. Közepes hőn, megforgatva, 10-15 perc alatt megsütöm benne a csirkemell darabokat. Közben sót és borsot tekerek a tetejükre. Ha kész, kiveszem, lecsepegtetem és egyenként alufóliába tekerve félreteszem pihenni.
— Egy nagy serpenyőben vagy lábasban felolvasztom az olajat és a vajat, és kissé megpirítom benne a durvára vágott hagymát. Közben felvágom az édesköményt. A hosszú szárát levágom, de a zöldjét félreteszem, nagyon jó lesz és még díszítésre is kiváló. A talpából is levágok egy keveset. Megmosom és negyedbe vágom, majd vastagabb julienne-re, mondjuk már inkább hasábokra. Beleteszem az olajba és kevergetve alacsony hőn tartom. A borból és az alapléből öntögetek hozzá, hogy ujjnyi mindig ússzon alatta.
Közben a paprikát csíkokra vágom, azt is hozzáadom. A naracsokat megmosom, megszárítom és egynek a héját belereszelem. Az egészet meghámozom, a fehérjét is lehántom, amennyire csak lehet, cikkekre szedem és felvágom. Közben a levét felfogom a deszkán. Az egész megy a lábasba, ha pedig szükséges, locsolgatom a borral és a lével. A naranccsal már nem kell sokáig párolni, hozzávágom a fokhagymát, beleöntöm a marsalát és a brandyt (a marsalától kellemesen édes lesz, a brandytől pedig tüzes), vagy ami épp van, de menetközben valamikor még fűszerezem is. (5 perc párolás után az alkohol elpárolog, már csak a zamata marad, így kismama, kisgyerek, mindenki eheti:-).
Itt valamikor készen is van, lesz egy kis lé alatta, de aki nem szereti, az már az elején kevesebbet öntögessen alá. Sűríteni nem szoktam az ilyen mártásféleséget, kár érte.
Ha kész, kiveszem a csirkét az alufóliából, az alatta lévő levet beleöntöm az édesköménybe, a húst pedig felszeletelem. De egyben is maradhat, ki hogy kéri. Közben a píniát egy pici serpenyőben szárazon egy perc alatt megpirítom.
A zöldségragut tányérra teszm, rászórok a píniából, ráültetem a csirkedarabokat, meglocsolom egy kevés mártással és rászórom az édeskömény felvágott zöldjét.
2 személyre /

Borajánlat:
Galeão, Vinho Verde, Portugalia 
Aubergine borajánlata:
….hamarosan következik

Spaghetti alla checca (Spagetti friss paradicsommal)

 00 Cucina italiana, 02 Primi, Borajánlat, Classics, Előétel, Pizza, pasta  9 hozzászólás »
Sze 102007
 

Vannak étkek, melyeket olyan kis keskeny mesgye választ el egymástól, hogy nehéz nevet adni nekik, vagy urambocsá, valamilyen kategóriába betuszkolni őket. Nem engedik, ellenben elvárják, sőt megkövetelik tőlünk, hogy úgy élvezzük őket, ahogy vannak. És ez így is van rendjén.

Akkor lettem figyelmes a receptre, amikor Eszter blogjában közzétette az isteni Sophia Loren egyik spagettis receptjét és föleszméltem, hogy már csillagévek távlatából sem készítettem újra ilyet. (A könyvet még abból az időkből ismerem, amikor kis hazánkban a nagy többségnek még elvétve voltak fogalmai az olasz konyhakultúrával kapcsolatban, és most igen visszafogottan fogalmaztam…)
Sophia Loren ezen könyve, az *Eat with Me* mára igazi kinccsé lett: az 1972-ben  kiadott könyv mára horrorisztikus árakon kél el.

A recept roppant egyszerű és szerintem itt a Pasta alla checca átdolgozott változatáról van szó (a pasta itt többnyire a spagettit jelenti, mivel ez a nyers, darabos mártás igen jól harmonizál vele, de találkoztam másfajta tésztával is, mint a farfalle, vagy penne.) A Róma környéki születésű – akkor még – Sofia édesanyja nyilván jól ismerte és gyakran készítette ezt a pastát, amit aztán a neve miatt (checca (e: kekka) = mondjuk így, a *kézmeleg* mártás után nevezték el, de némely átíratban akár utcalányt is jelent, helytelenül…) nem bizonyult túl nyomdaképesnek. Mindez csupán az én feltevésem, de a Spaghetti con pomodori freschi (vagyis spagetti friss paradicsommal) ugyan nem bővelkedik annyi izgalomban (mint egy *melegen* tálalt spaghetti), de egy könyv számára azért mégiscsak szalonképesebbnek bizonyult.

A rusztikus név mögött nyilván az egyszerű elkészítési mód is rejlik: a kifőtt pastát – jelen esetben a spagettit – egy nyersen összevágott, főként kötöttebb típusú paradicsomból készült nyers salsa-ban forgatjuk meg. Ha ezt még azon melegében tesszük, akkor a pastánk tényleg langyos lesz és semmi nyomát nem leljük tésztasalátának vagy épp egy állott, hideg tésztafogásnak. Egy savas dressinggel viszont már egy klassz tésztasalátát is kapnánk, ha tennénk bele valamilyen ec etet, de nem teszünk…

Talán mondanom sem kell, hogy egy nyers mártásnál, salsa-nál, ha az nincs összefőzve, még jobban érvényesül az alapanyagok minősége. Az igazi, bivalytejből készült mozzarella (és itt végképp nem a gumis, ízetlen, szuperpiacokon vásárolt sajtra gondolok), egy igazán fantasztikus, nyers fűízre emlékeztető, toszkán olívaolaj, egy tömör, ropogós, zamatos paradicsom, néhány frissen csippentett oregano- vagy bazsalikomlevél csodákra képes!
Én az eredeti mozzarella helyett pecorinoval készítettem, ettől nem lett olyan színtelen, vagyis jóval aromásabb fogást kaptunk. (Más sajtot is elbír, de érdemes a lágy vagy félkemény sajtok terén mozogni.) De bárhogy készíthetjük, a friss zöldfűszereket is variálhatjuk attól függően, mi van kéznél, tegyünk bele egy kevés fekete olívabogyót és kapribogyót is (ha lehet, sóban eltett kapribogyót használjunk, de ezt is jól öblítsük le és mossuk át), és igen jófajta olívaolajjal locsoljuk meg: kész is az egyik zseniálisan egyszerű pastafogásunk.

Spaghetti friss paradicsommal (Spaghetti con pomodori freschi)
Spagetti friss paradicsommal
(Spaghetti alla checca)

400 g spaghetti
A friss zöldségmártáshoz
600 g paradicsom (San Marzano, Lukullus, vagyis tojásalakú, keményebb fajta)
50 g Pecorino (vagy 1 db mozzarella di Buffala)
2 fej salottahagyma
50 g fekete olívabogyó, magozva
2 ek kapribogyó
½ csokor petrezselyem, apróra vágra
5 levél oregano vagy bazsalikom (vagy több)
2 gerezd fokhagyma
só
bors, frissen tekerve
2,5 ek olívaolaj (60 ml)

Először is előveszek egy hatalmas pastás tálat, amiben az egészet majd tálalom, ebbe gyűjtögetem a nyers ragu hozzávalóit.
A paradicsomot megmosom, majd egészen apróra vágom. (Félbe, harmadba, majd azt is 4-5 darabkára, egyes receptek szerint meg is kell hámozni, én ezt itt fölöslegesnek tartom.) A mozzarellát kisebb darabokra (vagy a pecorinot pici, vékony hasábokra), a salottát vékony karikára, az olívát félbe, a fokhagymát pici darabokra vágom. A petrezselymet és az oreganot (vagy bazsalikomot) ollóval (esetleg hintakéssel) felaprítom.
Az összes apróra vágott és a többi hozzávalót a tálban alaposan, de óvatosan összeforgatom. Kifőzöm a spagettit és még forrón a tálban lévő hozzávalókhoz forgatom, így a hideg, nyers hozzávalók ellenére is még melegen tálalható.
4 személyre /

Borajánlat:
Soave Superiore, Villa Erbice, DOCG, Veneto, 2004
A főként garganega-szőlőből készült, trópusi ízekkel bíró fehérbor ananászra, mangóra és őszibarackra emlékeztet. Igen kis területen termelik, ezért gazdagabb koncentrációjú, a 2004-es pedig különösen  jó évjárat az Erbice-birtok számára.
Aubergine borajánlata:
Pannonhalmi Tramini, Apátsági pince, 2005
Ínycsiklandó ételhez símogatóan finom bort válasszunk, ez alkalommal talán az Apátsági pincéből egy
Pannonhalmi Traminit, a 2005-ös évjáratból (vagy ha már nem találunk belőle, a 2006-os is tökéletesre sikeredett!). Rózsára és citrusokra, talán leginkább narancsra emlékeztető illatjegyek, amik
egyértelműen a traminit jellemzik, egy jó adagnyi barackossággal. Olyan az egész, mintha egy nagy, lédús gyümölcskosárba készülnénk beleharapni!

Zöldséges szarvasragu sajtos polentával és karamellizált paradicsommal

 00 Cucina italiana, 03 Secondi, 04 Contorni, Borajánlat, Classics, Főétel, Mellékes  10 hozzászólás »
aug 142007
 

Következzék most az előétel után vacsoránk második felvonása.
Vadhús mellett döntöttem, a végső döntést végül is a kínálat adta. Az alábbi ragut már sokszor készítettem, ízesítésre mindig kicsit eltérően, de hasonló  módon. Vaddisznóból is nagyon jó, én azt szeretem igazán, most viszont a szarvashús volt az ígéretesebb. A receptet illetően próbáltam jegyzetelni, hogy pontos legyen, (remélem, azért utánamfőzhető:-), de már annyiszor főztem hasonlót, hogy szinte vezeti a kanalat:-)
Fontos a jó minőségű vörösbor (lehetőleg az, amit majd fogyasztunk is hozzá, ez esetben mondjuk egy kíváló minőségű toszkán vörösbor), – mi spanyol börösbort ittunk hozzá -, alaplénél pedig készen kapható vadhúsalaplevet használtam, de egy húsleves, vagy zöldségalaplé is megteszi, ha nincs más. 

A köretnél erősen ingadoztam, igazából friss gnocchit gondoltam hozzá. Pár hete készített friss gnocchim volt is még a fagyasztóban, de a férjem hirtelen elszántsággal polentát javasolt. Persze könnyű neki, ő mindkettőnek nagy barátja, bármikor is kérdezem, mit főzzek, sosem tud választani a kettő közül…   
Szóval a polenta most is úgy készült, ahogy mindig is szoktam: sajtosan, olívaolajban kisütve.
Egyszerű trattoriakban is remek polentát lehet enni. Ezek simán ki vannak szaggatva, vagy még úgysem. Az egyszerűen csak vízben kifőzött polenta igencsak hasonlatos az erdélyi puliszkára, szerintem nincs is nagy különbség közte. Ezek nagyon finom étkek tudnak lenni, főleg pirított gombával. A Dolomitok-ban lévő apró kis refuggio-kban gyakran ettünk túráinkon ilyen pirított erdei gombával körített polentát (Polenta con porcini) – ez az egyik gyengém… .
A mostani polentánkat gazdagon feltuningoltuk egy kis alpesi sajttal és ki is sütöttük jófajta olívaolajban. Nekem ez egy mennyei eledel, ha másnap reggelre pedig marad még néhány szelet polenta, akkor egy kevés gorgonzolával a tetején meg lehet még sütni…. Fejedelmi reggeli, az biztos! 
Polentának én mindig eredeti, olasz polentagrízt használok, ez igen gyorsan, 10 pec alatt megdermed és már vágható is. Használtam otthon hagyományos kukoricadarát is, ennél ízben semmi különbség nem volt, viszont nem dermedt meg, és sűrűn folyós maradt.  

A köretnek tálalt karamellizált paradicsom egy későbbi postban található.
(A képet még egy régebbi vacsorán készítettem, azért nincs rajta a paradicsom.) 

Szarvasragu sajtos polentával és karamellizált paradicsommal

Zöldséges szarvasragu sajtos polentával és karamellizált paradicsommal
(Spezzatino di cervo e polenta ai formaggi)

A zöldséges szarvasraguhoz
1 kg szarvascomb
3 ek olívaolaj
3 db babérlevél
4 gerezd fokhagyma
3 ek sűrített paradicsom (vagy 6 ek darabos paradicsomkonzerv)
10 db salotta (vagy 300 g kisebb hagyma)
3 db sárgarépa
1 db citrom reszelt héja
2 ág rozmaring
1 db peperoncino (csípős paprika)
300 ml vörösbor (száraz, testes)
2 mk só
1 tk szemes zöldbors (mozsárban megtörve vagy őrölve)
1 tk kristálycukor
200 ml vadhús-, marhahús-, vagy zöldségalaplé
1 db kaliforniai paprika (piros, ha van)

A húst előkészítem. (Hideg víz alatt megmosom, papírtörlővel leszárírom és nagyobb darabokra vágom – nagyobbra, mintha pörköltet készítenék, mivel így zamatosabb marad a hús.) Egy nagy lábosban felforrósítom az olajat, és a babérlevéllel együtt beleteszem a húst és nagyobb hőn megpirítom, hogy a pórusai bezáródjanak. Hozzáadom a (nem préselt, hanem) kisebb darabokra vágott fokhagymát, a paradicsomot, a keresztbe vágott hagymát, a fél karikákra vágott sárgarépát, a citrom reszelt héját, a rozmaring apróra vágott leveleit (és a negyedbe, majd kisebb darabokra vágott csípős paprikát, ha így szeretnénk.) 10 percig lassú hőn párolgatom, majd hozzáöntöm a vörösbort és fűszerezem egy kicsit. Most legalább 1 órán át párolgatom, és ahogy elfőtt az alatta lévő lé, úgy öntögetem hozzá az alaplevet, amennyit kényelmesen felvesz. 
Mikor már majdnem kész, hozzáteszem az apró csíkokra vágott paprikát és még 15 percig párolom, amíg a paprika roppanós nem lesz.
Ekkor kóstolgatom és fűszerezem, mert valami még biztos kell bele. Hosszabb, de sűrű mártás legyen alatta, amibe kenyeret is lehet tunkolgatni.
6 személyre /

A sajtos polentához
800 ml víz
400 ml tej (3,5%)
2 ek vaj
1 mk só
1 mk szemes zöldbors, frissen őrölve
1 csipet szerecsendió, frissen reszelve
200 g polentagríz (olasz kukoricadara)
150 g alpesi sajt (pl. Fontina, Gruyère, Appenzeller)
A kisütéshez: 2 x 2 ek olívaolaj

Egy nagy lábasban felforralom a vizet és a tejet, hozzáadom a vajat és fűszerezem. Folyamatosan kevergetve hozzáadom a polentagrízt és lassú hőn sűrűre főzöm. Állandóan kevergetni kell, különben könnyen az aljára ragad. Ha túl sűrű, akkor még vizet adok hozzá, ha túl híg lenne, akkor polentát. Úgy 20-25 perc múlva kész (meg kel kóstolni), ekkor leveszem és hozzákeverem a durvára reszelt alpesi sajtot. (Ha valaki igazán jót akar magának, akkor fog tíz deka eredeti olasz fontina-t és azt tesz bele. Fenséges!)  Jól összekeverem, amíg a sajt el nem olvad a polentában. A polentát egy vízzel kiöblített szögletes formába öntöm (egy nagy tepsi méretű is lehet, vagy két kisebb szögletes sütőforma.) hogy maximum 1 cm magas legyen. 10 perc elég és megdermed, ekkor már vágni is lehet. 
Egy serpenyőben olívaolajat forrósítok, a polentát (a forma szerint) késsel vagy műanyag késsel kisebb téglalapokra vágok és serpenyőnyi adagonként a forró olajban 5-5 perc alatt mindkét oldalát megsütöm, hogy kissé megpiruljon. Frissen kisütve érdemes csak tálalni, mert úgy a legjobb.

A karamellizált paradicsomhoz
12 db koktélparadicsom (vagy kisméretű paradicsom)
só
feketebors, őrölve
porcukor
2 ek olívaolaj

Leírása a receptnél található.
6 személyre /

Borajánlat:
Finca Antigua, La Mancha, Crianza 2004
Ez a 60% Tempranillo, 20% Cabernet, 15% Savignon és 5% Syrah-ból készült cuvée ideális társnak bizonyult a nehéznek mondható vadhúshoz. 
< a title="Aubergine" href="http://aubergine.freeblog.hu/">Aubergine borajánlata:
Ehhez a rafinált ételhez az egyik nagy kedvenc boromat ajánlom:
Gál Tibor, Egri  Bikavér Pajados dűlő, 2003. Egyetlen dűlő öt szőlőfajtájából született meg a testes, vastag bor; gyönyörű példa egy igazi magyar bikavérre!
-ka-pír borajánlata:
Vylyan, Montenuovo Cuvée, 2005 (HU)

Risotto radicchioval és pármai sonkával

 00 Cucina italiana, 02 Primi, Borajánlat, Classics, Előétel, Menüsorok, Risotto, VKF!  3 hozzászólás »
aug 042007
 

Mivel a VKF! VII. fordulójának kiírása épp nyaralás közben ért, ezért egy halk és elégedett sikollyal nyugtáztam az éppen illetékes netcaféban, hogy mi sem lesz természetesebb annál, mint hogy az épp előző napi vacsorákat rekonstruáljam Chilii: A nyaralás íze című fordulójára.
Írtam már arról, hogy egy hétig Olaszország északi tartományában túráztunk. Régóta járunk a Dolomitokba, de ritkán fordulunk meg kétszer egy helyen: szeretjük, ha új ösvényeket mutat ugyanaz a térkép, ha más szögből kell bevenni a szerpentineket és új izgalmakat rejtenek a megszokott étlapok. Egy régi kapcsolatban sem árt néha felrázni a párnát, így jutottunk hát el Rabland/Rablà-ba, Meran/Merano-tól nem messze, a Texelcsoport/Gruppo di Tessa harapós zöld lankáira és csipkesziklás, kétezres ormaira.

Egy évszázada sincs még, hogy az ausztriai Tirol déli része Trentinoval együtt Olaszország egyik északi tartománya lett: hányatott történelmének közel 90 éve alatt (DE/EN/IT) pingponglabdaként játszadoztak vele a nagyhatalmak. De a taljánosítás több, kényszerű fázisát is megélve mára úgy tűnik, hogy a történelem is nyugvópontra jutott: az olasz Dél szegényebb rétegeinek kényszerű betelepítése az idők során ezt a háromnyelvű régiót (a német és az olasz mellett a ladin [nem latin] is regionális nyelvnek számít) békés szigetté, vagy inkább “völggyé” olvasztotta. A kétszeresen is autonóm státusszal rendelkező Dél-Tirol nemcsak Olaszország leggazdagabb tartománya, de Európa egyik legtehetősebb régiója lett!

És hogy ez miért is érdekes nekünk?
A népek összemosódásával a konyháik is elkezdtek egybeolvadni, ami egy hihetetlen izgalmas, érdekes kevercset eredményez. Jó itt lenni – és jó itt enni is.
Nap mint nap tapasztaljuk, hogy szinte egy tányéron jelenik meg az osztrák és az olasz konyha tarkán összemixelt keveréke. Tutti frutti a javából, de mindenből a legjobb! Az egész nyáron szabadon legelésző, tarka tehenek tejét aznap fejték, amit délután kortyolhatunk, az aromás, vad erdei gombákat is délelőtt szedték az esti vacsorához. A szarvas az alpesi erdőkben tévesztette el útját, a gyümölcsök pedig a hatalmas ligetekben érnek, amik szinte behálózzák az egész régiót. Talán kevesen tudják, hogy Dél-Tirol Európa alma-nagyhatalma, de feljövőben van már a körte és a barack is. A felejthető vörös mellett híres a fehérbor-termelés (főleg Vernaccia-t termelnek), de még ennél is jobbak a dél-tiroli gyümölcspárlatok: a sárgabarack, szilva vagy erdei málna, de a kökényből és madárberkenyéből készült párlatok valódi ritkaságszámba mennek még ezen a vidéken is.

Rablà-ban, ebben a párszáz lélekszámú kis alpesi faluban, ahol is megszálltunk, mindössze 6 vendéglátói egység működik. Na most, ez így elég kijózanítóan hangzik, ha az ember egy fáradt nap után vacsorázni indulna – de csak addig, amíg első este el nem látogattunk az elsőbe ….
Első este a Rössl-ben vacsoráztunk, amely már 50 éve kényezteti vendégeit. Fennen hirdeti is a dél-tiroli gyökerekben rejlő vidékies konyha és a cucina italiana szoros összefonódását. Természetesen saját borospincével is rendelkezik (mi az, hogy!), de a párlatok, schnapsok is a környékről érkeznek.
Hogy a férjem mit is evett, arra a nagy izgalomban már ő sem emlékszik: én egy rucola-habkrémlevest kértem pirított rókagombával, olajhintéssel a tetején. (Valami olyasmi, mint egy rucolás latte macchiatto) Tény, hogy belefutottunk a gombaszezonba, ezért minden étterem saját, igencsak széles gombalappal is rendelkezett erre az időszakra. Minden műfajban volt minden, amit csak el lehet képzelni. Ez a leves olyannyira fenséges volt, hogy később meg is kellett ismételnem…. a Rössl-ben. Ezután jött egy radicchiós risotto, a tetejére bresaola-val hajtogatva. Itt már kezdtünk elnémulni, csak emelgettük a villáinkat és kortyolgattunk a poharainkból, mert ilyen kifinomult, kiteljesedett ízeket ritkán élvez az ember. Gourmet-énem szinte habzsolta a falatokat, ezért desszertre – első este – már nem is került sor.
Nem hittük, hogy ebben a kicsiny falucskában ezt még überolni lehetne. Hát kérem, lehetett!

Másnap este (egy fárasztó, de mégoly szépséges túra után) a Hanswirt-be tévedtünk. Nos, a tévedni igencsak rossz kifejezés, mivel minden a főúton leledzik, el sem lehet téveszteni.
A Gault & Millau szakácssipkával is jutalmazta. (Egyébként Dél-Tirolban 62 étterem nyerte el a Gault Millau kitüntetését, a szakácssipkákat.)
A vaddisznó-carpaccio elővezetett az élvezetekre, a fűszeres vargányával körített, pirított jérce rozmaringos polentával megigézett, a zöldfűszerekkel töltött pisztráng vajas-rucolás burgonyával felemelt, a vargányával töltött házi ravioli gorgonzolamártással halk sikongatásokara késztetett, a meleg csokoládétortácska a remegő szívével elbűvölt, az erdei gyümölcsmártáson nyugvó túrógombóc előkészítette az utolsó döfést, amit végül az amaretto-mousse nougatparféval és karamellizált őszibarackkal nevű desszert koronázott meg. Mindehhez bor és grappa, ahogy az illik.
Természetesen a Hanswirt-et is ismételtük, mert nem lehetett kihagyni.

Próbálom rekonstruálni az elfogyasztott étkeket, de ehhez a magasságokhoz – mégha pontos recept is lenne a birtokomban -, igen nehéz lenne. A radicchiós risotto sikerült eddig, a remegő szívű meleg csokoládétortácskát már régebben is alkottam (ez jön is valamikor), de folytatom a sort, a rucolás habkrémlevessel elszántan próbálkozom (fantasztikus!), utána pedig az amaretto-mousse lesz a soros.

Menüként pedig a következőket ajánlanám:
– vaddisznó-carpaccio
– vargányával töltött házi ravioli gorgonzolamártással
– zöldfűszerekkel töltött pisztráng vajas-rucolás burgonyával
– erdei gyümölcsmártáson nyugvó túrógombóc

– rucola-habkrémleves pirított rókagombával, olajhintéssel
– vargányával körített, pirított jérce rozmaringos polentával
– amaretto-mousse nougatparféval és karamellizált őszibarackkal

A risottot kétféleképpen készítettem: egy részét radicchioval, a másikat rókagombával. Viszont mindkettő a bresaola helyett egy pármai sonka befedést kapott, pontosabban coppa di parma-t (HU/IT/IT) (ez a hagyományos pármai sonkától annyiban különbözik, hogy nyakrészből készítik, ami egy erőteljesebb ízt ad neki), mivel ezt még jobbnak, ízletesebbnek találtam a markánsabb bresaola-nál. (Ezt később előételként mézmártással készítettem el, ez is lesz hamarosan.)

Azt hiszem, túlzás nélkül állíthatom, hogy remekül tudok risottot készíteni. Ha megkérdezem a férjemet, mit szeretne enni, mert épp nincs raktáron ötletem, akkor az esetek nagy részében a válasz így hangzik: risotto, a többi mindegy. A risottot így mindig kedvem szerint variálom, illetve a hűtő vagy a kamra szerint kiegészítem. Azért a nagyképűség elkerülése végett hozzá kell tennem, hogy nagyon jó minőségű alapanyagok nélkül a jó risotto elképzelhetetlen. Lehet ugyan valami rizsesétel-félét alkotni, de eredeti risotto rizs, a legjobb minőségű, eredeti, frissen reszelt parmezán (vagy egyéb sajt, grana padano, pecorino, vagy még egyéb), saját, házi főzésű alaplé (brodo) és friss zöldségek, további alapanyagok nélkül hozzá sem érdemes állni. Persze szerencsés az, aki könnyen be tudja szerezni az ilyen – máshol kuriózumnak számító – alapanyagokat, nem kell értük a város, netalántán határokon túlra menni, jó dolgomrisotto_rokagomba_sonka1 van, mert mindent megkapok pár sarkon belül. Ezért a risotto nálunk – mondjuk így: mindenhetes vendég. Általában Vialone nano rizst használok, többnyire pecorino-t, és risottohoz mindig van frissen főzött alaplevem.

A rókagomával készült risotto jobboldalt látható, egészen hasonlóna készül, mint a radicchiós, ezért külön nem írom le a receptjét.

A risottoról és készítéséről a blogban ITT lehet olvasni.
Összefoglaló receptgyűjtemény a risotto ételekről a magyarnyelvű gasztroblogokban ITT található.

risotto_radicchio_sonka1
Risotto radicchioval és pármai sonkával
(Risotto con radicchio e prosciutto)

A risottohoz
2 db salottahagyma
2 ek olívaolaj
2 ek vaj
250 g risotto rizs
100 ml fehérbor, száraz
½ fej radicchio
só
bors, őrölve
750 ml brodo (zöldségalaplé, vagy marhahús, csirkehús)
50 g pecorino, reszelve
50 g pecorino, forgácsolva
6 szelet coppa di parma (pármai sertéssonka)

A hagymát apróra felvágom és a felhevített vajas-olajos keverékben megpirítom, de épp csak üvegesre.
A rizst beleteszem az olajba, és kissé kevergetve párolom, hogy minden rizsszem kapjon egy kicsit az olajos rétegből. Ekkor hozzáöntöm a fehérbor egy részét. Hozzáteszem a felszeletelt radicchiot is.
Ahogy párolog a bor, úgy öntöm fel folyamatosan, míg el nem fogy, ezután a zöldségalaplé következik. Annyi folyadékot kell folyamatosan, kis adagokban hozzáönteni, amennyit felvesz a rizs. A lényeg, hogy a végén egy krémes állagú dolgot kapjunk, ami ne legyen száraz !
Ha már majdnem kész, beleforgatom a reszelt pecorinot is.
Mély pastatányérokba teszem a risottot, a sonkát felébe vágom és csiptetve a tetejére állítgatom majd a forgácsolt pecorinot is ráhelyezem.
2 személyre /

Borajánlat:
Ritterhof, Kalterer See, Alto-Adige, 2006 DOC (DE/)
Ez a dél-tiroli könnyű vörösbor a Kalterer See nagy specialitása, itt találhatók a legjobb körülmények a Vernatsch/vernaccia szőlő termesztéséhez, ezért sok borász termeli kiváló minőséggel. Remek kísérője a különböző előételeknek.
Aubergine borajánlata:
Ha én készíteném ezt a finomságot, egy könnyűvérű, reduktívan illatos toszkán fehérbort kínálnék hozzá:
Villa Antinori Bianco 2005

Zsályával töltött pisztráng Waldorf salátával

 00 Cucina italiana, 03 Secondi, 5 Angolszász konyhák, Borajánlat, Classics, Előétel, Főétel, gluténmentes, Grillezünk, Hideg előétel, low carb, mediterrán, nyers étel, paleo, Recepttörténet, Retro, Saláták, tejtermékmentes, vegán, vegetáriánus  No Responses »
Júl 212007
 

A hétvégi grillezést előzőleg két posztra akartam bontani, de a képek sem lettek igazán mutogatnivalóak és a receptek is egyszerűen elkészíthetőek, ezért íme:

Pácolt húsok helyett ezúttal halat gondoltunk a grillrácsra. Ahogy már említettem, a trentinoi kiruccanás komoly kulináris emlékeket hagyott hátra, ezért ebből merítettünk.
Egyik este a falucska halas pub-jában vacsoráztunk, mely több helyen a pisztrángjával hirdette magát. A kisvendéglő amúgy – a falu többi egységéhez képest – igencsak feledhető volt, a pisztrángot viszont már itthon ismételtük. A halat egy nagy marék zsályával töltötték meg, aztán ment a grillre. Continue reading »

Sült epres spárga mézes csirkével

 Borajánlat, Főétel  6 hozzászólás »
jún 092007
 

Ezzel a párossal már akkor szemeztem, amikor Beatbull elkészítette. Amikor azonban Lila Füge is megvalósította, belevágtam. A férjem ugyan kézzel-lábbal tiltakozott, mivel meg nem eszi a gyümölcsös, édes húst (eddig, mert mint a későbbiekben látni fogjuk, megfelelő kiszerelésben eszi ő azt), ezért a csirkehusin osztoztunk, de a spárgát neki a szokott, mezei módon sütöttem, és csak a sajátom lett epres. A recept azonban 2 személyre szól.
Azért lett ebből önálló bejegyzés, mert bár szinte teljesen Lila Füge vonalát követtem, de ami az édességet illeti, ott néhány apróságban eltértem.
A csirkéhez tettem még némi mézbalzsamot, de Lila Füge verziója is csak kellemesen édes lett, magamnak ezt épp így tálaltam volna. 
A spárgát vele szemben olajban sütöttem ki és mellette felhevítettem az epret, ez már nem kapott több mézet, az én ízlésemnek épp elég volt az eperből kioldódó édesség is. A mártást sem sűrítettem – mert nem volt mit. Az egész 1 perc alatt 2 kanálnyira besűrűsödött, így dobtam hozzá az epret és a zöldborsot.
Kísérleteztem még grappával (mert mindig oda nyúlok először), de be kellett látnom, hogy itt a konyak, a borpárlat a legjobb. Én Osborne Veterano brandyt használtam.
A körete vízben főtt újburgonya lett.

Sült epres spárga mézes csirkével

Sült epres spárga mézes csirkével

1 db csirkemellfilé (350 g)
1 ek olívaolaj
2 ek ásványvíz
2 ek méz
1 ek mézbalzsam
Az epres spárgához
2 ek medvehagymás olívaolaj (vagy sima)
400 g fehér spárga (10 db)
3 ek konyak (brandy, vagy egyéb borpárlat) 
200 g eper
só
zöldbors, őrölve
10 szem páclében eltett zöldbors (üveges)

A csirkemellet megmosom, leitatom, majd szeletkékre vágom. Ujjal kicsit szétnyomkodom, majd sót tekerek rá. Egy serpenyőben felforrósítom az olajat, beteszem a hússzeleteket és mindkét oldalukat megpirítom. A hőt kissé leveszem (5/9) alálocsolok egy kevés vizet, majd borsozom és hozzáadom a mézet. Mikor forgatva majdnem kész, alálocsolom a mézbalzsamot is és elzárom. Kis pinentetés után a húsérméket alufóliába csomagolom és beteszem a sütőbe felhasználásig. (Ha túl lassú vagyok, akkor a sütőt 50 °C-ra felmelegítem.)
A serpenyőben maradt pecsenyelevet (ha maradt) olajjal 2 evőkanálnyira kiegészítem, felforrósítom és beleteszem a közben megtisztított és 4 cm-re vágott spárgát, a feje nélkül. Sózom és 10 percig párolom.
Közben előkészítem az epret: megmosom, lenyesem a bajuszát, a szemeket félbe vagy negyedbe vágom, majd 2 darabot villával összetörök.
Mikor a spárga majdnem kész, hozzáteszem a spárgafejeket, aláöntöm a konyakot, ami szinte azonnal sisteregve a felére csökken. A serpenyőben a spárgát a szélére tolom, és a lébe keverem a tört epret. Hozzáadom az üveges zöldbors szemeket, a felvágott epret és az egészet egyszer óvatosan összeforralom, hogy az eper ne törjön össze.
A fóliából kiveszem a húst, és az epres spárgával tálalom.
2 személyre /

Borajánlat:
Rosato "Terre Lontane", Val di Neto, I.G.T. 2005
Ez a kalábriai rosé gaglioppo és cabernet franc párosa. Száraz, meggyre és málnára emlékeztető, harmonikus savakkal rendelkező bor.
Aubergine borajánlata:
Riverview Chardonnay-Pinot Grigio, 2002
A tolnai borvidék egyik gyöngyszeme, a telt, nehéz chardonnay nagyon jól kiegészül a szürkebarát fűszeres, gyümölcsös illatával.

Vörös endívia köménymagos gombával (Insalata carmine e funghi al cumino)

 00 Cucina italiana, 01 Antipasti, Borajánlat, Előétel, Saláták, VKF!  24 hozzászólás »
jún 022007
 

Kárminvörös, már-már pinkbe hajló színével egyből magára vonta a figyelmemet. Dobozba zárták, de a polcon is ott kellette magát, mintha azt mondaná: “Harapj már belém!”

A carmine az általunk ismert, hagyományos endívia és a chiogga, (ennek ugyanaz a neve, mint a Velencéhez közeli kisvárosnak), az olasz endívia közötti átmenet, egy ún. vörös endívia. Küllemre nagyon hasonlít a radicchiora is, csak jóval kisebb annál. Harsogó vörös színével azonnal magára vonja a figyelmet, a neve is ezt jelenti: kárminvörös.  Nagy előnye, hogy egyáltalán nem keserű, mint híresebb rokonai, épp ellenkezőleg: kimondottan ízletes, ropogós levelei vannak. (Sőt, azt kell mondanom, hogy soha nem ettem még ennyire zamatos, ropogós salátát, amely több aromával bírt, mint egy “vacak” salátalevél.) Kicsi, mint a római saláta szívek, és két napig is eláll sínylődés nélkül. Ennyi előny mellett vannak azért hátrányai is: igen ritkán kapni, ha meg lehet, elég drága…
Nos, szert tettem egy ilyen doboz carmine-re. A dobozán a recept felkeltette a figyelmemet, habár az efféle receptek nemigen szoktak jók, vagy elég izgatóak lenni a számomra. A hozzávalók láttán azonban félretettem gyanakvásomat és úgy gondoltam, most a pontos utasítás szerint el is készítem, mert a fejemben már vizualizáltam is az ízélményt. Ráadásul minden volt a konyhában, pont úgy, ahogy a recept írta (pl. friss fűszerek, sherryecet, angol mustár) csak friss gombát kellett még beszereznem. Az eredmény egy hihetetlen érdekes, lágy, harmonikus ízű saláta lett, (ez nem utolsó sorban a köménymag, a friss tárkony és a friss koriander triojának is köszönhető) a carmine pedig biztos, hogy gyakrabban kerülne az étlapra, ha nem kérnének el a három fejecskéért 3 eurot. De azért jó, hogy lehet kapni!
A kész saláta látványa lenyűgöző, és biztos, hogy vendégek előtt sűrűn lehet vele babérokat aratni.
Mindezt azért írtam le, mivel nemcsak carmine jó hozzá – bár kétségkívül ezzel mutat a legjobban. Endíviából is el lehet készíteni, esetleg római salátaszívekből is, mivel a hangsúly a harmonikusan fűszerezett gombasalátán van. 
Ritkán használok köménymagot (főleg körözöttbe teszek, vagyis szinte csak oda), de most nagyon bejött! A nyitja pedig épp az, hogy bátran használjuk egyéb fűszerekkel, jelen esetben zöldfűszerekkel is, mert izgalmas párosításokat kapunk.

A VKF! V. fordulójára a fűszer tehát a köménymag, latin nevén Carum carvi.
Ezt a fűszert már több, mint 3500 éve ismeri az emberiség., és a legismertebb 20 gyógynövény között tartják számon. Tudta valaki is, hogy a legtöbb köménymagot a németek és az osztrákok fogyaszták? A nehéz ételekek fűszere, mivel segíti az emésztést, görcsoldó hatású, viszonylag magas a C-vitamin tartalma és még számos jótékony hatással is rendelkezik. Sőt, azt is megtudtam, hogy szerelmi bájitalokba is szívesen keverték, mert állítólag képes megakadályozni a búcsúzást… Ha pedig Zöldcsütörtökön (Húsvét előtt) köménymagos zsemlét eszünk, megszabadulhatunk a bolháktól is!

A fűszerkömény további nevei: Gernot Katzer 52 nyelven, Woxikon 8 nyelven 
A köménymagról többet magyarul a Gourmandneten, vagy az Édenkertben lehet olvasni.
Wikipedia (németül), Gernot Katzer (németül)
Wikipedia (angolul), Gernot Katzer (angolul)

Vörös saláta endíviával és gombával

Vörös endívia köménymagos gombával
(Insalata carmine e funghi al cumino)

300 g carmine (vagy endívia)
300 g champignon (lehetőleg barna)
2 db salottahagyma (vagy 1 db lila-, vöröshagyma)
1 szeletke vaj
½ mk köménymag, őrölve
1 ek tárkony, frissen aprítva (vagy 1 tk szárított)
1 ek koriander, frissen aprítva (vagy 1 tk szárított)
só
bors, frissen őrölve
A dressinghez
3 ek olívaolaj
1 ek sherryecet
1 tk porcukor (ízlés szerint)
1 tk angol mustár (Colman’s)
só
zöldbors, frissen tekerve

A carmine-t leveleire szedem, megmosom, megszárítom és egy tálban elrendezem.
A hagymát megtisztítom és vékony karikára vágom, úgyszintén a gombát is lábával együtt. Egy kis lábasban felforrósítom a vajat és alacsony hőn elkezdem benne párolni a hagymát, majd 2 perc múlva hozzáteszem a gombát és 10 perc alatt puhára párolom. (Lila- vagy vöröshagymánál több ideig kell a hagymát párolni, de érdemes ropogósra hagyni.)
Ha kész, hozzákeverem a frissen megőrölt köménymagot (még jobb mozsárban összetörni) és a felvágott fűszereket (esetleg szárított is megteszi, ha nincs más, az íze a fontos), majd sózom, borsozom. Elkészítem a dressinget (érzésem szerint 1 tk-nyi cukrot is tettem bele, de ezt elfelejtettem a főzésnél feljegyezni) és összeforgatom a gombával, majd a maradék carmine-t apróra felvágom és azt is beleforgatom. Az egészet a carmine levelek tetejére pakolom és bőven tekerek rá borsot.
2 személyre / 192 kcal / 18 g zsír / LF30 82%

Borajánlat:
Tutto Bene, Bianco Toscana I.G.T. Tenimenti Angelini, 2006
Egy igen sikeres, toszkán párosítás Chardonnay és Trebbiano szőlőből.  
Aubergine borajánlata:
Hilltop Prémium Pinot Grigio, 2004
Zamatos, lágy savakkal, finom gyümölcsösséggel rendelkező nedü

Fehérspárga tojásos-medvehagymás dressinggel

 00 Cucina italiana, 01 Antipasti, Borajánlat, Előétel, Főétel  12 hozzászólás »
máj 232007
 

Még mindig szezon és még mindig nincs elegünk. Az elmúlt időben kétszer is készült blogtársak által inspirált spárgaétel (egyszer penne pirított spárgával, másik alkalommal pedig apróra vágott tojással.) Ezt a mostanit pedig egész váratlan módon kreáltam, és annyira jó lett, hogy vissza is tapsoljuk, ha nem únjuk meg végleg….
A dolog úgy kezdődött, hogy egy ügyféllel csevegtem a vacsoráról, aki véletlen elejtette, hogy milyen finomas is a spárga kisütve egy medvehagymás olajos-eperecetes dressinggel meglocsolva. No, pislogtam ám nagyokat, persze hallgattam és sűrűn bólogattam, ezzel leplezvén az ügyben való járatlanságomat. (Az eper igen jól megfér a spárgával, hát akkor mi sem kézenfekvőbb, hogy ecetbalzsammal locsoljuk meg!) Fűszerolajakat magam is igen sokat használok, gyártok (erről is tervezgetek írni valamit), de erre még én sem jutottam! Kifaggattam a dolog mikéntjéről, és rohantam is olajat és ecetet venni.

Azonnal rájöttem, hogy medvehagymás olajat magam is gyárthatok, de estig már csak 4 óra volt, és ez nem elég az egyhetes áztatásra. Epres balzsamecethez sem volt úgyszintén egy hónapom, de majd lesz!! (Hisz van eper, van finom fehérborecet, és lészen nyugodt idő, amíg ecetem elkészül.) Szóval készen megvettem mindent, de az újabb, saját készítésű medvehagymás olajom már ázik (1 deci jó minőségű olívaolaj egy marék felvágott medvehagymával elvegyítve), jó egy hét múlva fel is használhatom!
A menü egyszerű, de állítom, hogy hihetetlenül nagyszerű ízhatás! Mindenbe tettem a medvehagymás olajból, el is fogyott az üvegecske rendesen.
A spárgát ebben az olajban pirítottam, majd a dressing is ebből készült. Dupla adag öntetet kevertem, az egyik részébe beletettem az áttört keménytojást, ez került a spárgára. A dressing másik részét rálocsoltam a vegyes salátára, ami lollo, rucola és bébispenót volt, de lényegében lehet bármi. Adtam hozzá egy kevés tésztát is – hogy ne csak nyulak legyünk -, azt is bőven meglocsoltam a medvés olajjal (ebben előtte megpirítottam egy kevéske fokhagymát), majd jól ráengedtem a borsszórót.
Olyan valóságosan finom vacsora kerekedett belőle, hogy még a bort is elfelejtettem, amit ittunk hozzá. Roppanós fehérbor volt, de ennek még utánanézek. Ez lett a mi medvehagymás spárgavacsoránk.

Persze most sem a spanyol viasz esete áll fent: ezt a mártást Észak-Olaszországban, Bolzano-ban már feltalálták és salsa bolzanina néven ha nem is annyira ismert, de arrafelé a helyi, egyébként rendkívül finom és díjnyertes spárgához készítik. A különbség annyi, hogy olívaolajat és fehérborecetet használnak, vajat és zöldfűszereket tesznek még bele.

Összefoglaló spárga receptgyűjtemény a magyarnyelvű gasztroblogokból ITT található.
Fehérspárga tojásos, bolzanói mártássalFehérspárga tojásos-medvehagymás bolzanói dressinggel
(Asparagi con salsa bolzanina)

2 ek medvehagymás olívaolaj
8 db fehérspárga (kb. 350 g)
A bolzano-i dressinghez
1 db tojás, keményre főzve
4 ek medvehagymás olívaolaj
2 ek eperbalzsam (epres ecet)
1 tk méz
1 mk só
bors, frissen őrölve

A spárgát a szokásos módon megfosztom a héjától, majd egy serpenyőben felforrósítom az olajat és 15 perc alatt 2-3-szor forgatva megsütöm benne a spárgákat. (Én szögletes, recés aljú teflonserpenyőt használtam, ebben pont elfért 8 darab spárga.)
Elkészítem a dressinget (ha salátára is kell, akkor dupla adag szükséges a tojás nélkül), majd összekeverem az áttört keménytojással és tálalásnál ráöntöm. Ha van saláta, akkor átkeverem a maradák dressinggel, a pastát pedig átforgatom egy kevés fokhagymás medvehagymás olívaolajban.
2 személy részére /

Borajánlat:
Bianco di Custoza, Zeni, 2006 (EN/IT)
A Zeni-birtok egyik nagy klasszikusa öt szőlőből tevődik össze, de főként Garganega-t és Trebbiano-t tartalmaz. Könnyű virágos, zöldes bukéja jól illik a különböző előételekhez.  
Aubergine borajánlata:
A VII. Pannon bormustra csúcsborai között szerepelt ez a sápatag fehérbor, nem is tudom már, miért
vártam vele ilyen sokáig, hogy megkóstoljuk.
Birsalmás, élénk savakkal rendelkezik; kitűnő párosnak gondolom a medvehagymával.
Szőllősi Magnus Cuvée 2006

 

Meleg zöld saláta sonkaágyon, family módra

 Borajánlat, Előétel, Saláták  4 hozzászólás »
máj 182007
 

Húsvét után mindenből lett egy kis maradék, és semmiből sem lehetett már egy önálló fogást készíteni. 
Ekkor belekezdtem legkedvesebb tevékenységembe: mindent kipakoltam a konyhaasztalra, aminek el kellett tűnnie, alaposan végigmustráltam, mérlegeltem, először fejben aztán a konyhában is elkezdtem főzni. Közben mértem és jegyzeteltem.
A salátában egyenlő arányban van spárga, cukorborsó és cukkini, az egészet pedig még melegen összekevertem a mártással (kinek melyikkel) és vékony sonkaszeletekre halmoztam, amit egy ecsettel szintén bekentem a mártással. A babcsíra is maradék volt, de hihetetlenül kedvezően kiegészítette a zöld, még meleg, ropogós salátát. A family style arra utal, hogy kétféle dressinget készítettem: öszekevertem C&V uborkasalátás dressingjét, bár túl sósnak találtam, így az kevesebb sóval készült. Férjem ezt megkóstolta, közölte, neki az nagyon jó lesz. Ugyan nem tudta, mi készül, ezért kevertem egy másikat is, mert egy más ízvilággal is ki akartam próbálni. 
A másikhoz zöldcitromos olívaolajat használtam, ami nagyon jó választásnak bizonyult. Ez hasonlóan készül, mint a limoncello (olajba citromhéjat kell áztatni). 
Olyan jól sikerült a saláta, hogy ezen a néven mindenképp bevonul a repertoárba, viszont akkor megint csak lesznek maradékok :-(( Abból meg egy újabb saláta:-)
A saláta alján bőven maradt öntet, ezt kikanalaztuk, de puha kenyérrel nyugodtan el lehet pusztítani.

Összefoglaló spárga receptgyűjtemény a magyarnyelvű gasztroblogokból ITT található.

Meleg zöld saláta sonkaágyon

Meleg zöld saláta sonkaágyon, family módra

½ ek vaj
1 ek olívaolaj
4 db zöldspárga
100 g cukorborsó
3 db újhagyma
½ db cukkini
½ db kígyóbuborka
125 g mungóbabcsíra
3 ek víz (vagy alaplé)
½ mk só
bors, tekerve
    + 4 szelet nagy bármilyen sonka
A férfias öntethez ♂
4 tk rizsecet
½ mk só
2 tk cukor
3 tk szezámolaj
1 gerezd fokhagyma
A nőies öntethez ♀  
1 ek mézbalzsam
½ mk só
2 tk porcukor
3 ek zöldcitromos olívaolaj

Először elkészítem külön-külön a dressingeket, hogy kéznél legyenek.
A vajat és az olajat egy lábasban felforrósítom, majd először beleteszem a 3 cm-es darabokra vágott spárgát (a fejét félreteszem, az csak a végén kerül bele) és a félbevágott cukorborsót. Néhány perc párolás után beleteszem az apró korongokra vágott újhagymát és a negyed szeletekre vágott cukkinit. Hozzáteszek néhány kanál vizet, de ne legyen sok! Pár perc alatt ropogós lesz, a végén hozzáteszem a félbevágott és kimagozott, majd szintén negyedkarikákra vágott uborkát, és a legvégén a csírát. Igy minden épp egyidőben lesz roppanós és nem fő szét. Közben keveset sózom, ne sokat, mert a dressing már sós lesz!
A salátát ketté szedem és megforgatom a mártásokban. (A másodikat a lábasban végeztem el.)
Egy tányér aljára teszek 2-2 szelet sonkát, hogy középen fedjék egymást, a sonkára borsot tekerek, (esetleg ecsettel vékonyan be lehet kenni a mártással vagy csak olajjal) majd a közepére halmozom a meleg salátát. Természetesen az egészet egy mártással is meg lehet csinálni.
2 személyre

Borajánlat:
Emporio Nero d’Avola / Sangiovese, Sicilia, 2003
Aubergine borajánlata:
Gál Tibor, Viognier, 2005
Különleges bor egy hazánkban igen ritka szőlőfajtából. Egzotikus fűszeres ízekre emlékeztető, erős, fás jegyekkel bíró bor; fogyasztás előtt mindenképpen szellőztessük.

Tagliatelle diós-körtés mártással

 00 Cucina italiana, 02 Primi, Borajánlat, mediterrán, nyugati étkezés, Pizza, pasta, Sajtmártás, Sugo, pesto, dip, vegetáriánus  4 hozzászólás »
máj 082007
 

Maradékok felhasználása volt a cél, viszont nem egy összedobott salátára gondoltam, hanem valami önálló fogást akartam kreálni.
Körte volt itthon és egy jó doboznyi ricotta. Az tudvalevő, hogy a körte milyen jól illik sajtokhoz és sajtkrémekhez, sőt a diót, vagy más csonthéjast is nagyon kedveli.
Azzal kezdtem, hogy olívaolajon kevés újhagymát pirítottam (ez lehet salotta vagy lilahagyma, de póré is, csak a vöröshagyma túl rusztikus hozzá). A ricottát tejszínnel elkevertem, hozzáöntöttem, majd kanalanként hozzátettem a megtört diót Continue reading »

Spárga hollandi mártással

 Borajánlat, Classics, Előétel, Főétel  4 hozzászólás »
máj 032007
 

Magam már kétszer is készítettem idén spárgát, ezen is látszik, hogy lassan teljesen benne vagyunk a spárgaszezonban. Mások is spárgáznak jócskán, ejtenék ezért néhány szót erről.
(Ezt a postot már két hete megírtam, Aubergine is elküldte immár a borajánlatát, de mivel annyira megszaporodtak a receptek, nem várok vele, fel is teszem.)
Itthon vékonyabb spárgát láttam, sőt csak vékonyabbat. Amit én szoktam venni, az olyan vastag, hogy ha meghámozom, még bőven vastagabb, mint az itthoni. Haj, nem vagyunk spárga nagyhatalom. Viszont mindkét fajta van.

A spárgaszezon a mi éghajlati övünkön általában április közepétől június 24-ig, vagyis János-napig, más felfogásban Szent János napjáig tart. Vagyis jó két hónapon keresztül hódolhatunk a fehér vagy a zöld spárga iránti szenvedélyünknek.
Fontos tudni, hogy a spárga csak frissen jó. Minél frissebb, annál jobb, mert jócskán veszít az értékéből, az ízéből. Ezért ha lehet, azonnal készítsük el. Ha viszont tárolni kényszerülünk, mert nagyobb mennyiséget kaptunk, akkor először is tegyük be az egészet jeges vízbe vagy negyed órára. Itassuk le róla a vizet, majd tekerjük be egy nedves konyharuhába, hogy ne száradjon ki, de naponta váltsuk a konyharuhát. Ezzel a módszerrel néhány napot elvan a spárgánk a hűtőben. Kényszerű megoldás, de nem rossz.
A friss spárgát úgy ismerjük meg, hogy nedves, roppanós marad, vagyis elég nedvességet tartalmaz. Ha két spárgát egymáshoz dörzsölünk, nyikorgó hangot kell adjon: akkor még friss. Nézzük meg, hajlik-e. Ha igen, már nem friss! Nézzük meg a végeit, nedves-e. Ha száraz, esetleg már érdes, inkább hagyjuk ott, mert nem lesz jó íze! Ebből a szempontból pedig teljesen mindegy, hogy a zöld, vagy a fehér fajtát választjuk: ez ízlés kérdése, a minőséghez semmi köze.

A spárga igen költséges, finom étel, ezért óvatosan hámozzuk. Legjobb nem késsel, hanem egy hámozóval nekiállni – a zöld zsengébb, azt csak az alsó felénél kell egy rétegben hámozni, a fehér spárgát viszont a zsenge feje alatt kezdhetjük és hámozzunk le egy vékony csíkot, így haladjunk tovább. A végén a talpáról is vágjunk le egy keveset. Ha a spárga fás, azt ujjunkkal is érezzük, mert nyomásra keményebb. Ezt le kell vágni, de nem kell kidobni, mert ezekből a maradékokból nagyon jó levest lehet még főzni. 

A spárgát legjobb gőzben főzni illetve párolni. Főzéshez a spárgát tegyük egy olyan lapos edénybe, amelyben elfér és öntsünk rá vizet, amennyi ellepi. Ha a víz felforrt, kevés só, vaj és citrom hozzáadásával lassű tűzön pároljuk majdnem puhára – ez 15 perc alatt kész. Óvatosan emeljük ki – esetleg két villa segítségével – hogy ne törjön össze és már is felhasználhatjuk.
Gőzben párolni legjobb persze egy gőzőlőben (akár bambuszban is). Ha ez nincs, akkor tegyünk egy nagy lábasba vizet, abba egy vízálló csészét, rá egy tányért, és arra a spárgát. Kész a gőzőlőnk. És persze fedjük le. (Ezt a trükköt egy magazinban olvastam, ahol épp gőzben párolt étkeket mutattak be. Nagyon ötletes.)

Mihez fogyasszuk a spárgát? A legelterjedtebb spárgafogás még mindig a sonkához, lazachoz, vagy fehér húsokhoz való köret. Egy igazi néhány szelet olasz, vagy spanyol sonka csak továb emeli az értékét. Folyékony, forró, sós vajat csorgatnak rá és frissen főtt apró burgonyával tálalják. Vagy salátába teszik, szintén világos, friss összetevőkkel. A spárgakrémleves is hódít. Persze ezekből jól látszik, hogy a spárga eredeti ízét szeretnénk megőrízni, nem kell elnyomni azt semmivel.

Én most a leghagyományosabb hollandi mártással (Sauce Hollandaise) készítettem. 
Hát, sokan félnek ettől a mártástól, mert nehéz elkészíteni, mivel a tojássárgája igen hamar rántottává ugrik össze, ha egy pillanatra is lankad a figyelmünk. Az íze ennek a mártásnak felülmúlhatatlan, finom, bársonyos, puha – persze, igazi kalóriabomba, de kit érdekel! A kevesebb is elég!
Aki készített már majonézt saját maga, annak ismerős lesz a dolog. A hollandi mártás alapja ugyanis tojássárgája, amibe a folyékony vajat belekeverjük. Elég sokat, sőt mondhatni rengeteget! Az alábbi recept közepes mennyiségű vajjal készült, magam kísérleteztem ki, vagyis az én ízlésem szerinti, de olyat is olvastam, ahol 2 tojássárgájához negyed kiló vajat tesznek…. Gyakorlatilag a folyékony vaj verziót túrbozza fel tojássárgájával.

Ez a szósz aztán sok egyéb további mártásnak az alapját is képezi.
Ilyen a Choron-mártás (Sauce Choron), amibe kevés paradicsompürét tesznek.
Vagy a muszlin mártás (Sauce mousseline), melynél a kész mártásba keményre vert tejszínhabot kevernek. 
Vagy a híres béarni mártás (Sauce Béarnaise), amely a Sauce Hollandaise már nehezítettebb pályájának minősül, mivel egy salotta-fehérbor-tárkony igen szenzibilis egyensúlyának a redukciójával készül. Ebből aztán egyéb néhány hozzávaló által további mártások kerülnek ki, de ez most messzire vezetne, ezért maradjunk a hollandi mártásnál.  
  
Ennek a mártásnak természetesen semmi köze azokhoz a készen vett, hollandinak tilulált mártásokhoz! Hogy is lehetne, ha a dobozán a szavatossági idő 1 év múlva jár csak le!! Az ilyen ál-hollandi keverékekhez általában némi vajat adnak, és kész. Hagyjuk a polcon! Tudunk mi jobbat is!
Az unalmas csirkét ezúttal citromos olajban sütöttem ki, adtam hozzá 2 kanál bort, negyed óra alatt megpároltam, majd mikor kész lett, alufóliába csomagoltam pihenni. A kisszemű burgonyákat sós vízben kifőztem. Úgy időzítettem, hogy minden egy időben legyen kész a vajas mártással, mert azt nem lehet már melegíteni. Ahogy kész, tálalni kell. Ahogy a képen is lászik, még keverhettem volna 5 percig a mártást, de jobbnak láttam azon nyomban tálalni.  

A hollandi mártásról bővebben a MiMi-n ITT.
Összefoglaló spárga receptgyűjtemény a magyarnyelvű gasztroblogokból ITT található.

Spárga hollandi mártással

Spárga hollandi mártással

A hollandi mártáshoz
2 db tojássárgája
2 ek fehérbor, száraz (esetleg fehérborecet)
¼ mk só
fehér bors, frissen tekerve (a színe miatt)
1 ek citromlé, frissen facsarva (¼ db citrom)
125 g vaj, olvasztva
A spárgához
500 g spárga
1 szeletke vaj
1 mk só
1 ek citromlé

Először a vajat egy külön edényben felolvasztom, hogy kéznél legyen. Ha jobb eredményt szeretnénk, akkor érdemes a felforralt vajat átszűrni. A tiszta, átszűrt vajat félreteszem.
Egy kisebb edénybe teszem a tojássárgáját, (legmegbízhatóbb a vízfürdő, de kerámialapon 2-es fokozat is megteszi) hozzáöntöm a fehérbort (esetleg a fehérborecetet, de az csak nagyon jó minőségű lehet), sózom, fehér borsot tekerek rá, és folyamatos keverés mellett igen lassan beleöntöm az olvasztott vajat. Legjobb vízgőz fölött, akár a zabaglione-t. Állandóan keverni kell, nem túl gyorsan, de folyamatosan, hogy mindenhol érje és a tojásos vaj nehogy az edény alján ragadjon. A legjobb eszköz (számomra) egy szilikon habverő, mert mindenhol éri az edény falát, rugalmas és nem csap nagy zajt. Ezután addig kell kavargatni, amíg el nem kezd sűrűsödni, ez 10 perc is lehet, vagy több. Itt lesz veszélyes, mert pont azt a pillanatot kell elkapni, hogy sűrű mártást kapjunk, de még nem ugorjon össze. Az sem baj, ha hígabb lesz, most úgy is az a trend mártás téren.
2 személyre

Borajánlat:
Baden Kaiserstuhl, Weisser Burgunder Kabinett trocken, 2005
Aubergine borajánlata:
Szeremley Hableány, 2004
Pinot noir es Budai Zöld házasításából készült, virágos-illatos; zöldalmás jegyeket idéző gyöngyöző bor

A padlizsán esete a cucina-val

 Borajánlat, Italok, Small Talk  8 hozzászólás »
ápr 242007
 

Kedves Olvasó, ha ránézel erre a képre, vajon mi jut róla az eszedbe? Na???
Nem megy??

A Padlizsán belépett a Kucsinába! (Scusi, cucina-ba:-) Egy aubergine-fuzionált cucina lett belőle, mert mi ebben a vinotékában nem csak borral főzünk és iszunk. Sőt, mostantól ajánlunk is!

Aubergine cucina vino

Néhány borbarát recepthez borbarátok ajánlanak borokat barátaiknak!
Megnyertem Aubergine-t, akivel együtt választunk borokat egy-egy étekhez. 
Remélem, tetszik az újítás, a Borajánlat című kategóriában megtalálhatóak lesznek ezek a receptek.
Jó borozást mindenkinek! 

 Posted by at 12:35

Tavaszi zöldszínű penne (Penne primavera verde)

 00 Cucina italiana, 02 Primi, Borajánlat, Classics, Pizza, pasta  3 hozzászólás »
ápr 212007
 

A tavaszt nem csak az egyre melegedő napsugár jelenti, de előkerülnek lassan a tavaszi zöldek is. Nem tudtam megállni, hogy ne vásároljak össze néhány zsenge dolgot, így született ez a ropogós, csupa zöld penne, aminek az a lényege, hogy csakis zöldszínű (na jó, majdnem) zöldségek vannak benne. Először a zöldspárgát láttam meg, a többi már adta magát. Ezután jött a ceruzabab és a cukorborsó, és persze a friss spenót. Minél több, annál jobb, ebben épp 8 fajta van és persze minden friss. Brokkolival nem akartam elrontani az összhatást, de bátran lehet bármivel kísérletezni. Bort nem öntöttem hozzá, bár elbírta volna (naná!!), de annyira friss, tavaszi az íze, hogy bor ezúttal csak a poharakban volt.
Még sajt sem kell feltétlenül, én szórtam rá ugyan parmigianot, de nem szükséges.

Összefoglaló spárga receptgyűjtemény a magyarnyelvű gasztroblogokból ITT található.

Tavaszi zöldszínű penne (Penne primavera verde)

Tavaszi zöldszínű penne
(Penne primavera verde)

1 ek olívaolaj
½ ek vaj
2 db salotta
100 g zöld spárga
80 g ceruzabab
100 g cukorborsó
80 g spenót
3 szál újhagyma
100 ml alaplé
½ csokor bazsalikom
5 ág menta
2 ág zsálya
1 mk sóbors, frissen tekerve
250 g penne (vagy rigatoni, fusilli, gemelli, stb.)

Először az összes zöldséget előkészítem, hogy kéznél legyenek.
A hagymát apróra vágom. A spárgát megtisztítom és pár centis darabokra vágom. A ceruzabab végeit lenyesem és kettévágom, a cukorborsót és az újhagymát szintén. A spenótot és a fűszereket megmosom, leszedem a száraikat és falatokra tépkedem.
Egy serpenyőben felolvasztom az olajat és a vajat, majd hozzáadom az apróra vágott hagymát. Néhány perc múlva hozzáadom a spárgát, de a fejüket még félreteszem. Beleöntöm az alaplevet, de először csak keveset, ne ússzon, csak párolódjon. 10 perc múlva beleteszem a zöldbabot, majd a cukorborsót, ha félig puha, az újhagymát és a leveleseket, legvégén pedig a spárgafejeket. Ezzel már csak épp hogy össze kell főzni és kész. Só és bors szükség szerint. A zöldségek maradjanak ropogósak.
3 személyre 

Borajánlat:
Vicomte De Castelbajac, Gascogne, 2005
Vernaccia, Podere la Casa Rossa, Toscana, 2006
Aubergine borajánlata:
Frittmann Irsai Oliver 2005
Szép magyar fajta bora a “rettegett” alföldi borvidékről. Muskotályos illatú, szelid savakkal bíró, élénk bor. Illatos bor révén akár gyümölcsös édességek kísérőjeként is telitalálat; de igazi arcát a zöldségekkel (spárga, spenót) esetleg szárnyashúsból készült ételekkel mutatja meg.

Vörösborban párolt paprikás kolbász (Chorizos al vino tinto)

 3 Cocina española, Borajánlat, Előétel, Recepttörténet, Tapas  9 hozzászólás »
Már 242007
 

Ha egy fogás csupán két, azaz kettő darab összetevőből áll, akkor én úgy gondolom, hogy igenis kutyakötelességem – már saját magam kulináris igényességével szemben is – ezt a dolgot a fellelhető legeslegjobb hozzávalókból elkészíteni. A legjobból, amit a lelkiismeretem csak diktálni tud, különben hagyhatjuk az egészet a fenébe, mert abból már semmi jó nem fog kisülni.
 
Ez a két hozzávaló pedig megremegteti a lelkemet: az egyik a vörösbor, a másik pedig a paprikás kolbász, jelen esetben a spanyolok jellegzetes kolbásza, a chorizo.
Es más, ez a fogás egy igazi nemzetközi szalamander! Végre sikerült egy olyan ételt tálalnom, amit hazai viszonylatban is nagyon jól lehet helyettesíteni. Sokan sajnálkoztak eddig is, hogy nincs ez meg az a hozzávaló, és emiatt nem tudják elkészíteni azokat az ínycsiklandozó falatokat. (Persze nem csak nálam, hanem másoknál is.)
Hát kérem, ezt lehet! Sőt, úgy ám, hogy úgy csempésszük beléje a magyar jegyeket, hogy tán még jobb is lesz, anélkül, hogy az autenticitás csorbulna. (Ez magyarul azt jelenti, hogy tán még finomabb is:-) 

Miről is van szó?
A tapas–ról (ejtsd: tápász, de röviden mindkét á-t) ami a spanyol konyhában – Baszkföldtől Andalúziáig – egyfajta intézmény. Ha valaki mégsem ismerné, röviden annyit: tapa annyit tesz spanyolul, mint fedő, és annak idején a sherry-s poharakra – amit a spanyolok felettébb nagy előszeretettel kortyolgatnak (ahogy tapasztaltam, szerintem a nap minden órájában) de mondjuk talán inkább délutánonként, amikor is barátokkal beülnek egy jó kis diskurzusra, szóval a sherry-s poharakra  egy kenyérdarabkát tettek, hogy megóvják a tartalmát a kéretlen, mindenhol szemtelenül szálldosó legyektől. (A sherry-t most nem taglalom, mert túlmegy ezen írásom keretén, röviden talán annyit, hogy a sherry – ami egy fehér szőlőből készült desszertbor – igazi központja és a legtöbb sherrylepárló az andalúziai Jerez de la Frontera-ban található, vagyis a tapas innen indult el világot hódító útjára. Jerez amúgy még a híres bécsi lovasiskolájáról és a flamencoról, a szenvedélyes flamencobárjairól is híres, de most térjünk vissza a tapashoz.) Az idők során aztán a kenyérkékre tartalom is került – hogy senki se éhezzen -, néhány húsos vagy halas falat, esetleg sajtdarabka. Újabb néhány évtized még tartalmasabbá tette a sherryre valót, és már nem is rá, hanem melléje tették, a legkülönbözőbb ízletes falatkák formájában, ami jócskán tartalmazott halat, tengeri herkenytyűt, húsfélét, vagy helyi, aszalt gyümölcsöket is. (Egyik kedvencem a sült szalonnacsíkba tekert aszalt szilva) Ezután nem tartott már sokáig, hogy a tapas önálló életet kezdjen: a poharakat nem kellet már lefedni, a tapas pedig egy mediterrán életforma része lett, ahol az emberek munka után, de még vacsora előtt összeverődnek és az úgynevezett tapas bárokban (ami az egész világon hovatovább terjedőben van), egy pohárka jó – most már nem csak sherry, hanem – bor mellett ücsörögjenek, beszélgessenek és néhány falatkát eszegessenek. Ez ma már nem csak egy szelet baguette-méretű kenyér tortillával, sajttal, vagy mártásos halakkal a tetején, nem, a tapas hihetetlenül széles intézménnyé nőtte ki magát, nem csak amolyan spanyol fingerfood (bár leginkább az), hanem már az egyszemélyes kis barna, mázas cserépedényben tálalt mártásos finomságok is elterjedtek. Egy-egy bárban egyszerre csak néhány fajta tapas kapható.
(Ha valami – a hozzávalókon kivül – igazán jó a spanyol konyhában, akkor az a tapas és a remek, világhírű borválaszték (elsősorban a Rioja és Navarra környéki borok a legkiválóbbak): felszerelkeztem tapas-könyvekkel és néha – ahogy én hívom – tapas vacsorát rendezek: felsorakoztatom az előételek sokaságát – öt-hat fajtát – és mindenki csipegethet kedvére. Sherryt és spanyol bort iszunk hozzá (ha flamencot hallgatunk, az már-már kissé giccses, de nem kizáró tényező:-)))
Egy ilyen, kis edényben tálalt egyszemélyes finomság a Chorizos al vino:    

Ha tapast szeretnénk készíteni, és éppen birtokunban van egy darab chorizo egy jófajta palack rioja-val (mert eredendően ezzel a Rioja-ból származó vörösborral készül), akkor Chorizos al vino lesz belőle. Vagy vehetünk olasz paprikás szalámit, Pepperoni–t, amihez leginkább egy zamatos, dél-olasz vörösbor járna, és ha igazán megadjuk a módját, akkor a mártásba belekeverünk néhány szál friss rozmaringot is.

Többszöri spanyolországi látogatásom óta viszont azt is tudom, hogy a chorizo remekül helyettesíthető a magyar paprikás kolbásszal is. Meglepő vagy nem, de a spanyol konyha stílusban és ízvilágban igen közel áll a magyarhoz, azért én először igencsak csodálkoztam, amikor először ettem ott chorizot. Valami különlegesen idegent vártam, de  a közös nyelv, a paprika közelivé tette.
Szóval ha magyar paprikás kolbászt választunk, veszünk hozzá egy testes kékfrankost, vagy a villányi borászok valamelyik karakteres, zamatos borát, a végén belevágunk egy kevés petrezselymet és – nevezzük el bárminek, de adjunk nevet neki, mert megéri!

Az én fogásom most épp eklektikusra, vagy mondjuk inkább: internacionálisra sikerült: magyar paprikás kolbászt használtam és egy 2005-ös szardíniai Monica de Sardegna-t locsoltam rá. Az eredmény? Fantasztikus!!

Utóbb Maci és készített, az ő receptje: Chorizo borracho 
Tintaleves is elkészítette: Nem kell tapasz keretén belül
kicsi Vú Vörösborban párolt paprikás kolbásza

Vörösborban párolt paprikás kolbász
(Chorizos al vino tinto)

1 ek olívaolaj
2 fej hagyma
250 g paprikás kolbász (vagy Chorizo, Pepperoni, stb.)
1 fej fokhagyma (esetleg 2 kisebb fej)
250 ml vörösbor (igen testes, aromás legyen)
A paradicsomos salátához
2 db paradicsom
2 ek kapribogyó (vagy fekete olívabogyó)
só, bors
 
Egy serpenyőben felforrósítom az olajat és beleteszem az apróra vágott hagymát. Nem kell teljesen készre pirítani, 5 perc múlva ráteszem a héjától megfosztott és vékony karikára vágott paprikás kolbászt és hagyom, hogy kiolvadjon a zsírja. 
Ekkor a fokhagymafej talpát vékonyan levágom, vigyázva, hogy a fej lehetőleg ne essen szét. De ha kicsit szétesik, az sem baj. A fokhagymafejet a vágott talpával lefelé beteszem a serpenyőbe és azt is pirítom pár percig, majd hozzáöntöm az egész bort. Innentől kezdve addig lassú tűzön addig párolom, amíg a bor a felére redukálódik, vagy még kevesebb lesz.
Ha úgy gondolom, hogy kész van (és tulajdonképp már rég készen is van, csak a boros mártás állagát kell ellenőrízgetnem, hogy olyan sűrű és ízes legyen, amilyet szeretnék), akkor kiveszem a fokhagymát és a gerezdeket kicsúsztatom a héjukból. Úgy csússzannak ki mókásan, mint a vaj.
A melléje tálalt salátához a paradicsomot egészen apró kockára vágom, hozzákeverem a kapribogyót, sózom és borsot tekerek rá.
Azonnal, a forró serpenyőből tálalom, vagy egyszemélyes kis agyagedénykékben tapasként adom. Fehér, puha kenyeret adok hozzá.
2 személyre

Borajánlat:
Rioja Alabanza, Crianza 2002
Aubergine borajánlata:
Weninger Soproni Kékfrankos, 2004
Gyönyörű, rubinvörös színű bor, illatában gazdag gyümölcsösség, piros bogyós erdei gyümölcsök érződnek. Kóstolás előtt, mint a vörösborokat kell is, érdemes két órával előre kinyitni, mert lassan mutatja meg értékeit. Lendületes savakkal rendelkezik, kissé kesernyés utóhanggal.
St. Andrea Újbor 2006
Portugieser alapú, amit a tipikus egri fajta, a kékmedoc egészí­t ki. Gyümölcsös-virágos ízekkel indí­t a bor, mégis meglepően tanninos. Ne tévesszen meg senkit, hogy újborról van szó, csí­pős-szénsavas í­ze miatt jó kísérője lehet a kolbászos-chorizos ételnek is; de új vörös lévén egy valamire figyelni kell: lassan ki kell üríteni valamennyi palackot, helyet adva ezzel a borpincénkben/kamránkban a könnyedebb, nyárias rozéknak.

Céklával és spenóttal töltött ravioli

 00 Cucina italiana, 02 Primi, Borajánlat, Classics, Pizza, pasta, VKF!  20 hozzászólás »
Már 022007
 

Amikor megláttam a Vigyázz, kész, főzz! gasztrojáték 2. fordulójának kiírását a titkos töltelékekről, abban a pillanatban tudtam, ez lesz az! Már hetek óta készültem ugyanis elkészíteni, de Nemisbéka (a jelenlegi játék háziasszonya, akarom mondani házi istennője) telepatikus hatalmának jóvoltából most valóban elkészült a mű. (Nemisbéka kolleginával egyébként már régebb óta telepatikus vonzáskörben állunk.)

A céklával töltött ravioli Casumziei ampezzani néven Veneto tartományának egyik jellegzetes fogása, talán fellelhető itt némi összefüggés a velencei karnevál rejtőzködő arcai és a mi tésztánk harapásig titkolt belső élete között? A neve – casumziei – annyit tesz, hogy ez a speciális formájú, céklával töltött ravioli a Dolomitok környékéről, Ampezzo-ból származik – ezt jelenti az ampezzani.

A venetoi ravioli ricottás céklatölteléket rejt, a tetején pedig a gnocchi mintájára barnára olvasztott vajat locsolnak, amire még maréknyi, egészben hagyott mákszem kerül. Én annyit változtatgattam rajta, hogy eredeti nevét már meg sem érdemelte: a céklához őrölt mandulát tettem, ezáltal ropogósabb, aromásabb lett, (de még a diót is elbírja) másrészt egy másik tölteléket is készítettem, hogy ne legyen annyira unalmas.
Mindezt azért gondoltam, mert többször ettem már ezt a céklás tésztát (a céklát nagyon szeretem, a pastáról szóló hitvallásom pedig minden bizonnyal jócskán átsütött már ezen a blogon is), de akármennyire is vonzott a friss pasta (mert ezt véleményem szerint csakis remekül lehet elkészíteni), néhány harapás után mégis kicsit elég volt, és továbbléptem volna valami új ízek felé. Hiába, ez az egytálételek egyhangúsága és kell a változatosság !
A töltelékek egyébként hihetetlen gyorsan készen vannak, csak össze kell keverni némi aprítás után.
A tetejére mártásnak pedig a klasszikussal ellentétben egy tejszínes-póréhagymás bevonat került.

Nem akarom én itt újradefiniálni az olasz pastairodalmat, hogy is jönnék én ahhoz !!, de ebben a felállásban a ravioli, a harapós, markánsabb céklával, mellékharapásként a spenótos bugyolálás, tetején egy krémes, fűszeres, olvadós pórés mártás, ez a már régebben kóstoltakhoz képest valóban egy újszerű ízvilágot mutatott!

A tésztát, hát azt ebben az esetben tényleg magunknak kell gyúrni. Egyszerűbb, ha házi gyúrt tésztánál az alapszabály szerint járunk el és 10-tojásos tésztát készítünk, mert ezzel van a legkevesebb gond: minden 100 g lisztre 1 tojás, 1 ek olívaolaj, és némi só. Kézzel gyorsan össze lehet gyúrni, aztán 1 órát a hűtőben pihentetni.
A neheze ezután jön. Én tésztagéppel nyújtottam, de ez tényleg kényelmi dolog, nagyanyáink is sodrófával nyújtották a tésztát, ez meg nem akkora mennyiség. Töltött tésztánál nem is kell olyan vékonyra hagyni, sőt. A 9 fokozatú tésztagépen általában 6-ig nyújtom (2-4-6), kiszúrkálom a formával, egy kanálka masszát teszek rá, behajtom, jól összenyomom és kész. Ezután már csak 4 perc alatt a szokásos módon ki kell főzni.

Amikor tésztát gyúrok, mindig az a régi olasz film jut az eszembe, amelyikben Monica Vitti meghív egy pasit a lakására, de nincs mit enniük (vagy lenne, de nem ez a lényeg), ezért komótosan elkezd tésztát gyúrni, nyújtani, vágni, kifőzni, aztán egyszer csak kész lesz és leülnek vacsorázni. Semmi másra nem emlékszem a filmből, elég gyerek is voltam még, de ez a jelenet megmaradt. 

És ilyen lesz, mire a jól megérdemelt munka végén leülhetünk és egy jó üveg bor mellett (ez esetben ez egy 2005-ös Chablis Domaine des Héritières volt) elfogyaszthatjuk vacsoránkat. És ez tényleg nem más, mint
Cucina della felicità !

Céklával és spenóttal töltött ravioli
(Casumziei ampezzani, – de csak majdnem)

A raviolihoz
300 g liszt
3 db tojás
3 ek olívaolaj
1 mk só
A céklás töltelékhez
250 g cékla
60 g ricotta (vagy krémsajt)
1 mk só
bors, őrölve
20 g mandula, vagy dió, őrölt
A spenótos töltelékhez
250 g spenót (darabos)
100 g ricotta
1 db tojás
1 mk só
bors, őrölve
2 csipet szerecsendió, őrölt
A pórés mártáshoz
1 ek olívaolaj
200 g póréhagyma (1 nagy szál)
200 ml tejszín
100 ml tej
½ mk só
bors, őrölve
½ mk szerecsendió, őrölt
A sűrítéshez (opcionálisan valamelyik)
– 2 ek parmigiano reggiano vagy grana padano, reszelve
– 1 db tojássárgája
– 1 tk keményítő vagy burgonyaliszt

Elkészítem a töltelékeket. A céklát 20 perc alatt megfőzöm, meghámozom és julienne-re reszelem, majd összekeverem a többi hozzávalóval. (Ha lehet natúr főtt céklát kapni, az is jó, de nem az üveges savanyúság !)
A spenótos töltelékhez felengedem a spenótot és alaposan kinyomkodom, hogy minél szárazabb legyen, majd azt is összekeverem a többi hozzávalóval.
A mártáshoz a pórét negyed karikákra vágom és azt a felforrósított olajban pár percig pirítom, hogy még roppanós maradjon. (Ekkor esetleg ki is lehet venni, hogy biztosra menjünk, amíg elkészül a mártás.) Hozzáöntöm a tejszínt és a tejet, fűszerezem és összeforralom. Reszelt parmezánnal, tojássárgájával, esetleg 1 tk keményítővel lehet sűríteni, de folyósabb is maradhat.
A tésztához belekeverem a lisztbe a hozzávalókat és néhány perc alatt összegyúrom. A tészta legyen rugalmas, ne legyen száraz és ne ragadjon. Fóliába csomagolva 1 órát pihentetem a hűtőben. Utána kisebb darabokat gyúrok és a kellő vékonyságig átengedem a tésztagépen. Ennek hiányában kisebb darabokat nyújtófával lehet nyújtani. A munkafelület mindig elég lisztes legyen, különben ragad! Ha vékony lapokat nyújtottam, a ravioli formázó sima oldalával kivágom a karikát, majd ráteszem a másik felére. Érdemes a formázót egy kis tányérba öntött lisztbe mártogatni, így nem ragad a tészta. Most egy kiskanálnyi tölteléket teszek a közepébe és összenyomom. Kiemelem belőle a raviolit, még kézzel is összenyomom egy kicsit. A nagyobb formából személyenként 10 darabot készítettem.
Egy nagy lábasban vizet forralok, ha forr, visszaveszem a hőt és egyenként beleteszem a raviolit. 3-4 perc alatt kész, egy szűrőkanállal kiemelem a tányérokra. Meglocsolom a mártással, teszek rá egy kevés petrezselymet és tálalható is.
5 személyre / 50 db ravioli

Borajánlat:
Soave Classico, Olinto Gini, Veneto, 2005
Aubergine borajánlata:
Figula Olaszrizling 2005/2006
Szinte kötelező gyakorlat egy balatonfelvidéki borász számára, hogy tökéletes olaszrizlinget készítsen. Figula Mihály olaszrizlingjét azok az illatok teszik különlegessé, amelyek a hagyományos mandulás-kesernyés ízjegyek mellett felruházzák a bort egy üde könnyedséggel: fűszeres-édes virágos jegyek; illetve üde, élénk savak.
Chardonnay biopezsgő, Mátraalja, Cavern Italgyártó Zrt.
Ez az étel-kombináció meleg előételként egy száraz pezsgővel is elképzelhető.

Sajttal töltött szárnyas paradicsommártásban, narancsos gremolataval

 00 Cucina italiana, Borajánlat, Főétel  4 hozzászólás »
feb 172007
 

Nem kell megijedni a hosszú címen, amilyen hosszú, annyira könnyű elkészíteni. Több részből áll, amit külön-külön is lehet variálni.

A paradicsommártás ezúttal egyszerűbb kivitelű lett, nem cifráztam, viszont minden egyidőben készen is lett. Mivel apróra darabolt paprikát is tettem bele, ezért a passzírozott paradicsom a legmegfelelőbb. (Nem püré, és nem ivólé! A “Passata di pomodoro” feliratút kell keresni, ha jól emlékszem, a Mutti és a Despar márkát otthon is lehet kapni. Ha valaki tud még ilyet, nyugodtan írja meg. Köszönöm) A mártásban nincs hagyma, (Szükségből kreáltam ilyenre, mivel épp elfogyott a hagyma, ezért némi kóstolás után fűszerekkel feltúrbóztam.) ami jócskán lerövidíti a főzési időt, de akinek van ideje, természetesen tehet bele.

Szárnyasként pulykasteaket használtam, de a csirkemell is nagyon jó természetesen, hamarabb is kész van. Éles késsel a húst vízszintesen mélyen pillangóvágással bevágtam (ha szétnyitom a húst, pillangóformája lesz) és ráhelyeztem a sajtot. A sajtválasztás nem egyszerű, én egy igen aromás sajtot kerestem: taleggiot néztem ki, ez nem volt, (a Mamma a sarki boltban már bezárt) viszont francia Morbier-t kaptam, ez igen jó választásnak bizonyult. Mondjuk kicsomagolásnál erősen megcsapott ama sajtnak ama erős illatja….. de sütésnél ez a legjobb, nem kell tőle félni. A legjobb egy lágy, intenzív, érlelt sajt, vastag szeletre vágva. Nem kell összetűzni a hússal, csak ügyesen átforgatni.

A gremolata (magyarul itt, angolul itt, C&V-nél itt) ezúttal nem a hagyományos verzió. (Ez egy olasz kence, amit hagyományosan a híres ossobuco-hoz, a milánói módra készült párolt borjúlábszárhoz tálalnak, és apróra vágott petrezselyem, fokhagyma és reszelt citromhéj bőséges, intenzív keveréke.) Ezúttal narancshéjból készítettem némi olívaolajjal és mézbalzsammal dúsítva, ami nagyon jól harmonizált a – picit édeskés – paradicsommártáshoz. A narancsnál meg kell jegyezni, hogy csak kezeletlen narancsot vegyünk – tudom, nehéz találni, viszont a legtöbb az eltarthatóság miatt viasszal van felületkezelve, és ezt jobb nem elfogyasztani….  Ha valaki nem találna bionarancsot, akkor sajnos nem tudok rá alternatívát mondani. Akkor legyen inkább citromhéj, de az is kezeletlen.
A komplett vacsora fél óra alatt kész van, igazából 4 személyes kisebb adag, de 2 fő is simán megbírkózik vele. Jázminrizst adtam hozzá.

Sajttal töltött szárnyas paradicsommártásban, narancsos gremolata-val

A gremolata-hoz
1 csokor petrezselyem
1 db narancs reszelt héja
2 gerezd fokhagyma (esetleg 1)
só
bors, őrölve
1 ek olívaolaj (kóstolás szerint)
1 ek mézbalzsam (kóstolás szerint)
A paradicsommártáshoz
500 ml passzírozott paradicsom (Passata di pomodoro, pl. MUTTI)
2 gerezd fokhagyma
2 tk gyömbér, őrölve
1 tk koriander, őrölve
1 tk barna cukor vagy 1 ek méz
½ mk chilipehely (opcionálisan)
½ mk fahéj, őrölve
1 db narancs leve (kóstolás szerint)
1 mk só
bors, tekerve (½ mk)
1 db piros kaliforniai paprika
A töltött szárnyashoz
500 g szárnyas (pulykasteak, csirkemell)
4 vastag szelet sajt (5 mm, morbier, munster, taleggio)
1 ek olívaolaj
só, bors

Gremolata – Először ezt készítem el, mivel ez állhat.
A petrezselymet igen apróra vágom (vagy beteszem az aprítóba), majd hozzáadom a megmosott és megszárított narancs reszelt héját, a préselt fokhagymát, sózom és borsot tekerek rá, majd állagától függően kevés olajjal és mézbalzsammal elkeverem.
Rizs főzése
Ekkor felteszem a rizst főni.
Paradicsommártás
A paradicsomot beleöntöm egy lábasba és kis hőn elkezdem forralni (4/9). Beleteszem az összes hozzávalót (nekem így volt jó, ez egy kissé keleties ízvilág lesz, chili nélkül pedig nem lesz csípős.) Ha ízre megfelelő, elkezdem a csirkét előkészíteni. (Ugyanis így lesz egyszerre kész.) Majd beledobom az apró kockákra felvágott paprikát és ezzel pontosan 8 percig párolom, így lesz roppanós. (Én a konyhai órát is beállítom, hogy biztosan ne lépjem túl az időt.)
Töltött szárnyas
Közben pillangóvágással bevágom a húst, belülről borsozom, beteszem a sajtszeletet, kívülről is só-bors, majd olajat teszek egy serpenyőbe és megvárom, amíg az olaj teljesen forró lesz. (Akkor forró, ha egy apró kenyérszelet beledobva 15 ms alatt megpirul.) A hús ugyanis csak sütésre felhevített olajban sül meg idő szerint. Ekkor beteszem a husikat és mindkét oldalát 4-4 percig sütöm, közben óvatosan megfordítom. A sajt kiolvad belőle egy kicsit, de ez nem baj, lapáttal rá lehet simítani a húsra.
Egyszerre kész van, egy tányérra halmozom a mártást, ráültetem a szárnyast, annak a tetejére pedig bőven gremolata-t halmozok. Jázminrizst adok hozzá.
2-4 személyre / 

Borajánlat:
Bardolino Classico, Zeni, Veneto, 2005
Aubergine borajánlata:
Dúzsi Kékfrankos Rosé 2006
Halovány színű, eperre és banánra emlékeztető illatvilágú, gyümölcsízű savakkal bíró bársonyos bor.

 Older Entries