feb 072014
 
Chocolate_girl

Jean-Étienne Liotard:
La Belle Chocolatière
(Drezdai Képtár)

Van olyan, aki nem szereti a forró csokoládét? Vagy azt, amit annak gondol? Ha cukrászdákban forró csokit kérünk, rendszerint túlkakaóporozott, túlháztartásicukrozott és (nem optimális helyzetben tejszínhabspray-s) tejszínhabsipkával”feldíszített” forró italt kapunk, aminek még csak nyomokban sincs köze az igazi FORRÓ CSOKOLÁDÉhoz.
Mert hogy mi is az?

Egy valódi forró csokoládéban semmi keresnivalója a kakaópornak, csakis jó minőségű, magas kakaótartalmú csokoládé és esetleg tejtermék (ha úgy szeretjük, de növényi tejjel például remekül helyettesíthetjük), kevés édesítő, este pedig egy csöpp alkohol is mehet bele. Mivel magas kakaótartalmú és egyben elég zsíros desszertről van szó, ebből elég egy kis pohárnyi, forró hörpintés, legalkalmasabb erre egy 60ml-es espressocsésze – kávéivó háztartásban ez nem jelent gondot. Ennél többet egy átlagember nem tud elfogyasztani múló rosszullét nélkül, higgyetek nekem, tapasztalatból beszélek. Continue reading »

nov 122013
 

Rég vágytam már egy jó forró masala chai-ra, régebben nem bírtam betelni vele, ráadásul az angolos tejes teát is kedveltem. A kora délutáni óráktól azonban nem iszom már sem kávét, sem fekete teát – mindössze bort (de arról most inkább nem nyitok vitát, melyiknek magasabb a stimuláló hatása:).

Hol is tartottunk? Igen, masala chai! Imádom, ez az indiaiak napi itala, állandóan, minden napszakban fogyasztják. Aki nem ismerné, a masala chai egy erős, fűszerekkel forrázott tea (általában Assam tea), amit fele arányban felöntenek forró tejjel. Sok cukor kell bele, ettől persze eszméletlenül édes, és persze a masala chai-t is mindenki másképp csinálja. Chai = tea, masala = fűszerkeverék, innen ered a neve. Continue reading »

nov 252009
 

Errefelé még nincs igazán hideg. Ahogy visszaemlékszem gyerekkorom teleire, az időjárás előhírnökeit tekintve nehéz elhinni, hogy épp egy hónap múlva Karácsony. Akkoriban tapostuk még a méteres, jeges havat, mert volt még tél és volt még hó. És hideg is, orrfacsaró, lábzsibbasztó, kegyetlen hideg.

Azóta megváltozott egy-két dolog. A globális felmelegedésnek hála a hó már röptében elolvad, így esélye sincs arra, hogy finom szőnyegtakarót képezzen szerte a városban. A marketing minden évben rendre – és egyre korábban – visszatérő mechanizmusa viszont gondoskodik arról, nehogy véletlenül is elfelejtsünk szeretteinknek – vagy akinek akarunk – ajándékot tenni a – virtuális – fa alá. Continue reading »

dec 192008
 

Már csak néhány nap van hátra Karácsonyig és hiába készülök, úgy érzem, hogy az ujjaim között kipereg az idő. Gondolom, nem vagyok ezzel egyedül.
A sok, megírásra váró, karácsonyra való posztból is kevés lesz már, ha oda is jutok, nem leszek bőszavú benne, meglátjuk. (Pedig milyen jó lenne, több hanyag ígéretet is tettem, de a szándék, sőt az írások egy része már kész is.) A legtöbb főzni-sütnivaló nálam még csak ezután jön, de ami elkészült és érdeklődésre tarthat számot, azt megpróbálom még megírni.

Ez lesz a sorsa (vagy nem) a híres marcipángyümölcsöknek, vagy a szicíliai cassatának is, ami amúgy egyáltalán nem egy karácsonyi édesség, de manapság már minden ünnepen ott lehet a helye. Mi nagyon szeretjük, ezért lesz.
Hétvégén megsültek az ischli csokikockák (fázisképeket fotóztam, azok már fentvannak). Már sülnek a pici karácsonyi pudingok, aminek egy részét lesz is fagyasztom, hogy tovább maradjon friss, lesznek apró toszkán kekszek és narancsos-mákos kalács is. Biztos, hogy mákos guba is készül, mégpedig mascarponeval, magamnak kell sütnöm hozzá a kiflifélét, mert olyat nem kapok. Listán van még a mandulás, karácsonyi tejberizs is, és ananászflan, szerintem balzsamecetes juharsziruppal, ezt még nem tudom. Nem mandulából készült marcipánt is kell még gyúrnom egy allergiás ismerősnek, de erről csak akkor írok, ha bejön az elképzelésem.
Nálunk nincs szaloncukor, viszont apró pralinét, csokiba mártott gyümölcsöt, ezt-azt is gyártok még, de csak egy-két fajtát.

Ezek csak a nyalánkságok voltak, pedig ott van még az egész heti menü is, ami szintén alakul.
A többiről még nem szólnék, mert ki tudja, mikor valósulnak meg. Nálunk hosszú lesz a karácsony, idén kerek egy hétig tart, mert így terveztük.

Jó nekünk, ugye?? Így minden napra jut valamilyen finomság is, lelki és testi egyaránt.
Amikor olvastam Millie-nél, hogyan készül karácsonyra, mosolyogtam, mert én is így szeretem. Temérdek mandulát, mogyorót, cukrozott gyümölcsöt, többfajta cukrot, lisztet, csokoládét, jó pár csomag élesztőt, főzni való bort beraktároztam, mintha be lennénk egyszer havazva. A teli kamra mindig magasfokú biztonságérzetet ad.

Tegnap forralt bort főztem. Ilyet mindenki tud, nincs is benne semmi különös, én is ittam már ilyet, olyat, rosszat, és még jobbat is. Egy baja van neki, mégpedig az, hogy igen gyorsan párolog. Nem csak a lábasban, de a poharakban is. Az ember lánya leül, megdiskurálja fél óra alatt a napot, és nicsak, el is gőzölgött egy üvegecske. Nahát!! Lehet újra főzni.

De hogy ne csak regéljek, de valami outputot is adjak, leírom, hogy készül mostanában.
Olaszhonban nem túl gyakori a forralt bor, talán azért, mert melegebb van. Meg az olasz ember sajnálja is szerintem forralni, jobb az úgy, ahogy van.
Egyszer egy olasz újságban vagy oldalon, már nem emlékszem, olvastam, hogy a forralt bort karamellel kezdték. Annyira megtetszett, hogy kipróbáltam, azóta így maradt. A forralt bor. Tényleg ad neki egy olyan ízt, hogy az csak na!! Aztán a narancs. Az kell bele, azt régen is mindig tettem, anélkül sincs forralt bor nálam. Most viszont még több narancs ment bele, narancslikőr és narancslekvár formájában is. Nyugi, azért még lehet érezni a bort, nagyon is!! A lekvárt meg ki lehet kanálkázni, akár csak a bólét.

Eszembe jutott, hogy rohanósoknak egyszerű gasztroajándék is lehet belőle. Onnan jutott eszembe, hogy évekkel ezelőtt céges ajándékként egy nagyon csini forralt bor-kit-et kaptunk, barna kandiszcukorral és a megfelelő, egész fűszerekkel, szárított narancshéjjal. Nekem sosem jutott eszembe ilyet ajándékozni, de finom kis ötlet, egy szép kis üvegben, recepttel ellátva, sőt még jobb, ha rögtön egy üveg jó bort is mellékelünk, a finom bort garantáltan nem főzi el az ajándékozott, de gesztusnak szép. Az alábbi esetben meg egy másik üvegben összekeverhetjük a lekvárt a narancslikőrrel, így a megajándékottra bízzuk, hogy beleteszi-e a tartalmát a borba, vagy elnyalogatja magában. Szóval jobb, ha eleve dupla adagot ajándékozunk.

forralt_bor_narancsos1
Narancsos forralt bor
(Vin brulè)

3 ek cukor
750 ml vörösbor, száraz
100-200 ml víz
1 rúd fahéj (6-8 cm)
10 szem szegfűszeg
5 szem borókabogyó
½ rúd vanília
1 csipet szerecsendió, frissen reszelve
1 db narancs kifacsart leve (120-150 ml)
½ db narancs hámozott héja (elhagyható)
4 ek narancslikőr
2 ek narancslekvár (héjdarabokkal)

A cukrot egy lábasban karamellig olvasztom, de nem szabad túl sötétre hagyni, csak úgy, hogy már épp folyjon. Akkor hozzáöntöm a vizet (csak azért, hogy kijöjjön az öt pohár:), a bor nagyjából felét, beleteszem a fűszereket és a narancs héját, ha van. A karamell lassan újra felolvad. Felforralom és a legalacsonyabb hőfokon pár percig gyöngyöztetem.
Amikor kész, hozzáöntöm a narancs frissen kifacsart levét, a maradék bort és jó forrón tartom.
Az üvegpoharak aljára öntök egy kevés narancslikőrt, teszek egy kanálka narancslekvárt és rámerem a bort. Hosszú kiskanállal ki lehet szedegetni belőle a héjdarabkákat.
Hmmm!!
5 pohár forralt bor à 200 ml / 204 kcal / 4,9 g zsír / LF30 21,8%