máj 062016
 

Újra május, ilyenkor nemcsak a cseresznye virágzik, de rózsaszín trikók is felvillannak az utakon. Ezzel a kis faviccel próbáltam átvezetni az idei Giro d’Itali kerékpáros körversenyre, amit immáron harmadszor főzünk végig, a Tour de Serpenyő csapata azonban 5. évébe lépett.
A csapat idén kissé átalakul, végig női szakasz teker és forgatja a serpenyőt, ugyanis a Giro-ra beszáll hozzánk Gaba, a Tavola in Piazza blog háziasszonya – innen is hatalmas üdvözlet, Gaba!! -, Lorien pedig szünetel egy körre.
A csapat tehát  Égigérő Paszuly, Al Dente,  Gaba, Chilii és jómagam.

Szintén hagyomány, hogy a versenyek első 2-3 napja külföldön kezdődik. Idén Hollandiában tekerünk három napot, innen repülnek át a fiúk a hétfői pihenőn Olaszországba. Apeldoorn-ban rövid egyéni futammal indul a verseny.
Mivel a tavalyi Tour is Hollandiában kezdődött, ott én rajtoltam egy nagyon klassz vla-pudinggal, ezért mi sem volt természetesebb, hogy újra kezdjek – most kissé nagyképűen mondhatnám, hogy szinte már hazajárok, :) :). Tavaly több receptet kipróbáltam volna, most viszont itt az alkalom, ami elmaradt, most bepótolom.
Évek óta tologattam magam előtt ezt a mustárlevest. Continue reading »

aug 182015
 

Egy tökéletesen egyszerű, és fantasztikusan finom köret, ami egyszer vacsorának is megfelelt, teljesen hús nélkül. Véletlen volt az összeállítás, megint csak úgy, amit adott a konyha, és mint tudjuk, ezek a legjobb dolgok a világon!
Tulajdonképpen egy ázsiai ihletésű, hogy ez most indonéz, vagy thai, azon nem lehet vitatkozni, mert eltér a hagyományostól, mert teljesen lecsupaszítottam, de tényleg nagyon finom, igazi comfort food.
Bármikor, bárhol el lehet készíteni, télen, nyáron egyaránt! Continue reading »

máj 122015
 

Elindult a Giro, és a  Tour de Serpenyő csapatában először ragadok – most nem serpenyőt, hanem fazekat. A csapatunk még mindig a régi, »never change the winning team« jelszóval, most stílusosan, de még mindig Chilii&CsokiLorien, Égigérő Paszuly, Al Dente valamint szerény személyem közreműködésével.
A mai szakasz Chiavari és La Spezia között zajlik, egy 150 km-es, enyhén emelkedős terepen. Még eléggé az elején járunk, így a Giro-ról még nem tudok sokat mesélni.

Terv szerint egy hagyományosan készült ligúr tőkehalat szerettem volna készíteni, de közbeszólt az élet, úgy terveztem, hogy erre az időre halközeli helyen leszek, ahol tényleg jóminőségű, friss halhoz jutnék, így gyors módosításra volt szükség. Continue reading »

feb 182015
 

Hamvazószerdán elkezdődik a böjti időszak, mely Húsvétig negyven napon át tart.
Nem ígérem, hogy nálam ez húsmentes lesz. Aki alapvetően húson és zöldségen él, annak az elemi létét vennénk el, de saját felfogásom szerint a böjt nem is erről szól.
Leginkább arról, hogy olyan dolgokat vonunk meg magunktól, amit szeretnénk, ami után vágyunk, ami igazán kedvünre való, és ebben az esetben ez nem feltétlen hús. Talán édesség, talán a finom vörösbor, talán más, ezt mindenkinek saját magára bízom, mi az, amitől nehezére esik megválni negyven napra. Tegye azt. De tegye következetesen. Continue reading »

jan 012015
 

Az év első fogása, nem csak a blogon, de a való életben is. Szilveszter délutánján nem volt már időm elkészíteni, ezért éjjel gyorsan nekiálltam. Este koncerten voltunk, utána azt terveztük, hogy a városban spontán csatangolunk, és ott kapunk be valamit, ahol tetszik, majd elpezsgőzünk valahol és ott koccintunk az új évre. De nem volt szerencsénk, vagy már elszoktunk attól, vagy inkább kinőttünk már belőle :), hogy fiatalos hévvel nekiinduljunk az éjszakának, így maradt egy kis saláta egy amúgy bájos, rusztikus helyen.

A tervezett iszogatás helyett inkább gyorsan hazamentünk, felbontottunk egy üveg Amarone-t, előkaptuk a már kikészített sajtot (a férjemnek azért volt egysanda sejtése, hogy szükség lehet rá éjszaka) én pedig nekifogtam a levesnek. Continue reading »

okt 072014
 

Itt az ősz és ezzel el is lepi a blogokat a sütőtök. Idén slágerlistás a sütőtökpürével ízesített tejeskávé, a főleg a Starbucks-okból elhíresült pumpkin latte, de persze a mezítlábas krémleves sem marad el mellette.
Nálam sem maradhat ki, ez a körtés sütőtökleves ugyan már három éve készült először, de egyrészt azóta finomítottam rajta, másrészt szebb lett a kép, szóval mindenképp jobban jártatok, hogy vártunk vele ….
Elképzeltem, hogy majd beépítem a karácsonyi menübe is, ugyanis hihetetlen jót Continue reading »

ápr 252014
 

Csupa maradékokból főztem egy levest. A fehérbabot fel kellett használni, a kókuszreszelék viszont nagyon jót tett neki, kicsit kibillentette ezt az enyhén télies levest az egyhangúságból.
Ha vége az amúgy is rövid, pár hetes medvehagyma-szezonnak, bármilyen más zöldfűszerből is készíthető. Sajtot nem tettem most bele, az olívaolaj mennyiségével szabályozhatjuk a pestónk állagát, hogy jól formázható legyen.
Continue reading »

ápr 082014
 

Egyik este rádiót hallgattam a háttérben, de a műsorban elhangzó “gasztro” szóra felkaptam a fejem. Egy divattervezőnő mesélt arról, hogy egy leves ihlette az általa tervezett kabátot. Míg a műsorvezető pasi azon viccelődött, hogy lehet egy vöröskáposztalevesből ruhadarab (nagyon is könnyen, de engem nem kérdezett senki), azonnal rákerestem az említett vöröskáposzta-krémlevesre, melyet állítólag sült parmezáncsíkokkal tálaltak. A kereső első helyen adta ki Moha és Sáfrány levesét, én pedig két nap múlva el is készítettem.

Az még csak hagyján, hogy a közepes fej káposztámból hatalmas adag lett, de az eredeti receptből ezen kívül gyakorlatilag nem maradt semmi. (Az ötlet viszont óriási.) Lássuk be, csupán a tejszín, a vaj és a krémsajt nem ad az amúgy is visszafogott ízvilágú levesnek kirobbanó ízbombát, magyarul: fel kellett tuningolni. Mi sem egyszerűbb tehát, mint hogy a már ezerszer bevált párolt vöröskáposzta összeállítását vegyük alapul. Continue reading »

feb 102014
 

Kaptunk a szomszédtól két nagy üveg saját készítésű paradicsomlevet, mert egy hétig felügyeltük a macskát. Az öröm addig tartott, míg meg nem kóstoltuk. (A paradicsomlevet. A szerk.) A lé eszeveszetten édes volt, legalábbis nekünk, viszont teljes erővel átjött rajta az érett paradicsom összes zamata – ergo kellett vele valamit kezdeni, mert amúgy nagyon finom volt.
Saját jogán való ivás nem jött szóba, ekkor úszott be a képbe a klasszik tojásleves, amit fele-fele arányban majd a lével készítek. Egyik fele ugye a durván édes paradicsomlé, másik egy jó testes, házi alaplé. (Pho-t főztem, erről lenne szó. A szerk.) Csak elveszi így az édeset.

És lőn. Igazán finom lett, gyors is, este hazaesve gyorsan lehet valami forrót kanalazni. Persze előtte gondoskodjunk pár óra alatt elkészülő alapléről és egy hétig pesztonkázott macskáról is. Meg persze tulajról, aki ad némi kis paradicsomlevet. Continue reading »

jan 092014
 

Ha azt mondom, hogy ezt a levest ebben az évben már háromszor főztem, akkor az mond valamit. Először találomra ment, mert árválkodott néhány végét járó narancs, másodszorra pontosítottam, mert ízlett nekünk, harmadszorra pedig – hát igen, leellenőríztük a második fordulót.
Fogalmam sincs, miért jött be ennyire, számtalanszor készítek krémlevest. Talán a kurkuma lehet a ludas, ki az az őrült, aki szólóban használja ezt a fűszert? Jelentem, én! De még mindig tele van egy nagyobb üveg (currypor gyártásához, mi máshoz:), és fogynia kell. Újévi fogadalmaim egyike volt, hogy gyorsabb ütemben felélem a fűszerkészletemet. Continue reading »

jan 012014
 

Hogy kell-e, jó-e, és ha igen, miért is jó az új év első napján lencsét enni, nos erre a fogas kérdésre akár a padláson porosodó emlékkönyvünkben is választ találhatunk. Lerövidítem: egyszerűen “csak”.
Ha már lencse, idén a vörösre esett a választás családi kérésre, én magamtól mást főztem volna Újévkor (megmondom: pirított káposztát körtével és édesköményes kolbászkát), viszont szerencsémre átfutottam a blogos netet és Szárnyas Ízvadásznál rátaláltam erre a pompásan hangzó vöröslencselevesre. Fejben gyorsan meg is főztem is jónak találtattam. A recepten alig változtattam valamit, a római kömény mennyiségével valóban érdemes vigyázni, az átüt. Ebbe a levesbe tényleg nem kell semmi tejes dolog, bár egy pillanatig gondolkoztam, hogy belelöttyintsek-e egy kis kókusztejet. Kár lett volna. Continue reading »

okt 112013
 

Nem véletlen, hogy a blogon a krémlevesek aránya nő a legjobban a levesek között. Ez a tendencia az őszi időszak alatt csak fokozódhat, de lássuk be, ezt a smoothie-közeli, forró, zöldséges alkalmatosságot a legegyszerűbb elkészíteni. Utolsó érvként szinte mindenki szereti.
Most a pasztinákot olívaolajban szinte barnulásig sütöttem, ezzel sokkal intenzívebb lett az íze, sajnos szép fehér színét is elveszti. Ez persze nem baj. A fűszerkeverék is hozzásegített az árnyalathoz. A pezsgőt érdemes csak a végén hozzáadni, akkor megmarad az alkoholtartalma, de nem kell aggódni Continue reading »

aug 022013
 

Június óta folyamatosan gyártom a hideg krémleveseket, amióta tart a – szokványosan beköszöntő – kánikula. Hihetetlen, mennyire megváltoztak a levesszokásaink is, régen a nyári hűsítő a behabart, jól lehűtött gyümölcslevest jelentette, mindig az idény szerinti gyümölcsökkel. Pár szem nyersen került a tetejére, finom is volt a maga módján. A maga módján, ez kis mosolyt csalt most az arcomra.

A kilencvenes években, vagy már a nyolcvanas legvégén kezdődött a nyers, egzotikumot jelentett levesek kora, hisz egy avokádólevest nem biztos, hogy a nagymama a vasárnapi családi ebéden kifakadó örömmel bekanalazott volna. Mondjuk a kilencvenes évek elején még én sem főztem avokádókrémlevest. Continue reading »

Júl 292013
 

Úgy látom, sikerült a legjobb napot kiválasztanom a gazpacho posztolására, hisz ma lesz az év legmelegebb napja. Eddig. Délutánra eléri a hőmérő a 37 fokot, holnaptól jön a viszonylagos enyhülés, már csak 30 fokra számíthatunk.
Akkor nézzük gyorsan! Öt perc alatt össze lehet turmixolni, ha otthon jégkockát (ebben a hőségben elengedhetetlen, ugye mindenki bekészítette még este??) akkor pikk-pakk kész is a hűs ebéd.
Temérdek gazpacho-recept kering mindenhol, ebben sincs semmi különös, bár volt már sárgadinnyés és sárgabarackos is, de akár a görögdinnyés is ide sorolható, de ez a legegyszerűbb, szimpla még nem szerepelt a blogon. Pedig zseniális. Continue reading »

Júl 082013
 

Kánikulában mit is  lehetne enni, mint hideg, könnyű leveseket! Reggelire pohárban is iható, de tányérban tálalva remekül fel lehet turbózni különböző magokkal és felszeletelt gyümölcsdarabokkal. Ilyenkor nyáron nagy áldás a turmixgép, főleg az, amelyik a jégkockát is tökéletesen kásásra aprítja. Ha a levesbe pár kockát teszünk, már hűteni sem kell. Nagyon finom egy kevés alkohollal is, ha felnőttek esznek belőle, tehetünk bele pár löttyintés vodkát vagy gint is.
Az avokádón kívül a leves összes hozzávalóját kicserélhetjük, uborka helyett vehetünk kovászos uborkát, cukkinit, édesköményt, vagy akár karalábét is, a dió helyett mogyoró, vagy bármi más is megteszi, ami épp van a kamrában. Continue reading »

Sze 142012
 

Nem így gondoltam, nem így terveztem, de ez lett belőle. A blogom hatodik évfordulójára egyhetes receptdömpinggel akartam már csak magamnak is megünnepelni és megtörni ezt a hosszabb ideje tartó csendet.
No hát a jeles napon sztrájkolt kissé a freeblog a tisztogatás miatt, én meg áthelyeztem  a gyertyagyújtást a facebook-ra.

Ezt a levest meg kell addig is mutatnom, annyira finom lett, kétszer egymás után is megfőztem, finomítottam. Valami eszméletlenül jó lett az összhatás, a sült zöldségek is hozzájárultak, a fehérrépa, amit még Pestről hoztam magammal, isteni pirítva, de a kápia paprikát is bőröndben menekítettem át. Continue reading »

máj 162012
 

Azt tartja a családom, hogy verhetetlenek a leveseim. Különösen azok a legjobbak, amelyek maradékokból lettek szinte összecsapva, és épp ebből az okból nehezen reprodukálhatók újra.
Nos, ebből senki nem evett rajtam kívül, de én kétszer is ismételtem, annyira finom lett, és persze, maradékot kellett eltüntetni a hűtőből! :) Az alapja a nálam tavasszal sokszor megjelenő spárgaalaplé, amit a friss spárgák végeiből és száraiból főzök. Ez egy elég hosszadalmas munka, mivel meg kell várni, amíg kifő a lé, és elég sok esetben ezt a levet használom fel egy további étel készítéséhez.
De megéri, nagyon is! A titka az, hogy kevés vizet használjunk és azt is fűszerezzük alaposan. Fehérbor ne hiányozzon belőle soha, kevés citromhéjat is tehetünk bele és babérlevél, babérlevél! Continue reading »

jan 282012
 

Ez egy téli leves. Egészen pontosan karácsonyi volt, ha a piros terítő nem lenne elég, akár ragyogó piros gránátalma magokat is szórhattam volna a tetejére, de az már tényleg nem volt itthon.
Ebből a bevezetőből most az következik, hogy mielőtt beköszönt a február, megmutatom a karácsonyi menüt, ami azért nem vészes, mert az év tizenkét hónapjában gyakorlatilag bármikor beilleszthető. Azért ez mégis egy télies leves, maradjunk annyiban.

Ez a leves Flatcat-től származik (eredeti recept ITT, de van még két hasonló is a blogon, ebből is látszik, hogy az aszaltszilva-krémleves a Flatcat familynél is igen nyerő.) Hosszú ideje szemeztem már vele, mert nálunk nem divat édes levest enni. Vagyis csak desszertnek tudnám elsütni az ilyet, azért megpróbáltam, és bejött, nagyon is.
Télen gyakran van itthon forralt bor, miért is ne lenne. Nem csak inni jó, de lehet belőle lekvárt, zselét készíteni, süteménybe tenni, de sós levesalapnak is remek. Hozok majd rá példát.
Emiatt kapásból lecseréltem a befűszerezett vörösbort forralt borra. Ez a leves így hihetetlenül egyszerű lesz, ha lenne nálam gyerekrovat, akkor oda is betehetném.

Remélem, másokat is érdekel még a karácsonyi menünk, ha nem, akkor is posztolom majd valamikor. Még karácsony előtt.

Forralt boros aszaltszilva-krémleves cantuccinivel

Forralt boros aszaltszilva-krémleves cantuccinivel

A leveshez
25 dkg aszalt szilva
500-600 ml fűszeres vörös forralt bor
300-400 ml víz
200 ml zsíros tejföl (crème fraîche)*
2 csipet tengeri só
kevés cukor, méz, juharszirup, édesítő, amennyiben szükséges
A cantuccinihez*
1 ek vaj
8 db cantuccini (vagy egyéb mandulás, diós keksz)

A mag nélküli aszalt szilvát legalább egy órára 3 dl-nyi friss, langyos vízbe áztatom. Ha szaftos, puha még a szilva, akkor elég egy rövid áztatás is. Ezután egy kevés vizet kiveszek a sűrítéshez a szilva alól.
Egy fazékban alacsony hőfokon felforralom a bort a szilvával és legalább 5 percig főzöm, de a szilva mindenképp puhuljon meg. Öt perc forráspont fölötti főzés már elég, hogy a borból elillanjon az alkoholtartalom. Ezután üvegfalú mixerben vagy botmixerrel pürésítem.
A tejfölt egy tálba teszem, hozzáadok egy kevés áztatóvizet és egy kisebb habverővel simává keverem. Hozzáöntöm a leveshez és ízesítem.

A cantuccinit fóliában húsklopfolóval durvára töröm. A vajat egy kis lábasban megolvasztom és néhány percig pirítom, míg barnulni nem kezd.
A forró levest tányérokba szedem, mindegyikre rászórok egy kevés cantuccinit és meglocsolom a barna vajjal. Úgy is készíthetjük, hogy a végén az olvadt vajba beleforgatjuk a kekszdarabokat.
4 tányérnyi lesz belőle

* Változatok:
Hogyan tedd tejtermékmentessé? – tejföl > kókusztejszín, vaj > kókuszzsír
Hogyan tedd paleóvá: –  Cseréld le a cantuccinit paleo kekszre

okt 222011
 

A forró, szájban szétolvadó krémlevesek korát élem megint. Ez egy jó kis őszi leves, azt nem mondhatni, hogy a rozsos kenyértől, a római köménytől és a kecskesajttól lett az, pedig valahogy igen. Egy hihetetlen intenzív, a rozsos kenyértől és a római köménytől pedig fűszeres, sűrű leves lett az eredmény.
Édesköménytől óvakodóknak ajánlom, mert megfőzve, ízesítve már csak egy letompult, finoman elegáns édesköményt ízt kapunk, adjatok neki egy esélyt!

Édesköményleves kenyérrel, római köménnyel és kecskesajttal

Édesköményleves kenyérrel és kecskesajttal

450 g édeskömény (1 nagy fej, tisztítva mérve)
100 ml marsala (vagy egyéb száraz desszertbor)
kb. 80 g házijellegű, szikkadt kenyér (lehet rozsos, vagy egyéb is)
kb. 600 ml zöldség- vagy húsalaplé
½ tk római kömény
100 ml tejszín
só, feketebors, frissen őrölve
125 g kecske brie (Chèvre d’Argental, francia lágy kecskesajt, vagy egyéb, krémesen olvadó, markánsabb sajt, akár bivalymozzarella is)

Az édeskömény talpát levágom, megmosom, negyedelem és az egészet falatnyi darabokra vágom. Egy nagyobb lábasba teszem, felöntöm a borral és néhány perc alatt közepes hőfokon felére befőzöm. Bőven felöntöm az alaplével. A kenyeret kockára vágom és a római köménnyel együtt a levesbe teszem. Jó negyed órát alacsonyabb hőn hagyom főni. Ezalatt a kenyér összeesik és a levesünk jó szottyos lesz. Néhányszor óvatosan átkeverem.
Ha az édeskömény megpuhult, hozzáöntöm az ízlés szerinti mennyiségű tejszínt, ízesítem és tányérokba merem. A sajtot apró falatokra vágom és a még forró levesben a kenyerek közé dugdosom, hogy felolvadjon.
A tetejére olívaolajat lehet locsolni.
3 tányérnyi lesz belőle

máj 222011
 

Néha azt gondolom, hogy spárga és leves – ebben a műfajban már mindent de mindent leírtak, nincs új a nap alatt.
Aztán mégis. Egy véletlen, hogy maradt vagy másfél liter felhasználhatatlannak hitt spárgalé és egy szinte túlérett, vajpuha avokádó, amit ottfelejtettem a gyümölcstálon. Na ezt add össze!
Annyira érett volt, hogy kiskanállal lehetett kilagymagolni a héjából. Az avokádó kabátkáját kiszárítva el is tettem, jól jön az még leves vagy előétel tálalásánál. Continue reading »