máj 062016
 

Újra május, ilyenkor nemcsak a cseresznye virágzik, de rózsaszín trikók is felvillannak az utakon. Ezzel a kis faviccel próbáltam átvezetni az idei Giro d’Itali kerékpáros körversenyre, amit immáron harmadszor főzünk végig, a Tour de Serpenyő csapata azonban 5. évébe lépett.
A csapat idén kissé átalakul, végig női szakasz teker és forgatja a serpenyőt, ugyanis a Giro-ra beszáll hozzánk Gaba, a Tavola in Piazza blog háziasszonya – innen is hatalmas üdvözlet, Gaba!! -, Lorien pedig szünetel egy körre.
A csapat tehát  Égigérő Paszuly, Al Dente,  Gaba, Chilii és jómagam.

Szintén hagyomány, hogy a versenyek első 2-3 napja külföldön kezdődik. Idén Hollandiában tekerünk három napot, innen repülnek át a fiúk a hétfői pihenőn Olaszországba. Apeldoorn-ban rövid egyéni futammal indul a verseny.
Mivel a tavalyi Tour is Hollandiában kezdődött, ott én rajtoltam egy nagyon klassz vla-pudinggal, ezért mi sem volt természetesebb, hogy újra kezdjek – most kissé nagyképűen mondhatnám, hogy szinte már hazajárok, :) :). Tavaly több receptet kipróbáltam volna, most viszont itt az alkalom, ami elmaradt, most bepótolom.
Évek óta tologattam magam előtt ezt a mustárlevest. Continue reading »

okt 072014
 

Itt az ősz és ezzel el is lepi a blogokat a sütőtök. Idén slágerlistás a sütőtökpürével ízesített tejeskávé, a főleg a Starbucks-okból elhíresült pumpkin latte, de persze a mezítlábas krémleves sem marad el mellette.
Nálam sem maradhat ki, ez a körtés sütőtökleves ugyan már három éve készült először, de egyrészt azóta finomítottam rajta, másrészt szebb lett a kép, szóval mindenképp jobban jártatok, hogy vártunk vele ….
Elképzeltem, hogy majd beépítem a karácsonyi menübe is, ugyanis hihetetlen jót Continue reading »

ápr 252014
 

Csupa maradékokból főztem egy levest. A fehérbabot fel kellett használni, a kókuszreszelék viszont nagyon jót tett neki, kicsit kibillentette ezt az enyhén télies levest az egyhangúságból.
Ha vége az amúgy is rövid, pár hetes medvehagyma-szezonnak, bármilyen más zöldfűszerből is készíthető. Sajtot nem tettem most bele, az olívaolaj mennyiségével szabályozhatjuk a pestónk állagát, hogy jól formázható legyen.
Continue reading »

ápr 082014
 

Egyik este rádiót hallgattam a háttérben, de a műsorban elhangzó “gasztro” szóra felkaptam a fejem. Egy divattervezőnő mesélt arról, hogy egy leves ihlette az általa tervezett kabátot. Míg a műsorvezető pasi azon viccelődött, hogy lehet egy vöröskáposztalevesből ruhadarab (nagyon is könnyen, de engem nem kérdezett senki), azonnal rákerestem az említett vöröskáposzta-krémlevesre, melyet állítólag sült parmezáncsíkokkal tálaltak. A kereső első helyen adta ki Moha és Sáfrány levesét, én pedig két nap múlva el is készítettem.

Az még csak hagyján, hogy a közepes fej káposztámból hatalmas adag lett, de az eredeti receptből ezen kívül gyakorlatilag nem maradt semmi. (Az ötlet viszont óriási.) Lássuk be, csupán a tejszín, a vaj és a krémsajt nem ad az amúgy is visszafogott ízvilágú levesnek kirobbanó ízbombát, magyarul: fel kellett tuningolni. Mi sem egyszerűbb tehát, mint hogy a már ezerszer bevált párolt vöröskáposzta összeállítását vegyük alapul. Continue reading »

feb 102014
 

Kaptunk a szomszédtól két nagy üveg saját készítésű paradicsomlevet, mert egy hétig felügyeltük a macskát. Az öröm addig tartott, míg meg nem kóstoltuk. (A paradicsomlevet. A szerk.) A lé eszeveszetten édes volt, legalábbis nekünk, viszont teljes erővel átjött rajta az érett paradicsom összes zamata – ergo kellett vele valamit kezdeni, mert amúgy nagyon finom volt.
Saját jogán való ivás nem jött szóba, ekkor úszott be a képbe a klasszik tojásleves, amit fele-fele arányban majd a lével készítek. Egyik fele ugye a durván édes paradicsomlé, másik egy jó testes, házi alaplé. (Pho-t főztem, erről lenne szó. A szerk.) Csak elveszi így az édeset.

És lőn. Igazán finom lett, gyors is, este hazaesve gyorsan lehet valami forrót kanalazni. Persze előtte gondoskodjunk pár óra alatt elkészülő alapléről és egy hétig pesztonkázott macskáról is. Meg persze tulajról, aki ad némi kis paradicsomlevet. Continue reading »

jan 092014
 

Ha azt mondom, hogy ezt a levest ebben az évben már háromszor főztem, akkor az mond valamit. Először találomra ment, mert árválkodott néhány végét járó narancs, másodszorra pontosítottam, mert ízlett nekünk, harmadszorra pedig – hát igen, leellenőríztük a második fordulót.
Fogalmam sincs, miért jött be ennyire, számtalanszor készítek krémlevest. Talán a kurkuma lehet a ludas, ki az az őrült, aki szólóban használja ezt a fűszert? Jelentem, én! De még mindig tele van egy nagyobb üveg (currypor gyártásához, mi máshoz:), és fogynia kell. Újévi fogadalmaim egyike volt, hogy gyorsabb ütemben felélem a fűszerkészletemet. Continue reading »

jan 012014
 

Hogy kell-e, jó-e, és ha igen, miért is jó az új év első napján lencsét enni, nos erre a fogas kérdésre akár a padláson porosodó emlékkönyvünkben is választ találhatunk. Lerövidítem: egyszerűen “csak”.
Ha már lencse, idén a vörösre esett a választás családi kérésre, én magamtól mást főztem volna Újévkor (megmondom: pirított káposztát körtével és édesköményes kolbászkát), viszont szerencsémre átfutottam a blogos netet és Szárnyas Ízvadásznál rátaláltam erre a pompásan hangzó vöröslencselevesre. Fejben gyorsan meg is főztem is jónak találtattam. A recepten alig változtattam valamit, a római kömény mennyiségével valóban érdemes vigyázni, az átüt. Ebbe a levesbe tényleg nem kell semmi tejes dolog, bár egy pillanatig gondolkoztam, hogy belelöttyintsek-e egy kis kókusztejet. Kár lett volna. Continue reading »

okt 112013
 

Nem véletlen, hogy a blogon a krémlevesek aránya nő a legjobban a levesek között. Ez a tendencia az őszi időszak alatt csak fokozódhat, de lássuk be, ezt a smoothie-közeli, forró, zöldséges alkalmatosságot a legegyszerűbb elkészíteni. Utolsó érvként szinte mindenki szereti.
Most a pasztinákot olívaolajban szinte barnulásig sütöttem, ezzel sokkal intenzívebb lett az íze, sajnos szép fehér színét is elveszti. Ez persze nem baj. A fűszerkeverék is hozzásegített az árnyalathoz. A pezsgőt érdemes csak a végén hozzáadni, akkor megmarad az alkoholtartalma, de nem kell aggódni Continue reading »

aug 022013
 

Június óta folyamatosan gyártom a hideg krémleveseket, amióta tart a – szokványosan beköszöntő – kánikula. Hihetetlen, mennyire megváltoztak a levesszokásaink is, régen a nyári hűsítő a behabart, jól lehűtött gyümölcslevest jelentette, mindig az idény szerinti gyümölcsökkel. Pár szem nyersen került a tetejére, finom is volt a maga módján. A maga módján, ez kis mosolyt csalt most az arcomra.

A kilencvenes években, vagy már a nyolcvanas legvégén kezdődött a nyers, egzotikumot jelentett levesek kora, hisz egy avokádólevest nem biztos, hogy a nagymama a vasárnapi családi ebéden kifakadó örömmel bekanalazott volna. Mondjuk a kilencvenes évek elején még én sem főztem avokádókrémlevest. Continue reading »

Júl 292013
 

Úgy látom, sikerült a legjobb napot kiválasztanom a gazpacho posztolására, hisz ma lesz az év legmelegebb napja. Eddig. Délutánra eléri a hőmérő a 37 fokot, holnaptól jön a viszonylagos enyhülés, már csak 30 fokra számíthatunk.
Akkor nézzük gyorsan! Öt perc alatt össze lehet turmixolni, ha otthon jégkockát (ebben a hőségben elengedhetetlen, ugye mindenki bekészítette még este??) akkor pikk-pakk kész is a hűs ebéd.
Temérdek gazpacho-recept kering mindenhol, ebben sincs semmi különös, bár volt már sárgadinnyés és sárgabarackos is, de akár a görögdinnyés is ide sorolható, de ez a legegyszerűbb, szimpla még nem szerepelt a blogon. Pedig zseniális. Continue reading »

Júl 082013
 

Kánikulában mit is  lehetne enni, mint hideg, könnyű leveseket! Reggelire pohárban is iható, de tányérban tálalva remekül fel lehet turbózni különböző magokkal és felszeletelt gyümölcsdarabokkal. Ilyenkor nyáron nagy áldás a turmixgép, főleg az, amelyik a jégkockát is tökéletesen kásásra aprítja. Ha a levesbe pár kockát teszünk, már hűteni sem kell. Nagyon finom egy kevés alkohollal is, ha felnőttek esznek belőle, tehetünk bele pár löttyintés vodkát vagy gint is.
Az avokádón kívül a leves összes hozzávalóját kicserélhetjük, uborka helyett vehetünk kovászos uborkát, cukkinit, édesköményt, vagy akár karalábét is, a dió helyett mogyoró, vagy bármi más is megteszi, ami épp van a kamrában. Continue reading »

Sze 142012
 

Nem így gondoltam, nem így terveztem, de ez lett belőle. A blogom hatodik évfordulójára egyhetes receptdömpinggel akartam már csak magamnak is megünnepelni és megtörni ezt a hosszabb ideje tartó csendet.
No hát a jeles napon sztrájkolt kissé a freeblog a tisztogatás miatt, én meg áthelyeztem  a gyertyagyújtást a facebook-ra.

Ezt a levest meg kell addig is mutatnom, annyira finom lett, kétszer egymás után is megfőztem, finomítottam. Valami eszméletlenül jó lett az összhatás, a sült zöldségek is hozzájárultak, a fehérrépa, amit még Pestről hoztam magammal, isteni pirítva, de a kápia paprikát is bőröndben menekítettem át. Continue reading »

jan 282012
 

Ez egy téli leves. Egészen pontosan karácsonyi volt, ha a piros terítő nem lenne elég, akár ragyogó piros gránátalma magokat is szórhattam volna a tetejére, de az már tényleg nem volt itthon.
Ebből a bevezetőből most az következik, hogy mielőtt beköszönt a február, megmutatom a karácsonyi menüt, ami azért nem vészes, mert az év tizenkét hónapjában gyakorlatilag bármikor beilleszthető. Azért ez mégis egy télies leves, maradjunk annyiban.

Ez a leves Flatcat-től származik (eredeti recept ITT, de van még két hasonló is a blogon, ebből is látszik, hogy az aszaltszilva-krémleves a Flatcat familynél is igen nyerő.) Hosszú ideje szemeztem már vele, mert nálunk nem divat édes levest enni. Vagyis csak desszertnek tudnám elsütni az ilyet, azért megpróbáltam, és bejött, nagyon is.
Télen gyakran van itthon forralt bor, miért is ne lenne. Nem csak inni jó, de lehet belőle lekvárt, zselét készíteni, süteménybe tenni, de sós levesalapnak is remek. Hozok majd rá példát.
Emiatt kapásból lecseréltem a befűszerezett vörösbort forralt borra. Ez a leves így hihetetlenül egyszerű lesz, ha lenne nálam gyerekrovat, akkor oda is betehetném.

Remélem, másokat is érdekel még a karácsonyi menünk, ha nem, akkor is posztolom majd valamikor. Még karácsony előtt.

Forralt boros aszaltszilva-krémleves cantuccinivel

Forralt boros aszaltszilva-krémleves cantuccinivel

A leveshez
25 dkg aszalt szilva
500-600 ml fűszeres vörös forralt bor
300-400 ml víz
200 ml zsíros tejföl (crème fraîche)*
2 csipet tengeri só
kevés cukor, méz, juharszirup, édesítő, amennyiben szükséges
A cantuccinihez*
1 ek vaj
8 db cantuccini (vagy egyéb mandulás, diós keksz)

A mag nélküli aszalt szilvát legalább egy órára 3 dl-nyi friss, langyos vízbe áztatom. Ha szaftos, puha még a szilva, akkor elég egy rövid áztatás is. Ezután egy kevés vizet kiveszek a sűrítéshez a szilva alól.
Egy fazékban alacsony hőfokon felforralom a bort a szilvával és legalább 5 percig főzöm, de a szilva mindenképp puhuljon meg. Öt perc forráspont fölötti főzés már elég, hogy a borból elillanjon az alkoholtartalom. Ezután üvegfalú mixerben vagy botmixerrel pürésítem.
A tejfölt egy tálba teszem, hozzáadok egy kevés áztatóvizet és egy kisebb habverővel simává keverem. Hozzáöntöm a leveshez és ízesítem.

A cantuccinit fóliában húsklopfolóval durvára töröm. A vajat egy kis lábasban megolvasztom és néhány percig pirítom, míg barnulni nem kezd.
A forró levest tányérokba szedem, mindegyikre rászórok egy kevés cantuccinit és meglocsolom a barna vajjal. Úgy is készíthetjük, hogy a végén az olvadt vajba beleforgatjuk a kekszdarabokat.
4 tányérnyi lesz belőle

* Változatok:
Hogyan tedd tejtermékmentessé? – tejföl > kókusztejszín, vaj > kókuszzsír
Hogyan tedd paleóvá: –  Cseréld le a cantuccinit paleo kekszre

ápr 172011
 

Hosszú évekkel ezelőtt a reptéren várakozva kezembe akadt az újságos standnál egy gasztroújság. Megakadt a szemem egy borsólevesrecepten, a kép egy üdítően zöld kupacot mutatott, a receptben pedig a zöldborsón kívül citrom és menta is volt. Egyből éreztem, hogy ez egy álomtrió, ilyet előtte még nem pipáltam, le is körmöltem azon nyomban a mindenhova hurcolászott kis füzetkémbe. (Az újság egyébként az ausztrál Gourmet Traveller egyik téli példánya volt, egyből beleszerettem, azóta jó pár példányt vettem is belőle. Az online oldal is kiváló, de az újságból nem minden receptet vesznek át.)

Hazajövet három hét múlva annyi más forgott a fejemben, a mentás-citromos zöldborsókrémlevest pedig befedte a pókháló. Aztán elkezdtem blogolni és lám, egyre-másra feltűnt a az ÉN! mentás-citromos zöldborsókrémlevesem! :).
Azóta persze megfőztem én is a mentás-citromos zöldborsókrémlevesemet. Naná! És igen, tényleg finom, nem gasztroblogoló vendégeknek tuti siker.

Ennek alapján, ahogy már látjuk, szinte folyományaként készült ez a rucolás zöldborsókrémleves, szigorúan tejtermék, tejszín nélkül. Nem szeretem túlságosan a tejszínes leveseket (sőt, egyáltalán nem), sokkal frissebbek anélkül, amúgy pedig hihetetlen módon átadják a friss, pirított zöldség ízét. Zöldcitrommal még finomabb, lágyabb, ahogy a képen is látszik, a fotózásos főzésen épp csak sima citrom volt otthon. A leves így talán ütősebb, mint mentával. Egészen sűrűn, jéghidegen, előételként felhörpintve nagyon jó!

Rucolás-zöldcitromos zöldborsókrémleves
Rucolás-zöldcitromos zöldborsókrémleves

1 ek olívaolaj
1 nagy (2 közepes) fej hagyma
450 g zsenge zöldborsó (fagyasztott is)
4 marék (60 g) rucola
1-2 szál újhagyma
kb. 500 ml házi alaplé
1,2 ek frissen facsart zöldcitromlé (vagy citrom)
bors, frissen őrölve

1.  Az olajban üvegesre párolom a felvágott hagymát. Rádobom a zöldborsót és néha átkeverve 8-10 perc alatt puhára pirítom. Félrehúzom és pár percig hűlni hagyom.
2.  A borsót kisebb adagokban leturmixolom a rucolával, az újhagymával és ízlés szerinti alaplével. Maradjon jó sűrű, úgy sokkal harapósabb, finomabb.
Nem érdemes forralni, a végén már csak átmelegítem és citromlével, borssal kerekítem.
Melegen, langyosan, hidegen is nagyon jó.
3-4 személyes adag /

feb 032011
 

Világéletemben szerettem a paradicsomlevest, talán ez az egyetlen zöldség – pardon, gyümölcs -, amiért minden egyebet becserélnék, akár egy hatalmas adag francia krémest is. Képtelen vagyok megúnni.
Szép pályát írt le nálam a paradicsomleves műfaja, kezdetét az óvodás idő jelentette berántott, betűtésztás formában, de gondolom ezzel nem vagyok egyedül. Amióta tinikoromban aztán kitárult előttem a világ, a paradicsomleves is átment néhány fazonírozáson, volt köztük hígabb, fűszeres példány főtt tojással, indiai csípős, orosz fajta sok hússal és káposztával, mexikói avokádós, természetesen az olasz főzelékszerű püré is, néha fehérbabbal, az állomásait nem is részletezném, a leírásuk bizonyára megtöltene egy egész posztot is.
Így eljutunk ahhoz a ponthoz is, hogy nem csak klasszikus felfogású paradicsomleves létezik, annyi kísérletezés után én például kimondottan szeretem gyümölcsökkel együtt, igen, akár levesben is. Ilyenkor télen friss, édes, lédús ananásszal nagy élmény, sőt, még egészséges is.
Tessék csak kipróbálni!

Ezt a levest kicsiVú négyéves blogszületésnapjára készítettem, remélem ízlik majd! :)

Ananászos paradicsomleves mozzarellanyársakkal
Ananászos paradicsomleves mozzarellanyárssal

400 ml passzírozott paradicsom (Passata di pomodoro)
1 ek olívaolaj
1 kisebb fej hagyma
400 ml zöldség- vagy húsalaplé
2 vastag szelet friss ananász (kb. 250 g tisztán mérve)
1 ágacska rozmaring
chilipaprika (vagy más csípőspaprika ízlés szerint)
40 g tömzsi levestészta (pl. szarvacska)
só, bors
125 g mozzarellagolyó
olívaolaj

1. Az olajon üvegesre párolom a felvágott hagymát és beleteszem a paradicsompürét, a felvagdalt rozmaringot és a zöldségleves nagy részét. (Aki csípősebben szereti, most tegye bele az ízlés szerinti felvágott paprikát, esetleg chiliport, -pelyhet.) A levesben előírás szerint kifőzöm a tésztát is.
2. Az ananászt felvágom, két vastag karikát megtisztítok és kevés zöldséglével pürésítem. Ha forrt egy kicsit a leves, lehúzom a tűzről és belekeverem az ananászpürét. Annyi zöldségalaplével öntöm fel, hogy még egy sűrűbb levest kapjak, de ezt bízzuk az ízlésünkre, így ugyanis az ananász még nyers marad. Sózom és borsozom.
3. Közben nyársakra húzom a sajtgolyókat. Egy tálkába teszem az olajat, ezt is sózom és borsozom, majd kanállal befedem az olajjal a golyókat.
A tányérra téve tálalom.
3 személyes adag /

dec 132010
 

A smoothie-hírlevél eheti kiadása ezúttal innen jelentkezik (aki még nem tudná: minden hétfőn egy-egy újabb smoothie-recept a DC Facebook-oldalán!). Az ok igen egyszerű: annyira jól sikerült, hogy nem csak reggelire, hanem előételnek is beillik (jobban mondva inkább ezt a célt szolgálja), annak ellenére, hogy a paradicsomok már november közepén sem tündököltek, amikor készítettem.

Azóta decembert írunk, paradicsomfronton a helyzet még rosszabb, hiába, nem a trópusokon élünk. Igaz, hogy paradicsom ugyan kapható, de napérett, zamatos példánnyal ilyenkor már nem találkozni.
Hogy miért került ez a recept még is ide? Nos, koktélparadicsommal is próbálkozhatunk (ez a smoothie is abból készült, csupán egy kicsit segítettem rá:), ezek még télen is elég élvezhetőek. Másrészt nagyon jó minőségű darabos paradicsom is jó hozzá, persze az igazi majd nyáron lesz, én is elteszem a receptet és elővesszük újra, rendben?

Az összetevők pontosan ugyanazok, mint a klasszikus paradicsomos mozzarellánál, a capresenél, mindkét réteget jól összeturmixoltam és szép kerekre, intenzívre ízesítettem. Folyékony saláta. Jó olívaolaj, kevés kapribogyó, lágy salottahagyma, rucola és tengeri só csodát tesz.

Akinek sikerül egy pohárba szép rétegesen bekanalaznia, akkor még ünnepi előételnek is beillik. Aki gondolja, a paradicsomba – akár csak a Bloody Mary esetében – tehet egy pici vodkát és worcestermártást is, ártani biztosan nem fog.
Tejhabbal is el lehetne játszadozni, de akkor nem caprese lenne, hanem cappuccino, az meg egy másik történet.

Caprese-smoothie
Caprese-smoothie

A paradicsomos réteghez
6 db koktél- vagy 4 db fürtös paradicsom
1 kisebb salottahagyma (elhagyható)
1 ek extraszűz olívaolaj
6-8 levél bazsalikom vagy rucola
só, feketebors frissen őrölve
sűrített paradicsom (opcionálisan, rásegítésnek)
1 tk kapribogyó (elhagyható)
húsleves vagy ásványvíz
A mozzarellaréteghez
1 guriga (125 g) /bivaly/mozzarella
1 ek extraszűz olívaolaj
só, feketebors frissen őrölve
szénsavmentes ásványvíz

Külön-külön mindkét réteg hozzávalóit összeturmixolom és kerekre ízesítem. (Erre való a salottahagyma, a paradicsompüré, a kapribogyó és a húsleves is, de ha nyáron érett paradicsomokkal van dolgunk, akkor ezekre nem lesz szükség.) Olyan sűrűre készítsük, hogy még iható legyen.
Kanál segítségével felváltva óvatosan egy pohárba teszem a rétegeket és fogyasztásig behűtöm.
4 pohár lesz belőle /

nov 302010
 

Egy hete árválkodott egy nagy fej zeller a hűtőben. Igen, kitaláltátok, egy egész újszerű levest sikerült belőle kihoznom, különben nem is került volna fel ide:).

Hogy mi tesz különlegessé egy zellerkrémlevest? Vegyük csak sorjába!
Először is, semmi tejtermék, tejszínnel való sűrítés, ilyesmi nincs benne! Első kóstolgatásnál rájöttem, mennyire markáns marad ez a jellegzetes földes íz, ha magára hagyjuk. Tettem viszont bele tárkonyt, egy csomó volt még a hűtőben maradék (a tárkony jól bírja a gyűrődést, elég sokáig lehet még szedegetni a leveleit), és természetesen házi alaplével öntöttem fel.
Volt még néhány biocitrom is a gyümölcskosárban és mivel a levest pürésíteni akartam, elkezdtem levágni a héját. Közben jött az ötlet, hogy miért is ne, tegyünk bele egész citromokat! Így végül is egy egész fej citrom került bele, szőröstül-bőröstül, csak a héj alatti fehér részt vágtam ki. Érdemes kipróbálni ezt a módszert, nálam sem most játszott utoljára. Aki nem szereti a savanykás leveseket, annak kevesebb is elég (mondjuk egy egész citrom héja és egy fél leve), nekünk viszont nagyon bejött.

És csak ezután jött még a hab a tortán! Folyamatosan keresem a krémlevesekbe való belevalókat, hát ez is egy jó kis megoldás. Főleg úgy, hogy csak felnyitom a vákumozott sült gesztenye csomagját és telerakom velük a levest :). Nincs is ennél kényelmesebb megoldás!
Parmezánforgács mehet még a tetejére, amúgy crème fraîche-t akartam rápöttyözni, de ha már tejmentesnek indult, maradjon is az, aki gondolja, tegyen rá.

Citromos-tárkonyos zellerkrémleves gesztenyével
Citromos-tárkonyos zellerkrémleves gesztenyével

1,5 ek olívaolaj
1 fej hagyma
1 nagyobb fej zellergumó (320 g tisztítva)
3 szál szárzeller
kb. 150 ml fehérbor
6-8 szál tárkony
1,2 l házi zöldségalaplé (több is lehet)
1 db kisebb bio(!)citrom
só, bors
A tetejére
extraszűz olívaolaj (esetleg szarvasgombás olívaolaj)
20-24 szem főtt gesztenye
parmezánforgács (elmaradhat)

Az apróra vágott hagymát üvegesre párolom az olajon. Közben megtisztítom a zellert (negyedbe vágom a gumót, meghámozom, majd szeletekre és vékony csíkokra vágom). és a szárzellert is karikára vágom. Mindkettőt hozzáadom az olajhoz, jó tíz percig kevergetve, közepes hőmérsékleten pirítom.
A tárkonyt megmosom és visszafelé húzva lefejtem a leveleit, azt is hozzáadom a zellerhez, majd hozzáöntöm a bort. Hagyom, hogy elpárologjon, akkor annyi alaplevet öntök rá, hogy bőven ellepje. Az egészet puhára párolom.
Egy kezeletlen citromot alaposan megmosok és vékonyan meghámozom. Levágom a külső fehér héját és az egész citromot felvágom.
Részletekben leturmixolom a zellert a citromok héjával és az egész húsával. Visszateszem a lábasba és készre fűszerezem. Annyi alaplevet öntök még hozzá, hogy sűrűn kanalazható leves legyen belőle.
A levest tányérokba merem és gesztenyét ültetek rá, majd meglocsolom egy kevés olívaolajjal.
5 nagyobb tányérnyi lesz /

nov 062010
 

Nem csoda, hogy reggelire rákattantam ezekre a gyümölcslevekre. Egy mandarinos-paradicsomos változatot már megírtam a Facebook-on, de a téma sokkal hosszabb ennél, így inkább itt folytatom.

(Update! Minden hétfőn a DC-Facebook-oldalán egy új, Hétkezdő Ébresztő Turmix receptje! Ne késd le!)

Nem, itt most nem a gyümölcs frissen facsart leve a lényeg, hanem az egész gyümölcs, szinte úgy, ahogy van. Egyesek smoothie néven emlegetik, és habár a név Amerikában ütötte fel a fejét először, a gyökere még sem onnan származik. Ott, ahol trópusi környezetben szinte tonnaszám terem gyümölcs, a friss gyümölcspép kötelező eleme a reggelinek – is.
Ázsiában, anélkül, hogy tisztában lennének a dolog trendiségével, naponta isszák literszámra, a variációinak a száma pedig egyenesen elképesztő. Hihetetlen egészséges, főleg, ha fűszereket, vagy zöldfűszert is teszünk bele. Pontos recept éppen ezért nem is létezik, hogy is lehetne, hisz gyümölcspüré bármiből készíthető, akár zöldségből is.

De ami a legfontosabb! Reggelire jobb ébresztő, mint a kávé! Igaz, ehhez nem elég előkotorni a kávészacskót, vagy berakni a gépbe a kapszulát és megnyomni a gombot, de sokkal több időbe ez sem tellik. Na jó, el kell utána mosogatni két célcuccot, de aztán annyi. Egy nagyobb, három-négy decis adaggal simán el van az ember délig, ezt tapasztalatból mondhatom.
És hogy mennyire egészséges? Háá, az nem kifejezés! Tudvalevő, hogy folyékony formában az élelmiszerek gyorsabban emésztődnek, hamarabb felszívódnak és teret adnak a szervezetnek, hogy erőforrásait jobban beossza. De a turmixban lévő értékes anyagok ugyanúgy megmaradnak, mintha egy almát rágcsálnánk el.

Többet nem is regélek róla, ITT olvasható Zsófi írása a smoothie-ról, ebben minden benne van. Magam részéről pedig hetente felteszek egy újabb receptet a Facebook-on, a smoothie – bocsánat, gyümölcsturmix-sztorit kövessétek ott a továbbiakban!

Hoppá, csak még annyi, hogy ezek a pürék nem csak reggelire valóak. Nem ám, vízzel hígítva, kevés alkohollal, például vodkával, ginnel nagyon finom aperitif is lehet belőlük! Próbáljátok ki akár ezt is, ginnel nagyon jó!

Banános-uborkás-gyömbéres gyümölcsturmix
Banános-uborkás-gyömbéres gyümölcsturmix

1 db (100 g) kisebb banán (tisztítva mérve)
½ db (200 g) kígyóuborka (tisztítva mérve)
1 db mandarin (vagy fél narancs)
1,5 cm gyömbér
1 maroknyi petrezselyem
1 ek mandula- vagy kókuszszirup /édesítő (elhagyható)
kevés szénsavmentes ásványvíz

Az egészet egy magasfalú pohárba teszem és botmixerrel pürésítem. Kevés hideg ásványvizet keverek hozzá, hogy folyékonyabb legyen.
kb. 350 ml lesz belőle

okt 202010
 

A meleg kabát és sál mellé lassan újra előkerülnek a melengető levesek is. Micsoda közhely ez így, akár azt is írhattam volna, hogy itt van az ősz, itt van újra :), na de valóban, most a forró, sűrű levesek esnek a legjobban.
Ennek a végtelen egyszerű krémlevesnek másfél titka van: finom házi kolbász, honnan máshonnan, mint állandó kolbászbeszállítómtól :), Gabojszától. A másik picinyke titok pedig az, hogy ezúttal a kolbászt bele is mixeltem, ami annyira bevált, hogy gyakrabban is kellene így készíteni.

Ez most éppen egy magyaros ihletésű leves lett, de a kolbászt helyettesíthetjük chorizoval, olasz salsicciával, vagy bármilyen fűszeres húsneművel.
Az ilyen leves nem is kíván már egyéb ízesítést, csak pár pötty nagyon jó olívaolajat a tetejére – jelen esetben szarvasgombásat használtam – és egy maréknyi friss petrezselymet. Esetleg még egy meleg takarót, egy pattogó kandallót, egy kutyát / macskát az ölbe … hékás, ne ábrándozzunk már !

Kolbászos burgonyakrémleves olívaolajjal és petrezselyemmel
Kolbászos burgonyakrémleves

1 el olívaolaj
1 fej salottahagyma
350 g (feszes) burgonya (kb. 6 kis szem)
400 ml házi zöldségalaplé (zöldséges spárgaalaplé)
90 g paprikás házi kolbász
néhány ek tejszín (szükség szerint)
só, bors ízlés szerint
A tetejére
1 ek fokhagymás vagy szarvasgombás olívaolaj
½ csokor petrezselyem

Egy lábasban üvegesre pirítom az olajon a felvágott hagymát. Beleteszem a kisebb kockákra vágott burgonyát, pár percig szárazon keverem, hogy kissé odakapjon. Felöntöm az alaplével (most eltett zöldséges spárgalevet használtam) és negyedórát párolom. Beleteszem a szintén felvágott kolbászt és puhára főzöm.
Ekkor botmixerrel pürésítem, visszateszem a lábasba és annyi tejszínt vagy alaplevet teszek bele, hogy még sűrű levest kapjak. Kerekre ízesítem.
Tálalásnál szarvasgombás olívaolajat és petrezselymet teszek rá.
2 tányérnyi /

aug 042010
 

Manapság már nem kell ahhoz Spanyolországba utazni, hogy valaki megismerje a gazpachot. Elég csak felütni a júliusi gasztroblogokat, vagy elmenni egy hangulatos kisvendéglőbe: elég nagy biztonsággal találunk gazpachot az étlapon.
Ha még ennél sem dereng semmi, akkor annyit mondanék, hogy a gazpacho a spanyolok nyers, hideg lecsója, leturmixolva. Amolyan lecsó-smoothie, amit pár zöldség- és tojáskockával is tartalmassabá tehetünk.

Én először vagy húsz éve, egy magyarnyelvű, véknya kis spanyol szakácskönyvben találkoztam vele először. Furcsa is volt, érdekes is volt, aztán a tíz receptből el is készítettem egyet, miután rájöttem, hogy lehet, hogy andalúz, lehet, hogy murciai, ebben a könyvben szinte mindegyik egyforma volt.
Spanyolországban aztán többször ettem gazpachot, leginkább azért, mert nemigen találtam más fogamravalót, aztán egy idő után meg is alkottam a sajátomat. Semmi különös, csak épp olyan arányban vannak benne a hozzávalók, ahogy szeretjük. Kevés hagyma, sok paradicsom és paprika, némi uborka, jó nagy löttyintés olívaolaj, és persze sherryecet, vagy jófajta érlelt, spanyol borecet. Rusztikus házi kenyeret ásványvízbe szoktam áztatni, ez megy még bele. Én éppenséggel úgy szeretem, ha jó sűrű, de még pohárból lehet kortyolni. Alaposan be kell hűteni, a végén akár jégkockára is önthetjük.

Ennyit a papírformáról. De miért is ne lehetne a gazpachoba mást is beletenni? Mondom ezt én, aki az egyik legádázabb ellensége annak, ha túlságosan elferdítenek egy hagyományos ételt. Tudjátok, egyik kedvencem a majonézes, trappistasajtos fejessaláta, amit sokan szeretnek Cézár-salátának hívni, vagy a vizes kenyérbéllel, hagymával, mustárral és csomó fűszerrel elkevert fasírt, amely akármennyire is finom, azért mégsem hamburger.:) Indítanék is egyszer egy körkérdést, meddig lehet vajon egy ételfélét annak nevezni, ami.

És akkor jövök én ezzel a sárgabarackos mizével:). Ami pedig igenis gazpacho! Van benne ugyanis hagymás paradicsom, kenyér, savanykás az ecettől és hideg! A csúcsgasztronómia is magáévá tette a gazpacho nevet, mint gyűjtőfogalmat, ezért ebbe a tág fogalomba már akár a gyümölcsös, hideg, sós levek is beleférnek, és még a színüknek sem kell harsány vörösnek lenniük. Találkoztam már zöld gazpachoval is, mondjuk annak nem én vagyok a célközönsége, de egy lilára azért befizetnék:)

Nem is kalandoznék tovább, maradjunk most a barackosnál. Májusban összeütöttem már egy epreset is, az is nagyon finom volt, mint tudjuk, az eper fantasztikusan párosul a paradicsommal. Akárcsak a sárgabarack. Ezzel a kettőssel vannak még terveim, ha belefér a barackos nyárba, meg is valósítom őket.
Egyébként ez a gazpacho, ahogy van, tiszta egészség! Nyers, folyékony gyümölcs, pici olaj, a harapnivaló kenyér pedig már bele is van építve.

gazpacho_sargabarack1

Sárgabarackos gazpacho

3 ek sárgabarackmagolaj / extra szűz olívaolaj
2 db salottahagyma
1 löttyintés száraz fehérbor
kb. 400 g paradicsom (húsos fajta!)
kb. 400 g sárgabarack (tisztán mérve)
½ cső kápiapaprika (elmaradhat)
1-2 ág bazsalikom, vagy menta
450-500 ml zöldséges alaplé
kb. 2 ek almabalzsam vagy érlelt borecet, sherryecet (savasságtól függően)
2 szeletnyi száraz kenyér / kb. 60 g mandula
só, bors

A hagymát apróra vágom és alacsony hőfokon üvegesre párolom az olajban. Hozzáöntök egy kevés bort és hagyom, hogy elpárologjon.
Közben felvágom a paradicsomot és a barackot. A kenyér héját levágom és beáztatom az alaplébe (vagy szénsavmentes ásványvízbe). Ha mandulát használunk, ezt is áztassuk be egy órára és szűrjük le, úgy használjuk tovább.
Több részletben botmixerrel pürésítem a zöldségeket az alaplével, a végén pedig annyi áztatott kenyeret/mandulát keverek bele, hogy még sűrű, de iható állagú legyen.
Bőven sózom és borsozom, belekeverek még egy kevés olajat és az ecettel kikerekítem. Alaposan behűtöm, kánikula idején jégkockával is lehet tálalni.
Ha nagyon sietünk, az alaplé egy részét jégkockával helyettesítsük, ebben az esetben elengedhetetlen egy jó turmixgép!
kb. 1 liter gazpacho / 5 személy /