aug 182015
 

Egy tökéletesen egyszerű, és fantasztikusan finom köret, ami egyszer vacsorának is megfelelt, teljesen hús nélkül. Véletlen volt az összeállítás, megint csak úgy, amit adott a konyha, és mint tudjuk, ezek a legjobb dolgok a világon!
Tulajdonképpen egy ázsiai ihletésű, hogy ez most indonéz, vagy thai, azon nem lehet vitatkozni, mert eltér a hagyományostól, mert teljesen lecsupaszítottam, de tényleg nagyon finom, igazi comfort food.
Bármikor, bárhol el lehet készíteni, télen, nyáron egyaránt! Continue reading »

máj 122015
 

Elindult a Giro, és a  Tour de Serpenyő csapatában először ragadok – most nem serpenyőt, hanem fazekat. A csapatunk még mindig a régi, »never change the winning team« jelszóval, most stílusosan, de még mindig Chilii&CsokiLorien, Égigérő Paszuly, Al Dente valamint szerény személyem közreműködésével.
A mai szakasz Chiavari és La Spezia között zajlik, egy 150 km-es, enyhén emelkedős terepen. Még eléggé az elején járunk, így a Giro-ról még nem tudok sokat mesélni.

Terv szerint egy hagyományosan készült ligúr tőkehalat szerettem volna készíteni, de közbeszólt az élet, úgy terveztem, hogy erre az időre halközeli helyen leszek, ahol tényleg jóminőségű, friss halhoz jutnék, így gyors módosításra volt szükség. Continue reading »

feb 182015
 

Hamvazószerdán elkezdődik a böjti időszak, mely Húsvétig negyven napon át tart.
Nem ígérem, hogy nálam ez húsmentes lesz. Aki alapvetően húson és zöldségen él, annak az elemi létét vennénk el, de saját felfogásom szerint a böjt nem is erről szól.
Leginkább arról, hogy olyan dolgokat vonunk meg magunktól, amit szeretnénk, ami után vágyunk, ami igazán kedvünre való, és ebben az esetben ez nem feltétlen hús. Talán édesség, talán a finom vörösbor, talán más, ezt mindenkinek saját magára bízom, mi az, amitől nehezére esik megválni negyven napra. Tegye azt. De tegye következetesen. Continue reading »

jan 012015
 

Az év első fogása, nem csak a blogon, de a való életben is. Szilveszter délutánján nem volt már időm elkészíteni, ezért éjjel gyorsan nekiálltam. Este koncerten voltunk, utána azt terveztük, hogy a városban spontán csatangolunk, és ott kapunk be valamit, ahol tetszik, majd elpezsgőzünk valahol és ott koccintunk az új évre. De nem volt szerencsénk, vagy már elszoktunk attól, vagy inkább kinőttünk már belőle :), hogy fiatalos hévvel nekiinduljunk az éjszakának, így maradt egy kis saláta egy amúgy bájos, rusztikus helyen.

A tervezett iszogatás helyett inkább gyorsan hazamentünk, felbontottunk egy üveg Amarone-t, előkaptuk a már kikészített sajtot (a férjemnek azért volt egysanda sejtése, hogy szükség lehet rá éjszaka) én pedig nekifogtam a levesnek. Continue reading »

okt 072014
 

Itt az ősz és ezzel el is lepi a blogokat a sütőtök. Idén slágerlistás a sütőtökpürével ízesített tejeskávé, a főleg a Starbucks-okból elhíresült pumpkin latte, de persze a mezítlábas krémleves sem marad el mellette.
Nálam sem maradhat ki, ez a körtés sütőtökleves ugyan már három éve készült először, de egyrészt azóta finomítottam rajta, másrészt szebb lett a kép, szóval mindenképp jobban jártatok, hogy vártunk vele ….
Elképzeltem, hogy majd beépítem a karácsonyi menübe is, ugyanis hihetetlen jót Continue reading »

ápr 252014
 

Csupa maradékokból főztem egy levest. A fehérbabot fel kellett használni, a kókuszreszelék viszont nagyon jót tett neki, kicsit kibillentette ezt az enyhén télies levest az egyhangúságból.
Ha vége az amúgy is rövid, pár hetes medvehagyma-szezonnak, bármilyen más zöldfűszerből is készíthető. Sajtot nem tettem most bele, az olívaolaj mennyiségével szabályozhatjuk a pestónk állagát, hogy jól formázható legyen.
Continue reading »

ápr 082014
 

Egyik este rádiót hallgattam a háttérben, de a műsorban elhangzó “gasztro” szóra felkaptam a fejem. Egy divattervezőnő mesélt arról, hogy egy leves ihlette az általa tervezett kabátot. Míg a műsorvezető pasi azon viccelődött, hogy lehet egy vöröskáposztalevesből ruhadarab (nagyon is könnyen, de engem nem kérdezett senki), azonnal rákerestem az említett vöröskáposzta-krémlevesre, melyet állítólag sült parmezáncsíkokkal tálaltak. A kereső első helyen adta ki Moha és Sáfrány levesét, én pedig két nap múlva el is készítettem.

Az még csak hagyján, hogy a közepes fej káposztámból hatalmas adag lett, de az eredeti receptből ezen kívül gyakorlatilag nem maradt semmi. (Az ötlet viszont óriási.) Lássuk be, csupán a tejszín, a vaj és a krémsajt nem ad az amúgy is visszafogott ízvilágú levesnek kirobbanó ízbombát, magyarul: fel kellett tuningolni. Mi sem egyszerűbb tehát, mint hogy a már ezerszer bevált párolt vöröskáposzta összeállítását vegyük alapul. Continue reading »

Sze 142012
 

Nem így gondoltam, nem így terveztem, de ez lett belőle. A blogom hatodik évfordulójára egyhetes receptdömpinggel akartam már csak magamnak is megünnepelni és megtörni ezt a hosszabb ideje tartó csendet.
No hát a jeles napon sztrájkolt kissé a freeblog a tisztogatás miatt, én meg áthelyeztem  a gyertyagyújtást a facebook-ra.

Ezt a levest meg kell addig is mutatnom, annyira finom lett, kétszer egymás után is megfőztem, finomítottam. Valami eszméletlenül jó lett az összhatás, a sült zöldségek is hozzájárultak, a fehérrépa, amit még Pestről hoztam magammal, isteni pirítva, de a kápia paprikát is bőröndben menekítettem át. Continue reading »

máj 162012
 

Azt tartja a családom, hogy verhetetlenek a leveseim. Különösen azok a legjobbak, amelyek maradékokból lettek szinte összecsapva, és épp ebből az okból nehezen reprodukálhatók újra.
Nos, ebből senki nem evett rajtam kívül, de én kétszer is ismételtem, annyira finom lett, és persze, maradékot kellett eltüntetni a hűtőből! :) Az alapja a nálam tavasszal sokszor megjelenő spárgaalaplé, amit a friss spárgák végeiből és száraiból főzök. Ez egy elég hosszadalmas munka, mivel meg kell várni, amíg kifő a lé, és elég sok esetben ezt a levet használom fel egy további étel készítéséhez.
De megéri, nagyon is! A titka az, hogy kevés vizet használjunk és azt is fűszerezzük alaposan. Fehérbor ne hiányozzon belőle soha, kevés citromhéjat is tehetünk bele és babérlevél, babérlevél! Continue reading »

aug 292010
 

Évente előjön a gond, mit is kezdjek a szárzellerrrel. Tudom, persze, kisebb adagokban is meg lehetne venni, de minek, a piac meg messze van. Fűszerezéshez, ízesítéshez csak egy-két szál szükséges, de erről már regéltem sokat.
A héten főztem egy nagy adag húsos ragut és mivel épp nem volt otthon sárgarépa, hát több szárzeller ment bele. (Igen, úgy is nagyon rendben.) A ragu nagy részét pappardellével megettük, kisebb része sült paprikában végezte, de még mindig maradt kilenc szál szárzeller.

Leves lett belőle. Pár szem burgonya, egy jó kis alaplé (most zöldséges), két maroknyi frissen szedett bazsalikomlevél (a teraszról), egy jó pohár finom fehérbor (most épp Trebbiano), néhány szelet házi fehérkenyér (most a reggeliből megmaradt briós), jófajta olívaolaj, amiben kisülnek a kenyérszeletek (most bazsalikomos extraszűz olívaolaj), és voilá, kész is egy finom, laktató leves. A tetejére parmezánt is lehet szórni, de tegnap este annyi sajtot ettünk egy kis proseccoval, hogy köszöntem, most nem kértem rá :))

Szárzellerleves olajban sült pirítóssal
Bazsalikomos szárzellerleves olajban sült pirítóssal

(Zuppa di sedano con basilico e fette di pane fritte)

1 ek olívaolaj
1 késélnyi vaj
1 nagy fej hagyma
2 db burgonya (közepes méretű, 200 g tisztítva)
9 szál szárzeller (kb. 350 g tisztítva, a zöldje külön)
100 ml száraz fehérbor
700-750 ml zöldséges alaplé
kb. 30 levél bazsalikom
A rávalóhoz
6-8 szelet baguette vagy más fehérkenyér, kalács, briós
5-6 ek (bazsalikomos) extraszűz olívaolaj
parmezán a tetejére

A hagymát megtisztítom, negyedelem és hajszálvékony szeletekre vágom. A szárzellert megtisztítom, levágom a leveles zöldjét és félreteszem, ez mehet a tetejére is. A burgonyát negyedelem és kisebb darabokra szelem.
Egy lábasban felhevítem az olajat és a vajat. Beleteszem az apróra vágott hagymát és 6-8 perc alatt közepes hőn üvegesre párolom. Hozzáöntöm a bort, amikor félig elpárolgott, beleteszem a megtisztított, vékony karikára vágott szárzellert. Jó tízenöt perc múlva, közben gyakran keverve beleteszem a burgonyaszeleteket is. Hagyom, hogy saját saját levében piruljon egy kicsit, majd hozzáöntöm az alaplevet. Félig lefedve hagyom fődögélni. Beledobom a széttépett bazsalikomlevelet és a kezdettől számítva jó 45 perc alatt készre főzöm. Viszonylag sűrű leves lesz belőle.
Közben felhevítek egy serpenyőt. Felszeletelem a kenyeret, mindkét oldalára bőven olajat csorgatok és beleteszem a forró serpenyőbe. Megfordítva megpirítom.
Tányérba teszem a kenyérdarabokat, rámerem a levest és megszórom reszelt parmezánnal.
3-4 tál leves

aug 042010
 

Manapság már nem kell ahhoz Spanyolországba utazni, hogy valaki megismerje a gazpachot. Elég csak felütni a júliusi gasztroblogokat, vagy elmenni egy hangulatos kisvendéglőbe: elég nagy biztonsággal találunk gazpachot az étlapon.
Ha még ennél sem dereng semmi, akkor annyit mondanék, hogy a gazpacho a spanyolok nyers, hideg lecsója, leturmixolva. Amolyan lecsó-smoothie, amit pár zöldség- és tojáskockával is tartalmassabá tehetünk.

Én először vagy húsz éve, egy magyarnyelvű, véknya kis spanyol szakácskönyvben találkoztam vele először. Furcsa is volt, érdekes is volt, aztán a tíz receptből el is készítettem egyet, miután rájöttem, hogy lehet, hogy andalúz, lehet, hogy murciai, ebben a könyvben szinte mindegyik egyforma volt.
Spanyolországban aztán többször ettem gazpachot, leginkább azért, mert nemigen találtam más fogamravalót, aztán egy idő után meg is alkottam a sajátomat. Semmi különös, csak épp olyan arányban vannak benne a hozzávalók, ahogy szeretjük. Kevés hagyma, sok paradicsom és paprika, némi uborka, jó nagy löttyintés olívaolaj, és persze sherryecet, vagy jófajta érlelt, spanyol borecet. Rusztikus házi kenyeret ásványvízbe szoktam áztatni, ez megy még bele. Én éppenséggel úgy szeretem, ha jó sűrű, de még pohárból lehet kortyolni. Alaposan be kell hűteni, a végén akár jégkockára is önthetjük.

Ennyit a papírformáról. De miért is ne lehetne a gazpachoba mást is beletenni? Mondom ezt én, aki az egyik legádázabb ellensége annak, ha túlságosan elferdítenek egy hagyományos ételt. Tudjátok, egyik kedvencem a majonézes, trappistasajtos fejessaláta, amit sokan szeretnek Cézár-salátának hívni, vagy a vizes kenyérbéllel, hagymával, mustárral és csomó fűszerrel elkevert fasírt, amely akármennyire is finom, azért mégsem hamburger.:) Indítanék is egyszer egy körkérdést, meddig lehet vajon egy ételfélét annak nevezni, ami.

És akkor jövök én ezzel a sárgabarackos mizével:). Ami pedig igenis gazpacho! Van benne ugyanis hagymás paradicsom, kenyér, savanykás az ecettől és hideg! A csúcsgasztronómia is magáévá tette a gazpacho nevet, mint gyűjtőfogalmat, ezért ebbe a tág fogalomba már akár a gyümölcsös, hideg, sós levek is beleférnek, és még a színüknek sem kell harsány vörösnek lenniük. Találkoztam már zöld gazpachoval is, mondjuk annak nem én vagyok a célközönsége, de egy lilára azért befizetnék:)

Nem is kalandoznék tovább, maradjunk most a barackosnál. Májusban összeütöttem már egy epreset is, az is nagyon finom volt, mint tudjuk, az eper fantasztikusan párosul a paradicsommal. Akárcsak a sárgabarack. Ezzel a kettőssel vannak még terveim, ha belefér a barackos nyárba, meg is valósítom őket.
Egyébként ez a gazpacho, ahogy van, tiszta egészség! Nyers, folyékony gyümölcs, pici olaj, a harapnivaló kenyér pedig már bele is van építve.

gazpacho_sargabarack1

Sárgabarackos gazpacho

3 ek sárgabarackmagolaj / extra szűz olívaolaj
2 db salottahagyma
1 löttyintés száraz fehérbor
kb. 400 g paradicsom (húsos fajta!)
kb. 400 g sárgabarack (tisztán mérve)
½ cső kápiapaprika (elmaradhat)
1-2 ág bazsalikom, vagy menta
450-500 ml zöldséges alaplé
kb. 2 ek almabalzsam vagy érlelt borecet, sherryecet (savasságtól függően)
2 szeletnyi száraz kenyér / kb. 60 g mandula
só, bors

A hagymát apróra vágom és alacsony hőfokon üvegesre párolom az olajban. Hozzáöntök egy kevés bort és hagyom, hogy elpárologjon.
Közben felvágom a paradicsomot és a barackot. A kenyér héját levágom és beáztatom az alaplébe (vagy szénsavmentes ásványvízbe). Ha mandulát használunk, ezt is áztassuk be egy órára és szűrjük le, úgy használjuk tovább.
Több részletben botmixerrel pürésítem a zöldségeket az alaplével, a végén pedig annyi áztatott kenyeret/mandulát keverek bele, hogy még sűrű, de iható állagú legyen.
Bőven sózom és borsozom, belekeverek még egy kevés olajat és az ecettel kikerekítem. Alaposan behűtöm, kánikula idején jégkockával is lehet tálalni.
Ha nagyon sietünk, az alaplé egy részét jégkockával helyettesítsük, ebben az esetben elengedhetetlen egy jó turmixgép!
kb. 1 liter gazpacho / 5 személy /

ápr 302010
 

Ha Laura nem kommentel Gabojszánál, az életben nem tudom meg, hogy salátából is lehet krémlevest főzni. Na jó, egyszer csak rájövök erre a titokra is, de így sokkal egyszerűbb volt!

Kicsit változtattam rajta, de a lényeg megmaradt. Fejessaláta helyett jéghegysalátát vettem, mert úgy gondoltam, nem fő annyira szét. A tejszínt mascarponéra váltottam, zöldségként pedig zöldborsó is ment bele. Igazán nem ment át nagy fazonírozáson.
Almabalzsamom volt otthon, az tényleg jó hozzá, kell az a pici savasság.

A férjemnek ízlett, csupán azt mondta, a színén kellene még dolgoznom:).

Jéghegysaláta-krémleves zöldborsóval
Salátakrémleves zöldborsóval

1 db jéghegysaláta
1 ek olívaolaj
1 nagy fej hagyma
2 gerezd fokhagyma
1 csokor petrezselyem
1 ek búzacsíra (vagy liszt a sűrítéshez)
800 ml zöldségalaplé (ebből esetleg 1 pohárnyi fehérbor)
kb. 120 g mascarpone
80 g zöldborsó
2 ek almabalzsam
só, bors

Az olajon üvegesre pirítom a vékonyra szelt hagymát és a zúzott fokhagymát.
A jéghegysaláta külső leveleit leszedem, negyedbe vágom, kivágom a torzsát és vékonyra metélem. Hozzáadom a hagymához és néhány percig együtt pirítom.
Ekkor kiveszek néhány kanálnyi hagymás salátát és félreteszem.
A maradék zöldséghez adom a búzacsírát vagy lisztet és keverve felöntöm az alaplével. (Még ne önstsük bele az egészet!) A levest közepes hőmérsékleten hagyom jó 10 percig. Ha ropogósabban, frissebbnek szeretnék, kevesebb idő is elég.
Közben a félretett salátához keverem a zöldborsót és az apróra vágott petrezselymet, sózom, borsozom.
Ha úgy gondolom, hogy a leves kész, hozzákeverem a mascarponét, hagyom, hogy egyszer felforrjon és kész is. Részben vagy egészben lehet pürésíteni is.
Sóval, borssal és az almabalzsammal kerekre ízesítem és minden tányér tetejére teszek a félretett hagymás salátából.
4 személyre /

ápr 252010
 

Paradicsomlevesre vágytam, ennek pedig a legegyszerűbb módja az, ha olajon megfuttatunk egy kevés hagymát, felöntjük darabos paradicsommal (ezzel ugye nincs semmi macera), némi kis jófajta alaplével és legalább egy órán át hagyjuk gyöngyözni, hogy egy sűrű, zamatos levest kapjunk. Ha van mit vagdosni a teraszon burjánzó dzsungelunkből, mehet még bele valamennyi friss zöldfűszer is. Ennyi.

paradicsomleves_sargarepa3

Az ennyinél azonban most többre vágytam, ezért megspékeltem a levest harapós, hajszálvékonyra szelt sárgarépával. Először úgy gondoltam, hogy az egészet pürésítem és egy igen finom paradicsomkrémlevest kapok, de menetközben meggondoltam magam. A leves annyira, de annyira szép volt, amikor beleeresztettem a hajszálvékony répaszeleteket, hogy egyből meggondoltam magam. A leves úgy maradt.

Tányéronként hozzáadtam egy kanálnyi jóminőségű (vagyis lágy) grappát, elkevertem és öt percig állni hagytam, hogy az alkohol maró íze belevegyüljön a levesbe. A tányéron borsot tekertem rá és meglocsoltam chiliolajjal.
A levest legjobb másnaposan enni – úgy értem, a leves legyen másnapos, nem Te:). Sokkal finomabb lesz, szépen összeérnek az ízek.

Még valami, ami a fotózást illeti.
Vannak trükkök, amit szívesen alkalmaznak a fotósok, ha híg, kevesebb levesbetéttel bíró, üresebb leveseket kell fotózniuk. Ilyenkor ugyanis, ahogy azt a fizika törvénye előírja, a súly lezuhan a leves aljára és a képen ennek nyoma sem lesz. Ilyenkor a tányér aljára tesznek valami alátétet, amin szépen kiemelkedik a soros rák, zöldségkavalkád, vagy hagymahegy.
Becsapás? Ami a fotós szemszögéből zseniális újítás, az a felhasználónak, vagyis nekem/nekünk egyes egyedül méreg. Becsaptak! Mi a fenének áltatnak engem azzal, hogy két liter folyadékra számolva az a tíz deka apróra vágott hagymás cukkini ennyire ki fog lógni a levesemből?? Ráadásul akkor, amikor anyósomat várom vendégségbe?? Könyörgöm, tisztességes ez??

Elég keskeny az átmenet egy sűrű krémleves, egy főzelék és egy primoként tálalt leves között. Ez tényleg attól a három véknya szál répától lett ennyire sűrű, mindenféle támogatás nélkül. Becsszó.

Paradicsomleves pirított sárgarépával, grappával és chiliolajjal
Paradicsomleves pirított sárgarépával, grappával és chiliolajjal

2 ek medvehagymás olívaolaj (pl. ÍGY)
1 ½ nagyobb fej vöröshagyma
2 nagyobb gerezd fokhagyma
400 ml
darabos paradicsomkonzerv (Polpa di pomodoro, pl. MUTTI)
2 db babérlevél
800-900 ml zöldségalaplé
3 kicsi szál (110 g) sárgarépa (tisztán mérve)
2 ek almabalzsam (alacsony, 5-6 %-os savtartalommal)
A tetejére
3 ek grappa (elhagyható)
feketebors, frissen őrölve
3 ek chiliolaj

Egy nagyobb lábasban felhevítem a medvehagymás olívaolajat és beleteszem a vékony karikára vágott hagymát és a zúzott fokhagymát. Ha már üvegesre pirult a hagyma, hozzáöntöm a paradicsomot és a babérlevelet, majd néhány perc múlva felöntöm egy kevés alaplével is. Ahogy párolog az alaplé, úgy öntözgetem tovább. Félig lefedve alacsony hőmérsékleten hagyom párolódni, míg nagyjából a felére beforr.
A sárgarépát meghámozom és V-gyaluval egyenletesen hajszálvékony szeletekre metélem. Egy serpenyőben kevés olajon megpirítom a répát, hogy finoman illatozzon, majd beleteszem a levesbe és még egy szűk félóráig párolom. Ha szükséges, mehet még bele alaplé.
A végén sózom és belekeverek egy kevés almabalzsamot. Legjobb, ha egy kicsit állni hagyjuk, mivel néhány óra múlva sokkal finomabb lesz.
Tálalás előtt a levesbe keverek személyenként egy evőkanálnyi – nem túl markáns – grappát -, tányérokba szedem, borsot tekerek rá, a tetejét pedig meglocsolom chiliolajjal.
3 nagy tányérnyi leves /

Már 212010
 

Ennek a levesnek az alapját még tavaly nyáron láttam valahol, de amikor hozzáfogtam, hogy megfőzzem, azon nyomban átalakult. A kiinduló forrást gyakorlatilag el is felejtettem, menetközben jöttek a saját ötletek, csiszolgattam rajta és a recept teljesen átalakult.

Eddig még nem ettem, de még nem is találkoztam olyan levessel, amiben teljesen készre sült burgonyákat tálaltak volna, mintha azok a sarki sültkrumplistandról érkeztek volna. Mondjuk ez nem is olyan, annál jóval fűszeresebb és nem is olajban sült. Hasonlót készítek már hosszú évek óta, csupán a folyadékon és a fűszereken változtatok kedvem szerint. Az sem baj, ha kicsit odakap, az csak jót tesz neki.
Ehhez a leveshez pont ilyen sültkrumplira lesz szükségünk. Idáig sima ügy, de amikor kész, felöntöm nagyon jó húslevessel vagy alaplével. mikor mi van otthon.

Inenntől kezdve a leves új életet kezd.
Meg lehetne locsolni tejföllel, hígított crème fraîche-sel, pestoval, mascarponeval lazított pestoval, meg még ezer egyéb dologgal. Én viszont sima tejhabot készítettem a cappuccinos tejhabkészítővel, de nem hagytam, míg kemény lesz a hab, szinte folyt még. (Egyébként sima üvegben is összerázhatjuk a langyos tejet.) Akkor hozzákevertem egy kevés gyümölcsös ecetbalzsamot – na, ezzel szórakoztam egy ideig, melyik lenne hozzá a legjobb. Végső soron pár csepp sima, lágy fehérborecet is megfelel (tényleg csak pár csepp!), de gyümölcsös balzsammal sokkal nagyobb ízélményt kapunk. A birsbalzsamnál kötöttem ki, eszméletlen jól mutatott a sültkrumpli + leves + tejhab triójában.
(A kép miatt nem fedtem be az egészet tejhabbal, de úgy lesz jó, ha szinte befedi a habos takaró, így minden kanálhoz jut egy kis hab is. Legalábbis szerintem.)

Sültburgonya céklával
Kecskesajt rucolán sültburgonyával és szőlővel
Sült fokhagymás camembert serpenyős burgonyával

Sültburgonyaleves birsbalzsamos tejhabbal
Sültburgonyaleves birsbalzsamos tejhabbal

A sültburgonyához
500 g kisszemű, feszes burgonya
2 ek olívaolaj
1 db salotta vagy lágyízű hagyma
50 ml fehérbor
100 ml alaplé
1 mk só (szükség szerint)
½ mk bors, frissen tekerve
A leveshez
kb. 1 l húsleves vagy zöldségalaplé
100 ml tej
2 ek birsbalzsam (birsalmás ecetbalzsam)
csipet só
petrezselyem, metélőhagyma

1. A burgonyát meghámozom és egyenletes karikákra vágom.
2. Egy serpenyőben felhevítem az olajat és üvegesre pirítom benne a karikára vágott hagymát. Beleteszem a burgonyát, egy ideig együtt pirítom benne és hozzáöntöm a bort. Közepes hőmérsékleten félig beredukálom, akkor hozzáöntöm az alaplevet. Még nem az egészet, folyamatosan adom hozzá a többit is. Egy lapáttal néha átforgatva addig párolom, amíg megpuhul és épp elfőtt alóla a folyadék. Közben sózom, borsozom, de más fűszerek is mehetnék még bele. Hagyhatjuk, hogy kicsit kérges legyen.
3. Ha kész, lefedve állni hagyom.
4. A húslevest felforrósítom.
5. Laza, nem túl kemény tejhabot készítek (legjobb egy tejhabkészítőben), picit sózom és hozzáöntöm a birsbalzsamot. A sültburgonyát tányérokra szedem, rámerem a forró levest és ráhintem a tejhabot. Zöldfűszerrel lehet díszíteni.

4 tányérnyi /

Sültburgonyaleves birsbalzsamos tejhabbal

Változatok:
Így lesz tejtermékmentes: tej > magtej vagy kókusztej
Így lesz paleo: Cseréld le a  burgonyát édesburgonyára, a tejet tejtermékmentesre

Júl 082009
 

Hónapokig tervezgettem, milyen is lesz a narancslében kifőzött tésztám. Érzésre úgy gondoltam, az ilyen csakis remek lehet, és tényleg, az eredmény láttán az összes aggályoskodásom egy villanás alatt elpárolgott. Hihetetlen gazdag és finom tészta lett az eredmény, és ezen még csiszolni is tudok! Milyen is lehet az, ha majd a saját gyúrású tésztámat főzöm ki a narancslében, hát arra már nem is bírok gondolni! (Meg persze arra sem, mikor lesz nekem az ilyesmire időm..)

Főzés közben azonban rögtön azon törpöltem, vajon mit is kezdjek a tészta főzővizével. Megéreztem a lényeget, a főzőlé ugyanis hihetetlen finom lett, egyszerűen képtelen lettem volna kidobni. Üvegbe töltöttem és vártam, amíg eszembe jut valamilyen új ihlet.
Természetesen nem kell a léhez tésztát főzni, megteszi egy narancs kifacsart leve is, az egészhez leveshez pedig adjunk egy teáskanálnyi sűrítőt, keményítőt, vagy akár mandulalisztet is, hisz az eredeti lé a tésztátóból kifőtt keményítőtől kicsit sűrűbb.

Nos, erre nem kellett sokáig várni, úgy döntöttem, leves lesz belőle. Szinte ugyanazokat az alapanyagokat használtam fel, csak épp leves formájában. Pirított mandulát tettem még a levesbe (szerintem a dió ugyanúgy megteszi), egy kevés Sambucát is löttyintettem bele, a tetejét pedig – ez nagyon fontos! – dióolajjal locsoltam meg.

Soha nem gondoltam volna, hogy a férjem egy ilyen levesbe egyáltalán bemeríti a kanalát. (Fúú, narancs?) Miután azonban kikanalazta a tányérját, megkérdezte: Drágám, van még??

Apró megjegyzés: a kép sehogy sem adja vissza, milyen jóízű lett ez a leves. (A recept minősége tényleg nem a fotón múlik, milyen igaz:))
Tömény narancsos, telt, szétáradó ízek. Hozzá társul még az édeskömény, a mandula, a pazar, extraszűz dióolaj, és persze a frissen vágott petrezselyem finom szimbiózisa.

Igaz, hogy ez a leves nyáron készült, de akár egy karácsonyi menü részeként is remekül megállja a helyét!

edeskomenyes_narancsleves2b

Narancsos édesköményleves mandulával és dióolajjal
(Zuppa di finocchio all’arancia, mandorle griglate e oglio vergine di noci)

1 ek olívaolaj (esetleg narancshéjjal aromásított olívaolaj)
kevés vaj
1 db salotta (esetleg ½ fej nagyobb, lágyízű hagyma)
1 db kisebb (vagy ½ nagyobb édeskömény)
1 l 
narancsleves tésztafőzőlé (hiányában narancsleves víz 1 narancsból + 1 tk sűrítő)
2 maréknyi pirított mandula (vagy dió), durvára vágva
1-2 ek Sambuca (olasz ánizslikőr, elmaradhat)
2 ek hidegen sajtolt dióolaj
½ csokor petrezselyem +/ a szárzeller zöldje

1. A vajas olívaolajban üvegesre párolom az apróra vágott hagymát. Közben előkészítem az édesköményt és lehetőleg hajszálvékony csíkokra vágom. (Nálam a narancsos tészta miatt az édeskömény már felvágva várta a sorsát a hűtőben.) A hagymát szintén apróra vágom és mindkettőt jó 6-8 perc alatt harapós-keményre párolom az olajban. Nem kell folyadékot tenni alá, úgy jó, ha egy kicsit meg is pirul.
2. Egy fazékban felforralom a megmaradt narancsleves tésztafőzőlevet (vagy a narancsleves vizet) és beleteszem a hagymás édesköményt. Pár percig csöndesen együtt forralgatom.
3. Közben egy pici serpenyőben szárazon megpirítom a durvára felvagdalt diót vagy mandulát (én felvágott mandulát használtam), hogy kissé pirult íze legyen. Vigyázzunk, nehogy odakapjon, ez igen gyorsan megtörténhet!
4. A levest tányérokba szedem, kevés Sambucát keverek bele, rászórom a pirított mandulát és bőven meglocsolom telt, ízes dióolajjal. A tetejére aprított petrezselymet szórok.
2 személyre /   

jún 162009
 

Továbbra is nagy barátja vagyok a krémleveseknek, hisz mindenféle finomságot beléjük lehet pakolni, ami vészesen közelít felhasználhatóságuk vége felé. Így történt ez ezzel a levessel is, egy maradék zellergumó és két csenevész fehérrépát kellett ehető formába hoznom.

A krémleves meg sem érdemelne egy receptet, annyira egyszerű, viszont továbbra is próbálkozom, milyen levesbe valóval dobhatnám fel őket. Ja igen, egy kevés mascarpone is útban volt már, ebből az egészből pedig ez a végtelen egyszerű, de valami fantasztikus ízű gombóc született! Pirított mandulát és vastaghúsú narancs frissen reszelt héját tettem a mascarponeba, egy kevés francia magos mustárral pedig kikerekítettem az ízét. De még mennyire kikerekedett!

Ezt a levest később spárgából is megismételtem (ezért a dupla cím), akkor pirított diót tettem a gombócokba. Képtelen lennék eldönteni, melyik ízlett jobban!

zellerkremleves_mascarponegaluska1

Zeller- vagy spárgakrémleves diós mascarponegaluskával

A leveshez
1 ek olívaolaj
1 ek vaj
1 nagy fej hagyma
kb. 400 g fehérszínű zöldség:
– 250 g zellergumó + 2 db fehérrépa (kisebb), vagy
– kb. 500 g fehérspárga (tisztítás előtt)
1 nagy löttyintés fehérbor
800 ml alaplé
só, feketebors
1 ek limoncello, vagy kevés citromlé (elhagyható)
dióolaj a tetejére (kb. 2 ek)
A mascarponegaluskához
kb. 150 g mascarpone
1 db (kezeletlen) narancs frissen reszelt héja
3-4 ek mandula vagy dió, pirítva és durvára aprítva
2 mk magos francia mustár (a magos mustár kulcsfontosságú)
só, feketebors

1. Egy fazékban felhevítem az olajat a vajjal és megpirítom benne a felvágott hagymát.
2. Közben meghámozom és kisebb darabokra felvágom a zöldséget és kevergetve megkapatom az olajban. Rálöttyintek egy kevés bort, elpárologtatom, majd felöntöm majdnem az egész húslevessel (ízesítésre, kiegyenlítésre hagyjunk még egy keveset) és 15 perc alatt lefedve puhára párolom.
3. Ha kész, botmixerrel pürésítem. (Ehhez átöntöm egy másik edénybe, két részletben pürésítem és visszaöntöm a fazékba. Ha van üvegfalú turmixgépünk, használjuk azt.) Ha szükséges, sózom és borsozom és annyi alaplevet öntök még hozzá, hogy viszonylag sűrű leves legyen. Ehhez a mennyiségű zöldséghez nagyjából 8 dl alaplé szükséges. Hagyom, hogy langyosra hűljön.
Aki gondolja, most tehet bele egy nagyon kevés limoncellot – vagy egy teáskanálnyi citromlevet.
4. Levesbetétként elkészítem a galuskát.
Egy tálkában simára kikeverem a mascarponét. A mandulát vagy diót szárazon megpirítom (sütőben 100 °C-on, 10 percig, vagy serpenyőben gyakran rázogatva, de vigyázzunk, gyorsan odaég) és ezután durvára őrlöm, ne legyen teljesen poralakú.
5. A kezeletlen héjú narancsot megmosom, leszárítom és lereszelem a héját, az egészet beleforgatom a krémbe és annyi magos mustárt teszek bele, hogy izgalmas íze legyen. Ehhez kóstolgassuk bátran! Ezután sózom és borsozom.
6. A langyos levest tálkákba szedem. Két teáskanál segítségével – azzal a bizonyos ide-oda forgatós módszerrel – a mascarponekrémből galuskákat forgatok és a leves tetejére ültetem. Borsot tekerek rá és kevés dióolajat locsolok a tetejére.
2 hatalmas, 3 közepes adag / 1.346 kcal /
3 adag esetén spárgával / 1 adag = 448 kcal / 37,7 g zsír / LF30 75,6%

nov 032008
 

Azzal kezdeném, hogy bár mindannyian nagyon kedveljük a leveseket, mégis viszonylag keveset eszünk. Ennek pedig elég prózai oka van: a leves önmagában nem tesz ki egy étkezést, még komoly belső élettel, rengeteg rácsorgatott olívaolajjal és kenyérrel sem, egy utána következő fogással pedig már túl sok. Nekünk legalábbis. Ezért van ritkán leves, mert két piti kis tányérért nem állok neki, bár már egyre inkább azért igen.
Ez az egyik oka, amiért annyira megörültem Cserke kiírásának a levesekről. Végre főzhetek levest, mert most kell, amennyit csak akarok! Be is lendültem egy időre, de a fő levesnek valami különlegessel akartam előhozakodni. Összeírtam vagy húsz levest, amit régóta tervezek és megmutattam a férjemnek a listámat: “Drágám, ezt eszed két hétig!” Ő aztán húzogatott, pirosozott, közben hümmögött, aztán maradt nyolc. De nem volt szerencséje, mert sokat volt távol az utóbbi időben, és csak telefonon, hosszasan ecsetelte a vacsoráit Koppenhága, London és Stockholm között. Continue reading »