máj 022012
 

Mivel pár nappal ezelőtt épp egy kiváló, cidre-ben párolt nyúlcombot vacsoráztam, egyből jött az ötlet, hogy ezt miért ne lehetne rozéval is elkészíteni. Lehet, hogyne lehet.
A gondolatot tett követte, de sehogy sem találtam hirtelen nyulat. Viszont a hentesnél ráleltem egy szétnyitott csirkecombra, ezzel kénytelen voltam megpróbálni. A nyúl esete azonban továbbra is fennforog.
Közben szétnéztem a piacon, és az alma, körte, karalábé, édeskömény csatája pár perc alatt eldőlt.

Fontosnak tartom megjegyezni, hogy továbbra is szem előtt tartottam a hozzávalók eredetiségének, frissességének a megtartását. Annyi fűszert használtam, amennyi épp szükséges, vagyis semennyit, csupán só és feketebors, mindkettő frissen őrölve. Magam is meglepődtem, hogy csupán három alapanyag mennyi tiszta ízt képes előhozni.


Ez a recept a Rosalia és a Kifőztük receptversenyére készült – azon kívül, hogy imádok rozét inni, rozéval főzni, ugye látszik? :)

Rosében párolt karalábés csirkecombfilé
Rosében párolt karalábés csirkecombfilé

2 db / 450-470 g csirkecomb
1,5 ek extraszűz olívaolaj
2 fej karalábé
200 ml rozébor (pl. száraz Cabernet Sauvignon / Merlot)
1 mk só, feketebors
1 vastag késélnyi vaj
A tetejére
petrezselyem / rucola

1. A csirkecombot az alsó részén hosszában felvágom és szétterítem. Megmosom és leszárítom.
Egy nagyobb serpenyőben felhevítem az olajat és beleteszem a combokat, majd közepes hőmérsékleten, többször átforgatva, jó 20 perc alatt mindkét oldalon megpirítom, hogy a bőrös része már jól pirulni kezdjen és némi zsír is kisüljön belőle. Közben sózom és borsot tekerek rá.
2. A sütőt alsó-felső állásban előmelegítem 170 °C-ra.
Amíg pirulnak a combok, meghámozom a karalábéfejeket. Félbe, majd hat hosszanti hasábra vágom (így összesen 12 keskenyebb hasábot kapok). Egy kisebb tűzálló tálba teszem az olajat, belefektetem a karalábét, majd betolom a sütőbe. Bent hagyom vagy 20 percig.
3. A serpenyőbe a combok köré teszem a kissé megsült karalábéhasábokat, felöntöm a rozéval, kevés sót szórok rá és lefedve alacsony hőmérsékleten tovább párolom, még vagy 30 percig.
4. Ezalatt a hússzaft besűrűsödik. Ha a hús megpuhult, megkóstolom, ízesítem s mártást, kiemelem a combokat és hideg vajjal montírozom. Visszateszem a húst, átforgatom a szósszal és tálalom. A tetejére apróra vágott rucolát, vagy rucolával elkevert petrezselymet szórok.
2 személyre /

máj 022012
 

Nem szoktam receptversenyeken részt venni, de a Rosalia rosé boros versenyére kivételt kellett tennem. A jó rozébor valódi űr, ha majd szépen meg tudom ezt fogalmazni (és lesz rá idő, mivel most gyorsan fel kell tennem ezt a receptet :), meg is teszem.

Térjünk rá gyorsan a lényegre.
Rozé, tehát hamisítatlan, friss íz, mindenképpen ezt szerettem volna visszaadni. Semmi sallang, számomra ez elég szokatlan terület, szeretek az ízekkel, fűszerekkel játszani, de mindenképpen meg szerettem volna próbálni, mit is tud, tudhat egy rozébor a vörös helyett, ha semmi mást sem kap, csak magát a bort.

Megmutatta, ezt tudta, és magam is meglepődtem, mennyire szép lett ez a paprikás, amit többen is megkóstoltak. Tovább is léptem, hisz körítésként nem nokedli jött, hanem talán elég merészen pasztinákot sütöttem. Olívaolajban.

Roséban párolt borjúpaprikás sült pasztinákkal
Roséban párolt borjúpaprikás olívaolajban sült pasztinákkal

2 db / 100 g sonkahagyma
1,5 ek extraszűz olívaolaj
400 g borjúlapocka (tisztítva mérve)
300-400 ml rozébor (száraz, Cabernet Sauvignon / Merlot)
2 db babérlevél
1 lapos tk pirospaprika
6 gerezd fokhagyma
só, feketebors
A pasztinákhoz
3 közepes db pasztinák
80 ml olívaolaj

A húst kisebb kockára vágom. A sonkahagymát meghámozom és vékony karikára gyalulom.
Egy serpenyőben felhevítem az olajat és üvegesre párolom benne a hagymakarikákat. Kiveszem a hagymát és két részletben magasabb hőfokon körbepirítom a húst. Ez akár 10-15 perc is lehet, ha kész, visszateszem a hagymát, összeforgatom és együtt párolom még néhány percig. Ráteszem a paprikát, a babérlevelet és a megtisztított, de egészben hagyott fokhagymagerezdeket, tovább pirítom még néhány percig.
Felöntöm a rozé bor egy részével, hogy majdnem ellepje a húst és lefedve párolom.
Ahogy fogy a lé, úgy öntögetem alá a bort, de mindig csak keveset, hogy épp csak legyen alatta folyadék. A hús állagától, az állat korától függően 30 perc – másfél óra alatt kész lesz a paprikás.
Ha megpuhult a hús, kevés sót keverek bele és sűrű szaftra beforralom.

Közben a pasztinákot meghámozom és gyaluval hosszában vékony szeletekre vágom. Egy tűzálló tálba öntöm az olajat és beleforgatom a szeleteket. Betolom a 170 °C-ra előmelegített sütőbe és néha átkevergetve egy óra alatt roppanósra sütöm. Folyadék nem kell alá, csupán oda kell figyelni, és forgatni.

A paprikást tejföllel tálalom, mellé teszem a pasztinákcsíkokat és megszórom durva szemű sóval. A tetejére felaprított rucolát halmozok, amit összekeverek a pasztinák alól elvett olajjal.
2 személyre /

Júl 202008
 

Nem egy bejegyzésemet úgy is indíthattam volna, hogy: az úgy kezdődött, hogy… és megyek szépen vissza az idők örvényébe… regélni a régmúltról…
Nos, ennél a salátánál időben valóban vissza kell egy kicsit mennünk.

Történt, hogy nyaralás alkalmával valami könnyed kis könyvecskét olvastam. Kilóra azért nem volt könnyed, a reptéren, utazás előtt (hogy tovább tartson:) szinte mindig súlyra keresek könyvet, ez is azért akadt bele a hálómba, mert 700 oldalas volt. Ment is rögvest a kosárba, két másikkal együtt… hogy miről szól, azt ilyenkor el sem olvasom… Szeretek olvasni.
A könyvet fedje jótékony homály:), mindenesetre öt napig nem is bírtam kitenni a kezemből, ott olvastam, ahol csak bírtam, és csak a férjem tudná megmondani, mi mindent szalasztottam én el a nagybetűs NYARALÁS-ből, amíg nyirkosra izgultam a tenyerem a főhős miatt…
Haha, pedig ha tudta volna, hogy ez a saláta nem jött volna létre, ha nincs Mrs. P. !! Continue reading »