nov 182016
 

Nem tűntem el. Dehogy! Főzök mindennap, néha többször is. Sokat. Nyaraltunk. ÉLET van. Az a nagybötűs! :).
Kicsit eltolódtak a makrók az életünkben. Én vagyok a karmester, a kapitány, de nem élvezem, jobb lenne, ha engem vezetnének. Nem igen kívánom a vezető szerepét. De az élet nem kívánságműsor, ha nem azt kapod, amit szeretnél, változtasd meg!

Nos, megváltoztattam. Gyökeresen. :D
Pár napja egy nyers tabbouleh salátát készítettem, amit pár évvel ezelőtt, ha szembejön, simán leröhögöm. Most már nem.
Változnak az idők.

Ha vagytok még, akik követtétek anno az Orient Express blogot, ahol KicsiVúval együtt ázsiai, egzotikus recepteket osztottunk meg, akkor emlékezhettek, ott már posztoltam az autentikus, mindentvisz, full petrezselyem tabbouleh salátát. Continue reading »

jún 092014
 

Egyik nap kétfelé indultunk bevásárolni, az esti grillezéshez a húsok és a zöldsaláta már a hűtőben voltak, a zöldségek még nem. Mindketten azt hittük, hogy a cetlit a másik magához vette és csak este vettem észre, hogy két napra nincs zöldség.
Sárgarépa azonban szinte mindig van a hűtőben, hisz bármire jó, ha vészhelyzet van. Kényszerből született a saláta, illetve már kész köret, sütve valahogy laktatóbbnak tűnik a répa, főleg, hogy végül sok olívaolajban sütöttem és összekevertem a zöldsalátával. Egyszerűsége ellenére igen finom lett, csak ajánlani tudom. Continue reading »

feb 032014
 

Hétvégén nyersétel-bisztróban jártunk és meglepetésemre nem volt hiányérzetem a kései ebéd után. Na jó, egy szelet húst nem toltam volna el a tányéromtól, de igazán rendben volt, sőt, két egészen új ízkombinációval is találkoztam.
Talán ez ihlette, hogy a hétvégén főzött tetemes mennyiségű húsgombócos rakottkáposztából lecsíptem egy adagnyit és nyersvacsoráztam.
Jó volt, köretnek is teljesen megállja a helyét, télen pedig hónapokig ehetjük a savanyú káposztát, lesz még alkalom a variálásra. Continue reading »

Júl 042012
 

Tour de France-ban utazunk most egy ideig, ugye mondtam már?
Épp Normandiában vagyunk, a túra ma a parttal párhuzamosan vezet egészen Rouen-ig.
Ami a konyhát illeti, Normandia maga a Paradicsom, de az is lehet, hogy még egy lépcsőfokkal több. Évekkel ezelőtt csak úgy tologattam magam előtt Franciaországot, azt hiszem, még éretlen voltam a befogadására. Egyszer csak ott termett a normand tengerpart, és most használhatnék hihetetlen elkopott és ócska frázisokat, de tényleg rabul ejtett. Szerintem úgy örökre.

Csak úgy tobzódunk a méltán híres alapanyagokban, képtelen vagyok választani, néha az az érzésem, itt minden jellegzetes, amit elém tesznek a tányérra. Hihetetlen, de még sosem találkoztam ennyi leggel egy konyhában.
Osztriga
A tengerparton mindenhol kapunk előételnek osztrigát. Nagy kézügyesség nem kell hozzá, villával fellazítjuk, citrommal meglocsoljuk, és szájat csücsörítve felhörpintjük. Finom, enyhén sós, a közhiedelemmel ellentétben nem takonyízű, bár ez utóbbiról nincsenek ízképeim, de így mondják. Ha netán adnának mellé egy pohár francia pezsgőt, a világért se utasítjuk vissza, ez is jó.
Rendszerint kiváló minőségű kagylót, Szent-Jakab-kagylót és homárt is kapunk mindenhol.

Igazi normand különlegesség az andouille, egy csupán belsőségekből készült hurka- vagy inkább kolbászféle. Az Andouille de Vire-hez az alaposan megtisztított sertésbelet csíkokra vágják és feltekerik, majd bélbe töltik. Nem kóstoltam, eddig még sem ért a bátorság.
foie gras - libamájpástétomHúsok közül szinte minden fajtából találunk valamilyen specialitást: a szokásos sertésen és marhahúson kívül nyúl, bárány, szárnyasoknál gyakori a kappan, ízletes a gyöngytyúk és ki ne hagyjuk a libát sem. A francia liba- vagy inkább kacsamájból készült terrin honos gyümölcsökkel és pirítóssal tálalva, egyedülállóan finom!

Rendkívül sok eredetvédett tejterméket is találunk Normandiában. Isigny-sur-Mer-ben készült a világ talán leghíresebb vaja és tejfölje: Beurre d’Isigny és Crème d’Isigny A.O.C., tehát eredetvédett, szinte minden boltban, piacon kapható, nem érdemes otthagyni!
A sajtok közül nálunk leginkább csak a Camembert ismert, hihetetlen sok normandiai sajtféle van, egyet azonban ne feledjünk az étkezés során: a franciák a sajtot a főétel és a desszert között tálalják, általában nincs vele sok fakszni, kapunk három fajta sajtot egy tányéron, és ez már maga a boldogság.

Normandia fő gyümölcse az alma, nálunk teljesen ismeretlen fajtákként, minden formában és minden mennyiségben, desszertként, de alkohol formájában is. A Calvados, ez a normand almapárlat mára elég retró lett, főleg a nyolcvanas évekbeli pici almával belelógatva, de a minőség nem hazudtolja meg magát. Ez is jöhet. Könnyített formája a mára világhíres lett cidre, itt az igazi, mert Ő az igazi. Könnyű, 4%os, enyhén szénsavas, tiszta almabor. Üdítő, tiszta, finom, semmi pancs. Párja körtéből a poiré, ha nem finomabb. Grog is készül almából, ezt még nem kóstoltam.

Mille feuille, krémes francia módraAz alma átível a desszerten is, mindig, mindenhol jelen van, pite, tarte, hidegen, melegen, Calvados-krémmel, sós vajkrémmel Isignyből (na, ez valami nagyon dögös!:), az egész körtével, flan, galette (palacsinta), macaron, sablék, nem is folytatom, mert mindjárt éhes leszek.
Ne felejtsük ki e rövid felsorolásból a Bénédictine likőrt sem, ezt a gyomorkeserűt természetesen egy kolostorban készítették először Fécamp környékén. A francia forradalom forrongásai alatt a receptúra is elveszett, de száz évre rá a kolostor későbbi tulajdonosa rálelt a recept egy részére, amiből újra összeállította a gyógylikőrt.
Utcai bisztró Rouen-ben
Délutánra Rouen-be érünk. Egy nap is kevés ahhoz, hogy megtekintsük a várost. A katedrális gyönyörű, ha van pár óránk, menjünk el a Szépművészeti Múzeumba Delacroix-t nézegetni. Menjünk ki a főtérre, nézzük meg a helyet, ahol Jeanne d’Arc máglyahalált halt. Ha megéheztünk, térjünk be egy bisztróba, és együnk valamit. Például egy ilyen salátát, amihez Rouenben paradicsomot és tojást is adnak.

Kedvet csináltam, ugye?
Térjünk rá a receptre, de Normandiáról biztos mesélek még.
Ez a langyos saláta előételként sok helyen megtalálható az étlapon. Egyszerű, laktató, a dióolajat és a francia almaecetet ne hagyjuk ki belőle!

Ez a recept az idei Tour de France kerékpáros körversenyének konyhai változatára, a Tour de Serpenyő-re készült.

Meleg kecskesajtos pirítós szalonnás, diós, almás salátával
Meleg kecskesajtos pirítós francia szalonnával, dióval és almával

(Salade de fromage de chèvre, aux lardons, pommes et aux noix)

4 maréknyi zöld vegyes saláta
200 g húsos szalonna (lardons)
2 db alma
2 marék dió
8 szelet baguette
kevés olívaolaj
100-120 g kecskesajt
A vinaigrette-hez
5 ek dióolaj
2 ek almaecet
1 tk francia mustár
feketebors

A salátát előkészítem és falatnyi darabokra vágom. Az almát nyolcadolom és vékonyra felszeletelem. A diót érdemes szárazon megpirítani, de nem szükséges – viszont úgy finomabb lesz. A szalonnát apró kockákra vagy csíkokra vágom és kiolvasztom. Ha kiizzadt, leszűröm róla a zsírt.

A hozzávalókból salátaöntetet keverek. Sót nem kell beletenni, mert a szalonnától elég sós lesz a saláta.
Egy serpenyőben felhevítek egy kevés olajat és enyhén megpirítom benne a kenyerek egyik oldalát. Közben a sütőt előmelegítem 80 °C-ra. Sütőpapírra fektetem a kenyereket, ráteszek egy kevés kecskesajtot és néhány perc alatt felforrósítom, de úgy, hogy még nem folyjon.
Egy tálba teszem a saláta hozzávalóit és összekeverem az öntettel. Tányérok
ra szedem és mellépakolom a forró sajtos kenyeret.
4 személyre /

jún 242012
 

A Szega Foods receptversenyén annyira felbuzdultam, hogy júniusban több fogást is készítettem rá. Lettek alkonyatban készült képek is, de időhiány miatt posztolni sem tudtam már őket a Szega oldalára. Tervezetben viszont már akkor beírtam mindegyiket, így semmi akadálya, hogy végre megmutassam őket.

Pár napja már hivatalosan is kitört a nyár, a hőmérő csak kúszik, mi meg rendre kiizzadjuk a bevitt folyadékmennyiséget, de enni kell. Ilyen melegben nem csak könnyű ételeket kívánunk, de akinek nincs a konyhában klímája, az biztos nem lesz a tűzhely rabszolgája sem ebben a kutyadöglesztő időben. Maradnak tehát a kevés főzéssel járó ételek, de egyben biztosak lehetünk: férfiembert egy üveg sörrel vagy egy, a hideg párától opálos pohárral a kezében nyugodtan odaállíthatunk a grill mellé, élvezni fogják!

Ebben a vacsorában annyi a különleges, hogy nagyon kevés zsírt tartalmaz, és még ezt is lehet csökkenteni! Kétféle halat tettünk a grillre, egy-egy kifilézett durbincsot és egy pisztrángot, mindegyik hasában nagyon sok hajszálvékonyra szelt kezeletlen citrom van, rettentő nagy üdeséget okozva, és persze friss zöld fűszer.

Citromos, zsályás pisztráng grillezés előtt
A tésztasalátához egész tojásból kevertem ki a majonézt – már ha ezt így majonéznek lehet nevezni, de ezzel a módszerrel is sikerült lefaragni a kalóriákból. A salátát természetesen bárhogy el lehet készíteni, most a sietség miatt készült így, bevallom, egy kis doboz bio gombakonzervet bontottam fel hozzá, mindenfajta lelkiismeretfurdalás nélkül.

Az igazi adu ász azonban a saláta, ugyanis semmilyen olaj nincs benne, és lám, nem feltétlenül kell egy jó salátamártásba olívaolaj; – azért tény, hogy vele sokkal finomabb, de ha nem, hát nem. A nyitja egy pici zamatos alkohol, száraz desszertbor, jól megfűszerezve, ne legyen sápadag az egész, nagyon rá lehet szokni.

Grillezésre fel, igyunk hozzá egy könnyű kis fehéret vagy proseccot, éljen a nyár!

Töltött citromos pisztráng könnyű tészta- és zöldsalátával
Töltött citromos pisztráng könnyű tészta- és pillekönnyű zöldsalátával

A halakhoz
2 db hal (most pisztráng és aranydurbincs)
1 db kezeletlen citrom
12-14 levél zsálya
2 ág rozmaring
2 ek mascarpone (egy halhoz)
só, feketebors

A könnyed tésztasalátához

100 g kisebb csavart pasta
kb. 80 g fiatal gouda sajt
150 g csiperke
1 kisebb salottahagyma
néhány kanálnyi alaplé, szükség szerint
A könnyű majonézhez
1 db tojás (egészben)
1 mk só
feketebors
1 mk cukor
1 tk Old English mustár
2 ek / 30 ml olívaolaj
kb. 3 ek / 45 ml egyéb növényi olaj
2 ek tejföl

A könnyűdresszinges zöldsalátához
2 adag zöldsaláta (rucola, madárbegy, lollo, római saláta)
4 ek száraz sherry vagy száraz marsala
2 ek méz (vagy agáveszirup)
2 ek almabalzsam / mézbalzsam (5-6 sav%-os)
só, feketebors

1. Először a hozzávalókból kikeverem a majonézt. Egy magasfalú keverőpohárba beleütöm a tojást, beleteszem a hozzávalókat és az olajat lassan adagolva botmixerrel néhány percig keverem. Ha kész, hozzákeverem a tejfölt.
A hagymát apróra vágom és besózva állni hagyom.
A sajtot kisebb kockára vágom, a gombát megtisztítom, meghámozom és a kalapját vékonyra szelem.
A tésztát sós vízben al dente kifőzöm, leszűröm és tálba teszem. Gyorsan belekeverem a majonézt, hogy ne ragadjon össze. A hagymát átöblítem és beleforgatom a többi hozzávalót. Tálalásig hűtöm.

2 A salátához előkészítem a zöldsalátát. Átmosom, kicentrifugázom és tálba teszem.
A hozzávalókból egy csavaros üvegben összerázva elkészítem a salátadresszinget.

3. A halakat megtisztítom, leszárítom. A zöld fűszereket megmosom, a rozmaringot felaprítom. A citromot megmosom és nagyon vékony karikákra vágom.
A hal hasát bedörzsölöm sóval, rákenek egy kevés elkevert mascarponét, ráfektetek vagy 3 karika citromot, ráteszem a zsályát vagy a rozmaringot. Borsozom.
Egy megfelelő nagyságú alufóliát kikenek citromos olívaolajjal, ráfektetem a halat, a tetejére is teszek citromot, zsályát, sót és borsot. Betekarom a fóliával és a grillrostra teszem vagy fél órára. Kibontva kiveszem a gerincét és a filét tálalom a citrommal.

Citromos, rozmaringos durbincs grillezés előtt

ápr 272012
 

Volt egyszer nálunk egy olyan időszak, amikor túlzás nélkül mondhatom, hetente kétszer céklacarpaccio volt a vacsora egy része. Ennek nem elvetemült és semmi másban ki nem élhető sznobizmusunk volt az oka, csupán az, hogy a férjem rájött, ezzel ő is prezentálni tud nekem egy villantós, de egyszerű vacsorát.
Feltétel, hogy mindig legyen a hűtőben, de legalábbis a fagyasztóban készre sült cékla (részletes leírás ITT), innentől kezdve gyerekjáték a dolog. Ő pedig gyalul, kever, felvág és locsol, azután jól bezsebeli a dícséreteket. Meg is érdemli!
Bárki utána csinálhatja, a siker nem marad el! A rávalókat érdemes egy idő után váltogatni, ez a mostani dióolajjal készült és szezonálisan medvehagymás lett, de a későbbiekben mutatok még többet is.

Szalonnás céklacarpaccio medvehagymával és parmezánnal
Céklacarpaccio diós dresszinggel, sült szalonnával és medvehagymával

3 közepes db sült cékla
1 közepes db salottahagyma
kb. 100 g húsos szalonna, csíkokban kisütve
8-10 levél medvehagyma
1 kis csokor petrezselyem
parmezán forgácsolva
A dresszinghez
3 ek (
hidegen sajtolt) dióolaj
1,5 ek szőlőbalzsam (vagy érlelt borecet)
1 mk méz / édesítő
kevés dijoni mustár
só, feketebors

A főtt, de még inkább sült céklát egészen vékonyra legyalulom. A hozzávalókból salátamártást keverek (kisebb csavaros üvegben, vagy bögrében, mini habverővel) és egy laposabb tálon óvatosan átforgatom benne a céklalapokat.
Közben csíkokra vágom a szalonnát és kisütöm. A medvehagymát és a petrezselymet megmosom és megszárítom. A medvehagymát nagyobb darabokra, a petrezselymet apróra vágom és összekeverem. A salottát vékony karikára vágom vagy gyalulom.
Egy nagy tányérra egymásra lerakom a cékladarabokat, közben lecsöpögtetem. Ráteszem a kisült szalonnacsíkokat, megszórom a salottával és ráhalmozom a zöldet. Meglocsolom a maradék mártással és ráforgácsolom a parmezánt.
2 személyre

dec 022011
 

Spagettisaláta paradicsommal, mandarinnal és kaprigyümölccsel
(Insalata di spaghetti tiepida con pomodorini, mandarini e capperi giganti)

Rövid az az idő, amíg érett szabadföldi datolyaparadicsomot és már mandarint is kapunk. Egyszer elcsíptem és ez az egyszerű “irodabarát” ebéd lett belőle.

160 g spagetti
1 db salottahagyma (ha nincs, hagyjuk ki)
2 db szardellafilé
2 db mandarin (vagy klementin, érett, édes fajta)
12 db koktél- vagy datolyaparadicsom (érett fajta)

6-8 db kaprigyümölcs
½ maroknyi petrezselyem, apróra vágva (vagy vészhelyzetben ½ tk szárított oregánó)
2-3 ek extraszűz olívaolaj

nagyszemű tengeri só (vagy Maldon-só)
feketebors
bivalymozzarella (opcionálisan a tetejére)

A mandarinokat meghámozom, a gerezdeket megfosztom a fehér résztől és esetleg félbe vágom. A paradicsomot felezem vagy negyedelem, a kaprigyümölcsöt leöblítem és szintén felvágom, és egy nagy tálba teszem.
A salottát és a petrezselymet apróra vágom és egy mozsárban a szardellával együtt kissé szétnyomkodom, majd összekeverem a tál tartalmával. Jót tesz neki, ha fél órát állni hagyjuk.
A spagettit al dente kifőzöm. Leveszek egy kevés főzővizet, a tésztát leszűröm. A tálban lévő “ragu”-hoz olívaolajat és egy kevés vizet adok, majd összekeverem a tésztával.
Ha valaki sajtot szeretne rátenni, akkor kisebbre vágott bivalymozzarella illik hozzá a legjobban.
2 személyre

aug 172011
 

Fogalmam sincs, hogy ezt a salátát illik-e még caprese salátának nevezni, azt viszont biztosan tudom, hogy nem kellene ezt ide augusztus közepén feltennem. Mégis felteszem, hisz októberben még kevesebb lenne az aktualitása.
Aki most elkezd gondolkodni azon, hogy mikor esik egybe a paradicsom, az eper és a barack érési ideje, annak juszt sem könnyítem meg a dolgát:). Rá lehet segíteni egy kicsit (az a pár szem meg igazán semmiség), ami meg is éri, mert ez a saláta rettentően finom! Epres paradicsomról volt már szó régebben, de mutatok majd egy másik salátát is.
Mostanában szinte minden nap eszem, különböző gyümölcsökkel variálom a paradicsomot. A mostaninak a koriander a különlegessége, bazsalikom helyett került bele, a szélén az a levélke csupán dekorációs elem.

Caprese saláta eperrel, őszibarackkal és korianderrel
Caprese saláta, nagyon másképp

(Insalata caprese alle fragole e pesche)

4 db nagyobb húsos paradicsom
1 guriga (125 g) bivalymozzarella
1 db őszibarack
4 nagyobb szem eper
4 ek extra szűz olívaolaj
kb. 1 ek szőlőbalzsam vagy lágy borecet
1 ek apróra vágott korianderlevél
1 ek apróra vágott petrezselyemlevél
só, feketebors

A paradicsomot és az epret kicsumázom és vékony szeletekre vágom. A barackot félbevágom, kiveszem a magját, a sajttal együtt egyenlő vastagságú szeletekre vágom. Felváltva elrendezem egy tányéron.
A petrezselymet és a koriandert megmosom, leszárítom és egészen apróra metélem. Összekeverem az olajat az ecettel, sózom, borsozom és belekeverem a zöldfűszert. A dressinget kanállal rámerem a salátára.
2 személyre /

Caprese saláta eperre, őszibarackkal és korianderrel

Júl 242011
 

Itt a nyár és végre itt az igazi, aromás paradicsom. Illetve már hetek óta itt van, de én csak most értem ide, hogy írjak is róla, bocsánat ezért a kissé sablonos és enyhén szólva is teátrális beugróért.

Viszont tényleg itt a friss, érett, jóízű paradicsom. Térdig járunk benne és enni kell, mert hihetetlenül egészséges. A spanyolok azt ajánlják, hogy három darabot együnk meg belőle naponta. Az olaszok nem ajánlanak semmit, ők mellépakolnak egy kis mozzarellát és tálalják. Vagy megfőzik. Sugonak. De ez egy másik történet.

Csak kapkodom a fejem, mennyi színes paradicsom terem manapság a piacon. Idestova háromezer fajta létezik és a számuk szinte hetente nő. A nevüket sem tudom pontosan és az az érzésem támad, hogy nem is érdemes őket megjegyezni – jó esetben még húszig sem jutnék el. Újabb és újabb nevű paradicsomokba botlok, és minden nap, igen, tényleg minden nap veszek is egy halommal. Reggel egyet leturmixolok, napközben bekapok kettőt, este pedig felvágom salátának. Csak úgy.

Egy olvasó, Martina osztotta meg azt a hihetetlen érdekes infót, hogy Ausztriában, a határhoz közeli Burgenlandban Erich Stekovics megszállott paradicsomtermesztő. Több, mint ezer fajtát termeszt, amit nyaranta naponta személyesen be is mutat egy háromórás vezetés során, a weboldalán pedig számtalan paradicsomfajta képét és leírását is megtaláljuk.

Én biztos, hogy elmegyek, amint csak tehetem! Nagyon köszönöm, köszönjük ezt a megjegyzést!

Erich Stekovics, Schäferhof 13, 7132 Frauenkirchen, Ausztria
http://www.stekovics.at
Vezetés személyenként 45 Euro (15 Euro levásárolható)

Paradicsomok
Tessenek enni, most, tele a paradicsom a C- és B-csoport vitaminjaival, a piros színű gyümölcs pedig különösen előnyös.

Hogy a paradicsomsaláta ne legyen unalmas, összedobtam néhány fajtát, amelyeknek nem csak a színe más, hanem külön-külön az íze is. A tetejére most nem a szokásos oívaolajos-ecetes duó került, hanem egy crème fraîche-sel összekevert mártás. Plusz egy kevés rucola és néhány óriás olívabogyó. Mi hajszálvékony mortadellaszeleteket ettünk hozzá, friss bagettet és egy üveg fehérbor is lett mellé.

Színes paradicsomsaláta rucolával és óriás olívabogyóval
Színes paradicsomsaláta rucolával és óriás olívabogyóval

(Insalata di pomodori colorata con rucola e olive giganti)

400 g paradicsom (különböző, színes fajta)
2 marék (60 g) rucola
12 szem óriás olívabogyó
kevés morzsolt szicíliai oregánó
A dressinghez
2 ek extraszűz olívaolaj
1 púpos ek crème fraîche (esetleg tejföl)
1 ek szőlőbalzsam (vagy lágy fehér balzsamecet)
1 kortynyi fehérbor
½ tk cukorszirup

feketebors, frissen őrölve

A rucola szárát levágom, megmosom, leszárítom és 3 cm-es darabokra vágom. A paradicsomot megmosom, kivágom a csumáját, félbe, majd hosszanti darabokra vágom.
A hozzávalókból összekeverem a mártást. Ízesítsük a mártást ízlésünk szerint.
A tányérok aljára teszek egy réteg rucolát, ráfektetem a paradicsomdarabokat, közéhelyezem a félbevágott olívabogyókat. A paradicsomokat hagyjuk békén, nem kell összekeverni. Sózom és borsot tekerek rá, majd rámorzsolok egy kevés szárított oregánót. Kanállal rácsorgatom a mártást és tálalom.
2 személyre /

Színes paradicsomsaláta

dec 312010
 

Egy nagyon egyszerű saláta, hasonló rucolával szerepelt már a blogon.
A gombhoz kerestem a kabátot, azaz pisztáciaolajjal akartunk valamilyen könnyű és gyorsan elkészíthető előételt. Friss, kézzel tördelt kecskesajtot gondoltam a tetejére, de ez sajnos a sietségben lemaradt:), a receptbe beírom, nagyon jó lesz vele.

Bébispenót körtével és fenyőmaggal
Spenótsaláta pirított körtével, kecskesajttal és fenyőmaggal

3 nagy marék friss bébispenót vagy madársaláta
1 db körte (pl. Alexandra)
pici vaj
1 guriga friss kecskesajt
3 nagy ek fenyőmag (mediterrán!)
2 ek pisztáciaolaj (hidegen sajtolt)
1 ek extraszűz olívaolaj
1 ek almabalzsam
só, bors

1. A salátát – ha szükséges, leszárazom – átmosom és kicentrifugázom. A körtét nyolcadolom, vékony szeletekre vágom és kevés vajban magas hőfokon hirtelen megkapatom.
2. A fenyőmagot száraz serpenyőben kevergetve illatosra pirítom. (Ezt ne hagyjuk ki, ettől lesz igazán jó!)
3. A salátaöntet hozzávalóit salátashaker-ben vagy egy csavaros üvegben összekeverem -rázom. A pisztáciához olívaolajat is tettem, hogy ne legyen túl markáns az íze, persze önmagában nagyon ütős lesz.
4. A salátát összekeverem a mártással és a körtével, tányérokra halmozom, rászórom a tépkedett kecskesajtot majd a pirított fenyőmagot.
3 személyre /

okt 132010
 

A külső szemlélőnek csak az tűnhet fel, hogy majd két hete nem írtam semmit, az is egy háromhónapos receptről szólt. Ha valaki hiányolna, igen, az utóbbi időben kicsit sűrű volt az élet. Ilyenkor kénytelen vagyok háttérbe szorítani a blogot, pedig nagyon hiányzik. A Dalla cucina az életem szerves részévé vált és lehet, hogy ezek olyan mondvacsinált, nagy szavaknak hangzanak, pedig higgyétek el nekem, nem azok.

Nagyon lehet ám szeretni egy ilyen kis blogot, sokat nőttem vele, pedig bukdácsoltunk is együtt eleget. Mára igen jó egyetértésben vagyunk egymással, ő sem vár el tőlem semmit, én sem tőle, azt adjuk egymásnak, amink van. (Egyébként épp ma volt egy kis eszmecsere ez ügyben a facebook-on, érdemes elolvasni Napmátka gondolatébresztő bejegyzését is.)
De hogy szavamat ne felejtsem, vannak viharosabb időszakok is, amikor a hobbi (tessék, szegény kis blogot lehobbizálom, na de ilyet!) – bármi fájó is – de háttérbe szorul.
Ezért úgy döntöttem, hogy az elkövetkező időkben – persze szigorúan visszavonásig -, tompított üzemmódban üzemelek, ami azt jelenti, hogy nagyjából nem lesznek maratoni hosszúságú (magyarán fölöslegesen bő lére eresztett:)) bejegyzések, hanem kizárólag a lényegre szorítkozó, kurta, információs receptleírások. Fogalmam sincs, hogy a beszélőkém hogyan fogja ezen kurtításokat túlélni, hisz igen sok mondanivalóm van mindig, legalábbis én mindig is így éreztem. Persze lehet, hogy Ti ezt örömmel fogadjátok és íme, kiderül majd, hogy az összes szócséplésem csupán saját önmegvalósításom rügye, Ti meg majd jót mosolyogtok magatokban, hogy nahát, végre rövidre fogja magát Mamma, miért is nem rögtön így, szóval ez majd mind kiderül.

Na tessék. Mégse bírok egy épkézláb, egyszerű, rövid bevezetőt megírni. Persze lehet majd ellenkezni meg vétózni mindenféle fórumokon, fogalmam sincs, mennyi hatása lesz. No akkor megpróbálom leírni, milyen lesz az a bizonyos, rövid, egyszerű kis poszt. Remélem, maradtok, hisz még annyi, de annyi mondanivalóm van még!! :) És még mennyi kép, recept a meghajtón:)

“Könnyű vacsora, amit valóban húsz perc alatt össze lehet dobni. Lehet hozzá kenyeret szelni, én most – megmaradt – tortilla chipset tettem mellé, így is nagyon jó lett.”

Na? Így rendben lesz? :)) Annyit még hozzátennék, hogy az áfonyát a kényszer adta, szerencsére igen strapabíró gyümölcs, amely még engem is kibír:), a káposztával való párosítása pedig olyan jó lett, hogy bátran bevetem majd őket. Amúgy tényleg nagyon finom lett, kiegyensúlyozott ízek és csupa egészség. Egy pohár fehérborral remek.

Áfonyás-almás-dióolajos párolt káposzta balzsamecettel
Áfonyás-dióolajos párolt káposzta

1 ek olívaolaj
1 közepes fej hagyma
½ fej zsenge fehér káposzta
1 mk-nyi só
feketebors, frissen őrölve
1 db alma
2-3 ek dióolaj (hidegen sajtolt)
150-180 g áfonya
kevés fehér balzsamkrém
sötét balzsamkrém vagy sűrű balzsamecet

Az olajat egy széles lábasban felhevítem és megpárolom benne a vékony szeletekre vágott hagymát.
Közben előkészítem a káposztát. Leszedem a külső héját, négybe vágom, ék alakban kivágom a torzsáját, hosszában még egyszer elvágom és félcenti szélesre csíkokra metélem. Rádobom a hagymára és bő negyedóráig néha kevergetve közepes hőn pirítgatom.
Sóborsozom, az almát is szeletekre vágom, hozzáadom. Meglocsolom a diólajjal, majd az áfonyát is beleteszem. Úgy is jó, ha frissnek hagyjuk az áfonyát, de úgy is, ha kissé hagyjuk szétfőni, ez esetben lilára festi a káposztát. Mindkettő jó és meg van a létjogosultsága.
Ha állagra kész, átforgatom a fehér balzsamkrémmel és kikerekítem.
Tányérra szedem és sűrű balzsamecettel vagy sötét balzsamkrémmel díszítem.
2 tányérral /

Júl 312010
 

Grillezett húsokban nem vagyok túl jó. Azt hiszem, így szokták pozitívan kifejezni azt, ha valaki valamihez egyáltalán nem ért. Amerikai lájtos regényekben pedig akár olyan mondatokkal is kedvét szeghetik a megszeppent partivendégnek, hogy: “Inkább a salátámból egyen, az egyenesen fantasztikus, Julie mamájának tőzegáfonyás szószát használtam hozzá!” Ilyet írnék, ha amerikai regényírónő lennék, azt pedig csupán kaján megjegyzésként tenném hozzá, hogy Julie mamája a supermarketben veszi a szószát és a vendégek háta mögött pár hintést szór rá az >italian seasoning< nevű dobozkából.

Na jó, elég az élcelődésből, úgy látszik, megártott a hirtelen ránk tört hűvös idő, vagy még annak a limonádénak a hatása alatt vagyok, amit valamelyik éjjel majdnem végignéztem a tévében.
A helyzet az, hogy húst sütni igenis tudok, erről több képes bizonyítékkal is rendelkezem. Csupán a grillezéssel állok hadilábon, egészen pontosan magával a grillel. Ennek a kezelése kimondottan férfimunka. Egyszer egy csajos bulin grillezni akartunk, mert mi nekünk a grillezés, ugye? a pácolt nyers hústornyokig szépen el is jutottunk, a többit pedig inkább nem részletezném. Éhen persze nem maradtunk, ha jól emlékszem, elég vicces beszólások közepette végül is serpenyőben kisütöttük a vacsorát. Szóval, lásd fent a második mondatot:)

Azt azért megemlíteném, hogy minden grillezésnél két-három fajta húst dobunk a grillrácsra, erről majd összeállítok egy kis képes beszámolót, de ne tessék nagy dolgokra gondolni. Illetve a húsdarabok, na azok nagyok:), csak a velük való szöszmötölés nem.
Az én reszortom a saláta. Mert jó, ha minden grillező férfi mellett van egy nő, aki gondoskodik a mellévalóról, nem?

Ezt a pácolt sajtot egy svájci sajtsaláta ihlette, amit évek óta szerettem volna rekonstruálni. Nem olyan lett, a salátalé átment ugyanis egy fűszeres pácba, ami hihetetlen finomra sikerült.
A házi, jó alaplé nagyon fontos, ne sumákoljuk el!

Fűszeres pácolt alpesi sajt
Fűszeres pácolt sajt

1 ek olívaolaj
2-3 db salottahagyma
½ tk szemes feketebors
1 tk koriandermag
6 db borókabogyó
½ mk chilipehely
1 db babérlevél
50 ml fehérbor
300-350 ml alaplé
1 ek lágy alma- vagy birsbalzsam
500 g alpesi sajt

1. Egy edényben felhevítem az olajat és üvegesre párolom benne a vékony szeletekre vágott hagymát. Közben mozsárban durvára töröm az egész fűszereket és 5 percre a hagymához adom. Hozzáöntöm a bort, hagyom, hogy elpárologjon, majd pár perc múlva mehet bele az alaplé. Jó néhány percig hagyom fődögélni. Félrehúzom és hagyom, hogy kihűljön.
2.  Közben kisebb darabokra vágom a sajtot és a kihűlt páclébe forgatom. Lefedve hideg helyen pár órát vagy egy napot állni hagyom.
8 személyre köretnek /

Júl 212010
 

Idén nagyon későn indult be a grillszezon, de ezzel nem mondok semmi újat. Májusban volt már egy kísérletünk rá, azt elmosta az eső, illetve a kintücsörgés helyett bemenekültünk a szobába. Két hónap késéssel júniusban végre beindult a szezon, így amikor hétvégén itthon vagyunk, izzik a rost, de gyakran még hétközben is pakolunk rá néhány szelet húst és kenyeret, a salátát meg menet közben összedobom.
A kedvenc repertoár lassan olyan nagy lesz, hogy két nyár alatt sem lehetne végigfőzni, de nem baj, így van ez jól.

Egyik vasárnap Gabah-tól és Alexandrától néztem ki a salátákat.
Ez utóbbin szinte semmit nem változtattam, Alexandra körtés édesköménysalátáján csupán a citromlevet cseréltem le almabalzsamra, a parmezánt pedig most a köretjelleg miatt hagytam el. Nagyon finom, gyümölcsös, üde saláta. Fotó erről nincs, így is örültem, hogy a tésztasaláta még épp nem nyúlt át a szürkületbe.

Gabah tésztasalátája is azonnal megfogott, és nem kis meglepetésemre még a férjemnek is ízlett, azt mondta, megtarthatjuk ezt is:)
(A mennyiségek lehet, hogy nem teljesen pontosak, mert feleúton abbahagytam a jegyzetelést és három hét után már csak foszlányos emlékeim vannak róla.)

Tésztasaláta cukkinivel. lilahagymával és vörösáfonyával
Tésztasaláta cukkinivel és vörösáfonyával

150 g fusilli (vagy egyéb tömzsi tészta)
1 db közepes cukkini
1 fej lilahagyma
30 g szárított vörösáfonya
kb. 100 g taleggio (észak-olasz lágy sajt)
3 ek citromos olívaolaj
1 ek zöldcitromlé
só, bors

Az olajat összekeverem a zöldcitromlével, sóborsozom és beleforgatom a langyos vízben kissé átöblített áfonyát, így nem lesz annyira édes.
A cukkinit julienne-re reszelem, a lilahagymát félbevágom és hajszálvékony szeletekre vágom. Ezt is hozzákeverem az áfonyához és ha lehet, állni hagyom.
A sajtot kisebb kockákra vágom.
A tésztát kifőzöm, leszűröm és beleforgatom az olajos áfonyakeveréket. Ha szükséges, kerekre ízesítem, majd a végén beleforgatom a sajtot és azonnal tálalom, mivel a még langyos tésztától a sajt külseje kissé megolvad.
2-4 személyre (egyéb köretek mennyisége szerint)

Júl 192010
 

Most már le sem lehetne tagadni, hogy itt a nyár. Több mint nyár. Ez már az ötödik évszak, de lehet, hogy a hatodik, mert volt itt már minden. Nyári ősz, júniusi tél, de nem panaszkodom, elég csak arra gondolnom, hogy vacogott a fogam hónapokon keresztül. Mindjárt jobban is vagyok.
Enni eszünk hőségben is, csak legfeljebb várunk egy kicsit, hogy ki lehessen ülni, mert késő este is még egyhelyben ácsorog a forróság. Végre grillezünk is, több klassz saláta, krém, ez-az készült, igyekszem megosztani ezeket is, míg újra kitör az ősz.
Ez a panzanella férjtávollétben készült, gyakorlatilag ezt ettem egész nap, jó sok gyümölcsbalzsamos ásványvíz társaságában.

Ez a kenyérsaláta egy igazi klasszikus nyári toszkán fogás, amihez a maradék szikkadt kenyér nem csak díszként szolgál, hanem az alapja is. Igen régi étel Toszkána-szerte, “mosott kenyér” néven már Boccaccio is tett róla említést, igaz, akkor még nem volt benne paradicsom, hanem téli, párolt káposztával (cavolo nero, nagylevelű fekete káposzta, ezzel készül a ribollita is) keverték össze a vízben áztatott, száraz kenyeret, majd olajjal és ecettel fűszerezték.
Vitatják a nevének az eredetét és persze a kialakulását is. Valószínű, hogy halászhajókon jött létre, ahol nem tudtak mit kezdeni az ehetetlenre száradt kenyérrel, ezért tengervízbe áztatták, hagyma, ecet és olaj pedig mindig akadt a fedélzeten.
Szerintem a cucina povera, a szegény vidéki konyha egyik gyöngyszeme.

Mióta megkapta Európa a paradicsomot, azóta nyaranta már így készítik. Autentikusan sótlan toszkán kenyeret használnak hozzá, amit párnaposan vízbe áztatnak, jól kinyomkodják és összekeverik paradicsommal, uborkával és vékonyra szelt lilahagymával. Sok olívaolaj és kevés fehérborecet vagy balzsamecet a fűszere, néha bazsalikom is megy még bele. Ez utóbbit nem kell megmosni, csak letörölgetni a leveleit, így az illatát is jobban megtartja.

Azért a panzanella óriási tereket hagy a fantáziának. A kenyér lehet fehér, kevert, akár magos is, tehetünk bele rucolát, petrezselymet, oregánót, vagy mentát, olívabogyót, kapribogyót, vagy sózhatjuk szétnyomkodott szardellával is, a zöldségekről meg már ne is beszéljünk.
Most egy enyhén magos kenyeret használtam, olyan jót tett neki a fűszeres ízével, hogy máskor is megpróbálom így. Az avokádót a hűtőm adta, de a panzanellába való legdurvább beavatkozás talán a borsos fűszerkeverékem.
A héttenger keverék (7seas spice) japán eredetű, többfajta bors az alapja, aminek hatására elég csípős, viszont zamatos. Évek óta használom a saját keverékemet, gyakorlatilag nem sok köze van szerintem az eredetihez, de én nagyon kedvelem, és fogalmam sincs, miért nem jutott még eszembe feltenni ide. Talán azért, mert mindig ott van a tűzhely mellett és megszoktam:) Egyébként borsörlőben tárolom, használat előtt kissé megrázom és a szükséges mennyiséget őrlöm vele. A koriandertől és a narancshéjtól lesz igazán különleges.

Most, hogy ezeket leírtam, megint kedvet kaptam egy nagy tál panzanellára. Maradt még kenyér a hétvégi grillezésből, holnaputánra szépen megszárad.

Avokádós panzanella
Avokádós panzanella

kb. 100 g legalább kétnapos szikkadt kenyér
1 db (vajpuha) avokádó (ha még kemény, érlelni kell!)
2 db (140 g) paradicsom (húsos fajta)
½ db (180 g) fürtös uborka
1 db lilahagyma
1 db csípős paprika (elhagyható)
néhány ág bazsalikom
A dressinghez
3 ek extraszűz (toszkán) olívaolaj
1 tk lágy fehérborecet
pár csepp balzsamecet
tengeri só
½ tk 7sea fűszerkeverék

A héttenger fűszerkeverékhez
1 tk feketebors
1 tk zöldbors
1 tk rózsabors
1 tk szecsuáni bors
1 tk koriander
1 tk reszelt narancshéj, szárítva
½ tk chilipehely (elhagyható)
½ tk fehérmák (elhagyható)

A kenyeret harapásnyi darabokra tépem és hideg vízbe áztatom. Az avokádót félbevágom, kiszedem a magját, meghámozom és felszeletelem.  A paradicsomot és az uborkát falatnyi kockákra vágom. A hagymát elfelezem és hajszálvékonyra szeletelem.A paprikát ízlés szerint kierezem és apróra vágom.
A kenyeret jól kinyomkodom és az összes hozzávalóval egy tálba teszem. Kikeverem a salátadressinget és a fűszerkeverékkel, kevés sóval a saláta alá forgatom.
Érdemes egy órára behűteni, hogy az ízek összeérjenek.
2 adag saláta

jún 182010
 

Gyerekkoromban mindig arra vágytam, hogy egymagam megehessek egy egész csokor retket. Egyáltalán nem voltunk szegények, volt mit enni bőven, de retekből soha sem jutott több. Az úgy volt szokás, hogy vettünk egy csokorral és pár besózott szeletet kapott mindenki a vajaskenyér mellé. Lehet, hogy a csokrok is nagyobbak voltak, erre már nem emlékszem, meg ilyen dolgok nem is érdekeltek engem akkoriban.

Most bepótoltam a retekhiányt. Csupán olívaolajjal és sok petrezselyemmel kevertem el, mellé pedig csirkemellet sütöttem. Ízbolygó módszere roppant egyszerű, de hatásos. A lényege, hogy a húsokat sós vízbe áztassuk egy-két órára. Szinte a fűszeres páclevet is helyettesíti, a hús finom és porhanyós lesz. Most bordázott serpenyőben sütöttem olajban, de grillroston az igazi.
Persze a sült retek se lenne kutya mellé, mondjuk pirított mogyoróval.
Lehetne még cifrázni, de ez így nagyon finom volt.

Sóban pácolt sült csirkemell petrezselymes reteksalátával
Sült csirkemell petrezselymes reteksalátával

½ db csirkemell
só, bors
1 ek olaj
sok piros retek (kb. 15 darab)
2 ek olívaolaj
kevés zöldcitromlé
1 csokor petrezselyem

Egy tálkában fél teáskanál sót feloldok egy-két pohárnyi vízben és két órára beleteszem a megmosott csirkemellet. Néha átforgatom.
A húst kiveszem, papírtörlővel leitatom és forró olajban egy serpenyőben körbesütöm. Pici (tiszta) vizet, esetleg bort öntök alá és 10 perc alatt megsütöm. Ha kész, alufóliába csomagolom, amíg elkészül a saláta.

Közben megtisztítom a retkeket, félbevágom és egy tálban összekeverem az olajjal, kevés zöldcitromlével, majd sózom és borsozom. Aláforgatom a frissen felvágott petrezselymet.
A húst szeletekre vágom és a salátát mellé halmozom. Ha van időnk, érdemes a salátát fél órára behűteni.
1 személyre /

máj 252010
 

Teljesen benne járunk a spárgaszezonban, esszük is rendesen, ez nem is meglepő. Ez a spárgasaláta sem először készült, sőt, ha egy étel két héten belül már négyszer kerül az asztalra, akkor az már biztos sikeresnek mondható, nem?

Mint a legtöbb nagyszerű, de egyszerű étel, ez is a véletlen műve, legalábbis nálam így jött létre. A szokásos módon epres-petrezselymes spárgát akartam készíteni, meg is hámoztam a fehér spárgasípokat, de a szokástól eltérően nem törtem el, ahol el kell neki törnie. Az utóbbi időben ugyanis azt tapasztaltam, hogy a spárga még a letört részén is tökéletesen élvezhető, tehát bánjunk csak csínyján azzal a letöréssel! A rend kedvéért azt is meg kell említenem, hogy néha a spárgák sem viselkednek rendesen és néha még a törésvonalon túl is fásak mernek lenni. Continue reading »

máj 212010
 

Régóta foglalkoztat az uborka és az eper párosa. Pár évvel ezelőtt találkoztam vele először, már nem emlékszem hol, könyvben, újságban, vagy éppen a világháló széles hasábjain, talán egy fotó bűvölt el, már nem is tudom. Teljesen megmozgatta a fantáziámat, egy ilyen elképesztő és lehetetlen duó mellett nem lehet csak úgy elmenni!
Képzeljétek csak el, uborka és eper! Szélesebb disszonanciát nehéz elképzelni, de ízben egymáshoz csiszolódhatnak.

Múlt héten kipróbáltam és tényleg, csiszolódtak rendesen. Szerencsésen elkaptam még az utolsó utáni és azutáni medvehagymát. Mutassatok nekem egy olyan földrajzi helyet, ahol egyszerre érik be az eper és a medvehagyma! Csomagolok és már megyek is! Ugyanis ez egy olyan klassz páros, hogy elzarándokolnék én arra a helyre, ahol pár hétig mindkettőt élvezném. Lehet, hogy április 38-áig kell várni vele, de megéri!
Ja és persze az uborka! Mert uborka, az azért van még tovább is:)

Ha már nem kaptok sehol sem medvehagymát, ne csüggedjetek, nagyon jó lesz petrezselyemmel és rucolával is. És jövőre tegyetek félre pár levél medvehagymát, ha már érik az eper. Higgyetek nekem, megéri!

Uborkasaláta eperrel és medvehagymával
Uborkasaláta eperrel és medvehagymával

1 db kígyóuborka / 2 fürtös uborka, vagy cukkini
10 db medvehagymalevél / rucola
200 g eper (tisztítva mérve)
3 ek extraszűz olívaolaj (gyümölcsösebb fajta, pl. ligúr olívaolaj)
1 ek mézbalzsam
só, frissen őrölt bors
1 csokor (50 g) petrezselyem

Az uborkát megmosom, a végeit levágom, majd hosszában négybe vágom és felkockázom. (Az uborkának most nem vágtam ki a magjait.)
A medvehagymát egyenként megmosom, leszárítom és vékony csíkokra vágom.
Az epret óvatosan megmosom, lecsumázom és elfelezem. Az egészet egy tálba teszem és óvatosan összeforgatom. Összekeverem az olajat a mézbalzsammal és
összekevertem a salátával.
A petrezselymet szintén megmosom, leszárítom, harapható nagyságúra vagdosom. (Én úgy szeretem, ha a petrezselyem harapható, nagyobb darabokban marad.) és a saláta alá forgatom.
talán 4 szeméyes adag /

máj 032010
 

Egy hete a semmiből, szinte egy óra leforgása alatt lebetegedtem. A szokásos, európakonform vírus, hétfő reggelre alig volt már hangom és úgy éreztem magam, mintha egy cserép kaktuszt kellett volna letuszkolni a torkomon. A hetet mégis végig kellett csinálnom, így köhögve, prüszkölve, vacogva, izzadva, de úgy ahogy végigküzdöttem magam, bár voltak órák, napok, amiket legszívesebben kitöröltem volna a naptárból.
Úgy vártam a péntek estét, mint szerelmes tini az áhított randit, hogy végre pihenéssel és henyéléssel tölthessem a munka ünnepét.
A férjem még mindig a tengerentúlról hívogat, egyszóval a hétvégén is még one-man-show-t alakítottam a konyhában, ennek ellenére pénteken azért még jóól bevásároltam, nehogy üresen tátongjon az amúgy még mindig csordultig tele hűtőszekrény.
Ha már egyedül vagyok és beteg, legalább jókat egyek, nem?

Vettem egy jégcsapretket, amiről köztudott, hogy antibakteriális és vírusölő tulajdonsága révén igen jó meghűlés esetén. (Mondjuk lehet, hogy épp ez sörretek volt, de ezen most ne akadjunk fönn.)
Régen télvíz idején egyik kedvencünk volt a jó sok tejföllel elkevert, reszelt jégcsapretek. Az idősebb bloggerkorosztály:) talán még emlékszik rá, hogy anno a Magyar Nemzetben volt egy heti sorozat Hopp- és Kopp-receptekkel. (Az egyik ládikóm mélyén még mindig őrzöm ezeket az újságkivágásokat.) Nos, az egyik héten ez a tejfölös fehérretek volt az Egyszer-Kopp-menü egyik része. Innen ismertük meg és azóta oszlopos tagja a konyhánknak.
Kicsit sóztam és borsoztam, néha ment bele még egy csokor petrezselyem is, de nem kellett bele semmi más. Rozskenyérrel vagy egy szelet sült hússal fenséges volt! (Eredeti recept legalul, máramennyire recept szükségeltetik hozzá.)
Most ezt a retket még egy kicsit egészségesebbre is turbóztam. A saláta összes résztvevőjét az egészség szolgálatába állítottam, a végén minden réteget Maldon-sóval hintegettem. Finom lett, az egész hatalmas adagot eltüntettem, de az egyszerű, tejfölös retek mégis csak a legjobb!:)

Joghurtos jégcsapretek almával és uborkával
Jégcsapretek almával és joghurttal

½ db jégcsapretek (300 g)
1 db alma (ropogós)
½ db kígyóuborka, vagy egy fürtös
1-2 db salottahagyma
kb. 350 ml zsírosabb joghurt
1 ek extraszűz olívaolaj

1 ek zöldcitromlé
Maldon-só

A jégcsapretket meghámozom. Az almát megmosom, negyedelm és kivágom a csutkáját. Az uborkát hosszában kettévágom és egy kiskanállal kivájom a magját. A retket és az almát julienne-re reszelem, az uborkát és a salottát vékonyra szelem. Az egészet beleteszem egy nagy tálba és elkeverem a joghurttal és az olajjal. Hozzáadok egy kevés zöldcitromlevet és pici sót. (Érdemes borsozni, én a torkom miatt most kihagytam.)
Legalább félórára lefedve állni hagyom. Ahogy kanalazom, Maldon-sót szórok minden réteg tetejére.
3 salátástányérnyi / 

Tejfölös jégcsapretek, az eredeti

1 db jégcsapretek (600 g)
2 pohár (400 ml) magyar! tejföl, 20%-os
só, bors
kevés tört koriandermag
1 csokor petrezselyem

A retket julienne-re reszelem és egy tálba téve besózom. Ekkor levet ereszt, ebből le is önthetünk egy keveset. (Később ki is lehet nyomkodni a sót és átmosni, én nem szoktam.) Hozzáadom a frissen megtört koriandert, tejfölt, petrezselymet és borsozom. Egy órára érdemes lefedve érni hagyni.

máj 012010
 

Az utóbbi időben szinte minden hónapban végigsöpör valamilyen láz a magyar blogokon. Nem sorolom, mi mindenen akadt már meg a szemem az elmúlt években, most azonban a sült retek az egyik legnagyobb sláger. Nem, ez nem csak a tavasznak szól, ugyanis sütve soha nem találkoztam még vele ezelőtt.

Egyszóval muszáj volt kipróbálnom, ehhez még sem kell annyi idő, mint a még mindig töretlen népszerűségű macaronozáshoz, vagy hogy a pavlovát említsem, az a hullám sem ült el még teljesen.
Kényelmes és egyszerű pavlovát és -szerűségeket gyakran sütök (nincs még a blogon), a macaron-projekt pár évre elnapolva, de a sült retekben megláttam a nagy lehetőséget.
Gyors, fantáziadús és főleg finom. Sütve eltűnik belőle a csípősséget okozó mustárolaj, szelíd, mondhatni semlegesebb ízű lesz, de még szépen ropog és bőséges vitamintartalmát is megtartja.

Nosza, lehet vele kísérletezni, vajjal, különféle olajakkal sütve, zöldfűszerekkel tavasziasítva kiváló köret egy szelet sült hús, de méginkább hal mellé. Én dióval próbáltam és akivel csak kóstoltattam, mindenkinek ízlett. Ebbe is kell egy kis savasság, ezért a túl savanyú (általában 10%-os savtartalmú) citromlé helyett lágy almabalzsamot tettem bele.

Sült diós retek petrezselyemmel
Sült diós retek petrezselyemmel

80 g (2 maréknyi) dió
1 késélnyi vaj
40-45 szem piros retek (kisebb méretű)
só, frissen tekert feketebors
1 ek dióolaj (hidegen sajtolt)
½ db citrom reszelt héja (elhagyható)
1 ek-nyi (jó minőségű) érlelt almaecet (almabalzsam, alacsony savtartalmú)
1 csokor petrezselyem

A retekszemeket levágom a szárról, úgy, hogy mindkét végén maradjon még rajta egy kevés zöldje és szára. Megmosom és szárazra törlöm őket.
A diót egy nagyobb serpenyőben szárazon, többször átforgatva megpirítom, majd kiveszem. Beleteszem a vajat és közepes hőfokon (6/9) néhány perc alatt megpirítom benne a retekszemeket. Félrehúzom, hozzákeverem a citromhéjat, a dióolajat, majd sózom és borsozom. Almabalzsammal savanyítom egy kicsit és alákeverem a felvágott petrezselymet.
3-4 személyre /

Sült retek

ápr 212010
 

Soha ennyi jóvágású, szexis, fesss repülőgépkapitányt nem láttam még, mint mostanság az aktuális helyzet elemzése kapcsán. Csak úgy ömlenek a képernyőről, valami olyan magabiztosságot és biztonságot árasztva, hogy bármikor felrepülnék velük a felhők túlsó oldalára is.

Hogy hogy jön ez ide? A férjem, távol otthonától felhívott ma este 11-kor – épp eme saláta kellős közepén voltam -. és mint már sokszor az utóbbi napokban, elmélyedtünk a hamuhelyzet elemzésén. Két nap múlva hazaérkezik, de hétvégén, ha a hamu is úgy akarja, útra kel a tengerentúlra, és ettől én nem vagyok túlságosan boldog. Akkor nyugszom csak meg, ha San Franciscobol végre bejelentkezik, hogy hello, drágám, itt vagyok:)). De addig végig követni fogom az élő repülőgépradart, és figyelem, hogy moccan-e a piciny repcsi minden percben egyetlenegy milimétert is.

Ez teljesen hülyeség, tudom. Mi már annyi repülős dolgon mentünk át, hogy igazán vehetnénk a dolgot egy kicsit lazábban is.
Volt már, hogy majdnem jégen csúszva újrastartolt a gépünk és majd ezer kilométerrel később landoltunk egy másik befogadó reptéren.
Olyan is volt, hogy nem láttuk a Himaláját és vakrepülésben indultunk lefelé. Az egész gép síri csöndben volt fél órán keresztül, mire végre elértük Kathmandu repülőterének felhő alatti térségét. Az élmény azonban örökké megmarad. Vakító napsütésben láthattuk a Mount Everest csúcsát! Nem tudnám azonban visszaadni azt a sóhajt, ami akkor végigszaladt a piciny gépen, amikor megpillantottuk a kétsávos kifutópályát.

De mesélhetnék arról is, hogyan repültünk Havannából Trinidadba. Három, igazán jóvágású, napbarnított negyvenes, napsütés, fehér ing, kék karimás sapka, Ray-Ban-szemüveg, pilótatáska (a mai napig nem tudom, minek), és be a 12-fős propelleres kis masinába. Trinidad gyönyörű, sok cukormázépület, meg miegymás, cukornád, rum, szivar és piac, na és akkor vissza Havannába. Azzal a kis repülővel, amiről azt mondta valaki, hogy még egészen fiatal, alig van csak harmincéves, bár a szovjet anyagellátás egy kissé akadozik. Azt mindenkinek a fantáziájára bízom, hogy mit értsen ez alatt.

Voltak kalandos hazatéréseink is. Nápolyban például szép nyugodtan elmentünk reggelizni és már csak a szállodában vettük észre, hogy épp lekéstük a repülőt. Végül is csak néhány kellemes órát töltöttünk a nápolyi reptéren, aztán irány haza, autókölcsönző, autópályák hosszú kilométerei, mire végre hazaértünk. Az egész hazaút háromszor annyiba került, mint maga Nápoly, beleértve Caprit is.

Voltunk légörvényben, amíkor a gép akár száz métert is süllyedhet egyszerre, hát nem egy kellemes élmény, az biztos. Egy csésze forró kávét kiöntöttem már így a fehér nadrágomra, azóta sohasem veszek fel repülőútra fehér holmit:) Soha nem féltem a repüléstől, de a himalájai utunk után egy kicsit jobban kapaszkodtam a férjem kezébe.

Az egyik legmegrázóbb repülős élményem azonban a földön ért, egy adott, itt meg nem nevezendő ország repülőterén. Nem részletezném, a lényeg az, hogy valószínűleg szemtanuja voltam (voltam??), hogy a gépre illegális dolgokat akartak felvinni. Mondom, a történet igggen hosszú, elég az hozzá, hogy az utunkat – már a beszálló kapunál – megszakítottuk, mivel ott helyben, felszállás előtt tíz perccel közöltem a férjemmel, hogy én ERRE a gépre bizony nem szállok fel. Nem is szálltam.
Nem volt olcsó ez a hazajutásunk sem, de a történet az egész életünket megváltoztatta.

Nem sokkal utána mesélte valaki, hogy a repüléstől való félelmet nem lehet elvenni igazán, legyen az a pókoktól való félelem, sötétség vagy a tenger mélysége. Ha valami valóban kockázatos, akkor jár a félelem. Márpedig a repülés – az.
Fogalmam sincs, hogy mitől, hogyan, valami megkattant bennem és ettől kezdve már soha nem féltem a repüléstől.

Akkor térjünk vissza újra a salátánkra. Szerintem én már mindig erre a cikóriasalátára fogok gondolni diómártással, ha a férjem éppen repül. Nem tudom, ez már csak pusztán asszociáció lesz.
Persze, ha már nélkülem kel útra az Óceán túlfelére, akkor hoznia is kell valamit! Kértem jó néhány Mario Batali szakácskönyvet, meg persze két, pontosan meghatározott típusú Levis farmert, amiket mindig a Levis Store-ban szereztünk be, potom harminc dollárért (tessék csak irígykedni, hú, ezeknek már előre örülök:), meg persze az eredeti vaníliakivonatnak, meg végre egy komplett cup-os mérőkészletnek, tudja is a fene, hogy miért nem akartam én eddig ilyet ….. na jó, nem is sorolom tovább, mi mindent szeretnék még.

Szóval a recept, az a repülős.
Cikória, (Terebess) ez maga a megtestesült egészség, de tényleg! Felfedezése a véletlen műve volt, Belgiumban egy kertész arra lett figyelmes, hogy a pincéjében a cikóriagyökér új, friss hajtást eresztett. Addig kísérletezett vele, míg végül az 1800-as évek második felében hivatalosan is bemutatták.
Tele van vitaminnal, folsavat, káliumot, kálciumot és magnéziumot is tartalmaz, bétakarotintartalma pedig alig marad el a sárgarépáétól. Étvágygerjesztő hatású, serkenti az emésztést és az anyagcserét is. Intibintartalma miatt, ami a kesernyés ízéért felelős, akár gyomorkeserűként is használható. Nehéz, zsíros étkezések után elég, ha elrágcsálunk néhány levél cikóriát és nem kell már a Bilagit.

Az enyhén kesernyés íze olyan, akár a radicchio-é, és éppen ez benne a jó. Ha valaki nem szereti, vágja ki a torzsát, ez tartalmazza ugyanis a legtöbb kesernyés illóolajat. Bár szerintem kellő ellensúlyozással igazán élvezhetővé válik. Mondjuk számomra natúron is az, tényleg nagyon finom!

Felbontottam hozzá egy üveg rozét, egy általam nem túl kedvelt Sangiovese-t, de lám, a két íz teljesen egymásra talált. Az Il Poggione egyetlen rozéja tartalmaz némi kis kesernyés felhangot (vagy csak nekem tűnt úgy??:), így remekül illett a kesernyés cikóriához.
És hogy miért a sárgabarackmag? Egyszerű! Nem volt otthon dió! Így utólag a barackmag eszméletlen jól mutatott, a férjem épp akkor telefonált, mikor pirítottam a magokat, a többit meg egyszerűen elmajszoltam a snájdig repülőkapitányok bámulása közben :)

Zsiráfos kép forrása: Airplane-Window-Pictures

Almás cikóriasaláta dióolajjal és pirított sárgabarackmaggal

Almás cikóriasaláta pirított sárgabarackmaggal

3 db (kb. 360 g) fehér cikória
2 db alma
1 db salottahagyma
2 marék (60 g) sárgabarackmag
A dressinghez
4 ek dióolaj, hidegen sajtolt
2 ek extraszűz olívaolaj (gyümölcsösebb fajta)
3 ek szőlőbalzsam (kb. 5% savtartalmú)
1 cm-nyi gyömbér reszelve
2 tk méz (most levendulaméz)
só, feketebors

1.  A cikóriát megmosom, papírtörlővel leszárítom, lefejtem a külső héját és kivágom a torzsát. Néhány lehántott levelet félreteszek a tálaláshoz. Kettébe vágom és lehetőleg hajszálvékony szeletekre szelem. Az almát megmosom, nyolcadokba, majd vékony szeletekre vágom. A salottahagymát szintén hajszálvékonyra szelem.
2.  Az egészet egy nagy tálba teszem. Közben kikeverem a dressinget, kóstolgatom, hogy elég édes-sós-savanyú-e. Úgy jó, ha markáns az íze. A dressinget összekeverem a salátával és fél órára állni hagyom.
3. Közben egy kisebb serpenyőben szárazon, közepes hőfokon (5/9) megpirítom a sárgabarackmagokat. Többször rázogatom, hogy ne égjen le, jó 10 perc alatt készen is van.
4.  Tányérra teszem a leveleket, csöpögtetek rá egy kevés mártást. Melléteszem a jól átforgatott salátát és megszórom a még meleg, pirított sárgabarackmaggal. Borsot tekerek a tetejére és meglocsolom egy pici olívaolajjal.
2 személyre /