aug 092013
 

Biztos nem én vagyok az egyetlen, aki képtelen eligazodni az amerikai receptek mértékegységein. Amikor vagy 15 évvel ezelőtt először láttam, hogy bögrében mérve adják meg a cukkinit vagy akár a vajat, meglehetősen elképedt arcot vághattam. A kedvenc recepteket sziszifuszi munkával átváltottam házi használatra, de mellettük megtartottam az eredeti mértékegységet is. Milyen szerencse.
Gondolhatunk, amit akarunk, az amerikai háziasszonyok bizony el vannak kényeztetve, csak kivételesen főznek az alapokról, ahogy mi, és rettentően szeretik a gyorsan, félkész dolgokból összedobható fogásokat. Ebbe tartozik ez a bögrerendszer is, amit a mai napig nem értek igazán, hogy alakult ki, de tényleg praktikus. Continue reading »

 Posted by at 13:35
Júl 012012
 

Nagy fába vágtuk a fejszénket. Négy blogger összeállt, hogy napról napra megörökítse az idei Tour de France kerékpáros körversenyt – ezúttal a konyhában, stílusosan a Serpenyőben. Chilii, Lorien, Toma és jómagam összeálltunk, és elkészítjük a túra adott régiójának egyik jellegzetes ételét, néha még betekintést is nyújtunk az adott terület kulináris titkaiba is.

A Le Tour a világ talán legismertebb, embertpróbáló kerékpárversenye, 1903 óta minden évben, júliusban kerül megrendezésre három héten keresztül. A verseny főként francia területen zajlik, minden nap egy-egy szakasz, sík terep és hegymenet a földrajzi fekvéstől függően váltakozik.

Ebben a bejegyzésben etaponként folyamatosan követhetőek lesznek az ételek is, amihez az adott nap szakasza vagy a célállomás ad ihletet.
map_tourdefranceForrás: Tour de France hivatalos oldala

A 2012-es Tour de France állása itt is nyomon követhető.

A Tour de Serpenyő hivatalos etapjai:
Liège-i saláta - Salade Liègeiose
0. etap – Liège
Salade Liègeoise

Sertésszűz Kriek-sörös meggymártással
1. etap – Liège – Seraing
Sertésszűz Kriek sörös meggymártással

 

 

 

 

2. etap – Visé – TournaiA sörfőző nyúlpecsenyéje
A sörfőző nyúlpecsenyéje

Citromos, zöldséges tőkehalleves
3. etap – Orchies – Bouligne-sur-Mer
Citromos, zöldséges tőkehalleves

Meleg kecskesajtos pirítós francia szalonnával, dióval és almával
4. etap – Abbeville – Rouen
Meleg kecskesajtos pirítós francia szalonnával, dióval és almával

Ficelee Picarde - Sonkás-gombás töltött palacsinta
5. etap – Rouen – Saint-Quentin
Ficelle Picarde (Sonkás-gombás töltött palacsinta)

Clafoutis aux mirabelles - Mirabellszilvás clafoutis
6. etap – Épernay – Metz
Mirabellszilvás clafoutis

Choucroute - Elzászi húsos-káposztás egytál
7. etap – Tomblaine – La Planche des Belles Filles
Choucroute (Gazdag húsos-káposztás egytál)

Toétché - Sós-tejszínes kelt tésztás sütemény
8. etap – Belfort – Porrentruy (CH)
Toétché (Sós-tejszínes kelt tésztás sütemény)

Vasárnapi desszertbónusz:
Mousse aux marrons (Francia gesztenyehab)

Roïgabrageldi - Munster sajtos sült burgonya
9. etapArc-et-Senans > Besançon
Roïgabrageldi (Munster sajtos sült burgonya)

Éti csiga mustáros crème fraîche-mártásban, leveles tésztával
Szünnap – Mâcon
Éti csiga mustáros crème fraîche-mártásban, leveles tésztával (Escargots à la moutarde)

Cseresznyés-mandulakrémes pite
10. etap – Mâcon > Bellegarde-sur-Valserine
Cseresznyés-mandulakrémes pite

Uborkás (vagy cukkinis) kéksajtmártás Bleu d'Auvergne sajttal dijon-i magos mustárral
11. etap – Albertville > La Toussuire – Les Sybelles
Uborkás / cukkinis kéksajtmártás dijon-i magos mustárral

“Diot kolbász fehérborban” alt=”Diot kolbász fehérborban” src=”http://admin.freeblog.hu/system/thumbnail?url=http%3a%2f%2fdallacucina.freeblog.hu%2ffiles%2f2012%2f07%2f12_diots_kolbasz.JPG” align=”left” />
12. etap – Saint-Jean-de_Maurienne > Annonay Davézieux
Diot kolbász fehérborban (Les diots au vin blanc)

Töltött tintahal spagettivel
13. etap – Saint-Paul-Trois-Châteaux > Le Cap d’Agde
Töltött tintahal spagettivel (Les encornets farcis avec spaghettis)

 

Vaddisznóragu vörösborban
14. etap – Limoux > Foix
Vaddisznóragu vörösborban (Civet de sanglier)
Rozé pezsgős sorbet málnalikőrrel
Vasárnapi desszertbónusz:
Rozé pezsgős sorbet málnalikőrrel

Gascogne-i aszalt szilvás nyúl vörösborban
15. etap – Samatan > Pau
Gascogne-i aszalt szilvás nyúl vörösborban

16. etap – Pau > Bagnères-de-Luchon

Mustáros nyúlragu
17. etap – Bagnères-de-Luchon > Peyragudes
Mustáros nyúl (Lapin à la moutarde)

Körtés flognarde
18. etap – Blagnac > Brive-la-Gaillarde
Körtés flognarde (Flognarde aux poires)

 

Francia borjúragu (Blanquette de veau)
19. etap – Bonneval > Chartres
Francia borjúragu (Blanquette de veau)

 

 Posted by at 10:00
nov 152010
 

Idáig jutottunk. Már nem csak a család és a vendégek kóstolhatják a mamma főztjét, ha nem a Marsbéli megrendelők is!
Ezen a héten a Marsbéliek a konyhámból (dalla cucina :)) szemeztek, nézzétek meg az összeállítást! Nehezünkre is esett a választás, de így is tele van csupa kedvenccel.

Megkóstolnátok ebédre egy igazi Cézár-salátát? Vagy mit szólnátok egy mandulás narancsmártással leöntött sült csirkéhez, ami egyébként az egyik kedvencem?
Desszertfronton pedig – ha úgy adná kedvetek -, elmajszolhattok egy szelet mandulás polentatortát is.

Na, ugye hogy kedvet csináltam Nektek?? Kóstoljatok meg, várlak Benneteket a Marsra áttelepített konyhámba.
Köszönöm Juliéknak a lehetőséget, Nektek pedig jó mammázást a héten!

(Ugye nem felejtettétek el, hogy a Dalla cucina Facebook-os oldalán minden hétfő délelőtt egy smoothie-recept vár Benneteket? Tegyétek be a kedvencek közé, akkor nem maradtok le egyikről sem! Jó turmixolást!:)

 Posted by at 10:26
dec 122008
 

Piszke legújabb VKF!-es kiírása először lebénított -, aztán lázba hozott. A havonta ismétlődő gasztrojáték legfrissebb témájában nem a Karácsony, netán egy időszerű főznivaló szerepelt, nem, a mottó ennél sokkal, de sokkal kreatívabb, sziporkázóbb volt!

Olvasott már valaki olyan könyvet, amelyet letéve rohant volna ki a konyhába és elkezd hagymát pirítani, húst, vagy sárgarépát vágni, esetleg csokoládét olvasztani? Olvastál már olyat, hogy szinte érzed a szádban a történet minden ízét, miközben kevered az aranyos, fénylő karikákat vető, mélysárga húslevest és azon merengsz, vajon a főhős miért nem húzza magán össze a kabátját, mikor órákon át tapos a metsző hidegben, aztán ráeszmélsz, hogy nincs is kabátja.

Biztos olvastál már olyan sorokat, amelynél párolgó ételek, hagymás sült libacomb, vagy csokoládés, ínycsiklandozó, fűszeres sütemény illata zargatta fel a fantáziádat. Nem, egyáltalán nem valamelyik, manapság oly divatos gasztroregényre gondolok, még csak nem is olyanra, amelyben a konyhában téblábolnak, főznek, vagy egyáltalán csak nagy élvezettel esznek. Ilyen regények azonban bőven léteznek, mindenki biztosan talál kedvére valót!
Nem. Egyszerű regényt említenék, amiben nincs effajta élvezet, nincs nagyszabású evés, nincs főzés, sőt, semminemű konyhai, kulináris élvezet sincs.

Nem árulok el nagy titkot. Az evés élvezet. (Márakinek, mert azért akadnak ritka biológiai kivételek is.) Az evés része az életünknek, hisz ettől létezünk, ez tart bennünket életben, de ahhoz, hogy együnk, élveznünk is kell azt. Ki milyen fokon teszi ezt, de aki magas szinten műveli, az határtalan élményben részesül! Az evés az összes idegszálunkat, ösztönünket megmozgatja, olyan érzelmeket szabadít fel, amiket addig nem is ismertünk.
Az irodalom, a lelki táplálék is képes hasonló tettekre. Egy jó regény, egy egyszerű olvasmány is képes a velejünkig hatolni, és néha nem is értjük, miért érzünk illatokat az orrunkban, ízeket a szánkban, mikor nem is erről szól a történet.
Pedig egy gyönyörű mese, egy szövevényesen kusza regény, egy érzelmes szerelmi történet – egyszóval egy szellemi táp ugyanolyan elemi erővel bírhat, akár csak egy finom, raffináltan fűszerezett étel, aminél ugyanúgy nem tudjuk, mit rejt a vége, akárcsak egy izgalmas regénynél.
Mert mindkettő ugyanabból táplálkozik, ugyanazt adja. Izgalmas, szenvedélyes, ösztönös és fűszerekkel teli.

(Talán sokaknak meglepő lesz, de a mostani VKF! kapcsán nem holmi
divatos gasztroregény, elegáns környezetben játszó, gyönyörűen
sminkelt, netán valamelyik itáliai tengerparton sütkérező, teltidomú,
férfifejeket elcsavaró nimfa kulináris szárnypróbálgatásai kapcsán
ragadtam billenytyűzetet – bár ez is képben volt, erre is lett volna néhány javaslatom, de talán máskor.)


Éppen ezt éreztem, amikor Székely János: Kísértés című regényét olvastam. Jó három éve kezdtem el, két éve fejeztem be, de nem azért, mert lassan olvastam, vagy bármi megzavart volna az élvezetében. Esténként, lefekvés után vettem kezembe, néha éjjel háromig is égett a lámpa, aztán másnap félretettem a könyvet, és néha néhány hétig is ott hevert az éjjeliszekrényemen. Ne értsd félre, nem azért, mert unalmas volt, dehogyis! Épp ellenkezőleg. Feszülten vártam, mikor nyissam ki újra, de nem akartam siettetni a végkifejletet. Egyszerűen izgultam Béláért, a sorsáért, és bár tudtam, hogy minden betű már régesrégen le van írva a papíron, csak ki kellene tárnom a könyvet, mégis késleltettem a történést. Magamnak.
És közben illatokat, ízeket, megfőzött és meg nem főzött ételeket éreztem.
Ez a regény teljesen fogva tartott.

Székely János talán sokak előtt teljesen ismeretlen. Én magam sem hallottam még róla, amíg ez a regénye a kezembe nem került. 1901-ben született Budapesten, író, költő és forgatókönyvíró lett belőle. A harmincas években Amerikába emigrált, 1940-ben pedig egyik forgatókönyvéért Oscar-díjat is kapott. 1956-ban hazaindult Magyarországra, de a hazát már nem láthatta meg, egy súlyos betegség folytán 1958-ban Berlinben meghalt.

A Kísértés minden bizonnyal önéletrajzi ihletésű regénye, mely először angolul jelent meg 1947-ben, és csak jóval később, a 70-es években magyarul is, egyébként mindmáig az egyetlen magyar nyelvre lefordított írása.
A történet egyszerű. Béla, a főhős törvénytelen gyerekként születik az akkor 16 éves cselédlány, Anna fiaként a két világháború közötti Magyarországon. Rendkívül értelmes, de kivetett, a törvény által megtűrt parasztfiúként kell felnőnie, miközben az élet akkori összes ellentmondásainak a részesévé válik. Siheder korában Pestre kerül, ahol egy luxusszállodában, fizetség nélkül, liftesboyként még jobban megtapasztalja a Horthy-korszak viszontagságait, nélkülözését és bukását is. A szálloda dúsgazdag vendégei közül senki sem tudná elképzelni, hogy ennek a jóképű fiúnak szinte semmilye sincs, az egyenruha egyetlen kopott alsóneműt rejt, amit egy év alatt spórolt össze, hogy ne fázzon.

A szálloda élete, ritmusa meghatározza Béla életét is, ahol kevés meleg ételt kap, amit zsebébe dugva ugyan hazavisz, de otthon a család éhezik. A könyv zseniálisan egyszerű elbeszélőmódja, verbalitása az, ami a tartalmon kívül magával ragadott.
Gazdasági válság, szerelem, politika, barátság, és éhezés – ez az, ami eszembe jut, ha Bélára és az őt körülvevő életére gondolok. 
Nem könnyű ebből főzni, még akkor sem, ha a regény minden  lapja ízekkel, hangokkal és zamatokkal van teli. Az éhség ízét nehéz visszaadni, még akkor is, ha néha fel-felcsillan egy-egy létszükségletű falat.
Anyja húsos káposztát főz Bélának, mikor az Pestre érkezik, és ez az íz szinte egy életre elkíséri. Hagyjuk azonban a luxusszálló konyhájának szerény kivitelű apanázsát, a vendégek poharaiból felhörpintett francia pezsgő megmaradt kortyait és a néha elcsent, vagy ajándékba kapott falatokat is. Nem ezek határozzák meg ennek a regénynek a hangulatát.

De hát akkor mi? Sült libacomb, amire akkortájt ezrek, milliók áhítoztak? Vagy csupán egy szem főttkrumpli, ami az éhséget csillapította volna? Néha elég lett volna egy pohár tej is, de az sem volt.
A húsos káposzta illata, íze végig jelen van az egész könyvben, szinte érezzük a szánkban, finom paprikás illata megcsapja orrunkat. De anyja megfőzte Bélának, ezért én mást főzök.

Béla néhány hányatott, megpróbáltatásokkal és szerelmekkel teli évek után kiszakad az országból és Amerikába veszi az útját.
Jelképes fogásként paprikás csirkét készítettem neki, de nem úgy, ahogy aladdig ismerte. Ez a paprikás csirke is átszelte az óceánt, átlényegült és némiképp átszerkesztve talán Bélának is ízlett volna.

 Posted by at 08:00
dec 102008
 

Szépen elcsúsztam a VKF legújabb fordulóján.

Piszke kiírásáról pedig egyetlen egy könyv jutott az eszembe, amit képtelen lettem volna kihagyni. Nehéz műfaj, tartalma miatt pedig még nehezebb akár főzni is belőle, de épp ezért csábított a kihívás. Számtalan könnyebb mű közül választhattam volna, végig is pásztáztam a könyvespolcot, megannyi ihlet minden sarokból.
De Székely János: Kísértés című regénye az elmúlt évek legmegrázóbb olvasmánya volt számomra. Hónapokig fogva tartott, de még a mai napig sem tudtam kibújni a hatása alól.
A huszas évek Magyarországán játszódó vaskos regény mindent felsorakoztat, ami rányomta bélyegét arra a sötét időre.

A bejegyzés alapja már kész, de nincs időm, hogy továbbírjam, hogy befejezzem, összecsapni pedig nem szeretném. Számomra ez az idő, ez a regény az éhezésről is szól, nehéz ezt szavakba öntenem, de szeretném, ha mások is megismernék ezt a könyvet.

Játékon kívül, talán jövő héten megírom a végleges bejegyzést is.
Mert főztem Bélának.

 Posted by at 12:00
Sze 292008
 

A sok lehetséges, eszembe jutott kezdőmondat közül azzal indítanék, hogy mennyire tetszett Doctorpepper legújabb VKF!-es mottója(Ezzel szemben teljesen kicsúsztam a határidőből, most viszont jól belehúzok:-) Hogy miért?

Talán szerencsések vagyunk, de mostanában gyakran találunk rá alkalmat, hogy egy beszélgetős, borozgatós estét töltsünk együtt. Korántsem volt ez mindig így, sőt! Az estéink rohanásba fulladtak és hamarosan megint új feladatok jönnek, de addig is megpróbáljuk kihasználni ezt az ajándék időt, amíg csak lehet. 

Első közös vacsoránkra még mindketten jól emlékszünk. Mikor meséltem a férjemnek, mit tervezett Pepper a legújabb fordulóra, eszembe juttatta azt az emlékezetes estét.
Nincs rajta mit szépíteni, meg kell mondjam úgy, ahogy van: én hivatalos meghívásnak gondoltam a dolgot, csak jóval később vallotta be, hogy bizony előre megfontolt szándékú, célzott cselekményről volt itt szó…
A mára már nem létező, az akkori, az Istenhegyi úton lévő Paradiso-ban vacsoráztunk, ami Pest egyik legjobb éttermének számított abban az időben. Ennek ellenére totál egyedül ültünk az étteremben, kimérten forgolódtak körülöttünk a pincérek, és igazán kellemes, valójában egy kíváló vacsorát költöttünk el. A menüre már egyikőnk sem emlékszik pontosan (azt tudom, hogy desszertet már akkor is csak én ettem:), arra viszont igen, hogy a főfogás után nemsokkal hirtelen kialudtak a lámpák és mi koromsötétben ültünk az elhagyatott étteremben!

Most mondja meg valaki, ha ez nem volt intő jel!!
A pincérek aztán gyorsan hoztak még néhány gyertyát az egyszál, asztalon pislákoló mellé, majd jó negyedóra múlva visszavarázsolták az áramot.
Hát így indultak a mi bensőséges vacsoráink. A Paradiso-s estét ismételni szerettük volna, de nem sokkal rá – legnagyobb sajnálatunkra – bezárt. Amikor aztán át akartunk szokni a Marco Polo-ba, valahogy az is bezárt:-)), pedig igen kellemes hely volt az is, oda azért sikerült még párszor eljutnunk. (Lehet, hogy ezért nem járunk Pesten étterembe?:-))

Mivel nem egy városban éltünk akkor, a találkák és az étkezések is emiatt különböző vendéglátói egységekben zajlottak. Később (elég hamar:) a helyszín értelemszerűen átterelődött a konyhába, ide vezet a következő emlék is, ahol a legelső alkalmak egyikén pizzát sütöttünk. Ez volt közös életünk első főzése. Én gyúrtam a tésztát, és együtt pakoltuk meg, ezt aztán még nagyon gyakran ismételgettük, mindig egy-egy flaska vörösbor társaságában.
Milyen érdekes, de még ma is úgy vagyok vele, ha pizzát sütök, eszembe jutnak ezek a meghitt együttfőzések, borozgatások, és éjfélig tartó beszélgetéseink. Sőt, talán nem is emlékszem rá, hogy azóta egyedül sütöttem volna pizzát – ez azóta is mindig közös ténykedés, amit előre megbeszélünk, ki mit, hogyan szeretné.
Azt hiszem, ebben az időben szoktam rá a borivásra is… :)
És az is milyen jó, mikor Pesten elmegyünk a kedvenc helyünkre és frissen sütött lángost majszolunk, ő a sajtos-tejfölöset, mert azt sehol máshol nem kap, én a simát, télen pedig fagyott ujjakkal markolászom a forralt boros műanyagpoharat. Ennek aztán olyan romantikája van, pedig ez a nüansz eddig fel sem tűnt, pedig az!
Aztán sorolhatnám még hosszan tovább, de a többi már túl személyes lenne.

Igen kellemes emlékeink vannak az együttevésekről, nagyon sok helyen a világban, igazán finomakat és maradandóakat sikerült ennünk, aminek nem csupán a kulináris része maradt fenn a köz(ös)tudat(unk)ban. Ó nem, szerintem két ember, ha jól érzi magát evés adta élvezetek, főzés és alkotás közben, ami közben kóstolgatni, borozgatni, tunkolni és ide-oda belemajszolni is lehet, ha már akkor megtelik a finomságokkal, mielőtt még asztalhoz, tányérhoz ülne, sőt, ha kívánja is ezeket az együttléteket, akkor az egy …  nagyon jó dolog!! Érdemes vigyázni rá, nehogy idő előtt elrepüljön az ilyen kincs.

                   

Egy ideje új módit találtunk meghitt vacsoráink színhelyéül.
Van persze rendes, nagy konyhánk megfelelő ülőalkalmatossággal, és szép nagy étkezőasztalunk is, de mostanában legszívesebben a szőnyegre kuporodva, a kisasztal mellett falatozunk, leginkább különböző sajtokból készített tálat, kisebb előkészíthető falatokat, foszlós kenyeret, mellé egy nagy fürt szőlő, fekete olívabogyó, tunkolnivaló saláták, mártogatósok, és persze folyik a jó sok vörösbor és a finom olívaolaj:-)
Ilyen vacsorával azonban mégsem indulhatok, a pizzát is elvetettem (most), ezért végigvettem, mivel lehet(ne) lélekben is maradandó, meghitt vacsorát alkotni.

Hosszan lehetne még erről írni, hisz komoly szakirodalma van már ennek. Nem egy példánnyal jómagam is rendelkezem, bár sosem főztem belőle előre megfontolt szándékkal.
Végül is öszvérvacsorát sikerült alkotnunk, mert a betervezett menü egyszerűen túl soknak bizonyult!:-)) Már egy háromfogásos vacsora is kifog rajtunk, bezzeg régen, simán lecsúszott öt-hat is!
Az egy pohárka Campari-ból kettő lett, az előételnek szánt pár falatka korianderes-gyömbéres focaccia pedig annyira finom lett, hogy a felét simán bedézsmáltuk. Szóval már a főételnek szánt zöldfűszerekkel töltött gyöngytyúkot is inkább csak verébméretűnek próbáltuk elképzelni a tányéron, a betervezett desszertre, a vietnámi crème brûlée-re pedig egyáltalán nem került sor, csak egy másik alkalommal, viszont a piacon a gyöngytyúk mellett vettünk a perzsa fiúnál egy nagyon finom kekszet (aminek a nevét nem tudom), ezt majszolgattuk el a végén. Végezetül azonban lecsúszott egy-két pohár grappa (most Moscato), mi meg visszacsúsztunk a kanapéra. 
Az első estén Puccini Turandot-ját hallgattuk (végig), a második estén viszont A diótörőt (ezt is végig, amivel nem magas kulturális színvonalunkat szeretném demonstrálni, csupán a vacsora hosszúságát), mivel nagyon szeretjük, és bár egyáltalán nem passzolt a vacsora jellegéhez, de a hangulathoz igen.
Adós vagyok még a borokkal, utána kell néznem még az üres üvegeknek… és pótolom.

Drága Pepper, köszönjük a kellemes és meghitt vacsorát, vacsorákat!:-)

 Posted by at 17:55
Sze 242008
 

Jó kis mókát talált ki a Very Good Taste blog, amikor összeállította százas, omnivore (mindenevő) listáját. Szerintük egy igazi mindenevő legalább próbálja ki az idegen, vagy nemeszem ételeket is, szeretni nem kötelező:-) Páran már a magyar bloggerek közül is kiváncsiak voltak, hogy mennyire számítanak mindenevőnek:-) A Kispad Bilagit csapata már öntesztelte magát, majd Horasz is kedvet kapott, Kisvirág pedig követte,  Ági pedig saját közép-európai változatát készítette el.
Nyomomban haladt Cook kapitány, Doctor PepperRossa mela is.

Akinek kedve van feltérképezni, mennyire mindenevő és nyitott az ismeretlenre, az másolja be a blogjára a listát, vastagítsa be, amiket már evett, és húzza át, amiket sohase kóstolna meg! Ha próbálta ugyan, de köszöni, soha többet, akkor vastagon áthúzva jelezze azt. Ha pedig szívesen kipróbálná, akkor hagyja simán.
Jól látszik, hol készült a lista, az ázsiai és amerikai vonal igen erősen kiütközik, azonban sokunk örömére a magyar goulash:-) is helyet kapott benne.  
Ha lesz időm, az angolul keveset értők számára egyébnyelvű linkeket is beteszek majd.
Ha bárki maga is nekiállna a listának, előre szólok, hogy elég sok időt vesz ignybe:-)). jó szórakozást!

1. Vadhús – kár, hogy ritka vendég, pedig nagyon szeretem. Szarvas, vaddisznó, fácán, vadnyúl, bármi jöhet(ne).

2. Csalántea – egy időben sok gyógyteát iszogattam, igazán kár, hogy leszoktam róla. Ha nem lenne olyan körülményes a friss csalán beszerzése, biztos többet használnám.

3. Huevos rancheros – nagyon finom – még az egyszerűsített változat is.
(Mexikói reggeli, alapverzióban sült tojás tortillával és csípős paradicsom-salsával HU)

4. Tatár beafsteak – régen sokat ettünk, manapság elővigyázatos lettem, de biztos helyen ma is biztosan megenném.

5. Krokodil – nem is tudom. Adott miljőben, egy-két pohár alkohol után miért is ne?

6. Véres hurka – többször nekiugrottam, gyerekkoromban tuszkolták, de nem tudtunk megbarátkozni. Mára az ínyenckonyha egyik sztárja lett, ők tudják, miért, én még nem.

7. Sajt fondü – szerintem minden fondüs ezzel indít, mi is ezt tettük, de mára fényét vesztette. Amúgy, ha valaki hajlandó elsikálni utána az edényt, akkor szívesen.

8. Ponty – a tengeri halat jobban szeretem…

9. Borscs – egy időben sokat, sokszor, eredetiben is, egyszerűen imádom!
(Orosz savanykás, igen gazdag céklaleves, a kaukázusi népek specialitása. DE/HU.)

10. Baba ghanoush – nagyon finom, padlizsánrajongóknak külön kiemelve!
(Padlizsánkrém az arab országokban)

11. Tintahal – neeem, köszönöm.

12. Pho – egy kis vietnámi mindenes bolt üzemelteti azt a kiskocsmát, ahol a legjobb pho-t ettük. Néha csak azért megyünk oda, nem is a szójaszószért:-) Isteni finom!
(Vietnámi húsleves, igen gazdagon DE/HU)

13. Mogyoróvajas-dzsemes szendvics – külön minden jöhet: a peanut butter, a jelly és a toast is – így együtt is ki lehet próbálni, legalább megtudtam, mitől híznak az amerikai kissrácok.

14. Aloo gobi – aki imádja az indiai konyhát, annak ez ujjgyakorlat:-))
(Indiai fűszeres burgonya- és karfiolcurry HU)

15. Hot dog utcai árustól – ha forró kutya néven, 80-as évekből, akkor is ér?:-)

16. Epoisses – úgy emlékszem, kipipálhatom a listán. Meg is nézem a kedvenc sajtboltomban, van-e éppen.
(Francia, eredetvédett sajt tehéntejből)

17. Szarvasgomba – igen, sőt, Ízbolygótól ajándékba kaptam egy szarvasgombás szőlőmagolajat, tésztára téve valami isteni!!

18. Gyümölcsbor nem szőlőből – többfajtát ittam már, szederbort, meggybort, fügebort, sőt Kanadában rebarbarabort is. Hopp, cidre, poiret, ez utóbbiból Normandiában jól betáraztunk:-)

19. Cha siu baau – Hong Kong-ban ettünk először dim sum-ot, azóta a rabjai lettünk:-)
(Kínai sertéshúsos gőzölt tésztabatyuk Kantonból)

20. Pisztáciafagylalt – bár fagyiban inkább a gyümölcsöset szeretem, azért ezt házilag is kipróbálom. Pisztácia amúgy bármikor.

21. Heirloom tomatoes – jé, lehet, hogy én ilyet még sosem ettem?:-)
(Paradicsomfajta) 

22. Friss, vad erdei gyümölcsök – hegyi túrák, szamóca, csipkebogyó, vadszeder, és a legkülönfélébb -berryk. Még élünk – nem árt óvatosnak lenni. 

23. Foie gras – évente rendszeresen, lilahagymával, zöldségekkel, nagyon szeretem!
(Libamáj)

24. Rizs babbal – szeretem, magam is főzöm, és örülök, hogy Horasznak is ízlik:-)

25. Disznósajt – köszönöm, de ezt sem… gyerekkorom óta próbálom megszeretni:-)

26. Scotch Bonnet paprika – nem volt még szerencsénk egymással, az biztos, eddig csupán a jalapeño-ig jutottam el, de szívesen megkóstolnám! Talán kibírom:-)
(A világ legcsípősebb paprikafajtája)

27. Dulce de leche – nem tudom, mennyire volt eredeti, de szirupos, ragadós, édes: meg lehet szeretni!:-)
(Spanyol tejalapú, szirupos, sűrű édesség)

28. Osztriga – a kagylókat meghagyom a férjemnek…

29. Baklava – nálam a desszertek listáján benne van az abszolút top tenben!
(Az arab és a kaukázusi konyhákból származó sütemény, rétestésztához hasonló tészta mézes dióval, csonthéjassal töltve)

30. Bagna càuda – aki szereti a fondüt és a zöldséget, annak ez biztos bejön. Vigyázat, nagyon finom!!
(Itáliai, Piemonte-ból származó, fondühöz hasonló specialitás, melyben nyers zöldségeket mártogatnak egy fokhagymás, olajos mártásba)

31. Wasabi borsók – olyan, mint a japán francia drazsé:-)), csak veszettül csípős, de komoly függőséget okoz:-) vicces. (EN)
(Kinézetre zöldborsóra emlékeztető, csípős japán, zöldszínű tormaporba (wasabi) burkolt és kisütött ropogós amerikai mogyoró, japán csemege, snack)

32. Clam chowder in a sourdough bowl – amerikai kagylóleves cipóban tálalva – jobb elnevezés nem jutott eszembe. Mivel a kagylóért nem élek-halok (lásd 28.-as pont), csak a szomszédom tányérjába ettem bele. Chicken chowder sourdough bowl-ban (a csirkés változat) azonban mindenkor jöhet!
(Amerikai sűrű, krémes kagylóleves cipóban tálalva DE/)

33. Sós lassi – nyaranta napi rutin, főleg a sós változat. (lásd még 14.-es pont)
(Indiai hűsítő, joghurtos ital, édes változatban is ismert DE/HU)

34. Sauerkraut – hány nyelven írjam le azt, hogy igen, igen, igen??
(Savanyúkáposzta)

35. Root beer float – fura egy ízlésük van az amerikaiaknak:-) Úgy emlékszem, egy adagot adogattunk tovább, hárman sem tudtunk vele megbírkózni. A root beer amúgy egyfajta gyógynövényből készült üdítőital, ehhez vaníliafagyit kevernek. Háát, ízlés dolga…
(A Root beer egy Amerikában népszerű, a szasszafrász (Sassafras albidum) nevű fa gyökeréből készült, kissé gyógynövényre emlékeztető, alkoholmentes üdítőtal. A "float" változatnál egy gombóc vaníliafagyit tesznek a root beer-hez.)

36. Konyak vastag szivarral – Oh, vacsora után egy finom francia konyak, hozzá egy benyúlás az humidorba:-) … imádom a szivarfüstbe burkolódzó, konyakos poharat kezükben tartó, közben sakkozó férfiakat:-) Főleg, ha velem:-)

37. Clotted cream tea – autentikusan sajnos még nem próbáltam. Nem autentikusan viszont nagyon finom!!
(Angol étkezési forma, melynél teát, zsömleszerű süteményt, sűrű tejszínt és lekvárt szolgálnak fel.)

38. Vodka jelly/Jell-O – Nem kóstoltam, és nem vonz rajta semmi. Már a kinézetük is olyan borzasztó.
(Amerikai, zselatinnal készült remegős, gyümölcsös, vodkával dúsított édesség)

39. Gumbo – írtam már a cajun konyháról, no ezt is évek óta ki szeretném próbálni. Amíg nem, akkor megfőzöm magam, nagyon nyerőnek látszik. 
(A cajun konyha specialitása, egyfajta gazdag, csípős rizses húsos egytálétel, többfajta hússal és tenger gyümölcseivel.)

40. Ökörfarok – nagyon finom, kár, hogy ritkán lehet hozzájutni.

41. Kecske curry – hmm, kecske volt, szeretem, curry mégúgyabban, akkor ez most ér?

42. Egész rovarok – köszönöm, de ez egyértelműen a nem-kategória. Mondjuk azért, ha egy lakatlan szigeten nem találnék élelmet – ami ugye kizárt…

43. Phall – ilyenre nem emlékszem, de ha olyasmi, mint a sertés-vindaloo, akkor igen! Ázsiában permanens módon két csomag zsebkendővel kell közlekedni:-)
(Dél-indiai, még a vindaloo-nál is csípősebb curry)

44. Kecsketej – szerintem nem ittam még (miért is nem?), de szívesen kipróbálnám.

45. Maláta whisky legalább húszezer forintos üvegből – mekkora is az az üveg?? Malt whiskyt szívesen iszom, 25 éves volt a legidősebb eddig. Mármint konkrétan, amikor ittam, már annál is több:-) Ha engem kérdezel, nagyon kevés, épp egy kortynyi, tiszta, forrásvízű ásványvízzel szeretem, jég nélkül.

46. Fugu – feltűnő, hogy milyen sok ezen a listán a japán cucc:-). Ez a mérget rejtő gömbhal komoly ínyencfogás arrafelé, de én kihagynám:-)
(Japán gömbhal, melynek bőre és belsőségei mérgezőek, csak speciálisan kiképzett szakácsok készíthetik)

47. Chicken tikka masala – és már megint India!:-)) Imádom!!
(Indiai csirkefogás, melynél előzőleg pácolt és kisütött csirkedarabokat fűszeres paradicsommártásban megpárolnak)

48. Angolna – ezt kihagynám… magyarázatot nem tudok, pedig ott volt már többször a szomszédom tányérján, megkóstolhattam volna. Ő ugyanis szereti.

49. Krispy Kreme doughnut – Na, ennek utána kellett néznem, mi is valójában. Nem ismerem, de komoly hasonlóságot mutat a Dunkin Donuts-hoz. Azt még mindig nem vetem meg:-), de egynél több abból sem csúszik már le.
(Amerikai, doughnut-ot árusító lánc)

50. Tengeri sün – nehéz elképzelni, amint a tüskés sün mászik a tenger alatt… Gerinces??

51. Kaktuszgyümölcs – ha ez a kaktuszfüge, akkor nagyon finom!! A magjait kispórolhatták volna:-))

52. Umeboshi – Sajnos nem ismerem, de valamit tudhatnak a japánok. Ez a gyümölcs egyben sós és savanykás, de biztos édes is, egyszóval jöhet, fölveszem a bevásárlólistámra! 
(Japán, barackra emlékeztető gyümölcs, mely egy hosszantartó erjedési folyamatnak köszönhetően rendkívül sós és savanyú is egyben. DE/HU)

53. Abalone – behúnyt szemmel talán igen:-))
(Kagylóra hasonlító tengeri, vegetáriánus életmódot folytató fülcsiga DE/HU)

54. Paneer ez a lista tiszta little Japan és India!:-)) Imádom, főleg a spenótosat, a palak paneer-t !
(Indiai, sütésre alkalmas sajt, mely Ázsiában több helyen is elterjedt DE/HU)

55. McDonald’s Big Mac Meal – hazudnék, ha le merném írni, hogy nem próbáltam:-)) Tényleg rég volt, még a jó öreg kilencvenes évek elején, a hasonló láncokat pedig régóta kerülöm.

56. Spätzle – Ausztria. Sielés. Hütte. Ebéd. Radler. Lesiklás. Kicsit ingadozva:-). Noch Fragen?? :-))
(Galuska, mely ilyen néven a dél-német, sváb, bajor és osztrák régiókban használatos)

57. Martini-koktél – Azt mondják, több száz különböző martini-koktél látott már napvilágot, ebből párat már kóstoltam. Minden élethelyzetben megállja a helyét:-)

58. 8% fölötti alkoholtartalmú sör – Nem emlékszem rá, 6% tuti, sokszor, 7% körül már vékony a levegő. Kipróbálnám, de nem lennék a rabja:-)

59. Poutine – Hogy ez eszébe jut valakinek!! Kanada óta imádom! A kétkedőknek pedig e helyen üzenem, hogy sokkal finomabb, mint ahogy kinéz!:-)) Komolyan, az a kép inkább rettenet:-))
Egy éve készülök, hogy postot írjak róla, na talán most….
(Kelet-Kanadai fast food-specialitás, mely sültburgonyából, aromás, főleg Cheddar-sajtból és barnamártásból áll)

60. Szentjánoskenyérfa chips – Ha ez az, amit gyerekkoromban annyit rágcsáltam (a jó ég tudja, honnan lehetett beszerezni), akkor yes! (A képet nézve az:-)

61. S'mores – Na, ez tipikusan amerikai találmány, mint a parázs fölött grillezett marshmallow, a coca-colás marharagu vagy a marscsokis banán:-)))) Viszont pár 8%-os sör után finom lehet:-)
(Amerikai találmány, sült pillecukor és csokoládé két réteg kréker között)

62. Borjúmirigy – Nem volt, de most áthúztam.

63. Kaolin – Vasat enni kell, azt tudjuk. Meg szenet. A kaolin rajta van a listán??

64. Currywurst – :-))) rengeteget! De nem mindegy, hol, milyet! Az Adlonnal szembeni stand, srégen balra, értesüléseim szerint az egyik legjobb. 
(Német specialitás, currys paradicsommártással leöntött, felvágott sült kolbász)

65. Durian – talán kétszer próbáltam Ázsiában, de nekem nem jött be sem az állaga, sem az íze. Főleg, hogy a kedves piaci kofák először a legyeket hesegették el a késről, amivel felvágták a gyümölcsöt – jó 38 fokban:-)))
(Ázsiában honos, nagyméretű, tüskés, illatra és kinézetre nem túl vonzó gyümölcs)

66. Békacomb – beszéltem olyannal, aki beszélt olyannal, aki evett. Biztos jó, igazából csak a tudat… utálom a békát, ha brekegnek.

67. Beignet, churro, fried dough vagy funnel cake – churrot már ettem, szerintem beignet-vel is megismerkedtünk. – ki kellene próbálni.
(Fánkszerű sütemény – olajban sült, hosszúkás sütemény – elefántfül formájú fánkszerű sütemény – olajban sült, kerekre formázott fánkcsíkok )

68. Haggis  – ez újfent nem az én világom.
(Skót specialitás, belsőségeggel töltött juhgyomor DE)

69. Fried plantain –  :-)) igazi, finom sült banánt csakis az ilyenből lehet készíteni:-)
(Nyersen élvezhetetlen banán, melyet főzni vagy sütni kell DE)

70. Chitterlings, vagy andouillette – nem ismerem, de a köszönöm, nem kategória. Bár attól még isteni finom lehet:-))
(Amerika déli részének specialitása, főtt sertésgyomor DE – francia, sertésgyomorból és -bélből készült kolbász DE)

71. Gazpacho – nyári, júliusi forróságban egyike a legfinomabb dolgoknak:-))
(Spanyol hideg, nyers zöldségekből összeállított, sűrű, pépszerű leves)

72. Kaviár and blini – a kaviárt nem szeretem, de ó, блины :-)) öreg harcos:-)) csak arra érdemes odafigyelni, hogy hajdinalisztből süssék. Aztán lehet benne orosz túró, leöntve sűrű tejföllel, lehet lekváros is, meg kaviár a tejfölön, mindenhogy jó, de hajdinaliszt legyen!
(Orosz, hajdinalisztből készült, kisebb méretű palacsinta, sósan előételként, édesen desszertként tálalják HU)

73. Louche absinthe – A Napfogyatkozás óta tudom, mit jelentett az emberiség számára az absinthe. Megrázó film, több szempontból is, azóta tisztelem az abszintot.
(Az abszint egy gyógynövényekből készült, zöldesszínű, magas alkoholtartalmú, kesernyés ital, melyet gyakran rituális keretek között isznak. A Louche-hatás víz hozzáadásával opálossá teszi az italt. )

74. Gjetost, vagy brunost – eddig kimaradt az életemből. De miért??
(Norvég barnásszínű, kissé karamellre emlékeztető sajt DE)

75. Roadkill – Lehet, hogy az volt, azt honnan tudni? Egy megrázó élményem volt, amikor Kangaroo Island-en fél napon belül vagy 40-50 útszéli tetemet láttunk…. az ember sötétben tehetetlen, nincs mit tenni. Amikor azonban egy jókora másfél méteres példány került a kocsi elé, megállt bennünk a vér, és inkább már csak annak örültünk, hogy mi épségben maradtunk. Bármennyire is szeretem az állatokat, az élet kegyetlen…
(Úton elütött állatok, melyeket fogyasztásra haza lehet vinni)

76. Baijiu vagy shaojiu – :-)) szép emlékű itóka:-)) és finom is, már annak, aki bírja:-))
(Kínai, magas alkoholtartalmú gabonapárlat)

77. Hostess Fruit Pie – Hogy mik vannak!
(Amerikai, gyümölcsös lepényt árúsító lánc)

78. Csiga – neeeem.

79. Lapsang souchong – A hong kongi teaházban ittam először, de kár volt belőle egy dobozzal hozni. Nem értem, mit szeretnek rajta, tisztára olyan, mintha füstölt húst kortyolgatna az ember:-))
(Kínai, feketeteából készült füstös ízű tea DE)

80. Bellini – Velence, S. Marco, Harry's Bar, lecsengőben, túljutott ugyan a trendiség zenitjén, de nagyon jó.
(A Harry's Bar tulajdonosa által kreált koktél, mely őszibarack-püréből és proseccoból, vagyis olasz pezsgőből áll DE/IT)

81. Tom yum – imádom, bár eddig csak a csirkés verziót főztem magam:-)
(Eredetileg thaiföldi, csípős, kissé savanykás leves, melyet többnyire garnélarákból, de akár csirkéből, vagy vegetáriánus módon is készítenek DE)

82. Eggs Benedict – oh, mikor lesz már vasárnap…
(New Yorkban feltalált specialitás, melynél alapverzióban egy keresztben félbevágott muffinra buggyantott tojást, bacont és hollandi mártást tesznek, de mára már igen sok változatban létezik DE)

83. Pocky – még nem próbáltam, de ha utamba akad, persze, bár semmi különös. Európában Mikado néven terjedt el.
(Japán csemege, csokoládéba mártott ostyarudacskák)

84. Kóstoló-menü egy háromcsillagos Michelin étteremben – az európai vaktérképem már tele van apró kis csillagos zászlócskákkal

85. Kobe marha – sosem próbáltam, talán jövőre, egyszer, lesz hozzá szerencsém.
(Japánban speciális körülmények között tenyésztett, Wagyu fajta, a világ legdrágább szarvasmarhája DE/HU/HU)

86. Nyúl –  szeretjük a vadnyulat. Sajnos ritkán jutni hozzá.

87. Gulyás – :-))) értem, hogy nem magyarok állították össze a listát:-)

88. VirágokKisvirág határozott előnyben, magam két-három fajtára emlékszem.

89. – Állítólag gyerekkoromban előfordult, mondták, de konkrétan nem emlékszem az ízére… itáliai piacokon gyakran látni, egyszer megkóstoltom:-)

90. Criollo csoki – szerencsére nem vagyok csokimániás, épp elég a többi mániám beszerzése! Azért kipróbáltam egy párat, de szerencsére ebből kimaradok. Persze a finom csokoládé jó dolog:-)
(Venezuelai és equadori, a világ legnemesebb kakaóbabjából készült csokoládé DE /HU/HU)

91. Spam – emlékszik valaki a dobozos lunchhúsra?:-))
(Amerikai fűszeres, dobozos darált hús, neve a Spiced Ham rövidítéséből ered DE)

92. Puhapáncélos rák – eddig azt hittem, hogy visszahúzódnak a páncéljukba, de mindig tanul az ember. Azért kipróbálnám.

93. Rózsa harissa – a sima harissa sem piskóta, szerencsére házilag is egykönnyen elő lehet állítani. Aztán lehet csalni, és kevesebb chilivel is beérni:-))
(Észak-afrikai fűszeres chilipaszta DE/HU/HU)

94. Harcsa – Nem kedvelem a folyami halakat… azért halászlében kipróbálnám.

95. Mole poblano – egyszer évekkel ezelőtt szakácskönyvből főztem, csirkéből, na az után nem nyaggatott a férjem, hogy mikor lesz már újra:-))) Biztos vagyok benne, hogy én lehettem a béna, és jól elkészítve nagyon finom tud lenni.
(Mexikói, sokféleképpen készíthető csípős mártás, melybe temérdek fűszert és cukor nélküli csokoládét is tesznek DE/HU)

96. Bagel és lazacfilé – jó dolog a töltött bagel, csak a lazacot nem kedvelem – szerintem együtt sem:-)

97. Lobster Thermidor – ebben a formában nem, de nagyon ínycsiklandozóan hangzik:-)))
(Francia étel, homár thermidor módra, melynél a homár húsát tojássárgájával, brandyval és egyéb hozzávalókkal keverik össze HU/HU)

98. Polenta – főzve, sütve, grillezve – egyszerűen imádom!:-)
(Észak-olasz főtt kukoricakása, hasonlatos a puliszkához)

99. Jamaican Blue Mountain coffee – jó lenne megkóstolni!!
(Jamaicában, 1800 méter magasan termesztett speciális Arabica-kávéfajta, a világ legdrágább kávébabja EN/DE)

100. Kígyó – egy falat kóstoló erejéig próbáltam, becsületből:-), így félig vastagítva:-) Guangzhou-ba ezért kellett kitérőt tenni, de nem lettünk barátok:-))

 Posted by at 13:00
Sze 202008
 

Tavaly sokan keresték azokat a tésztakészítő formákat, amivel a céklával töltött raviolit készítettem. Nos, a Lidl honlapja szerint szeptember 21-étől 799 Ft-os áron megvásárolható ez a háromdarabos tésztaformázó készlet, amíg ki nem fogynak belőle.
(Egy hónapja egy kedves kommentező már felhívta rá a figyelmet, úgy tűnik, ott viszonylag folyamatosan kapható.)

                                     
Kép forrása: Lidl

 Posted by at 17:15
aug 242008
 

Gasztroblog-körökben már nyilván mindenki tudja, mi is az a vékáef:-), vagyis VKF!.
A Vigyázz, Kész, Főzz! játékos versenyt hónapról hónapra egy-egy gasztroblogger rendezi meg, egyben egy izgalmas témát is kitűz.
Ebben a hónapban 18.-ként Ízbolygó kapta a stafétát (lám, suttyomban hogy felnőtt a mi kis vékáefünk:-), és arra kérte a résztvevőket, hogy túróval alkossanak ételeket. Ennek azért is örültem igazán, mert végre valaki felvállalt egy alapanyagot, ami – valljuk be – elég merész feladat. (Eddig vajon miért nem tette senki?) A magyar konyhának viszont szerves része a túró, megannyi, mondhatnám ezernyi étel készül túróból, túróval, vagyis a magyar konyha rajongói igazán könnyű helyzetben vannak.

Hogy mi is pontosan a túró, azt remélem, még sokan leírják a játék során, így én most azt nem részletezném, hogyan, milyen technológiával készül.
Mivel azonban a VKF során – blogom nevéhez híven – inkább az olasz konyhából merítek, most kissé nehéz dolgom van. Ott ugyanis nem ismeretes a mi, szemcsés túrónk, a helyét kizárólag a ricotta foglalja el. Ricottát viszont még sokkal többet is használnak, mint a túrót hazánkban, hisz a ricotta nemcsak ételféleség, tejtermék, hanem alapanyag is, kötnek vele levest, hosszabbítanak mártást, ezerféle krém, töltelék alapja, de talán az édességeknél jut számára a legnagyobb szerep.  

                                 
Kép forrása: theage.com

Képtelen voltam választani a temérdek, szinte milliónyi ricottás recept közül!! Bármelyikkel mostohán bántam volna, ha kihagyom azt, amit szívesen megfőznék. Mivel a téma annyira izgalmas, így egy egész menüt voltam kénytelen körétúrósítani. Nem is egyben gondolkodtam, ahogy megláttam a kiírást, először egy nemzetközi ételsor lebegett a szemeim előtt! Minden fogást egy-egy nemzetnek, a saját túrófajtájával szerettem volna megalkotni. Fogásonként most nem részletezném, mert igen valószínű, hogy még meg is örökítem, hisz a túró, mint alapanyag egy igen hálás dolog: a világ számos konyhájában szerepel, de a legkülönfélébb formában.  
(Ezen a helyen nagy köszönet Ízbolygónak a kíváló ötletért!)

De maradjunk a ricottánál, amivel egy többfogásos menü készült. Mivel egyikben sem teng túl a ricotta, valóban képezheti egy teljes menü gerincét. Lesznek benne üdvözlőfalatkák, előétel, természetesen a pasta sem maradhat ki, de még a húsos főétel is tartalmaz ricottát! A desszerteknél pedig alig tudtam választani a temérdek finomság közül, amelynek mind-mind ricotta az alapja!:-)
Lesznek köztük nagy klasszikusok is (így most is hű maradok önmagamhoz), de némi kis fantázia és kreativitás is befészkeli magát a sorba:-))

De hát mi is a ricotta? Honnan ered és hogyan készül?
Régen, a sajtkészítés során a megmaradt savót kiöntötték, ami igencsak komoly problémákat okozott a túlterhelt, középkori csatornarendszer számára. Egy sajtkészítő – ugyancsak véletlenül – végül is rájött, hogy a megmaradt savót még hasznosítani is lehet: a savót felfőzve kinyerte belőle a túrót, ebből lett a ricotta. A neve is ezt jelenti: újra főzve.

Bár hazánkban csak egyfajta ricottával találkozunk – sajnos jó minőségben azzal is ritkán -, de valójában többfajta létezik. Szicíliából származik, ahol nagyon sok étel alapja, de az egész dél-olasz konyhában is meghonosodott. Az előételtől kezdve egészen a krémes édességekig szinte mindenhol találkozni ricottával.
A valódi ricottát juhtej savójából készítik, azt sózzák, szárítják, és legalább három hónapig tárolják száraz helyen. Ebből lesz a riicotta secca, ami a legkülönbözőbb előételek, saláták alapja, de sajtként is eszik. Ha kellően megszáradt, már reszelni is lehet, és olyasmi az íze, akárcsak az aromás, erős pecorinoé. Házi úton mi is készíthetünk sült ricottát, bár messze nem lesz olyan, mint az igazi, de szerintem valódi alternatíva.

Bivalytej savójából is készítik, ennek az íze hasonlatos a mozzarelláéhoz, a nálunk legismertebb típus viszont tehéntejből készül. Ez az a friss ricotta, amit nálunk is kapni lehet és többnyire túróként használjuk. Amit hazánkban magyar gyártmányként kapni lehet, azt inkább jobb, ha le sem emeljük a polcról – ugyanis igen rossz minőségű, az eredeti olaszból is azonban gyakran csak a rosszabbat importálják, pedig Olaszországban a kíváló ricotta is filléres, akarom mondani centes áru!

Ricottát házilag is készíthetünk. Az eljárás lényege, hogy a megfelelő savval felfőzött tejből kicsapódik a túró, ezt csak le kell szűrnünk. A sav lehet kefír, citromlé, de akár ecet is. (Én a friss citromlevet preferálom.)
A tradicionális eljárás azonban nem ez, hanem a tejet egy megfelelő baktériummal oltják be, de ezzel a házi módszerrel is nagyon jó eredményt érhetünk el. 

…….
A bejegyzés még nem ért véget, a folytatáshoz némi kis türelmet kérek:-)))

Az alább tervezett menü készül ricottával (túróval):
Üdvözlőfalatkák:
Kapros-lazacos ricottakrém citromkosárkában
Előétel – Antipasto:
Firenzei ferde torony citromos ricottamártással
Első fogás – Primo:
Zöldfűszeres-ricottás ravioli diómártással (ez még jön!)
Főfogás – Secondo:
Ricottás húsgombócok paradicsommártással
Bryndzás focaccia (ez is jön még, most lemaradt)
Desszert – Dolce
Szicíliai cannolo

A ricottáról
Ricotta (Wiki EN) 
Ricotta (Wiki DE) 
Ricotta (Wiki IT) 
Ricotta, az olasz túró (Óvártej)

A ricotta készítéséről:
How to make ricotta (EN)
Making ricotta cheese (EN)  
Ricotta making (EN)
The ritual of ricotta (EN)
Urbán ricotta (Chili&Vanília)
Kókuszricotta (Kísérleti konyha)

jún 132008
 

Mindig is izgatott a piknik. Pedig gyerekkoromban mennyire sajnáltam, hogy mi sosem piknikeztünk! Pedig, mint kiderült, tettünk mi azért ilyet, csak akkor nem így hívtuk:-))

Már a szó is izgalmat rejt magában, talán ezért is gondoltam gyerekfejjel, hogy ez csakis valami titokzatos, felnőtteknek való móka lehet. No és persze bűnös amerikai filmekből lehetett ilyen mondatokat elcsípni (azért volt bűnös, mert én nem nézhettem:-)), ezért Gourmandula legújabb felhívása milyen jó apropót adott, hogy utánanézzek, honnan is ered.

Nohát, a Wikipedia szíves közreműködésével az is megtudtam, hogy mindenki piknikezik, aki a szabadban, többedmagával, esetleg egy kis testmozgást is megelőzve (értsd kirándulás) előre elkészített és magával vitt finomságokat vesz magához, lehetőleg ellazult körülmények között. Hát nem egyszerű??

Mint tudjuk, már az ókorban is divat volt a szabadban ételt fogyasztani (emlékezzünk csak a nagy római orgiákra), de a mai etimológia szerint ezt még aligha nevezhetnénk piknikezésnek. Boccaccio híres Decamerone-jában viszont először írja le a klasszikus piknik menetét, később a Canterbury mesékben is viszontlátjuk ezt. Oliver Cromwell pedig már 1654-ben egy pikniknek beillő vacsorát szervíroztat a Hyde Park-ban, de nevet – akkor még – egyik szerző sem adott neki.
A piknikezés valahol a viktoriánus időkben vehette kezdetét, mert úgy látszik, az angolok nagy szeretettel hódoltak eme szabadtéri étkezési formának (és eközben több más szabadidős tevékenységet is kitaláltak emellé). Sőt, a klasszikus piknikkosarat (és persze az elmaradhatatlan kockás takarót is) etájon fedezték fel a gasztronómia legnagyobb örömére. A piknik elfogadható társadalmi jelenséggé vált, olyannyira, hogy meghódította az upper classt is, amelyből még a híres ascot-i lóverseny, sőt, Wimledon teniszőrülete sem maradt ki. 

Akkor mégis honnan ered a neve??
Nos, a szónak több eredetet is tulajdonítanak. A legvalószínűbb, hogy a piknik szavunk a francia piquer (felcsippenteni) és nique (kicsinység) szavakból ered, de ebből a vitából a britek sem maradnak ki: egy 1748-ban napvilágot látott levél szerint annak írója egy szabadtéri összejövetelt már ezzel a szóval illetett.
Angolszász nyelvterületen picnic formában is írják, de picknic néven nem idegen.

Akárhogy is legyen, ahogy megjelennek az első meleg napsugarak, mindenki siet ki a szabadba, és ott eszegeti a magával hozott finomságokat. Mivel pedig egy olasz piknik igencsak szegényes lenne (a római, piknikezni vágyó fiatalember vesz egy darab ciabattát, hozzá pár jóféle sajtot, egy nagy üveg S. Pellegrinot, esetleg egy jófajta palack vörösbort és felülteti kedvesét a Vespájára, végigszáguld Róma utcáin, hogy imponáljon szíve hölgyének, aztán irány a zöld!), ezért inkább az angolszász étkezési szokásokat próbáltam testreszabni. 
Gyalogszerrel nem jutunk messzire, és cipekedni sem tudunk annyit, ezért az igazi mégiscsak az, hogy az egészet – gyerekestűl, kutyástúl, kinek mije van – autóba pakoljuk és keresünk magunknak egy nyugodt kis szegletet.
Például egy ilyet:

                     


De ha találunk egy tóparti, szúnyogcsípős, békabrekegős idilli kis helyet (ez konkrétan épp ilyen volt:-)), még jobb:

És ha már négykerekűen mobilak is lettünk, akkor a piknikkosár mellett (milyen szerencsés, aki időben szólt a barátainak, hogy ilyenre lenne szüksége… vagy egyszerűen csak kapott!) akár egy kisebb grillsütőt is bepakolhatunk, hogy frissebb legyen a kulináris élményünk és ne a tegnap este kisütött, száraz husikat kelljen rágcsálnunk.
Gyújtsuk meg a  faszenet a grill rostja alatt (és várjunk egy órát, míg az rendesen beizzik:-), majd vegyük elő a hűtőtáskában magunkkal hozott, akár Cserke valamelyik fantasztikus húspácával bekenegetett hússzeletkéket. (Középen az a nagyobb szelet, az egy 50 dekás sirloin steak, balra tőle hamburger patty, alatta cajun-fűszeres csirkemellfilé, körülötte pedig előfőzött yams-(édesburgonya) szeletek.) Ennyi fért rá az egyszeri menetre.

Grillrost

Terítsük le az asztalt a kockás terítővel (illetve rusztikusabbak a kockás plédet a fűre) és vegyük elő a többi, dobozba rejtett finomságot, és ha már forró a parázs, rakosgassuk a rácsra a husikat. Vagy azt, ami van. A salátáknak nem lesz bajuk, a kenyér pedig a fóliában megsül.
A lakomászás végén pedig banánba bugyolálhatjuk a Marscsokit és a móka végén kikanalazhatjuk belőle. A gyerekek védőruháját pedig otthon kimoshatjuk:-))

Piknikezni tényleg jó, mostantól már én is így nevezem:-))
Nálam most ezek lesznek a pikniktárban:
Karamellizált dió szezámmaggal
Fokhagymás-rucolás ciabatta
Majonézes tésztasaláta
Sörös-narancsos gyöngyhagyma
Marskaramellás sült banán
A régebbi receptek közül pedig:
Paprikás-fűszeres paradicsommártás
Toszkán vegyes babsaláta

 Posted by at 10:00
Már 012008
 

Azt kérdi tőlem Lorien, hogy mitől ismerszik meg nálam a tavasz a konyhámban. Nehér kérdés ez, nem is tudok rá egyértelmű, szabályos választ adni. Őszinte legyek? Nem is foglalkoztam eddig az ilyesfajta kérdésekkel. A tavasz csak jön, meg megy, amikor neki tetszik, teljesen függetlenül az én lelkiállapotomtól, vagy attól, hogy mikorra is lett elegem a télből.

Ezzel párhuzamosan ez az állapot is lassú és átmenetes, amiből nem látom, mely szabásvonalon lép át a zord télből az üde tavaszba. Megvallom, azért nem foglalkoztat annyira, mivel én a téli étkeket is szeretem. Egy normális ember nem eszik nyáron csülkös bablevest, mint ahogyan forralt bort sem iszik, de milyen jó is az, amikor a zimankós hidegből betoppanunk a meleg szobába és a kandalló mellett, a kedveshez bújva gőzölgő, forró, fűszeres csokoládét kortyolgatunk! (Ez ugyebár a nyári rekkenő hőségben egész máshogy néz ki:-))

                            

De szép lassan, osonva érkezik a tavasz, kizöldell a természet és a fák is elkezdenek rügyet vetni. Nálam ez az a pillanat, amikor elkezdődik a tavaszi visszaszámlálás: nem a piaci árukínálat bővülése, nem is a tarka jégkása utcai megjelenése, vagy a kutyák éjjeli vonyítása, mégkevésbé a naptár mutatja, hohó, jön a tavasz! Nem, a zöldellő fák, de azt hiszem, általánosságban is a ZÖLD jelenti számomra a természet megújhodását.

Lorien nem is sejthette, de a legjobbkor talált meg a kérdésével! Két nappal előtte terveztem egy Zöld menüt. Egy többfogásos ételsor csupa-csupa zöldből, zöld színekkel, még a desszert is egy fűszínű krémhalom. Ezt a menüt nem főztem így le, de egy hirtelen ötlettől vezérelve néhány üde, tavaszi fogást egy kulináris láncként egymáshoz illesztettem és virtuálisan egy menüvé komponáltam. Fogásonként be is mutatom itt őket, és lehet, hogy hamarosan valóban meg is főzöm őket újra, de már együtt.

Zöld menü 1     – Narancsos spenótsaláta dióval
Zöld menü 2     – Zöldborsós-rucolás krémleves fetakörökkel
Zöld menü 3     – Pappardelle citromos zöldbabbal
Zöld menü 4     – Sajtos polenta zöldfűszeres pürével és sült csirkemellel
Zöld menü 5     – Zöld panna cotta 
Zöld menü 5+1 – Pisztáciás kekszek sós vajjal és szecsuáni borssal

Hisz jön a tavasz és lassan beoson a konyhámba …  
Kicsi Vú, Doctorpepper és Beatbull, a Ti konyhátokban mikor tavaszodik??

 Posted by at 10:00
jan 082008
 

Hetek óta gondolkodom, hogy listát kellene írnom a soronkövetkező blogbejegyzéseimről. Talán magyarázatra szorul, de nem népszerűség-növelő húzást terveztem azzal, hogy előre beharangozom a következő két-három postot. Arról van szó, hogy eléggé elmaradtam a receptek postolásával, és az sem ér, hogy nyáron írjam meg a karácsonyi süteményt, vagy az őszi lombhulláskor a húsvéti finomságot.      

Ha konyhaközelben vagyok, akkor hetente ötször általában főzök is, mégpedig olyat, amit fel lehetne ide tenni a blogba. Ezek rendszerint pár héten belül fel is kerülnek – illetve kerültek eddig, de mostanában vagy olyan ütemben főztem, vagy kevesebb idő jutott a bejegyzések megírására, de sem időm, sem energiám nem volt, hogy utolérjem magam. Komolyan veszem a blogolást, ezért nem szeretnék segítő hattérinformáció nélküli, összecsapott recepteket, vagy rosszul kivehető, még nyers képeket nyilvánosságra hozni. Számos képhez még hozzá sem nyúltam, néhol meg a receptet is elfelejtettem (de ez azt hiszem, csak három esetben történt meg), mert nem találom a cetlit, amin a tűzhely mellett dolgoztam.

Rövidre fogva, nagyon sok, postolásra váró recept felgyűlt az elmúlt egy évben, amit itt megpróbálok folyamatosan vezetni. Remélhetőleg majd ez a lista is egyszer elfogy…. De addig a kedves Olvasók is láthatják, mit is főztem, mire számíthatnak – valamikor – és ha valakinek megtetszett valamelyik étel, vagy kérdése van, az nyugodtan jelezze. És persze nekem is fontos, mi mindent kellene még megírnom, hajjajjj.
Ha a kedves Olvasó veszi a fáradtságot (amit előre is köszönök) és a bejegyzés végére érne, megérti, miért is született ez a post…..
(Lehet, hogy kiírom a fejlécre: SZERKESZTŐTÁRS KERESTETIK! Kalandorok kíméljenek!)

Íme az állandó mozgásban lévő listám, amiről persze azonnal törlöm a receptet, ha megírtam a postot.

Szilveszteri fondü
Paprikás kukoricamártás
Fondüink oszlopos tagja
Aïoli (vagy ailloli)
Nálunk nem létezhet fondü enélkül a francia, a fokhagymás majonézre hasonlító mártás nélkül. Többfajta verzója létezik, én kettőt variálok kedvem szerint.

Paprikás paradicsomszósz
Hasonló az olasz rokonához, de ez fűszeres és paprika is van benne. A dupla adag is elfogyott aznap este….
Kínai szilvás mártás
Még fúziósnak sem mondanám, de nagyon jó lett az olajban sütögetett húsok mellé ez a kissé a kínai plum sauce-ra hasonlító mártás.

Olasz (vagy mediterrán) ételek

Szicíliai útibeszámoló
Nem írtam róla konkrétan, de november végén majd’ két hetet Szicíliában töltöttünk. Néztünk, láttunk, és persze nagyon sokat ettünk, és ettünk, és ettünk… Hosszan szeretnék róla írni, de még a képek válogatásánál tartok, a beszámoló szövegén pedig már dolgozom. Ígérem, hogy minél előbb, minél előbb…..
Arancini
Ezeket a szicíliai rizslabdákat szinte az elsők között csináltam meg, mert annyira ízlett, és ott ettük, ahol csak találtuk. A kép több lett, mint rossz (színe miatt nehéz jól fotózni), de hamarosan újra összegurigatom, és várok a jobb fényre. 
Crostini-variációk
Készült paradicsomos-rucolás, narancsvajas és olívakrémes is. Első felvonás.
Focaccia olívabogyóval
Egyrészt semmi különös nincs a receptben (csak olívabogyó és rozmaring….), másrészt a kép olyan botrányos lett, hogy attól szerintem bárkinek elment volna az étvágya:-)
Fokhagymás-rucolás ciabatta
Alig múlik el nálunk hét, hogy egy effajta kenyérke ne kerülne az asztalra. Mindennapos és elég egyszerű dolog, talán ezért nem került még fel. De a grillszezon előtt feltétlenül!!!
Insalata caprese
Még a tavalyelőtti kampániai utunk után készült jónéhány odavalósi étel. Ehhez egy hosszabb bevezetőt szántam, és persze ez is eltér egy picit a hagyományostól. Azóta többen is írtak róla, ezért sem siettem vele.
Narancsos spenótsaláta dióval
Tavasszal készült, a fotó meg szerintem olyan klassz lett, hogy gyönyörködni szoktam benne… De aztán kifutottunk a szezonból, a saláta meg a nyakamon maradt. De most!!
Fehérbab-krémleves toszkán módra (Zuppa di fagioli)
Télen főztem néhányszor, most újra itt az ideje. Szerintem hamarosan felkerül, mielőtt kitavaszodik…
Minestrone
Itt a kép valami botrányosra sikeredett, túl kevés volt a fény. Amúgy meg mások is főzték már, de előbb-utóbb felkerül, mert elég gyakran főzöm, és egyszer csak kifogok egy fényesebb napot. A kedves Olvasót addig nem terhelném egy ilyen csúfsággal.
Marinált cukkini
Egy olasz antipasto vagy köret, mi általában ez utóbbiként esszük, mostanában elég gyakran, mert kedvez a vonalaknak is. Hamarosan felkerül, mert ….

Risotto padlizsánnal, szicíliai módra

Ez a risotto Eszter hasonnevű postja után készült, szóval igen fiatal a többiekhez képest:-), de a szicíliai beszámoló köré feltétlen felteszem, sőt, talán már előtte is. A kép megint csak jó, de már nem is írom, még valaki számonkéri rajtam!!
Risotto spárgával
Szenvedélyes risotto-evők vagyunk, de azt hiszem, ez már eddig is látszott. Ha újra itt a szezon, ő is lesz.

Sült radicchio
Egyik legjobb formája a radicchionak, aki szereti, az szerintem igazat ad majd nekem! Hamarosan tervezem, bár a fotó elég gyengécske, de ez van.

Szicíliai caponata
A klasszikus variációján túl még egy express, csőben sült változat is lesz.
Toszkán csicseriborsó-saláta

Szintén nyári dolog volt, néhány verzióban készült hirtelen elhatározású sütögetések alkalmával. (Rossamela nyomán felbátorodtam és épp ezért dobozos csicseriborsót használtam.)
Zöldborsó római módra
Dolce vita után készítettem ezt a paradicsomos zöldborsót, amibe ő polipot tett. Akkor kommenteltem is nála, hát azóta sem került még fel….. Nagyon ízlett, kiváló köretnek is.
Cannelloni
Amikor Lorien a segítségemet kérte cannelloni ügyben, már akkor kért, hogy tegyem fel a verziómat. Szegény, azóta is vár rá, a kép ugyanis szörnyű, de igazán szép, tálban felvágott cannelloni-ról még sosem láttam szép fotót…
Gemelli szőlős radicchioval
Melegen ettük, ha jól emlékszem, a nyári grillezések alkalmával, épp ezért tésztasalátának is beillik. A szőlő és a radicchio nagyon jó volt együtt, arra pontosan emlékszem.
Gnocchi pestoval
Tavasszal megígértem JamjarLadynek, hogy leírom a gnocchi receptjét. Hát, ez azóta sem történt meg, pedig annyiszor készült azóta! Ráadásul a blogtársak közül is jónéhány posztolta már, viszont ezt is máshogy készítem egy kicsit, ezért most már tényleg hamar felkerül. Sőt, még fázisfotók is készültek egy alkalommal.
Gnocchi zsályás vajjal
Ugyanaz a műfaj…..
Gnocchisaláta rucolával és mortadellával
Ez egy nyári, grillezéshez való tésztasaláta, iszonyúan jó lett, persze főleg az eredeti mortadella, na és a rucola miatt. Szerintem akkorra odaérek és időre fent is lesz.  
Lasagne spárgával és besamellel
Házi készítésű lasagne – mi más is lehetne – de a spárgaszezon után kifutottam. Na de majd most.
Spaghetti aglio e olio
A klasszikus spaghetti, a kép viszont szép. Szerintem. Viszont olyan alapdarab, hogy eddig nem siettem vele.
Spaghetti morzsával és mazsolával, szirakúz módra (Spaghetti alla mollica)
Egyszerű, de nagyon finom, még bort és marsalát is adtam hozzá, hogy fokozzam az élvezetet. Ez még bőven a szicíliai út előtt készült, de hát akkor is főztem én már ilyeneket:-)), nemcsak azóta.
Pansooti con salsa di noci
Szicíliai utunk után készült, egy töltött, házi tészta, diómártással. A felejthetetlenül finom pastavacsorák sorát gyarapította….

Pansooti con salsa gialla
Hasonló az előbbihez, más a töltelék, és egy eszméletlenül finom mártásban úsztak. Trapaniban volt hozzá szerencsém, és addig kísérleteztem a mártással, míg egy picit tényleg megközelítette…
Pappardelle szárított paradicsommal 
Egyszerű, kézzel készült pasta, talán azért sem siettem vele. (De már itt a pastablog:) Ez a kombináció olyan gyakori, hogy ha nem is hetente, de elég gyakran megfordul nálunk különböző formában, hol olívát, kapribogyót, hol zöldfűszereket teszek hozzá.

Penne a la Norma
Ezt a nagyon híres, Cataniából származó klasszikust most pennéből készítettem, legközelebb majd spaghettivel. És a kép sem jó igazán…
Penne con pomodoro e ricotta
Nemcsak szicíliai, de azt hiszem, főleg ott eszik így a tésztákat. A paradicsommártásba ricottát vagy mascarpone-t kevernek, meg néhány apróság és kész is.

Polenta pirított gombával

Egyik kedvencem, a régi olaszországi túrák után maradt fenn… Akkor készítem, ha van vargánya, de legalábbis rókagomba.

Tagliatelle citrommártással
Egy blog előtti kép, mondjuk az is elég gyenge, de annyit próbálkoztam az igazán harmónikus mártás kialakításával, hogy az igazi arányokat már nem tudom. Lehet, hogy láttam már valakinél?? (Akkor kérem, szóljon nyugodtan!) 

Acqua pazza (Zöldfűszeres csirke, ami magától is megfő)
A fotó még akkor készült, amikor még a blogot el sem kezdtem. De azóta, főleg nyáron, többször betoltam a sütőbe, de múlt nyáron is kiszaladtam a friss zöldfűszerek szezonjából. De most tavasszal. Amúgy egy hihetetlen egyszerű, és finom étel, állítólag Közép-Olaszországból.  
Nyúl etruszk módra, szicíliai caponata-val

Ebből legalább két post lesz a caponata miatt, ami szintén lehet antipasto és – ahogy itt – köret is. Mit mondjak, igen finom lett a nyúl (annak idején még említetettem is Lilahangyánál, egy ötletet tőle is ellestem.) Remélem, hamarosan fel tudom tenni.
Ricottás húsgombóc (Polpette di ricotta)
Ez a toszkán, ricottás húsgombóc paradicsommártásban a lányom egyik kedvence. Pehelykönnyű gombóckák. 
Sajtos polenta zöldpürével és csirkével
A recept itt sem pontos, azért tologattam magam előtt. A mártás receptjét egy könyvesboltban átlapozott könyvben találtam, annyira tetszett, hogy még aznap este el is készült, amire még fejből emlékeztem. De sajnos megint slendrián módon jegyzeteltem, ezért legalább a mártást újra el kell követnem.
Stufato alla fiorentina
Borjúsült firenzei módra, amit én karajból készítettem. A mártás nagyon jó, hát, a kép az elmegy…
Tejben párolt borjúszelet toszkán módra
Régóta párolok tejben, az igazán egyszerű vacsorák sorát gyarapítja, de mégis finom. Ez még télen készült, a kép sem túl jó, talán megvárom a következő főzést….
Toszkán csirke vadász módra (Pollo alla cacciatora)
Olívabogyóval és kapribogyóval készült paradicsomos csirke, nagyon finom! Lassan felkerül, mivel hétvégén vendégeknek főzöm, és elő kell bányásznom a pontos receptet. Szerencsére a kép itt is jó lett, és legalább fotóznom nem kell már…
Ördöghal fenyőmagos spenótágyon
Igazi elegáns, de mégis egyszerű vacsora lett belőle. A helyzet ezzel is az, hogy menetközben elvesztettem a pontos receptet, és csak fejből tudnám rekonstruálni. (Pedig a képen még kicsi Vú kedvenc bora is látható!)
Balzsamecetes meggy (Ciliege al aceto balsamico)
Ezt a híres olasz balzsamos meggyet máshogy szoktam készíteni, és rendkívül kedveljük. Gyors is, finom is, és befőttből is megteszi, ha nincs más. Vagyis direkt arra az esetre dolgoztam ki ezt a B-tervet:-)) 
Csokoládés tarte, vagy lepény
Egy éve sütöttem, egy tömény csokirétegű, finom lepényke.
Eper vörösboros balzsamecetben (Fragole al balsamico)
Megint csak egy egyszerű klasszikus, de június után ugye hova jöjjek én ezzel? Majd most, idén…   
Mandulás polentatorta
Ő is tavaszi sütés, a tésztája egy fűszeres polentakeverék, tényleg finom. Egy kicsit téli sütemény, igyekszem vele…. A kép meg – szerintem – nagyon jó lett! (A collage-ban az a nagy fehér massza:-))
Narancsfagylalt Télen is lehet fagylaltot enni, főleg, ha tél ihlette gyümölcsből készül.
Tortino di cioccolato

Pici tortácska, egy lágyan rengő belsővel. Nagyon szeretjük, de a kép nem tündökölt, viszont hétvégén újra elkészül és talán akkor…. Legalább a hozzávaló marinált gyümölcssalátát is le tudom rendesen fényképezni….
Toszkán meleg gyümölcssaláta (Macedonia al forno)
Ez hamarosan felkerül, hisz egy picit kapcsolódik a VKF-hez is… azonkívül tipikus téli nyalánkság, és persze nagyon finom, némi kis alkohollal locsolgatva!

Szicíliai cannoli
Onnan hoztam a cannoli-formákat, miután fél Palermot bejártuk hozzá, de ezt a történetet majd azon a helyen rengeteg kép társaságában elmesélem.
Hamar felkerül, majd az is kiderül, hogy miért a sietség…. Rendkivül finom csemege, ahol csak lehetett, rendeltük és ettük, ugyanúgy, ahogy a cassatát is. Mindkettőnek hasonló a tölteléke, de mivel a szicíliai cassata hagyományos húsvétra készül, ezért akkorra azt is tervezem.

Töltött toszkán őszibarack (Pesche ripiene)
A fotó annyira gyalázatos lett, hogy újra neki kell futnom. (Nem sok igazán szép töltöttőszibarack-fotót láttam eddig.) Egy egyszerű finomság, akár befőttből is jó, ha nincs más, szóval jöhetne!


Egy kevés francia és spanyol….

Tapas – Csirkekockák citrommártásban
A tapasvacsoránk több ínycsiklandozó fogásból állt, ez volt az egyik.
Tapas – Sherryben párolt gyöngyhagyma
További – egyébként valami eszméletlenül finom gyöngyszem – ez a gyöngyhagyma!
Tapas – Sherrys húsgombócok paradicsommártásban
Ez is a tapasvacsora része. Mind a húsgombócban, mint a mártásban eszméletlen mennyiségű sherry leledzik…. Nagyon finom volt!
Clafoutis balzsamecetes meggyel

A clafoutis, ahogy én sütöm, de a fenti balzsamos meggyel (tudom, kicsit abszurd:-), szóval nem kell júniusig várni vele! 
Crème brûlée
Olyan sokan készítették az utóbbi időben, hogy egyelőre magam előtt toltam. Bár ahogy a legtöbb ételt, ezt is kicsit máshogy csináltam. Alkalomadtán kiderül, sőt, lehet, hogy akkor már egy újabb verziót készítek. (Ebbe rózsaszirupot tettem.)
Crêpes Suzette
A francia narancsos palacsinta lassan egy éve vár a sorsára. Először általánosságban akartam a palacsintákról írni – ez meg is történt -, de aztán beőszült. Mármint az időjárás.

Angolszász konyhák….. (vagy ilyesmi)

Datolyapuding karamellmártással (Sticky date puding with butterscotch)
Úgy egy éve sütöttem, valami isteni finom, de erről a süteményről nem lehet igazán szép képet készíteni. Aztán Eszter is feltette (ő is ugyanezt állította:-), és már nem is lett sürgős, de egyszer ő is jön, mert a recept egy kicsit más, mint az övé.
Fehércsokoládés lepény
Hasonló a csokoládés tarte-hoz, de fehércsokoládé és krémsajt a keverék, az alja pedig kekszréteg. Régebben gyakrabban sütöttem a fentivel variálva, talán azért nem került fel, mert mára megritkult.
Gyümölcsös porridge
Nagyon szeretem (már Macinál is kommenteltem ilyet.) Ez a változat egy kicsit más, azért, és a diétába is pontosan bepasszol. Azért. És még a kép is tetszik. Ezért.

Alpesi konyhák, illetve internacionális, ami még kimaradt

Burgonyaropogós túróval / vagy hagymás almával 
Nagyon rég készült, de a hagyományoshoz képest egy apró húzás van benne, amiért közölni akartam. Egy másik alkalommal viszont más formában, hagymás almával készült, na, az igazán megér egy postot, mert a kép is tetszik.
Császármorzsa szilvarösztivel
Sielés után készült, akkor valahogy lemaradt, de most újra itt állunk a síszezon előtt…. Ilyenkor ugyanis előszeretettel nosztalgiázom, és csupa olyan dolgokat főzök, amiket ott eszünk vagy iszunk. (Lesz még más is…)
Édes íróleves
Annyira finom és pikáns ez a leves, hogy azonnal feltettem volna, próbálja ki más is. Nincs évszakhoz kötve, bár így télvíz idején talán még finomabb.
Fényezett almatorta
Tavasszal sütöttem többször is, de nem találtam olyan különösnek, hogy azonnal felkerüljön. Pedig igazán jó reggelire is, szombat délutánra is.
Majonézes tésztasaláta
Ez volt az egyik recept, amiért is elkezdtem ezt a blogot írni. És tessék, ennyire mostohán bánok vele! Pedig nyaranta szinte hetente készül, már a férjemnek is van saját verziója (Ő meg nyaggat, hogy mikor teszem fel az övét:-) Nyári, grillezett húsok mellé való, legkésőbb akkor ígérem, fent lesz!
Marcipános koszorú
A kicsi Vú által sütött
diós koszorú alteregója, ami a férjem nagy kedvence, nem győzök eleget sütni belőle. Ez most marcipánnal és lekvárral készült. És megint csak egy jó kép, kéremszépen!
Sörben párolt hagyma
Hasonló a sherrys változathoz, de egy fantasztikusan finom, fűszeres, sörös lében párolódik, karamellizálódik. (Amúgy saját fejlesztés a dolog.) A kép közepes, de ennél sem a külcsíny a fontos:-)
Stájer sajtos galuska (a híres Kasnocken)
Szintén síelés ihlette étel. Mennyei, mit mondjak, de már azóta mások is írtak róla.
Vajas tejesbuci
Ezt a bucit az Ágitól kapott könyvből sütöttem, nagyon finom lett, a kép is egész jó, szóval szerintem lassan jön.
Zöldborsó-krémleves fetakörökkel

Sokkal jobb lett a leves, mint aminek először látszott, azóta már főztem újra.
A kép nagyon jó lett, remélem, hamar fel tudom tenni, mert érdemes!
Witlof
Ezt a belga, cikórián sült camembert-t egy éve sütöttem, de C&V olyan jókat írt a cikóriáról, hogy eddig nem került fel.
Pedig finom, érdekes ízvilág, és egyszerű is megcsinálni. Még a fotó sem lett rossz…

Ázsiai konyhák (és egy kevés mutáció…)

Crespelle rebarbara chutney-val
A chutney-hullámom egyik gyöngyszeme, igazi fúziós dolog, már aki szereti:-)
Currys csirkeleves dióval
Egyszerű levesnek indult, de sokkal több lett belőle! Sajnos ennek a receptje is főzés közben félbemaradt (pedig próbálok minden egyes sóhintést írásosan is dokumentálni), pedig a kép itt is jó lett. Na jó, megint csak szerintem.
Gado-gado mogyorószósszal
Imádom ezt az indonéz specialitást!! és elég gyakran össze is keverem. A múltheti fagyasztópakolásnál találtam még két alkalomra való szószt is… Ez persze még bőven az Orient előtt készült, idővel ott lesz majd a helye.
Indiai mandulás csirke
A
Hathi-ban fogyasztott csirke annyira ízlett mindannyiunknak, hogy megtörtént a rekonstrukciója. Tényleg jó lett, remélem, a trió másik két tagja is úgy találja majd…. A kép viszont csapnivalóan rossz (igen, ezt már most jelzem), de hát a filing a fontos, nem a kép!
Indonéz spenótleves

A történet hasonló, de az íze egész más!! Fent lesz, amint odajutok.
Thai spárgaleves citromfűvel
Spárgaszezonban főztem, szerintem tavasszal jön az Orient-en.
Thai spenótleves
Ő is régi recept, de már akkor is úgy gondoltam, egyszer majd fent lehet valahol. Előbb-utóbb az Orient Express étkezőkocsijában el lehet majd fogyasztani

Tom yum gai
Ez a csípős thai csirkeleves már készen a sorát várja…
  
Török paprika báránnyal töltve, fetával és tzatzikivel
A név önmagáért beszél, nagyon szerettük, nem először készült.
Szushi-vacsora
Képek egy – nem saját készítésű – szushivacsoráról, amit otthon celebráltunk némi japán macha-tea:-) kíséretében, de utána rádöbbentem, hogy szívesen elmennék egy szushi-tanfolyamra!

(Még mindig kimaradt néhány, ezeket még beszúrom ide, ha megtaláltam a képet és a recept is kéznél van.)

 Posted by at 15:30
nov 102007
 

Sokminden eszembe jutott a gyerekkorommal kapcsolatban, amióta Lila Füge meghirdette a VKF! X. fordulójátNehéz feladat, mivel már két hete vívódom az írással, de nem tudok igazán zöldágra vergődni. Azt tudom ugyan, mi volt az első étel, ami felnyitotta a szemem a kulináris csodákra, de hogy hogyan jutottam el idáig …. azt már nem. Amióta ekkora szenvedéllyel viseltetek a főzés iránt, ezt a kérdést már magamnak is többször feltettem. A válasz még mindig várat magára.

Egész kiskoromban hihetetlen rosszevő, egyben vézna gyerek is voltam. Semmilyen élményt nem okozott az evés, még ha kedves étel is került az asztalra, mert ilyen nemigen volt. Ettem, ha kellett, és ha drága nagyanyám belémdiktálta az ételt. Az étkezéssel kapcsolatban nekem is ugyanannyi élénk emlékem van, mint másnak, de ezek inkább életképek. Élesen emlékszem még a téli hajnali disznóvágásokra, a nyári névnapok kerti ünneplésére, a befőzésekre, a karácsonyi töltött káposztára. Arra is emlékszem, ahogy nagyanyám minden héten gyúrta a tésztát, és metélttésztát vágott, ami a mai tagliatelle-nek felelne meg. Hosszú évekkel később
én is úgy vágtam fel a pappardelle-t, ahogy ő, mivel a tésztagépemen nincs széles tésztára feltét.

Gyerekkorom egy részét külföldön töltöttem és itt ismerkedtem meg azokkal az új ízekkel, amiket mélyen legbelül mindig is kerestem. Itt fedeztem fel, hogy a világ egy – számomra addig rejtve maradt szegletében – roppanós salátát tálalnak fel ebéd előtt, hogy léteznek krémmé főzött levesek és a húsokat mártásokkal adják, ahogy az nálunk szinte sosem került asztalra. Ízekkel tapasztaltam, hogy túróból igenis nagyon finom sütemény lesz, ha a tésztát nem émelygős vajaskrémmel töltik meg. A világ eme sarkában nem volt lisztesre húzott főzelék, csak zöldfűszerekkel vegyített ropogós zöldség valami olyanban megmártva, amit ők öntetnek neveztek. Ekkor dőlt el végleg, hogy sosem leszek a magyaros konyha elkötelezett híve.

És itt elkezdett megjönni az étvágyam. De az étvágyam méginkább jóanyám divatmagazinjaitól jött meg, amikben felfedeztem, hogy mindegyik számban egy csomó, képpel ellátott recept is szerepel. Mentem anyámhoz, hogy főzzön ilyeneket, ami a képen van, de nem tudtam meggyőzni…. Én viszont szenvedélyesen el kezdtem kivagdosni és gyűjteni ezeket a kis fecniket, kis spirálfüzetbe pattintottam őket és ételfajtánként rendszereztem. Az egy
ik receptlapon, amin megakadt a szemem, talán mert egyszerűnek tűnt elkészíteni, ez állt: Mousse au chocolat. Leírtam a nevét egy papírra és megmutattam az egyik tanáromnak a suliban, mert azt sem tudtam, hogyan kell kiejteni. Hogy a világ kulináriájának egyik klasszikusára bukkantam, arra csak jóval később jöttem rá. 

                                  Mousse au chocolat - Francia csokoládéhab

Így kezdődött az én nagy vonzalmam a francia csokoládéhabbal.
A füzetkét a mai napig őrzöm, bár néhány költözés alkalmával már erősen hajlottam rá, hogy megszabaduljak tőle. Milyen szerencse, hogy nem tettem! Tavaly rendbetettem elsárgult lapjait és nosztalgikusan lapozgatom a benne lévő mintegy 300 receptet, két év kitartó gyűjtőmunka eredményét. Ma már a hozzávalókat könnyűszerrel be tudnám szerezni, de a receptek egy jó része divatja múlt lett. Mégis egy kaleidoszkóp egy elmúlt érából, az életemből, a gyerekkoromból.

Még gyerekfejjel álltam neki a csokoládéhabnak, lehettem vagy tizenkét éves. Könnyen ment, hisz minden hozzávaló elérhető volt. Így ismertem meg és a mai napig így is készítem. A fiúimat is ezzel kápráztattam, ami nem volt nehéz, mert ezt a habot senki sem ismerte, persze ezután mindenki meg volt győződve arról, hogy fantasztikusan tudok főzni! (Az igazságot persze jóval később tudták meg:-))

Van ennek a csokoládéhabnak egy nagy-nagy titka, amire hosszú évekkel később jöttem csak rá. Sosem volt benne tejszín, és a mai napig nem is szeretem a tejszínnel készült változatot. Nekem az NEM mousse! Egyszer a régi Intercontinental Silhoutte éttermében egy szegény pincért szégyenítettem meg azzal a kijelentésemmel, hogy képtelenek egy rendes mousse au chocolat-t készíteni! Persze rendes volt az, csak épp a tejszínhabos iskola szerint. Első találkozásunk óta én viszont megrögzött tojáshab-moussse fanatikus vagyok, és az is maradok. A tejszín nélkül, tojássárgával és még több tojásfehérjével készült mousse ugyanis habos, légies, és kissé lyukacsos textúrájú, ahogy az a képen is nagyon jól látszik.
Amióta megismertem a két iskolát, azóta kutatom, melyik is valójában a forrás. Magyar viszonylatban a tejszínnel készült terjedt el, de Európában is nagyjából így készítik. Viszont két francia szakácskönyvemben is a tojáshabos szerepel, természetesen tejszín nélkül. Minden verzió létezik, a skála a tiszta tojáshabtól a tiszta tejszínhab között mozog, a legkülönbözőbb arányokkal, de hajlok azt hinni, hogy az én verziómmal kezdődött a mousse pályafutása, mivel ezt az egyszerűbb elkészíteni.
Ezért külön öröm volt számomra, amikor megláttam a
Bűvösék oldalán azt a csokoládéhabot, és úgy, ahogy én szeretem! Köszönöm Nektek, hogy visszaadjátok a Mousse becsületét!

Mousse au chocolat - Francia csokoládéhab

Az eredeti recept az én elsárgult lapú füzetemből – ahogy a képen is látszik – így hangzik:

3 db tojássárgája
100 g porcukor
1 cs vaníliáscukor
200 g étcsokoládé
1 ek vaj
1 ek rum vagy cseresznyepálinka
4 db tojásfehérje
1 csipet só

(A mára kissé átdolgozott változatom a a következő postban található.)

A *Győztes csapaton ne változtass* elve alapján a recept apró változtatásokkal ugyanaz maradt. Az évtizedek során a főzőcsokoládé minőségivé lépett elő, a tojásfehérje számát pedig eggyel felemeltem. A csokoládé minőségéről már sokan, sokfélét írtak, ezt most nem részletezem, de tény, hogy a csokoládé határozza meg a mousse ízének gerincét.

Ennyi és nem több egy nagy csokoládés szerelem története.
De hogy ne legyen ennyire unalmas, készítettem egy dekoratívabb változatot is. A csokoládéhabot naranccsal rétegeztem, a tetejére pedig bazsalikomos granitát helyeztem. Ez a mára kissé átdolgozott recept leírással együtt a következő bejegyzésben található.

De azt már tényleg nem tudom, hogyan is kerültem a főzés szenvedélyének eme rögös útjára, mert a mousse után egyelőre egy nagy űr támadt. Soha nem sündörögtem a konyhában és senkitől sem lestem el semmilyen fortélyt, mert még a konyha felé sem jártam igazán. Egyszerű, magyar konyhát vitt a családom mindenfajta kísérletező kedv nélkül, onnan nem volt mit ellesnem. Nagyanyámnak megadatott az az úri élet, hogy ellátták, főztek rá – emiatt idős korára sem tudott igazán jól főzni.
Azóta nem csak a főzés, de mára már az evés is átlényegült és életem egyik szerves részévé vált. (Brrr, ahogy ezt leírom, olyan józanul és tárgyilagosan hangzik, pedig egyáltalán nem az:-) Valahol a génjeimben ült mélyen, és csak arra várt, hogy előtörhessen.

Egy több mint egy évtizedes űr után aztán a véletlen egy újabb receptet sodort az utamba. De ez már egy másik történet, amit alkalomadtán elmesélek, mivel azon a papírlapon meg éppenséggel egy klasszikus, toszkán cannelloni receptje szerepelt.
De ahogy mondtam, ez már egy másik szerelem története – aminek a végén valahogy ez a blog is megszületett.

 Posted by at 01:22
Sze 172007
 

… gondoltam, milyen jó kis cím kerekedhetne ebből, ha minden napra jutott volna egy recept. (De nem jutott, csak 0,27, ezt tessék beosztani:-)
Egy kerek éve már, hogy nemcsak főzök, tervezek, de írok és bloggolok is. Az első, mint tudjuk, mindig fontos marad (nagyanyám most azt mondaná, hajaj, de rohan az idő, kislyányom!), ezért szeretnék erről az első évről csak úgy magamnak egy rövidke kis mérleget vonni. (Ez annál is könnyebb lesz, mert szép akkurátusan már régebben elkezdtem a hozzávalókat is beszámozgatni.) Több bejegyzés született, de pontosan 100 a receptek száma (ez viszont július óta nem a véletlen műve:-), emiatt szinte tálcán kínálja magát egy rövidke kis összegzés.  

Nagyon tetszett Lila Füge egyéves visszatekintője, amiket ott leír a bloggal leélt egy évéről, annak jó részét én is magaménak vallhatom. Néhány hónappal előtte egy kedves ismerősöm (minő véletlen, azóta ő is blogger lett:-) hívta fel a figyelmemet a Chili&Vanília blogjára (ámultam és csodáltam), és lassan felfedeztem a blogok világát. Augusztus végén valami kulcsfontosságú esemény történhetett velem, de konkrétan már nem emlékszem rá (lehet, hogy valahol valami rosszat ettem?:-) de elkezdtem kivül-belül bizseregni, két napot nem aludtam az izgalomtól és néhány napon belül készen is volt a blog – alapja.
Megnyugodtam, mert nem vagyok blogfüggő (még ha a férjem néha súrolja is a valóságot:-), de a blog írása és főleg a többi gasztroblog olvasása, követése – mit is tagadjam -, nagymértékben megváltoztatta az életemet. Még tudatosabb, figyelmesebb, minőséget követelőbb vagyok, mint voltam. (Pedig régen se volt ez piskóta!:-) Hát ez igazán nem rossz, ezt bátran fel is lehet vállalni! 

Akkor lássuk csak, mit is rejt a cucina, ha egy kicsit a felszín alá bújunk:

Már a blog nevében is az olasz konyha mellett tettem le a voksomat (de azért nem csak ebből főzök ám!:-) A 100-ból pontosan 51-et Olaszhonban is főzik, de további 10 mediterrán földről származik. Nem tudom, de nem is akarom véka alá rejteni egyik hitvallásomat: eddig csupán 13 pastarecept került fel a blogba, pedig jóval többet alkottam ez idő alatt is.
Ha már tészta, akkor egyértelműen a gyúrttészta, a pasta vezet (10), még akkor is, ha nem mindig magam készítem: ezzel kezdtem a blogomat is, mert egyszer tematikusan össze szerettem volna szedni a pastafőzés alapvető tudnivalóit. (Chilii igen-igen kedvesen a pastafőzés kiskátéjának is tilulálta:-))
A saját konyhámban omlós tésztát és kelttésztát készítek a leggyakrabban, itt viszont csak 5 omlós tészta  és 4 kelttészta szerepel, sebaj, továbbra is hű maradok hozzájuk. Ugyanúgy, mint a túrós-olajos tésztához (1), ami szintén többször szerepelt a való világban, mint a virtuális platformon. 

Mindig is tudtam, hogy vonzódom a klasszikus dolgokhoz, hát lehetne ez másként itt a blogban, mint a valós életben? 55 a klasszikus receptek és leírások száma, mert úgy gondolom, erről az alapról kell és érdemes elindulni, erre már lehet építeni. Csak az tud magas színvonalon alkotni, aki ismeri a letisztult alapok minden csínját-bínját. (Ezt a blogot az egyre jobban főzni tudó lányomnak kezdtem írni és szívből remélem, hogy ezért valamikor még hálával gondol majd rám:-)   

Ha a blogom a tükröm, akkor ebben nemigen látszik, hogy valójában nem is vagyok túlságosan édesszájú: 35 desszertet készítettem, azt hiszem, ezeknek inkább a férjem örült inkább – na jó, azért én is csipegettem belőle!

Tavasszal, pontosabban áprilisban szövetkeztünk Aubergine-nel, és a bortkívánó receptekhez megfelelő nedüt is ajánlunk. Aubergine a magyar borokat töltögeti nekünk (bár levelezéseink során arra is fény derült, hogy egyik kedvenc bora szinte hajszálra megegyezik az én kedvencemmel, ami éppenséggel egy ausztrál Shiraz volt az utóbbi tíz év legjobb évjáratából :-)), jómagam pedig főleg az olasz, vagy éppen spanyol régiókból merítek. Mindegyik bort magunk is kipróbáltuk, és egy kivételével éppen azt is ittuk az adott fogáshoz. 
Eddig 12 borajánlat született, de ahogy időnk engedi, a régebbi receptekhez is bort kortyolgatunk majd!

Most pedig nézzük csak a hozzávalókat! Járatom csak a számat, vagy tényleg túlsúlyban vannak a mediterrán alapanyagok?

Az egyértelműen látszik :-), hogy szeretek alkohollal főzni. Ha engedi az étel, mindig nagyvonalúan löttyintek bele valami nedüt, leginkább bort. A flaskák folyamatosan, átfedésekkel váltják egymást, mikor milyenre van szükség. A gyengébbeket csak főzéshez használom (azért a szakácsnő is kap belőle egy keveset), de az igazán jó borokkal is szoktam az ételt nemesíteni, attól lesz az igazán jó!  35-ször alkoholt öntöttem az ételbe, ebből 12-szer a fehérbor vezet (pedig szerintem jóval több vörösbor fogyott…) hmm…
Az valóban nem csak szócséplés, hogy gyakran főzök csonthéjasokkal, főleg mandulával: 14-szer mandula került az ételbe, de süteményeken kivül húsok mártását is meg szoktam kötni vele.
Na tessék, csokoládét csupán 8-szor használtam, vagyis nem vagyok csokifüggő, szerintem…

Az utóbbi időben viszont egy új, remélhetőleg hosszantartó szerelemre tettem szert: felfedeztem – jobban mondva kezdem felfedezni – az ecetek és olajok fantasztikusan izgalmas világát! Még igencsak az elején tartok, de mindenkit csak ösztönözni tudok, merüljön el bátran ebben az *illatos és zamatos* fürdőben, nem bánja majd meg! Eddig is sok olívaolajat használtam (csak itt a blogban 45 alkalommal olívaolajat öntöttem az ételbe!), de a saját készítésű, ízesített olajokon túl (mint pl. a medvehagymás olívaolaj) próbálgatom a különböző, préselt olajakat is. Egyik kedvencem a dióolaj, de tesztelés alatt van már a pisztácia- és a mákolaj is:-)  

Az ecetek! jó pár évvel ezelőtt még csak egy gyengébb kis balzsameceten és fehérboreceten kivül (valami Chef felirata volt, brr, ez valami borzasztó!) alig használtam mást. Vagy 10 éve vettem egy kis üveg francia málnaecetet, úgy óvtam, mint a szemem fényét, és tessék, a mai napig megvan (nem romlik meg, csak az ecettápot kell néha átszűrni). Mit mondjak, a többi új ecet- és ecetbalzsamcsodám mellett szinte élvezhetetlen, nincs mit tenni, eljárt fölötte az idő. Az abszolút favoritom jelenleg a málnabalzsam – ez 4x(igazán gyümölcsös málnaecet egy nagy rész gyümölcspéppel), de mézbalzsamot 7-szer löttyintettem az ételbe. 

Ami a fűszereket illeti, itt némi ellentmondásban vagyok önmagammal. A blogban felhasznált fűszerek nem tükrözik ugyan pontosan a fűszermániámat, mivel 10-szer szerecsendiót, 9-szer fahéjat, 7-szer gyömbért használtam, ez után csak kisebb számban következik a kardamom (5), a koriander (5) és társai. Pedig nem is szeretem túlságosan a fahéjat, na tessék!
A helyzet a friss zöldfűszerekkel sincs másként: a kedvenceimet nem szerepeltettem túl sokat, rozmaring 5-ször, a zsálya pedig 3-szor ízesítette csupán a főztömet, viszont az obligát petrezselymet nyilván kényszerből vetettem csak be, szegény petrezselyem 13-szor landolt a tányérunkon, bazsalikom 7-szer.

Viszont egyértelműen zöldségimádó vagyok, ez végre meglátszik a recepteken is! Nincs is számomra kedvesebb dolog, mint egy nagy tál ízletes, zamatos saláta, akár igen raffinált formában is. (Vagyis raffinált legyen, az a lényeg!) Mellé egy kevés grillezett hússzelet, két szeletke frissen sütött ciabatta, egy finom pohár vörösbor és máris boldog napom van! Salátából és zöldséges mellékesből 19 alkalommal merítettem, ez magamat ismerve igen alacsony szám, gondolom a férjem finoman kényszerítő akarata is közrejátszott ebben az alacsony számban:-)
Igazán nem csodálkozom, hogy 16 alkalommal vezet a paradicsom. Ezt követi a paprika (9) és a sárgarépa (7) (azt hiszem, mindkettőt a receptek kényszere szülte:-) majd a tavaszi spárgaőrület (6) sem maradhatott ki. Egyik legkedvesebb salátám, a rucola a maga 3-szori jelenésével igen szegényes aktivitást mutat, viszont legalább egy nullával többször ettük. Főleg grillezett kecskesajttal eszegetjük, a salátát mostanság pedig dióolaj és málnabalzsam dressingjében fürdetgetem, de voltak ennél észbontóbb ötleteim is:-))

Gyümölcsökből valahogy nem nagyon villogtam, a blogom szerint egy év alatt csak 4-szer főztem almával, viszont egyértelműen kedvelem a citromot (11) és a narancsot (5), ezt szorosan követi az eper (3) és a meggy (3).

Tejtermékekből épp a tej nem játszik nálam túl nagy szerepet. Nem baj, mert sajtot 24 alkalommal használtam, tejszínt 15-ször, a tejföl 2-szeri bevetésén is látszik, hogy nemigen mozgok a magyaros konyha vonalán:-) Az is látszik hogy nem vagyok nagy mozzarella-rajongó (1) (pedig mindig a bivalytejből készült eredetit veszem, akkor is, ha négyszeres az ára, mint a gumitársáé), viszont parmezánt 10-szer reszeltem (ne már, csak tízszer?) és 4-szer vettem kecskesajtot is.)  Nagyon kedvelem a krémsajtokat, bár ebből a mascarpone csupán 2-szer került fel a blog receptjei közé, ricotta viszont 9-szer került az asztalra – hogy csak a legfontosabb sajtféleségeket említsem.  

Imádom, ha egy fogásnak múltja, története van, ha minden falat emlékeztet, hogyan született, honnan is érkezett. Szívesen kutatgatok ezek után, ha lehet – és ha érdemes -, meg is osztom ezt a kedves Olvasókkal: 7 ízben kutattam a recept múltja után.  

Virtuálisan a férjem is jelen van – azt hiszem, a blogom, az egyre növekvő főzőszenvedélyem is ösztönzi arra, hogy egyre többször fakanalat ragadjon. Sőt, karácsonyra még egy köténykével is megleptem, hú, talán jobban örült neki, mint egy új láncfűrésznek! A drága első konyhai botlásait bármilyen férfiember rekonstruálhatja, ezt garantálom! A Férfiak főzőkanállal részben már 5-ször alkotott. 
A saját kreációimról nem vezettem statisztikát, de bőven jutott belőlük ide is, úgy 20-nak gondolom a számukat.

Utoljára hagyom a bloggal eltöltött évem legfontosabb mozzanatát.
Amikor elkezdtem, egy maroknyi gasztroblogger (ez az elnevezés is Ch&V-től származik) volt aktív, talán harmincan lehettek. Ebben az évben a számuk, számunk a hatszorosára nőtt, és én ennek borzasztóan örülök! De aminek még jobban, hogy jó néhány kedves bloggertársat megismertem, sokkal levelezek, némelyiket pedig személyesen is megismerhettem (egyszer még a határon túlra is elmentem ezért, és meg is tenném újra, akár máshova is:-).

Egy másik, külhoni bloggerinával pedig megbeszéltük, hogy valahogy csak megünnepeljük augusztusban az egyéves virtuális kapcsola
tunkat. Kitaláltuk, hogy egy adott szombat délutánján pontosan 3-kor mindketten egy málnabalzsamos stampedlivel a kezünkben (ez hozott ugyanis össze bennünket) mélyen egymásra koncentrálunk! Nos, én épp a pesti Pozsonyi úti Signo teraszán koncentráltam a málnabalzsammal (épp otthon voltam, a Signo pedig egy jó hely), a kollegina viszont később töredelmesen bevallotta, hogy átaludta bimbózó barátságunk évfordulóját!! Ennek ellenére kapcsolatunk töretlenül épül tovább, a képet pedig, kedves kmm, jaj de kell köhögnöm, na, küldöm is! 

Remélem, ezek a kapcsolatok az idők során hosszantartó barátsággá is mélyülnek majd, amiket már nem csak a főzés iránti szenvedély tart életben!
Szívesen olvasgatnám mások visszatekintőjét is, mivel tavaly szeptemberben – talán az iskolakezdés forgatagában – sok új blog született! :-) 

Még írhatnék a fotózásról, a html rejtelmeiről, a sablonbarkácsolás kínjairól, az egyre növekvő szakácskönyv-gyűjteményemről (és a közben hozzá vásárolt polcról), a látogatottsági adatokról, statisztikákról, kedves, visszatérő Olvasókról, új bevásárlási szokásaimról, megnövekedett kulináris kukacoskodásaimról, szóval lenne még miről, de nem ez volt a célom.

Köszönöm mindenkinek, aki rámtalált és olvas, hisz egy maroknyi barátomon kivül az elején senki sem ismerte vagy tudta, hogy blogot írogatok. (Jóval később sem nagyon.:-) Nem tulajdonítok túl nagy jelentőséget a népszerűségnek, és semmilyen eszközzel, végképp nem hajhászom a művi popularitást, de mit tagadjam, természetesen jólesik, ha nemcsak megfőzik a receptjeimet, hanem feedback-et is adnak olykor, olvasgatnak, hozzászólnak, leveleket írnak, vagy tanácsokat kérnek.
És biztatok mindenkit, aki kedvet érez hozzá, ne fossza meg magát a gasztroblog-írás örömeitől (de kínjaitól se:-), ha nincs ihlet, vagy ötlet, kihűl a vacsora, mert fotózni KELL, és és és.

Nem merek újabb 100 receptet beígérni a  következő évre, még valaki számon kéri rajtam:-))
Köszönöm Nektek, mindenkinek a velem töltött egy évet!

 Posted by at 16:40
jún 202007
 

Újabb közérdekű érdeklődés kering a blogvilágban. Maci által kicsi Vú kérdezősködik affelől, hogy miként, hogyan reagál a család a blogírásra, a gasztromániámra és hogyan is viszonyulnak ahhoz, ha a fotóapparát állandó tartozéka a vacsoráknak? Befolyásolták-e a gasztroblogok a konyhámat?

Hiába érdekes a téma, most viszont (egyelőre) időhiány miatt csak a rövidített változat következik (csak hogy kicsi Vú ne csalódjon:-):
   
A blogírás személyes, csöndes műfaj, ezért alapvetően, ha békén hagynak, csak azt látja a család, hogy nem vagyok jelen. Ez persze egy gasztroblognál nem teljesen igaz, mivel az effajta bloggolásnak "előzménye" kell hogy legyen. Amíg recepteket keresgélek, szakácskönyveket nyálazok át, és már a fejemben is formálódik a vacsora, addig az idő is telik, sőt, utána főzni is kell.
A család igen jól tolerálja ezt a szenvedélyemet, mivel megszokták, hogy előbb-utóbb valami különleges kerül az asztalra. Gasztromániám mértéke a blogírás előtt sem volt kicsinynek mondható, hát ez a parányi kis növekedés már aztán igazán bagatell !! Ennek valós mértéke pedig az egyre növekvő konyhai kütyükben mutatkozik meg, melyek lassan felváltják az egyéb ajándékokat.

A fotózás külön téma, amiről már rég akartam írni, de a vacsorák előtti fotózás is külön procedúra marad. Nehéz hidegvérrel úgy előkapni a kamerát és esztétikus fotót varázsolni a tányéron lévő ételről, hogy a hitves már ütemesen dobol a késével az asztalon… Lassan megszokta, és már morgás sincs, csak sanda pillantások…

Nehéz egy gasztroblogger élete, no.

 Posted by at 23:20
máj 292007
 

Kicsit reméltem, hogy kimaradok a legújabb hócsatából, de Aubergine hógolyója mégis megtalált:-) Jaj, ez nem vonatkozik azért minden Kördés®-re, dehogyis, csak épp pont erre. (Mivel magam is tervezek majd egy kördést a későbbiekben.) A helyzet az, hogy nincs igazán gasztrotervem, és még sosem gondolkodtam azon, hogy egyáltalán legyen. De most gondolkodom egy kicsit…. és akkor lesz.

Ta-di-ta-dááááá… param-param…

No hát gondolkodtam, és nem szeretném elszomorítani a kedves Olvasót tervszerűtlenségemmel.
Kezemre játszott Moes, aki írta, hogy rumtopfot készül eltenni. Hopp, hát persze, hogy is felejthettem volna el! Itt az eper ideje, a startpisztoly pedig eldördült a rumtopfnál, és a nyár folyamán szépen belemennek majd a szükséges hozzávalók, hogy a csikorgó télben testünket és lelkünket átjárja majd a finom, bíboros, rumba zárt gyümölcs. Az eddigi rumtopfos tapasztalataimat pedig hamarosan egy posztban megírom.  

A nyár nemcsak a friss gyümölcsök ideje, de a grillezésé is! Hagyomány, rituálé, ami számunkra szorosan a nyár egyik tartozéka. Mi hetente legalább kétszer begyújtjuk a kerti grillt, akkor is, ha csak ketten vagyunk rá. Nagyon sok bevált salátát, pácolt husit, grillezett zöldséget, gyümölcsöt szoktunk készíteni (ezeknek receptjeit már vagy 15 éve gyűjtögetem), ezekből biztosan felkerül ide is még néhány.
Viszont nagy álmom, hogy egyszer a barátaimmal csapjak egy igazi, nagy kerti mulatságot, ahol mindenki ott lesz, akit magam körül szeretnék tudni. Nos, már most tudom, hogy ez szinte kivitelezhetetlen, de részletekben talán idén nyáron megvalósítható lesz. Legalábbis nagyon remélem.

Ha nem is most nyáron, de a közeljövőben biztosan elmegyek egy borászati tanfolyamra, hogy ne csak igyam, szeressem, de még jobban meg is ismerjem szakmailag a borokat. Nagy kaland  lesz, és már előre örülök neki.
 
Szeretném végre befejezni a campaniai útibeszámolómat (amiből a blogban ugyan még semmi nem látszik), amit már hónapok óta tologatok magam előtt. Mert mindig volt fontosabb poszt, szezonális főzések, amiket nem akartam kihagyni, de az összes hat receptet már lefőztem, lefotóztam, megírtam, itt lapul szép csöndben mindegyik piszkozat formájában, már csak maga a beszámoló várat magára. Jó lenne megírnom a beszámolót még az előtt, hogy az általam javasolt nápolyi éttermek bezárnak:-))

Nemrég jártunk – már nem először – Normandiában, Bretagne-ban (természetesen Calvadost sem hagytuk ki egy komoly Calvados-kóstolóval egybekötve) és olyan mély gasztronómiai nyomokat hagyott bennünk, hogy idén nyáron, néhány napra vissza szeretnénk menni. Ez a térség egyébként történelmileg is roppant érdekes, de ez a blog végül is a gasztroélvezetekről szól. Lehet, hogy ősz felé hajlik majd az idő, de biztos, hogy szakítunk rá valahogy időt.
A nyár munkás elfoglaltsággal telik majd, ezért egyéb nagyszabású terveim nincsenek.

Főzök, olvasok, blogot írok, ahogy időmből telik.

 Posted by at 13:10
máj 092007
 

Elért a Kördés® Ana-tól, aki Ágitól kapta: 
(Úgy látom, ilyen gyorsan nem ért még véget hócsata a magyar blogoszférában! Mire leülök megírni, már fogyadoznak a játszótársak.)

Mi alapján főzök, hol találok inspirációt?
Ezt és a harmadik kérdést kissé összevonnám, mivel szerintem összefügg.
Inspirációt szinte mindenhol találok, mivel "gasztrofogékony" lévén jószerivel mindenben látok fantáziát. Ha étterem előtt megyek el, biztos, hogy megnézem a kitűzött étlapot. Nagyon sok főzőműsort nézek, (nem magyar csatornákon) rögzítem is őket, ezekből sok ötletet merítek. Utazásaink során, meg amúgy is, mindig nálam van az én kis "kulináris füzetem", amibe mindenfélét felvések, ami érdekes. Milyen bort ittunk, mi volt még az étlapon, amit nem tudtam megkóstolni. Szintén mindig nálam van a pici kis kamerám, amivel minden érdekes ételt lefotózok. Étlapokat is fotózok, sőt, könyvesboltban szakácskönyv oldalakat is, arról, ami megtetszett…  ilyen receptet már készítettem, és később fogalmam sem volt, miből fotóztam a szöveget:-)) rázós ügy, de még nem buktam le, pedig elég sok ilyen képem van:-))
Természetesen ott vannak a szakácskönyveim, ha nincs ötletem (ez már a 3. kérdéskör és összefügg egy jóval korábbi kördéssel), a végtelen számú újságkivágás, félig-meddig rendszerezve, és a számítógépes adatbázisom is, amit pen formájában hordozok magamnál. (Mostanság ez is hozzátartozik egy női retikül elengedhetetlen tartalmához, a mobiltelefon, a rúzs és a púder mellett. Mert az ember sose tudhatja.) És jó ideje a gasztroblogok jelentik a nagy kincsesbányát, (magyar-német-angol-olasz…) mert azt vallom, hogy az ezekben leírt receptek az igazán jók, kipróbáltak és hasznosak. 
A 3. kérdés visszakanyarodik majd ide, ugyanis az ötlet megvalósulása elvezet a konkrét recept kereséséhez.
De azért nálunk is igaz a kérdés, ami biztos sok helyen elhangzik: mit főzzek holnap? 

Ragaszkodom-e a receptek minden betűjéhez?
Magam által felállított aranyszabály, hogy először mindent úgy próbálok ki, ahogy az meg van írva, ha már egyszer valami miatt felkeltette az érdeklődésemet. Egy végtelenül unalmas könyvet is megpróbálok az 567.-ik oldalig végigolvasni, mert hátha az 568. oldal gyökeresen megváltoztatja majd az életemet. Ki tudja. Ez utóbbi általában csalódás, de úgy gondolom, a szerző akart nekem valamit közölni….és erre nekem rá kell jönnöm. És a recept is, ha már ráakadtam. Különben meg muszáj mindent úgy elkészíteni, ha később változtatni akarok rajta, amit biztos, hogy meg is teszek. De csak második alkalommal. Néha előfordul, hogy menetközben látom, hú, ez nem fog menni. Túl híg a mártás, nem elég édes a krém, kevés alatta a lötty, túl sós a dresszing, satöbbi, akkor persze változtatok, hisz jócskán van ránézésre is ennyi tapasztalatom. De először mindenkinek megadom az esélyt a bizonyításra. Mint a valós életben.
Ez az előbbi csak a leírt receptekre vonatkozott, viszont nagyon sokszor kreálok magam. Az pedig nem úgy történik, hogy veszek egy receptet, és átformálom, elferdítem, elhagyok egy-két hozzávalót, mert ezt-azt nem szeretek. (Lásd fent.) Nem, az úgy van, hogy vagyok én, meg a hűtő, meg a kamra, (elnézést a sorrendért), meg az a rengeteg, a fejemben kavargó gondolat, meg az élettapasztalat (hú, ez most olyan nagyképűen hangzik, tudom….) meg a kulináris kis füzetem, meg az a régvolt, foszlányos kis ízemlék abból a tér bal sarkán lévő kisvendéglőből, ott S.-ben, meg a satöbbi, és akkor hirtelen összeáll egy kerek(nek hitt) étel. Családom szerint azokból lesznek a legjobb vacsorák.
A lányom a mai napig emlegeti azt az esetet, amit már annyiszor mondott nekem:
"Tudod, mama, azt főzd meg, amit akkor csináltál, amikor a Szilvi szülinapi babazsúrjára mentünk." Akkor ők óvodások voltak, mára meg a Szilvi is felnőtt, de én a mai napig nem tudtam rekonstruálni azt az ebédet…  
Mostanában sokszor megtörtént, hogy órákat autóztunk az autópályán. Ha én épp 5 perce csöndben vagyok, akkor a párom megkérdi: "Most épp mit főzöl?" mármint a fejemben, mert ismer és tudja és akkor megbeszéljük, milyen fűszert teszünk majd a gombához, jó lesz-e az újonnan beszerzett bor a gnocchihoz, szóval mi lesz majd a menü – esetleg csak 1 hét múlva… 
Hát ennyit a receptekről:-))

Mi alapján döntöm el, mi legyen másnap az ebéd/vacsora?
 
A férjem családjában az volt régen a módi, hogy minden héten leültek (ez szigorúan szerdán volt), kitalálták és összeírták, mi legyen a menü a következő héten, és csütörtökön volt a bevásárlás. A menüben a napokat fel lehetett cserélni, de többre nem volt szabad játéktér…. Tényleg nem, de nem is akarták. Némi friss dolgot még megvásároltak, de a menü gerince megmaradt a hétre.
Nos, ezt a párom kapcsolatunk hajnalán is már büszkén mesélte, sőt, kérésemre – mivel ezt a poroszos rendszerességet valahogy nem bírtam elhinni – be is mutatta az épp aheti bevásárló számlát. Nálam is próbálta ezt a módszert bevezetni, de a mai napig nem sikerült, és szerintem ennyi év után talán kezd is letenni róla… . Remélem. Néha azért még felemlegeti, de ezen a téren formálhatatlan vagyok.
Mostanában a reggelinél megbeszéljük, mi lesz a vacsora, szeretne- e valamit. Szerencsére szeret…. sőt, egyre több ötlete van, mit szeretne, ezért számomra már csak a végső simítás marad, ez meg az én játékterem. Valljuk be, ez sem lebecsülendő.
Mindig cetlivel vásárolok, mert az általában már nem spontán és általában kétnaponta. Viszont a hűtő és a kamra igen jól felszerelt, szerintem egy kéthónapos karantént is gond nélkül át tudnánk vészelni…. 
Szóval azért ma is tervezünk, de úgy mondanám, ez a terv elég spontán és elég tág teret ad az improvizációra. Mivel az étkezés nálunk nem csak életszükséglet, hanem szinte társadalmi élmény, élvezet, ezért tervezünk, de szinte csak másnapra. Néha egy cetlire felírom, mi az, amit a következő időben mindenképp el akarok készíteni. Ez a lista hol hosszabb, hol rövidebb. De ha friss dolgot látok, átdiszponálok. Szóval nincs merev terv, és nem is lesz a hétköznapokra, de van napi cetli és napi terv. Azért próbálok én is alkalmazkodni…

Ki maradt még? Mindjárt körbenézek:-)) Dibbuk…  

 Posted by at 21:55
ápr 252007
 

Már csak hármat alszunk, és szombaton (április 28-án) eljön a Vigyázz, Kész, Főzz! virtuális gasztrojáték IV. fordulójának publikálási napja.

Javasolt szombati menetrend a játékon résztvevő kedves blogtársaknak vagy jelzőlámpa sárga
egyéb résztvevőnek:

1. Blogtárs felébred
2. Blogtárs kibaktat a konyhába és nekilát a reggeli elkészítésének
3. Blogtárs előveszi a fotoapparátust (már ha van neki ilyen) és fotóz
4. Blogtárs szerettei körében elfogyasztja a reggelit (ez szabadon választható)
5. Blogtárs bekapcsolja a postírásra való technikai alkalmatosságot és postol
6. Blogtárs publikálja a postot
7. Blogtárs elküldi email-ben a post adatait

A napirendi pontok szabadon felcserélhetők és más napokon is elvégezhetőek,
kivéve a 6. pontot, melyet javasolt eme szombati napon lebonyolítani!

Jó főzőcskét és játékkedvet kívánok!

 Posted by at 09:31