feb 132015
 

Az igazi, házi vaníliás vagy csokoládépuding nem zacskós porból készül, de ezt úgy is mindenki tudja már.
Ugye, tudja ?? Nem attól lesz házi, hanem a tojássárgájától, ami sokkal finomabbá és teljesen feleslegessé teszi a keményítő használatát.
Nem is olyan régen, még a háború előtt kizárólag így készültek a pudingok, a porból készült változat csupán a lusta elfoglalt, este munkából hazaeső háziasszonyok életét volt hivatott megkönnyíteni.

De ez azért nem az a puding, az az igazi.
Most mégis egy ilyet hozok, mert az élet egyre sűrűbb, elegendő tojás sincs mindig otthon, a fehérjét meg utána tologathatjuk ugye, szóval a legegyszerűbb, ezt poros verziót – úgy értem nem azt, amelyik belepte a por -, egyszerűen mentesíteni. Itt is a tojásmentesség volt a cél, továbbá sem cukor, sem tej és liszt sincs benne. Continue reading »

jan 192015
 

Még régebben vettem egy pici, 12 cm-es kapcsos tortaformát, aztán bedobtam a többi közé, és ahogy lenni szokott, elfelejkeztem róla. Biztos ismerős :). Pedig épp azzal a céllal csaptam le rá, hogy milyen jó is lesz kísérletezgetni, mert nem kell majd egy nagyobb sütit kidobni, ha valami mégsem sikerülne. (Ilyen ugye mégsem fordulhat elő, de ha mégis … ).
Egyik nap nyúlok a fiókba és kezembe kerül ez a pici forma, meg még egy … nemhiába, régen is jó előrelátó voltam :). Continue reading »

dec 312014
 

Nem egyszerű tej, tojás és cukor nélkül pudingot főzni. Nagyon nem…. Ezzel akkor szembesültem úgy igazából, amikor elhagytam a tejtermékeket, de még nagyobb lett a gond, mikor egy ideje – és még egy jó ideig – tojást sem tudok használni bizonyos esetekben. És akkor jön a csokipuding….

És a nagy kérdés. Milyen édességet is készíthetünk akkor tej, cukor és tojás nélkül?? Továbbmegyek, dió, mandula és mogyoró nélkül?
A kérdés adott, és igazából csak egyetlen egy válasz létezik: zöldség! Sütve, főzve, teljesen mindegy, de a vegán pudingoknak nagyjából nyers vagy főtt zöldség és gyümölcs az alapja.
Ilyenkor a mélyen kétségbeesett delikvens átnyálazza a világhálót és megnyugszik: van megoldás Continue reading »

nov 282014
 

Számtalanszor készítettem már és többször nekifutottam a fotózásnak is, de soha nem sikerült még megközelítőleg sem valami elfogadhatóan gusztusosat fotóznom erről a barna pacniról, pedig szuperfinom! Na nem mintha bármi összefüggés is lenne a küllem és a belbecs között, de ezt már úgy is tudjuk.
Hihetetlen egyszerű pedig, a facebook-on is sikere volt, három perc alatt készen van és nem lódítok, nem hatásvadászok, tényleg!! Csak nyers tojást kell a turmixgépbe tenni, beletördelni a csokoládét, és amíg forog a gép, beletehetjük a többi apró hozzávalót. Gyors vízforralás – én a Nespresso kávéfőzőt szoktam ehhez Continue reading »

nov 052014
 

Lássuk csak, hova is tűnt el az a fantasztikus csokoládékrém! Tologattam már egy ideje pár üveg régi lekvárt a kamrapolcon, magában, vagy tölteléknek már nem jött szóba, cukortartalmuk is még magasabb, hagyományos módon készültek. De kidobni még sem akartam, hisz teljesen jó volt mindegyik. Egy sűrűbb eperlekvárral készítettem egy kevert tésztát, kanalankét adagoltam hozzá a végén a kókuszlisztet, figyelve, mennyit vesz fel.
Igazán jó lett, tele van lehetőségekkel, bár ezt a verziót hetente kétszer sütöttem, alaposan le lett tesztelve, lekvár elfogyott. Hurrá, de van még másik :). Continue reading »

nov 012014
 

Két hete valami cupcake-félét sütöttem, és a hab helyett tömény csokoládékrémet tettem a minitorta kis üregeibe. Annyira ütősre sikerült, hogy azon melegében kikevertem még egyszer, sőt pár napra rá még finomítottam rajta. Azt kell mondjam, egy hihetetlen finom, ütős csokoládékrém lett belőle, amonya mogyoró nélküli Nutella.
Szóval csak -ella. (Mivel a nevében a Nut- a mogyorót hivatott jelölni.)
Szinte kötelességemnek tartom megosztani, annyira finom, sőt (vetekszik a mogyorós házi Nutellával) és közeleg a Karácsony, gasztroajándéknak sem utolsó. Én ezt a hagyományos ganache-krémet vegán üzemmódban készítettem (november 1. nem csak Mindenszentek napja, de a Vegán Világnap is, tudtátok?) Continue reading »

Júl 012014
 

Csokoládétortából sosem elég, így aztán mindig lecsapok egy-egy újabb darabra, ha látszólag jól beleillik a konyhánkba.
Erre a tortára csak nemrég találtam rá és az eredeti képen is ugyanolyan étvágygerjesztő volt, mint itt. Remélem, ti is így látjátok! A tészta alapja eleve lisztmentes, egyszerű tojásos mandula, vagyis nem kell hozzá semmilyen hókuszpókusz (ezek a mandulás csokoládétorták valami fantasztikusak tudnak lenni!), a különlegessége viszont, hogy a pürésített nyers meggy egyből megy a csokoládékrémbe, amiből aztán egy jó vastag réteget lehet a tortára kenni. Igen, ez az az igazi, krémes csokitorta, amiből nyugodtan két szeletet is meg lehetne enni. Continue reading »

dec 112013
 

Karácsony előtt nem csak a blogokban, de zárt csoportokban is tombol a sütési láz. Így történt, hogy egyik nap szemben találtam magam egy eszméletlen jól kinéző keksszel, narancsmártással felturbózva. Mivel nem vagyok egy sütőtündér, és amúgy is el voltam maradva az előkészületekkel, lecsaptam Angéla receptjére. Az eredeti felállásban törökmogyoró és mandulaliszt szerepelt, ez el is készült, sőt a facebook-on ki is takarítottam a tálat, a tészta ugyanis eszméletlen finom volt nyersen is.
Fotózni nem tudtam, megettük.

Ma újra kellett sütnöm, de elfogyott a mandulaliszt, az új szállítmány pedig még nem érkezett meg, ezért változott a felállás Continue reading »

jún 132010
 

Este arra értem haza, hogy a férjem vad kerepelés közepette focit néz a tévében. Az esti focinézés nálunk nem újdonság, sőt, heti kötelező program. A rám eső kötelező gyakorlat abból áll, hogy a karácsonyra kapott fejhallgatómmal a fejemen átvonulok az egy légtérben lévő konyhába és főzni kezdek valamit. Előtte benyomok persze egy jó kis zenét a lejátszóba, aztán mehet a dolog.
Ami azt a krekegő hangot illeti, arra csak később jöttem rá, hogy ez az eléggé idegesítő hangzavar a tévén keresztül magából a stadionból ered. Hát igen, elkezdődött a focivébé.

Dél-Afrika konyháját szerintem nem sokan ismerik. Érthető, honnan is, hisz jóval távolabb van, mint akár Olaszország:) Aki viszont teheti, annak azt ajánlom, menjen el és nézze meg magának ezt a fantasztikus, színes országot!
Mi több, mint tíz évvel ezelőtt jártunk ott és bár sok apró részlet feledésbe merült, mégis nagyon jó emlékeink vannak.

Jó lenne most valami útileírás-félét írni, de ezt most ne várja tőlem senki. Ezt a malva puddingot is hosszú évek óta sütöm, de csak néhány hónapja eszméltem rá, hogy te jó ég, itt a nyakunkon a vébé, soha jobb alkalom nem lesz, végre ez is felkerül a blogra.

Ma délben megsütöttem ezt a pudingot, hogy le is fotózzam, erre tessék, szépen, mintegy varázsszóra jönnek is elő az emlékek. Szóval lehet, hogy az elkövetkező hetekben mégis írok Dél-Afrikáról, eklektikus konyhájáról, mert receptem is van még. Képek nem lesznek, amikor ott jártunk, még hírből sem ismerték a digitális kamerát. De azt el tudom mesélni, milyen volt két óceán kereszteződésében állni, aztán a homokban ücsörögve órákig bámulni a többméteres hullámokat. Vagy Nelson Mandela börtöncellája előtt ledöbbeni, vagy Fokvárosban a Waterfronton fish and chipset enni. Az óceán fölött végigautózni a hihetetlen Chapman’s Peak Drive-on és Paarlban vörösborokat kóstolni. Itt ettünk először strucchúst és láttunk egy strucc-futóversenyt is. Johannesburg veszélyes, Fokváros egy igazi pezsgő, eklektikus nagyáros, Pretoria pedig egyenes a kisvárosi idill a virágzó, mindent beborító jacaranda-fáival. Soweto megdöbbentő a történelmével és alacsony, négyzetes, egybeolvadó házaival, a világ legnagyobb földbe ásott mélyedésén pedig elámultunk.
Egyszóval, emlékeim vannak bőven.
Ráadásul megérkezett néhány karton Triangle is, amiből Gabojszával néhány hete meg is ittunk egy üveggel egy igen jól átbeszélgetett fél éjszakán:).

Szóval ez a malva pudding tényleg nagyon finom. Egyszerű, levegős a tésztája, kisebb formában meg kell sütni és egy hihetetlen tömény, kalóriadús szósszal illik tálalni. Keresőbe beírva rengeteg recept előjön, elég nehéz is rajtuk eligazodni. Ezt is évek alatt formáltam, leginkább a szószt, ami eredetileg iszonyúan tömény és meglehetősen sok is volt.

Dél-afrikai Malva Pudding
Dél-afrikai Malva Pudding


A süteményhez

1 db tojás (közepes méretű)
180 g kristálycukor
1 ek sárgabaracklekvár
250 ml tej (2,8%-os)
15 g vaj
1 tk fehérborecet
120 g búzaliszt (BL 55)
1 tk sütőpor
1 csipet só
A tejszínes szószhoz
250 ml tejszín (30%-os)
30 g vaj
100-120 g cukor
kb. 100 ml forró víz
1 tk vaníliakivonat (vagy ½ rúd vanília belefőzve)

1. A sütőt alsó-felső állásban előmelegítem 180 °C-ra.
2. Egy keverőtálban villával felverem a tojást és elkeverem benne a cukrot és a lekvárt. Beleöntöm a tejet, az olvasztott vajat, az ecetet majd a lisztet, sütőport és a sót. (A kulcs a sárgabaracklekvár és a fehérborecet!) Az egészet simává keverem.
3. Hat tűzálló szufléformát kézmeleg vajjal alaposan kivajazok  és egyenletesen beleöntöm a masszát. Betolom a sütőbe és kb. 40 percig, illetve tűpróbáig sütöm. Csak addig süssük, amíg a tű már nem ragad.
4. Közben elkészítem a tejszínes szószt.
Egy lábasba öntöm a tejszínt, a vajat, a cukrot és a vaníliát, majd felöntöm a forró vízzel. Néhány percig alacsony hőn forralom és félreteszem.
5. Ha kész a pudding, késsel kiveszem formából és tányérra csúsztatom. A tetejükre csorgatok egy kevés meleg szószt, amit a pudding azonnal magába szív. Ezt meg lehet még ismételni, majd a szószt köré öntve tálalható is. 

Malva Pudding
6 puding formában /

 

ápr 032010
 

Idén elmarad nálunk a már hagyománnyá vált sonkagombócleves, de a húsvéti colombáról elutazásunk ellenére sem szerettem volna lemondani. Sütöttem egyet, kissé előrehoztuk a megszegését, a sietség következtében sajnos még galambalakúra sem volt időm formázni, de ahogy mondani szokás – a miénk. Magunkkal viszünk néhány szeletet és vasárnap elmajszoljuk.

A recept most még több vajat tartalmaz, a szeleteket pedig megpirítottam és amarettos csokiszósszal öntöttem le. Bármilyen kalácsból remek, csak ajánlani tudom, a pirult, ropogós szeleteken nagyon finom a csokiszósz.

Békés, áldott Húsvétot kívánok mindenkinek!

colomba_csokoladeszosz2

Pirított Colomba-szeletek csokoládészósszal

A kelttésztához (egy nagyméretű colomba)
500 g búzaliszt (BL-55)
½ kocka élesztő, vagy 2 tk szárított
70-80 ml tej (szükség szerint)
150 g kristálycukor
3 db tojás
2 db tojássárgája
230 g vaj, olvasztva
160 g kandírozott, világos gyümölcs (narancshéj, tök, stb.)
1-1 narancs és citrom reszelt héja
csipet só
A csokoládészószhoz
500 ml tej
4-5 ek cukor
½ rúd vanília (vagy 1 tk vaníliakivonat)
kb. 2 ek liszt
4-5 db tojássárgája
100 g étcsokoládé (60-70%)
2 ek Amaretto (mandulalikőr)

A kelttésztát a szokásos módon összeállítom és galambalakúra formázom. (Leírása ITT.)
A mártáshoz felhevítem a tejet a cukorral, vaníliával és habverővel belekeverem a lisztet. Ha már elég forró a tej, belekeverem a tojások sárgáját is és állandóan kevergetve besűrítem. Vigyázzunk, nehogy összeugorjon. Ha kész, lehúzom a tűzről és felolvasztom benne a tördelt csokoládét, majd hozzákeverem az Amarettot.

Tálalás előtt szeleteket vágok a colombából, megpirítom és még melegen ráöntöm a szószt.

feb 262010
 

Ehhez a krémhez nincs sok hozzáfűznivalóm. Megláttam Flat-Catnél, a további sorsát pedig a hozzászólásoknál el is lehet olvasni. Nagyon csokis, nagyon tömény, ha valaki villámgyorsan szeretné a favágásban leadott kalóriáit újból magához venni, arra ez ideális desszert.

Azért csak eszembe jut még néhány dolog. Az első, amiért megakadt rajta a szemem, az a tény volt, hogy hónapok óta több tábla Lindt-csokoládé hevert már itthon a legelvetemültebb ízesítésekben. Az ilyen összeállításokkal, mint például chili-maracuja, vagy levendula-kakukkfű, nem igen tudok mit kezdeni. Continue reading »

jan 292010
 

Bejegyzésmentés lesz a jelszó januárban, ugyanis nehezen viselném, ha ez a hónap recept nélkül múlna el. Jelenleg azonban csak a piszkozatban lévő bejegyzéseimhez tudok hozzáférni, így jöjjön egy krémes desszert (pohárkrém, micsoda egy szó ez:)), mivel csak ehhez írtam anno pontos receptet és töltöttem fel közel egy éve egy képet.

Hihetetlen, de ennek az egyszerű, minden esetben szigorúan fehér kis krémnek rendkívül komoly gasztrotörténete van (erre utal a neve is), amibe most lehetőség- és idő hiányában nem mennék bele, de pótolom, amint odajutok.
Sokan arab gyökerekre gyanakszanak, bár francia (blanc manger) és olasz konyhákban is otthon van. Szicíliában a legegyszerűbb változat terjedt el, ehhez még mandulát (vagy akár pisztáciát is) szoktak társítani, és itt kanyarodhatunk vissza ugyebár az arab befolyáshoz. Continue reading »

dec 282009
 

Van a férjemnek egy igazán jó tulajdonsága. Persze több is van neki, hisz enélkül nem nyerhette volna meg a férjem című dobogós helyezést, de esetünkben és az alábbi történet kapcsán most ezt az egyet emelném ki.

Üzleti útjai során rendszeresen meglep azzal, amire igazán vágyom, legyen az parfüm, egy adott ruhamárka, vagy egyéb, rég áhított kütyü. A szakácskönyv külön ajándékozási kategóriát képvisel, ugyanis minden útjáról kapok egy autentikus darabot. Szerencsére sokat utazik :), ezért az utóbbi időben szép számmal gyarapodott a könyvtáram.
Egy, a valódi nemzeti konyhát bemutató szakácskönyv beszerzése néha nem kis feladat elé állítja ezt a szegényt embert. Így volt ez a legutóbbi, őszi londoni útja során is. Elmondása szerint csak állt és állt a nigellás, jamies és egyéb könyves polcok előtt (el tudom képzelni, a többi nagy nevet pedig már meg se tudta jegyezni:) és képtelen volt eldönteni, mi is ebből a valóban eredeti, nemzeti konyha. Egy igazi gasztroblogger férjeként azonban leemelt a polcról egy egyszerű, de klasszikusnak vélt darabot, a britek amolyan horváthilonkáját, amit aztán diadalittasan kapott elő a koffer mélyéből. Forgattam a könyvet aztán balról jobbra, meg jobbról balra, azért szívem mélyén ez esetben talán jobban örültem volna egy jamies könyvnek, mivel nekem még egy darab ilyenem nincs (tényleg nincs, mint ahogy nigellás és gordonos, meg egyebes sincs), de ahogy elmélyültem a könyvben, egyre több főznivalót találtam benne.
A férjem egyébként is rábökött az egyetlen receptre, amit mielőbb szeretett volna a tányérján látni. Ez pedig az alábbi csokoládés puding volt.

Hasonló már készült nálam, igen finomra sikerült, már akkor is megállapítottam, milyen jól lehet variálni. Egyébként pedig szerintem remek darab lehet a Gasztrotipp Pite-péntek című rovatába is:)
Nem csak baguette-ből jó, hanem mindenfajta kenyér-, kifli- vagy kalácsmaradékot, úgymint karácsonyi panettone-t, esetleg gyümölcskenyet is fel lehet hozzá használni.
A recept double cream-et ír, ami igen magas, 40 zsírszázalék körüli, nem savanyú tejtermék, bátran lehet helyettesíteni tejszín és mascarpone keverékével és ha autentikusan szeretnénk maradni, akkor adjunk még hozzá egy pici vajat is, hogy elérje a 40%-os zsírtartalmat. Ettől a tojásmassza isteni finom, bársonyos lesz, szóval ez nekem egy fokkal még jobban is ízlett, mint a múltkori.

A karácsonyról, a menüről majd később írok részletesebben.

chocolate_bread_butter_pudding1

Csokoládés vajaskenyérpuding
(Chocolate bread and butter pudding)

A tojásmasszához
4 db tojás
4 db tojássárgája
125 g cukor
250 ml double cream (40 %-os crème double, vagy mascarpone-tejszín keveréke)
400-500 ml tej
1 tk vaníliakivonat
Az összeállításhoz
½ db (120 g) baguette
50-60 g vaj
60 g mazsola
80 g étcsokoládé (pl. 60%-os, ízesített is lehet)
A mázhoz
3 ek sárgabaracklekvár
2 ek narancs- vagy almalé

A sütőt (alsó-felső állásban) 180 °C-ra előmelegítem.
A tojásokat és a sárgákat a cukorral gépi habverővel néhány perc alatt habosra keverem, fakanállal beleforgatom a double creamet (vagy a tejszínnel elkevert mascarponet), a tejet és a vaníliát, úgy, hogy egy igen sűrűn folyó masszát kapjak.
A baguette-t 24 vékony szeletre vágom, egyenként jócskán megvajazom és a felét lefektetem egy tűzálló tálba (a tálat nem kell kivajazni). A csokoládét darabokra tördelem (most narancsos Lindt csokoládét használtam) és szétosztom a kenyérszeleteken. Megszórom a mazsolával és ráfektetem a többi, vajazott kenyeret is. Ráöntöm a tojásos masszát és fedetlenül betolom a sütő középső rácsára.
35-40 percig sütöm, amíg a tojás össze nem áll, akkor kiveszem a sütőből.
A baracklekvárt összekeverem a narancslével és ecsettel átkenem vele a sütemény még forró felületét.
Azon melegen tálalom.
6 személyre / 

A Classic british cookbook receptjét alakítottam át.

dec 022009
 

Ez a töltött palacsinta még Max gombócos VKF!-jére készült – ott is a desszertes szekcióba gondoltam -, de úgy találtam, nem gördül eléggé. Aztán megnyugodva láttam, hogy mások is elég tágan értelmezték a magától forgó, ehető alkalmatosságokat, de addigra már jócskán kicsúsztam az időből.

Viszont itt a helye, mivel nagyon finom lett és magam is variáltam még utána. Mivel rengeteg palacsintát sütöttem, ezért három napig szinte ezt ettük édességnek.

A palacsintákat a szokásos módon, kevés liszttel és sok tojással sütöttem. A töltelék fehérhúsú őszibarack volt, amit hosszabb ideig pácoltam egy finom, fűszeres-boros mártásban, aztán felvágtam és összekevertem ricottával. Ez a krémes töltelék egyébként önállóan is megállja a helyét, hihetetlen finom, gazdag ízű lett.

A borhabba a szintén gyakran készített marsalás vagy pezsgős változat helyett most Camparit tettem. Még sosem próbáltam, az első változat túl kesernyésre is sikerült. Nagyon szeretem a Camparit (az eredeti Bitter-ről van szó), de kizárólag felspriccelve vagy egy kevés Prosecco, Soave hozzáöntve, úgy már igen kellemes ez a kesernyés, fanyar háttéríz. Másodszorra már kevesebb Camparit kevertem desszertborral, úgy kiváló lett! A zabaglione tetejét pedig megszórtam egy kevés, jó sok fahéjjal elkevert, meleg ízvilágú curryporral.

Marinált barackkal töltött palacsintabatyu Campari-s borhabágyon
Barackkal töltött minipalacsinta Campari-s borhabon
(Crespelle ripiene su letto di zabaglione al Campari)

A palacsintához
40 g (2,5 lapos ek) liszt
1 db tojás
50 ml tej
csipet só
kb. 60 ml szénsavas ásványvíz
4-6 ek törökmogyoróolaj (a sütéshez)
A marinált barackos krémhez
kisebb őszibarack, nektarin vagy sárgabarack
kevés fehérbor
pár csepp Campari
cukorszirup (1:1 arányú cukor és ásványvíz)
fahéj, csillagánizs
ricotta
A zabaglione-hoz
3 db tojássárgája
2-2,5 ek kristálycukor (a bor édességétől függően)
2 ek (30 ml) Campari
2 ek (30 ml) félédes Marsala, vagy száraz fehérbor
Az összeállításhoz
metélőhagymaszálak
fahéjas currypor
porcukor

1.  Előző nap vagy néhány órával előtte elkészítem a boros-cukros pácot és beleteszem a kisebb darabokra vágott barackokat. Minél tovább áll benne, annál jobb lesz. Lehet kóstolgatni és egyengetni az ízén, de vigyázat, a végén azért maradjon még alatta valami:)
2.  A crespellákhoz összekeverem a masszát, fél órát állni hagyom és egy 10-12 cm-es serpenyőben mogyoróolajban egymás után kistütöm őket. (Nagyobbak is lehetnek, de akkor nem lesz olyan csinos batyuméretű. A 10 cm átmérő amúgy az amerikai pancake-nek felel meg.)
Ha kész, felhasználásig egy tányérral lefedem őket.
3.  Tálalás előtt elkészítem a krémet. A barackokat szűrőben lecsorgatom és óvatosan beleforgatom a villával elkevert ricottába. A mennyiséget érezzük majd, lehet még édesíteni, illetve a ricottához én még adtam egy kevés boros szirupot is. Hűteni nem kell, maradjon minden langyos.
4.  Elkészítem a borhabot.
Egy magas falú edényben habosra verem a tojássárgákat a cukorral, majd vízgőz fölötti üstbe teszem és habverővel beledolgozom a bort és a Camparit. Ezzel a módszerrel kevésbé fáradságos a zabaglione elkészítése, de még így is fogunk izmosodni egy cseppet:).
5. Tálaláshoz egy desszertes tányérra öntöm a zabaglione-t. A palacsintákat középen megtöltöm a krémmel, összefogom és megkötöm egy-két metélőhagymaszállal. A habra szórok egy kevés, fahéjjal elkevert curryport, de cukrozott fahéj is megteszi.
4 személyre, bőségesen /

aug 302009
 

Szinte minden gyümölcsből lehet granitát készíteni, de a görögdinnyét mintha erre találták volna ki. Olyan magas a víztartalma, hogy szinte semmi nem kell már hozzá, ha elég édes, csak össze kell törni és mehet is a fagyasztóba. A citromos granita mellett talán ezért is igen népszerű Szicíliában, hisz a nyári rekkenő, aszfaltolvasztó hőségben futószalagon lehet otthon is gyártani.

Nálunk nincs ekkora hőség, ezért tettem még bele ezt-azt. Például zöldborsot és rózsalikőrt.
A granita eredetije Jody Vassallo: Salt & Pepper (EN/DE/IT) című könyvéből származik. A címet nem is kell magyarázni, hisz önmagáért beszél. Aki eddig azt gondolta, hogy a bors az bors, a só meg csak  só, annak ajánlanám, hogy lapozgasson át egyszer egy sóról és borsól szóló könyvet. Nem biztos, hogy ez a könyv a legjobb ebben a műfajban, sőt. Számos átfogó, enciklopédiaszerű könyv született már erről a két alapvető fűszerünkről. Ez a könyv azonban viszonylag egyszerűen elkészíthető, de raffinált recepteket tartalmaz, az alapanyagleírások világosak és jól strukturáltak. Continue reading »

aug 252009
 

Szerintem nincs is olyan ember, aki ne tudna tiramisùt készíteni. Aki ezt állítja magáról, az vagy nem evett még eddig életében, vagy kezdő a konyhában. No, mindkettőn könnyen lehet segíteni, hisz a tiramisù egy rémesen egyszerű krémes desszert. Nálunk az alapverzió is gyakran készül, de mostanában újítgatok ezen a téren is. Így született a narancsos-mákos változat, aminek hihetetlen sikere lett.

Lehet, hogy ez a curryvel megszórt példány nem lesz olyan népszerű, de nagyon finom volt!

Mire összeállítottam az első pohár krémet és fotózni vittem, hiányzott valami a tetejéről. Semmi nem volt kéznél, amivel díszíthettem volna, bazsalikom vagy zsályalevél azért mégsem passzol rá igazán. A narancssárgacsíkos krém mögött ott virított a likőrös üveg és ahogy bukott le a délutáni nap, a színe megbabonázott. Így jutottam el a curry-ig, amit először csak díszként szórtam rá, de megkóstolva egy fantasztikus ízvilág tárult elém! A következő poharat már curryvel rétegeztem, igaz, csak nagyon keveset szórtam rá. A curry saját készítés, egy nagyon meleg, fűszeres keverék, alig csípős. Pont jó, sőt azt hiszem, telitalálat az ilyenfajta desszertekhez. Ha újra pontosan lemérem, beírom a mennyiségeket is, egyelőre csak az összetételét írtam le.

A cukor mennyisége a likőr (és persze a barack) édességétől is függ, az enyém viszonylag alacsony alkoholtartalom mellett egy igen aromás, kevésbé édes darab, ezért mindenki a saját ízlése után édesítsen. Finomítatlan barna nádcukorral vagy muscovadoval messze jobb lenne, de akkor a krém nem lesz teljesen fehér.

tiramisu_oszibarack1

Őszibarackos-currys tiramisù
(Tiramisù alle pesche e curry)

3 db tojás
2-3 ek cukor (ízlés szerint)
250 g mascarpone
4 db őszibarack vagy nektarin
kb. 120 ml (8 ek) őszibaracklikőr
8 db babapiskóta (vagy egyéb kekszféle)
1 tk-nyi házi currypor

Egy magasfalú keverőtálban kézi robotgéppel 6-8 perc alatt habos-fehérre keverem a tojásokat a cukorral. A szobahőmérsékletű mascarponét villával széttöröm és óvatosan belekeverem a tojáshabba.
A barackot negyedekbe vágom és vékonyan felszeletelem.
Négy pohár aljára teszek egy-egy széttört piskótát (vagy más kekszet, pl. cantuccinit) és meglocsolom egy kevés likőrrel. Keményebb kekszre több folyadék szükséges és tovább is kell állni hagyni. Ráteszek egy-két rétegnyi barackszeletet és megszórom egy leheletnyi curryporral. Rákenek egy réteg habot és az egészet megismétlem. A hab tetejére is curryt szórok.
4 pohárnyi /

Meleg, fűszeres-fás currypor

fahéj
kardamom
koriander
gyömbér
rózsavirág, szárítva
levendulavirág, szárítva
vanília
pirospaprika
chilipehely, -por
kurkuma

Őrölt fűszerekkel is elkészíthető, de úgy lesz a legjobb, ha a fahéjat, kardamomszemeket (héj nélkül), a koriandert és a gyömbért szárazon megpirítjuk és megőröljük. Csak ezután adjuk hozzá ízlés szerint a többi hozzávalót. Törjük össze egy mozsárban, úgy nem veszít az aromájából.

okt 252007
 

Eddig sikeresen titkoltam, hogy nem csak a mediterrán konyhák iránt érzek nagy vonzódást.
Az angolszász konyhaművészetről ugyan nem sok jót lehet mondani (mások még annál is kevesebbet, mint én), de az édességfronton – nálam legalábbis – sikerült maradandót alkotniuk. Az örök toplistámon jó pár édesség szerepel a répatortán és a brownie-n kivül is, és ha ezek az édességek nem is tartoznak a világ csúcsgasztronómiájának élvonalába, az alapot felturbózva azért ezekből a mostohán kezelt, egyszerűbb édességekből is kulináris élményt lehet faragni.

Akárcsak ebből az almás ropogósból. Az egész nem áll másból, mint egy morzsolt tésztakabát egy felvágott almarétegen. Ez eddig nem lenne túl izgalmas, ugye?
Egészen addig, amíg nem ettem egyszer, valahol egy olyan almásat, ami egyszerűen nem hagyott nyugodni. Vissza is kellett menni, ugyanarra a helyre, hogy újra megkóstoljam.
Biztos ismerős az érzés:-) Addig nem nyugszom, amíg nem találtam meg épp azt az ízt, amit ott, akkor, azon a helyen kóstoltam. Fogva tartott, az kétségtelen. Egy lágy, bársonyos karamellmártás, és omlós, zamatos, kissé fűszeres alma tette az egész crumble-t felejthetetlenné, amire egy gombóc vaníliafagylalt tette rá a koronát.
Kísérletezgettem ugyan, de azt tudtam, hogy apple crumble ügyben mások már feltalálták helyettem a spanyolt viaszt:-)
Hosszas keresés és próbálkozás után aztán végre megtaláltam a saját, ultimatív apple crumble receptemet – épp olyan, amelynek az ízét még a számban érzem. Én mindenkinek készségesen elhiszem, hogy az övé a legjobb, legalmásabb, legropogósabb apple crumble a világon és lehet, hogy ki is próbálom majd őket. Csupán az összehasonlítás kedvéért.
A legtöbb crumble-receptben az almát nyersen teszik tálba, így kerül rá a morzsa. Ennél a verziónál – és épp ez a titok nyitja !! -, az almát egy vajas, narancsleves lében előpároltam, ettől lesz már eleve olyan zamatos és ebből az alatta lévő folyadékból lesz majd utána a karamellmártás. Ez már magában is fantasztikusan hangzik, nem? A morzsában a szokásos vajas-lisztes egyvelegben mandula is van, ez még külön is feldobja a tésztát.
A karamellmártást a végén összefőzöm, de minél hosszabban fő, annál jobb lesz. Nem a megszokott karamellt kapjuk, hanem egy tejszínes változatot. Ha egy külön tálkában cukrot karamellizálunk és ahhoz öntjük az alma alján lévő mártást, akkor még karamellesebb lesz.

Ha valaki egyszer megkérdezné, van-e nékem olyan comfort food a repertoáromban, ami kellemesebbé teszi a borongós, téli estéket, akkor ez számomra biztos ebbe a listába tartozna.

Mások így készítik az almás morzsát:
Alma-crumble karamellizált dióval (Étel, ital, kicsi Vú)
Almás cobbler (Fakanál)
Apple crisp (Zsófi foodblogja) Zsófinál a morzsa cukorból és zabpehelyből készül.
Ropogós almás-morzsás pie (Fűszerkert) 

Hasonló almás morzsák még:
Apple crumble with caramel sauce

Ha valaki összekeveredne a kifejezésekkel, hogy mi is a morzsa, a crumble, vagy a cobbler közötti különbség, phzs összefoglalja itt nekünk a micsodát.

almas_morzsa_apple_crumble1

Almás morzsa karamellmártással
(Apple crumble with caramel sauce)

Az almához
1 kg alma, (ropogós, nem kásás fajta, pl. Granny Smith)
70 g vaj
75 g barna cukor
1 db narancs reszelt héja (esetleg több)
3 ek narancslé
125 ml tejszín (30%)
A morzsához
100 g vaj
100 g mandula
75 g liszt (BL80)
75 g kristálycukor
½ mk fahéj, őrölt
½ mk szegfűszeg, őrölt
1 csipet só

Az almát meghámozom, majd nyolc részre és esetleg még félbe vágom. (Felhasználásig érdemes citromleves vízbe dobálni, hogy ne barnuljon meg.)
Egy széles lábasban felolvasztom a vajat és beleforgatom az almaszeleteket. 5 percig közepes hőn párolom, beleöntöm a cukor nagy részét, a narancshéjat, a levét és még 10 percig párolgatom. Egy nagy szűrővel kiemelem az almákat egy sütőedénybe (amiben sütni fogom) és elegyengetem, de úgy, hogy a leve a lábasban maradjon. Ez lesz a karamellmártás alapja.
Hozzáöntöm a maradék cukrot és a tejszínt és jó 10 percig forralgatom, amíg sűrűsödni nem kezd. Közben a sütőt 180 ºC-ra (alsó-felső) előmelegítem.
A morzsához a vajat folyósra olvasztom és lazán beleforgatom a többi hozzávalót. Két villával morzsává dolgozom a masszát. Kézzel nem érdemes, mert a kéz melegétől elkezd tésztává összeállni.
Ha kész, kézzel az almára morzsolom. Lefedve betolom a sütőbe és 30 perc alatt készre sütöm.
Felvágva a karamellmártással és vaníliafagylalttal tálalom. A mártást mindig újra kell melegíteni, de minden forralásnál egyre finomabb lesz. Ha túl sűrű lenne, 2 kanál tejszínnel lehet oldani.
6 személyre /