feb 072010
 

Ősz tájékán már alig várom, hogy megjelenjen az új cékla. Ilyenkor sorra elkészül néhány céklás örökzöld (a dobogó legfelső fokán még mindig a megunhatatlan céklás gombóc áll, őt szorosan a fűszeres sültburgonyához tálalt sült cékla követi).

Talán már írtam, hogy hogyan sütöm ilyenkor a céklát. A receptnél pontosan leírom, a lényeg azonban az, hogy viszonylag kevés munkával egyszerre igazán sokat meg lehet sütni és a hűtőben, vagy később a fagyasztóban tárolni. Két kiló alatt csak kivételesen (értsd sürgősségi ellátás ürügyén) kezdek hozzá, ez pedig megvan jó félóra alatt. Az egy kilós mennyiséget azért kellett megnövelnem, mert hipphopp elfogyott egy nap alatt. Egészen egyszerűen kiettük a hűtőből. Continue reading »

Júl 202008
 

Nem egy bejegyzésemet úgy is indíthattam volna, hogy: az úgy kezdődött, hogy… és megyek szépen vissza az idők örvényébe… regélni a régmúltról…
Nos, ennél a salátánál időben valóban vissza kell egy kicsit mennünk.

Történt, hogy nyaralás alkalmával valami könnyed kis könyvecskét olvastam. Kilóra azért nem volt könnyed, a reptéren, utazás előtt (hogy tovább tartson:) szinte mindig súlyra keresek könyvet, ez is azért akadt bele a hálómba, mert 700 oldalas volt. Ment is rögvest a kosárba, két másikkal együtt… hogy miről szól, azt ilyenkor el sem olvasom… Szeretek olvasni.
A könyvet fedje jótékony homály:), mindenesetre öt napig nem is bírtam kitenni a kezemből, ott olvastam, ahol csak bírtam, és csak a férjem tudná megmondani, mi mindent szalasztottam én el a nagybetűs NYARALÁS-ből, amíg nyirkosra izgultam a tenyerem a főhős miatt…
Haha, pedig ha tudta volna, hogy ez a saláta nem jött volna létre, ha nincs Mrs. P. !! Continue reading »

Már 032008
 

A Zöld menüt egy friss, zöld salátával kezdem, de hogy ne legyen csupa, unalmas, halom zöld a tányéron, ezért megtörtem harsogó narancsszínnel. A hagyma lilája még jobban kiemeli a kontrasztot, de ebben az enyhén szicíliai ihletésű salátában nem is ez az újszerű: mivel tört dióval szórtam meg a tetejét, ezért az öntetbe is dióolajat tettem. De ez még mindig nem elég! Az ízek orgiájáért itt még a feketeribizli is ludas, ami az amúgy sem simulékony, hanem rendkivül markáns dióolajat még tovább kiemeli. Csak két kanálnyit tettem bele, mivel egy friss szüretelésű, eszméletlen finom, nagyon zöld, nagyon fűízű, nagyon nyers toszkán olívaolajra is szert tettem. Continue reading »

jan 032008
 

Mielőtt – gasztrovonalon – fogadalmat teszek az új évre, egy könnyű salátával kezdeném. Nem, nem ez volt az év első főzőcskéje, de azt hiszem, stílusos, mivel majd látni fogjuk, valamelyest össze is függ az erre az évre szóló – hát nem fogadalmammal, de elhatározásommal.

Egy könnyű saláta a férjem szerint mindig úgy kezdődik, hogy rucola. A körtével és dióval való párosítása már szinte Continue reading »

okt 192007
 

Nem kell mindig kaviár – ahogy szól a fáma -, de egy veretes húsadag még azon férfiember szívét is megdobogtatja, aki úgy különben nagy barátja a könnyed, mediterrán konyhának. Úgy egyébként, mert kétévente talán, ha egyszer, de mégis a tányérra kerül. Most viszont napok óta mást sem hallottam, csak lenne már egy kis bécsi szelet, vagy ilyesmi, aranylóan panírozott hús, vagy ilyesmi, valami kis salátával, vagy ilyesmi.
Most sóhajthatunk ugyan egy nagyot, de a köz nyomásának néha érdemes eleget Continue reading »