aug 092013
 

Biztos nem én vagyok az egyetlen, aki képtelen eligazodni az amerikai receptek mértékegységein. Amikor vagy 15 évvel ezelőtt először láttam, hogy bögrében mérve adják meg a cukkinit vagy akár a vajat, meglehetősen elképedt arcot vághattam. A kedvenc recepteket sziszifuszi munkával átváltottam házi használatra, de mellettük megtartottam az eredeti mértékegységet is. Milyen szerencse.
Gondolhatunk, amit akarunk, az amerikai háziasszonyok bizony el vannak kényeztetve, csak kivételesen főznek az alapokról, ahogy mi, és rettentően szeretik a gyorsan, félkész dolgokból összedobható fogásokat. Ebbe tartozik ez a bögrerendszer is, amit a mai napig nem értek igazán, hogy alakult ki, de tényleg praktikus. Continue reading »

 Posted by at 13:35
dec 282009
 

Van a férjemnek egy igazán jó tulajdonsága. Persze több is van neki, hisz enélkül nem nyerhette volna meg a férjem című dobogós helyezést, de esetünkben és az alábbi történet kapcsán most ezt az egyet emelném ki.

Üzleti útjai során rendszeresen meglep azzal, amire igazán vágyom, legyen az parfüm, egy adott ruhamárka, vagy egyéb, rég áhított kütyü. A szakácskönyv külön ajándékozási kategóriát képvisel, ugyanis minden útjáról kapok egy autentikus darabot. Szerencsére sokat utazik :), ezért az utóbbi időben szép számmal gyarapodott a könyvtáram.
Egy, a valódi nemzeti konyhát bemutató szakácskönyv beszerzése néha nem kis feladat elé állítja ezt a szegényt embert. Így volt ez a legutóbbi, őszi londoni útja során is. Elmondása szerint csak állt és állt a nigellás, jamies és egyéb könyves polcok előtt (el tudom képzelni, a többi nagy nevet pedig már meg se tudta jegyezni:) és képtelen volt eldönteni, mi is ebből a valóban eredeti, nemzeti konyha. Egy igazi gasztroblogger férjeként azonban leemelt a polcról egy egyszerű, de klasszikusnak vélt darabot, a britek amolyan horváthilonkáját, amit aztán diadalittasan kapott elő a koffer mélyéből. Forgattam a könyvet aztán balról jobbra, meg jobbról balra, azért szívem mélyén ez esetben talán jobban örültem volna egy jamies könyvnek, mivel nekem még egy darab ilyenem nincs (tényleg nincs, mint ahogy nigellás és gordonos, meg egyebes sincs), de ahogy elmélyültem a könyvben, egyre több főznivalót találtam benne.
A férjem egyébként is rábökött az egyetlen receptre, amit mielőbb szeretett volna a tányérján látni. Ez pedig az alábbi csokoládés puding volt.

Hasonló már készült nálam, igen finomra sikerült, már akkor is megállapítottam, milyen jól lehet variálni. Egyébként pedig szerintem remek darab lehet a Gasztrotipp Pite-péntek című rovatába is:)
Nem csak baguette-ből jó, hanem mindenfajta kenyér-, kifli- vagy kalácsmaradékot, úgymint karácsonyi panettone-t, esetleg gyümölcskenyet is fel lehet hozzá használni.
A recept double cream-et ír, ami igen magas, 40 zsírszázalék körüli, nem savanyú tejtermék, bátran lehet helyettesíteni tejszín és mascarpone keverékével és ha autentikusan szeretnénk maradni, akkor adjunk még hozzá egy pici vajat is, hogy elérje a 40%-os zsírtartalmat. Ettől a tojásmassza isteni finom, bársonyos lesz, szóval ez nekem egy fokkal még jobban is ízlett, mint a múltkori.

A karácsonyról, a menüről majd később írok részletesebben.

chocolate_bread_butter_pudding1

Csokoládés vajaskenyérpuding
(Chocolate bread and butter pudding)

A tojásmasszához
4 db tojás
4 db tojássárgája
125 g cukor
250 ml double cream (40 %-os crème double, vagy mascarpone-tejszín keveréke)
400-500 ml tej
1 tk vaníliakivonat
Az összeállításhoz
½ db (120 g) baguette
50-60 g vaj
60 g mazsola
80 g étcsokoládé (pl. 60%-os, ízesített is lehet)
A mázhoz
3 ek sárgabaracklekvár
2 ek narancs- vagy almalé

A sütőt (alsó-felső állásban) 180 °C-ra előmelegítem.
A tojásokat és a sárgákat a cukorral gépi habverővel néhány perc alatt habosra keverem, fakanállal beleforgatom a double creamet (vagy a tejszínnel elkevert mascarponet), a tejet és a vaníliát, úgy, hogy egy igen sűrűn folyó masszát kapjak.
A baguette-t 24 vékony szeletre vágom, egyenként jócskán megvajazom és a felét lefektetem egy tűzálló tálba (a tálat nem kell kivajazni). A csokoládét darabokra tördelem (most narancsos Lindt csokoládét használtam) és szétosztom a kenyérszeleteken. Megszórom a mazsolával és ráfektetem a többi, vajazott kenyeret is. Ráöntöm a tojásos masszát és fedetlenül betolom a sütő középső rácsára.
35-40 percig sütöm, amíg a tojás össze nem áll, akkor kiveszem a sütőből.
A baracklekvárt összekeverem a narancslével és ecsettel átkenem vele a sütemény még forró felületét.
Azon melegen tálalom.
6 személyre / 

A Classic british cookbook receptjét alakítottam át.

aug 302009
 

Szinte minden gyümölcsből lehet granitát készíteni, de a görögdinnyét mintha erre találták volna ki. Olyan magas a víztartalma, hogy szinte semmi nem kell már hozzá, ha elég édes, csak össze kell törni és mehet is a fagyasztóba. A citromos granita mellett talán ezért is igen népszerű Szicíliában, hisz a nyári rekkenő, aszfaltolvasztó hőségben futószalagon lehet otthon is gyártani.

Nálunk nincs ekkora hőség, ezért tettem még bele ezt-azt. Például zöldborsot és rózsalikőrt.
A granita eredetije Jody Vassallo: Salt & Pepper (EN/DE/IT) című könyvéből származik. A címet nem is kell magyarázni, hisz önmagáért beszél. Aki eddig azt gondolta, hogy a bors az bors, a só meg csak  só, annak ajánlanám, hogy lapozgasson át egyszer egy sóról és borsól szóló könyvet. Nem biztos, hogy ez a könyv a legjobb ebben a műfajban, sőt. Számos átfogó, enciklopédiaszerű könyv született már erről a két alapvető fűszerünkről. Ez a könyv azonban viszonylag egyszerűen elkészíthető, de raffinált recepteket tartalmaz, az alapanyagleírások világosak és jól strukturáltak. Continue reading »

jan 192009
 

Tudod, kedves Olvasó, mi kell egy igazi csokoládés süteményhez? Csokoládé, még pedig minél jobb, az biztos. Vaj, ebből is minél jobb, hogy még bársonyosabb legyen. Tojás, ami megköti a tésztánkat. Cukor, hogy kellően édes legyen.
Rendben, ezek eddig a nélkülözhetetlen, alapvető hozzávalók. És mire lesz még szükségünk?

Nem! Máshogy kérdezek: kell egyáltalán még valami ezen kívül?
Persze, lehet, de ugyan minek? Tehetnénk hozzá fűszereket, cseppnyi alkoholt, de ez a négy hozzávaló pontosan elég, hogy egy gyors, de mégis felejthetetlen süteményt süssünk. Nem szeretném dícsérni, de tényleg. Ha valaki hiányolná belőle a lisztet, nem, nem felejtettem ki belőle, ugyanis nincs benne! A tészta krémje – ha lehet egyáltalán tésztának nevezni – annyira finom, hogy egy részét kikeverve el is nyalakodtam! (A szilikonlapátot pedig, amivel kiszedtem a krémet, versenyben nyaltuk le:)) Hisz nincs benne liszt, csak tömény gyönyörűség, főleg akkor, ha kiváló minőségű anyagokat használunk. Mivel ebből nem sok van benne, ez nem lehet túl nehéz :), de lehetőleg a vajból is a legjobbat szerezzük be, amit csak elérhetünk. Mint minden édes ételnek, egy csipet só ennek sem árt.

Ezt a receptet Trish Deseine csokoládés könyvében találtam, akinek az ugyanilyen karamelles könyvéről már tettem említést. (Pedig igazán eszembe juthatott volna nekem is, hisz a meleg, folyós csokitorta nem nagyon tér el ettől sem.) Mindössze száz recept szerepel a könyvben, de szinte mindegyik egyszerű, ugyanakkor igazán velős, kevés cirkalom, de annál több békebeli szeretet és kézművesség van bennük. Bár nem vagyok csokoládéfüggő, igazából elég kevés csokis édességet szoktam készíteni, azonban lehet, hogy mostantól rákapok.
Nem is igazán sütemény ez, ő maga a dupla adagból, nagyobb piteformában sütötte, a jellegzetessége pedig az, hogy nem lehet a formából kiborítani. Vagyis mindenki fog egy kanalat, és abból eszegeti ki a még remegős, kivülről kérges tésztát. Ami valami fantasztikusan finom…

Szerintem remek dolog vasárnap reggelre (délelőttre:) ágyban elköltött reggeli részeként! Gyorsan megvan, kevésbé morzsálódik, csak ki kell kapni a sütőből, ölbe venni és ketten máris egy tálból süteményezhetünk. Apropó, cseresznye! Egy kis gyümölcs azért nem árt, mellé, köré, rá, kinek hogy esik jól.

Akiknél elkészült:
Csokiszufflé (Vajaspánkó)

Legegyszerűbb csokoládés sütemény
Legegyszerűbb csokoládés sütemény

4 kis formához
3 db tojás
125 g cukor
125 g csokoládé (min. 70%-os)
125 g vaj

30 cm-es kerek tarte-formához
6 db tojás
250 g cukor
250 g csokoládé (min. 70%-os)
250 g vaj

1. Vízfürdő fölött vagy mikróban megolvasztom a vajat a csokoládéval. (Mikróban az edényt érdemes lefedni, a felolvasztós üzemmódban ez a mennyiség 2 perc alatt megolvad.) Közben a sütőt 180 °C-ra (légkeverésen 160 °C) előmelegítem.
2. A tojásokat beleütöm egy keverőtálba, hozzáadom a cukrot és kézi robotgéppel 6-8 percig keverem, amíg a krém majdnem a háromszorosára nem dagad és szépen kifehéredik.
3. Az olvadt csokis vajat beleöntöm a tojáskrémbe és fakanállal homogénné keverem.
4. A krémet beleöntöm egy akkora tűzálló formába, (vagy egyszemélyes tálkákba osztom szét) amiben lesz még helye kissé megdagadni. Betolom a sütő középső rácsára és 16-18 percig, illetve addig sütöm, míg kívül kérges lesz. (Eredetileg 190 °C-on 20 perc sütési időt ír a könyv.) Tovább is lehet, akkor jobban összeáll a tészta, így viszont belül még kissé krémes marad.
3-4 adagnyi /

Trish Deseine: Je veux du chocolat! receptje alapján (FR/EN/DE)