ápr 122017
 

Pont három éve készítettem először ezt az epres süteményt, épp Húsvétra. Sajnos el voltam telve magamtól, és azt hittem, le tudom egyszerűsíteni a receptet, mert néhány lépés teljességgel feleslegesnek tűnt, és át akartam ugrani.
Mikor kész lett – az amúgy félig nyers – sütemény, kanalazni kellett, de az ízét még ma is érzem a számban, mert valami isteni lett!
Na de az állaga! Ráadásul vendég is volt nálunk, de sebaj, megbocsátotta a konyhai fauxpas-t, bár igazából ez az én hibám volt. Utólag világossá, és persze egyértelművé is vált, hogy ezeket a fölöslegesnek tűnő lépéseket, mint hogy a fagyasztott epret ide-oda toszigáljuk, leszűrjük, satöbbi, nem elhanyagolható, hisz ettől lesz olyan, amilyen.

Nem mondom, kicsit macerás, de higgyetek nekem, nagyon megéri!!
A receptet egészen pontosan, lépésről-lépésre pontosan leírtam, a 18 cm-es, és a 22 cm-es formára is, így nem gond az elkészítése. Nagyobb formát nem érdemes készíteni, mert rettentően laktató, de nem azért, mert tele van fölösleges szénhidráttal, nem, épp ellenkezőleg, rendkívül tápanyagdús. Continue reading »

dec 122016
 

Bő évtizede még elég ismeretlen volt nálunk a stollen, a németek leghagyományosabb karácsonyi süteménye, de azóta a magyarországi konyhákat is meghódította. Pedig ha úgy sütik, ahogy az a nagy (sütő)könyvben meg van írva, nem kedvez teljesen a magyar ízlésnek. A valódi stollen kissé száraz, porhanyós sütemény, ilyennek kell lennie. Aki nem ismerné: kelt tésztával készült, arányaiban rengeteg mazsolát és aszalt gyümölcsöt tartalmazó gyümölcskenyér-szerűségről van szó, aminek a tetejét több rétegben vastagon bekenik folyékony vajjal és igen vastagon még porcukrot is szórnak rá. Continue reading »

nov 222016
 

Még csak november vége, de elkezdtem a karácsonyi sütögetést, és néhány új recepttel is szeretném szélesíteni a palettánkat. Bár szeretem az egyszerű, gyorsan készíthető dolgokat, ennél a keksznél mégis vonzott az a rengeteg finom és egészséges hozzávaló. A zabpelyhet azért hagytam benne, mert ki kell próbálnom, hogy legközelebb – ha akarom -, helyettesíteni tudjam. Néhány dolgot változtattam csak a receptben és bár a zabpehelyben van a legtöbb szénhidrát, mégis meghagynám, ahogy sütöttem, egy kekszben csupán 4 g a CH, nem hiszem, hogy ezt már tovább kellene csökkenteni. Főleg nem karácsonykor :).
Az eltarthatóságról nem tudok (még) nyilatkozni, de tényleg nagyon finom, nem túl édes (nekünk pontosan megfelel), feltünően ropogós, ezért vágjuk apróra a magokat, és ha semmi nem mond ellent a vajnak, használjunk nagyon jó minőségű, 82%-os bio vagy házi vajat. Continue reading »

nov 182016
 

Nem tűntem el. Dehogy! Főzök mindennap, néha többször is. Sokat. Nyaraltunk. ÉLET van. Az a nagybötűs! :).
Kicsit eltolódtak a makrók az életünkben. Én vagyok a karmester, a kapitány, de nem élvezem, jobb lenne, ha engem vezetnének. Nem igen kívánom a vezető szerepét. De az élet nem kívánságműsor, ha nem azt kapod, amit szeretnél, változtasd meg!

Nos, megváltoztattam. Gyökeresen. :D
Pár napja egy nyers tabbouleh salátát készítettem, amit pár évvel ezelőtt, ha szembejön, simán leröhögöm. Most már nem.
Változnak az idők.

Ha vagytok még, akik követtétek anno az Orient Express blogot, ahol KicsiVúval együtt ázsiai, egzotikus recepteket osztottunk meg, akkor emlékezhettek, ott már posztoltam az autentikus, mindentvisz, full petrezselyem tabbouleh salátát. Continue reading »

aug 242016
 

Ha augusztus vége, akkor nálunk folytatódik a Serpenyős kerékpárverseny, ezúttal Spanyolországba mentünk a Vueltára.
Én most kissé nyárias üzemmódban vagyok, ezért kevesebb ma a szövegelés, de táplálékot ugye ilyenkor is veszünk magunkhoz. Még nem rázódtam bele teljesen, de ami késik, nem múlik.

Ma már 5. napon tekertek a fiúk, és még mindig Galíciában vagyunk, a Viveiro és Lugo közötti szakasz ma kerek 170 km. Lugoról nagyon szép emlékeim vannak, bár az pont nem a gasztrovonalat erősíti. A mostani Vuelta alkalmával nagyon sok tapast ígértünk, mert bár elég bátor kijelentés azt mondani, hogy a spanyol konyha főként előételekből állna, de valahogy mégis. Ennek ellentmondásaként ma egy végtelenül egyszerű főételt hoztam. Szégyen, de kellő alapanyag hiányában képtelen voltam autentikusan elkészíteni, mert tarlórépa zöldjét sehol nem leltem, de még tarlórépát sem. Így a brassicafélék családjából az egyik rokonával helyettesítettem, talán brokkolival közelebb állunk az eredihez.  Continue reading »

Júl 122016
 

Tegnap pihenőnap volt a Tour-on, a vasárnapi, Andorrában véget érő szakasz után a fiúknak jócskán kijárt a pihenés az igen kemény hegyi tekerések után. Vasárnap különösen jó tévét nézni, szinte egész idő alatt követtem a versenyt, azért közben elugrottunk egy süteményre – stílszerűen biciklivel -, de a hajrára pont hazaértünk és a képernyőre tapadva figyeltük Dumoulin harcát a zivatarral.
Azt hiszem, a Tour eddigi legdrámaibb etapját láthattuk, bővebben a velo.hu oldalán lehet olvasni ITT.
Szakadt az eső, de még így is jól ki lehetett venni a környéket, ahol mi magunk is jártunk egy hónappal ezelőtt. Már tavaly is írtam az andorrai szakaszról, de most élőben is megtapasztaltuk ezt a törpeállamot. Erről még írnom kell, most azonban gyorsan jöjjön a poszt.

A mai szakasz szintén Andorrából indul, csak egy falucskával odébb, a rajt Escaldes-Engordany, a cél pedig 198 km-rel távolabb, Franciaország, Revel, a Pireneusokban. Continue reading »

Júl 022016
 

Végre, elstartol ma a 103. Tour de France. Mi pedig, mint öt éve minden júliusban, serpenyőben elevenítjük fel egy-egy szakasz híres fogásait. Ez a mi Tour de Serpenyőnk. A szokásos tagság – AldenteChilii & Csoki, Égigérő Paszuly és jómagam – mellett most debütál Homebisztro, reméljük, tetszik neki a Serpenyő és oszlopos tagunk marad.

Ami azonban eltér a hagyományoktól, idén nem külföldön kezd a verseny, egyből belecsap a – stílszerűen francia – lecsóba.  Még bemelegítő menet, városi körbekerekezés sincs, a mai 1. szakasz a híres, és 1979-óta az UNESCO világörökség részét képező Mont-Saint-Michel lélegzetelállítan gyönyörű apátságától indul és 188 km- át a normann tengerpartig, Utah Beach-ig tart. Ez a legnyugatabbra fekvő, amerikai nevekkel ellátott partszakaszok egyike, ahol 1944. június 6-án a normandiai partszállás bevonult a történelemkönyvekbe. Ha csak egy filmet mondok, Ryan közlegény megmentése, ugye megvan?

Nos, egyik helyszínről sem tudok elfogultság nélkül beszélni, Normandia-rajongó vagyok. Mindkét helyre érdemes egyszer ellátogatni, beszívni a mély, sós levegőt, megtapogatni az ottmaradt ágyuk hideg vascsövét, játszani a tengerparti homokban, osztrigát szürcsölni a parton és párás pohárból crémant-t inni hozzá Continue reading »

máj 222016
 

El is érkeztünk a Giro-n Dél-Tirolba, Trentino-Alto Adige régióba. Ma a fiúk egyéni futamot tekernek, ez csupán egy 10,8 km-es szakasz Castelrotto/Kastelruth – Alpe di Siusi/Seiseralm között, így nem biztos, hogy nekik belefér a mai menübe egy ilyen vaskos kenyérgombóc, de nekünk igen.giro_2016_altoadige(01)

Tegnap hihetetlen és lélegzetelállító hegyi kulisszák előtt zajlott a 14. szakasz Veneto és Bolzano között (erről a facebook-on a Giro oldalán megcsodálhatunk néhány pillanatképet is.) A futam végén Steven Kruijswijk ölthette magára a rózsaszín trikót.
“A LottoNL-Jumbo kerekese Steven Kruijswijk tűnt a mezőny egyik legerősebb versenyzőjének az első kőkemény dolomitok-beli szakasz során. Az újdonsült rózsaszín trikós célja, hogy az egyenkénti hegyi időfutam során tovább növelje összetettbeli előnyét.” írja a velo.hu.
(Kép forrása: Giro d’Italia)

Aki követi a blogot, tudja, hogy szívem egyik csücskét Dél-Tirolban hagytam, ahogy Chilii kollegina is. Dolomitok-mániások vagyunk mindketten, a konyháról nem is beszélve. Sokat írtam már itt erről a konyháról, most nem zengedezek, és gombóc is akad egy pár. Mikor elkezdtük beirogatni a Giro menüterveit, természetesen azonnal lecsaptam a mai szakaszra, ki nem hagyhattam volna! Continue reading »

Sze 072015
 

Utolsó hetéhez érkezett a Vuelta. A tegnapi szakasz után még mindig Aru vezet, bár vészesen beelőzte őt a Katusha spanyol kerékpárosa Joaquim Rodriguez, és ezzel egyszerre már vérmes álmokat is szövöget a győzelmet illetően. Ideje még van rá!

Nézzük a mai szakaszt, még mindig Asztúriában vagyunk. Ezt az északon, az Atlanti óceán partján elterülő hercegséget nyugatról Galícia, majd Kantábria és Kasztília öleli körbe. Jó pár évvel ezelőtt autóztunk errefelé Santiagoból Bilbaoig, és megcsodálhattuk a tüneményes kis halászfalvakat. A tartomány rengeteg tónak, folyónak ad otthont, ennek ellenére úgy tapasztaltam, hogy – talán a hegyvidéknek is köszönhetően – szinte több a sok a húsétel, mint a hal.  Continue reading »

Sze 042015
 

Nem tehetek róla (bár biztosan igen), de Aragóniáról, errő, az észak-spanyol tartományról első hallatra nekem még mindig aragóniai Ferdinánd és kasztíliai Izabella frigye és az arról készült – hát most nem nem mondom, mennyire izgalmas – színjáték jut az eszembe. Úgy rémlik, nagyon élveztem az előadást, mély nyomot is hagyott bennem, azóta meg különösképpen érdekelnek a különböző királyi dinasztikák sorsa.

Na de térjünk rá a tegnap napra. A szakasz Andorrából indult és Leidában, ebben a Nyugat-Katalóniai városban futottunk be, közvetlenül Aragónia határánál. Fabio Aru vezet, és magára húzhatta a piros trikót.
Mindig sajnálom, hogy olyan kevés az idő, pedig hihetetlen mennyiségű érdekességet és információt lehetne magunkba szívni az érintett helyekről, ahol átahalad a Tour, Giro, Vuelta. Ezért is szeretem annyira a mi kis Serpenyőnket, nélküle ma már kevesebb lennék…. Continue reading »

Sze 022015
 

Amikor elkezdtem bejelölni az idei Vuelta szakaszaihoz a nevemet, ijedten vettem észre, hogy bizony lekéstem, a kollegák és kolleginák mind megelőztek a jelölésben és többek között Andorra is rámmaradt. Na de aztán hamar feltápászkodtam az ijedtségből és intenzív kutatásba kezdtem az andorrai gasztrovilágban. Megannyi oldalt átnyálaztam, és azon kaptam magam, hogy rettentően tetszik!

A mai 138 km-es, 11. szakasz végig az andorrai hegyekben, rendkívül kanyargós, hajtűkanyarokkal ugyancsak megspékelt, magaslati terepen zajlik. A mai verseny a legmagasabb csúcsnál, a 2.095 m magasan felvő Alto Els Cortals d’Encamp-nál fejeződik be, tehát ki sem mozdulunk Andorrából. Continue reading »

aug 282015
 

Múlt héten elstartolt a Vuelta, immár az év utolsó nagy kerékpáros körversenye, és mi öten hagyományosan újfent serpenyőt ragadtunk, hogy kulinárisan is aláfessük a fiúk verejtékes munkáját.
A tegnapi hegyi szakaszt a kolumbiai Chaves nyerte, a csupán egy hete zajló verseny alatt már másodszor, ami szerinte is egészen egyszerűen elképesztő, írja a szakirodalom.
A mai 191 km-es szakasz Jódar és La Alpurajja között zajlik, egy köztes sprinttel, és még mindig az igen nagy kiterjedésű Andalúzia tartományban tekerünk. Continue reading »

aug 182015
 

Egy tökéletesen egyszerű, és fantasztikusan finom köret, ami egyszer vacsorának is megfelelt, teljesen hús nélkül. Véletlen volt az összeállítás, megint csak úgy, amit adott a konyha, és mint tudjuk, ezek a legjobb dolgok a világon!
Tulajdonképpen egy ázsiai ihletésű, hogy ez most indonéz, vagy thai, azon nem lehet vitatkozni, mert eltér a hagyományostól, mert teljesen lecsupaszítottam, de tényleg nagyon finom, igazi comfort food.
Bármikor, bárhol el lehet készíteni, télen, nyáron egyaránt! Continue reading »

Júl 052015
 

Nem szövegelek sokat, nincs is mit, mivel literszámra gyártom ebben a tikkasztó hőségben – na mit, hát ezt a limonádét.
A magyar net (is) tele van uborkás limonádé receptekkel, könnyű találni az ízlésünknek megfelelőt, ezt azért teszem fel, mert alig van benne anyag, és szerintem így a legüdítőbb. Csak csóválom néha a fejem, mikor gyerekek túlédesített löttyöket isznak nagy melegben. De felnőttek is. Continue reading »

jún 252015
 

Szeretem a vegán oldalakat nézegetni, mert ők már jóval előttem kitaposták azt az utat, amire most szükségem van. Nem csak a tejmentesség miatt böngészgetek köztük, hisz egyáltalán nem vagyok vegán, húst is eszem, szeretem is, de olyan hihetetlen ötletes ételeket, kombinációkat tudnak kitalálni, hogy még a gondolat is nyálcsorgató. Mindezek mellett igen egészséges tud lenni, persze ha az ember jól összeválogatja a vacsora tartalmát. Ebédeltem már én is vegán étteremben, sőt, a Bábel étterem egy gourmet vegán menüvel is előrukkolt pár hónapja, képek és leírás alapján is fantasztikusan hangzik. Continue reading »

máj 292015
 

Már csak három szakasz választ el bennünket, illetve a fiúkat a milánói céltól. Bár a belga Philippe Gilbert szerezte meg a tegnapi győzelmet, de Alberto Contador, bár kemény hat perccel Gilbert után ért a célba, előnye azonban egyre nő. Részemről kívánom neki, hogy meg is tartsa, a tavalyi év után meg is érdemli.
A mai, Gravellone Toce-Cervinia közötti, 260 km-es hegyi szakaszon négy emelkedő is lesz, a legdurvább az Aosta völgyben, Nus település mellett található St. Barthélemy völgy szakasza a maga néhol 13 %-os emelkedőjével. Continue reading »

máj 242015
 

Tegnap egyéb teendőim miatt nem tudtam a Giro-t követni, bár az egyenkénti időfutam még sem annyira izgalmas, mint egy hegyi verseny.
Térjünk is át ezért a mai napra. Venetoból átkerekezik a csapat Dél-Tirolba, egészen pontosan Madonna di Campiglio-ba. Biztos sokan hallottak már róla, Madonna di Campiglio az egyik legremekebb síterep Trentino tartományban, a Brenta-Dolomitok lábánál – vagy inkább úgy mondanám, elegáns és felkapott, ha valaki rongyot szeretne rázni sielésnél és közben celebeket nézegetni, akkor feltétlen itt a helye. Maga a falucska 1.550 m magasan fekszik és az alig ezres lélekszámú lakosság szinte kivétel nélkül turizmusból él. A sí világkupa egyik helyszíne, sőt, januárban a Ferrari-sínapoknak is otthont ad, még Michael Schumacher-ről is neveztek el pályát .
Budapesttől 950 km-re fekszik, és ha az időjárás engedi, 10-11 óra alatt meg is tehetjük autóval a távot, de a környéken nyáron is remekül lehet vakációzni. Continue reading »

ápr 172015
 

Ha azt mondom, bögrés süti, akkor fogadjunk, hogy mindenki arra a klasszikus tepsis kevert süteményre gondol, aminek a hozzávalóit kényelmesen egyazon pohárral ki lehetett mérni.
Nem, ez nem az, egy hétig gondolkodtam, minek nevezzem. Ez a fajta gyors, szinte semmilyen képességet nem igénylő minisütemény honnan is jöhetne, ha nem Amerikából, így a neve is >Mug Cake<, ami ugye bögrét jelent. Rendben, hisz a >Cup Cake< foglalt, pedig ezt tényleg csészében kell sütni, de hogy néz az már ki, hogy csészés süti, hát nem?? Continue reading »

Már 292015
 

Újabb torta, vagyis egy egyszerű sütemény. Hetekig nyaralni voltunk Chilében, alig ettem édeset, és bevallom, bár nem vagyok édesszájú, de előbb-utóbb azért hiányzik egy kicsi kis édes, és egy szeletke csokoládé azért nem opció. (Nem, egy idő után már az sem.) Jó lenne egy szelet sütemény, olyan, amit megszoktam, amit nyugodt szívvel meg tudok enni.

Ilyen természetesen nincs a földgolyó túlsó oldalán, főleg, ha ezen az oldalon a világon a legnagyobb a gabona- és a kenyérfogyasztás. Egyszerűen alig lehet mit enni, ha az ember, ha low carb módon, liszt- és főleg gluténmentesen próbál étkezni, a desszertfront az bizony szegényes.
De nem baj, otthon majd bepótoljuk. Mondtam akkor.

Continue reading »

feb 252015
 

Az Oscar-gála utáni vacsorán Wolfgang Puck mindig készít falatnyi, minihamburgereket is, stílusosan én is alkalmazkodtam most hozzá, de nagyestélyi nélkül – abban mégiscsak nehezebb lett volna végigfőzni az estét.
Mert ehhez a hamburgerhez főleg idő kell. Több mint két évvel ezelőtt készítettem először, mikor már nem játszott a hamburgerbuci, és a zsömle kiváltásán gondolkodtam, hogy mégis hogyan. Mert a többi alkatrész szinte adta magát, de glutén- vagy akár egy maglisztes kis bucival már túl nehéz fogás lett volna, és épp ezt akartam kikerülni. Continue reading »